Magyar Nemzet, 1964. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-18 / 14. szám

4 Megkoszorúzták Gábor Andor sírját Pénteken a Kerepesi teme­tőben megkoszorúzták Gábor Andor sírját, az író születésé­nek 80. évfordulója alkalmá­ból. A koszorúzásnál jelen volt Nógrádi Sándor, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Szeré­nyi Sándor, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, Köpeczi Béla, a Központi Bi­zottság kulturális osztályának vezetője, Szakosíts Árpád, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, Dobozy Imre, a Magyar Írók Szövet­ségének titkára, Simó Jenő, a Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Igazgatóságának veze­tője. Ott volt az író özvegye és unokája, az irodalmi és a kulturális élet több képvise­lője. A Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetségének koszorúját Szakasits Árpád helyezte el a síron. A kortárs és barát meg­hatottságával pillantott vissza Gábor Andor fiatalságára, az első világháború időszakára, amikor a demokratikus hala­dás eszméjének maroknyi csa­patából kimagaslott a harcos, a meg nem alkuvó publicista, a forradalmár. A Magyar Írók Szövetsége nevében Diószegi András, az írószövetség választmányának tagja helyezett el koszorút a síron. — Gábor Andor útja küzdelmes, nehéz út volt — mondotta a többi között — műve csak napjainkban válik igazán ismertté, olvasottá, szo­cialista kultúránk hatékony részévé. Emlékét úgy tisztel­hetjük a legmélyebben, ha emberi, művészi értékeit megőrizzük és tovább adjuk az utánunk következő gene­rációnak is. Az MSZMP Központi Bi­zottsága kulturális osztályá­nak koszorúját Köpeczi Béla, a Művelődésügyi Minisztérium koszorúját Simó Jenő helyez­te el a síron. Megkoszorúzták Gábor Andor sírját az Irodal­mi Múzeum és a Ludas Ma­tyi szerkesztősége nevében is Tegnap este az Irodalmi Színpadon Gábor Andor-em­­lékestet rendeztek. Darvas Jó­zsefnek, az írószövetség elnö­kének üdvözlő szavai után Illés Endre méltatta az író életművét, majd Darvas Jó­zsef átnyújtotta Gerelyes End­re fiatal írónak a Gábor An­dor irodalmi díjat. Örökösök ősbemutató Kecskeméten ÉRDEKES, IDŐSZERŰ TÉ­MÁRÓL szól H. Máriás Mag­dának a kecskeméti Katona József Színházban bemutatott háromfelvonásos tragédiája, az Örökösök. A szerző felfigyelt arra, hogy a közéletben apái vétkéért már senkit sem von­nak felelősségre, de az embe­rekben még sok előítélet él ezzel kapcsolatban is, s előfor­dul, hogy a fiatal nemzedék örökségébe ilyesfajta terhek vegyülnek. Azt is mondhatjuk, hogy ez a darab népfront-po­litikánk egyik valóságos rész­kérdését tükrözi, drámai konfliktusban ábrázolja azt a gyakori esetet, amikor ma már ugyan egy meggyőződéssel, de bizonyos belső bizalmatlanság­gal kerülnek egymás mellé az életben az egykor eltérő gon­dolkodású vagy magatartású emberek. Az Örökösök végletesen ki­élezett példával szolgál. Sze­­relmespárról mond példázatot, egy fiúról, akinek apját a fa­siszták gyilkolták meg, és sze­relmeséről, akinek apja fasisz­ta volt, bár a lány erről eddig semmit sem tudott. Mindkét fiatal már szíves-lélekkel a szocializmusé; a háborút és a náci vandalizmust mindketten egyaránt gyűlölik. A lány szá­mára már az is büntetés, szin­te a megsemmisülés, hogy megtudja, mi volt valójában az apja, akiről eddig csak any­­nyit tudott, hogy eltűnt a há­borúban. TALA­ túlságosan is ÉLÉRE ÁLLÍTJA, a termés­­zetellenességig élezi a prob­lémát a szerző. Hiszen, ha a vétekről mit sem tudó lány ellen igaztalan, jogtalan és embertelen is a gyűlölet, an­nál igazabb és érthetőbb ez a gyűlölet a gyilkos ellen, s a végletekig fokozott ellentét —­­szerelem a mártír fia és a fa­siszta hóhér lánya között — csak akkor lehetne bizarrabb, ha a darab a kivégzett és gyilkosa leszármazottait hozná össze. A mesterkéltség túlzá­sát szerencsésen elkerülte a szerző, kevésbé sikerült azon­ban néhány sematikus jellem­zéstől, művi ellenpólustól mentesítenie darabját. Párbe­szédei különösen a második és harmadik felvonásban for­ró drámai feszültséget kelte­nek, a szöveg maga is őszinte pátosztól hevül. A szerző szerkesztő­készsége erőtle­nebb, felesleges részletekkel is terheli a darabot, és ezzel időt s levegőt vesz el fonto­sabb motívumok alaposabb ki­dolgozása elől, Így például szükségtelen a rezonőr-tanár ebben a darabban, annál is inkább, mert gyakran csak közhelyeket mond. A SZÍNHÁZAT feltétlenül dicséret illeti azért, hogy ezt az érdekes, időszerű, gondo­latébresztő darabot színre se­gítette. Mónos Attila rende­zése az első felvonás elnyúj­tott expozícióját meghagyta hosszadalmasságában, később azonban sodró iramot, drámai feszültséget, bensőséges han­gulatot biztosított a színen. Forró Pál első nagyobb szere­pében átgondolt, kidolgozott, belülről fakadó alakítással szolgál. A többiek — Göndör Klára, Mojzes Mária, Zilahy Hédi, Perényi László — egy árnyalattal harsányabbra szí­nezik szerepüket, Major Pál egy becsületes ember pasztell­szín portréját állítja színpad­ra, Szántó Mária pedig egy röpke epizódban humoros színfoltot vegyít a tragédia drámai freskójába. .­L Marlene Dietrich Varsóban Csütörtökön este háromna­pos vendégszereplésre Varsó­­ba érkezett Marlene Dietrich. Eredetileg csak két fellépést tervezett, de a nagy érdeklő­désre való tekintettel még egy nappal megtoldotta varsói tartózkodását. Marlene Dietrichet nagy tömeg fogadta a varsói repü­lőtéren. A Hotel Európában tartott sajtófogadásán elmon­dotta, hogy először van Len­gyelországban, de nem először énekel lengyel közönség előtt. A háború alatt a nyugati fron­ton a fasizmus ellen harcoló lengyel egységek katonái előtt több ízben fellépett. Maga Nemzet Aláírták a magyar—jugoszláv kulturális és tudományos munkatervet Belgrádban pénteken aláír­ták a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság kulturá­lis, művelődési és tudományos együttműködési egyezményé­nek az 1964. és 1965. évre szóló munkatervét. A tervet magyar részről dr. Rosta End­re, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének ügyvezető elnöke, jugoszláv részről pedig Osz­mán Gyikics, a Külföldi Kul­turális Kapcsolatok Bizottsá­gának titkára írta alá. Az alá­­■rásnál jelen volt Dusán Po­­povszki, a művelődési minisz­ter első helyettese, a jugosz­láv külügyminisztérium szá­mos képviselői, Zágor György belgrádi magyar nagykövet és a nagykövetség több munka­társa. A munkaterv az elmúlt évekhez képest kiszélesíti a két ország kulturális és tudo­mányos eredményeinek kölcsö­nös megismerését, elősegíti a művelődési intézmények együttműködését, biztosítja a kölcsönös részvételt a két or­szág művészeti és tudomá­nyos rendezvényein. A GYŐRI FILHARMONI­KUS ZEnEKAR pesti vendég­­szereplése minden alkalommal üde színfoltot jelent hangver­senyéletünkben. A győriek, éppúgy, mint minden vidéki zenekar, nagy szorgalommal, lelkiismeretesen készülnek a pesti szereplésre, s lelkesedé­sük általában magával ragad­ja a közönséget, még akkor is, ha esetleg technikai szem­pontból nem állhatják ki a versenyt a fővárosi zeneka­rokkal. A vidéki zenekarok valódi jelentőségét csak az ismeri, aki már jelen volt egy-egy pécsi, győri, debreceni, sze­gedi vagy más vidéki koncer­ten, aki megérezte, hogy ezek az együttesek­­otthon" mi­lyen minőségű kulturális kül­detést vállalnak és teljesíte­nek. Az igényes­­pesti ven­dég" sem vonhatta ki magát az általános, spontán lelkese­dés hatása alól... Pedig gyakran milyen mostoha kö­rülmények között játszanak! A vidéki zenekarok hozzák a legnagyobb áldozatot a zene­kultúráért. Győri vendégeink ezúttal Tóth Péter vezetésével léptek a Zeneakadémia dobogójára. Műsoruk stílusegységére talán a kelleténél is jobban ügyel­tek — így történt, hogy há­rom romantikus alkotást hal­lottunk tőlük, s ezenkívül Viski János hangvételében szintúgy a romantika felé kö­zelítő hegedűversenyét. A műsort Rossini, Semira­­mis­ nyitánya vezette be. Egészséges és lendületes elő­adásban részesítették ezt a sziporkázóan szellemes dara­bot, de már itt megérezhet­tük, hogy a zenekarban egy szemernyivel több van, mint amennyit a karmester kiho­zott belőle. Igaz, nagyon is ért­hető elfogódottság akadályoz­ta Tóth Pétert abban, hogy együttesét szabadabban enged­je jászani. Kínosan ügyelt minden belépésre, ám annál kevesebb gondot fordított a szólam további sorsára. A ze­nekar hangzásarányai ezért kissé a dallamvivő szólamok felé billentek, s azon belül is különösen az első hegedű hangszíne és beállítása ütött el az együttes egészétől. Hang­súlyoznunk kell, hogy a zene­kar és különösen az első he­gedű játékosai igen figyelem­re méltó technikai felkészült­séggel és fegyelemmel játsza­nak, s így semmi sem áll út­jában annak, hogy a karmes­ter a továbbiak során kísérle­tet tegyen a minden szem­pontból egységes zenekari hangzás létrehozására. Metzker Károly, a zenekar koncertmestere dicséretre mél­tó technikával és zenei tudás­sal interpretálta Viski hege­dűversenyét. Arra azonban vi­gyáznia kellene, hogy intoná­­lása az érzelmes részletekben is tiszta maradjon. A hangverseny második ré­szét a televízió is közvetítet­te s így számtalan néző-hall­gató ismerhette meg a Győri Filharmonikusok fegobb eré­nyeit. Csajkovszkij Vonóssze­­renádja, valamint Liszt Les Préludes-je számos részlegé­ben egészen kiválóan sikerült. Külön emlékeztetni szeretnénk a Liszt-mű trombonjainak tisztaságára és ugyane mű fi­­náléjának magávalragadó len­dületére. A Győri Filharmonikus Ze­nekar, amely az idén ünnepli fennállásának 120. évforduló­ját, újabb nagy sikert jegyez­het be emlékkönyvébe. IGOR BEZRODNIJ, a kitű­nő szovjet hegedűművész már járt hazánkban és akkor mó­dunkban volt megcsodálni re­mekül kiművelt technikáját és a szovjet vonósiskolára jellem­ző gyönyörű tónusát. Nyilván a felfokozott várakozás tette, hogy zeneakadémiai szólóestje nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Bezrodnij minden figyelmét a szép hegedűhang létrehozása és a darabok virtuóz megoldá­sa kötötte le. Olyan mérhetet­len műgonddal törekedett e technikai követelmények meg­valósítására, hogy az előadott darabok szellemének, valósá­gos jelentésének többnyire ál­dozatul kellett esnie. Ez csak egyet akart: szépen hegedül­ni. Ez eddig még rendben is lenne, azonban közismert tény, hogy másként kell szépen he­gedülni egy Schubert-művet, mint egy barokk szonátát. Händel E-dúr szonátájána­k lassútételében örömmel élvezi tűk hangszerének tiszta csen­gését, ám a zárótétel barokk ragyogása helyett már inkább valamiféle virtuóz Paganini­­darabot kaptunk. Schubert közkedvelt, sokré­tű D-dúr szonatinájából is csupán az érzelmes oldalt tár­ta fel előttünk Igor Bezrodnij, az utolsó tétel pedig szintúgy Paganinihoz közelített. Külön kell beszélnünk Áb­rám Makarov zongorakísérő­ről. Bezrodnij műsorán majdnem kizárólag hegedűs zongora-szo­náták szerepeltek, tehát nem zongorakíséretes hegedű­dara­bok. Makarov azonban már a Schubert-szonatina zongora­­szólamával is nehezen tudott megbirkózni — az utána kö­vetkező Cesar Franck A-dúr szonáta zongora­szólama azon­ban egyszerűen megoldhatat­lan feladatot jelentett számá­ra. A műsor legigényesebb szá­máról tehát valójában igen ne­héz ítéletet mondanunk, mivel Bezrodnij szólamának nem volt mire támaszkodnia. Sőt, nem egy helyen óvatosan be kellett várnia, amíg kísérője utóléri. Remélhetőleg Bezrodnij a közeljövőben újra ellátogat hozzánk és akkor a tőle meg­szokott, magas színvonalon halljuk majd őt. Pernye András Egy hét BUDAPEST HANGVERSENYTERMEIBEN A legjobb céklát**: A gyilkos gyilkosának barátnője voltam! A világsajtó nyomán egy-két magyar lap is meg­említette Lyra kisasszonyt, aki azzal dicsekszik, hogy intim barátságot tartott fenn Ruby texasi bártulaj­donossal, Kennedy gyilko­sának gyilkosával. Sok szót nem érdemelne a reklám­­hadjárat, miután azonban véletlenül részt vehettem Lyra kisasszony­­sajtóérte­­kezletén* — nem mulaszt­hatom el arról beszámolni. Lyra kisasszony foglalko­zására nézve sztriptiz-górl, azaz meztelen táncosnő Fehér estélyi ruhában, kö­nyökön felül érő fekete kesztyűben áll a mikrofon előtt. Polgári nevén Jose­­fine Magda Friecknek hív­ják, svájci születésű. Több­ször szerepelt Ruby dallasi bárjában. — A tulajdonossal jó ba­rátságban voltam — jelenti ki sokatmondó mosollyal. — Ruby kellemes, udvarias ember volt, aki becsülte a négereket és imádta Ken­­nedyt. Egy amerikai újságíró udvariatlanul közbeszólt: — Hiszen a Kronen Zei­tung című lapnak ön azt nyilatkozta, hogy Ruby ra­­biátus ember volt, gyűlölte a négereket és többször ki­jelentette, hogy ha egy néger bemerészkedne a bárjába, azt sajátkezűleg ütné agyo. A keresztkérdés kissé za­varba hozta a »művésznőt”. Szerencséjére a menedzser átvette a mikrofont. — A művésznő nem te­het arról, hogy az újság­írók mindent össze-vissza írnak. — Akkor miért hívta meg az újságírókat? Cinikusan válaszolta a menedzser: — Reklámra szükségünk van és még a szomorú ese­tet is fel kell használnunk reklám céljaira. Patetikusan folytatta a táncosnő: — Az a revolver, amely­­lyel Ruby kioltotta Ken­nedy gyilkosának életét, sokszor a kezemben volt. Ezt megint nem hagyták szó nélkül az újságírók. — Hiszen ön azt mondot­ta, hogy tavaly januárban eljött Dallasból. Honnan le­hetett akkor tudni, hogy Ruby melyik revolverrel mit fog elkövetni? Válasz helyett a művész­nő átöltözött másik estélyi ruhába — a fotografdiós­hoz. A hírlapírók kifelé in­dultak. Egy magyar kolléga nem mozdult. — Én még maradok — mondotta derűsen —, hátha a munkaruháját is felveszi. (s. H.) Tanácskozás a szovjet múzeumokról és könyvtárakról A napokban kibővített ülést tartott az SZKP Központi Bi­zottsága mellett működő ideo­lógiai bizottság, s megvitatta a múzeumok és könyvtárak szerepének fokozását a dol­gozók kommunista nevelésé­ben. A beszámolók rávilágí­tottak a múzeumok nevelő szerepére, de felhívták a fi­gyelmet arra is, hogy egyes helyeken szükségtelenül léte­sítenek múzeumokat, néhány városban azonos típusú mú­zeumok működnek, nem min­denütt használják fel éssze­rűen a múzeumok rendelkezé­sére álló anyagi eszközöket. Az értekezleten megvizsgál­ták a könyvtárakra vonatkozó, 1959 szeptemberében hozott SZKP-határozat végrehajtását. J. A. Furceva, a Szovjetunió művelődésügyi minisztere el­mondotta, hogy a könyvtárlá­togatók száma az utolsó há­rom évben nagymértékben emelkedett. Több felszólaló síkraszállt amellett, hogy szé­lesíteni kell a könyvtárláto­gatók rétegét, ki kell küszö­bölni a könyvtárak munkájá­ból a párhuzamosságot és a hivatali szűklátókörűséget. készpenzert is vásárolunk tavaszi és nyári felső RUHÁZATI CIKKEKET, jó állapotban levő kétsoros ÖLTÖNYÖKET összes felvevőhelyeinken BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ­­. Tabi László új vígjátékát próbálják a Madách Színház­ban. A darab végleges címéről még nem döntöttek. Az előadás rendezője Vámos László. Fő­szereplők: Tolnay Klári és Pé­csi Sándor. A Madách Kamara Színházában Mérimée három egyfelvonásosának bemutató­jára készülnek. A két premiert február végén tartják meg. .Szombat, 1904. Janair K­. NAPLÓ Goar Gáspárján, a világhírű szovjet-örmény énekesnő is­mét Budapestre jön: február 1-én Gildát énekli az Erkel Színházban a Rigolettó elő­adásán, február 5-én pedig ugyancsak az Erkel Színház­ban a Traviatában lép fel. Az Operaház másik februári vendége Dusán Popovics, ki­váló jugoszláv baritonista, s két kiállítás nyílik vasár­nap a hódmezővásárhelyi Tor­nyai János Múzeumban: »Pol­gári ötvösművészet a XVIII— XIX. században* és »Nagy István grafikai művei*. ‚•› A Magyar Irodalomtörténeti Társaság modern filológiai szakosztálya kedden, január 21-én du. fél 6 órakor vita­ülést tart (Pesti Barnabás u. 1., bölcsészet­tudományi kar tanácsterme) a harmincas évek angol lírájáról. Előadó: Szili József.­ Tavasszal avatják fel a Fe­jér megyei Tác község hatá­rában a feltárt Gorsium ne­vű római kori településen a készülő szabadtéri múzeumot. A TIT Bevezetés Ázsia mű­vészetébe című speciális kol­légiuma során január 19-én, vasárnap fél 11 órai kezdet­tel Polonyi Péter Kína festé­szete a Sung-korban címmel tart előadást az Iparművé­szeti Múzeumban.­­ Alexander Abusch az elnö­ke az NDK Shakespeare-bi­zottságának, amelynek tagjai között van Martin Lehner, Kurt Hager, Hans Bentziehn, Willi B­redel, Helene Weigel és Walter Felsenstein. Január IS Picasso 1962-ben és 63-ban készült műveinek kiállítását most nyitották meg a párizsi Louise­ Leirts képcsarnokban. A mintegy hetven képből ál­ló kiállítás központi témája „A festő és modellje*. A mester szokása szerint ezúttal sem jelent meg a tárlat megnyitá­sán. Dél-franciaországi birto­kán dolgozik, és áprilisban újabb kiállítás nyílik művei­ből. Picasso legújabb festmé­nyeinek ára 40 000 és százezer dollár között váltakozik. " Elkészült a­­Táji erdőmű­velés alapelvei" című könyv­­sorozat első hét kötete. A mű a korszerű erdőművelés leg­újabb kutatási és üzemi ered­ményeit foglalja össze, elő­készítésében kétszáz tudós és szakember vett részt. A kiad­ványt tíz kötetre tervezik.­­ Száz évvel ezelőtt szerepel­tek először színpadon a bajai dalosok. A jubileum alkalmá­ból az egykori dalárda utóda, a városi József Attila Mű­velődési Ház Liszt Ferenc énekkara, vendégkórusok rész­vételével, ünnepi hangver­senyt ad.© Martine Carol egykori francia filmsztár, aki Tahitiban él, Pá­rizsban fogadást adott és ott " tahiti -népviseletben" jelent meg. Az európai bábiruhák mértékével mérve is hiányosan öltözött egy­kori sztár érthető feltűnést kel­tett. St A­lodzi -Teatr Powszechnyi színház csütörtökön este be­mutatta Gáspár Margit Ham­­letnek nincs igaza című drá­máját.

Next