Magyar Nemzet, 1964. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-27 / 149. szám

Szombat, 1964. Június Z7.< s Fények és árnyak a nyírségi homokon Budapestre érkezett a francia nemzetgyűlés francia—magyar csoportjának küldöttsége <D Nagyokat huppan az autó­busz a nyírségi homokon. Ar­cunkon szinte csorog a verí­ték. 38 fok van. Két napja járjuk a homoktengert Nyír­egyházától keletre és délre. Az Európa-szerte ismert pro­fesszorok, neves gyümölcsfa- neamesítők, akadémikusok és kutatók, fiatal kertész diplo­mások egyformán fáradtak már. Máriapócs felé járunk. Si- 3*r, zsúpfedeles, vályogból vert kis parasztházak kiálta­nak egymás után, csak a hosszú kútágasok jelzik mesz- sziről, hogy új tanya, új porta következik. — Más a Dunántúl. Tíz esz­tendő is kell még ahhoz, hogy a Nyírség behozza lemaradá­sát — gondolkodom hango­san. Fiatal kertészmérnök ül szemben velem, akaratlan is szíven találták szavaim. Til­takozva emeli fel tenyerét és nemet int. Azt mondja: — Nem egészen így van. A Dunántúlon még a véletlen elhullatott mag is kikel. De a nyírségi homokon minden te­nyérnyi termésért harcolni kell. Messze vagyunk az or­szág szívétől. A segítésből is kevesebb jut, mint amennyi kéne, és mint amennyit a Du­nántúl vagy a Duna—Tisza- köze kap. Itt sokan még csak a maguk erejére és becsüle­tére vannak utalva... Gondolkodik, messzire néz és csak sokára szólal meg újra, hogy befejezze gondola­tát: — "".de talán nem is baj. Jobban megbecsüli az ember, amiért megdolgozik. Egy kicsit kevesebb veríték, egy kicsit több törődés azért nekünk se ártana meg. <D Megérkeztünk Nagyhalászi­ra. A Herbária telepét láto­gattuk meg itt. Hűsítő men­taillat terjed. Jólesik. Üd- vözlik a nyírségi akadémiai napok részvevőit, majd hama­rosan megindul az eszme­csere a hogyan jobban, a ho­gyan tovább-ról. A Nyírség­ben régi hagyományai vannak a gyógynövény, különöskép­pen a menta termesztésének. Generációk adták egymásnak ezt a sok tapasztalatot, és nagyon sok fáradságot igény­lő szakmát. Homokba gyöke­ret dugványozni, termővé tenni, óvni a szélviharoktól, nagy és fáradságos tudomány. A Nyírség népe azonban nemcsak hagyományos gyógy­növények, a vérzést csilla­pító anyarozs, a szívbetegsé­gekre jótékonyan ható digi­tális planta, az antibiotiku­mok után rangsorban elsőnek következő madárcsucsor ter­mesztésében tudós, de a va­don termő gyógyfüvek gyűj- tésébeen is. Nagy exporthasz­na ez népgazdaságunknak, csak úgy, mint a termesz­tett gyógynövények. Ügy mondják, fokozni kell mind­kettő mennyiségét. Fokoznák is a nyírségiek, de segítség kell hozzá. Az emberi munka­erőt helyettesítő gépek itt, ebben a homoki világban — felkiáltó jeles hangsúllyal — nagyon is hiányoznak. A menta-tárolóhelyiség aj­tajában csokoládé színre bar- nult, sűrűtermetű asszony szólít meg: — Mondja már, kedves, ezek az urak itt mind tudó­sok? Tán doktor is valameny- nyi? — Sok tudós van közöttük — válaszoltam. — Sokakból, akik itt vannak, meg majd lesz tudós. Doktor is akad köztük, de nem orvos egyik sem. — Kár — válaszolta csaló­dottan. És már csak mentében szólt vissza: — Erre kevesen járnak kö­zülük. (D Gyors, lüktető ütemű ker­tészeti kultúráról tanúskod­tak a hatalmas almás-erdők, kilométer hosszan, széliben- hosszában egyaránt. Ma már szinte formálják a táj jelle­gét. Egy Európa-szerte elismert gyümölcsfa-nemesítő — aki ugyancsak vendége a nyírségi akadémiai napoknak — mon­dotta beszélgetés közben, hogy itt, ezen a homokon már a 900-as évek elején szinte ki­buggyant a parasztokból a kedv az almások telepítésére. Nem ment ez egyszerűen. Ke­serves harc után, a homokkal való küzdelem azonban ered­ménnyel járt, Szabolcs megye megszerezte vezető sze­retjét a gyümölcs-, de külö­nösképpen az almatermesztés­ben. A jonatán almák pedig meghódították a külföldi pia­cokat. A szabolcsi jonatán alma aranyvalutája lett nép­gazdaságunknak. Nyírségi járásunk másod­napján találkoztunk Nagy Sándorral, a megye főkerté­szével, e táj »koronázatlan<- almakirályával. Több mint három évtizede lelkesedik, és dolgozik a megye jövőjé­ért: a Szabolcs megyei alma­fajták, az arany húsú, zama­tos ízű, illatos jonatán almá­sok termesztésének sikeréért. Nagy Sándor generációkat nevelt fel a szakmában. Ki tudná számát azoknak a gyü­mölcsfáknak, amelyeket az ő módszereivel metszenek, ápol­nak. És ez természetes min­denki számára, itt ebben a megyében is, talán még a fő­városban is. Mert miért is ne lenne jó az apa a gyermeké­hez? Miért is ne lenne jó gaz­dája Nagy Sándor. megyei főkertész az ország egyik leg­nagyobb kincseskertjének?! Sok minden iránt érdek­lődnék nála, de ő most is csak almatermésben gondol­kodik: — Lesz bőven alma az idén, csak a szüretélés. az alma- tárolás a legfőbb gondunk. Több, sokkal több segítségre lenne szükségünk. A második ötéves terv befejezése után 50 000 holdnyi gyümölcsös­sel rendelkezünk. És ezzel or­szágos viszonylatban az első helyre kerültünk. ® A nyírségi akadémiai napok utolsó délelőttjén a megyehá­za tanácstermében ült össze a plénum. A viták hevében is sokat foglalkoztak az e tá­jon legjobban alkalmazható megoldásokkal: megteremteni egészében a nagyüzemi ültet­vényrendszert. Ez azért fontos, nert az iparfejlesztés, a növény- termelés és állattartás munka­erő felhasználása növekedőben van. A gyümölcstermelő üze­mekben az emberi munkát mindinkább és mind széleseb­ben gépesíteni kell. Ily mó­don válik lehetővé, hogy az egy munkaórában termelt gyümölcskilogrammban is el­érje a világszínvonalat. A szekció üléseket megelő­ző szünetben beszélgettünk a folyosón. Napszítta, ráncos­arcú bajuszos férfi kér tüzet. Látom kicserzett kezét, amint cigarettájával közelít. Is­merkedünk. Brigádvezető a járás egyik termelőszövetke­zetében. Megkérdeztem, van-e ideje szakkönyveket olvasni. Azt válaszolta, hogy nincs. — Örülök — mondotta —, ha dologidőben, munka után az ágyba kerülök. — És vasárnap — kérdez­tem. — Vasárnap? Vasárnap a komákkal el-elpálinkázga- tunk. — Üjságot olvas-e? — Nemigen. — És a többiek a faluban? — Sokan olvasnak, könyvet is, de főleg a fiatalja. — Maga hány éves? — Harmincnyolc. Déli hőségben a Szabolcs Szálló felé tartunk. A város főterén — ahol távolsági autóbuszokra várnak, főleg asszonyok — a járdán, a fal mellett négy kisgyermek ül­dögél. Kiflit majszolnak ma- szatos kézzel. Beállók az asz- szonyok közé. Hamarosan be­szélgetésbe fogunk. — Hová valók? — Környékbeliek vagyunk. Piacolni járunk Nyíregyhá­zára, meg vásárolni. — Mit vásároltak? összenéznek, nevetnek, az­tán azt mondja az egyik: — Ami kell. — Mit nem kapni a falu­ban? — Hát, amit itt akarunk megvenni. — Nem féltik a gyerekeket a járdára ültetni? — Onnan nem esnek na­gyot. Hűvös is van a fal mel­lett. — De piszkosak lesznek, egészségtelen itt a földön maj­szolni. — Á. nem árt az ezeknek. Tanyasi gyerekek ezek,! Büszkén mondta, de én mégis bánatos lettem ettől az anyai büszkeségtől. Eszembe jutott egy megyebeli értelmi­ségi megjegyzése: »Az is eredmény lenne itt. ha. a ta­nyasi házakban felváltaná a napi egy liter pálinkát a bor. Néha úgy látjuk, hogy a Nyírség keleti része nincs is a térképen*. A Nyírség keleti részét el­ső sorban a megye illetékes szerveinek kell erősebb vo­nalakkal meghúzni a térké­pen. Az a világ, amit Móricz Zsigmond rajzolt megrázó drámaisággal erről a tájról —, eltűnőben van. A sötét fol­tokat elsősorban a Szabolcs- Szatmár megyeieknek kell el­tüntetniük. Magyarországon ma már úgyszólván minden kis faluban kigyulladt a fény, és ezzel együtt megszületett a művelődés iránti igény is. Csak fel kell ébreszteni a ho­mok alatt szunnyadó öntuda­tot is. Az erre való törek­vés ugyan már megmutatko­zott a nyírségi akadémiai na­pok megrenezésével, de az ott hozott határozatok megvaló­sítása a nyírségiek feladata. R. Farkas Klári A bolíviai tervezésügyi miniszter látogatása hazánkban Losonczi Pál földművelés- ügyi miniszter meghívásara néhány napig hazánkban tar­tózkodott Roberto Jordán Pando bolíviai tervezésügyi miniszter. A vendéget fogadta Losonczi Pál földművelésügyi miniszter* Mulató János kül­kereskedelmi miniszterhelyet­tes és Bakonyi Sebestyén Endre, az Országos Tervhiva­tal elnökhelyettese. A bolíviai vendég itt-tartózkodása alatt több üzemet és gazdaságot te­kintett meg. Dobi István és Kádár lános fogadta a távozó kínai nagykövetet Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke, pénteken búcsúlátogatá­son fogadta Csei Ce-mint, a Kínai Népköztársaság rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követét. Ezt követően Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke fo­gadta a távozó nagykövetet. Erdélyi Károly külügymi­niszter-helyettes pénteken a Gundel Étteremben ebédet adott Csei Ce-min tiszteletére, abból az alkalomból, hogy a nagykövet a közeljövőben vég­leg elutazik hazánkból. Célhoz ért a Lenin atomjégtörö A Lenin atommeghajtású szovjet jégtörő, amely — min* már közöltük — idei első út­jára szovjet és külföldi újság­írók nagy csoportját is magá­val vitte, péntek délben hor­gonyt vetett a Jenyiszej-fo­lyam torkolatában fekvő Dick- son sziget előtt. A több mint ezer tengeri mérföldes jeges-tengeri út igen nehéz körülmények kö­zött zajlott le. Útjuk végez­tével az újságírók partraszáll- tak Dickson szigetén. Itt érde­kes program várja őket: meg­ismerkednek az északi sark­körön túl fekvő tengerhajó­zási központ életével és min­dennapi munkájával, majd re­pülőgépen visszatérnek Moszk­vába. Megnyitották a Soproni Ünnepi Heteket Pénteken este Sopronban megszólaltak a harsonák. A városi tanácsház erkélyéről Erdélyi Sándor, a városi ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke köszöntötte a már ha­gyományossá vált Soproni Ün­nepi Hetekre érkezett hazai és külföldi vendégeket. Majd felcsendültek a város múltját idéző korabeli dallamok. A vendégeket az előkapu- téren 35 nemzet zászlaja fo­gadta. A sort az ENSZ lobo­gója nyitotta meg. A már Sop­ronban tartózkodó osztrák vendégeken kívül francia, an­gol, amerikai, belga, kanadai, holland, brazil, panamai ven­dégek érkeztek a városba. A Soproni Ünnepi Hetek el­ső napján, szombaton Fischer Annié ad hangversenyt a Liszt Ferenc Szimfonikus Ze­nekar kíséretével. Pályázat Pécs korszerűsítésére Pécs történelmi városköz­pontját az elkövetkező évek­ben tovább fejlesztik. Ennek az építészeti és városrende­zési feladatnak a megoldására az Építésügyi Minisztérium és Pécs város tanácsa nyilvános tervpályázatot írt ki. A pályázóknak a városköz­pontban fórumot és pihenő területeket kell tervezniük. Ja­vaslatot várnak a város mű­emléki értékeinek korszerű felhasználására és bemutatá­sára. Számos műemlék és mű- emlékjellegű épület olyan vá­rosképi egységet alkot, amely méltó a védelemre. A római kori lakóváros épületmaradvá­nyai a Rákóczi út, Majláth utca, Teréz utca és a Zrínyi utca által határolt területen kerültek felszínre. Ezen a kör­nyéken további eredményes régészeti feltárás várható, amit a tervezés során figye­lembe kell venni. A fejlesztésre kijelölt város­részben sok avult, zsúfolt, egészségtelen lakótömb van. Ezeket lebontják. A várfalon belül meglevő növényzet meg­tartására kell törekedni. Ki kell alakítani a várfalakat kö­vető összefüggő parkrendszert. Javaslatokat várnak a vá­rosközpont közlekedési rend­szerének korszerű kialakításá­ra, a forgalmi utak megfelelő vezetésére, a csomópontok megoldására. 300 taxi, 20 tu­rista-autóbusz, több mint 4000 személyautó parkolási terüle­téről kell gondoskodni. A hosszú ideig várakozó autók számára, emeletes, többszintes parkolóhelyeket létesítenek. A tervpályázat legjobb pá­lyamunkáinak jutalmazására és megvásárlására 130 000 fo­rintot tűztek ki. A pályatervek beküldésének határideje szep­tember 21., a zsűri az ered­ményt október 3-ig hozza nyil­vánosságra. Dr. Pesta Lászlónak, az or­szággyűlés magyar—francia baráti csoportja elnökének meghívására pénteken egyhe­tes látogatásra hazánkba ér­kezett a francia nemzetgyűlés francia—magyar csoportjának kilenctagú küldöttsége. A de­legációt Ekimond Bricout, a francia nemzetgyűlés házna­gya, a francia—magyar par­lamenti csoport elnöke vezeti. A delegáció fogadására a Ferihegyi repülőtéren megje­lent dr. Pesta László és az országgyűlés magyar—francia baráti csoportjának több kép­viselője. Jelen volt az érke­zésnél Pierre Francfortnak, a Francia Köztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövetének vezetésével a nagykövetség több tagja. A Budavári Palotában kap otthont a Legújabbkori 1 örténeti Múzeum A Legújabbkori Történeti Múzeum 15 évvel ezelőtt. 194.9-ben létesült és meg­alakulása után a busjai Fő ut­cában rendelkezésére bocsá­tott épületben rendezkedett be. Az elmúlt rövid idő alatt többször volt kénytelen köl­tözködni, míg 1957-ben a Jó­zsef nádor tér 7. alatti mű­emléképületben kapott ideig­lenes helyet. A múzeum hely hiányában nem tölthette be rendeltetését, értékes anyaga azóta is raktárakban pihen. Nyilvános kiállítást évek óta nem rendezhetett. A Budavári Palota újjáépí­tésével a Legújabbkori Tör­téneti Múzeum sorsa is nyugvópontra jut. A palota legészakibb ”A« szárnyépüle­tét és a Szent György téri, ugyancsak újjáépített egykori Sándor-palotát bocsátják ki­állítási célokra a múzeum rendelkezésére. Igaz, hogv e palotarészekben kijelölt ter­mek sem elegendőek a Leg­újabbkori Történeti Muzeum óriási anyagának bemutatásá­ra, mégis sokat jelent, hogy a másfél évtizedes hányódás után ez a fontos kultúrintéz­mény végre saját otthonhoz jut és pótolhatatlan, értékes gyűjteményeit az érdeklődők elé tárhatja. A pincékből most végre előkerülhetnek a történelmi emlékek. A Ma­gyar Nemzeti Múzeum 184S-ig mutatja be nemzetünk törté­nelmi emlékeit, a Legújabb­kori Történeti Múzeum en­nek folytatásaként 1849-től napjainkig gyűjti és őrzi a magyarság történelmi és tár­sadalmi fejlődésének doku­mentumait Tárlatvezetés ma :netofonon A Budavári Palota -A- épü- letszámyában két emelet ma­gas, márványfalú auláoa lép­nek majd a Legújabbkori Történeti Múzeum látogatói. Az előcsarnokból modern füg­gőlépcső vezet az első eme­letre és a kiállítási teremből egy másik függőlépcsőn jut­nak a látogatók a második emeletre. A földszinten film­vetítésre is alkalmas 200 fé­rőhelyes előadótermet ren­deznek be. Itt lesz a múzeum szoborraktára, a restaurátor műterme és a múzeum fel­vevő-részlege. A földszintről két lift is vezet az emeleti kiállítási termekbe. Az első emeleten 120 méter hosszú, kilenc méter széles teremben mutatják be 1849-től 1919-ig a magyar nép történetét. Kü­lön hangsúlyt kap a kiállítá­son a munkásmozgalmi törté­net gazdag anyaga. Érdekes módon rendezik majd el a kiállítási tárgyakat. Semmi sem kerül a falakra, hanem vitrinekben, kabinetszerű fül­kékben állítják ki az emlék­tárgyakat. Érdekesen oldják meg a lá­togatók tájékoztatását. A ki­állítási tárgyak egy-egy cso­portjánál magnetofon-beren­dezést helyeznem el és egy gomb érintése után működés­be lép egy hangszalag, améiy tompított hangon — hogy a látogatók többi csoportját ne zavarja — magyarázza a ki­állított tárgyak történetét, je­lentőségét. Ez a gépi tárlat- vezetés bizonyára nagy tet­széssel találkozik majd a lá­togatók körében. A kiállítási termek légkondicionálásáról, világítástechnikai megoldásá­ról is gondoskodnak. Három korszak, három lakas A szomszédos Sándor-palo­tában a múzeum időszaki ki­állításait rendezik. A földszin­ten állandó kiállítást mutat­nak be a marxizmus—lem- mzmus történetéről. Négy ter­met eredeti állapotában állí­tanak vissza és rendeznek be. Bemutatják az egykori mi­niszterelnökség dolgozószobá­ját és három fogadótermét. Fényképek alapján rekonst­ruálják ezeket a reprezenta­tív termeket, amelyeket kora­beli bútorokkal, gobelinekkel, szőnyegekkel rendeznek be. A Sándor-palotában kap he­lyet a múzeum igazgatósága, adminisztrációja, dokumentá­ciós osztálya, fénykép-, irat-, p'akát-, röpcédula-gyűjtemé­nye és könyvtára. Miután a múzeum több mint félmillió tárgvat számláló óriási anyag- gvűjteményét lehetetlen ki­állítani. a gyűjtemény zöme továbbra *s raktárakban ma­rad és megtölti majd mind­két épületrész padlástereit. E raktárakban azonban úgyne­vezett tanulmányi csoportosí­tást végeznek és üvegszekré­nyekben, meetqkm'ésre. ta­nú’mánvozásra alkalmas mó­dón kiállítják a nyilvánosság elé nem kerülő raktári anyag egv részét. A kiállítási termekben ér­dekes interieuröket rendez­nek be. Látunk majd egy múlt századbeli eredeti ko- vácsműhe’vt minden felszere­lési tárgyával együtt. Eredeti módon rendeznek be három lakást: egv múlt századi, egy század eleji, és egy Horthy- korszkabelí lakást Eresieti forrná iában állítják ki a volt Aggteleki utcai illegális nyomdát Külön csoportokban láthatjuk a mű’eum hatalmas zászló- és több tízezernyi munkásmozgalmi jelvény- gvűitöményét. A múzeum b’r- tokában van mintegy 120 090 eredeti fénykép, amelynek alig egv kis töredékét ismer­hette meg a közönség. A Tanácsköztársaság 50. év­fordulójára rendezi a Leg- úiabbkori Történeti Múzeum első nagyszabású emlékkiállí­tását, 1970-ben pedig felsza­badulásunk 23. évfordulójára készítenek elő kiállítást. Gárdonyi Jenő !; VILLANYBOROTVA ÉS HAJSZÁRÍTÓ JAVÍTÁS \ . I I Garancián belül és túl is ^ RÁVISZ 11. SZÁMÚ FIÓK: í Budapest, VIII., József körút 38. jj Telefon: 141-216 i $ WV.WJV.VWWWWVMVWWWWWVWWWZW __Nemzet____________

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék