Magyar Nemzet, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-02 / 153. szám

Csütörtök, 1964. július 7. Sikeres a KISZ védnöksége a vegyipar felett Csaknem négy évvel ezelőtt hirdette meg az ifjúsági szö­vetség a vegyipar feletti véd­nökséget. A néhány hónap múlva összeülő II. KISZ- kongresszuson részletesen szá­mot adnak majd a fiatalok vállalásuk eredményeiről, az előzetes mérleg azonban már­is bizonyítja, hogy sikeres, a vegyipar fejlődését jelenté­kenyen előmozdító kezdemé­nyezés volt az ifjúsági véd­nökség. A Tiszai Vegyikombinát ifjú szakemberei és a kombinát berendezéseit szállító és sze­relő vállalatok kiszistái pél­dául jóval több mint 20 mil­­­lió forint értékű gép és be­rendezés határidőre történő leszállításáért, munkába állí­tásáért vállaltak kezességet. A Borsodi Vegyikombinát és a kombinátnak különféle gé­peket szállító vállalatok ifjú­munkásai 33 millió forint ér­tékű berendezés "zöld útjá­ról" gondoskodtak a műtrá­gyagyár részére. A vállal­kozás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a földgázbontó a tervezettnél egy hónappal korábban kezdett termelni. Fő­városszerte korszerűsítik a gázhálózatot Nyáron nagyon mérsékelt a napi gázfogyasztás a téli csúcshoz képest. A vállalat ezt a nyugalmas időt hálózat­­fejlesztési feladatainak meg­oldására használja fel. Nagy­arányú hálózatfejlesztésre ke­rült sor az épülő Kacsóh Pongrác úti lakótelepen és az Erzsébet-híd hídfője körül. Eddig az albertfa­lvi földgáz­bontónál termelt gázt csak a Petőfi-hídon tudták eljuttatni Pestre s ez csak Dél-Pest el­látását segítette. Az idén a Műegyetem előtt és a Lánc­híd utcában főnyomó vezeték­­szakaszt alakítanak ki és így az Albertfalván bontott gáz a Lánchídon át közvetlenül jut a Belvárosba. Ezzel lé­nyegesen javul a belső vá­rosnegyedekben a gázellátás. A meglevő csőrendszer jobb karbantartásával is ja­vítják a gázellátást. A har­madik negyedévben 26 500 méter csövet tisztítanak. Az idén 8—10 000 méter öreg ve­zetéket cserélnek ki nagyobb átmérőjűre. Most, nyáron pon­tosan felderítik, mi okozta té­len egyes lakóházaknál a gya­kori hibákat s azokat meg­szüntetik. Már megkezdték az őrszentmiklósi gázlencse fel­töltését, ami a Gázműveknek téli tartalékot jelent. — Egy ismeretlen ruhátlan férfi holttestét fogták ki 1964. június 18-án Barcs mellett a Drávánál. A holttest körülbelül 8—10 napig lehetett a vízben. A személyle­írás: 178 cm magas, 28—30 éves, haja 10—12 cm hosszú, világos­­barna, homloka magas, jól ápolt, jobb felső hátsó foga és bölcses­ség jogai hiányoznak. A rendőr­ség felkéri mindazokat, akik a személyleírás alapján az isme­retlen férfit felismerik, vagy ilyen személy eltűnéséről tudnak, értesítsék levélben vagy telefo­non a Somogy megyei rendőrfő­­kapitányság bűnügyi osztályát, Kaposvárott. (Telefon: 13—00.) — Tűz ütött ki a MOM xI. kerületi szemüvegkeret gyáregy­ségében. A celluloid-máró mű­helyben Szabó Kálmán gépmun­kás kezében egy kipattanó szik­rától meggyulladt egy szemüveg­­keret, majd a ruhája is. A sze­rencsétlen ember leszaggatta égő ruhadarabjait, ezektől viszont meggyulladt a nagy mennyiségű celluloid-anyag. A gépmunkást súlyos sérüléssel kórházba szál­lították. A tűz oltása közben há­rom dolgozó könnyebben meg­sérült. Az anyagi kár 190 ezer forint. Az ügyben vizsgálat fo­lyik.­­ Sikkasztásért, hűtlen kezelé­sén és vesztegetésért háromévi szabadságvesztésre ítélte a köz­ponti kerületi bíróság Trébel Jó­zsefet, a Budapesti Fűrészek Vál­lalat Soroksári úti telepének szál­lítási ügyintézőjét, aki munka­körében sorozatos visszaélésekkel mintegy 64 000 forint kárt okozott. A bíróság kötelezte Trébelt az okozott kár megtérítésére. B­arát Endre Fojtó, sötét a vágy. Ha fel­­táma­d, már nem hagyja nyug­ton az embert. Feldúlja béké­jét, hajszolja, elvakítja. Akár a szél, olyan­­ fekete szél a vágy. Eltépi otthonától, elté­ríti, bajba sodorja. Hazaérhettem volna akkor, kora délután, a feleségem várt, s a gyerekem. De volt még valaki... Pár hónapja, hogy találkoz­tunk. Egy kisvárosban élt. Magányos asszony. És most, vidéki utamon, visszafelé nagy kerülőt tettem, hogy fel­keressem. Miatta nem siettem még haza. Eltérített, elsodort a fekete szél. Már reggel kezdődött, mi­előtt elindultam. Reá gondol­tam, megzavart. Azért történt a­­ baj. (Hivatalos út... Saját kocsi, magam vezettem.) Még töprengtem, még ellen­álltam. Érdemes? Futó kis örömért, hisz nem szerettem azt a nőt... Mégis, már akkor, eltökél­tem, hogy hazafelé letérek. És kerülővel... Hát igen, az a város még jó egy órai külön út. S nemcsak az út. Valahol meg kell állni, várakozni. Mert őhozzá még úgysem me­hetek. Mert cukrászdában dol­gozik s csak nyolckor megy haza. A tárgyalásnak korán vége lett. De nem siettem. Az es­tét meg kell várni nekem itt. Sötét volt már, hét óra volt, amikor elindultam. Oda, X. városba. És letértem a pesti útról. A kereszteződésnél meg­­megálltam, mert fogytán volt a benzin. Nem baj — leg­alábbis akkor még nem érez­tem bajt — van tartalék üzemanyag, mert hoztam még tíz litert. Ott volt a csomag­tartóban egy új kannában ... Igen, nemrég­­ettem néhány ilyen sárga, műanyagkannát. Abból betöltöttem. Most már mehetek is. Beültem a volán mellé s akkor... A kocsi nem mozdult. Megvizsgáltam. A gyertyák rendben, gyújtás ... Semmi baj. És mégse indul. S már tudtam is, miért?! Akkor rámtört a rémü­let. Megtámadott, rázott, léleg­zetemet fojtotta, óriásodó ár­nyéktestével reám borult. És az aggodalom együtt nőtt vele, éreztem dagadni mellemben, míg otthagytam a kocsit s fu­tottam a falu felé. Ismeretlen falu, sohase jár­tam ott. Mindegy, nekem rög­tön telefonálni kell!­­Ott van a postahivatal — mondották — ott, a sarkon. De hát most már... Biztosan hazamentek." Dörömböltem az ajtón, hiá­ba, zárva volt, tudhattam volna, hisz’ heveder is feszült rajta, vasheveder, keresztbe, öreg este volt már, sötét volt a falu. Bambán, oktalan vertem egyre a posta vastag faajta­ját. De hát nincs már odabent senki sem, mit akarok? Őrült­ség dörömbölni. Mégis, mit tegyek? Nekem telefonálni kell! Mentem a sötét ablakú há­zak tövén, csak mentem této­ván, kutatva egy világos abla­kot. Telefon ... Énnekem fel kell hívni azonnal a családo­mat. Mentem a főutcán, a gyér utcalámpák halvány fé­nyében. Valakit... kérdezni kell. De kihalt volt már az utca. Végre egy ember, egy öreg ember... Megállítottam, magyaráztam. Nem értette, mit akarok, meg is riadt ta­lán. Nem hallotta. Füléhez emelte kezét.­­Telefon, tele­fon!" — ismételtem közel ha­jolva, de ő fejét csóválta csak és otthagyott, rettegésben. Tovább, tovább! Már futot­tam megint. Kis parasztházak vonultak némán, vakon szem­be velem. De hát ezekben biz­tos nincsen . . . Talán amott, szemben. Az négyablakos ház. Ott talán ... Aki abban lakik, lehet, hogy telefonja van. Négy ablak és­­ oly sö­tét mind a négy. Bezárt kapu. Kopogtam rajta, ráztam a ki­lincset. Bent néma csend. Még­ egyre vertem ott az ajtót — s a hátam mögött motorzú­gás, mi lehalkult... Motorke­rékpár. Valaki leszállt róla, mellém lépett. S egy hang: -A doktorék? Láttam, mo­ziba mentek. Valami baj van tán? ..." -Baj van, igen, nagy baj! S nekem azonnal... telefonálni kell!" Alacsony termetű férfi volt, aki megszólított, szivart szítt, kicsiny parázsgyűrű vonta de­rengő fénybe egykedvű arcát. -Telefonálni?" -Igen, igen, haza... a fővá­rosba!" -Ez nem lehetséges..." — fejét csóválta, hangjában volt valami oktató — mintha va­laki gyermeket tanít. Lehet, hogy tanító? Mindegy. Bán­tam is én ...­­De hát uram — folytatta nyugodtan —, tudhatja, a pos­tán ilyenkor nincs egy lélek. Ki kapcsoljon, ha ők aludni mentek már?" Erre nem gondoltam, meg­­semmisülten álltam ott -Hát akkor... — hebegtem elveszetten —, akkor mi lesz velük!?" -Kikkel?" -Családommal." -Szóval, annyira fontos. Nagy baj van..." — Nem kérdte ezt, csak­ mondta, mint aki mindent tud már. És na­­gyott szítt szivarján, s nem kérdezősködött. Mintha már nem is érdekelte volna gon­dom — azt hittem, hogy ma­­gamra hagy. Nem úgy történt. Váratlanul felajánlotta: bevisz a városba, motorján. Az úton elmondtam neki. Nem érthette egészen, hiszen zúgott a gép, s zúgott az éles szél, szétszabdalta szavaimat s betömte számát, és nem tudtam mindent kimondani — szótagok, szavak bennem re­kedtek, vagy elszálltak. A szél, a légnyomás... Az cson­kította meg beszédemet. Mindegy, én mondtam! Fél­mondatokkal, félszavakkal: mindegy. Kellett mondanom: Hogy a kocsi megállt... Mert olajat... olajat töltöt­tem a tan... Benzin he­lyett ... Én azt véletlenül... Hazavittem ... olajkályha a­lakú ... mon ... Igen, két hó... Most pedig ... A kan­nák ... oly egyformák a kann ... Műanyag, sárga mű­­any ... És én ... Százhúsz ki... méter után ... Beleön­töttem. Nyilván az volt, olaj... s a másik ... kanna, a benzines, otthon... az olajat hozt... magammal. Mert a Skoda megállt... gyertyák ... kivettem ... tiszták, még ko­rom se ... a karba ... azzal sincs baj. S így tudtam meg! A benzintartályba én olajat... Otthon meg éppen most... Éva ... Éva, a fele ... a gye­rekem, és a felesé... Én itt... S otthon már... Ki tudja, hogy... mi van velük... De nem... Még nem nyúltak hozzá talán ... És én ... Ha telefont... Messze van még? ... Messze ... És ad­dig ... lehet, hogy... Ez az idő... És Jancsika ... Jancsi­ka most ül le... tanulni... Olya­n szorgal . .. Szép nagy szeme ... Ő is ... odahajol... Arcába csaphat a ... Olyan a ben... a gőze már, a gőze robban ... Kérem ... gyorsab­ban ... Talán perceken ... Én vagyok az oka, én ... bűnö­s, bűnös, csak én . .. bűnös ... Mert még... mert engem va­laki ... Mert várt... Én meg ... A vágy ... Végtelen volt az út! Mióta futunk már, szembe a rette­géssel, iszonyattal, az iszonyú fekete széllel?! És az ember, előttem, nem felel; lehet, hogy nem is hall talán? Egyetlen szavamat, félszavaimat se hallja? Rettenetes hosszú az út! Gyorsabban, ember­­életről halálról van most szó! Két drága élet... Jaj, hátha meg­történt? ! Az édes arcuk ... S tűz, olthatatlan ... Kérem, ne­künk sietni kell! Meddig me­gyünk még?! Miért nem ver­tük fel inkább ott, a faluban a postamestert?!... Az ember, előttem, nem fe­lel, nem szól semmit se. Ve­zet. És robogunk tovább. Szé­dítő út, őrült kavargás, csap­kod, suhog a szél. És hirtelen ... A szél... Le­csillapul. Fénysugarak kerge­tik el. Megállunk. Világosság. Posta. Utcalámpák sora. Lámpák, világos ablakok. Emberi hangok. Leszállók. Lá­bam elzsibbadt, jégdarab, ki­siklik alólam. Térdre esem. Szédülve feltápászkodom. Kí­sérőm felsegít. És bevezet. Telefon... Énnekem haza kell. .. Kérem, interurbán ... Kis ablaknál egy lány... Szőke, komoly szemű. Tessék! A szám? Tudom ... Egyszerű szám: 422—423, igen, ez a la­kásom. Sürgős. Igen, igen! kis­asszony, ez halálosan sür­gős . .. 422—423. A jobb oldali fülke? Jó, értem, igenis, oda­­megyek, ha cseng. A pénz? Persze, fizetni kell. Hogy resz­ket a kezem. Százas... A ta­nító segít, összeszedi, zsebem­be nyomja, ami visszajár. Az­tán ... megint az órák ... Órák, igen, hiába mondják, hogy csak tizenöt... Tizenöt perc ... Nem igaz: órák, gyöt­­relmes órák... az Idő fehé­ren izzó fogaskereke roncsolja idegeimet, agyamban őröl. De egyszerre a csengés... Végre, végre! Rohanok s köz­ben újra, s újra a csengés Mint vízsugár... oltja a szomjat és eloltja a lángot. Reszkető kézzel nyúlok a hall­gatóhoz. Távoli zúgás. Halló! 422—4 . . . 423? . .. Csend, csend. Még semmi válasz. Halló — négyhu­­szom... Jaj nekem ... Mi van?! Mi az?! Négyhuszon­­két... Lehet, hogy már... A szobában fekete füst kering?... Gyenge vagyok... a kagyló olyan nehéz. Megint órák, ha­lálos, végtelen idő ... Milyen nehéz ... Milyen kínos ... Az izzó fogaskerekek ... De most... Most... Egy hang. Drága! Jancsika! Kis­fiam! Te vagy? Nincs sem­mi... baj?! Hogy mondod? Persze, én vagyok, én, apu­kád. Jól vagy, jól vagytok?! Igazán?! És anyuka? Hol van? Mit mondsz? Nem ér­tem . .. Mit? A kamrában? Miért? Most hozza be... a kannát?! Jaj nekem... Tegye le! Hallod?! Tegye le! Tegye le! Mondd neki, hogy azonnal tegye le! Be ne hozza. Ne, ne öntse a kályhába, mert ak­kor... Mért nem felelsz?! Jancsi! Felelj! Hát te... Éva!? Te vagy?! Drágám... csakhogy ... Figyelj! Ben­zin ... Vigyázz! A kannákat én ... elcseréltem. Benzin! Felrobban, ha ... De jó, hogy még ... vigyázz.. . vigyázz ... Te kedves! Hogyan? én jól vagyok. Most már igen. Most már... Igen ... Nincs semmi baj. Tudod, nehéz volt tele­font találni. Tessék? Halló, központ?! Tessék? Végeztünk, igen! Most már nincs semmi baj. Szervusztok, édesem... A kannához hozzá ne nyúlj! Nem baj, ha hideg lesz, nem baj, feküdjetek le most... Végeztünk. Igen, öt perc? Rendben, rendben van ... Ké­rem, most már ... Ez volt, így volt. S vissza­akasztottam a kagylót. És ke­restem a tanítót, aki ideho­zott. Aki segített. Telefonál­ni... Kint várt. Már begyújtot­ta a motort. Hová vigyen? Csak álltam, szédülő fejem, izzadt arcom simogatta a le­vegő. Mint egy hűvös tenyér, mint egy kedves asszonyi kéz. Idegen asszonykéz? ... Nagy lélegzet... Jó érzés már... A rettegés nem léphet a tor­komra már. Nagy lélegzet... öröm. S valami más is már. Felismerés. De hiszen ez... A város! Igen, ez az, ahol... Várnak. Ő vár, aki... Miatta, érte ... kilenc óra. Már haza­ment. A szobája ... Csend, félhomály. És illat és ... Erős, barna a teste. Már vár. De én... Pár perce még az otthon ... Az ő hangjuk szállt... Az ő édes hangjuk felém. Pár per­ce még az iszonyat. A kínos halál árnyéka ott lebegett fe­lettük. És felettem az őrjítő, aggodalom. De most már... Most már... Másféle izga­lom ... közeledik felém ... Már jön és elborít. S alig hal­lom a hívást Igen, a motor ... A tanító szólít. Hogy vissza­visz. S én köszönöm, nagyon hálás vagyok. És köszönöm, de én ... Még maradok . .. Most már ... Itt maradok, éj­szakára, itt maradok... S az ember búcsúzik ... Nem nyújt kezet, csak csendesen mondja­k jó éjszakát. S egykedvű ar­cán valami furcsa ... Mosoly ? Lehet, mindentudó, szomorú, megvető mosoly? ... És megy, és felbúg a motor ... Sokáig él a hang, még hosszú perce­kig dobog, akár halkuló szív­verés. Míg elhal, és elnyeli az éj. És én megindulok. Már ismerem a várost, tudom az utat. S az arcom ég. A vágytól, ami feltámadt, míg lépkedek, mind gyorsab­ban oda, ahol vár engem az idegen asszony. Az arcom ég... A szégyentől?... S mintha sietős lépteim ka­varták volna fel — már meg­indul felém s szembetámad a szél. Ez is olyan — fekete szél. Eláraszt és ködbe fojtja értelmemet, és elzsongítja akaratomat és elfújja szégye­nemet ... yulgári kozmetikai cikkekből bőséges választékot talál a­­f­óvárosi állatszerboltokban ! ILLATSZERBOLTOK A FŐVÁROS MINDEN PONTJÁN M­agyar Nemzet. KELLEMES VISELNI, KÖNNYŰ MOSNI a divatos női nyári mosóruhákat 80,- Ft-tól 140,— Ft-ig Különleges (extra) méretben 90,— Ft-tól 150,— Ft-ig FTJYÍIK' *7­ ­Virágos sarok Az árvácska is most vethető Kora tavasztól a késő őszig pompázik a kertben szépséges vi­rágunk, az árvácska, régi nevén a háromszínű viola vagy a macs­kaszem. Az árvácska elnevezés a német virágrege költészet egyik bájos regéjében kapott értelmet. A németek a virágot Stiefmütter­­ch­ennek, mostohaanyácskának ne­vezik, mert a rege szerint ő zsar­nokoskodott a hozzá helyezett ár­vákon. A franciák körülbelül a XVI. század óta pensée-nak mond­ják a növényt, amelynek a fran­cia virágnyelvben ugyanaz a je­lentése, mint nálunk a nefelejts­­nek. Az árvácskával díszített le­vél még ma is azt jelenti: Pen­­séz á moi, vagyis „gondolj rám*. Az oroszok dusicskának, lelkecs­kének nevezik, mert egy régi orosz mese szerint az árvák lel­két, emlékét rejti magában a vi­rág. A lengyeleknél ~baratka« néven ismeretes és a néphit sze­rint csak a jegyesek ajándékoz­hatják meg egymást a virággal. Régen az árvácska apró virágú mezei alakját gyógyszernek is használták, különösen a gyerme­kek idült bőrbaja ellen nemcsak teaként, de fürdővízben is. Vé­szé­nszki Antal szerint a virág ereje melegítő és szárító, tisztít­ja a vért és belső rekedésektől szabadítja meg az ember mellét, megmenti az enyves nyálkától, elviszi a sárgaságot, elszélesiti a megcsomósodott vért, csak bor­ban vagy vízben főzve éljenek vele. »Én magam is — írta 1798- ban megjelent Fűszeres könyvé­ben — tizenhét esztendőmtől fog­va állhatatosan dekoktumokban élek vele mellyem nyavalyáiban.* A mezők apró virágú árvács­káját a kertészek már a XVI. században kezükbe vették és igyekeztek belőle nagyobb virá­gút előállítani. Az állandó ke­resztezések és kiválasztások ered­ményeként ma már rendkívül szép színű és alakú változatok állnak a virágkedvelők rendel­kezésére. A nemesi lök fő törek­vése egyrészt a virág nagyságá­nak a fokozására, másrészt a vi­rág színének keverésére irányult. A szép, tarka, olykor mosolygó manó archoz hasonló rajzú virá­gok mellett igen értékesek az egyszínű, például sárga, fehér téglaszínű, alásfekete, fénylő szí­nű, nagy virágú árvácskák, s köz­tük különösen azok, amelyeknél a virágszirmok fedik egymást, te­hát együttesen kör alakú virágot alkotnak. Ilyen az a nagy, te­nyér nagyságú változat is, ame­lyet Luther Burbank, ha növény­­bűvész­ állított elő a kaliforniai Santa Rosa-ban, a nemes fajták hátránya az, hogy könnyen el­­fajzanak. Ezért a magkiválasz­tásra nagy gondot kell fordítani és ez a magyarázata annak, hogy a válogatott magvak aránylag drá­gábbak is. Az árvácska magja ilyenkor már vethető. A korábban, június­ban vetett magból ősszel már virágzó növényeket kapunk, de ez nem előnyös a leleltetés szem­pontjából. Az apró magot jól el­készített szabadföldi ágyba vagy kihűlt melegágyba, homokos földbe szórva kell elvetni és szitán átrázott földdel, igen vé­konyan takarni, a vetést nyir­kosan tartjuk és árnyékoljuk mindaddig, amíg a mag kikel. Egyszer tűzdeljük a palántákat, hogy azok eléggé zömök, kemény növényekké fejlődhessenek. A túl­trágyázott talajt kerülni kell, mert abban a palánták túlságo­san­­meghíznak­, s ezáltal szö­vetállományuk lazává és kevésbé ellenállóvá válik. Középkötött, kissé meszes talajon mérsékelt öntözés mellett a növények arra a nagyságra fejlődnek, amely al­­ér éltetés­ükhöz a legalkalmasabb. Az árvácskát végleges helyére október elején, de, ha az időjárás engedi, a föld még meleg és éj­szakai fagyok nincsenek, még azon túl egy-két hét múlva is ül­tethetjük. A fontos az, hogy az átültetett palánták minél hama­rább gyökeret verjenek új helyü­kön. Előnyös, ha a palántákat földlabdájukkal együtt sikerül be­ültetni, ami agyagos talaj eseté­ben jóval egyszerűbb, mint ho­mokos talajon. Homokos földben, nyílt fekvésű területen, némi vé­delmet kell biztosítani a beülte­tett palántáknak, mert a nagy hideget, különösen napos időben nem bírják. Fenyőgallyat, nád­­töreket vagy kevés lombot terí­tünk növényeinkre, de csak ak­kor, ha beáll az erős hideg. A késői, augusztus eleji vetés gyen­ge palántái tavasszal későbben virágoznak. Az árvácska virágzá­sa alatt is átültethető, de vigyáz­ni kell arra, hogy mélyre ne ül­tessük. Nagy melegben az ár­vácska virágai apróbbak, a szá­raik megnyúlnak, de ezt a hi­bájukat késő délutáni vagy kora reggeli öntözéssel lényegesen csökkenteni lehet. N.­N. M. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Fővárosi Operettszínház: Csin­talan csillagok (7) — Fővárosi Nagycirkusz: A Holland Nagy­cirkusz vendégjátéka (hu. fél 4 és este fél 8). *111* VI. Népköztársaság útja 12. alatti BEMUTATÓ TEREMBEN SZŐNYEG KIÁLLÍTÁS július 1-től 20-ig. A kiállított hagyományos és modern kézi­ csomózású és szövésű szőnyegek megvásárolhatók a teljes válasz­tékból. Nyitva július 1. szerdától július 20. hétfőig, naponta délelőtt 10 órától délután 6 óráig.

Next