Magyar Nemzet, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-01 / 230. szám
Ezer kiállítás A múzeum nem lehet meg közönség nélkül; a kiállítás, a gyűjtemény nyilvános bemutatása és a tudományos munka között szoros a kapcsolat. Ez a felismerés hozta létre hazánkban a múzeumi hónapot, ezt az évenként ismétlődő országos ünnepséget, amelyre az idén kerül sor harmadszor. Az ünnepségnek akkor van értelme, ha az a munka egy neme, az erőgyűjtés, az önvizsgálat, a tisztázás, a kölcsönös együttműködés alkalmma. A jelen esetben a múzeumi hónap lehetőséget ad arra, hogy a múúzeum és a közönség kapcsolata szorosabbra fűződjék, hogy múzeum és közönsége között barátság szövődjék, hogy a tudományos munka és a közművelődés még jobban összefonódjék. Az ünnep tehát nem megtorpanás az idő folyamában, hanem új lendület, nem lazítás, hanem sűrítés, nem elmélkedés, hanem cselekvés. Azért nem is lenne szükség múzeumi hónapra, hogy a múzsák mai csarnokainak közönséget toborozzunk. Százhuszonkét múzeumunk van a fővárosban és országszerte. Ezekben tavaly 976 kiállítást rendeztek és nyitottak meg, négyszer annyit, mint egy évtizeddel előtte. Becslések szerint a múzeumokban rendezett kiállítások száma az idén eléri az ezret. A tárlatokat tavaly kereken négy és fél millió látogató tekintette meg, hat és félszer annyian, mint 1949-ben. Ez jelentős fejlődés, amely, természetesen, kötelez is. Enynyiben tekinthetjük a múzeumi hónapot toborzásnak. A fő cél azonban inkább az, hogy a múzeumok kilépjenek a falak közül és elvegyüljenek a közönségük körében; ez önmagában is toborzás. A falak közül való kilépést átvitt értelemben kell vennünk, vagyis a tudományos munka elzárkózásának feloldásáról, a tudományos elmélyülés és a közművelődés egybeolvadásáról van szó. Másrészt azonban — s e tekintetben az idei múzeumi hónap lényeges fejlődést hozott — a szó szoros értelmében is vehetjük a falak közül való kilépést. Kétféleképpen is. A múzeumok az idén megindultak az otthonuktól távol élő közönség meghódítására. A falvakban, üzemi és szövetkezeti művelődési házakban, iskolákban is rendeznek kiállításokat és előadásokat, gyakran versenyekkel, játékokkal egybekötve. Az idei év eredménye egyébként is, hogy a művészeti kiállítások vándorútra indultak, létrehozták az első »táskamúzeumokat«, amelyek összehajtogatható és bőröndbe csomagolható kiállításait községből községbe viszik, rövid időre múzeumot és műcsarnokot alapítva ott is, ahol még sosem volt ilyesmi. A múzeumi hónap is így tesz: a múzeumok kirándulnak. S kirándulnak egy-egy múzeum barátai is. Ahol már szorosabbra fűződött egy-egy múzeumi kapcsolata barátaival, ott feléled a vágy: baráti kapcsolatokat létesíteni más múzeumokkal is. Felkerekednek hát a múzeum barátai és meglátogatják a szomszéd város vagy megye múzeumát is, hogy annak is barátaivá legyenek. sőt: akad már arra is példa, hogy nemzetközi barátság létesül, a mosonmagyaróvári múzeum barátai ugyanis Pozsonyba látogatnak. A nemzetközi kapcsolatok szélesedése sokféle tanulsággal járhat. Útiélményeiről számolt be valaki a minap. Évszázados, évezredes műemlékeket látott múzeumokban, épen maradt középkori épületek előtt állt meg álmélkodva. A beszámoló után felsóhajtott: Boldog ország, ahol ennyi az igazi műemlék! Bár egy ország boldogságának mértéke nem elsősorban az antikvitások kora és száma, egy-egy efféle élmény kétségkívül műemlékeink és múzeumaink fokozott megbecsülésére int. Nagyok az eredményeink e téren, joggal dicsekedhetünk velük, de hogy vannak problémák is, épp a Magyar Nemzet hasábjain indult viták bizonyíthatják. Okszerűen és ésszerűen kell gyűjtenünk és védenünk emlékeinket, ezt hasznos lesz most, a múzeumi hónap alkalmából is emlékezetünkbe idéznünk, annál is inkább, mert az idén először az ünnepi hónap derekán — az UNESCO kezdeményezésére — megünnepeljük a műemlékek hetét is. Milyen szép is lenne azzal ünnepelnünk, hogy végleg elszánjuk magunkat a józan műemlékvédelemre, hogy sose őrizgessünk dédelgetve semmi értéktelent, miközben a hátunk mögött igazi érték megy veszendőbe, vagy hogy az építkezések talajmunkái közben felfedezett kisebb-nagyobb emlékeknek ne vesszen kárba — becslés szerint — a kétharmad része, mert országos múzeumainknak nincsen járművük a régészek és muzeológusok gyors odaszállítására. Abból, hogy szerencsésebb országok több és értékesebb műemlékkel dicsekedhetnek, néhány tanulságot levonhatunk, amelyeket nem árt a múzeumok ünnepén emlékezetünkbe vésni. Értékeljük, szeressük, védjük emlékeinket és bocsássuk őket a nyilvánosság elé, tegyük hozzáférhetővé, közkincsesé. Köztudottan kevés a kiállító helyiségünk, de addig is, ameddig segíthetünk e problémán, ideiglenes megoldásokkal is előbbre juthatunk. A múzeumi hónap is példa erre: 161 kiállítás és 227 rendezvény talált helyszínr e harmincegy nap alatt az ország majd minden vidékén. Találékonyan lehetőségekre lelhetünk, hogy ha kevesebb is a műkincsünk, mint másoknak, ez a kevés se rejtőzzék raktárakban vagy pincékben, hanem jusson el a közönség elé. Mérlegre kell tennünk műkincseinket, nehogy a számbeli növekedés érdekében elveszítsük a helyes mértéket és eseményként ünnepeljünk valami jelentéktelent. A múzeumi hónap műsorát lapozgatva is bukkanhatunk ilyesféle példára, ha elvétve is, a kevéssé közérdekű témákról tartott előadás vagy egy érdektelen anyag kiállítása aligha toboroz új múzeum-barátokat. Gondoljuk meg, hogy ha viharos történelmünk miatt szűkölködünk is régmúlt emlékekben, pótolhatjuk ezt azzal, ha élénkebb részt veszünk korunk művészeti életében. Hiszen már az is helytelen dolog, hogy a köztudat gyakran azonosítja a múzeumot a múlt kincseinek gyűjteményével; a múzeum lehet és legyen is hajléka a múzsák mai tiszteletének, alkotó műhelye a ma — s még inkább a jövő — művészetének. Művészeink hallatlan lehetőség előtt állnak, a jövő új művészetének úttörői lehetnek. Erre serkenti őket a múzeumi hónap számos hagyománytisztelő tárlata is, így elsősorban a Dési-Huber-kiállítás, de — közvetve — a Viharsarok forradalmi múltját feltáró békéscsabai, a húsz évre visszatekintő szegedi felszabadulási kiállítás is (ez az utóbbi egyben a hasonló kiállítások sorát is megkezdi). Sokhelyütt a múzeum máris a művelődés központja lett, együttműködik a népfronttal, a TIT- tel, a környék művészeivel. Ez az irány az, amerre haladni kell, bátran, tehetséggel, fáradhatatlan vállalkozó kedvvel, a műit műalkotásaiban is a jövő útját keresve és egyengetve. Hiszen a múzeumi hónap lényege a múzeum és közönség mind szorosabb barátsága, az élénkebb vérkeringés a művészet csarnokaiban, egy szóval: az élet. Zay László A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA A csehszlovák párt- és korányfittség átogatása a Beloiannisz-gyárban Befejeződtek a magyar—csehszlovák tárgyalások Korszerűség és világszínvonal. Hogyan kell a mai modern idők megnövekedett igényeihez igazodva, a legmagasabb mérce szerint dolgozni a híradástechnika nemzetközileg elismert üzemének, a több mint nyolc évtized termelési és nemzetközi kereskedelmi tapasztalataira támaszkodó Be- Loianinisz-gyárnak? Milyen volna a legcélszerűbb együttműködés a magyar híradástechnika óriása és a csehszlovák testvérgyár, s a magyar és a csehszlovák szakemberek között? Ezek a kérdések szerepeltek a legnagyobb súllyal azon a hosszú beszélgetésen, ami a Beloiannisz-gyárban Antonin Novotny s a csehszlovák párt- és kormányküldöttség tagjai és a gyár vezetői között lezajlott. Magasabb színvonalon Munkaértekezlet volt ez a látogatás, a szó legigazabb értelmében, olyan munkaértekezlet, amely példája lehet annak, ahogyan csak két testvéri, baráti, a kifejezés minden értelmében azonos politikai és gazdasági célokért küzdő két szocialista nép képviselői tanácskozhatnak egymással. Konkrét tartalmat kapott a nagy budai gyárban Novotny elnöknek az a mondata, amit Budapestre érkezésekor a Keleti pályaudvaron úgy fogalmazott meg, hogy közösen kell gondolkoznunk olyan problémákon, amelyek megoldása elmélyíti a gazdasági, a tudományos, a műszaki, a kulturális együttműködést. Kádár János lényegében ugyanerről szólt a Beloiannisz-gyárban a szerdán megtartott gyűlésen, amikor arról beszélt, hogy teljes az egyetértés, teljes az egység és teljes a harmónia Csehszlovákia és Magyarország között, ez az egység jellemzi a két ország együttműködését és barátságát. A látogatáson a csehszlovák vendégek társaságában ott volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, dr. Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke, a Politikai Bizottság póttagja, Szurdi István, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter és Csikesz Józsefné, az MSZMP budapesti pártbizottságának titkára. Sellő Dénes, a Beloiannisz-gyár vezérigazgatója tájékoztatta a gyár múltjáról és jelenéről, eredményekről, gondokról és tervekről a vendégeket. Magasabb színvonalon kell dolgoznunk. Hogy erre milyen gazdag lehetőségeink vannak, annak példája a több mint nyolcezer emberrel dolgozó Beloiannisz, ahol 1949 óta úgy tízszerezték meg a termelést, hogy közben alig negyedével növekedett a munkáslétszám. Korszerű technika, magas termelékenység jellemzi a gyárat, ahol az utóbbi években több mint 250 millió forintot fordítottak beruházásokra; ahol több mint ötszáz ember foglalkozik a technológiai fejlesztéssel; ahol a termékfajták csaknem fele nem öregebb két esztendősnél, s az anyagi ösztönzést is elsősorban a korszerűbb, fejlettebb módszerek kidolgozására használják fel. A tanulást is a legnagyobb céltudatosság jellemzi itt, háromezer ember tanul, a jövő érdekében. Mindez követésre méltó példa lehet egy sor más gyár számára. Korszerű cikkek A Beloiannisz sok évtizeden át a híradástechnika legváltozatosabb termékeit gyártotta és mégis mert szakítani a ■»mindenből egy keveset« gyakorlatával. Most készen áll arra, hogy két éven belül a mikrohullámú és átviteltechnikai berendezések gyártását is teljes egészében átadja az Orionnak és a Telefongyárnak, hogy a Fehérvári úton csak telefonközpontokat készítsenek, nagy sorozatokat a legmagasabb színvonalon, a leggazdaságosabban. Nyilvánvalóan ennek az átgondolt céltudatosságnak köszönhető, hogy a Beloiannisz teljes termelési értékének csaknem négyötödével a külkereskedelem tud gazdálkodni, pedig 1950-ben nem egészen 40 százalék volt ez az arány. Az idén is további 20 százalékkal tudják növelni a termelést, s ezt nagy százalékban — az átlagosnál sokkalta magasabb mértékben —, a termelékenység fokozásával fogják elérni. — Hatalmas feladatokat old meg a Beloiannisz — mondta a gyárban Kádár János. S ezeknek a vállalt nagy feladatoknak a megoldásához van szükség a szocialista országok között magasabb színvonalon kibontakozó, a távlatokat is szem előtt tartó tervszerű együttműködésre és kooperációra. — Mert a világpiacon csak korszerű cikkekkel lehet érvényesülni — így fogalmazott a vezérigazgató. A gyár kapcsolatai Csehszlovákiával Ennek a gondolatnak az alapján erősödnek a gyár kapcsolatai a csehszlovák gyárakkal. Csehszlovákia elsősorban átviteltechnikai és mikrohullámú berendezések, korszerű telefontechnikai alkatrészek iránt érdeklődik, a Beloiannisz pedig főként híradástechnikai alkatrészeket vásárol a szomszéd országból. De a csupán kereskedelmi kapcsolatokon túl az együttműködésnek olyan formái is kialakultak már, hogy például a Budapesten készülő, csehszlovák szakemberek által kidolgozott, a városok közötti közvetlen telefonhívást lehetővé tevő berendezésekben Crossbar- rendszerű magyar kapcsológépeket alkalmaznak. — A kapcsolatok fejlesztésére azonban a KGST kereteiben még nagyok a lehetőségeink — állapította meg a vezérigazgató, s a lehetőségek valóra váltásának gyakorlati módszereiről bontakozott ki a legtartalmasabb eszmecsere Novotny elnök és a gyáriak között. Antonin Novotny azt fejtegette, hogy véleménye szerint az együttműködés sokkal eredményesebb lehet, ha a kutatásoktól a gyártásig megszüntetik a párhuzamosságokat és összefogják az érőket. Így valósulhat meg az, hogy mindenkor világszínvonalon álló termékekkel jelentkezzünk a világpiacon. S hogy az erről folytatott eszmecsere miatt felborult az eredeti program, s a csehszlovák vendégek a tervezettnél jóval rövidebb időt tudtak felsrdítani az üzem megtekintésére — mert a gyári röpgyűlés részvevői várták őket —, végső. Az üzemi röpgyűlést Kovács Kálmán, a gyári pártbizottság titkára nyitotta meg, majd Kádár János mondott beszédet. Kádár János bevezetőben arról beszélt, hogy bár a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár régi üzem — hiszen 80 évvel ezelőtt kezdte meg a termelést —, az elmúlt két évtizedben azonban alaposanmegfiatalodott". Jól bizonyítja ezt, hogy a gyár termelése 1950 óta megsokszorozódott és az üzem munkásgárdája a termékek műszaki színvonalának fejlesztésében is szép eredményeket ért el. A feladatok azonban a jövőben is nagyok. A miniszterelnök ezután arról beszélt, hogy a magyar párt- és állami vezetőknek jóleső érzés a csehszlovák pártós kormányküldöttség tagjainak társaságában, találkozni e nagy múltú üzem dolgozóival, örömteli érzés ez, annál is inkább, mert a csehszlovák pártós kormányküldöttség forradalmi múltra visszatekintő kommunista pártot, nagyszerű népet képvisel, amely nemcsak múltjára, hanem a jelen eredményeire is joggal lehet büszke. Hosszan zúgott a taps, amikor Kádár János hozzáfűzte: országaink és pártjaink őszinte, baráti egyetértésben, vállvetve küzdenek közös nagy nemzetközi céljainkért. Az elmúlt évek munkájára, eredményeire visszapillantva Kádár János megállapította, hogy a Magyar Népköztársaság nagy lépést tett előre a fejlődés útján, számottevően előbbre jutottunk a termelés növelésében, népünk kulturális színvonalának emelésében, az életszínvonal javításában. Nagy helyeslés fogadta szavait, amikor arról szólt, hogy eredményeink legfőbb záloga pártunk, munkásosztályunk, és népünk egysége, összeforrottsága. Céljaink világosait, a párt politikája töretlen, s e politikát a dolgozó tömegek helyesük, támogatják. Népünk büszke arra, hogy munkájával hozzájárul a nagy nemzetközi kérdések megoldásához, az alkotó munka elemi feltételét jelentő béke védelméhez, a haladás erőinek növeléséhez. A továbbiakban arról bel soron eredménye és nem hibája volt a Beloiannisz-gyárban tett látogatásnak. S K. T. szólt, hogy az előttünk álló nagyszerű célok, a biztató távlatok csak akkor válhatnak valósággá, ha napról napra jobban dolgozunk, növeljük eredményeinket. Most elsőrendű feladat az idei tervek végrehajtása, de rendkívül fontos a jövő évi tervek kimunkálása és a következő ötéves terv átgondolt, körültekintő előkészítése. A további fejlődés feltételei jók — hangoztatta Kádár János —, s magabiztosan, nyugodtan dolgozhatunk, mert építőmunkánk, fejlődésünk nemzetközi előfeltételei is kedvezőek. A nemzetközi helyzet legjellemzőbb vonása, hogy a haladás erői szakadatlanul növekszenek, az erőviszonyok a mi javunkra változnak. Bizonyos, hogy a nemzetközi helyzet alakulásában a jövőben is ez a tendencia érvényesül. Kádár János szólt arról is, hogy a magyar nép sokat szenvedett a kapitalista időkben, s népünk történelmi tapasztalatok alapján győződhetett meg arról, hogy a felemelkedés, a boldogabb emberi élet, az ország fejlődésének útja a szocializmus. Most ezt az utat járjuk, s céljaink világosak. Szocialista demokráciában akarunk élni, együtt akarunk küzdeni a világ haladó erőivel, a béke és a szocializmus világméretű győzelméért. Népünk nem kér a jobboldali revizionisták nézeteiből, s elhatárolja magát attól a dogmatikus, szektás politikától is, amelyet a Kínai Kommunista Párt vezetői hirdetnek. Nagy erő forrása számunkra, hogy szocialista céljaink valóra váltásáért csehszlovák elvtársainkkal, barátainkkal, a csehszlovák testvérpárttal teljes egyetértésben, harmóniában dolgozunk együtt. Az együttműködésnek ez a szelleme jellemzi a két baráti ország vezetőinek tárgyalásait is, amelyeket kapcsolataik még szorosabbra fűzéséről folytatnak. Barátságunk, együttműködésünk az élet minden területén erősödik, fejlődik. Kádár János beszéde után hosszan zúgott a taps. Ezután nagy taps közben Antonin Novotny lépett a mikrofonhoz. Kádár János beszéde Novotny elnök felszólalása A csehszlovák párt- és kormányküldöttség vezetője szeretettel köszöntötte a Beloiannisz-gyár munkásgárdáját, amelynek termelési eredményeiről — minit mondta — már sok jót hallottak, s termékei Csehszlovákiában is ismertek. Beszélt azokról a közös célokról, amelyek a csehszlovák gyárak és a magyar üzemek dolgozói előtt áldanak, s rámutatott, hogy a szocialista gazdaság fejlődésében mindkét országban sok a közös vonás. Megelégedéssel állapította meg, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság gazdasági kapcsolatai igen élénkek. Ezt bizonyítja, hogy a két ország külkereskedelmi forgalma 1963-ban — az 1958. évihez viszonyítva — 70 százalékkal emelkedett, örvendetes, hogy a forgalomemelkedést elsősorban gépek és berendezések kölcsönös szállításával, a kohászat területén pedig kiterjedt, széles körű együttműködéssel érjük el. Novotny elnök utalt a gazdasági, tudományos-műszaki együttműködés irányítására létrehozott csehszlovák—magyar bizottság tevékenységére, amelynek eddigi munkájával és eredményeivel elégedettek lehetünk. Amint már a múltban is megtörtént, a jövőben is sor kerül országaink tervező szerveinek mind magasabb szintű együttműködésére, ez újabb lépést jelent a szocialista gazdasági együttműködés minőségileg magasabb rendű formáinak kihasználása útján. A csehszlovák államfő kiemelte a szocialista országok közötti sokoldalú kapcsolatok, a gyümölcsöző együttműködés jelentőségét, s hozzáfűzte: meggyőződése, hogy a csehszlovák párt- és kormánykül-