Magyar Nemzet, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-02 / 153. szám
Csütörtűk, 1994. Július 1., Kötbér, szervezetlenség és más hibák a munkásvándorlás mögött A népi ellenőrzés vizsgálata az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalatnál A jellemzésében ez áll: »Előző munkahelyein a feletteseit gyakran bírálta.« Nem is fogadták nagy lelkesedéssel új munkahelyén, az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalatnál. Amikor pedig megtudták, hogy népi ellenőr is a XIV. kerületben, egyes vezetők gyanúsan tekingettek rá. Gyanújuk hamar be is igazolódott. Alig telt el három hónap, és máris tapasztalhatták, hogy Gallai József normaellenőr sok mindent kifogásol, sok mindent rendellenesnek talál a vállalatnál. Az észlelt hibákra először a gyár vezetőinek a figyelmét szerette volna felhívni. Az igazgató azonban soha nem ért rá, hogy leüljön vele és meghallgassa. Így a népi ellenőrzéshez fordult, hogy a vállalatnál levő törvénysértésekre, rendellenességekre derítsenek fényt és segítsék elő a megszüntetésüket. Kérte, hogy nevét tartsák titokban, mert máris elég sok rosszindulatot tapasztal. A XIII. kerületi Népi Ellenőrzési Bizottság a bejelentés alapján a múlt év végén kezdte el vizsgálni a vállalatnál levő visszásságokat. Az egyhónapos munka eredménye 22 gépelt oldalas jegyzőkönyv lett. Ebből ismertetünk most néhány megállapítást. Önkényes kilépőnek magasabb bér A vállalatnál az átlagosnál sokkal nagyobb a munkásvándorlás. Az elmúlt évben 346 embert vettek fel, a kilépők száma pedig 309 volt. A munkásvándorlás az összlétszámhoz viszonyítva megközelíti az 50 százalékos arányt. Ez különösen káros a műszeriparban, ahol a betanított munkások száma magas. A nagyfokú cserélődés nemcsak termeléscsökkenéssel, de minőségromlással is jár. Számos esetben nem tanították be a munkaügyi rendelkezéseket. Az új belépő például hat hónapig nem kaphat magasabb bért, mint amennyit az előző munkahelyén kapott. Ezt az elvet itt többször megsértették. Sőt olyannak is adtak magasabb fizetést, aki önkényesen, vagy fegyelmivel hagyta ott állását. Így előfordult, hogy régóta a vállalatnál dolgozó és nagy gyakorlattal rendelkező munkások kevesebbet kerestek, mint az újonnan jöttek. Az engedély nélküli túlórák száma egy év alatt 17 500 órát tett ki. Rengeteg túlórát számoltak el jutalom és prémium címén is. A vállalatnál, 1962-höz viszonyítva, 126 százalékkal emelkedett a kötbér, a határidőre le nem szállított gyártmányok miatt. Ez hatalmas összeget, 2 380 000 forintot jelent. Megnőtt a rossz konstrukciók száma. A módosított kvarclámpa szériagyártását például úgy kezdték el, hogy a MEO nem fogadta el a mintadarabot és null-széria sem készült belőle. A "javított" típusra kis táblát kellett helyezni, hogy csak három percig üzemeltethető. Az újítás előtt erre nem volt szükség. Rossz a robbanásveszélyt jelző készülékük konstrukciója is. A dolgozók a legtöbb műhelyben panaszolták, hogy nincs biztosítva a munka folyamatossága, az anyagellátás. A hónap elején alig van munka, a hónap végén pedig úlórázni kell, hogy pótolják a kiesést. S ez nem az anyaghiány, hanem a szervezetlenség következménye. Az újításokat is hanyagul kezelték. Mintegy 130 újítás feküdt el a fiókokban, hetekig, hónapokig, elbírálás nélkül. A bizonylati fegyelem rossz, rengeteg a szabálytalanság az anyaggazdálkodásban, milliókra rúg az elfekvő, inkurrens anyag értéke. A sort folytatni lehetne még. Ahhoz azonban ennyi is elég, hogy meg lehessen állapítani: a bejelentés megalapozott volt és valóban közérdekű. Dr. Biró Mihály, a XIII. kerületi NEB elnöke, Gallai Józsefhez intézett tájékoztató levelében így ír: "Ezúton mondunk köszönetet önnek azért, hogy bejelentésével felhívta a figyelmet a vállalat eredményes gazdasági működését károsan befolyásoló jelenségekre.* Üzemi érdek vagy megtorlás A vállalatvezetés azonban a bejelentést és a vizsgálatot egyáltalán nem értékelte ilyen pozitívan. A feltárt hibákat általában elismerték, de a népi ellenőrök még ki sem tették a lábukat, máris kutatni kezdtek a "tettes" után. Elsősorban a munkaügyi osztályon keresték, abból kiindulva, hogy a népi ellenőrök között két munkaügyis szakember is volt. S egy nap Gallai Józseffel közölték, hogy normaellenőri állásából lejjebb helyezik, munkaerőtoborzó lesz. A fizetéséhez nem nyúltak. Leváltották a MEO vezetőjét, Dévai Ferencet, aki őszintén elmondott sok visszásságot a népi ellenőröknek. A technológiai osztály vezetője lett, 300 forinttal kisebb fizetéssel. Az indok: »A nagyobb és bonyolultabb feladatok tették szükségessé Dévai és Gallai áthelyezését. Az előző helyükön gyenge munkát végeztek.* Kétségbevonták azt is, hogy Gallai József egyáltalán el tudja látni a normaellenőri teendőket. Pedig »csak* 14 éves gyakorlata van ebben a munkakörben. Az igaz, két esetben követett el itt az új munkahelyén adminisztrációs hibát, amiért figyelmeztették is. Elismeri őket. Lamanda Pál népi ellenőrnek, aki a vállalatnál a vizsgálatot vezette és szakember ezen a téren, ez volt a véleménye. Gallai József tisztában van a normák készítésével, a normaellenőri munkában közepes képzettségű, használható ember. Most végzi a technikumot és ez lehetőséget ad neki a továbbfejlődéshez. Dévai Ferenc elektromérnökkel a vizsgálatot megelőzően állítólag közölte a vállalatvezetés, ha nem javítja meg a munkáját, áthelyezik a technológiai osztályra. A figyelmeztetésnek azonban a népi ellenőrök semmi nyomát nem találták. Ellentmondás van abban is, hogy leváltását roszszul végzett munkájával indokolják, amikor a termelési értekezletek általában pozitívan értékelték a MEO tevékenységét. Ebben pedig nyilvánvalóan Dévai Ferencnek is van érdeme. "Félős ember* — mondják rá a felettesei. — Pedig csak lelkiismeretes: nem volt hajlandó a rossz konstrukciókhoz a nevét adni, a vállalati "érdeket* a népgazdasági érdek fölé helyezni. Amikor áthelyezték a másik osztályra, megfellebbezte az intézkedést a minisztériumban, mivel MEO-vezetőt csak az iparigazgatóség-' hozzájárulásával lehet leváltani. Anélkül, hol meghallgatták volna, kivizsgálták volna az ügyét, elfogadták az igazgató döntését. Baj van a légkörrel A népi enőrzés vizsgálata óta fél év telt el, de a feltárt hibák többségével jelenleg is találkozni még a vállalatnál. Május hónapban például 37 új munkást vettek fel, a kilépők száma viszont 47 volt. Olyan munkások is otthagyják a vállalatot, akik már 10—15 éve itt dolgoztak. Miért? Sokan nem is tudják az okot pontosan megfogalmazni. »A légkör rossz.* »A hangnemmel, a megbecsüléssel van baj.« »A fejetlenség nem letszik.* Andrasik István műhelyvezető, aki 14 év óta dolgozója a vállalatnak, szintén a kilépést fontolgatja. Elmondott egy epizódot. Vitája volt a gyáregység-vezetővel, aki érveire ezzel válaszolt: »Tűnjön el, vagy kirúgom!« A műszaki és egyéb vezető posztokon állók között is nagy a fluktuáció. Egyik okként hozzák fel, hogy nem biztosítanak elég’ hatáskört nekik, megkötik a kezüket. Az igazgató, Dékán Sándor mindennel akar foglalkozni és így elvész a részletkérdésekben. Az szb-elnökök is három-négyhavonként váltják egymást. Ebben az is közrejátszik, hogy látják, mostohán kezelik a munkások jogos panaszait s hogy a szakszervezet véleményét számos, a dolgozókat érintő ügyben nem kérik ki. A vállalatnál nincs megfelelő öltöző, ebédlő, nincs elég szekrény és egyéb szociális létesítmények hiányoznak. Ezek is elősegítik az emberek ■»megszökését«. A marós részleg az elmúlt hónapokban már kétszer fordult panaszos levélben illetékes szervekhez, hogy segítsenek a munkát akadályozó hibák megszüntetésében. Szlávik János és Zoch József elmondták, jobban szeretnék ők is, ha problémájukat idillő segítség nélkül oldhatnák meg. Kéréseik, panaszaik azonban legtöbbször süket fülekre találnak a vállalatvezetésnél. Ezen nem is lehet nagyon csodálkozni, amikor a vizsgálatot végző népi ellenőröknek is szüntelen hangoztatni kellett, hogy segítő szándék vezeti őket s nem az, hogy ezt vagy azt a vezetőt "kibuktassák". Csak az ilyen légkörben van lehetőség például arra is, hogy a bejelentést tevő Gallai József leváltása után hetekkel is ilyen utasítást kapjon: »írásban számoljon be nyolc órán belül, öt hónapra visszamenőleg, hogy melyik nap mit végzett, illetve, mit nem végzett el.* Tudták pedig, hogy ügyrendet nem adtak neki és a tennivalóit nem határolták körül pontosan így most a dolgozóknak alapos a gyanújuk — a vállalatvezetés tagadása ellenére —, hogy Gallai és Dévai áthelyezésében közrejátszott a népi ellenőröknek nyújtott segítségük, részletes tájékoztatásuk. A többi hibával kapcsolatban — a látottak és hallottak alapján — mi is csak megerősíteni tudjuk azt, amit a XIII. kerület Népi Ellenőrzési Bizottság fő okként megállapított s amely így hangzik: »Az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalatnál a fennálló szervezetlenség, a rossz vezetési módszer hozza magával a dolgozók elkedvetlenedését, az engedélyezett túlórák túllépését. Ugyanez a szervezetlenség hat a munkaerővándorlásra, ez idézi elő a magas összegű kötbérkifizetéseket, valamint azt, hogy a vállalat a termelési és termelékenységi terveit nem képes teljesíteni.* A leckét feladták. A megoldáson a sor. Keserű Ernő (ILOrrVERSENY csütörtök du. 4 órakor ymmammBammmKBmv Marc Nemzet. líodádau leUetíhéyek Évek óta izgatottan figyelem, hogy mi mindent lehet selejtesen készíteni. Az olyan egyszerű dolgokat, hogy hullámzó parketta, életlen konyhakés, ruháról lepattanó gomb, szétmálló nylonharisnya — említeni sem érdemes. Egy fokkal izgalmasabb már a kinyithatatlan konzervdoboz, a törékeny szardíniakulcs, a szitává lyukadó és éppen ezért felfújhatatlan gumimatrac, továbbá a mikrozsinórral árusított asztalilámpa, valamint a „Zseb Tivoli” nevezetű társasjáték, amelynek egyetlen feladata az volna, hogy egy kis rugós szerkezettel pici fémgolyókat bizonyos számokkal jelzett mezőkre juttasson, ámde nem juttat. Még izgalmasabb az a modern regény, amely úgy került ki nyomdánkból, hogy egyes oldalai hiányoztak. Nem úgy hiányoztak, hogy rosszul kötötték az ívet, nem is úgy, hogy kiejtettek belőle, néhány lapot. Benne volt bizony a lap, a helyén, csak üres volt. Nem volt rányomtatva egy fia betű sem. A 257. oldalon az az utolsó mondat, hogy "... A Zeneakadémián ugyanazon a helyen* és úgy folytatódik, a 260. oldalon, hogy "volna, hogy postahivatal nincs*? Persze, lehet, hogy ez nem felejt, nem tévedés, hogy ez a nyomda előzetes kritikája: az a két oldal fölösleges volt, érdektelen volt, kár kinyomtatni. De az is lehet, hogy korszakalkotó újítás: minden regényből néhány oldalt üresen kell hagyni, hadd írjon bele valamit az olvasó, ízlése szerint. Öljön meg egykét hőst, vagy fordítsa jóra sorsukat, esetleg ajándékozzon nekik ötös találatot. Sőt, további lehetőség: még a regény írójának is utolsó alkalmat adnak, hogy javítson, a már kinyomtatott művén. Sokáig azt hittem, hogy a félig nyomtatott regény a selejtgyártás teteje. A múlt héten be kellett látnom, hogy tévedtem. Vettem egy csinos, zöld műanyagszivacsot. A műanyagszivacs nem gép. Nincs benne rugós szerkezet. Nem működik villanyra. Nem forog. Nem jár. Nem ketyeg. Nincsenek benne szögek. Mi lehet selejtes egy ilyen műanyagszivacsban ? Pédául, ha nem színtartó. Hogyha vízhez érve a zöld festék lecsurog róla, fakó és foltos lesz. Nem? Hát erről szó se volt. A kis műanyagszivacs megőrizte üdezöld színét. Mi lehet még selejes rajta? Például a formája. Ha mondjuk nem szabályos téglatest, hanem egy kicsit csámpás, hiányzik egyik sarka. Erről sincs szó. A kis szivacsot a leggondosabban szabták, nyírták, öntötték, fújták, nem tudom, hogy csinálták, de nagyon szép formájúra csinálták. Mi lehet még selejtes egy műanyagszivacsban? Magamtól sosem tudtam volna kitalálni. De oda tettem a csap alá és akkor kisült. A szivacs nem szívta a vizet. Nem szívta? Iszonyodott tőle. Lepergette magáról. Bár az orkán-kabátom lökné úgy vissza a vizet. Próbáltam hideg vízzel. Próbáltam meleg vízzel. Megnyomtam a szivacsot. Pohárból itattam. Nem és nem és nem. Ez a szivacs volt a nem-szívó-zöld-szivacs. Az anti-szivacs. Az abszolút selejt. Úgy éreztem, ez a csúcs. Az impregnált szivacs a történelem legnagyobb selejtje. Ennél érdekesebbet már nem lehet kitalálni. Azután tegnap megnéztem, a Hazudós Billy című, angolul beszélő feliratos filmet. Nem fogják elhinni. A film jó volt. A magyar szöveg is jó volt. Csak éppen nem lehetett látni. Vibrált, felvillant, eltűnt. Mármint a magyar szöveg. Én már láttam Párizsban régi arab filmet francia felirattal. Láttam holland filmet angol felirattal, japán filmet Karlovy Varyban cseh felirattal, láttam már olyan filmet, ami olyan régi volt, hogy folyton úgy látszott, mintha a szobában is esne az eső. Láttam filmet falusi kultúrházban, ahol kétpercenként kellett ragasztani. Láttam filmet, ahol minden kocka ugrált. Mindenfélét láttam. De, hogy egy újonnan feliratozott filmen láthatatlan legyen a vadonatúj felirat... nem, ezt most láttam életemben először egy pesti premier-moziban. Megrendülten és alázatos szívvel jöttem ki a moziból. Azt hittem eddig balga fővel, hogy ismerem már a Selejtek Csúcsát. Dehogy is ismerem. Ott trónol valahol az Olimposz ködös magasságában. Csak áhitatos borzalommal figyelhetem, mit tud még az Ember selejtben létrehozni? Mit fogok holnap kapni? És holnapután? fehér Klára Mi lesz a magyar lóval Lógondban vagyunk! Mutatja ezt, hogy újabban megnőtt a kereslet legrégibb négylábúak iránt, s az árak is erről tanúskodnak. Egy jó pár lóért gyakran harmincezer forintot is elkérnek már. A mező- és erdőgazdaságban, de az iparban sincs elegendő ló. Miért lett ilyen becses állatunk megint a ló? Válaszért a Lótenyésztési Főigazgatóság vezetőjéhez, Pál Jánoshoz fordultunk. A szobában, ahol beszélgetni kezdtünk, a legjobb és legszebb magyar lófajták néztek le ránk a négy falról. Mintha ki akarták volna hallgatni, mi is vár rájuk a gépek korában. Szelekció helyett kontraszelekció . Talán emlékszik még arra az öregasszonyra — mondta —, aki az átszervezés idején eldugta csikóját a pincében, nehogy elvigyék szegényt a vágóhídra. Nagy gonddal etette és nevelte féltve őrzött kincsét. "Ha van egy lovam — mondogatta —, még mindig összefoghatok a szomszéddal és megművelhetjük a kis földet.. . A parasztembernek ez a ragaszkodása a lóhoz alábbhagyott, mihelyt belépett a szövetkezetbe. Ez a fordulópont 1958-ban következett be. Ekkor még 724 000 lovat számláltak az országban. Ettől kezdve lóállományunk állandóan fogyott. Szaporodtak ugyanis a gépek, fogyott a legelő, kevesebb takarmány termett, és ami volt, az is inkább a szarvasmarhák tartására kellett. A legnagyobb "lóbarátok" is szabadulni akartak már a takarmánypusztító lovaktól. Kiváló alkalom kínálkozott ekkor egy alapos szelekcióra. Meg lehetett volna tartani a legjobb kancákat és méneket. Lóállományunk minőségét azonban nemhogy nem javították fel, de még rontották is a kontra-szelekcióval. Főleg az erős, edzett, szép küllemű állatokat vitték a vágóhídra, s a tenyészetekben többnyire csak a gyengébb egyedeket hagyták meg. Több gazdaságban előfordult, hogy megrendelték a gépet, és máris túladtak a patásokon. A gép azonban késett, ló mesés már nem volt. Néhol máig stega okultak az ilyen esetekből. főleg ennek tulajdonítható, hogy az ország több területén hiányzik a ló. Mitől edződik meg a csikó Ma mintegy 320 000 lova van az országnak, ebből 140 000 kanca. Ezt a létszámot feltétlenül tartani kell. Ugyanakkor a gazdaságoknak nagy gondot kell fordítaniuk az utánpótlás nevelésére. A mai csikószaporulat — az utóbbi három év átlagában országosan 15 000-re tehető — a kiöregedő egyedek pótlását már nem tudja biztosítani. Ezért a következő években mintegy 25 000-es csikószaporulatra volna szükség. Ennek feltételeit most már csakis saját erőből, a szövetkezetek és állami gazdaságok teremthetik meg. A fedezőmének minősége máris sokat javult az utóbbi években. Most a legfontosabb feladat, hogy a meglevő 140 000 kancából ki kell választani a tenyésztésre legérdemesebb egyedeket. A csikók nagyüzemi felnevelése ma még a legtöbb szövetkezetben megoldatlan. Erről is maguknak a gazdaságoknak kell gondoskodniuk. Nincs a csikóknak szabad kifutójuk, sok helyütt egész éven át az istálló négy fala közt tartják őket. Pedig a csikó csak úgy edződik meg, csak akkor lesz egészséges, ha kora tavasztól késő őszig kint van a legelőn, napfényben és hidegebb, esős időben egy-aránt. Egy-egy gazdaságnak gyakran már nincs akkora legelője sem, amelyen célszerű volna csikót nevelni. Megoldást csak a közös csikónevelő telepek felállítása hozhat. Ilyen telep már van az országban néhány, főleg Hajdú- Bihar megyében. Ezeket a kezdeményezéseket országosan el kell terjeszteni. Az egyes tájaknak legjobban megfelelő törzsállományokat is mielőbb ki kell alakítani, mindenkor a szövetkezetek gazdasági adottságaira és a gépesítettség fokára figyelemmel. Elengedhetetlen feltétele még a korszerű csikónevelésnek a száraz istálló, amely — pénzügyi okok miatt — sok helyütt hiányzik még. Ezeket, mint már több példa is megmutatta, egyszerű kivitelben, például szerfából is elő lehet készíteni. Magyar pecsenyecsikó külföldre — Mi lenne — kérdeztük —, ha a csikószaporulat a 25 000-et is jóval túlhaladná évenként? — Semmiképpen sem maradna nyakunkon a sok csikó. Annál is inkább, mert az utóbbi években rendkívül megnövekedett az érdeklődés a csikóhús iránt. Elsőszámú vásárlónk Franciaország, Svájc, Ausztria és Olaszország. Pecsenyecsikókból egye-lőre csak próbavásárlást tartottak Nyugat-Európában, s ebből arra következtetnek, hogy ez is keresett csemegéje lenne a külföldnek. Exportra azonban mindaddig nem gondolhatunk, amíg a hazai szükségletet nem fedezik teljesen. A magyar sportló hírét nem kell bizonygatni, az önmagáért beszél. Újabban irántuk is megnőtt a külföld érdeklődése. Mivel azonban nincs elég jó minőségű ugró-, díj- és fogatoslovunk, igen sok megrenelésnek nem tudunk eleget tenni. A lovassportok népszerűsége hazai és világviszonylatban is egyre nő. Már mintegy 35 lovasiskola működik Magyarországon. Újabban nagy sikere van a főleg külföldieknek fenntartott tihanyi és siófoki lovasiskolának is. Ugyancsak a külföldiek számára rendezték meg tavaly az első lovastúrákat, amelyeken hazánk tájaival ismerkedhetett meg az idegen. Ezen a nyáron előreláthatóan tizenöt nagyobb külföldi turistacsoport utazza be az országot magyar lovakon. Vass László Kiosztották az idei Alpár-érmeket Az Építőipari Tudományos Egyesület a Technika Házában megtartotta 6. tisztújító közgyűlését. Megvitatták és jóváhagyták az egyesület kétéves munkájáról előterjesztett főtitkári jelentést. Az egyesület vezetőségének javaslatára a közgyűlés módosította a régi alapszabályt. Ezután megválasztotta az egyesület 82 tagú új vezetőségét és az elnökséget. Az egyesület elnökének ismét dr. Rados Kornél egyetemi tanárt, főtitkárnak pedig dr. Gabos Györgyöt választották. A közgyűlésen osztották ki az egyesületben és az építőiparban egyaránt kiváló munkát végzett egyesületi tagoknak az 1964. évi Alpár-érmeket. A kitüntetés arany fokozatát Katona József és Molnár Miklós, az ezüst fokozatot Hegedűs Béla és Zámolyi Ferenc, a bronz fokozatot pedig Rajnay László, Heincz Mihály és Szabó Ferenc kapta Ezenkívül az építésügyi miniszter hozzájárulásával az egyesület 15 tagját tüntették ki az építőipar kiváló dolgozója jelvénnyel. Vegytisztítás, köpenymosás 3 nap alatt A FŐVÁROSI PATYOLAT VÁLLALAT fióküzleteiben