Magyar Nemzet, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-04 / 233. szám

Vasárnap, 1964. október 4., Madar Nem­zet. Az ötödik osztály A PUSZTAI DIÁKOTTHON TANULÓI KÖZT, DECSEN — Kik voltak a csendőrök? — kérdezem. Negyvenhét tanuló közül negyvenöt nem tudja. A negy­venhatodik azt feleli: »A rend­őröket hívták így régen«. A negyvenhetedik:­­Akik szét­verték a tüntetéseket" — Ki volt Horthy Miklós? Csend. Végül szőlős fiú jelentkezik: — Huszár. No... nem egészen. — Vezér — feleli a máso­dik. A harmadik — kis tömött: — Mégis huszár kellett le­gyen a’. — No... és te a negyedik sorból? Magas növésű gyerek jelent­kezik: — Huszár volt a’. Hiszen lo­von ült. Ezzel az első két kérdést befejeztük. Sárköz Huszonöt kérdésemet a Tol­na megyei tanácsnál átadtam Bárd Flóriánnak, az oktatási osztály vezetőjének, ak­i elkí­sért Decsre és óra előtt né­hány perccel tovább adta a gépelt oldalt Erdős Emilnek, a decsi általános iskola igaz­gatójának, aki szíves volt a kérdéseket a gyerekeknek fel­tenni. Közben futott velünk a gép­kocsi az ezerszer elsiratott, s Féja utóbbi könyvében már megmenteni látszott Sárközön. Vonzó, művészi, gyönyörű és kegyetlen világ volt ez az öt falu — Őcsény, Decs, Sárpilis, Báta, Alsónyék — a magyar történelemben. Hallal ették az emberek a halat. A vadvizek le­­csapolása előtt azt jegyezte fel róluk egy bécsi utazó, hogy inkább vízi lények, mint em­berek. Színük a gyász színe, a fekete volt, meg az ördög­vörös. Étkeik fűszere valamely vörös fenevad,­­bobriga" a neve. A gyerekek a vizek közt gólyalábon jártak iskolába. A férfiak kompon tértek a prés­­,,,kfzból,tWM.. Ag.egész,vidéken, r.a­­matriarchátus uralkodott. Az úr a­­szülike" volt. A vizek lecsapolása után ki-ki annyit foglalt, amennyit bírt. Sárköz­ben alakultak ki a legsúlyo­sabb osztályelentétek, s a földvagyon összetartásának kegyetlen szabálya, az egyke. Szép lassan pusztulásnak is in­­diál az a nép, amely dalai­val, táncával, szőtteseivel, hímzéseinek költői, vörös-fe­kete mintáival olyan magasba szikráztatta a magyar nép mű­vészetét. Mi van ebben a világban, amelyet az enyhe őszidőben áttör a rozsdázó fák bőrszíne, érett kukoricák sárga aranya, s mindent beleng a töppedő szőlők illata? A pusztai diákotthon Ahogy fut az autó, őszi szí­nek bordó záporában, azt mondja Bárd Flórián: — 1959-ben, a megyei okta­tási osztályvezetők országos budapesti értekezletén azt mondtam, hogy a pusztai gye­rekek oktatását csak tanyai diákotthonokkal lehet megol­dani. Boldog vagyok, hogy el­­vihetlek az első Tolna megyei pusztai kollégiumba. A decsi tanyavilág tizenkét kilométer hosszú, a határ tizenhatezer hold. Innen hozzuk be a gye­rekeket tanulni. Az iskolai építkezés és a tanyai diákott­hon költségvetése kétmillió fo­rint lett volna. Egymilliót vál­lalt az ország, egymilliónyi munkát pedig elvégzett Decs, a szülők, a társadalom, a ta­nács, a patronáló budapesti Beloiannissz-gyár. Egyelőre negyven pusztai gyereket he­lyeztünk el. Itt laknak hét­főtől szombat délutánig kilenc hónapon át. Fizetnek átlag havi száz forintot, kapnak érte szállást, igen jó ellátást, ágy­neműt, mosást, gyógyszert, or­vosi ellátást, nevelői felügye­letet. — S az állaimnak mennyi­be vannak? — Minden pusztai gyerek évi tízezer forintba. Megteremtettük — elsőnek a világon — a pusztai diákott­honok rendszerét, ahogyan megcsináltuk a budai Lo­­rántffy úton — ahogyan Ye­­hudi Merauhin a vendégkönyv­be bejegyezte — »a világ leg­jobb zeneiskoláját". Álmok — Szoktatok-e álmodni és máról? Az osztály negyvenhét lány és fiú tanulója közül tizen­nyolc gyerek a tanyai diákott­honban lakik. — Ha filmet látok, mindig arról álmodok. — Én az őskorról álmodok. — No ... — Azt tanuljuk mostaná­ban. — Én arról álmodok, mi lenne, ha háború volna. — Ki szokott neked mesélni a háborúról? — Nagymama. — En — szelíd, álmodozó szemek — az ötösről álmo­dok. — Én Tündérszép Ilonkáról. — En — mokány fiúcska mondja — a Hortobágyról. De jó volna nekem ott lovon nyamgalászni. — No, és te, Tóth Anna? Tóth Anna — kis varkocsa van —, rebbenve áll fel. — Engem mindig meg szok­tak álmom­ban nyúzni. — Talán megfenyegetett va­laki? — Engem senki. — Akkor miért álmodsz ilyesmiről? — Nem tudom, igazgató bá­csi. De engem álmomban min­dig meg szoktak nyúzni. trinki­­jt» Személyi kultusz — Meg tudnátok mondani, mi volt a személyi kultusz? 1953-ban születtek, egyetlen gyerek sem felel. Negyvenhét tanuló közül karórája van tizennégynek. Is­kolabetétje tizenhétnek. A leg­­módosabbnak 220 forintja van. Elvált szülők gyereke hét. A motorhoz ért tizenhét. A má­sodik világháborúban tizen­négy gyereknek pusztult el kö­zeli hozzátartozója. Arra a kérdésre — vajon az ember ebben az évszázadban elér-e a Holdra? — az osztálynak több mint a kilencven százalé­ka hevülve, hangosan felelt: »El" — -El« — -El". Két gyerek ennek az ellen­kezőjét állította. Az egyik: »Nem fog elérni, mert a gépek közben elégnek". A másik -­El­jutni lehet, de visszatérni már nem". — Elhiszitek-e a mesét? Negyvenhét közül egy sem. Mi igaz Piroska és a farkas történetéből? "Semmi." — Ha nem igaz a mese, fe­leljetek arra, hogy szereti­tek-e? — A mesét mindenki sze­reti. — És ki nem szereti? Csend. — Hinni nem hisszük, de szeretjük — foglalja össze egy nyúlt, fekete lány. A csend Arra a kérdésre — Ki végzi az országban a leghasznosabb munkát? — négy választ kap­tam: »A munkás" —­­Az igaz­gató bácsi" — »A miniszter­elnök, mert ő intézi az ügye­ket" — »­Az író, mert ha nem volna, nem olvashatnánk". Megkértem őket, soroljanak fel három híres — élő — ma­gyar embert. Ezt válaszolták: "Kádár, Dobi, Péter János" — "Kádár János, Dobi István, többet nem tudok" — "Péter János és Kennedy". Helyesbí­tünk — ez egyszer —: Ken­nedy nem volt magyar, s nem él. — Ki a legirigylésreméltóbb ember Decsen? Tág, bő csend. Talán nem értették meg. — Ki Decsen a leggazda­gabb ember és ki a legszegé­nyebb? Nem értik. — Kinek a gyereke szeret­nél lenni? — fogalmazza át a kérdést Bárd Flórián. A kérdés suta és idegen. Utolsó próbálkozás: — Ha tehetnéd, kit válasz­tanál édesapádnak? Mindenki a saját édesapja gyereke kíván maradni. A nap sugara játszik a fa­lon. Senki sem felel. Fehér és fekete Milyen kép él bennük a ma­gyarról? Milyen tulajdonsá­gokkal ruházzák fel? — Milyen ember a magyar? Rengetegen jelentkeznek. Fényes egyszerűségigel csörge­deznek a feleletek: — Okos. — Rendes. — Egyszerű. — Szépen dolgozik. Törek­szik. — Hazaszerető. — Jó. Szófogadó. Simogat, elaltat a jelzők kedves szépsége. A népes kí­séret egyik tagja felteszi — az én bonyolult kérdésemet lefor­dítva — a következő talányt: — Lopnak-e Decsen? — Lopnak. — És mit lopnak? — Amit tudnak — kiált egy lány. Ások a vássoncselédek — Álljon fel, akinek egy testvére sincs — az elsiratott Sárközben szorongva lesem a következő percet. Negyvenhét közül feláll négy gyerek. — Most álljon fel, akinek egy testvére van. Feláll tizenhat. Két testvé­re van tizenkettőnek. Három — négynek. Már a hét test­vérnél tartunk, mikor még minidig fel­áll egy gyerek. — No, gyerekek, búcsúzóul mondjatok el egy jó viccet. Nem megy. — Én tudok egy nagyon jót — betyár­képű, pusztai gye­rek törekszik ki, s a pad szé­lén gólyalábon áll. De hallgat. — No, mondd ... — Nem lehet. — Miért nem? Oldalt sandít: — A vászoncselédek... a fehérnap miatt. Ruffy Péter VÁLLALATOK, INTÉZMÉNYEK FIGYELEM! Bárrendezés céljára a GELLÉRT FÜRDŐ MÁRVÁNYCSARNOKA 1964. október 15-től 1965. április 30-ig kiadó. Érdeklődni lehet a Fővárosi Fürdőigazgatóság titkár­ságán, 127—280, 128-as mellék. — Bakonyi. Száz évvel Madách után Az alsósztregovai képviselő »Még sohasem találkoztam művésszel — lett légyen az író, költő, zenész, szobrász, festő, vagy a művészet bármely ágát képviselje—,aki alkotni akart volna olyan szándékkal, hogy ne értsék, hogy művészete ért­hetetlen legyen. Ellenkezőleg, minden művészt az a szándék vezet, hogy művét minél töb­ben megértsék, hogy mondani­valója visszhangra találjon a legszélesebb körben." Curriculum vitae. S a rea­lizmus melletti hitvallás, aho­gyan a pozsonyi magyar nyel­vű folyóiratban, az Irodalmi Szemlében néhány hete leírta Lőrincz Gyula. – Az első kötelesség: megérte­ni az embereket, hogy ők is megértsenek. Megérteni és ar­ra áldozni az életet, hogy to­vább lépjünk a puszta megér­tésnél. Hogy az élet ismerete adjon ihletet a harchoz. Ez a kommunista politikus élettör­­vénye. A művészé, hogy ezt a harcot ecsettel, festékkel és rajzban ábrázolja. S az újság­íróé, hogy ezt az ügyet szolgál­ja a nyomtatott betű erejével. Ezt mondja optimista élet­­szemléletnek. Ízes, zárt felvidéki magyar­sággal beszél, s közben per­cenként vékonykeretes szem­üvegét igazítja. Vidám, akkor is, amikor a téma komoly. Né­zem az asztal túlsó oldalán. Talán ez a fajta vidámság az élet legritkább, legértékesebb adománya. Lőrincz Gyula művész, fes­tő és grafikus. Vaszary János tanítványa volt Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán, s a fasizmus kibontakozásakor a kommunista művészcsoport tagja. Művészként politikus és művészként újságíró. A felsza­badulás után ő alapította Po­zsonyban a magyar nyelvű na­pilapot, az Új Szót. Ma tagja Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a szlovák párt elnökségének és elnöke a Csehszlovákiai Ma­gyar Dolgozók Kultúregyesüle­­tének. Novotny elnökkel jött most Budapestre. 2 Nemzetgyűlési képviselő ti­zenegy éve, a csehszlovák nem­zetgyűlés elnökségének tagja. Alsósztregovát képviseli Ma­dách Imre késői utódaként. Amikor 1861-ben Madách Imrét Balassagyarmaton, a jó­részt szlováklakta kerületben egyhangúlag képviselővé vá­lasztották, akkor mondotta: — Kétszeres köszönetet mondok az irántam tanúsított bizalmukért, mert ezzel nem­csak személyemet tisztelték meg, de tanúbizonyságát ad­ták annak is, hogy felfogták azon nagy fontosságú igazsá­got, amely ügyünket egyedül vezetheti győzelemre, hogy amikor a magyar saját szabad­ságát védi, azzal szlovák test­vére szabadságáért is vív, hogy jó és balszerencse közt együtt örülni, vagy együtt szenvedni vagyunk hivatva. — Az én választóim nagy ré­sze is szlovák — mondja Lő­rincz Gyula. — Alsósztrego­­ván, Madách szülőfalujában pedig szinte kizárólag szlová­kok élnek. Megtisztelő köte­lesség egyszerre képviselni magyarok és szlovákok érde­két. Novotnynak pénteken, a Sportcsarnokban elmondott szavait idézi: "Megteremtjük a nemzetek és nemzetiségek ba­ráti közösségét, amely jogaik elismerésén és sokoldalú fej­lődésén alapul."­­ Nem véletlenül vagyok tagja a csehszlovák küldött­ségnek. Az 1961-es népszámlá­lás adatai szerint 534 ezer ma­gyar él Csehszlovákiában. Tíz magyar képviselő tagja van a nemzetgyűlésnek, megfelelő arányban vannak képviselve a magyarok a szlovák nemzeti tanácsban, a népi bizottságok­ban. Testvéri kézfogás szlovákok és magyarok között, ahogyan Madách is elképzelte. — Most emlékezünk Madách halálának centenáriumára. A magyar Madách-emlékbizott­­sággal együtt ünnepelünk Lo­soncon és Alsósztregován. Alsósztregován most renovál­­tattuk a Madách-kúriát, ahol állandó múzeum nyílik a nagy költő-drámaíró emlékére. A szlovák faluban nincs egyet­len gyerek, aki ne tudna Ma­­dáchról. Szlovák pedagógusok diákjaikkal együtt gondozzák mindazt, ami Madách Imrére emlékeztet. Szlovák iskola kéri, hogy felvehesse a Tragé­dia szerzőjének nevét. Mert Madách szellemi kin­cse még közelebb hozza egy­máshoz a két népet, a ma­gyart és a szlovákot. Madách Imre küldetésének betetőzése­ként.­­ Az asztalon vastag papírséö­­teg: adatok a szlovákiai ma­gyarok életéről. — A CSEMADOK-nak negyvenezer tagja van. Há­romszázötven—négyszáz szín­játszócsoportunk, kétszáz— kétszázötven tánccsoportunk­­működik. Kilenc irodalmi színpadunk, hat énekkarunk van. Tavaly százhúsz népi akadémiát, ötven önképzőkört, száz nyelvtanfolyamot, tizenöt honismereti kört szerveztünk, háromezer előadást tartottunk magyaroknak. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség keretében magyar népművészeti együt­tes is működik. A gömöri hegyek között, Rozsnyó mellett, a két vi­lágháború közötti falukutató­mozgalomra emlékeztetve, minden évben megrendezik a népi együttesek fesztiválját. Komáromban évenként Jókai­­napokat rendeznek az irodal­mi színpadok, színjátszócso­portok számára. Az idén sok vendégük volt Magyarország­ról is. Komáromban székel a magyar nyelvű színház. Az elmúlt tíz év alatt háromezer előadás, 76 bemutató szerepel a statisztikájukban. Évenként tízszer jelenik meg a Szlová­kiai Írók Szövetsége magyar tagozatának kiadásában az Irodalmi Szemle. A magyar nyelvű könyvkiadó az idén tizenhárom csehszlovákiai ma­gyar író könyvét adja ki és harminc fordítást jelentet meg. Magyarországgal közö­sen száztíz könyvet publikál­nak. Sajtó: 21 magyar nyelvű lap jelenik meg, évi 25 millió példányban. Iskola: 544 ma­gyar nyelvű általános iskolá­ban csaknem 80 ezer diák ta­nul. Működik 22 gimnázium, négy iparitanuló-iskola, öt szakközépiskola és hét mező­­gazdasági technikum. A nyit­­rai magyar nyelvű pedagógiai főiskolán 400 nappali és 130 esti, levelező hallgató tanul. 917 magyar nyelvű iskolába csaknem százezer diák jár. ❖ — Sok közvetlen kapcsolat fűz össze minket Magyaror­szággal. Sok a határmenti ta­lálkozó. Együttesek járnak át, testvérszövetkezetek sora mű­ködik, s az ilyen kapcsolatok iránt egyre nagyobb az igény. A határ már nem elválaszt, hanem összefűz minket. — Gyakran mondom: meg­dőlt a közmondás, hogy a messziről jött ember azt mond, amit akar. 800 ezer ma­gyar járt nálunk eddig az idén, több mint 600 ezer cseh­szlovák állampolgár volt eddig Magyarországon. A munkának ez a fajta »r­épi ellenőrzése« mindennél többet ér. S a tu­ristaforgalomban levő kisebb hibákat könnyen kijavíthat­juk ... — Örülök, hogy a mostani tárgyalásokon csehszlovákiai magyarként részt vehettem, bizonyságaként a nemzetiségi kérdés megoldódásának, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaságban. Láthattam, hogy a tárgyalások a legnagyobb megértés, a kölcsönös bizalom szellemében, nyitz őszinteség­gel folytak. Jó érzés volt szá­momra, hogy azt tapaszta­lom: kitűnő kezekben van a vezetés mindkét országban. ” Lőrincz Gyula, a művész kiállításra készül. Egyik leg­markánsabb művét, az 1931-es parasztmozgalomról, a kosú­ti sortűzről készült képet nemrég helyezték el a Szlovák Nemzeti Képtárban. A Fasizmus egyik legkifeje­zőbb rajza. — Azt a kort fejeztem ki, amelyet átéltünk, s amelyet nem lehetett Sandro Botticel­­li stílusában megfesteni, hi­szen az a kor nem a firenzei lebegő szüzek tavasza volt. A Fasizmus: mementó. A művész figyelmeztetése: a szörnyű kor elmúlt, de a kor még ma is fenyegetheti a vi­lágot. Kocsis Tamás Lőrincz Gyula rajza: Fasizmus JÓ HÍR A NŐKNEK: ÁRLESZÁLLÍTÁS! Varrás nélküli nylonharisnya 72,— Ft helyett 48,— Ft-ért Varrásos nylonharisnya 52,— Ft helyett 38,— Ft-ért kapható 11 GOLOPPVERSENY vasárnap de. 11 órakor Kétévesek nagydíja

Next