Magyar Nemzet, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-02 / 153. szám

Csütörtök, 1964. július 7. Sikeres a KISZ védnöksége a vegyipar felett Csaknem négy évvel ezelőtt hirdette meg az ifjúsági szövetség a vegyipar feletti védnökséget. A néhány hónap múlva összeülő II. KISZ- kongresszuson részletesen számot adnak majd a fiatalok vállalásuk eredményeiről, az előzetes mérleg azonban máris bizonyítja, hogy sikeres, a vegyipar fejlődését jelentékenyen előmozdító kezdeményezés volt az ifjúsági védnökség. A Tiszai Vegyikombinát ifjú szakemberei és a kombinát berendezéseit szállító és szerelő vállalatok kiszistái például jóval több mint 20 millió forint értékű gép és berendezés határidőre történő leszállításáért, munkába állításáért vállaltak kezességet. A Borsodi Vegyikombinát és a kombinátnak különféle gépeket szállító vállalatok ifjúmunkásai 33 millió forint értékű berendezés "zöld útjáról" gondoskodtak a műtrágyagyár részére. A vállalkozás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a földgázbontó a tervezettnél egy hónappal korábban kezdett termelni. Fővárosszerte korszerűsítik a gázhálózatot Nyáron nagyon mérsékelt a napi gázfogyasztás a téli csúcshoz képest. A vállalat ezt a nyugalmas időt hálózatfejlesztési feladatainak megoldására használja fel. Nagyarányú hálózatfejlesztésre került sor az épülő Kacsóh Pongrác úti lakótelepen és az Erzsébet-híd hídfője körül. Eddig az albertfalvi földgázbontónál termelt gázt csak a Petőfi-hídon tudták eljuttatni Pestre s ez csak Dél-Pest ellátását segítette. Az idén a Műegyetem előtt és a Lánchíd utcában főnyomó vezetékszakaszt alakítanak ki és így az Albertfalván bontott gáz a Lánchídon át közvetlenül jut a Belvárosba. Ezzel lényegesen javul a belső városnegyedekben a gázellátás. A meglevő csőrendszer jobb karbantartásával is javítják a gázellátást. A harmadik negyedévben 26 500 méter csövet tisztítanak. Az idén 8—10 000 méter öreg vezetéket cserélnek ki nagyobb átmérőjűre. Most, nyáron pontosan felderítik, mi okozta télen egyes lakóházaknál a gyakori hibákat s azokat megszüntetik. Már megkezdték az őrszentmiklósi gázlencse feltöltését, ami a Gázműveknek téli tartalékot jelent. — Egy ismeretlen ruhátlan férfi holttestét fogták ki 1964. június 18-án Barcs mellett a Drávánál. A holttest körülbelül 8—10 napig lehetett a vízben. A személyleírás: 178 cm magas, 28—30 éves, haja 10—12 cm hosszú, világosbarna, homloka magas, jól ápolt, jobb felső hátsó foga és bölcsesség jogai hiányoznak. A rendőrség felkéri mindazokat, akik a személyleírás alapján az ismeretlen férfit felismerik, vagy ilyen személy eltűnéséről tudnak, értesítsék levélben vagy telefonon a Somogy megyei rendőrfőkapitányság bűnügyi osztályát, Kaposvárott. (Telefon: 13—00.) — Tűz ütött ki a MOM xI. kerületi szemüvegkeret gyáregységében. A celluloid-máró műhelyben Szabó Kálmán gépmunkás kezében egy kipattanó szikrától meggyulladt egy szemüvegkeret, majd a ruhája is. A szerencsétlen ember leszaggatta égő ruhadarabjait, ezektől viszont meggyulladt a nagy mennyiségű celluloid-anyag. A gépmunkást súlyos sérüléssel kórházba szállították. A tűz oltása közben három dolgozó könnyebben megsérült. Az anyagi kár 190 ezer forint. Az ügyben vizsgálat folyik. Sikkasztásért, hűtlen kezelésén és vesztegetésért háromévi szabadságvesztésre ítélte a központi kerületi bíróság Trébel Józsefet, a Budapesti Fűrészek Vállalat Soroksári úti telepének szállítási ügyintézőjét, aki munkakörében sorozatos visszaélésekkel mintegy 64 000 forint kárt okozott. A bíróság kötelezte Trébelt az okozott kár megtérítésére. Barát Endre Fojtó, sötét a vágy. Ha feltámad, már nem hagyja nyugton az embert. Feldúlja békéjét, hajszolja, elvakítja. Akár a szél, olyan fekete szél a vágy. Eltépi otthonától, eltéríti, bajba sodorja. Hazaérhettem volna akkor, kora délután, a feleségem várt, s a gyerekem. De volt még valaki... Pár hónapja, hogy találkoztunk. Egy kisvárosban élt. Magányos asszony. És most, vidéki utamon, visszafelé nagy kerülőt tettem, hogy felkeressem. Miatta nem siettem még haza. Eltérített, elsodort a fekete szél. Már reggel kezdődött, mielőtt elindultam. Reá gondoltam, megzavart. Azért történt a baj. (Hivatalos út... Saját kocsi, magam vezettem.) Még töprengtem, még ellenálltam. Érdemes? Futó kis örömért, hisz nem szerettem azt a nőt... Mégis, már akkor, eltökéltem, hogy hazafelé letérek. És kerülővel... Hát igen, az a város még jó egy órai külön út. S nemcsak az út. Valahol meg kell állni, várakozni. Mert őhozzá még úgysem mehetek. Mert cukrászdában dolgozik s csak nyolckor megy haza. A tárgyalásnak korán vége lett. De nem siettem. Az estét meg kell várni nekem itt. Sötét volt már, hét óra volt, amikor elindultam. Oda, X. városba. És letértem a pesti útról. A kereszteződésnél megmegálltam, mert fogytán volt a benzin. Nem baj — legalábbis akkor még nem éreztem bajt — van tartalék üzemanyag, mert hoztam még tíz litert. Ott volt a csomagtartóban egy új kannában ... Igen, nemrégettem néhány ilyen sárga, műanyagkannát. Abból betöltöttem. Most már mehetek is. Beültem a volán mellé s akkor... A kocsi nem mozdult. Megvizsgáltam. A gyertyák rendben, gyújtás ... Semmi baj. És mégse indul. S már tudtam is, miért?! Akkor rámtört a rémület. Megtámadott, rázott, lélegzetemet fojtotta, óriásodó árnyéktestével reám borult. És az aggodalom együtt nőtt vele, éreztem dagadni mellemben, míg otthagytam a kocsit s futottam a falu felé. Ismeretlen falu, sohase jártam ott. Mindegy, nekem rögtön telefonálni kell!Ott van a postahivatal — mondották — ott, a sarkon. De hát most már... Biztosan hazamentek." Dörömböltem az ajtón, hiába, zárva volt, tudhattam volna, hisz’ heveder is feszült rajta, vasheveder, keresztbe, öreg este volt már, sötét volt a falu. Bambán, oktalan vertem egyre a posta vastag faajtaját. De hát nincs már odabent senki sem, mit akarok? Őrültség dörömbölni. Mégis, mit tegyek? Nekem telefonálni kell! Mentem a sötét ablakú házak tövén, csak mentem tétován, kutatva egy világos ablakot. Telefon ... Énnekem fel kell hívni azonnal a családomat. Mentem a főutcán, a gyér utcalámpák halvány fényében. Valakit... kérdezni kell. De kihalt volt már az utca. Végre egy ember, egy öreg ember... Megállítottam, magyaráztam. Nem értette, mit akarok, meg is riadt talán. Nem hallotta. Füléhez emelte kezét.Telefon, telefon!" — ismételtem közel hajolva, de ő fejét csóválta csak és otthagyott, rettegésben. Tovább, tovább! Már futottam megint. Kis parasztházak vonultak némán, vakon szembe velem. De hát ezekben biztos nincsen . . . Talán amott, szemben. Az négyablakos ház. Ott talán ... Aki abban lakik, lehet, hogy telefonja van. Négy ablak és oly sötét mind a négy. Bezárt kapu. Kopogtam rajta, ráztam a kilincset. Bent néma csend. Még egyre vertem ott az ajtót — s a hátam mögött motorzúgás, mi lehalkult... Motorkerékpár. Valaki leszállt róla, mellém lépett. S egy hang: -A doktorék? Láttam, moziba mentek. Valami baj van tán? ..." -Baj van, igen, nagy baj! S nekem azonnal... telefonálni kell!" Alacsony termetű férfi volt, aki megszólított, szivart szítt, kicsiny parázsgyűrű vonta derengő fénybe egykedvű arcát. -Telefonálni?" -Igen, igen, haza... a fővárosba!" -Ez nem lehetséges..." — fejét csóválta, hangjában volt valami oktató — mintha valaki gyermeket tanít. Lehet, hogy tanító? Mindegy. Bántam is én ...De hát uram — folytatta nyugodtan —, tudhatja, a postán ilyenkor nincs egy lélek. Ki kapcsoljon, ha ők aludni mentek már?" Erre nem gondoltam, megsemmisülten álltam ott -Hát akkor... — hebegtem elveszetten —, akkor mi lesz velük!?" -Kikkel?" -Családommal." -Szóval, annyira fontos. Nagy baj van..." — Nem kérdte ezt, csak mondta, mint aki mindent tud már. És nagyott szítt szivarján, s nem kérdezősködött. Mintha már nem is érdekelte volna gondom — azt hittem, hogy magamra hagy. Nem úgy történt. Váratlanul felajánlotta: bevisz a városba, motorján. Az úton elmondtam neki. Nem érthette egészen, hiszen zúgott a gép, s zúgott az éles szél, szétszabdalta szavaimat s betömte számát, és nem tudtam mindent kimondani — szótagok, szavak bennem rekedtek, vagy elszálltak. A szél, a légnyomás... Az csonkította meg beszédemet. Mindegy, én mondtam! Félmondatokkal, félszavakkal: mindegy. Kellett mondanom: Hogy a kocsi megállt... Mert olajat... olajat töltöttem a tan... Benzin helyett ... Én azt véletlenül... Hazavittem ... olajkályha alakú ... mon ... Igen, két hó... Most pedig ... A kannák ... oly egyformák a kann ... Műanyag, sárga műany ... És én ... Százhúsz ki... méter után ... Beleöntöttem. Nyilván az volt, olaj... s a másik ... kanna, a benzines, otthon... az olajat hozt... magammal. Mert a Skoda megállt... gyertyák ... kivettem ... tiszták, még korom se ... a karba ... azzal sincs baj. S így tudtam meg! A benzintartályba én olajat... Otthon meg éppen most... Éva ... Éva, a fele ... a gyerekem, és a felesé... Én itt... S otthon már... Ki tudja, hogy... mi van velük... De nem... Még nem nyúltak hozzá talán ... És én ... Ha telefont... Messze van még? ... Messze ... És addig ... lehet, hogy... Ez az idő... És Jancsika ... Jancsika most ül le... tanulni... Olyan szorgal . .. Szép nagy szeme ... Ő is ... odahajol... Arcába csaphat a ... Olyan a ben... a gőze már, a gőze robban ... Kérem ... gyorsabban ... Talán perceken ... Én vagyok az oka, én ... bűnös, bűnös, csak én . .. bűnös ... Mert még... mert engem valaki ... Mert várt... Én meg ... A vágy ... Végtelen volt az út! Mióta futunk már, szembe a rettegéssel, iszonyattal, az iszonyú fekete széllel?! És az ember, előttem, nem felel; lehet, hogy nem is hall talán? Egyetlen szavamat, félszavaimat se hallja? Rettenetes hosszú az út! Gyorsabban, emberéletről halálról van most szó! Két drága élet... Jaj, hátha megtörtént? ! Az édes arcuk ... S tűz, olthatatlan ... Kérem, nekünk sietni kell! Meddig megyünk még?! Miért nem vertük fel inkább ott, a faluban a postamestert?!... Az ember, előttem, nem felel, nem szól semmit se. Vezet. És robogunk tovább. Szédítő út, őrült kavargás, csapkod, suhog a szél. És hirtelen ... A szél... Lecsillapul. Fénysugarak kergetik el. Megállunk. Világosság. Posta. Utcalámpák sora. Lámpák, világos ablakok. Emberi hangok. Leszállók. Lábam elzsibbadt, jégdarab, kisiklik alólam. Térdre esem. Szédülve feltápászkodom. Kísérőm felsegít. És bevezet. Telefon... Énnekem haza kell. .. Kérem, interurbán ... Kis ablaknál egy lány... Szőke, komoly szemű. Tessék! A szám? Tudom ... Egyszerű szám: 422—423, igen, ez a lakásom. Sürgős. Igen, igen! kisasszony, ez halálosan sürgős . .. 422—423. A jobb oldali fülke? Jó, értem, igenis, odamegyek, ha cseng. A pénz? Persze, fizetni kell. Hogy reszket a kezem. Százas... A tanító segít, összeszedi, zsebembe nyomja, ami visszajár. Aztán ... megint az órák ... Órák, igen, hiába mondják, hogy csak tizenöt... Tizenöt perc ... Nem igaz: órák, gyötrelmes órák... az Idő fehéren izzó fogaskereke roncsolja idegeimet, agyamban őröl. De egyszerre a csengés... Végre, végre! Rohanok s közben újra, s újra a csengés Mint vízsugár... oltja a szomjat és eloltja a lángot. Reszkető kézzel nyúlok a hallgatóhoz. Távoli zúgás. Halló! 422—4 . . . 423? . .. Csend, csend. Még semmi válasz. Halló — négyhuszom... Jaj nekem ... Mi van?! Mi az?! Négyhuszonkét... Lehet, hogy már... A szobában fekete füst kering?... Gyenge vagyok... a kagyló olyan nehéz. Megint órák, halálos, végtelen idő ... Milyen nehéz ... Milyen kínos ... Az izzó fogaskerekek ... De most... Most... Egy hang. Drága! Jancsika! Kisfiam! Te vagy? Nincs semmi... baj?! Hogy mondod? Persze, én vagyok, én, apukád. Jól vagy, jól vagytok?! Igazán?! És anyuka? Hol van? Mit mondsz? Nem értem . .. Mit? A kamrában? Miért? Most hozza be... a kannát?! Jaj nekem... Tegye le! Hallod?! Tegye le! Tegye le! Mondd neki, hogy azonnal tegye le! Be ne hozza. Ne, ne öntse a kályhába, mert akkor... Mért nem felelsz?! Jancsi! Felelj! Hát te... Éva!? Te vagy?! Drágám... csakhogy ... Figyelj! Benzin ... Vigyázz! A kannákat én ... elcseréltem. Benzin! Felrobban, ha ... De jó, hogy még ... vigyázz.. . vigyázz ... Te kedves! Hogyan? én jól vagyok. Most már igen. Most már... Igen ... Nincs semmi baj. Tudod, nehéz volt telefont találni. Tessék? Halló, központ?! Tessék? Végeztünk, igen! Most már nincs semmi baj. Szervusztok, édesem... A kannához hozzá ne nyúlj! Nem baj, ha hideg lesz, nem baj, feküdjetek le most... Végeztünk. Igen, öt perc? Rendben, rendben van ... Kérem, most már ... Ez volt, így volt. S visszaakasztottam a kagylót. És kerestem a tanítót, aki idehozott. Aki segített. Telefonálni... Kint várt. Már begyújtotta a motort. Hová vigyen? Csak álltam, szédülő fejem, izzadt arcom simogatta a levegő. Mint egy hűvös tenyér, mint egy kedves asszonyi kéz. Idegen asszonykéz? ... Nagy lélegzet... Jó érzés már... A rettegés nem léphet a torkomra már. Nagy lélegzet... öröm. S valami más is már. Felismerés. De hiszen ez... A város! Igen, ez az, ahol... Várnak. Ő vár, aki... Miatta, érte ... kilenc óra. Már hazament. A szobája ... Csend, félhomály. És illat és ... Erős, barna a teste. Már vár. De én... Pár perce még az otthon ... Az ő hangjuk szállt... Az ő édes hangjuk felém. Pár perce még az iszonyat. A kínos halál árnyéka ott lebegett felettük. És felettem az őrjítő, aggodalom. De most már... Most már... Másféle izgalom ... közeledik felém ... Már jön és elborít. S alig hallom a hívást Igen, a motor ... A tanító szólít. Hogy visszavisz. S én köszönöm, nagyon hálás vagyok. És köszönöm, de én ... Még maradok . .. Most már ... Itt maradok, éjszakára, itt maradok... S az ember búcsúzik ... Nem nyújt kezet, csak csendesen mondjak jó éjszakát. S egykedvű arcán valami furcsa ... Mosoly ? Lehet, mindentudó, szomorú, megvető mosoly? ... És megy, és felbúg a motor ... Sokáig él a hang, még hosszú percekig dobog, akár halkuló szívverés. Míg elhal, és elnyeli az éj. És én megindulok. Már ismerem a várost, tudom az utat. S az arcom ég. A vágytól, ami feltámadt, míg lépkedek, mind gyorsabban oda, ahol vár engem az idegen asszony. Az arcom ég... A szégyentől?... S mintha sietős lépteim kavarták volna fel — már megindul felém s szembetámad a szél. Ez is olyan — fekete szél. Eláraszt és ködbe fojtja értelmemet, és elzsongítja akaratomat és elfújja szégyenemet ... yulgári kozmetikai cikkekből bőséges választékot talál afóvárosi állatszerboltokban ! ILLATSZERBOLTOK A FŐVÁROS MINDEN PONTJÁN Magyar Nemzet. KELLEMES VISELNI, KÖNNYŰ MOSNI a divatos női nyári mosóruhákat 80,- Ft-tól 140,— Ft-ig Különleges (extra) méretben 90,— Ft-tól 150,— Ft-ig FTJYÍIK' *7 Virágos sarok Az árvácska is most vethető Kora tavasztól a késő őszig pompázik a kertben szépséges virágunk, az árvácska, régi nevén a háromszínű viola vagy a macskaszem. Az árvácska elnevezés a német virágrege költészet egyik bájos regéjében kapott értelmet. A németek a virágot Stiefmütterchennek, mostohaanyácskának nevezik, mert a rege szerint ő zsarnokoskodott a hozzá helyezett árvákon. A franciák körülbelül a XVI. század óta pensée-nak mondják a növényt, amelynek a francia virágnyelvben ugyanaz a jelentése, mint nálunk a nefelejtsnek. Az árvácskával díszített levél még ma is azt jelenti: Penséz á moi, vagyis „gondolj rám*. Az oroszok dusicskának, lelkecskének nevezik, mert egy régi orosz mese szerint az árvák lelkét, emlékét rejti magában a virág. A lengyeleknél ~baratka« néven ismeretes és a néphit szerint csak a jegyesek ajándékozhatják meg egymást a virággal. Régen az árvácska apró virágú mezei alakját gyógyszernek is használták, különösen a gyermekek idült bőrbaja ellen nemcsak teaként, de fürdővízben is. Vészénszki Antal szerint a virág ereje melegítő és szárító, tisztítja a vért és belső rekedésektől szabadítja meg az ember mellét, megmenti az enyves nyálkától, elviszi a sárgaságot, elszélesiti a megcsomósodott vért, csak borban vagy vízben főzve éljenek vele. »Én magam is — írta 1798- ban megjelent Fűszeres könyvében — tizenhét esztendőmtől fogva állhatatosan dekoktumokban élek vele mellyem nyavalyáiban.* A mezők apró virágú árvácskáját a kertészek már a XVI. században kezükbe vették és igyekeztek belőle nagyobb virágút előállítani. Az állandó keresztezések és kiválasztások eredményeként ma már rendkívül szép színű és alakú változatok állnak a virágkedvelők rendelkezésére. A nemesi lök fő törekvése egyrészt a virág nagyságának a fokozására, másrészt a virág színének keverésére irányult. A szép, tarka, olykor mosolygó manó archoz hasonló rajzú virágok mellett igen értékesek az egyszínű, például sárga, fehér téglaszínű, alásfekete, fénylő színű, nagy virágú árvácskák, s köztük különösen azok, amelyeknél a virágszirmok fedik egymást, tehát együttesen kör alakú virágot alkotnak. Ilyen az a nagy, tenyér nagyságú változat is, amelyet Luther Burbank, ha növénybűvész állított elő a kaliforniai Santa Rosa-ban, a nemes fajták hátránya az, hogy könnyen elfajzanak. Ezért a magkiválasztásra nagy gondot kell fordítani és ez a magyarázata annak, hogy a válogatott magvak aránylag drágábbak is. Az árvácska magja ilyenkor már vethető. A korábban, júniusban vetett magból ősszel már virágzó növényeket kapunk, de ez nem előnyös a leleltetés szempontjából. Az apró magot jól elkészített szabadföldi ágyba vagy kihűlt melegágyba, homokos földbe szórva kell elvetni és szitán átrázott földdel, igen vékonyan takarni, a vetést nyirkosan tartjuk és árnyékoljuk mindaddig, amíg a mag kikel. Egyszer tűzdeljük a palántákat, hogy azok eléggé zömök, kemény növényekké fejlődhessenek. A túltrágyázott talajt kerülni kell, mert abban a palánták túlságosanmeghíznak, s ezáltal szövetállományuk lazává és kevésbé ellenállóvá válik. Középkötött, kissé meszes talajon mérsékelt öntözés mellett a növények arra a nagyságra fejlődnek, amely alér éltetésükhöz a legalkalmasabb. Az árvácskát végleges helyére október elején, de, ha az időjárás engedi, a föld még meleg és éjszakai fagyok nincsenek, még azon túl egy-két hét múlva is ültethetjük. A fontos az, hogy az átültetett palánták minél hamarább gyökeret verjenek új helyükön. Előnyös, ha a palántákat földlabdájukkal együtt sikerül beültetni, ami agyagos talaj esetében jóval egyszerűbb, mint homokos talajon. Homokos földben, nyílt fekvésű területen, némi védelmet kell biztosítani a beültetett palántáknak, mert a nagy hideget, különösen napos időben nem bírják. Fenyőgallyat, nádtöreket vagy kevés lombot terítünk növényeinkre, de csak akkor, ha beáll az erős hideg. A késői, augusztus eleji vetés gyenge palántái tavasszal későbben virágoznak. Az árvácska virágzása alatt is átültethető, de vigyázni kell arra, hogy mélyre ne ültessük. Nagy melegben az árvácska virágai apróbbak, a száraik megnyúlnak, de ezt a hibájukat késő délutáni vagy kora reggeli öntözéssel lényegesen csökkenteni lehet. N.N. M. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Fővárosi Operettszínház: Csintalan csillagok (7) — Fővárosi Nagycirkusz: A Holland Nagycirkusz vendégjátéka (hu. fél 4 és este fél 8). *111* VI. Népköztársaság útja 12. alatti BEMUTATÓ TEREMBEN SZŐNYEG KIÁLLÍTÁS július 1-től 20-ig. A kiállított hagyományos és modern kézi csomózású és szövésű szőnyegek megvásárolhatók a teljes választékból. Nyitva július 1. szerdától július 20. hétfőig, naponta délelőtt 10 órától délután 6 óráig.