Magyar Nemzet, 1964. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-04 / 129. szám

4 Megnyílt Pór Bertalan Kossuth-díjas festőművész grafikái kiállítá­sát szerda délután nyitották meg a Dürer-teremben. A bensőséges ünnepségein Po­gány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója mondott beszédet.­­ A fiatalabb generáció ezelőtt tizenhét évvel találko­zott közelebbről Pór Berta­lan művészetével. Akkor még Párizsból küldte el anyagát a Képzőművészek Szabad Tár­sasága kiállítására. Munkás­ságának akkor is, most is leg­­megragadóbb vonása az érzé­kelés öröme, a vallomás köz­vetlensége. Ez mutatkozik meg most kiállított önarcké­pei sorában, melynek minden lapján más az ihlet, a forma­­rend, vonalritmus. Vallomás ez a sorozat a korról és ön­magáról, a művészről és az emberről. __WaewVomizer _ Pór Bertalan kiállításaA HÉT FILMJEI A párduc Egyetlen paradox mondat értelmét bontja ki a Lampe­­dusa-regényből készített film­jében Visconti. A mondat megér egy filmet. Nagyon ösz­­szetett mondat. Fájdalmasan szép nosztalgiából áll, mint egy őszies hangulatú elégia, és ugyanakkor tűhegyű gúnyból, mint egy epigramma, vagy bökvers. Forradalmat hirdet az indulók érces, friss erejé­vel, és az eltört lemez gro­teszk recsegésével a forrada­lom eltorzulását. Sürgetést tartalmaz és fékezést, hala­dást és maradiságot, egyszusz­­ra beszél a feltámadásról és a haldoklásról. Könyvtárnyi történelmi műnél élesebben és világosabban fogalmazza meg az olasz történelem majdnem fél évszázados szakaszát, a ri­­sorgimentót, fényével és ár­nyékaival, nagyságával és tör­­peségével, lendületével és fá­radtságával, cavouri eszméi­vel és cavouri ravaszságával, hazafias felbuzdulásával és árulásaival, államteremtő ere­jével és országrontó bűneivel. A mondat így hangzik: Min­dennek m­eg kell változnia ah­hoz, hogy minden a régiben maradhasson. A nagyon összetett monda­tot nagyon összetett film jele­níti meg. De áh­­­tatosak is azok az Üdvözlégy­ek reggel, a családi istentiszteleten a szicíliai her­cegi kastélyban, ahogyan A párduc­ban Lampedusa leírja s ahogyan Visconti a filmben a mediterrán széllel borzal­tatja a park örökzöld lomb­jait és lebegteti a házikápolna finom függönyeit! De szépek is ezek a percek, Istenem! S aztán milyen piaci kofa-sival­­kodás az a hisztériás félelmi roham, amely fölrántja a tér­deplő ájtatosságból a herceg­nőt, mikor megtudja Garibal­di marsalai partraszállásának hírét, a forradalomét! Milyen lelkesítően roman­tikus, milyen naívul hősies és szívdobogtató a Marsalai Ez­rek barrikádharca, vére-hul­­lása, vörös ingesek bátorsága és félisten-halála a palermói lőporfüstös utcákon! Micsoda szabadságharc! És idill­jében milyen komikus ugyanakkor a határokon nyaralni utazó Salina hercegék tízóraizása a kiégett szicíliai fűre terített damaszt abroszokon. Milyen szépek, délcegek, egészségesek ezek az arisztok­raták, amint megérkezve a nyaralóba előbb harang- és orgonazúgásban a templomba vonulnak hálaadásra! Milyen nemes, gyönyörű precesszió! És milyen avasak, molyrágot­­tak, ahogy ott ülnek a temp­lom kegyúri padjában, útipor­tól belepve, mint egy kitaka­­rítatlan panoptikum figurái. Micsoda gobelin-termek, ra­kott büfé-asztalok, kandellá­­ber-lobogások, velencei csillár­fények, mazurkák és egyen­ruhák, micsoda bókok, mek­kora előkelőség egy eljegyzési bálon, micsoda ízlés és pom­pa! És milyen gusztustalanok egy félreesőbb szobában a sorban álló porcelán­ edények, teli a bál-és pezsgőfogyasztá­sának eredményével, s milyen fölháborító arra gondolni, hogy ezeket a cselédségnek majd még ki is kell löttyin­tenie és kiforráznia másnap. Félelmetes a herceg hatal­ma a saját családján, a bir­tokai és a szigete népén, vé­rengző az a párduc-erőszak és párduc-ügyesség, amellyel év­századok óta rettegésben tart­ják a család hűbérurai a kör­nyéket. S mélyen megindító az a könny, amelyet az utolsó nagy sarj, az öreg herceg a szeme sarkában eltöröl, tud­ván tudva, hogy életformájá­nak és életének ideje lejáró­ban, meghasonlottan egyet is értve meg nem is a változás­sal. A változással, amely eben gubát cserél, s mint ő mond­ja, a párducokat hiénákkal és sakálokkal váltja föl. A hié­nák és a sakálok már ott set­tenkednek a párducok nyo­mában: szemfüles, mohó, alattomos, bandlírozó kispol­gárok, olyan polgármester-fé­­lég, mint Sedara podeszta, akinek hivatali nevét csak egy anagrammnyi betűcsere vá­lasztja el a deszpotától. Ezek jönnek a feudális urak, az arisztokraták mögött s éppúgy teletömik termeiket csillárral, asztalaikat ezüsttel, fiókjaikat arannyal, éppúgy teletöltik porcelán-edényeiket, s rálöt­­­tyin­tik saját érdekeiket a vi­lágra. Lampedusa ezt a változást a tiszta látású, kiábrándult, osz­tályát nagy realizmussal meg­ítélő arisztokrata lemondásá­val írta meg regényében. Mű­ve a líra, az irónia, a vallo­más és az állásfoglalás együtt­­hangzásának remeke. Búcsú­zás és ítélet. Visconti a re­gényből, érzésem szerint, az iróniát és az állásfoglalást tette hangsúlyosabbá. Arisz­tokrata ő is, de nincs már mi­től búcsúzkodnia s minden gesztusát az ítélkezésre for­díthatja. Ami Lampedusában még megindultság, azt Vis­­c­ontiban át-átfutja az indulat, már-már a harag. Erősebb temperamentumú, főként pe­dig korunkkal szorosabb kapcsolatot tartó művész Lampedusánál, nem elvonult, hanem napjaink közepében élő, mint a filmjei, például a Roccó és fivérei is, mutatják. Korántsincs persze arról szó, mintha A párduc filmválto­zata leszakadt volna írott gyö­kereiről, a remekművű re­gényről, csupán a rezignáció hangja csöndesebb és a kri­tikáé erősebb benne. De nem goromba ellenpon­­tozással kritizál, mint ahogy az ellentétek: a reggeli áj­ta­tosság és a hisztérikus roham, az utcai harc és az idilli tíz­órai, a bál és a bili szembe­állításából föntebb talán fél­reérthető volna. Visconti nem fénnyel erő­síti az árnyék hatását s nem árnyékkal emeli ki a fényt. Ez a kritikai módszer az ő ké­nyes művészi választékossága számára túl olcsó lenne, s a fényt önmagával a fénnyel te­szi ellentétessé. Az egész film ragyog. Az üszők, a korom, a füst is olyan mesebeli romantikával csillog benne, mint a bál gyer­tyái, ezüstjei, ékszerei, mint a szicíliai nyár sugarai. Terme­ket mutat szőnyeggel, képek­kel, függönyökkel, pompás mennyezetekkel és hosszan mutat termeket elporosodva, használatlanul, a pompa rom­jaiban. De ha minden ragyog is, minden másként, más fény­forrásból. A természetes nap­fénnyel szemben ez a főúri pompa, ez az egész életmód mintha­­foszforeszkáló penész­gombáktól ragyogna. Visconti filmjében az a megrendítő, hogy mindezt a pusztulás gyö­nyörű szivárványlásában mu­tatja, a risorgimento, a feltá­madás haldoklásában, káprá­zatos alkonyi fényben. A né­zőben önkéntelenül fölébred az óhaj: ha így tudná meg­mutatod a társadalom hajna­lait is! Ha egyszer kibontaná ennek a mondatnak az értel­mét is így, ugyanezzel az ösz­­szetett művészettel: Minden­nek meg kell változnia ahhoz, hogy minden megújulhasson. Visconti kivételes rendezői ereje azonban nemcsak a kor­szak légkörének teljes és hi­teles megteremtésében mutat­kozik. Hanem abban is, hogy A párduc minden alakjának apró megnyilvánulásokkal tudja megrajzolni az egész sorsát. A hercegi pár házas­ságának teljes története a leg­apróbb lélektani mozzanato­kig lebontva kifejeződik egy­­egy mozdulatban, egy villa­násnyi arcrándulásban, a lá­nyuk életútját messze a fil­men túlra el lehet kísérni at­tól, hogy a rendező éppen ezt a nő-típust választotta a sze­repre, ezt a vértelent, ener­­váltat, sérülékenyét, gátláso­sait. De a típust megváltoztató, kicserélő rendezői erő is mű­ködik a filmben. Burt Lan­­caster például Salina herceg szerepében eddigi alakításai­tól tökéletesen elütő figurát teremt, tele intellektuális fe­szültséggel, öniróniával, az öregedő férfi megindult lírá­jával. A hercegnőt Rina Mo­réin játssza, klinikai pontos­ságú látleletet adva elnyomott nőiségről, klimakterikus zava­rokról, a vakhit és a hisztéria rángásairól. Sedara polgár­­mester Paolo Stoppa remek alakításában éled meg és a regény lapjairól, tehát a leg­igazibb szülőföldről származik Romolo Valii játéka a házi­káplán, Lucilla Morlacchié a hercegkisasszony és Alain De­­loné az unokaöccs, Tancredi szerepében. Az egyetlen, aki csak külsőben közelíti meg a regényalakot, de belső rajzá­val adós marad, Claudia Car­­dinale a polgármester leányá­nak, Angelicának figurájában. Mátrai-Betegh Béla NAPLÓ I A "Német szocialista mű­vészet- kiállítást szombaton délben nyitják meg az Ernst Múzeum termeiben. Molnár János miniszterhelyettes és dr. Lea Grundig, a német képzőművész szövetség elnöke mond beszédet. 00 Olga Lepesinszkája a Pécsi Nemzeti Színház felkérésére továbbképzés-jellegű minta­gyakorlatokat tart a Pécsi Balettegyüttes részére. ›­› A balatoni nyári tárlat jú­nius 7-én nyílik meg Keszt­helyen a Balatoni Múzeum­ban. Megnyitó beszédet mond dr. Polinszky Károly művelő­désügyi miniszterhelyettes. ¤ A krakkói nemzetközi rö­vidfilm fesztiválon bemutat­ták az Éva—SÍ 16 című ma­gyar filmet. A vetítésen meg­jelent Nádassy László rende­ző és a film főszereplője, Éva Krcz krakkói medika. A Nehru összes műveit besze­rezte a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. A legújabban vásá­rolt külföldi művek közül a második világháború története — amelyet Hemingway, Stein­­beck, Caldwell és más ame­rikai szerzők haditudósításai­­ból állítottak össze — az egyik legérdekesebb munka. GO Most először vendégszerepel holland artistacsoport, a Belli artistadinasztia egyik tagja, Harry Belli állatidomár és társulata, a Fővárosi Nagycir­kuszban. A június—júliusi műsorban szovjet artistanők és új számokkal magyar ar­tistacsoportok is fellépnek. A cirkusz érdekessége, hogy a porondon a fűrészport vastag kókusz­szőnyeggel cserélték ki.­­ # Halléba utazott Vincze László, a Zeneművészeti Fő­iskola tanára a Martin Luther Egyetem meghívására.­­ A franciaországi vakok szö­vetsége Albert Schweitzer­­díját az idén Jean-Marie Ger­­bault írónak ítélték Drága mérgek című, a Contergan gyógyszer áldozatainak emlé­ket állító regényéért. US. Nyilvános filmvetítést ren­dez a Lengyel Kultúra min­den pénteken 6 órai kezdet­tel.• Theo Adam nemzeti díjas német operaénekes június 14-én a Don Carlos Fülöp ki­rályát, 23-án a Walkür Wo­­lánját énekli a budapesti Operaházban.• A Bábszínház-képző tanfo­lyamon június 9-én kezdőd­nek a vizsgák. Az idén 16 végzős hallgató járul a vizs­gáztató bizottság elé. Vizsga­előadásként Aschkenázi Ellop­ták a holdat című mese játé­kát mutatják be Végh György fordításában, Decsényi János zenéjével.­ Ünnepi műsorral köszönti Maurice Chevaliert 75. szüle­tésnapja alkalmából június 6-án a magyar rádió. A mű­­sorban a többi között hallhat­juk Marlene Dietrichet, Bri­­gitte Bardot-t és John Halli­­day. A 66. szélességi foktól északra A sarkvidéki repülők közé viszi nézőit ez a kalandos, szí­nes szovjet film. Izgalmas, nehéz a repülők munkája, de szép, élményekben is gazdag. Utánpótlást szállítanak a jég, a hó világába, az ott dolgozó kutatóknak. A szeszélyes idő­járás gyakran teszi próbára a pilóta ügyességét, erejét. Nagy gyakorlat kell itt minden le­szálláshoz a szán­talpas repü­lőgéppel a törékeny jégtáb­lákra. Amikor váratlanul megreped a nagy jégtábla, s az ott-tartózkodó kutatók életveszélybe kerülnek, ismét a repülőkön a sor: meg kell menteni az embereket. A látványos, izgalmas kör­nyezetben játszódó történet az öreg vezető pilótáról és ifjú helyetteséről szól, felidé­zi a sztálini személyi kultusz tragikus túlkapásait, az igaz­ságtalan letartóztatásokat, a lelki válságot, amelyet a ba­rátok váratlan elvesztése, a csalódás okozott az emberek­nek. A film megmarad a mű­faj kalandos, romantikus ke­retei között. Ezen a szinten, a műfaj természetéből faka­dóan, kissé elnagyolva, ro­mantikus fordulatokkal ábrá­zolja az öreg és a fiatal re­pülő egymásratalálását. A fiú elégtételt keres igazságtalanul elhurcolt, s meghalt apjának. Az idős férfinak ez az ember legjobb barátja volt. A téma tehát jó. A cselek­mény mozgalmas. A film gya­korlott, ügyes rendező kezére vall. Oja Gurin kalandos, ro­mantikus stílusban dolgozta fel az alapjában érdekes, de meglehetősen szokványos for­mákba öntött történetet. A kapitány Úttörőkről úttörőknek szól ez a kedves, színes bolgár film. Két szembenálló gyer­mekbanda a kölcsönös hábo­rúskodás, egymás bosszantása helyett hasznos, nagyszerű szórakozásra lel egy "igazi "­­hajó építésében. Munka köz­ben az ifjú építők sok bonyo­dalommal küzdenek meg er­kölcsi problémákkal is. A film jól ábrázolt típusokban mutatja be a gyermekközös­séget. A történetben helyet kap lányok és fiúk rivalizá­lása, a kölcsönös titkolózás. A rokonszenves főszereplőt ért igazságtalanság a végén ter­mészetesen kiderül. Megtalál­hatjuk tehát A kapitányban mindazt, amit a gyermek­könyvekben, filmekben meg­szoktunk és szívesen látunk. A gyermekszereplők kedve­sen, közvetlenül játszanak. A kapitány — ezen a héten vi­déken mutatják be a filmet — kifejezetten ifjúsági film. 8—13 évesek számára készült és mint ilyen, pótolja a gyer­mekfilmek hiányát. V. A. Kombinált és háromajtós szekrényeket, rekamiékat, fotelokat, székeket, irodabútorokat KÉSZPÉNZÉRT VÁSÁROLUNK Hasmé­ltcikk Ktsz Telefon: 341-746 .Csütörtök, 1964. június 1 Meghalt Sillanpaa Hetvenöt éves korában el­hunyt Eemil Sillanpaa, Nobel­­díjas finn író. Élete gazdag volt, tudatos­ munkásságát a szegényparasztok ábrázolásá­nak szentelte. Első jelentő­sebb alkotását Jámbor láza­dás címmel, az 1917-es Októ­beri Szocialista Forradalom hatására írta. Magyarországon ismert Silla című világhírű regényéért 1939-ben Nobel­­díjjal tüntették ki. Eemil Sillanpäa az északi realizmus legnagyobbjai közé tartozott, halálával nagy vesz­teség érte a finn irodalmat. KÖNYVESPOLC nmiinnnninmniimimniniminmn»OTUimmwmiiimiiH»mii»n/j<vTi BIRÓ IMRE: Egy klinika nem halhat meg... Egy ember élete? Az is. Egy tudós arcképe, határozottan megvont, fájdalmas vonások­kal? Ez is. A régi budapesti Szemklinika egyetlen napjá­nak a története? Igen, és még mennyi minden! Tudományos igény és lebilincselő előadás­mód, egy nagy tudós emléke­zete és a sorok mögött derepgő fájdalmas nosztalgia: mennyi szépség és finomság itatja át azt a kis kötetet, amelyet a Medicina jelentetett meg. A könyv szerzője Biró Imre, hő­se pedig az a Grósz Emil pro­fesszor úr, aki váradi szárma­zású s a magyar szemészet tu­dományát teremtette meg. Bi­ró Imre az orvos tárgyilagos­ságával, a rokoni szeretet me­legével, a váradi ember éles szellemével, tudományos fel­­készültséggel és irodalmi szín­vonalon írta meg Grósz Emil életét, munkásságát, megraj­zolva közben egy humanista emberarc fényét és tisztaságát. Korrajz ez a munka, az orvos­világ vonzó leírása, családtör­téneti visszaemlékezéseiben pedig kissé a történelem ... Ha van népszerűsítő tudomá­nyos irodalom, ez a munka va­lóban az. Egy magyar hazafi­nak, egy nagy tudósnak, a ki­váló embernek, Grósz Emilnek állít szép emléket, éles és fi­nom vonásokkal. (r. p.) PALÁSTI LÁSZLÓ: A mosoly iskolája »Tíz tananyaga található a mosoly iskolájának tanrend­jén, bizonyságául Palásti szé­les körű érdeklődésének, amely valójában hétköznapjaink min­denféle furcsaságát figyeli gu­­nyoros szemhunyorítással. Pa­lásti humora kicsit elnéző, a nevetés sokféleségéből ő leg­jobban a mosolyt kedveli, írásai rövidek, stílusuk cse­vegő, igazi karcolatok. Szere­ti a fantasztikumot, az irreá­list, a groteszket, szívesen el­játszik velük. Könyve lebilin­cselő, elsősorban épp játékos­ságával, játszi tréfálkozásával. A szép kiállítású, modern nyomdai kivitelű kötet a négy­évtizedes írói múltra vissza­tekintő humorista témagaz­dagságát és termékenységét dicséri. (Szépirodalmi Könyv­kiadó) MIRA LOBE: Mit talált ki Jani ? Fordulatos, kedves, verses történet óvodásokról. Nem­csak a legkisebbek, hanem még inkább a kis­iskolások szívesen forgatják majd a szép kiállítású, Susi Weigel rajzaival ízlésesen illusztrált könyvet. Tóth Eszter, a for­dító jó munkát végzett. (Mó­ra Ferenc Könyvkiadó) Zengő ABC Móra Ferenc verses A­B­C- jét Justné Kéry Kedvig egé­szítette ki játékos olvasási gyakorlatokkal. A Lukáts Ka­tó szép, színes rajzaival dí­szített könyv élvezetes mó­don könnyíti meg elsőosztá­lyosainknak az olvasni tanu­lás nehéz mesterségét. (Móra Ferenc Könyvkiadó) KORDA ISTVÁN: A mocsarak visszaütnek A tizenkilencedik század első harmadában játszódik ez a történet, egy párezres lé­lekszámú észak-amerikai in­dián törzs, a szeminolok hősi harcának regénye. A történel­mi eseményekre támaszkodó kalandos indiánregény volta­képpen az Egyesült Államok múltjának egyik szakaszát dolgozza fel, az Észak—Dél el­lentét kiéleződésének korsza­kát. A ma is Floridában, rész­ben pedig egy közép-ameri­kai rezervátumban élő kis in­dián nemzetiség küzdelmét Korda István romániai ma­gyar író romantikus-lírai szí­nekkel festi meg, emléket ál­lít a hősöknek, tisztelettel adó­zik a haladó gondolat harco­sainak és marxista történelem­szemlélettel leplezi le a faj­gyűlöletet. A könyv a magyar —román közös könyvkiadási megállapodás keretében jelent meg. (Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest) A. BUJANOV: Atom, molekula, élővilág A vegytan, a vegyipar sze­repe életünkben nőttön nő; korunk, az atomkorszak szin­te egyazon joggal a kémia ko­rának is nevezhető. A szov­jet szerző 1962-ben írt nép­szerű műve a szintetikus anyagok kémiájával és az ez­zel összefüggő fizikai ismere­tekkel foglalkozik. Riporteri módszerekkel dolgozik, érde­kesen, sokrétűen mutatja be a korszerű szintetikus kémia vi­lágát, eredményeit, problémá­ját és már előre látható jövő­jét is. A kötetet Szabó György fordította, az ismeretanyagot V. Kascsenko játékos illuszt­rációi teszik érthetőbbé. (Tán­csics Könyvkiadó) TEKNŐS PÉTER: Nem boszorkányság A címmel ellentétben va­lóban boszorkányos megoldá­sok sorozatával ismerkedünk az új Búvár-kötetben. Megtudjuk, mennyire meg­gyorsult körülöttünk például a tudományos elemzés. Az acélcsapolásnál a mérnök né­hány perc után tudja az acél összetételét, a fogorvosi rönt­genkép előhívása azonnal tör­ténik, megtudjuk, hogy mele­gen tálalhatjuk túrán az ebé­det, ha a konzervdobozba hosszan égő és könnyen gyű­lő töltetet helyeznek. (Móra Könyvkiadó) (t. j.) TURCSÁNYI ERVIN: Nyolclábú vadászok Megérdemelten nyert díjat az ismeretterjesztő képes­könyv-pályázaton ez az izgal­mas és tanulságos könyv, amely a pókok világát mutat­ja be kis olvasóinak, nemcsak a vadászat, de a hálószövés, a "fészekrakás." módjaival is foglalkozva. Jól szolgálja a feladatát, mert nemcsak a természet ismeretére, de sze­­retetére is nevel. Azt is meg­tanulják belőle a gyerekek, hogy ne vadásszanak hasznos állatokra. (Móra Ferenc Könyvkiadó) DIEGO VIGA: A mangója árnyékában Az Ecuadorban élő, a nácik elől menekült osztrák emig­ráns író sokáig hányódott Dél- Amerika országaiban és ala­posan megismerte a nép éle­tét. Ebben az izgalmas detek­­tívregényében a kolumbiai pa­rasztság sorsát tárja fel. A gyilkosság nyomozásának hát­terében mély társadalmi drá­ma bontakozik ki. A fordula­tos történetet Révész Gy. Ist­ván fordította, a kötetet Mol­nár Ágnes illuszrálta. (Kos­suth Könyvkiadó) SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: Figaro házas­sága (C-bérlet 10.) (7) — Erkel Színház: A végzet hatalma (9. bérlet 9.) (7) — Nemzeti Színház: Részeg eső (7) — Katona József Színház: Colombe (7) — Madách Színház: Ahogy tetszik (7) — Ma­dách Kamara Színház: Agónia (7) — Vígszínház: Az ördög (7) — Thália Színház: Rozsdatemető (7) — József Attila Színház: Imá­dok férjhez menni (D-bérlet 6.) (7) — Irodalmi Színpad: így szerkesztünk mit (D-bérlet 6.) (fél 8) — Vidám Színpad: Több nyelven beszélünk (fél 8) — Kis Színpad: Lovagias ügy (Bemu­tató) (7) — Fővárosi Operettszín­ház: Csintalan csillagok (Kombi­nált 3. bérlet 8. előadás) (7) — Fővárosi Nagycirkusz: A Holland Nagycirkusz vendégjátéka (du. fél 4 és este fél 8) — Kamara Varieté: Cirkusz a varietében (du. 6 és este fél 9) — Állami Bábszínház: A három kismalac (de. 10).

Next