Magyar Nemzet, 1964. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-14 / 86. szám
1 fílhzLQ, f J Ö Darvas József drámája a Nemzeti Színházban A közéleti felelősség szép prózai alkotását köszöntötte e sorok írója a Magyar Nemzet hasábjain Darvas József "■Részig eső" című regényében. A magyar történelemnek azt a gyónás-szerű, vallomásos ábrázolását, mely ritka példáját adta az ördögűzésnek. A tegnap árnyait hessentette el a Szóláth Béla filmrendező belső monológjába épített regénnyel Darvas s ennek egész irodalmunk számára súlya és jelentősége volt. A regényből írt dráma nem ér fel a regényhez. S ezzel igazán nem egy epikus alkotás szélességét kérjük számon a színpadtól. Inkább a prózaíró erényeit a drámaírótól. Az esztétikum hatásfoka kisebb a Részeg eső jelenetekbe szabdalt tablójában. Míg a regény kathartikus érzéseket ébresztett, a drámából a megtisztulás élménye hiányzik; a regény prózánk legjobb szintjén valósult meg, a darab drámáink fogyatékosságait idézi. Húsz esztendő történelmi fordulóit átfogó igénnyel vetíti színpadra Darvas. Több síkon játszódó történetében az első réteg a históriai cenzúrák tömör ábrázolására hivatott: a világháború, az összeomlás, az ország újjászerveződése, ezerkilencszázötvenhat és napjaink egy-egy illusztratív, jelképes metszetben jelennek meg a színpadon. A másik réteg: a magánéleté. Az ország sorsa itt egy nemzedék tragédiájában tükröződik. Balla Géza festőművész öngyilkosságának okait kutatja barátja, Szóláth Béla, az ő nyomozása idézi fel a pillanatokat, amikor magánélet és a köz sorsa egybefonódott. A dráma gondolata tehát az, hogy a két, sorsunkon munkáló erő, a történelem és a személyes szenvedély találkozását, közös játékát, ritmusát és aritmiáit bemutassa. A forrasztás itt nem sikerült teljesen. Darvas hősei a történelimi pillanatoknak nem részvevők csupán tanúi, a felfestett história inkább környezetük, hátterük, mint cselekvésük és mozgásuk tere, önmagában ez még nem volna baj. Itt is bújik egy igazi drámai mag. De Darvas úgy mutatja hőseit, mintha azok ténylegesen szerepet vállalnának; ezek a szerepek azonban jobbára kimerülnek a deklamálásban, az utólagos önvádban. Ezért támad szakadék a magán- és közéleti színek között: a hősök cselekvő sorsa nem köti össze a kettőt. A történeti színek szimbolikus költőiek, nemegyszer kórus jelzi a drámai fordulatot; a jelképek közé ágyazott magánsors ábrázolása viszont részletező-naturalista. A stílusok közötti feszültséget csupán a dráma eszméje, gondolati iránya csökkenthetné, vagy rendezhetné különnemű mozzanatok egységévé. De ez az eszme ezúttal tétova. Rákérdez arra a problémára, hogy vajon mennyi a szereplők felelőssége az eseményekben, de ezt az író még a maga számára sem dönti el. Hol azt sugallja, hogy Szóláth és a társai minden adott pillanatban a maximális odaadással vetették bele magukat a történelem formálásába, hol pedig az illyési »nem volt elég« gondolatával bírálja őket. S ettől azok a szavak vesztenek súlyukból, melyek az egyéni felelősség megállapítására vonatkoznak — s úgy érezzük, okos szentencia mindenre van a darabban, de a költői igazság és döntés rovására. A bátor és szép mondatok egy szellemes drámaírót idéznek — a darab egésze egy bizonytalan koncepciót. Maradtak hát a részletek, ahol csillogó írói erényekre, költői ihletre bukkanhattunk, ahol mindig meglátszott, milyen avatott író műhelyében készült ez a felemás dráma. Egy öreg tizenkilences tragédiáját milyen plasztikusan ragadja meg Darvas, könnyes, együttérző humorral, poétái biztonsággal. Ugyanilyen gyengéd a tolla, amikor a mai fiatalság gondjait idézi Kismárta monológjában. Egyáltalán: lírája és humora akkor érvényesül, amikor nem ama bizonyos "nemzedék" tragédiáját ábrázolja, amikor nem tétovázik igazolás és bírálat mesgyéjén, hanem egyértelmű és kontúros alakokat kell rajzolnia. Kosztolányi a "Lenni, vagy nem lenni" című írásában jellemez egy tipikusan nálunk rögződött gondolkodási mechanizmust. Valaki elbotlik egy kőben és tüstént felkiált: ez Magyarország! íme egy kissé ez a kliséje Szóláth és Balla Géza lelki reflexeinek. Az ő alakjuk azért oly töredékes hitelű, mert a felelős közéleti gondolkodást gyakran váltják az ilyen "ez Magyarország« aprópénzére. Patetikussá is ezért lesz a főhős, kivált, hogy Kállai Ferenc játéka, a meghatott hanghordozással is ezt domborítja ki. Ne legyünk igazságtalanok az előadással. Ami szépség és erő a Részeg eső drámájában benne volt, Kazimir Károly rendezésének keze nyomán kibontakozott. Színpada Darvas plasztikus képzeletét tárja elénk: a szürke alaptónusba világos jelenetek emlékét metszi fehér fénnyel. S ezt a bonyolult, jelenetet jelenetre gördülékenyen bonyolító drámát technikailag is kiválóan oldotta meg. Neki a térelhelyezésben sikerült történelmivé tágítani a drámát ott is, ahol a gondolati általánosításnak nem. A kitűnő színészi alakítások is, részben az ő játékmesteri munkáját dicsérik. Berek Kati szenvedélyes temperamentuma, emberi hitele kiemelkedő színpadi alakot szült. S ugyanígy Kálmán György epizódja is felfénylett a színész visszafogott művében. Bihari József tizenkilencese remeklés, elmélyült, gazdag alakítás. És Básti Lajos is nagyszerű pillanatokkal ajándékozott meg. Bitskey Tibor egyszerű, rokonszenves és megnyerő volt. Volt-e sikerületlen alakítás? Talán csak a fiatal, s tehetséges Pap Évát éreztük erőtlennek és Zolnai Zsuzsát szereposztási tévedésnek. Kár volt ezt az érdekes színésznőt karakteréhez nem illő krampszerepébe kényszeríteni. Végezetül mondjuk meg, hogy Darvas József kísérletét igazán nem tartjuk meddőnek. Drámaírói munkássága épp oly fontos, mint a regényköltőé s csak a színpad forrósága, közege erősítheti művészetét. A Részeg eső — minden hibájával — a mai magyar dráma küzdelmét jelzi, az igényt fontos gondok kimondására, megfogalmazására. Ebben a harcban Darvas Józsefre fontos szerep vár. Ungvári Tamás NDK FOTÓCIKKEK KIÁLLÍTÁSA \ \ oFŐ TÉRI \ Alpári Gyula u. 2. sz. alattibemutató termében ÁPRILIS 25-IG | SZAKELŐADÁS KERETÉBEN BEMUTATÁSRA KERÜL ^ ^ AZ IHAGEE GYÁR | § i exa i ^ EXA II., § EXACTA VAREX FÉNYKÉPEZŐGÉPEK | ÉS TARTOZÉKAIK | | i Ma®ir Nemzet A RÁDIÓ MELLETT A költészet napjait ünnepeltük, abban az országban, ahol a költő hét évszázadon át nemcsak képek, hangulatokés látomások megörökítője és médiuma, hanem szinte mindig a nemzet lelkiismerete is. Nyugodtan mondhatjuk — legújabban néhány külföldi diadal is igazolja, s nem kell a magunk nemzeti elfogultságára gyanakodnunk —, hogy líránk a világirodalom nagy költészetei közé sorakozik. Mindig mostoha sorban nőtt, burjánzott elpusztíthatatlanul, legnagyobb csodája éppen az volt, hogy szinte társadalmi körülményei, világi adottságai ellenére fejlődött e világirodalmi magaslatokra. Az éltető társadalmi közeg legtöbbször hiányzott, vagy legalábbis szűk körre húzódott össze líránk körül. Ez a közeg, a versolvasók erősödő tábora, növekszik és alakul jó néhány éve is e reményekre jogosító folyamatnak ünnepi manifesztációja a költészet napja, melyet most már minden évben megtartunk április 11-én, József Attila születésnapján. A líra ápolása ezzel tömegmozgalommá lett, melybe akarva vagy akaratlanul szinte mindenki bekapcsolódik ebben az országban. A lapok, folyóiratok, színpadok, pódiumok, irodalmi találkozók költészet-felvonultatását természetesen egészíti ki a Rádió , sőt, a mozgalom egyik legfőbb motorjának is nevezhetnek, hiszen a költészet a Rádióban hosszú évek óta állandóan "műsoron van", nincs olyan nap, hogy a hallgató többször is ne találkozzék a líra világával. Méltóképpen ünnepelt a Rádió is: már az előestén hallhattunk egy összeállítást, április 11-én pedig az egész műsort átszőtték a költészet napjának szentelt összeállítások. De azért volt hiányérzetünk is. Az egyik: hiányzott , és általában hiányzik — egy-egy költő bensőségesebb bemutatása, egy szerencsés arányú vers- és esszé-együttes kialakítása, valami több, mint az egyébként jó és népszerű , Lírai önélet írosz-sorozat. A másik: bár a költészet napján sok és sokféle hangú költő szólalt meg, mégis hiányoltuk a teljesebb színskálát. Ez a nap élő költészetünk egyetemesebb seregszemléje: ebben az országban különböző költőiiskolák", hangszínek, kísérleti vagy beérett módszerek vannak — ezeknek gazdagabb bemutatása hiányzott nemcsak a Rádióban, hanem az ünnep különböző fórumain is. Új Zenei Újság olyan állandó műsora Van a Rádiónak, mely több mint tíz éve él s létezését nem csupán a rutin és megszokás tartja fenn, hanem valódi szükséglet és vitalitás. Ehhez elsősorban a nem mereven értelmezett műsorforma, szakadatlan fejlődésre, megújulásra való képesség, szemléleti frisseség kell. E nagyon ritka esetek közé tartozik az Új Zenei Újság. Különösen az elmúlt hónapok ismét felfrissült munkája után elmondhatjuk, hogy valóban élő újság ez, a szó legigazibb értelmében: színes, változatos, pontosan és fürgén követi zenei életünket, nem leegyszerűsített és egysíkú, mégis határozott szellemi profilja van, kritikáit, értelmezéseit élő illusztrációkkal támasztja alá, érdekes interjúkkal elevenít és ablakot is tár a nagyvilágba. Nagyon egyszerűen kifejezve: öröm hallgatni. Szerkesztői és munkatársi gárdája őszinte elismerést érdemel. A Rádió lemezalbuma Végül még egy zenei műsorról röviden: a nemrégiben útjára bocsátott Lemezalbum válogatott zenei csemegékkel jelentkezik. Csak legmagasabb színvonalú produkciókat hallhatunk itt, s a felvételeket a műsorvezető egy-egy adattal, történettel, érdekességgel még inkább "emberközelbe hozza, sohasem hosszan, tolakvó tudálékossággal, hanem mindig úgy, hogy a zenei élmény maradjon a középpontban. Azt hiszem, minden zenekedvelő számára ünnep a Lemezalbum egy-egy adása. Görgey Gábor NAPLÓ 1 Helikon Kiskönyvtár címmel új sorozat kezdődött a Helikonnál. Első kötete, A gólyakalifa című Babits-regény nemrégen került a könyvesboltokba. A sorozatban a magyar és a világirodalom kisebb terjedelmű remekművei látnak napvilágot. A Vízkereszt, vagy amit akartok című Shakespearevígjáték szovjet filmváltozatát az évforduló alkalmából április 23-án ismét műsorra tűzik a filmszínházak. # Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operáját és De Falla A háromszögletű kalap című balettjét mutatja be április 17-én a debreceni Csokonai Színház. Ivó Andric Nobel-díjas jugoszláv írónak a krakkói egyetem díszdoktori címet adományozott. Az egyetem oklevelét az intézmény alapításának hatszázadik évfordulóján, májusban adják át az írónak.A Visconti olasz filmrendező Marcello Mastroiannival a főszerepben, Camus Közöny című regényének megfilmesítésén dolgozik. Filmet szándékszik készíteni Grimaud életéről is. A film alapötletét Annie Girardot adta, aki szeretné eljátszani a spanyol hazafi özvegyének szerepét. Az analfabetizmus végleges megszüntetésére nemzetközi intézkedéseket sürget az ENSZ legutóbbi határozata. A világszerte mintegy 700 millió írástudatlant érintő határozatot az ENSZ eljuttatta minden tagállamához. Kerámia-bemutatót rendez az Iparművészeti Vállalat ma és holnap Kecskeméten, a Rákóczi úti szakszervezeti székházban. A bemutatón ismert keramikusok körülbelül félezer alkotása látható. ■*> Gershwin mintegy száz kiadatlan dalt hagyott hátra. Fivére és szövegírója, Ira Gershwin negyed századon keresztül titokként őrizte a melódiákat, és most végre elhatározta, hogy néhány dalhoz megírja a szöveget. A dalok közül hármat megvásárolt Billy Wilder, a világhírű filmrendező ►►Kiss Me, Stupid« című új filmje számára. Odaítélték az idei Derkovits-ösztöndíjakat A Művelődésügyi Minisztériumban a beküldött pályaművek elbírálása után, s az ösztöndíj-bizottság javaslata alapján odaítélték az 1964. évi Derkovits Gyula ösztöndíjakat. Három évig Derkovits-ösztöndíjban részesül: Barczi Pál grafikusművész, Benedek György festőművész, Lenkei Zoltán grafikusművész, Ligeti Erika szobrászművész, Meszes Tóth Gyula szobrászművész és Urbán György festőművész. Az MSZBT férfikarának hangversenye A hét évtizede fennálló munkáskórus, mely most az MSZBT égisze alatt folytatja tevékenységét, töretlen fejlődéséről tett tanúságot ez évi hangversenyén is. A nagy létszámú együttes nemcsak hatalmas hangerővel rendelkezik, de hajlékony, sokszínű, árnyalatokban gazdag "emberorgona". Pödör Béla gondos irányításával klasszikus és modern művek sorozatait szólaltatták meg. Műsoruk kiemelkedő száma Kodály Nemzeti dalának, e rendkívül igényes kórusalkotásnak erőteljes hatású előadása volt. A hangversenyen Márkus Éva hegedűművésznő, Bodonyi Anikó zongoraművésznő és a Csavarárugyár jól képzett férfikara működött közre. A költészet napján megtartott koncertet Surányi Ibolya versmondása vezette be. (fi) Kedd, 1964. április 14. A „TENKES" és tanulságai Eke Máté és társai elfoglalták a siklósi várat. Az ostoba ezredes a levegőbe repült. Vége. Nincs több kaland, nem lesz több folytatás. Nem lovagol át többé Zembe Ferenc a képernyőn a jellegzetes kuruc muzsikára. A gyerekek sajnálják és szívesen emlékeznek rá egy ideig, azután újabb kalandokat, hőstetteket várnak. De milyenek legyenek ezek a kalandok, milyen legyen az új sorozat, ha lesz egyáltalán? ’ Jobb, mint a Tenkes kapitánya. Amikor elkezdődött, boszszankodtunk, később megszoktuk, lassan meg is szerettük a "Tencest", amelyhez hasonló vállalkozásba még sohasem fogtak Magyarországon. A TV először készített ifjúsági filmsorozatot, és ha már sorozatot készített, ehhez 13 rész kellett — kereskedelmi érdekből. A 13 rész ugyanis pontosan egy negyedévre elég, s így könynyebb eladni — akár volt tizenhárom részre való cselekmény, akár nem. Örsi Ferenc rendkívül nehéz írói munkát végzett: ilyen sok epizódot megszerkeszteni, ráadásul olyan epizódokat, amelyek senkiben sem keltenek viszszatetszést, nem egyszerű feladat. A "Tenkes" szerzője és rendezője előtt két példa állt, a Robin Hood és a Teli Vilmos sorozat. Mind a kettő bravúros technikával és rendkívül silány tartalommal, nagyszerű mesterségbeli tudással, előregyártott elemekből készült, és különösen a Teli Vilmos jogos ellenérzést váltott ki a közönségből hatásvadászó naturalizmusával, pedagógiailag káros, látványos kegyetlenségével. Vér vasú vicc A naturalista ábrázolást elvetették. De hát lehet-e kalandos, harcos filmet készíteni vér nélkül? Létezik-e olyan háború, olyan párbaj, amelyben senki sem hal meg, ahol nem folyik vér, nincsenek sebesül, teki s a gyerek nem lát semmi "rosszat"? A szerzői dilemma megoldása: a vér helyett a vicc. Ez nálunk amúgy is bőven terem. Vezessük tehát le tréfával a feszültséget, legyen a kalandjáték, legyen az ellenség nevetséges, a sebek helyét foglalja el az iszap, a kelttészta, a kulimász. És ha valakit mégis eltalálnak, az is csak annyi, mint egy jófajta rúgás, verekedés közben. A katona — persze a labanckatona — visít és kiáll egy időre a játékból, ahogy a gyerekek között szokásos, ha számháborút játszanak. Körülbelül ez a szemlélet jellemezte a "Tenkest" és ez nem is rossz megoldás. A tréfa kétségtelenül rokonszenvesebb a vérnél, a játékosság a naturalizmusnál. Ha az elképzelést következetesen megvalósítják, a Tenkes kapitánya kiváló filmszatíra lett volna, valóban egyedülálló az ifjúsági filmsorozatok között. De hat és fél órára való ötletet még olyan termékeny, képzeletgazdag, a vizuális műfajokat értő szerző, mint Örsi Ferenc, sem találhat ki egyedül. Hígítani kellett tehát kicsit a cselekményt, húzni az időt. Kiegészíteni a megírt anyagot egyéni játékkal, a rendező ötleteivel. Ismert nyugati filmsorozatokban sem volt egyébként több "anyag", inkább kevesebb és rosszabb, mint a Tenkesben. Csakhogy ott nagyobb gyakorlattal, valósággal cinikus rutinnal fogtak a film elkészítéséhez, jobb technikai felkészültséggel és mesterségbeli ismeretekkel, mint nálunk. Már nem vagyunk lovasnemzet” A Televízió jóvoltából filmvásznon is megnézhettem a Tenkes kapitányát. Sokkal jobb volt így, mint a képernyőn. Olyannyira, hogy legjobb részleteiből érdemes lenne, természetesen alapos vágással, mozifilmet összeállítani. Fejér Tamás ugyanis sokkal inkább filmvászonra rendezte a "Tenkest", mint a televízióra. A nagy gonddal kiválasztott hátterek elsikkadtak a képernyőn, a közelképek viszont hiányoztak. Ezeket szűk marokkal adagolta a rendező, így sok kedves kis ötlet, arcjáték veszett el. Különösen az első részekben tűnt fel a film vontatott ritmusa, a túlnyújtott képek, az unalmas üldözési jelenetek, amelyeket nem bontottak fel izgalmasabbra, rövid gyors vágással, a feszültséget fokozó közeli beállítások variálásával. Ritkán készítünk kalandos filmeket — ez akkor is megmutatkozott, amikor kitűnő színészeket lovagolni, vívni, verekedni láttunk. Műkedvelő lovaglás, vívás volt ez, érezhető bizonytalansággal, nem éppen elragadó technikával. Azok a derék, messziről jött turisták, akik ma is a csikósromantikát vadásszák a Hortobágyon és úgy vélik, hogy a magyarok ma is nyereg alatt puhított húst esznek, alaposan elcsodálkoznának és kiábrándulnának a film láttán. Hiába, viccelni jobban tudunk. Kár, hogy itt csak félig vicceltek, a csattanókat nem készítették mindig jól elő. A tréfa romantikával keveredett, ez megzavarta a stílus egységét. Az egyik színésszel burleszket játszottak, a másikkal romantikus drámát. A stíluskeveredés természetesen az összbenyomásra is hatott. Miután nem az egész cselekményt ábrázolták szatirikusan, csak egy részét, a többit komolyan kellett venni, a félig torz tükörben különös aspektust kapott a kuruc labanc harc, mintha valóban csak számháború lett volna, ahol az ostoba labancok nem jelentettek komoly erőt. ISelm „lopni” se széeyen A „Tenkes” megítélésében azonban nem téveszthetjük szem elől, hogy valóban újszerű próbálkozásról volt szó. Számos feladatot igen jól oldottak meg, több módszert próbáltak ki — a sorozat négy utolsó része például más szerkezettel készült, nem fejeződött be a műsor végén az epizód, hanem éppen a legizgalmasabb pontnál maradt abba. Az is tény, hogy a Tenkes kapitánya még hibáival együtt is előkelő helyet foglal el a nemzetközi ifjúsági filmmezőnyben, jó a pedagógiai hatása. A film rokonszenves,jellegzetes hősöket teremtett. Például Buga Jakabot Szabó Gyula ízes, pompás megfogalmazásában. Sokat köszönhet a film Vujisich Tihamér kitűnő zenéjének, a lelkesítő, kuruc motívumokból épített, mindenfajta hangulatot, lendületet és humort egyaránt jól tükröző muzsikának. A "Tenkes" legfőbb tanulsága tehát az, hogy érdemes, kell ifjúsági filmsorozatokat készíteni. Milyen alapanyagból? Ez a filmsorozat eredeti mű, történeti alapja is csak nagy összefüggésben igaz. Ha sikerül ilyen nagyszabású önálló történetet készíteni, ám legyen. De vajon nem lenne-e célszerű felhasználni a magyar irodalom és történelem kész alkotásait, illetve eseményeit, például Jókai regényeit, akár egészben, akár egyes részleteiben. Ez a "lopás", a jól ismert művek, történelmi események feldolgozása, kiegészítése nem szégyen. Ellenkezőleg, népszerűsíti a művet, legyen szó akár Toldi Miklós, akár János vitéz kissé kiegészített kalandjairól, akár az Egri csillagokról, vagy fantasztikus, utópisztikus történetekről, űrhajózással, Holdutazással egybekötve. Ilyesmi is érdekli a gyerekeket és ezeknél a történeteknél a vér vagy vicc dilemmáját könynyebb megoldani. Vilcsek Anna Négy évszak Magyarországon címmel színes néprajzi dokumentumfilmet készít Mi chel Blaise francia filmrende ző. Legutóbb a húsvéti népszokásokat vette filmre Tolna megye több községében.