Magyar Nemzet, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-01 / 204. szám

Vasárnap, 1963. szeptember 1.) a nagytakarításhoz mindent megkap az OTT­HON ÁRUHÁZBAN Szeptember 7-ig minden délután 4-6-ig mosógép és padlókefélő működési bemutató! Magyar­ Nejezet Robeso­n asszony kitüntetése Eslanda Robesonnak — Paul Robeson világhírű ame­rikai néger énekes feleségének —, aki jelenleg férjével az NDK-ban tartózkodik, a ber­lini Nők Házában Anton Ple­­nikowski államtitkár, a Mi­nisztertanács irodájának veze­tője ünnepélyes keretek kö­zött átnyújtotta a Kiara Zet­­kin Érdemérmet. A kitünte­tést az NDK Minisztertanácsa a béke megvédésének érdeké­ben folytatott áldozatos har­cáért adományozta Eslanda Robesonnak. Megvan a remény a rák rejtélyének megoldására Világhírű szovjet tudós elmélete a rák keletkezéséről Világszerte a kutatók tízez­rei vizsgálják a rosszindulatú daganatok keletkezésének, megelőzésének, gyógyításának sokoldalú problémáit. A Ma­gyar Tudományos Akadémia meghívására egy hetet töltött hazánkban L. A. Zilber pro­fesszor, a világhírű szovjet ví­ruskutató, akinek munkásságát évtizedek óta a rákkutatás töl­ti ki. A nagynevű tudós leg­újabb eredményeiről, a rákos folyamatok megindulására és lezajlására vonatkozó elméle­téről a következőket mondot­ta az MTI munkatársának: " A kutatók többsége min­den országban azt vallja, hogy a rák keletkezésében a legkü­lönfélébb okok játszanak sze­repet. Ma már több száz rák­keltő anyagot ismerünk és régóta tudjuk, hogy az ionizá­ló sugárzás (radioaktív suga­rak, röntgen-sugár) ugyancsak rákkeltő hatású lehet. Nyitva marad azonban a kérdés: ho­gyan megy végbe a rákosodás? — Évtizedek óta tudjuk, hogy különböző vírusok sok állatfajtában képesek dagana­tos betegségek létrehozására. Vizsgálataink — amelyek szá­mos külföldi kutató eredmé­nyeivel megegyeznek — azt mutatták, hogy a vírusokkal előidézett állati rákok fejlő­désében két szakasz különböz­tethető meg. Az első szakasz­ban, a rák keletkezésekor még kimutatható a vírus, a má­sodikban azonban — amikor a daganat fejlődésnek indul — már eltűnik. Úgy látszik, tehát, hogy a vírus — ellentét­ben a közönséges fertőző be­tegségek kórokozóival — csak megindítja a rákos folyamatot, de nem vesz részt irányításá­ban.­­ A vírusok azonban nem minden körülmények között okoznak daganatot, hiszen egészséges állatok igen nagy százalékban hordoznak külön­féle daganatvírusokat is. Fon­tos feladat tehát annak tisz­tázása, mik a feltételei annak, hogy a daganatvírusok való­ban daganatot okozzanak. Ugyanez a kérdés vetődik fel daganatkeltő, cancerogen anya­gokkal szemben is. — Emberi daganatokon — kivéve néhány szemölcsöt — még nem sikerült vírusokat kimutatni. Véleményem sze­rint ennek egyik oka az, hogy eddig — a kutatók mindig las­san növekvő daganatokat ta­nulmányoztak, abban a stá­diumban, amikor a vírusok már eltűnhettek. — A rák keletkezésének és a folyamat lezajlásának ezt az elméletét számos kísérleti adat támogatja. Jelentőségét abban látom, hogy alapul szolgálhat a különböző vonalakon folyó rákkutatás eredményeinek kö­zös nevezőre hozására és az ellentmondásokat feloldó el­mélet kidolgozására, így eljut­hatunk a rákos folyamat kez­detének és különböző szaka­szainak helyes magyarázatá­hoz, ami — az orvostörtény­­tanúsága szerint — a sikeres gyógyítás alapfeltétele. — A rákkutatás eddig is sok nagyszerű eredményt ért el és ma már ott tartunk, hogy világosan látjuk, milyen prob­lémák megoldása van még hátra, mire kell erőfeszítésein­ket összpontosítanunk. Ez teszi jogosulttá azt a reményt, hogy a tudomány végül is győ­zedelmeskedik és megoldja a rák rejtélyét is. — Első ízben járok Magyar­­országon — mondotta befeje­zésül Zilber professzor. Na­gyon örülök, hogy megismer­kedhettem a magyar kollégák­kal és a különböző intézetek­ben folytatott magas színvo­nalú kutatómunkával. Remé­lem, hogy a két ország orvos­­tudományának egyre szoro­sabbra váló kapcsolatai is hoz­zájárulnak, hogy a nagy titok­ról lehulljon a fátyol és az emberiség megszabaduljon a szörnyű betegség rémétől. s ORSZÁGGYŰLÉSI képviselők ÉS A NÉPFRONT Harmati Sándor nyilatkozata Mi lesz veled gépkocsi? Találóan mondta egyik po­litikusunk a Népifrontról, hogy a személyi kultusz éveiben amolyan választási kulissza volt, a politikai élet köszönő embere. Amikor eljött a vá­lasztások ideje, neve sűrűbben szerepelt az újságokban, a vá­lasztások után azonban ismét megfeledkeztek róla. A politi­ka akkori vezetői nem is szá­moltak vele komolyan, úgy sorvadt esztendőről esztendőre megcsappant tekintélye. Harmati Sándort, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának titkárát is erre emlé­keztettük most, fél esztendő­vel a választások után: vajon a Népfront napjainkban mi­ként segíti törvényhozóink munkáját, eleven maradt-e a kapcsolat, amely a választások előkészítésekor oly egészsége­sen alakult.­­ A politikai élet munka­napjai minden szónál többet mondanak — felelte. — Az or­szágot járva szerezhet erre igazán bizonyítékot az ember. A képviselők mindenhol, min­denben számítanak a Nép­front segítségére, népfrontbi­zottságaink pedig jól értik már, hogy a képviselői jelölé­sekkel munkájuk nem ért vé­get. Akkor kezdődik csak iga­zán. A képviselő úgy felelhet meg választói bizalmának, ha sűrűn találkozik velük, isme­ri gondjaikat és eljár igazsá­gos ügyeikben. A népfrontbi­­zottságoknak pedig sok lehe­tőségük van, hogy ezekre a ta­lálkozásokra alkalmat teremt­senek, a gondokról tájékoztas­sák a képviselőjüket, aki még­iscsak egy ember és választó­­kerülete minden községében nem fordulhat meg minden nap. A megyei csoportülések — A Népfront Országos Tit­kársága éppen a közelmúltban összegezte tapasztalatait a képviselőket segítő munkáról — folytatta Harmati Sándor. — Sok érdekes és hasznos ja­vaslat gyűlt össze. El is hatá­roztuk, hogy ezeket közread­juk, így mód nyílik a munka kölcsönös megismerésére. A képviselők és a népfrontbizott­­ságok együttműködésére első­sorban a képviselők megyei csoportülé­sein, a képviselői beszámolókon és fogadóórákon van alkalom. Sokfelé jó kez­deményezésként tartjuk szá­mon — s ebben a népfrontbi­zottságoknak is nagy szerepük van —, hogy a megyei képvi­selők ülésére nem mindig a megyeszékhelyen, hanem egy­­egy városban, faluban, üzem­ben, termelőszövetkezetben ke­rül sor, az ülés napirendjétől függően. A választók mind­járt helyben mondhatják el véleményüket az adott kérdés­ről. A megyei népfrontbizott­ságok rendszeresen tesznek javaslatokat a képviselő­cso­portülések napirendjére. A kereszteződések, ismétlődések elkerülése érdekében a Veszp­rém megyeiek például alapos körültekintéssel állították ösz­­sze munkatervüket. Olyan té­mákról tárgyaltak és tárgyal­nak, amelyek még nem sze­repeltek sem a párt, sem a tanács megyei végrehajtó bi­zottságának ülésén. A külön­böző problémák vitáján Ba­ranya és Nógrád megyében szívesen látják az érintett te­rület pártszervezeteinek, taná­csainak, népfro­ntbizottságai­­nak küldötteit, az üzemek, termelőszövetkezetek vezetőit, a tárgyalt kérdés megyeszerte ismert szakértőit. A fogadóórák — A beszámoló gyűlések és a fogadóórák adnak aztán iga­zán jó alkalmat a képvise­lők és választók találkozásá­ra. Budapesten például jól be­vált, hogy a Népfront javas­latára a fogadóórákat üze­mekben, intézményekben, hi­vatalokban rendezik. A Győr megyei népfrontbizottságok különösen nagy gondot fordí­tanak a fogadóórák előkészí­tésére, hogy azok ne egysze­rű panasznappá váljanak, ha­nem inkább a képviselők jobb tájékozódását segítsék. A sok jó mellett azért arra is akad példa, hogy a Népfront vagy éppen a képviselő mulasztása miatt olykor elmarad a foga­dóóra, s ez bizony rossz em­lékeket ébreszt az emberek­ben a nem is olyan régmúlt­ból. Amikor képviselőjüket a két választás között legfel­jebb csak fényképen látták. — Az egészséges patriotiz­mus a forrása annak a törek­vésnek is — s népfrontbi­­zottságaink ezt az érzést sok­féle módon táplálják —, hogy a képviselők a szó igazi értel­mében szűkebb hazájuknak tekintsék választókerületü­ket. A helybeli ünnepségekre, gyűlésekre szóló meghívók jól példázzák, hogy a választók szívesen vannak együtt képvi­selőikkel, ha valami új épül. Neki mutatják először, s meg­osztják vele minden örömü­ket. Tréfának illik, de arról is hallottam, hogy jó néhány megyében azt is lelkére kötöt­ték a képviselőnek: ha igazán szívén viseli választói gond­ját, mindenképpen a megye­­székhely NB I-ben szereplő labdarúgó-csapatának kell szurkolnia. Hiszen ahogyan a hétköznapra ünnepnap jön, úgy illik a politika munka­napjai után a vasárnap dél­utáni kedvtelés. A tréfás kitérő csak pilla­natkép, a mindennapok né­hány derűs színére emlékeztet, de közben jól mutatja, hogy törvényhozóinkkal milyen emberi, milyen baráti a kap­csolat. Harmati Sándor Bor­sodból is mond rá példákat, mint a mezőcsáti kerület kép­viselője. A javaslat álla a megoldásig . A borsodi népfrontbizott­ság valóban nagy gonddal se­gíti munkánkat. Sok jó mód­szert talált erre. Az ország­­gyűlés állandó bizottságaiban dolgozó képviselők, a Népfront közreműködésével, termékeny kapcsolatot alakítottak ki a megyei tanács állandó bizott­ságaival, s ennek mindkét fél hasznát látja. Egy-egy ülés­szak után rendszeresen szá­mot kell adnunk a tanácsko­zásokról s ezt elsősorban a népfrontbizottságok szorgal­mazzák. Községi tanácsülé­sekre, termelőszövetkezeti köz­gyűlésekre, szülői értekez­letekre és tantestületi ülé­sekre hívják meg a kép­viselőket. Az elhangzott ja­vaslatokat pedig az el­hangzástól végigkísérik a megoldásig, persze nem külső szemlélőként, hanem tevé­keny közreműködőként. A borsodi képviselők sűrűn kap­nak meghívást olyan tanács­kozásra is, amely szakmájuk­ba vág, érdeklődési területü­ket érinti. A képviselői mun­ka könnyítését szolgálja az is, hogy a megyei népfront map­pába fűzve megküldi szá­munkra választókerületünk térkép­ét, rajta minden tudni­valóval. Még a megye és a já­rások vezetőinek lakáscíme, telefonszáma is szerep­el ben­ne, hogy egyszerűbb legyen a tájékozódás.­­ Természetesen nemcsak Borsodban, hanem valame­ny­­nyi megyében is hasonló mód­szerekkel próbálkoznak és te­remtenek jobb feltételeket a képviselői munkához. Békés­ben és Nógrádiban jól alakul a megye képviselőinek és ta­nácstagjainak kapcsolata. Né­hány megyében azonban erre nem fordítanak kellő gondot, pedig az országos és helyi ügyek intézésében sokszor a képviselőinek és a tanácstag­nak kell először szót értenie. A választók véleménye — A népfrontbizottságok ab­ban is segítenek, hogy a kép­viselők a parlament üléseire felkészülten jöjjenek, válasz­tóik véleményének ismereté­ben. Törvényt alkotni csak így lehet felelősen. A törvény megalkotása után azonban ha­sonlóképp felelősségteljes megbízatás a törvény ismerte­tése, magyarázása. A nép­­frontbizottságoknak erre is fó­rumot kell adniuk sokkal rendszeresebben, mint a múlt­ban tették. Békésben, Nógrád­­ban, Győrben és Szabolcsban erre már jó példák vannak. Sokszor megtörténik, hogy a Népfront javasolja a képvise­lőknek: hol lenne jó, ha meg­jelennének, hol várnak tőlük választ kényes kérdésekre, megoldást bonyolult problé­mákra. Még ha az nem oldható is meg egyhamar — képviselő­jük magyarázatát elfogadják és nem türelmetlenkednek to­vább. — A választások óta eltelt fél esztendőben sok jó tapasz­talatot szereztünk, hibákra is leltünk — mondta beszélgeté­sünk végén Harmati Sándor. — A kedvező tapasztala­tok a hibák kijavításában segítenek. Meggyőződésem, hogy ha kép­viselőink még komolyabban számítanak a népfront támo­gatására, nemcsak az ő minn­­kájuk válik könnyebbé Néd­­frontmozgalmunk élete is gaz­dagabb lesz és tartalm­i-ebb. (é. j.) Az utóbbi időben a közleke-­­ dési lapok hasábjain, a észak- i egyesületek előadásai között, sőt, a nemrég lezajlott város- , építészeti konferencia napi­rendjén is feltűnően előtérbe­­ nyomultak a budapesti autó-­­ forgalom kérdései, elsősorban a parkolás problémája. Pedig nyilvánvaló, hogy európai ösz-­­­szehasonlításban éppencsak nekilendült autózásunk, a köz­lekedésben mégis jelentkeznek már neurotikus tünetek, ami pedig a megelőzést illeti, alighanem a huszonnegyedik órában vagyunk. E jövendölések és a nyugati nagyvárosok forgalmi krízisei hallatán, vagy éppen láttán felmerülnek még itt-ott olyan gondolatok, nem lenne-e he­lyesebb egészen lassú ütemet diktálni a személyautóforga­­lom növelésében, és úgyszól­ván kizárólag a tömegközle­kedés fejlesztésére koncent­rálni az erőket? De ma már nem különösen nehéz megcá­folni ezt a tévhitet. A szak­emberek ugyanis világszerte arra a meggyőződésre jutot­tak, hogy a legjobb tömegköz­lekedés sem szünteti meg a mai ember autóigényét, leg­feljebb enyhíti némileg. Vi­szont a maximumig fokozott magánautó használat sem te­szi feleslegessé a korszerű tö­megközlekedést, ellenkezőleg, egyenesen megköveteli azt. Hogy hol következik be ez a »maximum­«, lehetetlen vég­érvényesen megállapítani. Tény, hogy a távlati városfej­lesztési tervekben már nálunk se negyven, vagy húsz főre számítanak egy gépkocsit, sőt nem is tizennégyre, mint ta­valy még, hanem általában hét személyre! Napi 22 óra várakozás Ami már most egyre súlyos­bodó gondot okoz, nem is any­­nyira a mozgásban levő, más szóval folyamatos forgalom — bár néhány kritikus csomó­ponton ezt sem lesz éppen egyszerű rendezni —, hanem sokkal inkább a város egyes pontjain hosszabb-rövidebb ideig várakozó, parkoló gépko­csik helyfoglalásának problé­mája. A csaknem egybevágó nem­zetközi felmérések szerint a nagyvárosokban adott idő­pontban a magánautóknak csak mintegy kilenc százaléka mozog, a többi áll. Máskép­pen: a személygépkocsi a nap huszonnégy órájából átlagosan csak két órát van úton, egyéb­ként várakozik valahol. Ha nincs elégséges parkolóhely, természetesen az úttest szélén és körülbelül tizenkét négyzet­­méter útburkolatot foglal el. Annyit, amennyi egy óra alatt — kedvező esetben — talán ezer mozgó gépkocsit is átbocsát. Ha feltételezzük, hogy 1980- ban 300 000 személyautó fut majd Budapesten — ami való­színűleg elég szerény becslés —, akkor több mint hárommil­­lió négyzetméter parkolóhely­igényre is számíthatunk. Ez, egyetlen útvonalmenti parkí­rozó sávban számítva, megha­ladja az ezer kilométert! Természetesen a parkolási igényt nagymértékben befo­lyásolja az időtartam, neveze­tesen, hogy néhány percre, egy-két órára, az egész napi munka idejére, vagy éjszakára állítsák le valahol a gépkocsit. Rövid várakozás esetén ugyanis sokszorosan ki lehet használni ugyanazt a parkoló­helyet. Autótalálkozó az V. kerületben Ezek a körülmények termé­szetszerűleg a Nagykörút és a Duna által határolt belváros­ra, ezen belül pedig az V. ke­rületre irányították a figyel­met. E kerület 66 000 lakosa közül ugyanis mindössze 23 000 jár más kerületbe dol­gozni, ezzel szemben 93 000-ren érkeznek itteni munkahelyük­re. Ez azt jelenti, hogy nappal 136 000 az itt-tartózkodók szá­ma, ami, a VIII. és a XIII. ke­rülettől eltekintve, messze a legnagyobb az összes kerületek közül. Nem kevesebb mint 105 000 munkahelyet tartanak nyilván a kerületben, az ösz­­szes fővárosi munkahelyek 10 százalékát. És ha figyelembe vesszük, hogy ez a városrész egyben a legfontosabb, kormányzati és hivatali negyed, tehát itt a legnagyobb az ügyfélforgalom, s egyszersmind idegenforgalmi,­­ valamint kereskedelmi cent­­­­rum is, tehát igen sok a láto­­­­gató, akkor nyomban érthető­­­­vé válik, hogy az autóparko­­l­­ás legelső nehézségei túlnyo­mórészt itt összpontosulnak. De hát egyáltalán hol, milyen körülmények között parkolhat , manapság a gépkocsi? Tény,­­ hogy az autók nagy része világ­­­ szerte még éjszaka is a sza­­­­badban, az utcán várakozik,­­ mert sehol sem győzték ga­rázzsal nyomon követni az el­képesztően gyors „autó-szapo­rulatot”. Egyébként is a ha­gyományos garázsok építése és fenntartása meglehetősen költ­séges, egyes nyugati számítá­sok szerint kocsihelyenként körülbelül két kocsi ára. Könnyen érthetővé válik ez, ha meggondoljuk, hogy egy szellemi munkahely létesítésé­hez mintegy 30 négyzetméter terület szükséges, egy autóhoz pedig a hagyományos garázs­ban 20—25 négyzetméter. Kényszer, vagy jó befektetés? Az is kétségtelen, hogy az autógyárak olyan technikai megoldásokra törekednek, amelyek viszonylag megóvják a kocsit az időjárás kártevései­től. Ennek ellenére ma is vi­lágszerte építenek garázsokat, a föld alatt — ez drágább, vi­szont nem foglal el értékes városi telket — és a föld fe­lett, mert nyilvánvaló, hogy ma is sokan így akarják meg­óvni kocsijukat, de azért is, mert a garázsok sok emelete­sek és a nagyvárosok másképp már nem tudnak helyet szorí­tani a rengeteg autónak. A hagyományos garázs azon­ban, miután napközben félig­­meddig üresen áll, rossz be­fektetés. És nem oldja meg a kocsi hosszabb-rövidebb parkí­rozásának hely­problémáját a belső városrészekben, az iro­dák, kereskedelmi központok, szállodák, szórakozóhelyek környékén, amelyek a legna­gyobb tömeget, tehát a leg­több autóst is vonzzák. Ezért létesítenek külföldön — mi­helyt egyszintes parkolóterek építése már nem lehetséges, ami igen hamar bekövetkezik — több emeletes, úgynevezett parkoló-garázsokat. Ezeknek esetleg homlokfaluk sincs, csak mellvédjük, építési költségük viszont lényegesen olcsóbb a hagyományosnál. A parkoló­garázsban a tartózkodási idő arányában fizetnek a parko­lásért, éjszakára pedig a kör­nyéken lakók tárolhatják — jutányosabban — kocsijukat. Ilyen módon az épület min­den négyzetméterét úgyszól­ván egész napon át kihasz­nálják. A parkoló­ garázs te­hát, a jelek szerint, nemcsak kényszerű építkezés, hanem gyümölcsöző befektetés is. Ami nélkül nincs modern városkép. Ami már most a pesti le­hetőségeket illeti , Budán ál­talában sokkal jobb a parkí­­rozási helyzet. A Fővárosi Mélyépítő Tervező Vállalat for­galomvizsgálata alapján a BU­­VÁTI-ban elkészült, Győrffy Lajos irányításával, a Bel­­­­város forgalmi rendezésének tanulmánya, amely természe­tesen a parkolásra is kiter­jed. Ez, valamint a Kálvin tér és a Duna-part rendezésére vonatkozó tanulmány, továbbá a kérdéssel foglalkozó számos vizsgálat együttesen lehetővé teszi, hogy a városrendezés most már minden egyes bel­városi telek felhasználásának, illetőleg útvonal kijelölésének eldöntésénél a legmesszebb­menőkig figyelembe vegye az autóforgalom, még inkább az autóparkírozás előrelátható követelményeit. Hogy mind­ezzel kapcsolatban milyenek az adottságok, a lehetőségek és a szándékok, arról más al­kalommal szólunk. Bizonyosra vesszük, hogy a Belváros készülő részletes ren­dezési terve az autóforgalom és speciálisan az autóparkolás kérdésének megoldását a leg­fontosabbak közé emeli. Hi­szen — hogy egy nemrég hallott találó megjegyzést idézzünk —, ahogy nincs Ve­lence Canale Grande nélkül, nincs modern városkép sem korszerű gépkocsiforgalom nélkül! Balog János

Next