Magyar Nemzet, 1964. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-25 / 96. szám
Sismbst, 1964. április 25. MagjarNemzet TAVASZI NAGYTAKARÍTÁS a Duna-kanyarban Szentendrén, a járási tanácselnöknél kezdődött a bebeszélgetés. Itt a tavasz, már rajlik a Duna-kanyar, múlt vasárnap hemzsegett a néptől. Nagytakarítanak, rendezkednek a vendégfogadó helyek, fedél alatt, úton és ösvényen. Rettentő nehéz lesz ez az esztendő, a közönség rákapott erre a csodás vidékre, pedig még csak most és ezután készülget, amit a természet ajándékára ráadásul kíván. A Panoráma út — Rengeteg kiaknázatlan szépség van itt, rejtett zúgok és tágas látképek, melyekhez alig lehet hozzáférni — mondja Korsós László járási tanácselnök. — Első büszkeségünk a visegrádi fellegvárhoz vezető Panoráma út. Mint a boldog, megajándékozott gyerekek nézünk mind dr. Balassa Gyulára, az Országos Erdészeti Főigazgatóság főigazgatójára. A nagy, erős fekete férfi mosolyog. — Saját szakállamra, egypár álmatlan éjszaka után vágtam neki az útépítésnek. Az erdőgazdaságnak szüksége volt rá, de ha már, gondoljunk a kirándulókra, meg a várra, a ritkaszép műemlékre. Restaurálni, legalább az omladozástól óvni kellene, de hogy hordják fel a hozzávaló anyagot, a hátukon ötmilliós kerettel magunk rendelkezünk. Ezzel tavaly elkezdtük a munkát. De már idén is túl vagyunk az ötmillión és most a Beruházási Bank póthitelére kell várnunk. Az építők felvonultak, nem is tudják, milyen gond van. — A nyáron elkészül a 11-es műút part menti szakasza Visegrádon. Fantasztikus drága töltés. Ezzel a hatalmas forgalom kikerül a község szűk belsejéből. Most hátra van a bekötés, legalább a Panoráma út szintén még nagyon rossz kifutójáig. — Ezeket az állam csináltatja. — Igen, igen, csakhogy feldúlták egész Visegrádot és nyáron még semmiképpen sem lehet rend. — Hát a nyáron Panoráma út se lesz, mert most csináljuk meg a fekete burkolatát fel a Nagyvillámig. Nyár végére ez elkészül, jövőre marad az aszfaltozás, a kitérők szélesítése és a kerékvető korlát. 18 millióba belekerül az egész, mire elmondhatjuk, jó munkát végeztünk. — Hegyi út ez, nem is olyan drága. — Nem, nem drága, csak kevesebbre számítottunk. De a vártnál több helyen kellett robbantani. Viszont szépen van kitűzve, könnyen járható, hét százalékosnál nincsen magasabb emelkedése. — Nem gyalogosok járnak ott, hanem autók. — Tavaly augusztus 20-án 1700 autó ment fel, mozdulni nem bírtak egymástól. — Most megcsináljuk a Nagyvillám alatt a forduló és autóparkoló helyet. Jó tágasra, szépen. — És mit kapnak fent a kirándulók? Egyelőre csak egy kis silány magánbüfé van a várban. — Az már megszűnt, bevontuk az engedélyét. Most a megye állít ideiglenes büfét. Bisztró, étterem, szálloda — A héten jelent meg a fellegvár! nagy bisztró-építésre kiadott pályázati , felhívás — szól Tausz János belkereskedelmi miniszter. — Gyönyörű helyet választottunk rá, a Panoráma út mostani végétől 200 méterre, a fellegvárral szemben, magaslaton. Körös-körül végtelen kilátás Dunára, hegyekre, völgyekre. Nagy terasz kiképzés, talán ezer ülőhellyel. — Óriási! És mi lesz lent? Az a kis színes vendéglő a hajóállomásnál szétrobban a zsúfoltságtól. — A harmadik ötéves terv előtt, ezt tudomásul kell venni, csak toldozás-foldozás lehetséges. Arra a szűk, ügyetlen vendéglőre megint ráköltünk legalább százezer forintot, pedig aztán mindenestől lebontjuk. Jövőre a múzeummal szemben, azon a széles és alkalmas réten építünk kombinált éttermet, gyorskiszolgálót és nagy asztalosat, annak már elkészült a terve, megvan rá a pénz is. — Az üdülőfejlesztés sorrendje : Budapest — Balaton — Duna-kanyar. — Azért párhuzamosan is készül mindenféle. Az esztergomi Fürdő Szállót most alakítjuk át 5 milliós költséggel. — Vagyis idén az egyetlen Duna-kanyarbeli szálloda is be van zárva. Nincs más, csak a különböző szervek üdülői. Meg a szentendrei campingtábor, a Pap-szigeten. — Elkészült már a bisztrófa? — Napokon belül. — Menjünk csak végig, hol lehet enni vagy inni Szentendre és Esztergom között. — Itt van mindjárt a helyiérdekű állomásánál Szentendre szégyene, az a szörnyű talponálló kocsma. Így fogadjuk a kirándulókat. — Más szégyen is van itt, az autóút mentén, a szép új benzinkút körül az a hepehupás, gödrös mező! — Azon a mezőn a szentendrei tanács lakóházakat készül építeni. — Annak a földszintjén kell akkor megcsinálni a modern, elegáns éttermet! Megnézzük majd ezt a tervet. — És akkor azt lepik el a vicinálisan érkező kocsmások? — Azoknak mellékutcában kell italboltot csinálni. Cseréljen valami kisebb üzlettel és akkor azt a Népboltot, aminek az épületében van, ki lehet szélesíteni. — Szentendre többi vendéglője is csúf, régimódi, gyalázatos, nem épül itt a világon semmi. — Gyönyörködöm magában — néz rám Tausz miniszter —, annyira meg van áldva gazdasági függetlenségtől. A Pokol-csárda Korsós tanácselnök is tiltakozik a semmi ellen. A napokban végre eldőlt, Váchoz vagy Szentendréhez tartozik-e a szigeti Pokol-csárda. Megegyeztek benne, ki épít sétányt, világítást, parkot. Nyáron 15—20 000 váci és nem váci kiránduló fürdik és eszik, pihen ott, az étterem és a kertje szép nagy, megfelelő, csak a környékét kell rendbeszedni, addig is, míg a nagy üdülőtelep megépül. A megye idén százezer forintot szán rá, ehhez járul bőven társadalmi munka , és, amit Vác városa és társadalma még áldoz. A Tahitótfaluból odavezető 4 kilométeres út már rendben van. — Végig az egész parton nagy gond felkészülni a vasárnapokra. Például nem lehet vasárnap elég zöldséget, gyümölcsöt kapni. 15 forgóponton ideiglenes pavilonok állnak, de a közönség szidja, hogy nem megfelelő. — Nem kell türelmetlenkedni. A Budavidéki Vendéglátó megbízottja menjen sorra, nézzék meg, mire van legsürgősebben szükség. Hívjanak ki a SZÖVOSZ-tól is valakit, a mozgó gyümölcsös zöldségárusításról az gondoskodjék. — És esetleg a tsz-ek? — A tsz-ek nem tudják biztosítani a folyamatosságot. De az éppen érő gyümölcsüket, ácsolt pultról, kosarakból árulhatják, ahogy azt a balatoni műút mentén az érdiek teszik. Itt van annyi eper, málna, mint ott őszibarack. Még egy baj a sziget nagy-dunai partján: Surányban idén már kikötnek a kirándulóhajók, rengeteg ember várható. A vendéglője, üzlete a régi forgalmat se győzte, új kell. Van terv, csak pénz kéne a végrehajtáshoz. — Ezt is vizsgálja meg a Budavidéki Vendéglátó megbízottja. Egy kis kitérő — Balassa elvtárs, szép és jó a Panoráma út, de a Vöröskő megközelítése is nagyon keserves. Nincs kedvük a erdészeknek, esetleg a honvédséggel kooperálva oda is utat építeni? — Leányfalunak! — Egyelőre annyit mondhatok, hogy a leányfalusi erdőben, a Rekettye-tó környékét, az odavezető úttal együtt, rendbeszedjük és vadászházat építünk oda. Következő lépés lehet aztán, fel a szép Vöröskő-kilátóhoz. — A szentendrei Paprétről is gyönyörű a kilátás, de földút vezet fel, amit tavaly az erdei útépítők valósággal felszántottak. — Rendbehozzuk azt a leágazást. De harc is lesz! Arra Izbég felé nagy gyümölcsösöket telepítettek kerítés nélkül. Odacsalják a vadakat, aztán benyújtják a vadkárt. — Ez az első eset, még a vadkárról csak a károsultak oldaláról hallottam panaszt. — Kerítés kérdés, törvény van rá, érdekük, mégse akarnak kerítést építeni. Tavaly kaptunk olyan vadkártérítési igényt 700 000 forintra, hogy letiporták a búzát a vadak egy területen, ahol a szakvélemény megállapítása szerint 70 000 forint ára búza se termett volna a legjobb eredmény esetén. Ez egy példa, a legtöbb esetben a parasztoknak van igazuk. Az erdőgazdaságok nagyon nehezen fizetnek kártérítést. A bíróság megítéli, a pénz mégse mutatkozik, az esztergomi igazgató tovább védekezik — Pála Károlyné, erdőmenti lakók képviselője, pontosan tudja ezt. Kint a valóságban A kitérő után sorba vettük, előbb szóban, aztán kint a valóságban, a Duna-parti kirándulók pihenőit. A Határcsárda okkal népszerű, csak rendbe kell szedni a mellékhelyiségét. Leányfalu vendéglője okkal népszerűtlen, azzal nincs mit kezdeni. Toldjáktoldják, mindhiába, majd másképp lesz, amint a tervezett, hotelek, motelek, strand s a többi nagyszerűség épül. A tahi hídnál egyéves a Vöröskő-vendéglő. Télen-nyáron, és nemcsak vasárnap! Autósor előtte. Annyi a látogatója, néha még az eszpresszóba is ebédre terítenek. Mennyit panaszkodtunk tavaly, hogy rossz helyre tették — nem számít, fő, hogy van végre ilyen takaros dolog is mutatóba. Dunabogdány? Fájó szívvel mondom, ott még nem áll meg idegen. Még ők nem csalogatják a kirándulókat, van épp elég egyéb gondjuk. Visegrád olyan szép, azt se bánja az ember, hogy feltört úton kell befurakodni. Rögtön az elején a halálra ítélt vendéglőjét tatarozzák. A múzeum hemzseg, autókárok állanak előtte a földhányás között. A fellegvár alatt ásó, kapadarus harapókanál marja a földet. Nagyvillám kilátótornyában nemsokára eszpresszós büfé nyílik, már elkészültek a szép barna tölgyfaajtók-pultok. Az öreg turistaházban festenek, mázolnak, előtte a kertben kétszáz alföldi iskolásfiú málnaszörpöt iszik . — ebédet is főztek odabent, de még a mi csapatunkból is csak kettőnek jutott belőle. Jaj-jaj, mennyi minden kéne! Nehéz év lesz, égyük építkezés vonja maga után a másikat, ahol pedig építenek, ott örökké baj van. Mégse mondanám a világért sem, hogy az idén kerüljük el Visegrádot. A természet kábító szépségét semmi el nem rontja. Vad világító zöld káprázat, millió kökörcsin, ibolya, a fák könnyű fátyla, völgyek habja, a Duna bolondítóan ragyogó kékje, odaát a Börzsöny, meg Nagymaros pirostetős, hegyrekúszó falva — most szebb, vagy majd nyáron? Szép ez akkor is, ha az elkövetkező években cementhegyek, téglaerdők, állványok, pallók, kőművesek közötti építkezésen és rendetlenségen kell átlábalni hozzá. Mórica Virág Kitüntetéses doktoravatás Debrecenben Debrecenben pénteken, a Kossuth Lajos Tudományegyetem és az Orvostudományi Egyetem közösen rendezett kitüntetéses doktoravató tanácsülést. A Kossuth Lajos Tudományegyetem aulájában a Sub auspiciis ret publicae popularisa kitüntetéssel avatták doktorrá Havas László középiskolai tanárt és Jakó János orvost, a debreceni egyetemek volt hallgatóit. A tanácsülésen megjelent Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, dr. Szabó Zoltán, az egészségügyi miniszter első helyettese, dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes. Dr. Szarvas Pál, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem rektora nyitotta meg a tanácsülést, majd a jelöltek ismertették tudományos értekezésük téziseit, s az egyetemek tanácsa előtt letették a doktori esküt. Ezt követően hagyományos külsőségek között doktorrá avatták Havas László tanárt és Jakó János orvost. s Nem mindegy, milyen lakások épülnek magánerőből! Véget ért a Magyar Építőművészek Szövetsége közgyűlése háttal lezárul egy szakasz, s ezzel jóval nehezebb, hatalmas közlekedési és közmű-beruházásokat, valamint nagymértékű épületbontást követelő időszak következik. Az elavult városrészek korszerűsítésében azonban még nincs jártasságunk, holott ehhez nagy előrelátás, a jelenleginél körültekintőbb szervezőmunka és bizonyos építészetelméleti problémák megoldása is szükséges. A legfontosabb: a lakásprogram teljesítése, ehhez a korszerű technikai módszerek bevezetése az építőiparral kapcsolatos párthatározat szellemében. A harmadik ötéves tervben — jelentette ki — tízezerrel több lakást kívánnak építeni Budapesten, tanácsi beruházással, mint a jelenlegi időszakban. Az előkészítés tekintetében azonban a huszonnegyedik órában vagyunk. Haladéktalanul meg kell indítani a műszaki tervezést, majd a közmű- és útépítési beruházásokat. A következőkben egyébként sokkal fontosabbá válik a közlekedési problémák megoldása, hiszen a városfejlesztést úgy kell végrehajtani, hogy kedvezőbbé váljon a város szerkezete és, legalább részben, megszűnjenek a közlekedési nehézségek! Elmondotta még Szilágyi Lajos, hogy tavaly 3800 lakás épült magánerőből Budapesten, a következő ötéves tervben pedig mintegy 15 000 lakás megépítésére van kilátás ebből a forrásból. De nem mindegy, hogy milyen tálcások épülnek! Ezért minden erővel támogatni kívánják a társasház-építést. A szervező és felvilágosító munkából pedig a fővárosnak is, az építészek szövetségének is és az állami szerveknek is nagyobb mértékben kell részt vállalniuk. Dr. Gerő László a műemlékvédelem és a műemlékek korszerű felhasználásának kérdéseit fejtegette, majd Tömöry Tamás kért szót. Beszámolt egy vizsgálatról, amely az utóbbi években épült saját házak számos hibáját tárta fel és széles rétegek elavult nézeteit tükrözte. Pedig egy-egy családi ház megépítése — hangsúlyozta — a legnagyobb anyagi vállalkozás az emberek életében, a műszaki felvilágosító munka, ízlésnevelő tevékenység tehát a társadalom és az egyén szempontjából egyaránt rendkívüli jelentőségű. Tömöry is a korszerű lakáskultúra propagandájának fokozását sürgette minden rendelkezésre álló eszközzel. Bányai Tibor azt tette szóvá, hogy az építész, aki milliós értékű megbízásoknak tesz eleget, nem választhatja meg a képzőművész társat, akivel együtt kíván dolgozni. Vákár Tibor a mélyépítés építészeti, esztétikai kérdéseiről beszélt. A közgyűlés második napján Csaba László főtitkár válaszolt a hozzászólásokra, hangoztatva az elhangzottak, s a közgyűlési munka hasznosságát és a jó javaslatok megvalósításának szükségességét. Az előterjesztett határozati javaslatot — amely az építőipar fejlesztésére vonatkozó februári párthatározat értelmében nagy fontosságot tulajdonít a korszerű építőanyagok, szerkezetek gyártásának, az építészeti bírálat kiterjesztésének, a városrendezés és a korszerű lakóház-építés aktuális összefüggése tisztázásának, valamint a magánépítkezés építészeti fejlesztésének — a közgyűlés egyhangúan elfogadta. Ugyancsak elfogadta az alapszabályok módosítására tett javaslatot is. Ezután jelölő bizottságot választottak, amelynek vezetőségi jelölt listáját, a felszólalások alapján, a közgyűlés néhány további jelölttel egészítette ki. A délutáni órákban választották meg az új vezetőséget. Az elnökség megválasztására kedden kerül sor. b. j. A Magyar Építőművészeik Szövetsége közgyűlésének vitájában — a pénteki lapunkban említettek után — szólalt fel Böhönyei János. Véleménye szerint a korszerű tipizálás feltételeit nem elég az iparban keresni, hanem a hatósági előírásokat is ehhez kell alkalmazni! Ne fordulhasson elő, példának okáért, hogy a korszerű acélszerkezet alkalmazását a tűzrendészet ellentétes előírásai akadályozzák meg. Ezután Szilágyi Lajos, a fővárosi tanács vb városrendezési és építészeti osztályának vezetője Budapest fejlődéséről és építészeti perspektíváiról beszélt. 1965-ben — mon A MOM fiataljai Bet Hruscsov meltír. Itt a hatalmas, világos termekben nemrégen N. Sz. Hruscsov járt. Az emberekkel ismerkedett, a gépekkel, dicsérte a Magyar Optikai Művek termékeit és a virágokat átnyújtó fiatal lányokat. A lányokat csinosaknak találta — meg is mondta —, de a gépek, a szerelő- és rajzasztalok mellett dolgozó fiatalok munkáját különösen dicsérte. Miért kapták a dicséretet a fiatalok? Milyenek is a MOM fiataljai? Az 1963-as év utolsó negyedévében egy igen fontos és munkaigényes, mintegy 2260 normaórás mérőműszer készítésénél lemaradások, késések mutatkoztak. A műszereket szovjet megrendelésre készítették. A vállalat vezetőségének kérésére a KISZ és a fiatalok védnökséget vállaltak a műszerek gyártása felett. Szükség esetén akár társadalmi munkát, vasárnapi "műszakot" is vállaltak. S mivel új, eddig nem gyártott munkadarabokról volt szó, a tervek és a mérések állandó ellenőrzése is nagy gond volt. A terv szerint december 29-ig 54 műszert kellett volna elkészíteniük, s a fiatalok december 27-ig ötvenhatot készítettek el. Miért sikerült? A szemüveg mögött egészséges vidámság csillog. Nem »jópofás fcodisc«, de mindig talál valamilyen eredeti, a megszokottól eltérő kifejezést, amely mosolyra készteti a hallgatóját. Széles Vincével, a mérőműszerek egyik fiatal készítőjével a MOM-ban beszélgettünk. — Ismertük a feladatokat, ismertük a műszert. A tervezők és kivitelezők nagy része fiatal — miért ne sikerült volna? Józsáék kikísérletezték, hogy egy fontos alkatrészt hazai anyagokból készíthessünk ... Kollégájára, Józsa Géza technikusra mutat. Nem akarja kisebbíteni az elvégzett munkát, de az természetes, hogy mindezt elvégezték, és így végezték, fiatalos lelkesedéssel. — A kollektíváról van szó. Önálló feladatokat oldottunk meg, de ez az egésznek csak egy része volt. Nem beszélhetünk a munka végzésekor egy emberről. A szerkesztésben a nappalok és az éjszakák egybefolytak. Vasárnapokat áldoztunk fel, de elértük, hogy decemberben már megkezdődött a sorozatgyártás. Hasonló nagyságú műszer elkészítéséhez rendes körülmények között mintegy három hónap tervezési és négy hónap elkészítési idő szükséges. És a műszert a sorozatgyártásban sem hagyhattuk magára. Az esetleges eltéréseket az üzemben közvetlenül kellett korrigálni. Így például a megrendelő az első darabok után súlycsökkentést kért. Új gyártási eljárásokkal készítettünk hozzá alkatrészeket, amely után nemcsak súlycsökkenést, de az 1964-es év tervét nézve mintegy kétmillió forint érték megtakarítást is elértünk. Széles Vince technikus a Műszaki Egyetem esti tagozatán ötödéves gépészhallgató. Nagy lelkierő kellett, hogy fagyban és hőségben a kisiskolás Vince húsz kilométert gyalogoljon a Debrecen melletti falucskából az iskoláig, s nagy kitartás ahhoz, hogy az éjszakáit évről évre megossza a munkája és a tanulás között. — Széles dolgozott annyit, mint aki nem tanul. Ez lelkiismereti kérdés volt — mondja Józsa Géza. S ugyanez elmondható Józsa Gézáról is, aki a Kandó Kálmán Felsőipari Technikum hallgatója. Egy műszer, 2420 munkaóra Véletlen, hogy éppen e két, szakmáját szerető fiatallal találkoztam? — Nagyon sokat tudnék még mutatni — válaszolja, aki a MOM fiataljait legjobban ismeri, Szegner László KISZztitkár. — Ezen a héten értékelik a kiváló mérnök, technikus, közgazdász mozgalom eredményeit. Kilencven KISZ-tag nevezett és vállalta az önálló tervezés, a szakmai továbbképzés kötelezettségét. Az elvégzett feladatok között olyanok szerepelnek, mint Bezzeg Lajosné technikus hőkezelési technológiafelülvizsgálata, a forgácsolási tételek átdolgozása sajtolásra, öntésre, ez a vállalatnak egy évben körülbelül 190 000 forint megtakarítást jelent. Szerepel persze olyan önálló munka is, amelyet értékben nehezebb kifejezni. Ilyen Hollai Kornél bemérési munkája. — Példát sokat sorolhatnék a fiatalok önzetlen segíteniakarásáról, munkavállalásáról. De a múlt idézése helyett inkább a jelen feladatairól beszéljünk. 1964-ben a világon egyedülálló geodéziai műszert készítünk nyugati megrendelésre. Igen munkaigényes, mintegy 2020 óra a normaideje. A forgácsolás és a szerelés fiatal munkásai tízezer normaórát vállaltak társadalmi munkában, ebből 6000 órát a forgácsoló műhely fiataljai kértek, mivel itt jelentkezik általában a lemaradás. Ezenkívül ezer normaórát vállaltak a műszerek bemérésére. Eddig 1500 órát teljesítettek. Milyenek is a fehérköpenyes, műszereik fölé hajló fiatalok a MOM-ban? Munkájuk ad rá választ. Bizonyítja, hogy nem véletlenül hangzott el N. Sz. Hruscsov dicsérete, és a Magyar Optikai Művek ilyen fiatalokkal méltán kapta meg ez évben huszadszor is az élüzem címet. Zsigovits Edit