Magyar Nemzet, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-25 / 173. szám

4 Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok A szabadtéri játékok meg­nyitásának napján, pénteken, zászlódíszt öltött Szeged. A kora reggeli óráktól kezdve ér­keztek a különautóbuszok a fővárosból, Nyíregyházáról, Székesfehérvárról és az or­szág más vidékeiről. Jugo­szláv, csehszlovák, lengyel, holland, osztrák, NDK-beli és magyar személyautók parkol­nak a belvárosban. Kora dél­után megérkezett Szeged szov­jet testvérvárosának, Ogyesz­­szának öttagú küldöttsége is. A szabadtéri játékok első napján négyezer hazai és kül­földi vendég érkezett Szeged­re. Sokan közülük felkeresték a képzőművészeti, néprajzi, irodalmi, mezőgazdasági és kereskedelmi kiállításokat. Az idegenvezetők mikrobuszokkal, autóbuszokkal, vagy gyalogo­san számos csoportnak mutat­ták meg a város nevezetessé­geit. Sokan a templom torony­kilátójáról gyönyörködtek a környék, a festői Tisza-part panorámájában. A dóm világ­hírű orgonáján két kis hang­versenyt tartottak. Este a Dóm-téren ünnepé­lyesen megnyitották az 1964. évi szabadtéri játékokat. Meg­jelent Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Tausz János bel­kereskedelmi miniszter, továb­bá politikai és társadalmi életünk számos képviselője. A fanfárok este fél nyolc­kor a­­Szeged híres városa kezdetű népdal bevezető ak­kordjaival jelezték az ünnepi játékok kezdetét. A megnyitó előadás részvevőit dr. Biczó György, a szegedi tanács vb­­elnöke köszöntötte, majd fel­csendült Erkel: Hunyadi Lász­ló című operájának nyitánya; megkezdődött az idei első elő­adás. A főszerepeket Udvardy Tibor, Déry Gabriella, Ágay Karola, Littay Gyula, Szabó Miklós, Horváth József, Se­bestyén Sándor, Ivánka Irén és Réti Csaba énekelte. Vezé­nyelt Vaszy Viktor. A díszle­tek Varga Mátyás, a jelmezek Márk Tivadar tervei alapján készültek. A táncokat Barkó­­czy Sándor tervezte és taní­totta be. Az operát Mikó And­rás rendezte. A Szegedi Szabadtéri Játé­kokon szombaton újabb be­mutatót tartanak. Egy műsor­ban kerül színre Bartók: A fából faragott királyfi című táncjátéka és Honegger: Jo­hanna a máglyán című orató­riuma. Kitüntető aranyérmet alapított a fővárosi tanács művészi alkotásokra A felszabadulás 20. évfordulóján adják át először pontos határozatot hozott legutóbbi ülésén a főváros ta­nácsának végrehajtó bizottsá­ga. A Népművelési Állandó Bizottság javaslatára a művé­szet különböző ágazataiban, elsősorban a főváros életével, jelentőségével, díszítésével összefüggően érdemeket szer­zett művészeti alkotások ju­talmazására kitüntető arany­érem alapítását határozták el. A háborút megelőző idők­ben a főváros több hasonló célú művészeti díjat rendsze­resített. Kazinczy Ferenc ha­lálának századik évfordulója alkalmából alapították a Ka­­zinczy-érmet a szépirodalom, az irodalomtörténet és a tör­ténetírás kiváló művelőinek kitüntetésére. Arany János ha­lálának ötvenedik évforduló­ja alkalmából nyelvünk ma­gyarossága fejlesztésében ki­tűnt költők és írók jutalma­zására alapították az Arany János emlékérmet. A Lotz Ká­roly képzőművészeti arany­érem és a Székesfővárosi kép­zőművészeti aranyérem a fes­tészet és a szobrászat terén maradandó sikereket elért művészek jutalmazására szol­gált. Ezenkívül még több mű­vészeti díjjal ismerték el a kiváló művészek érdemeit. A fővárosi tanács végre­hajtó bizottságának most ho­zott határozata szerint ezen­túl minden évben — első al­kalommal 1965-ben, felszaba­­dulásunk 20. évfordulója al­kalmából — odaítélik a Fő­városi Művészeti Aranyér­met. A határozat indokolása szerint az érem és a velejáró összeg adományozása a fővá­rosi vonatkozású, illetve a főváros lakossága számára kiemelkedő művészi élményt jelentő, magas színvonalú egyedi alkotások és alakítá­sok létrehozásában nemes versengést, mozgató erőt je­lentene, egyben a főváros te­kintélyét is emelné, jobban hozzákapcsolná a művésze­ket. A művészet öt területén ítélik oda az aranyérmet, és­pedig: az irodalom (szépiro­dalom); a zeneszerzés; a kép­zőművészet (festészet, szobrá­szat, grafika, iparművészet); az építészet (építőművészeti és műemlék-helyreállítási ter­vezés); az előadóművészetek (színművészet, zeneinterpretá­­lás, énekesi és egyéb előadó­művészeti produkció) terüle­tén. Az aranyérem odaítélé­sénél az előző év teljesítmé­nyét bírálják el. Az éremmel együtt húszezer forintos díj is jár. Amennyiben több mű­vész közös alkotását vagy produkcióját tüntetik ki, mindegyik megkapja az aranyérmet, a húszezer forin­tos díjat megosztják közöt­tük. A díjakra nem hirdetnek pályázatot, hanem a tömeg­­szervezetek és az egyes mű­vészeti testületek tesznek erre vonatkozóan javaslatot a ta­nácsnak. A hatvan grammos aranyérem egyik oldalára jel­kép kerül, a következő kör­irattal: PRO ARTE — Buda­pest Főváros Tanácsa. A má­sik oldalon allegorikus figura vagy városábrázolás, az érem­mel kitüntetett személy nevé­nek és az adományozás év­számának feltüntetésével. ZENEI jegyzetek Szenkár Jenő két hangversenye AZ ÁLLAMI HANGVER­SENYZENE­KAR élén újból Szenkár Jenőt üdvözölhettük, az idős, magyar származású mestert, aki az utóbbi idők­ben évről évre hűségesen ellá­togat hozzánk. Több mint fél évszázada an­nak, hogy az immár 73 éves mester megkezdte zenei pá­lyafutását a budapesti Opera­ház korrepetitoraként. Ezután tanúja, sőt, aktív részese lett a modern muzsika történeté­nek. Nevéhez, személyéhez nem kisebb események fűződ­tek, mint például Bartók Cso­dálatos mandarin­jának nagy port felvert kölni bemutatója. Érdemes néhány mondatot idézni egy szemtanú beszámo­lójából.­­Köln, a templomok, kolostorok és kápolnák Hein­­rich Heine-megénekelte váro­sa, megérte első valóban nagy opera-botrányát; a percekig tartó pisszegés, fütyülés, dobo­gás, fújozás, amely még a ze­neszerző jelenlététől sem tor­pan vissza, sőt a vasfüggöny leeresztése után — mikor a szerző és a karmester a­ kis­ajtó elé lépett — ordítozássá dagad, bizonyára jelent vala­mit számunkra ..." Majd pe­dig, valamivel alább, Szenkár Jenőről szólván ezt olvashat­juk: -...azt vetik szemére, hogy előnyben részesíti a kül­földi műveket. Ez ... Szenkár esetében Prokofjevre és Bar­tókra vonatkozik...« Majd, miután a cikkíró aggodalmá­nak ad kifejezést, hogy Szen­kár a botrány hatására el­hagyja majd Köln város ope­­raházát, így végzi cikkét: -Bartóknak igaza van, amikor elsősorban Szenkár Jenőnek hálás, aki lelkes odaadással csiszolta ki a művet a legap­róbb részletekig.­ (Ujfalussy József: Bartók breviárium, 231—234. oldal.) Ugyanezen a műsoron sze­repelt még a Kékszakállú herceg vára is, ugyancsak Szenkár vezénylésével... Mindezt inkább csupán íze­lítőnek idéztük és csupán egy történelmi fénysugárral sze­rettük volna megvilágítani Szenkár Jenő személyét, mű­vészi múltját. Igen könnyen elképzelhető, sőt, még csak nem is kárhoztatható, hogy az ember az agg mester produk­ciója hallatán nehezen tud megszabadulni az efféle zene­­történeti asszociációktól. Ám, ha el is tekintünk Szenkár Jenő muzsikus­ múlt­jának ilyen és ehhez hasonló zenetörténeti fázisaitól, akkor is meg kell éreznünk, hogy nem mindennapi karmester áll a pódiumon. Még ha, ért­hető módon, a fiatalos szug­­gesztivitás itt-ott bizonyos mértékig csorbát szenvedett is, a tanulságok hosszú sorát vonhatjuk le a Szenkár-féle vezénylés láttán-hallatán. KITŰNŐEN RAJZOLJA MEG a körvonalakat, amelye­ken belül szabadon hagyja ér­vényesülni mind a zenekar egészét, mind pedig a szólistá­kat. Keze alatt érezhetően egyéniségnek érzi magát a ze­nekar minden tagja, tekintet nélkül arra, hogy produkciója valóban egyéni-e, avagy csu­pán a közösség egy tagjaként muzsikál. Szenkár Jenő hatá­rozott körvonalainak ugyanis -udvara van-: nem zárja ka­lodába, csupán körülhatárolja a zene egyes formarészeit. In­nen ered a zenekar­­szabad­ságérzete­, puha hangzása. Természetesen az ilyen és eh­hez hasonló karmesteri tech­nika csak akkor érvényesülhet a maga teljességében, ha ze­nekar és vezetője sokszor és hosszú ideig játszott már együtt, ha szinte már egymás lélegzetét is ismerik. A Ká­rolyi-kerti hangverseny zene­kara nem mindenütt ismerte fel Szenkár Jenő mozdulatai­nak mélyebb, valóságos értel­mét s talán innen ered, hogy a produkció bizonyos vonásai­ban alatta maradt mind a ze­nekar, mind a karmester igazi színvonalának. Az első koncert megnyitó­száma, Berlioz: Benvenuto Cellini-nyitánya magas szín­vonalú és minden részletében jól sikerült produkció benyo­mását keltette. Berlioz har­sány effektusai — melyek szá­mos vonatkozását­­ma már nem teljesen értjük és nem mindig tudjuk követni —, éles színei és számtalan, meghök­kentő hangszerelési ötlete ta­golt világossággal hangzott fel Debussy híres Egy faun dél­utánja című műve már több problémát vetett fel, először is a szabadtéri előadás lehetősé­gét, illetve lehetetlenségét Szükségszerűen veszett el hangversenyterembeli előadás­ban világosan megnyilatkozó finomság és hangzás-szépség egy része — ám ugyanakkor éppen a részletszépségek hosz­­szú sorával ajándékozott meg bennünket Szenkár Jenő. (Ta­lán elég, ha itt néhány gyö­nyörű­­zenekari lélegzetére emlékeztetjük a jelen volta­kat.) Dukas Bűvészinas című, rendkívül népszerű zenekari darabja, ha nagyobb virtuozi­tást is követelt volna egyné­mely zenekari játékostól, még­is üde és értékes muzsika be­nyomását tette. Az első hangverseny máso­dik részében Csajkovszkij IV. szimfóniája hangzott el. JOHANN STRAUSS MŰ­VEINEK szentelte Szenkár Jenő második hangversenyét. Érdekes módon, itt mintha nem tudott volna teljes mértékben felengedni. Az ő szigorú al­kata, amely egyébként nélkü­löz mindenféle aszkézist, mint­ha megakadályozta volna ab­ban, hogy felismerje Strauss sajátos ujjongását, hogy teljes mértékben megéreztesse ve­lünk: mit jelentett ez a mu­zsika először is abban a kor­ban, amelyben keletkezett, másodszor pedig, hogy milyen vonásai, oldalai szólnak hoz­zánk. Műsorából a Cigány­­báró-nyitány­t és a Mesék bécsi erdőből című darabot emeljük ki, amelyekben újból megérezhettük egy kiváló kar­mester-egyéniség művészi , személyes jelenlétét. Pernye András NAPLÓ Július 25 Jadwiga Sanna Lewandows­­ka lengyel zeneszerzőnő pén­teken Budapestre érkezett. A Magyar Zeneművészek Szö­vetségénél tett látogatása után Szegedre, a szabadtéri játé­kokra utazott. Lewandowska a magyar—lengyel kulturális csereegyezmény alapján tíz napig tartózkodik hazánkban.­­ Az Egyetemi Színpad Uni­­versitas együttese a Balaton környéki üdülőkben vendég­szerepel. Huszonegy község­ben adják elő »Dühöngő ifjú­ság” című irodalmi kabaréju­kat. ›§› Veteránok címmel nyílt meg csütörtökön a pesterzsébeti Csiliben — a Vasas Művelő­dési Házban — Hévízi Piros­ka festő- és grafikusművész kiállítása. A tárlaton munkás­­mozgalmunk veteránjainak portréi láthatók.­­ Az Academie Française iro­dalmi nagydíját Gustave Thi­­bon esszéistának és filozófus­nak ítélték, az Akadémia köl­tői nagydíját André Salmon kapta. Salmon 1881-ben szüle­tett, első verseskötete 1905-ben jelent meg, a legutóbbi 1961- ben.* A BBC televízióadásának egyes műsorszámai erkölcsrontó hatá­súak az ifjúságra — kifogásolta Bevins angol postaügyi miniszter előtt az angol társadalmi szerve­zetek képviselőiből alakult kül­döttség és sürgette a műsorok gondosabb rostálását. A Nyolcvanéves korában el­­húnyt Elszász Béláné, Gondos Emmy textiltervező művész. Gyermekkora óta rajzolt, fes­tett, 1909-ben az Iparművé­szeti Múzeum munkatársaként ő illusztrálta rajzaival a pári­zsi világkiállítás katalógusát. Rajztanár volt, iparművésze­ti továbbképzéssel foglalko­zott. Rajzpedagógiai módszere határainkon túl is elismerést keltett. Kiállításokon világ­szerte számos díjat kapott. Az utóbbi években textilfestéssel foglalkozott. Haláláig fáradha­tatlanul dolgozott. Virág Benedek emlékművén dolgozik Pátzay Pál Kossuth­­díjas szobrászművész. A szob­rot a közeljövőben a Tabán­ban állítják fel. Harold Chashire angol pan­tomim-művész magyarországi tapasztalatairól részletes be­számolót jelentetett meg a Dancing Times júniusi számá­ban. De Tony Curtis híres hollywoodi színész nyilatkozattal vetett véget a származáséról folyó hírlapi vi­tának. -Édesapám, mint fiatal szabósegéd vándorolt ki Budapest­ről — mondta. — Anyai ágon is magyar származású vagyok, de sajnos, nem tudok magyarul." Az Alba Regia-napok meg­nyitó hangversenye augusztus 19-én lesz a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. A koncert első részében előad­ják Bárdos Lajos két kórus­művét. A »Küzdeni” című kó­rust a szerző Vörösmarty: »Gondolatok a könyvtárban­­című versének befejező sorai­ra írta. Az előadásra kerülő másik Bárdos-kórus Környei Elek „Székesfehérvár” című versére készült. A koncert második részében a MÁV szimfonikus zenekar lép fel. Ag­ Ernest Hemingway születés­napja alkalmából Moszkvá­ban emlékkiállítás nyílt. A sok érdekes dokumentumot tartalmazó anyagot már az el­ső napon több ezren nézték meg. _ Magyar Nemzet _ SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA — Körszínház (tel.: 298—080): A zalameai bíró (8) — Fővárosi Nagycirkusz: A Holland Nagycir­kusz vendégjátéka (du. fél 4 és es­te fél 8) — Bartók Színpad: A lát­hatatlan légió (8) — Városmajori Szabadtéri Színpad: MÁV Szimfo­nikusok hangv. (Szombati bék­. 3.) (8) (Rossz Idő esetén júl. 30-án) — Kulich Gyula Szabadtéri Színpadi Mesecirkusz (du. 5); Honthy-est (8) — Marton­vásáron: Magyar Ál­lami Hangversenyzenekar (Közr. Rudolf Kerer) (7) (Rossz Idő ese­tén 3-án.) Ságvári Endre tanára voltam Hősiesen tragikus halálá­nak huszadik évfordulóján hadd emlékezzem meg kegye­lettel arról az időszakról, ami­kor Ságvári Endre tanára vol­tam. Szándékosan nem úgy fogalmaztam, hogy­­Ságvári Endre a tanítványom volt". Mert tőlem bizony akkoriban édeskeveset tanulhatott. A szó szoros értelmében:­­édes­keveset".­­Édeset" , mert történetesen poétikát tanítot­tam az osztályában, de keve­set, mert aránylag rövid ideig tartott ez az oktatás, és nem sokkal járulhattam hozzá Ság­vári Endre­­entalecheiá"-ja, azaz egyénisége leglényege ki­bontakozásához. Ságvári is, mint minden kiváló egyéni­ség, iskolázottsága ellenére is voltaképpen autodidakta volt, aki önmagát tanította és ön­magát nevelte. Mint oly sok minden az életben, Ságvári Endrével való közelebbi találkozásom is a véletlen műve volt. Az 1928— 29-es tanévben -koca", azaz gyakorló tanárjelölt voltam a budapesti VIII. kerületi gya­korló főgimnáziumban. Költői hajlamaimat követve, a VI. osztályba jelentkeztem ma­gyar nyelvi gyakorlatra, ami azt jelentette, hogy rendszere­sen végig kellett hallgatni a tanár *»lni£uiáfiait. s?- után pár hétig — persze a vezető tanár kulisszák mö­götti irányításával és jelenlé­tében — önállóan kellett elő­adni a tantárgyat a tanulók­nak. Vezető tanárom Papp Fe­renc volt, a neves irodalom­­történész, kissé konzervatív felfogású, de amellett finom­ esztétikai érzékű irodalmár. A tantárgy: poétika. Négyesy Lászlónak a költői műfajok történetiségét kihangsúlyozó tankönyve alapján. A kötelező módszer a gya­korló gimnáziumban akkori­ban az­­osztályfoglal­koztató kérd­ve-kifejtés" volt. A szá­monkérésnél a tanulók csak egy-egy kérdésre feleltek (vagy nem feleltek), az osztá­lyozás tiltva volt óra közben, az új anyagot az egész osz­tály bevonásával kellett -kérd­­ve-kifejteni", ami persze kissé megtévesztő volt, mert a szor­galmasabb, szemfülesebb ta­nulók egyszerűen előre ké­szülhettek az új anyagból, és lépten-nyomon jelentkeztek, míg a többiek nehezen meg­mozgatható, passzív tömeget alkottak. Arra azonban min­denesetre jó volt ez a tanítási módszer, hogy rövidesen ki­tűnt: kik a tehetséges, érdek­lődő, ambíciózus, éles­eszű ta­nulók, akire mindig lehet számítani. Nos, a hatodik osz­tályban a legaktívabbak vol­tak — Péterffy Gedeon, Ko­­sáry Domonkos és Ságvári Endre. Péterffy Gedeon ma­napság valahol külföldön ma­gas rangú katolikus pap, már akkor is lelkes kongreganis­­ta volt, Kosá­ry Domonkos — Réz Lola írónő fia —, kiváló történész lett, Ságváriból pe­dig a kommunizmus mártírja. Futólagos epizód lett volna életemben ez a gyakorló év, ha csak sablonos lefolyású lett volna. Közben azonban az tör­tént, hogy vezető tanárom a második félévben súlyos sokk­ízületi gyulladásban megbete­gedett. Ekkor az igazgatóm, Staud János, Staud Géza ki­váló színháztörténészünk ap­ja, akit — nem tudni miért,­­Gumi­-nak becéztek —, így szólt hozzám: "Nézze, kolléga úr, magának már doktorátusa is van irodalomból és esztéti­kából, egy hónapig tanította is már ezt az osztályt Papp ta­nár úr irányítása mellett, most vegye át önállóan veze­tését év végéig.­* Így jutot­tam ahhoz a kitüntetéshez, hogy még nagykorúságom előtt másfél évvel —, ha átmeneti­leg is —, ennek a színvona­las intézetnek tanára lettem. És huzamosabb ideig taníthat­tam ennek a hatodik osztá­lyát, s annak kebelében pedig Ságvári Endrét Egyszerű szürke ruhában járt, bricsesz­nadrágban. Sö­tét színű haját hátrafésülve viselte. Szemüveget hordott, és szinte már annak is okos volt a csillogása. Okos és vi­dám. És egy kissé ironikus, fölényes. Ez azonban soha sem csapott át tiszteletlenség­be, pedig kezdő tanári ré­­­szegségeimmel, filozopteri gyá­moltalanságommal bizonyára kissé mulatságos figura lehet­tem. A többiek tempósabbak voltak, ő egy fokkal vehemens­ebb. Nem volt olyan kérdés­ ,mire ne jelentkezett volna, , feleleteivel mindig fején ta­­álta a szöget. Testileg-lend­­eg kiegyensúlyozott, életvi­­tám, magabiztos fiatalember lenyomását keltette. Mindössze ennyi, amit saját visszaemlékezésem alapján Ságvári Endréről, a gimná­ziumi diákról mondani tudok. V­agam is érzem, hogy ez ►édes­ kevés­, és szinte többet beszéltem önmagamról, mint írója. Fogyatékos, keveset mondó visszaemlékezésemet­­egészítettem hát azzal, hogy átlapoztam a gyakorló gimná­zium értesítőit 1923-tól 1931-ig. Az első, ami futólagos á,Ha­bozásra is feltűnik, hogy Ság­ján Endre elsőtől nyolcadi­kig — szinte már unalmasan — színjeles. Ennek ellenére neve sohasem szerepel a ta­nulmányi jutalmazottak kö­zött. Nevesebb tanárai: Papp Ferenc (magyar), Gombos Al­bin és a szociológus Dékány István (történelem), Petrich Béla, Bárczi Géza (francia nyelv). Az önképzőkörben nem szerepel, legalábbis nincs nyo­ma ennek az értesítőkben. A sportkörben azonban feltűnik: VI.-es korában a vívó szakosz­tály háziversenyén második lett, a következő évben har­madik, 50 méteres mellúszás­ban második (44.2 mp), hát­­úszásban első (46 mp). VlI.-es korában a zenekarban is fel­tűnik: harmóniumozik. Ugyan­csak ebben az esztendőben részt vesz a Budapesti Ipar­­bank Rt. takarékossági pályá­zatán. Nevezett intézmény ugyanis a takarékosság pro­pagálása érdekében évi 200 pengőt ajánlott fel, hogy ab­ból a tanári kar döntése sze­rint legjobban sikerült írásmű vagy rajz 20—30 pengővel ju­talmaztassák. Ságvári Endre elbeszéléssel pályázott és díjat is nyert. (Szépirodalmi hajlan­dóságának van még egy ké­sőbbi nyoma is. Húgához in­tézett börtön­levelében olvas­suk:­­... Elhatároztam, hogy­­ mesekönyvemben fogom Néked ajánlani. Minden meseköny­­vemben... az első oldalon lesz, hogy azért írtam meg, azért gondoltam ki, mert Té­ged nagyon szeretlek .. .-( Va­jon mi lett a sorsa ennek a tervezett mesegyűjteménynek, amelynek lelki gyökerei — le­gyen szabad hinnem —, talán még a középiskolai poétikai tanulmányokig nyúlnak visz­­sza?!) Az utolsó gimnáziumi év­ben csak a tanulmányi rovat­ban szerepel a neve, a jele­sen érettek között. Írásbeli érettségi tétele magyarból: Arany János eposzköl­tészeté­­nek fejlődése; latinból: P. Cornelius Scipio beszéde újon­nan sorozott katonáihoz a ti­­cinusi ütközet előtt (Livius), íme, az értesítők szórvá­nyos adataiból is egy tehetsé­ges, szorgalmas, sokoldalú, derűs lelkületű diák ideális portréja bontakozik ki előt­tünk ... Aki — miközben az érettségi latin tételét jelesen megoldotta —, bizonyára nem gondolt arra, hogy tizenhárom év múlva ugyanaz a sors vár reá is, mint a Ticinus-pa­rti római újoncokra: hősies ha­lál... Kunszery Gyula Elkészült az újpesti Gyógy­szeripari Kutató Intézet park­jának vízmedencéjéhez terve­zett ülő női figura, Kamotsay István szobrászművész leg­újabb alkotása. .8 somi*at, 1964. Jii Hoa *5. Magyar—bolgár filmegyezmény A magyar—bolgár kulturális együttműködési egyezmény keretében pénteken megálla­podást írt alá a további szo­rosabb együttműködésről Papp Sándor, a Művelődésügyi Mi­nisztérium filmfőigazgatósá­gának vezetője és Alekszan­­der Duncsev, a bolgár kultu­rális és művészetügyi állami bizottság filmfőigazgatóságá­nak vezetője. A megállapodás foglalkozik a két ország film­cseréjével és kölcsönös láto­gatások szervezésével. Az aláírást követő fogadá­son részt vett Radi Botev, a Bolgár Népköztársaság buda­pesti nagykövetségének kultu­rális attaséja is. Ágh-Askelin Lajos festőmű­vész a szentesi újjáépített Pe­tőfi Szálloda bárterme számá­ra 30 négyzetméteres fa-intarr­­ia falképen dolgozik.

Next