Magyar Nemzet, 1964. március (20. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-01 / 51. szám

A Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Középpontban, az ember Hangzásában tréfásan, tar­talmában komolyan egy csongrádi gyógyszerész fogal­mazta meg így a ma hazai politikáját: »homocentrikus világnézetű*. A tudományok magasságából vizsgálva ez a megállapítás, "homocentriz­­mus*, legalábbis vitatható, a lényeget ne is keressük tehát valahol parnasszusi távlatok­ban, hanem a mi mostani földközelünkben. A mi mai politikánkban, amelyet barát és egyre inkább a tényekkel reálisan számoló ellenség is valóban így értékel, közép­pontjában az ember, az em­ber szolgálata áll. Elvhű kom­munista, szocialista politika ez, amely a szocialista társa­dalom felépítését egyedül az ember boldogulását szolgáló élet kialakításának értelmezi, magyar és világméretekben egyaránt. S nemcsak távlatok­ban, de mai lehetőségeink birtokában azonnal is, s eh­hez igazítja minden lépésün­ket gazdaságban, kultúrában, belső és nemzetközi politiká­ban, azokra az eredményekre építve, amelyeket a szocializ­mus, mint világrendszer, s mint a világrendszer politikai határain túl is egyre inkább ható szemlélet és gondolko­dásmód, elért. Ha keressük a feleletet, hogy mi a népfront örvendetesen nö­vekvő befolyásának magyará­zata, ennek az embert szolgá­ló politikának a megvalósulá­sát kell kiindulópontnak te­kinteni. A Hazafias Népfront nagy hagyományokkal rendel­kező mozgalma mindig akkor talált nagy visszhangra a tár­sadalomban, amikor az embe­rek természetes érdekeinek szolgálatát bátran vállalta, a fasizmus elleni harc idején csakúgy, mint később a népi hatalom kialakulásakor. Ami­kor az emberek közvetlen és számunkra érthető érdekeit hibás politika következtében jelszavakkal próbálták helyet­tesíteni, akkor szorult vissza a népfront a közvélemény szemében és a valóságban is. Most, a népfront legújabb korszakában azzal vívott ki magának minden korábbinál nagyobb tekintélyt a moz­galom, hogy az a politika, amelyet magáénak vallott és vall, az emberek érdekeit te­kinti a legfontosabbnak. Ezért alakult a mozgalom cselekvő ereje is hadseregnyivé, mert a népfront ennek a politiká­nak tevékeny részese akart és tudott is lenni. Politizáljon a népfront a kö­zös nemzeti érdekekből kiin­dulva merészen és gondol­kodva s ott keresse feladatait, ahol a szocialista építésnek a legnagyobb szüksége lehet a népfront által teremthető erő­forrásokra, ez lett mindin­kább a népfrontpolitika, s a gyakorlati munka alapja. Ez vezette vissza a mozgalmat a valósághoz, a mindennapi élet realitásához, s lett azzá, ami ma jellemzi: nem a szűken vett, megszokott, joggal sablo­nosnak érzett társadalmi munkák egyik szervezőjévé, hanem társadalmi méretű és jelentőségű politikai fórummá. Ezzel tömöríthetett embereket maga köré, s vált — még meg­levő hibáival egyetemben is — a szó igaz értelmében a szocia­lizmust gondolataikkal és cse­lekedeteikkel egyaránt szol­gáló emberek értékes tömeg­mozgalmává. Gazdasági és politikai cél­jaink a közvélemény által el­ismerten szolgálják az embe­rek javát, s hogy ez hatásá­ban mit jelent, ma már hosz­­szú évek alaposan értékelhető távolságából mérhetjük le. S akik azt kutatják, mi a *ma­­gyar titok* — s hozzátehet­jük, az igazi marxista politi­ka, a szocializmus helyes ér­telmezéséből fakadó politika sikereinek titka — itt keres­hetik a választ: az emberek javára végzett munka talált visszhangra az egész ország közösségében. Hogy a nép­front mennyire jelentős szere­pet vállalt ebben, soha any­­nyira egyértelműen nem mu­­­­tatkozott, mint most, a kong­resszus előtti országos felmé­rés tapasztalatainak egybe­gyűjtésekor. A párt törekvé­seinek igaz támogatója, a szo­cialista építés részese akart lenni a népfront a maga sa­játos lehetőségeivel és eszkö­zeivel, s mert ez a szándék ta­lálkozott az emberek akaratá­val, ezért csatlakoztak száz­ezrek azokhoz az akciókhoz, amelyeket a mozgalom meg­hirdetett. Olyan munka lett a moz­galom kiindulópontja, ami közérdekű, egyre inkább szak­szerű is, mert szakemberek seregére támaszkodhat ma már mindenütt. Ez társadalmi és politikai értelemben vett mi­nőségi változás, amikor a nép­front már egyre inkább szo­cialista vitafórum, sőt, bizo­nyos fokig — de még nem eléggé — különböző tervek végrehajtásának ellenőrzésére is alkalmas tömegfórum lesz. Ebben persze nagy szerepe van annak, hogy a párt, az állam vezetése és a népfront is olyannak tekinti az embe­reket, amilyenek. Érdeklődé­süket, szakképzettségüket, po­litikai gondolkodásukat is a realitáshoz méri és nem vala­mi idealisztikus vágyálmok­hoz. Ez is döntő oka lett annak, hogy korábbiakhoz nem is­­hasonlítható érdeklő­dés jelentkezett a népfront iránt. S ezzel, csakis ezzel, le­hetett mind hasznosabb neve­lő, politikai fórum is a nép­front. Mindez együtt adja társa­dalmi alapjait a népfrontnak, s ez teszi lehetővé, hogy a kö­vetkező időszak feladatairól biztonsággal és céltudatosan gondolkodjunk. A mai fejlő­désre építve reális lehet az, hogy a népfront gazdasági munkája a jövőben még kö­vetkezetesebben kapcsolód­jék mindenütt népgazdasági terveinkhez, amit az élet meg­követel, s a népfront már megszerzett tekintélye lehető­vé is tesz. A népfrontban fel­vetődő javaslatok komoly segí­tői lehetnek annak, hogy a köz­véleményre támaszkodva le­gyen miben válogatnunk, ami­kor gyakorlati terveket dol­gozunk ki részkérdésekben. A népfront jó értelemben vett ellenőrző feladatainak széle­sedését alkotmányos köteles­ségek is előírják. Mindez el­választhatatlan a politikától, a közgondolkodás formálásától, attól a szereptől, amit a nép­front a szocialista politika, a szocializmus tudományos esz­méinek terjesztése érdekében vállal a nemzeti egység szilárd megalapozásának javára. S ez azért reális cél, mert egybe­esik az emberek közös érde­keivel, s mindinkább szándé­kaival is. A mostani számvetés meg­mutatta, hogy a Hazafias Nép­front a hasznos közéleti tevé­kenység egyik kiemelkedő té­nyezője és serkentője, amely tág lehetőséget nyújt a józan, igaz kritikának, a vitázó, te­remtő kedvnek. S a népfront ezt csak olyan politikával ér­hette el, amelynek alapja az emberek szolgálata. Ezért jel­lemezhetik a mozgalom ered­ményeinek felmérését tények, érvek és tervek. S ebből kiin­dulva hasznosan tanácskozhat — az ország közvéleményének figyelmétől kísérve — a már­cius 19-én összeülő III. or­szágos népfrontkongresszus is. Kocsis Tamás Tovább mélyül az osztrák kormányválság A külpolitikai helyzet NYÍLT ELLENTÉT robbant ki a nyugat-berlini szenátus és a bonni kormány között a berlini látogatási engedélyek kér­désében. Január elején kezdődtek meg a tárgyalások a szená­tus és az NDK kormányának képviselői között, hogy a decem­ber 17-i megállapodás mintájára húsvétkor újra az NDK fő­városába látogathassanak a nyugat-berliniek. Ezeket a tárgya­lásokat az első perctől kezdve rossz néven vették az NSZK politikai köreiben, s a CDU—CSU jobbszárnya Erhard közbe­lépését követelte a december 17-i precedens megismétlődésé­nek megakadályozása céljából. Bonn legfőbb érve úgy szólt, hogy ha az NDK megbízottai irodát nyitnak Nyugat-Berlinben — ők adnák ki ugyanis a látogatási­ engedélyeket —, akkor na­gyon nehéz lesz kétségbe vonni az NDK önálló, szuverén álla­miságát. Zanzibar és Ceylon azon döntését, hogy diplomáciai kapcsolatot létesít az NDK-val, Bonnban úgy értelmezték, hogy a másik, általuk nem létezőnek tekintett német államnak si­került áttörnie a diplomáciai elszigetelés falát , s ez a Hall­­stein-doktrina kudarcát jelenti. Az is megfordult a bonniak fejében, hogy ha Nyugat-Berlin a saját szakállára tárgyal és egyezményt köt az NDK-val, ez Nyugat-Berlin különleges hely­zetét bizonyítja és aláhúzza azt a tézist, amelyről Bonn hallani sem akar, t. i., hogy Berlin nyugati fele nem tekinthető az NSZK részének. Az NDK-val folytatott tárgyalások Erhard közbelépésére csütörtökön megszakadtak, de a szenátus és Bonn burkolt ellentéte, Brandt polgármester tv-interjúja és az NSZK kormányának éles válasza folytán nyílt formát öltött. Willy Brandt ugyan hangsúlyozta, hogy szó sem lehet az NDK elismeréséről, viszont véleménye szerint a tárgyalásokat folytatni kell. Az a kijelentése, hogy "­csodákra hiába várunk", annyit jelent, hogy világosan látja: Berlin problémáit kizáró­lag az NDK-val való eszmecsere és megegyezés segítségével le­het megoldani. Az MTI berlini tudósítója jelentésében felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy Brandt magatartását bizonyos értelemben választási takti­kának tekinthetjük, mindazonáltal fellelhető benne jó adag realizmus is. Külön érdekessége ennek a háborúságnak, hogy Brandt állítólag az amerikai megszálló csapatok parancsnokságának tudtával és beleegyezésével pró­bál önálló politikát folytatni. Az amerikai hivatalos politika a berlini kérdésben ugyan eléggé áttekinthetetlen — egyes véle­mények szerint Erhardot Washington megmerevedése bátorí­totta fel a tárgyalások befagyasztására —, viszont az kétség­telen, hogy az Egyesült Államok nem szeretné, ha egyéb gond­jait még egy berlini válság is tetézné. Mindenesetre tény, hogy a hivatalos bonni politika nem­csak a látogatási engedélyek ügyében csillogtat "adenaueri eré­nyeket". Erhard kancellár válasza Hruscsov újévi üzenetére rendkívül rossz benyomást kelt, s a Trybuna Ludu kommen­tárja szerint a benne foglaltak nem a békét szolgálják. Hrus­csov a területi és határviták békés rendezését javasolta, a re­­vans lehetőségének eltorlaszolására sürgetett intézkedéseket. Szavai elsősorban az NSZK-hoz szóltak, miután a bonni kor­mány programjában szerepel az Odera—Neisse határ megvál­toztatása. Erhard azonban elvetette Hruscsov javaslatát, s ezzel — mint a lengyel lap írja — csak megerősítette, amit kor­mányprogramjának ismertetése óta sejtettünk, hogy tudniillik céljának tekinti az 1937-es német határok helyreállítását. Ez pedig annyit jelent, hogy Bonn nyíltan területi követeléseket támaszt szomszédaival szemben. ­­merik.-ii jóváhagyással Brandt „hadat üzent** a bonniaknak Nyugat-Berlin és Bonn nyílt harca a látogatási engedélyek kérdésében Pinczési Pál, az MTI berlini tudósítója jelenti. Alig 24 órá­val azután, hogy félbeszakad­tak a húsvéti utazási engedé­lyekről folytatott tárgyalások az NDK kormánnya és a nyu­gat-berlini szenátus között. Willy Brandt nyugat-berlini polgármester televízió-nyilat­kozatában félreérthetetlenül a bonni kormányra hárította a felelősséget a kudarcért. A nyilatkozatra a nyugatnémet kormány szokatlanul éles el­lennyilatkozattal válaszolt. Je­lenleg tehát — a második vi­lágháború óta először — nyílt harc dúl Bonn és Nyugat-Ber­lin között. Ezzel kapcsolatban berlini megfigyelők a következőkre mutatnak rá: 1. Brandt ismételten és nyo­matékosan hangsúlyozta, hogy csakis a nyugat-berlini "­védő­­hatalmakkal­ (azaz: a megszál­ló nyugati hatalmakkal) szilárd egyetértésben lehet cselekedni. Ebből arra lehet következtet­ni, hogy Brandt a legerősebb megszálló hatalom, azaz az amerikaiak hallgatólagos tá­mogatását élvezi, s végső fo­kon ez adta neki a bátorságot, hogy megtegye e tőle szokatla­nul erőteljes lépést. Az ameri­kai politika jelenlegi vonalába ugyanis nem vágna bele, ha Nyugat-Berlin körül a nyugat­német ultrák ismét kiéleznék a helyzetet. Szombaton egyéb­ként Brandthoz közelálló sze­nátusi körök — valószínűleg szándékosan — szintén olyan híreket szivárogtattak ki, ame­lyek szerint Brandt előzetesen megbeszélte Bonn-ellenes sakkhúzását az amerikaiakkal. 2. Brandt igyekezett a berli­ni tárgyalások megszakításá­nak okait feltáró állásfoglalá­sával megelőzni az SPD állan­dóan Bonnban tartózkodó al­­vezéreit: Wehnert és Erlert. Brandt nyilvánvalóan nem akar beleegyezni abba a "dísz­elnöki" szerepkörbe, amelyet Wehner és Erler szántak neki az SPD-n belül és arra törek­szik, hogy döntő szava legyen a párt politikájának meghatá­rozásánál. 3. Ha Brandt valóban leszűr­te a számára kedvezően alakult tavalyi nyugat-berlini válasz­tások tanulságait, ha követke­zetesen keresztül akarja és tudja vinni elgondolásait a szociáldemokrata párton belül, s mind a német kérdésben, mind nemzetközi vonatkozás­ban a jövőben is a tárgyalásos politika mellett foglal állást — ez annyit jelent, hogy az eddi­ gieknél sokkal élesebb és ke­ményebb választási harcra van kilátás Nyugat-Németország­­ban. A mostani nyilatkozatá­nak egy mondata kétségkívül arra enged következtetni, hogy Brandt már a jövő évi válasz­tásokra is gondolt, amikor most a nyilvánosság előtt be­szélt a bonni kormány és a nyugat-berlini szenátus közti ellentétről, és félreérthetetlen célzást tett arra, hogy a bonni kormánynak nincs koncepciója az NDK-val folytatott tárgya­lásokra vonatkozólag. Annyi kétségtelen, hogy a Brandtot támogató nyugat-ber­lini erők, amelyek eddig visz­­szavonulóban voltak a bonni és a frontvárosi ultrák táma­dása elől, most ismét önérze­tesebben és derűlátóbban te­kintenek a jövő elé, sőt, még azt az egyelőre korai és merész jóslatot is megengedik maguk­nak, hogy a nyugat-berlini schönebergi városháza és a bonni Schaumburg-palota har­ca a bonni meghódításával végződik majd. Az osztrák szociáldemokraták népszavazást kívánnak a h­absburg-kérdésben Nagy aggodalom Klaus monarchista kapcsolatai miatt Heltai András, az MTI bécsi tudósítója jelenti: Klaus, az Osztrák Néppárt szélsőséges elemeit képviselő kancellárje­lölt fellépése máris mélyreható ellentétekhez vezetett a szocia­listákkal. Míg az első tárgyalá­sok kompromisszum-készsége közeli megegyezést ígért, pén­teken estére megmerevedtek a frontok. A vita előterében Habsburg Ottó ausztriai visszatérésének kérdése áll, amely már tavaly csaknem a 17 éves koalíciós egy­üt­tm­­űködés f­elborulásáihoz vezetett. Osztrák szocialista körökben rámutatnak: Klaus a múlt év őszéig, amikor a Nép­párt elnökévé való megválasz­tása után e tisztségéről takti­kai meggondolásokból le nem mondott, az európai monarchis­­ták tömörülésének, a CEDI- nek alelnöke volt. E szervezet örökös elnöke Habsburg Ottó és tagjai közé sorolhatja pél­dául Franca külügyminiszterét is. Pifil­ Percevic, a Klaus-féle új néppárti kormányfrakció oktatásügyi minisztere a Nép­párt fő hangadója volt a Habs­burg Ottó visszatérését célzó tavalyi akcióban. — Egy kormány, amelynek Pifil­ Percevic tagja, egyenesen bátorítja Ottót, hogy új ka­landba bocsátkozzék — írja szombati vezércikkében az Ar­­beiter Zeitung, a Szocialista Párt lapja. Mivel Klausék »jogi« szem­pontokra hivatkozva eddig nem voltak hajlandók biztosí­­tékul ,már a Hainburg-ügyben, a Szocialista Párt most népsza­vazást javasol a kérdésben, de tervét a Néppárt mereven el­utasította. Hétfőre tűzték ki a koalí­ciós bizottság újabb tárgyalá­sait. A kiélesedett ellentétek miatt bécsi politikai körökben már nem számolnak azzal, hogy az új kormány a jövő hét közepére megalakulhat. A je­lek szerint a válság tovább hú­zódik. A ciprusi válság kisugárzása Mely ellentétek Görögország és a NATO-állam­ok között Papandreu katonai készültséget rendelt el Athéni jelentések szerint a görög fővárosban szombaton heves NATO-ellenes tünteté­sek zajlottak le. A diáktünte­téssel egy időben a görög kor­mány néhány tagja rendkívüli minisztertanácsot tartott. Jelen volt a többi között a külügy­miniszter és a hadsereg né­hány vezetője. A politikai és katonai vezetők találkozójának célja — a nyugati hírügynök­ségek jelentései szerint — az volt, hogy "minden eshetőség­re" összehangolja Görögország elvi álláspontját és a hadsereg készenléti helyzetét. A görög fegyveres­­ erőket a ciprusi helyzetre és a török hadmoz­dulatokra tekintettel pénteken este készültségbe helyezték. A nyugati kommentárok rá­mutatnak, hogy a Papandreu vezette új görög kormány egy­re határozottabb magatartást mutat Törökországgal­ és NATO szövetségeseivel , Nagy-Bri­­tanniával és az Egyesült Álla­mokkal szemben. A görög mi­niszterelnök szombaton fogad­ta az Egyesült Államok athéni nagykövetét és tiltakozott Ste­­venson amerikai ENSZ-küldött magatartása ellen. Kifogásolta, hogy az amerikai küldött a ciprusi kérdés vitája során a Biztonsági Tanácsban nyíltan Törökország, illetve a ciprusi török kisebbség mellett foglalt állást. A miniszterelnök közöl­te a nagykövettel, hogy az amerikai kormány magatartása és az amerikai sajtó megnyil­vánulásai "kellemetlen ameri­­kaellenes érzelmeket keltenek Görögországban". Görögország és a többi NATO-ország ellentétei több viszonylatban megnyilvánul­tak. Ide tartozik, hogy betiltot­ták a BBC görög nyelvű adá­sainak közvetítését. Görög kor­mánykörök közölték, hogy Görögország nem szándékozik részt venni a március 2 és 4 között megrendezendő NATO- hadgyakorlatokon az Égei-ten­­geren. Nicosiai jelentés szerint a Szovjetunió és a ciprusi kor­mány polgári légiforgalmi egyezményt írt alá, amelynek értelmében közvetlen légi járat létesül Moszkva és Nicosia kö­zött. A légijárat hetenként egy­szer Moszkva—Nicosia—Da­maszkusz útvonalon közleke­dik. U Thant a világkereskedelmi értekezlet céljáról New Yorkból jelenti a TASZSZ: U Thant ENSZ-fő­­titkár előszót írt Raul Pre­­bischnek, a világkereskedelmi értekezlet főtitkárának­ jelen­téséhez. A pénteken közzétett előszóban U Thant megálla­pítja, hogy a világkereskedel­mi értekezlet célja olyan nem­zetközi kereskedelm­i körül­ményeket teremteni, amelyek elősegítik, nem­ pedig gátol­ják a fejlődő országok önálló nemzeti létét és gyarapodását. Az értekezlet olyan időben ül össze, amikor világszerte egyre többen ismerik fel, hogy a nemzetközi együttműködés­nek nincs alternatívája — írja az ENSZ főtitkára.

Next