Magyar Nemzet, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-01 / 204. szám
Ára: 80 fillér A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Vasárnap 1963. szeptember XIX. év, 204. szám r Élmény legyen kis iskola “Az oktatásban kerülni kell a sablonos órákat". A mondatot a Művelődésügyi Minisztérium egyik kiadványában olvastam, mely a művelődésügyi osztályvezetők kétnapos értekezletére készült. Ebben a jelentésben, melynek hivatalos címe “A közoktatási terület munkája az 1962—63. tanévben és főbb feladatai az 1963 —64. tanévre", sok érdekes, tanulságos gondolat van. Az új tanév küszöbén azonban talán éppen ez a legközvetlenebbül, azonnal hasznosítható: az oktatásban kerülni kell a sablonos órákat. A Kortárs augusztusi számában megjelent Galambos, Lajos kisregényének első része. Az írás hősnője egy fiatal, lelkes tanítónő, aki megszerzi a kétszeres Nobel-díjas Sklodowska asszony fényképét és jelképül, emlékeztetőül, ágya fölé teszi. Ez az ő példaképe, az ő útját fogja követni. Nem minden magyar pedagógus foglalkozik saját szakterületén természettudományokkal, így hát nem is javasolhatjuk mindenkinek, hogy Sklodowska asszony képét tegye íróasztalára, vagy a testületi szoba falára dekorációnak. De azt a mondatot, amelyet a bevezetőben idéztünk, minden tantestület, minden pedagógus, s az oktatásügyben tevékenykedő valamennyi vezető munkája mottójául választhatja. A sablon ugyanis az iskolai munka egyik legnagyobb veszélye. A sablonnal a legokosabb pedagógiai elképzelést is gúzsba lehet kötni, a legjobb intézkedéseket is pusztulásra lehet ítélni. Pedig az új tanévben, amely holnap ünnepélyesen kezdődik el, lesz néhány újdonság és fontos rendelkezés. Az általános iskolában sok tantárgyból új tanterv és tankönyv lép életbe, bevezetik a tavaly széles körben megvitatott nevelési tervet, a gimnáziumok első osztályaiban a reál és humán tagozatú óratervek helyett egységes óraterv alapján tanítanak. Lesz néhány fontos, bár nem alapvető változás a középiskolai munkára nevelésben is, és létrehoznak néhány speciális, nyelvi, matematikai és más természettudományos osztályt. Elkészült az érettségi vizsgák új szabályzata, és az idei érettségizők már az új elvek szerint vizsgáznak. Változatlanul érvényesek az új tanévben is azok a miniszteri rendelkezések, amelyek a pedagógusok adminisztrációs munkáját jelentősen megkönnyítik. Mindezek az intézkedések rendkívül fontosak, s az új tanévet sajátos színnel gazdagíthatják. De akármilyen jó is az általános iskolai nevelési terv, bármilyen lelkesen üdvözlik is a pedagógusok, a sablon megölheti. Mert elegendő lesz, ha néhány tanácsi vezető és tanulmányi felügyelő arégi sémák szerint kéri számon a tanártól, hogy milyen tervet készített magának, s az hány pontból áll, hol tart a végrehajtásában, mennyire szabatos az új tervről készített jelentése, máris bukásra ítéltük az egészet. Aminthogy nincs az a kiváló tanterv és pompás új tankönyv sem, amely ne válnék unalmassá, ha sablonosan teljesítik és tanítják, vagy sablonosan ellenőrzik, irányítják a tanítást. A Művelődésügyi Minisztérium a tanévnyitó utasításban is erőteljes tüzet nyit a sablonos iskolai órákra. Valóban unalmas az a magyar óra, ahol a diák előre kiszámíthatja: ha hárman feleltek már, akkor csak a magyarázat jöhet, s mára nem leselkedik reá veszély. Érdektelen az a fizikaóra is, ahol a krétának nagyobb szerepe van, mint a kísérleteknek. És milyen sablonos, egyhangú az a német óra, ahol a névelőket az egész osztály jól ragozza már, de arra nem tanítják meg a diákot, hogyan kell megmondani egy német turistának az utcán, ha megkérdi merre van és meddig tart nyitva ez, vagy az a múzeum. A sablon és a séma nemcsak az órákra telepszik rá. Nyissunk tüzet a sablonos tanórákra, de hirdessük meg a kereszteshadjáratot a sablonos iskolavezetés ellen is. Az olyan vezetők ellen, akik az iskolai nevelőmunkát egy lányiskolában azon mérik le hogy milyen színű és formájú a haj, a köröm, milyen széles a ruhaöv, s nem azon, hogy hányan indultak és hányan nyertek díjat a tanulmányi versenyeken. Harcoljunk a sablon, az egyhangúság, az uniformizálás ellen, az állami és tanácsi irányításban, s az ellenőrzésben is. Mert el lehet és el kell marasztalni a tanárt, ha sablonos órát tart, de alaposabban utána kell nézni, hogy mi van a sablonos magyar, történelem és fizika órák mögött. Nem a sematikus igazgatói, szakfelügyelői szempontoknak kíván-e eleget tenni a tanár, amikor avult pedagógiai szakkönyvek alapján osztja fel óráját mereven három részre? Nem vakbuzgón tesz-e eleget a tanár minisztériumi rendelkezéseknek, amikor a magyarázat rovására is minden órán feleltet, vagy röpdolgozatot írat, hogy elegendő tanulmányi jegy gyűljön össze, nehogy a szülő illetékes helyen feljelentse a pedagógust? Az irányításnak, a felsőbb állami vezetésnek is erélyesen kell küzdenie az oktatás minden területén a sablon ellen. Ebben a most induló tanévben, amely ismét szélesebbre tárja kapuit az új középiskolások és a felnőtt korban tanulni vágyó dolgozók előtt is, s amely számos fontos újdonsággal szolgál, helyes lesz harcba hívni a pedagógusokat a sablonos órák ellen. De hirdessük meg a harcot a sablon ellen, az irányításban is. Az unalmas óra unalmas iskolát, s egyhangú, száraz diákéletet eredményez. A lényeget megkerülő, csupán merev szempontokra támaszkodó, korszerűtlen és sablonos irányítás pedig nemcsak egyetlen iskola munkájának árt, hanem egyszerre nagyon sok intézményben okoz zavart. Éppen ezért két fronton harcoljunk a sémák ellen. Kívánjuk, hogy az új tanévben szűnjenek meg az unalmas számtan és fizika órák, az élmény nélküli, egyhangú német és latin memoriterek. De kívánjuk azt is, hogy a vezetés, a szakfelügyelői és az igazgatói, a tanácsi és a minisztériumi irányítás se a sémákhoz igazodjék. Vegye inkább tekintetbe azokat a lelkes és szorgalmas, a munkájukat és a hivatásukat szerető embereket, akik az iskolákban oktatnak és nevelnek. És legyen mottója ennek az új tanévnek a kissé megváltoztatott jelmondat: az oktatás egészében kerülni kell a sablonokat. Az óvodától az egyetemig, a községi tanácstól a minisztériumig mindenütt. Gábor István Azonos álláspont, teljes egyetértés Hruscsov és Tito beszéde A külpolitikai helyzet HRUSCSOV ÉS TITO BESZÉDET MONDOTT a szlovéniai Velenjében rendezett nagygyűlésen. Mind a két államférfi hangsúlyozta, hogy a Brioni szigetén folytatott tárgyalásukon azonos álláspontot vallottak a lényeges nemzetközi kérdésekben és teljesen egyetértettek azzal, hogy napjainkban nincs fontosabb feladat, mint a háború megakadályozása, a világbéke megszilárdítása és a népek közötti együttműködés megerősítése. “A termonukleáris világháború megakadályozásáért, a békéért és szocializmusért vívott harc napjaink alapvető és nemes feladata« — mondotta Hruscsov a nagygyűlésen. A szovjet kormányfő foglalkozott a moszkvai atomcsend-egyezménnyel és megállapította, hogy amikor a legkülönbözőbb országok kormányának megbízottai Moszkvában, Washingtonban és Londonban aláírták az egyezményt, ezzel elismerték, hogy a világban megnövekedtek a békés egymás mellett élés erői és megnőtt a békés egymás mellett élés eszméjének befolyása. A DÉL-VIETNAMI ESEMÉNYEK ismét leleplezték a világ előtt — írja a Pravda szombati számában — az amerikai imperialista körök legkalandkeresőbb képviselői által követett politika tarthatatlanságát. Mindenki láthatja, hogy a hangzatos kommunistaellenes prédikációk, a »szabad világ" védelme lényegében egy bűnös és véres rendszer támogatását, a szabadságjogok lábbal tiprását, a népellenes háborút jelentik Dél-Vietnamban. A Pravda emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államok naponta másfél millió dollárt költ Dél-Vietnamra. A Ngo Dinh Diem-klikk ezt a bőséges támogatást a buddhista szerzetesek, az egyetemi hallgatók, diákok elleni erőszakos elnyomó intézkedésekre használja fel. Washingtonnak azonban rá kell jönnie arra, hogy át kell értékelnie eddigi politikáját. Az amerikai kormány számára csak egy kiút maradhat: ki kell vonulni Dél-Vietnamból, a népre kell bízni sorsának intézését. Washingtonban egyébként rendkívül nagy felháborodást keltettek de Gaulle kijelentései Dél-Vietnam ügyében. A New York Times szombati számában megállapítja, hogy a francia elnök javaslatai a semleges, újra egyesített Vietnamra vonatkozóan csupán elméleti jellegűeknek tekinthetők. Jóllehet az amerikai külügyminisztérium nem nyilatkozott hivatalosan de Gaulle javaslatáról, washingtoni politikai körökben nem titkolják, hogy a Kennedy-kormányzat “rossz néven vette de Gaulle beavatkozását. Figyelembe véve azt — írja a New York Times —, hogy Franciaország nem volt hajlandó aláírni az atomcsend-egyezményt, de Gaulle megnyilatkozása újabb lépésnek tekinthető arra, hogy aláássa az Egyesült Államoknak a nyugati szövetségen belül elfoglalt helyzetét. óit Hruscsov és Tito beszéde a velenjei nagygyűlésen Belgrádból jelenti az MTI. Mint már jelentettük, pénteken délután a szlovéniai bányavárosban, Velenjében nagygyűlés zajlott le, amelyen Nyikita Szergejevics Hruscsov és Joszip Broz Tito beszédet mondott. Elsőnek Tito elnök lépett a mikrofon elé. Jóleső érzés számomra, hogy előttetek, Velenje bányászai, dolgozói előtt üdvözölhetem azt az embert, aki a bányászok soraiból emelkedett föl a nagy Szovjetunió, az első szocialista ország élére, kedves barátunkat, Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtársat — mondotta bevezetőben Tito. A szocializmus útjai különbözőek A szocializmus napjaink döntő erejévé vált — folytatta. Ezzel együtt növekszik a szocialista országok és minden szocialista és haladó erő felelőssége a világban. A szocialista rendszer fölényét a kapitalizmus felett csakis anyagi eredményekkel, a dolgozó tömegek életszínvonalának állandó emelésével lehet bebizonyítani, nem pedig mesékkel és forradalmi szólamokkal. Ezért mi teljesen egyetértünk a szovjet elvtársakkal, Hruscsov elvtárssal, akik teljesen indokoltan hangsúlyozzák, hogy a szocialista országok számára most a leglényegesebb az, hogy fejlesszék gazdasági erejüket, megszervezzék a korszerű termelést, olyan szintre emeljék a dolgozók életszínvonalyknt a kapitalizmus nem ismer. Örülök neki, hogy itt is, mint mindenütt hazánkban, ahol Hruscsov elvtárs megfordult, a legközvetlenebb módon kimutatjátok testvéri érzéseiteket a szovjet nép, és személyesen Hruscsov elvtárs iránt — mondotta a jugoszláv elnök. — Nekünk Jugoszláviában a háború után sok nehézséget kellett leküzdenünk és sok problémát kellett megoldanunk. Utunkat körülményeinkhatározták meg. 1956- ban a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Szovjetunió Kommunista Pártja viszonyáról Moszkvában aláírt nyilatkozat hangsúlyozta azt a lenini álláspontot, hogy aszocialista fejlődés útjai különböző országokban és különböző feltételek között különbözőek, és a szocializmus fejlődésének formagazdagsága hozzájárul erősödéséhez. Ezzel a kérdésesel kapcsolatban Hruscsov elvtárs spliti beszédében hangsúlyozta eme álláspont helyességét. Jóleső érzés számomra, hogy ebben a kérdésben álláspontjaink teljesen azonosak. Tito elnök méltatta a munkás-önigazgatás rendszerét, majd így folytatta: Amikor a Szovjetunióban jártunk, alkalmunk volt meggyőződni arról, hogy az utóbbi évtized alatt rendkívül nagy fejlődést értek el az építés, az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra, a tudomány és a technika minden területén, nagyszerű sikerek születtek a világűr meghódításában, a társadalmi viszonyok terén. Ez a egyfjet párt- és államvezetés mm és személyesen Hruscsov elvtárs lenini politikájának az eredménye. Mindez lehetővé teszi, hogy elérjék a kommunizmus építésének céljait, amelyeket az SZKP XXII. kongresszusán a párt programjába iktatott. Álláspontunk azonos örömmel állapíthatom meg, hogy álláspontunk lényeges nemzetközi kérdésekben azonos — folytatta Tito elnök. — Teljesen egyetértünk azzal, hogy napjainkban a kommunisták, és általában a haladó emberek, különösen az államférfiak számára nincs fontosabb feladat, mint a háború megakadályozása, a világbéke megszilárdítása és a népek közötti együttműködés erősítése. Az építő jellegű nemzetközi együttműködés ellenségei gyakran kiforgatják ezeket a nézeteket, s úgy akarják feltüntetni a Szovjetunió és Jugoszlávia, valamint a világ többi haladó erejének együttműködését, mint valamiféle “kapituláció a kapitalizmus előtt", a »forradalmi harc feladásán és így tovább. A világ azonban nem fog ezekkel haladni és nem is haladhat velük, mert kalandor elképzeléseik elfogadhatatlanok a nemzetközi munkásmozgalom számára, a világ népei számára, amelyek tudják, hogy mi a béke és mi a háború; el tudják dönteni, hogy mi a forradalom és általában a haladó, és mi nem az, amelyek a sokoldalú fejlődés feltételeit akarják biztosítani, és hisznek a szocializmus erejében. Hruscsov elvtárssal alkalmunk volt ezúttal is részletesen megtárgyalni országaink kapcsolatai továbbfejlődésének konkrét kérdéseit — mondotta ezt követően Tito. — Ezek a kapcsolatok már eddig is jelentősen fejlődtek. Eredményesek voltak az utóbbi évek kölcsönös erőfeszítései, hogy kiküszöböljük és áthidaljuk a letűnt félreértések következményeit, hogy mi magunk is, mint felelős emberek, népeink jövője felé forduljunk. Ez nem jelenti azt, hogy már mindent megtettünk. Minden feltétel megvan azonban ahhoz, hogy kapcsolataink még barátiabbak, még tartalmasabbak legyenek. A békéért vívott harc napjaink alapvető feladata Ezután Nyikita Hruscsov lépett a mikrofonhoz és többek között a következőket mondotta: Engedjék meg, hogy megköszönjem azt a vendégszerető fogadtatást, amelyben részesítettek. Felhasználom ezt az alkalmat, hogy önökön keresztül még egyszer legjobb kívánságaimat fejezzem ki a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság egész dolgozó népének. Nagy öröm számomra, hogy találkozom a bányászokkal. A bányászok mindig a munkásosztály első soraiban állottak a munkában is és a forradalmi harcban is. Hruscsov a továbbiakban Jugoszlávia természeti szépségeiről és körútjának benyomásairól beszélt, majd így folytatta: Kedves elvtársak! A nép vagyonának és jólétének növeléséről gondoskodva gondolunk más dolgokra is, nevezetesen arra, hogyan mentsük meg azt, amit teremtettünk, a háború tűzvészétől, hogyan őrizzük és szilárdítsuk meg a békét. A termonukleáris világháború megakadályozásáért, a békéért és szocializmusért vívott harc napjaink alapvető és nemes feladata. A moszkvai egyezmény jelentősége El kell mondanunk, hogy sokat elértünk ebben a harcban. Emlékezzenek csak viszsza a tavaly októberben lejátszódott Karib-térségi eseményekre. Akkor — mint annyi más esetben máskor is — a szocialista országok és a békeszerető erők határozottan útját állták az imperialisták szándékának és rákényszerítették őket, hogy a békés megoldás útján haladjanak. Minden jóakaratú ember örömmel fogadta a részleges atomtilalmi egyezmény megkötését. Ebben lényeges hozzájárulást láttak a békeharchoz, a termonukleáris háború megakadályozásához, s ezzel az eseménnyel valóra vált a népek egy lényeges követelése. Hruscsov ezután méltatta a moszkvai egyezmény jelentőségét, s elismeréssel adózott az Egyesült Államok és Nagy- Britannia kormányának, hangsúlyozva: Az atomcsend-egyezmény új reményt kelt arra, hogy a jövőben megoldást találnak a többi vitás kérdésre is. Hruscsov így folytatta: Mi realisták vagyunk Persze mi nem hisszük azt, hogy a részleges atomtilalmi egyezmény véget vet a fegyverkezési versenynek, felszámolja a felhalmozott fegyverkészleteket. Mi realisták vagyunk. A politikában elsősorban a konkrét helyzet elemzéséből, a jelenlegi nemzetközi helyzet irányzataiból indulunk ki. Volt idő, amikor a szocialista országok előtt felvetődött a kérdés: élhetünk-e még legalább öt évet atomháború nélkül? Ez a kérdés felvetődött az egész nemzetközi munkásmozgalom és minden haladó mozgalom előtt, mert az amerikai imperialisták az atomfegyverek terén elért monopóliumokat felhasználva nyíltan azzal fenyegetőztek, hogy megbontják a világbékét. Azóta csaknem húsz békés esztendő múlott el. Ma már egészen másként közelítjük meg az atomháború kérdését. Itt van az atomkísérletek betiltásának kérdése: a Moszkvában megkötött egyezményhez már az országok hatalmas többsége csatlakozott. Amikor a legkülönbözőbb országok kormányának megbízottjai Moszkvában, Washingtonban és Londonban aláírták az egyezményt, ezzel a világközvélemény előtt kifejezték pozitív álláspontjukat az említett egyezmény iránt. Ezzel elismerték, hogy a világban megnövekedtek a békés egymás mellett élés erői, megnőtt a békés egymás mellett élés eszméjének befolyása. Az atompolitikusok leleplezik magukat Emlékezzenek csak vissza, mennyire zavarba jöttek az amerikai imperialisták táborának "veszettjei" és a nyugati militaristák, milyen rá