Magyar Nemzet, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-01 / 204. szám
Vasárnap, 1963. szeptember 1.) a nagytakarításhoz mindent megkap az OTTHON ÁRUHÁZBAN Szeptember 7-ig minden délután 4-6-ig mosógép és padlókefélő működési bemutató! Magyar Nejezet Robeson asszony kitüntetése Eslanda Robesonnak — Paul Robeson világhírű amerikai néger énekes feleségének —, aki jelenleg férjével az NDK-ban tartózkodik, a berlini Nők Házában Anton Plenikowski államtitkár, a Minisztertanács irodájának vezetője ünnepélyes keretek között átnyújtotta a Kiara Zetkin Érdemérmet. A kitüntetést az NDK Minisztertanácsa a béke megvédésének érdekében folytatott áldozatos harcáért adományozta Eslanda Robesonnak. Megvan a remény a rák rejtélyének megoldására Világhírű szovjet tudós elmélete a rák keletkezéséről Világszerte a kutatók tízezrei vizsgálják a rosszindulatú daganatok keletkezésének, megelőzésének, gyógyításának sokoldalú problémáit. A Magyar Tudományos Akadémia meghívására egy hetet töltött hazánkban L. A. Zilber professzor, a világhírű szovjet víruskutató, akinek munkásságát évtizedek óta a rákkutatás tölti ki. A nagynevű tudós legújabb eredményeiről, a rákos folyamatok megindulására és lezajlására vonatkozó elméletéről a következőket mondotta az MTI munkatársának: " A kutatók többsége minden országban azt vallja, hogy a rák keletkezésében a legkülönfélébb okok játszanak szerepet. Ma már több száz rákkeltő anyagot ismerünk és régóta tudjuk, hogy az ionizáló sugárzás (radioaktív sugarak, röntgen-sugár) ugyancsak rákkeltő hatású lehet. Nyitva marad azonban a kérdés: hogyan megy végbe a rákosodás? — Évtizedek óta tudjuk, hogy különböző vírusok sok állatfajtában képesek daganatos betegségek létrehozására. Vizsgálataink — amelyek számos külföldi kutató eredményeivel megegyeznek — azt mutatták, hogy a vírusokkal előidézett állati rákok fejlődésében két szakasz különböztethető meg. Az első szakaszban, a rák keletkezésekor még kimutatható a vírus, a másodikban azonban — amikor a daganat fejlődésnek indul — már eltűnik. Úgy látszik, tehát, hogy a vírus — ellentétben a közönséges fertőző betegségek kórokozóival — csak megindítja a rákos folyamatot, de nem vesz részt irányításában. A vírusok azonban nem minden körülmények között okoznak daganatot, hiszen egészséges állatok igen nagy százalékban hordoznak különféle daganatvírusokat is. Fontos feladat tehát annak tisztázása, mik a feltételei annak, hogy a daganatvírusok valóban daganatot okozzanak. Ugyanez a kérdés vetődik fel daganatkeltő, cancerogen anyagokkal szemben is. — Emberi daganatokon — kivéve néhány szemölcsöt — még nem sikerült vírusokat kimutatni. Véleményem szerint ennek egyik oka az, hogy eddig — a kutatók mindig lassan növekvő daganatokat tanulmányoztak, abban a stádiumban, amikor a vírusok már eltűnhettek. — A rák keletkezésének és a folyamat lezajlásának ezt az elméletét számos kísérleti adat támogatja. Jelentőségét abban látom, hogy alapul szolgálhat a különböző vonalakon folyó rákkutatás eredményeinek közös nevezőre hozására és az ellentmondásokat feloldó elmélet kidolgozására, így eljuthatunk a rákos folyamat kezdetének és különböző szakaszainak helyes magyarázatához, ami — az orvostörténytanúsága szerint — a sikeres gyógyítás alapfeltétele. — A rákkutatás eddig is sok nagyszerű eredményt ért el és ma már ott tartunk, hogy világosan látjuk, milyen problémák megoldása van még hátra, mire kell erőfeszítéseinket összpontosítanunk. Ez teszi jogosulttá azt a reményt, hogy a tudomány végül is győzedelmeskedik és megoldja a rák rejtélyét is. — Első ízben járok Magyarországon — mondotta befejezésül Zilber professzor. Nagyon örülök, hogy megismerkedhettem a magyar kollégákkal és a különböző intézetekben folytatott magas színvonalú kutatómunkával. Remélem, hogy a két ország orvostudományának egyre szorosabbra váló kapcsolatai is hozzájárulnak, hogy a nagy titokról lehulljon a fátyol és az emberiség megszabaduljon a szörnyű betegség rémétől. s ORSZÁGGYŰLÉSI képviselők ÉS A NÉPFRONT Harmati Sándor nyilatkozata Mi lesz veled gépkocsi? Találóan mondta egyik politikusunk a Népifrontról, hogy a személyi kultusz éveiben amolyan választási kulissza volt, a politikai élet köszönő embere. Amikor eljött a választások ideje, neve sűrűbben szerepelt az újságokban, a választások után azonban ismét megfeledkeztek róla. A politika akkori vezetői nem is számoltak vele komolyan, úgy sorvadt esztendőről esztendőre megcsappant tekintélye. Harmati Sándort, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárát is erre emlékeztettük most, fél esztendővel a választások után: vajon a Népfront napjainkban miként segíti törvényhozóink munkáját, eleven maradt-e a kapcsolat, amely a választások előkészítésekor oly egészségesen alakult. A politikai élet munkanapjai minden szónál többet mondanak — felelte. — Az országot járva szerezhet erre igazán bizonyítékot az ember. A képviselők mindenhol, mindenben számítanak a Népfront segítségére, népfrontbizottságaink pedig jól értik már, hogy a képviselői jelölésekkel munkájuk nem ért véget. Akkor kezdődik csak igazán. A képviselő úgy felelhet meg választói bizalmának, ha sűrűn találkozik velük, ismeri gondjaikat és eljár igazságos ügyeikben. A népfrontbizottságoknak pedig sok lehetőségük van, hogy ezekre a találkozásokra alkalmat teremtsenek, a gondokról tájékoztassák a képviselőjüket, aki mégiscsak egy ember és választókerülete minden községében nem fordulhat meg minden nap. A megyei csoportülések — A Népfront Országos Titkársága éppen a közelmúltban összegezte tapasztalatait a képviselőket segítő munkáról — folytatta Harmati Sándor. — Sok érdekes és hasznos javaslat gyűlt össze. El is határoztuk, hogy ezeket közreadjuk, így mód nyílik a munka kölcsönös megismerésére. A képviselők és a népfrontbizottságok együttműködésére elsősorban a képviselők megyei csoportülésein, a képviselői beszámolókon és fogadóórákon van alkalom. Sokfelé jó kezdeményezésként tartjuk számon — s ebben a népfrontbizottságoknak is nagy szerepük van —, hogy a megyei képviselők ülésére nem mindig a megyeszékhelyen, hanem egyegy városban, faluban, üzemben, termelőszövetkezetben kerül sor, az ülés napirendjétől függően. A választók mindjárt helyben mondhatják el véleményüket az adott kérdésről. A megyei népfrontbizottságok rendszeresen tesznek javaslatokat a képviselőcsoportülések napirendjére. A kereszteződések, ismétlődések elkerülése érdekében a Veszprém megyeiek például alapos körültekintéssel állították öszsze munkatervüket. Olyan témákról tárgyaltak és tárgyalnak, amelyek még nem szerepeltek sem a párt, sem a tanács megyei végrehajtó bizottságának ülésén. A különböző problémák vitáján Baranya és Nógrád megyében szívesen látják az érintett terület pártszervezeteinek, tanácsainak, népfrontbizottságainak küldötteit, az üzemek, termelőszövetkezetek vezetőit, a tárgyalt kérdés megyeszerte ismert szakértőit. A fogadóórák — A beszámoló gyűlések és a fogadóórák adnak aztán igazán jó alkalmat a képviselők és választók találkozására. Budapesten például jól bevált, hogy a Népfront javaslatára a fogadóórákat üzemekben, intézményekben, hivatalokban rendezik. A Győr megyei népfrontbizottságok különösen nagy gondot fordítanak a fogadóórák előkészítésére, hogy azok ne egyszerű panasznappá váljanak, hanem inkább a képviselők jobb tájékozódását segítsék. A sok jó mellett azért arra is akad példa, hogy a Népfront vagy éppen a képviselő mulasztása miatt olykor elmarad a fogadóóra, s ez bizony rossz emlékeket ébreszt az emberekben a nem is olyan régmúltból. Amikor képviselőjüket a két választás között legfeljebb csak fényképen látták. — Az egészséges patriotizmus a forrása annak a törekvésnek is — s népfrontbizottságaink ezt az érzést sokféle módon táplálják —, hogy a képviselők a szó igazi értelmében szűkebb hazájuknak tekintsék választókerületüket. A helybeli ünnepségekre, gyűlésekre szóló meghívók jól példázzák, hogy a választók szívesen vannak együtt képviselőikkel, ha valami új épül. Neki mutatják először, s megosztják vele minden örömüket. Tréfának illik, de arról is hallottam, hogy jó néhány megyében azt is lelkére kötötték a képviselőnek: ha igazán szívén viseli választói gondját, mindenképpen a megyeszékhely NB I-ben szereplő labdarúgó-csapatának kell szurkolnia. Hiszen ahogyan a hétköznapra ünnepnap jön, úgy illik a politika munkanapjai után a vasárnap délutáni kedvtelés. A tréfás kitérő csak pillanatkép, a mindennapok néhány derűs színére emlékeztet, de közben jól mutatja, hogy törvényhozóinkkal milyen emberi, milyen baráti a kapcsolat. Harmati Sándor Borsodból is mond rá példákat, mint a mezőcsáti kerület képviselője. A javaslat álla a megoldásig . A borsodi népfrontbizottság valóban nagy gonddal segíti munkánkat. Sok jó módszert talált erre. Az országgyűlés állandó bizottságaiban dolgozó képviselők, a Népfront közreműködésével, termékeny kapcsolatot alakítottak ki a megyei tanács állandó bizottságaival, s ennek mindkét fél hasznát látja. Egy-egy ülésszak után rendszeresen számot kell adnunk a tanácskozásokról s ezt elsősorban a népfrontbizottságok szorgalmazzák. Községi tanácsülésekre, termelőszövetkezeti közgyűlésekre, szülői értekezletekre és tantestületi ülésekre hívják meg a képviselőket. Az elhangzott javaslatokat pedig az elhangzástól végigkísérik a megoldásig, persze nem külső szemlélőként, hanem tevékeny közreműködőként. A borsodi képviselők sűrűn kapnak meghívást olyan tanácskozásra is, amely szakmájukba vág, érdeklődési területüket érinti. A képviselői munka könnyítését szolgálja az is, hogy a megyei népfront mappába fűzve megküldi számunkra választókerületünk térképét, rajta minden tudnivalóval. Még a megye és a járások vezetőinek lakáscíme, telefonszáma is szerepel benne, hogy egyszerűbb legyen a tájékozódás. Természetesen nemcsak Borsodban, hanem valamenynyi megyében is hasonló módszerekkel próbálkoznak és teremtenek jobb feltételeket a képviselői munkához. Békésben és Nógrádiban jól alakul a megye képviselőinek és tanácstagjainak kapcsolata. Néhány megyében azonban erre nem fordítanak kellő gondot, pedig az országos és helyi ügyek intézésében sokszor a képviselőinek és a tanácstagnak kell először szót értenie. A választók véleménye — A népfrontbizottságok abban is segítenek, hogy a képviselők a parlament üléseire felkészülten jöjjenek, választóik véleményének ismeretében. Törvényt alkotni csak így lehet felelősen. A törvény megalkotása után azonban hasonlóképp felelősségteljes megbízatás a törvény ismertetése, magyarázása. A népfrontbizottságoknak erre is fórumot kell adniuk sokkal rendszeresebben, mint a múltban tették. Békésben, Nógrádban, Győrben és Szabolcsban erre már jó példák vannak. Sokszor megtörténik, hogy a Népfront javasolja a képviselőknek: hol lenne jó, ha megjelennének, hol várnak tőlük választ kényes kérdésekre, megoldást bonyolult problémákra. Még ha az nem oldható is meg egyhamar — képviselőjük magyarázatát elfogadják és nem türelmetlenkednek tovább. — A választások óta eltelt fél esztendőben sok jó tapasztalatot szereztünk, hibákra is leltünk — mondta beszélgetésünk végén Harmati Sándor. — A kedvező tapasztalatok a hibák kijavításában segítenek. Meggyőződésem, hogy ha képviselőink még komolyabban számítanak a népfront támogatására, nemcsak az ő minnkájuk válik könnyebbé Nédfrontmozgalmunk élete is gazdagabb lesz és tartalmi-ebb. (é. j.) Az utóbbi időben a közleke- dési lapok hasábjain, a észak- i egyesületek előadásai között, sőt, a nemrég lezajlott város- , építészeti konferencia napirendjén is feltűnően előtérbe nyomultak a budapesti autó- forgalom kérdései, elsősorban a parkolás problémája. Pedig nyilvánvaló, hogy európai ösz-szehasonlításban éppencsak nekilendült autózásunk, a közlekedésben mégis jelentkeznek már neurotikus tünetek, ami pedig a megelőzést illeti, alighanem a huszonnegyedik órában vagyunk. E jövendölések és a nyugati nagyvárosok forgalmi krízisei hallatán, vagy éppen láttán felmerülnek még itt-ott olyan gondolatok, nem lenne-e helyesebb egészen lassú ütemet diktálni a személyautóforgalom növelésében, és úgyszólván kizárólag a tömegközlekedés fejlesztésére koncentrálni az erőket? De ma már nem különösen nehéz megcáfolni ezt a tévhitet. A szakemberek ugyanis világszerte arra a meggyőződésre jutottak, hogy a legjobb tömegközlekedés sem szünteti meg a mai ember autóigényét, legfeljebb enyhíti némileg. Viszont a maximumig fokozott magánautó használat sem teszi feleslegessé a korszerű tömegközlekedést, ellenkezőleg, egyenesen megköveteli azt. Hogy hol következik be ez a »maximum«, lehetetlen végérvényesen megállapítani. Tény, hogy a távlati városfejlesztési tervekben már nálunk se negyven, vagy húsz főre számítanak egy gépkocsit, sőt nem is tizennégyre, mint tavaly még, hanem általában hét személyre! Napi 22 óra várakozás Ami már most egyre súlyosbodó gondot okoz, nem is anynyira a mozgásban levő, más szóval folyamatos forgalom — bár néhány kritikus csomóponton ezt sem lesz éppen egyszerű rendezni —, hanem sokkal inkább a város egyes pontjain hosszabb-rövidebb ideig várakozó, parkoló gépkocsik helyfoglalásának problémája. A csaknem egybevágó nemzetközi felmérések szerint a nagyvárosokban adott időpontban a magánautóknak csak mintegy kilenc százaléka mozog, a többi áll. Másképpen: a személygépkocsi a nap huszonnégy órájából átlagosan csak két órát van úton, egyébként várakozik valahol. Ha nincs elégséges parkolóhely, természetesen az úttest szélén és körülbelül tizenkét négyzetméter útburkolatot foglal el. Annyit, amennyi egy óra alatt — kedvező esetben — talán ezer mozgó gépkocsit is átbocsát. Ha feltételezzük, hogy 1980- ban 300 000 személyautó fut majd Budapesten — ami valószínűleg elég szerény becslés —, akkor több mint hárommillió négyzetméter parkolóhelyigényre is számíthatunk. Ez, egyetlen útvonalmenti parkírozó sávban számítva, meghaladja az ezer kilométert! Természetesen a parkolási igényt nagymértékben befolyásolja az időtartam, nevezetesen, hogy néhány percre, egy-két órára, az egész napi munka idejére, vagy éjszakára állítsák le valahol a gépkocsit. Rövid várakozás esetén ugyanis sokszorosan ki lehet használni ugyanazt a parkolóhelyet. Autótalálkozó az V. kerületben Ezek a körülmények természetszerűleg a Nagykörút és a Duna által határolt belvárosra, ezen belül pedig az V. kerületre irányították a figyelmet. E kerület 66 000 lakosa közül ugyanis mindössze 23 000 jár más kerületbe dolgozni, ezzel szemben 93 000-ren érkeznek itteni munkahelyükre. Ez azt jelenti, hogy nappal 136 000 az itt-tartózkodók száma, ami, a VIII. és a XIII. kerülettől eltekintve, messze a legnagyobb az összes kerületek közül. Nem kevesebb mint 105 000 munkahelyet tartanak nyilván a kerületben, az öszszes fővárosi munkahelyek 10 százalékát. És ha figyelembe vesszük, hogy ez a városrész egyben a legfontosabb, kormányzati és hivatali negyed, tehát itt a legnagyobb az ügyfélforgalom, s egyszersmind idegenforgalmi, valamint kereskedelmi centrum is, tehát igen sok a látogató, akkor nyomban érthetővé válik, hogy az autóparkolás legelső nehézségei túlnyomórészt itt összpontosulnak. De hát egyáltalán hol, milyen körülmények között parkolhat , manapság a gépkocsi? Tény, hogy az autók nagy része világ szerte még éjszaka is a szabadban, az utcán várakozik, mert sehol sem győzték garázzsal nyomon követni az elképesztően gyors „autó-szaporulatot”. Egyébként is a hagyományos garázsok építése és fenntartása meglehetősen költséges, egyes nyugati számítások szerint kocsihelyenként körülbelül két kocsi ára. Könnyen érthetővé válik ez, ha meggondoljuk, hogy egy szellemi munkahely létesítéséhez mintegy 30 négyzetméter terület szükséges, egy autóhoz pedig a hagyományos garázsban 20—25 négyzetméter. Kényszer, vagy jó befektetés? Az is kétségtelen, hogy az autógyárak olyan technikai megoldásokra törekednek, amelyek viszonylag megóvják a kocsit az időjárás kártevéseitől. Ennek ellenére ma is világszerte építenek garázsokat, a föld alatt — ez drágább, viszont nem foglal el értékes városi telket — és a föld felett, mert nyilvánvaló, hogy ma is sokan így akarják megóvni kocsijukat, de azért is, mert a garázsok sok emeletesek és a nagyvárosok másképp már nem tudnak helyet szorítani a rengeteg autónak. A hagyományos garázs azonban, miután napközben féligmeddig üresen áll, rossz befektetés. És nem oldja meg a kocsi hosszabb-rövidebb parkírozásának helyproblémáját a belső városrészekben, az irodák, kereskedelmi központok, szállodák, szórakozóhelyek környékén, amelyek a legnagyobb tömeget, tehát a legtöbb autóst is vonzzák. Ezért létesítenek külföldön — mihelyt egyszintes parkolóterek építése már nem lehetséges, ami igen hamar bekövetkezik — több emeletes, úgynevezett parkoló-garázsokat. Ezeknek esetleg homlokfaluk sincs, csak mellvédjük, építési költségük viszont lényegesen olcsóbb a hagyományosnál. A parkológarázsban a tartózkodási idő arányában fizetnek a parkolásért, éjszakára pedig a környéken lakók tárolhatják — jutányosabban — kocsijukat. Ilyen módon az épület minden négyzetméterét úgyszólván egész napon át kihasználják. A parkoló garázs tehát, a jelek szerint, nemcsak kényszerű építkezés, hanem gyümölcsöző befektetés is. Ami nélkül nincs modern városkép. Ami már most a pesti lehetőségeket illeti , Budán általában sokkal jobb a parkírozási helyzet. A Fővárosi Mélyépítő Tervező Vállalat forgalomvizsgálata alapján a BUVÁTI-ban elkészült, Győrffy Lajos irányításával, a Belváros forgalmi rendezésének tanulmánya, amely természetesen a parkolásra is kiterjed. Ez, valamint a Kálvin tér és a Duna-part rendezésére vonatkozó tanulmány, továbbá a kérdéssel foglalkozó számos vizsgálat együttesen lehetővé teszi, hogy a városrendezés most már minden egyes belvárosi telek felhasználásának, illetőleg útvonal kijelölésének eldöntésénél a legmesszebbmenőkig figyelembe vegye az autóforgalom, még inkább az autóparkírozás előrelátható követelményeit. Hogy mindezzel kapcsolatban milyenek az adottságok, a lehetőségek és a szándékok, arról más alkalommal szólunk. Bizonyosra vesszük, hogy a Belváros készülő részletes rendezési terve az autóforgalom és speciálisan az autóparkolás kérdésének megoldását a legfontosabbak közé emeli. Hiszen — hogy egy nemrég hallott találó megjegyzést idézzünk —, ahogy nincs Velence Canale Grande nélkül, nincs modern városkép sem korszerű gépkocsiforgalom nélkül! Balog János