Magyar Nemzet, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-28 / 253. szám
4 Eugen Suchon a Magyar Zeneművészek Szövetségében A Magyar Zeneművészek Szövetsége és a Csehszlovák Kultúra kedden fogadást adott a hazánkban tartózkodó állami-díjas szlovák zeneszerző, Eugen Suchon tiszteletére. A baráti találkozón részt vett Sárai Tibor, a Magyar Zeneművészek Szövetségének főtitkára, Kadosa Pál zeneszerző, Ferencsik János, az Állami Operaház főzeneigazgatója és karmestere, Komor Vilmos karmester, Újfalussy József zenetörténész, valamint zenei életünk több más képviselője. Megjelent a fogadáson a hazánkban tartózkodó Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának több vezetője és művésze is. NAPLÓ Október 28 Kéthetes látogatásra Jugoszláviába érkezett Dobozy Imre, a Magyar Írószövetség titkára és Jovanovics Miklós, az Élet és Irodalom szerkesztője. Szófiában hétfőn véget ért a szocialista országok fiatal zeneszerzőinek találkozója. A tanácskozáson korunk zeneművészetének aktuális problémáit vitatták meg. Hajdú Katalin festőművész kiállítása október 31-én nyílik meg a Mednyánszky-teremben.A Szolnok és Kisújszállás után most Tiszafüreden nyílt meg Szírj Oszkár festőművész gyűjteményes kiállítása. Az első világháború idején a harctéren elesett fiatal festőművész nem mindennapi tehetségről tanúskodó festményei és rajzai nemrég kerültek elő a feledés homályából. A Művelődésügyi Minisztérium és az Akadémiai Kiadó pályázatot hirdetett az általános és középiskolai nyelvszakos pedagógusok számára a magyar-orosz, magyar—német és magyar—francia szemléltető szótárak tanítási, gyakorlatban történő felhasználásának ismertetésére. A sikeres pályázók értékes pénz- vagy könyvjutalomban részesülnek. A pályázati felhívás teljes szövege megtalálható a Művelődésügyi Közlöny október 15-i és a Köznevelés október 23-i számában.Apotópályázatot hirdet a VII. kerületi tanács a kerületben élő amatőr fotósok részére. A képeket január 15-ig a tanács népművelési csoportjához kell beküldeni. Az Iparművészeti Múzeum közli, hogy november 1-től ideiglenesen bezárja a Francia bútorok, a Keleti szőnyegek, a Művészi könyvkötések a XV—XX. században, az Ötvösművek, ékszerek és az Eszterházy kincsek című kiállításokat.* Előkészítő tanfolyamot indít az ELTE természettudományi kara azok számára, akik 1964-ben vagy régebben érettségiztek és az 1965—66-os tanévre felvételüket kérik. A jelentkezési határidő november 15.– Giuseppe Taddei október 30-án a Rigoletto címszerepében lép fel, november 3-án pedig a Macbeth címszerepét énekli az Erkel Színházban. A Kecskemét új szoborral gazdagodott; a megyei rendelőintézet előtti parkban állították fel Bencsik István Anya gyermekével című alkotását. ›$› Mai Nemzet Húsz éve történt így indult a szegedi színház... Október 11-én Szeged felszabadult. A többi magyar városhoz képest simán, sértetlenül. Csak az állomás környéke, s egy fáradt ágyúgolyó tévedéseként a Deák Ferenc utca sarkán a gimnázium emlékezteti a háborúra, amely még javában szaggatta az ország más testrészeit. A fiatalember, aki talp híján szűkölködő, felemás csizmában, gallérja műbőrjét vesztett, szőttes bekecsében, többhetes szakállal nem nyújthatott túlságosan bizalomgerjesztő látványt — álmélkodott. Nem látott ép várost, amióta — 1944. október 27-én , a Beregszásztól tizenkét kilométernyire fekvő Nagybégány községben elhatározta hogy a maga részéről befejezi a háborút. Egyetlen éjszaka a kukoricagóréban, utána a hosszú menetelés. Gyalog fél Magyarországon át. Mindenütt a front, a gyorsan előretörő felszabadító csapatok nyomában. November 1-én már Debrecenből indult, november 12-én beszálláson Cegléden Ócsay Sándorhoz, parasztemberhez, a Hattyú utcába. Vecsésnél megállt a front. December 1-én a fiatalember "visszavonult" Kecskemétre. Itt érte a hír, hogy Szegeden magyar színház játszik 1944. október 28. óta. Nem volt többé maradása. Egy mozdony szeneskocsijának tetején látta meg újra a Tiszát, amelyet útja elején Tar, Kisar, Tivadar, Tarpánál elhagyott. December 13-a volt. Estére színházjegyet váltott; a Kecskemétig szálló hír tehát igaznak bizonyult. "De te csak álmodjál, Liliom" — hallgatta a színpadról Julika monológját, és azt hitte, hogy álmodik. Aztán másnap elment az ugyancsak működő városi fertőtlenítőbe, megszabadította testét és ruháit a hónapok óta kínosan hűséges útitársaktól, és december 15-én leszerződött a színházhoz. A színháznak játszania kell Hideg, dermesztőin fagyos tél volt. A fiatalember az Oroszlánpékség házában kapott albérleti szobát — harmadmagával — Szekeres Erzsébet főbérlőnél, aki emellett költő is volt. Tüzelőt nem adott, helyette esténként felolvasott saját verseiből — a konyhában. A fiatalember, s két társa odaadó figyelemmel, nem ritkán hangos tetszésnyilvánítással kísérve hallgatta a költeményeket. Sőt, majd minden esetben éjfélbe nyúló értékes, elemző viták követték a felolvasást. A konyha volt a hodálynyi lakás egyetlen fűtött helyisége. Még ennél is jobban fűtötték a szomszédban a Klauzál téri Virág cukrászdát. Korán nyitott, ezért a fiatalember is igyekezett minél korábban kelni. A paplan alól egyenesen a kályha mellé. Azok a haboskávés reggelik, a vörösen izzó kandalló mellett, a színházi próbák előtt, élete legszebb, legtisztább emlékei maradnak ... A színház hideg volt, kegyetlenül. Bondy Endre a bori rézbányából csak alighogy szabadult karnagy és mukatársai napfényes nyarat idéző igazi revüvel gondolták ellensúlyozni az eget borító szüntelen szürkeséget, és a lelket-testet dermesztő hideget. Nem sikerült A színésznők szép fehér karján apró lúdbőrök ráncolódtak a naftalin szagú szekrények mélyén átmentett habkönnyű selyemruhákban. A bizottság váratlanul érkezett a színházba egy különösen hideg délelőttön. A fiatalember először látta emberközelben őket. Az egész nem tartott tovább fél óránál. A látogatók elhelyezkedtek a földszinti bal 1-es páholyban. A próba folyt tovább. Hajtovics szovjet alezredes, városparancsnok kijelentette, hogy a színháznak játszania kell. Kartyenov alezredes, a helyettese ezt a határozatot annál is inkább meleg támogatásában részesítette, mivel színészként kezdte valamikor a béke éveiben, mielőtt a kényszerítő körülmények hatására, többéves szériában, halálosan őszinte átéléssel eljátszotta a szovjet tiszt szerepét. A színház még aznap délután tűzifát kapott. Az akkori viszonyokhoz képest — rengeteget. Egy egész erdőt. Ment a revü. Volt napfény és muzsika. És főként volt — béke. Ej, cica — 45-ben Sok muzsikát kellett játszani. A közönség ugyanis nemzetközi volt. Molnár Ferenc Liliomának peremierjén történt, hogy a fél nézőteret kitevő, sebesült szovjet katonák kórusa zenét követelt. »Muzik!" — hangzott a kiáltás játék közben, de hiába. Jó tíz év eltelt, amíg musical lett a Liliomból. De hol vannak azóta azok a hősök a szegedi színház nézőteréről?! Marica grófnő, Radnóthy Évával a címszerepben. Micsoda Marica volt! Csupa tűz, csupa tehetség, ahogyan Kálmán Imre kottára írta. Szeged legsikeresebb színésznője az utolsó béke-évadban. Dr. Pálfy György, helyettes polgármester felesége. A férj az egyetlen volt Szeged akkori vezetői között, aki itthon maradt, nem menekült. Nem volt oka rá. Aztán a Mosoly országa, avilágtenor, Pataky Kálmánnal a főszerepben. Apósa Beregi Oszkár, a magyar színpad egyik óriása, Hamletet játszott hatvan évesen. Jöttek az éhes pesti színészek Szegedre menni. De játszani is! A Hamlet színlapján már együtt szerepelt Poloniusként a nagyhírű kabarészínész Kőváry Gyula és a már akkor is kedvenc Alfonzo, mint az egyik udvaronc, Guildenstern. A zenekar egyik első hegedűse Toki Horváth Gyula cigányprímás volt. 1945. február 1-én — Magyarországon elsőként — Szegeden alakult meg a színészek szakszervezete. Elnöke Beregi Oszkár volt. Helyettese pedig Herczegh Vilmos, aki ma egyetlenörökös tagja a Szegedi Nemzeti Színháznak. A felszabadult Szeged első színidirektora dr. Baranyi János volt zeneiskolai igazgató lett. A második Lehotay Árpád, aki a budapesti Nemzeti Színháztól érkezett Szegedre. Cyranójának ötödik felvonására, amíg él, emlékezni fog a fiatalember. Természetesen a Csárdáskirálynőt is játszották. Petur Ilka volt Sylvia, Haller Sándor (ma szervezőtitkár) Edwin Bénit Sugár Mihály alakította. A fiatalember is részt vett atörténelmi jelentőségű előadásokon. Egy délután tovább tartott az előadás, mint tervezték. Vagy gyorsabban sötétedett, ma már nehéz lenne eldönteni. Tény, hogy hirtelen éjszaka vonult Szegedre, amikor a fiatalember Felhő utcai lakására indult. (Akkor már itt lakott, jó messzire a költőnőtől s a színháztól.) — Sztoj prigyot?! — harsant a patrul kiáltása az éjszakában. Az fiatalember nem volt gyáva, mégis megijedt. Nem volt kijárási engedélye, s nem tudta a nyelvet. De énekelni tudott. Azt például, hogy -Ej, cica, eszem azt a csöpp kis szád". Elénekelte. Annyi ölelést szovjet katonáktól azóta se kapott. És díszkíséretet hazáig. Igaz, hogy hazáig énekelnie kellett. A Csárdáskirálynőt. Már nem hallgattak a múzsák Sok-sok jó színész, ma már országosan ismert prózai hős vagy operaénekes neve szerepelt a pénztár mellett kiragasztott Deák Ferenc utcai színlapon. Itt kezdett Simándy József és itt játszotta az Úri-muri Szakmáry Zoltánját Bessenyei Ferenc. Nem sokkal később érkeztek Szegedre, mint a fiatalember. De már a rendre érkeztek. A béke szép rendjére, jó csendjére. Amikor már nem hallgattak a múzsák. Most, húsz év múltán mindez eszébe jutott a fiatalembernek. Amikor Vaszy Viktor, a sok nagy sikert megért Szegedi Nemzeti Színház igazgatója átnyújtotta az emléklapot, mint a felszabadulás után újraindított magyar színjátszás első társulata lelkes tagjának. Mert az a hajdan volt fiatalember én voltam. Csillag István EXTRA HÍR! Női szintetikus buli, extra méretben, divatszínekben 426,— Ft-tel Női szatén hálóing, csipke díszítéssel, extra méretben 226,— Ft Férfi barhend ing extra-extra méretben 126,— Ft EXTRA ÁRUHÁZ CSAK EGY VAN RÁKÓCZI ÚT 4. SZÁM ALATT Szerda, 1964. október 21. Alltelevízió műsoráról Irodalmi képeskönyv Ahány adás a sorozatban, alanyi stílus, annyiféle feldolgozás, annyi rendező. Ezúttal Momcserov Frigyes birkózott Szergejev-Denszkij írói anyagával. A történet hőse, Miron Mironovics Gurzson, tragikomikus figura, önző, gyáva, harácsoló kispolgár; a forradalom előtt, a hatalom kis részének birtokában nyomasztó, undorító, a forradalom után, félelmében, szánalmas, nevetséges. A történet nem érdektelen, a lélekrajz a kispolgár korlátoltságának korképe, színvonalas munka a feldolgozásban is. Mégis kérdéses, éppen ezt a művet kellett-e, érdemes volt-e képernyőre vinni ? Mamcserov mindenesetre tisztességgel teljesítette feladatát. Hangulatos rendezésében különösen az állóképek, a fotók ötletes felhasználását dicsérhetjük. A szomszéd kutyájának halálát jelző "felfordított" fénykép pompás ötlet. Kállai Ferenc és Ruttkai Éva élesen kontúrozott jellemrajzot adott a házaspárról. Ruttkai lágyabban, finoman kidolgozott átmenetekkel, bensőségesen érzékeltette a tán jobb sorsra is érdemes Gurzsonné fejlődését , fáradását, beletörődését s végül hasonulását férjéhez. Kállai játékában a keményebb vonások domináltak, a szatirikus szemléletmóddal már-már a karikatúráihoz közelített. Somlay-est Ismét Somlay! Nem az első — és bizonyára nem is az utolsó — emlékezés volt ez a nagy művészre a tv-ben. Ezúttal Hubay Miklós ihletett szövegével gazdagabb anyagot dolgozott fel a műsor. A rádiófelvételek felhasználásával új tartalékot tártak fel. Ügyes, jó ez a megoldás. A pályatársak — Mészáros Ági, Gobbi Hilda, Ruttkai Éva, Tolnay Klári — egyéni hangú megemlékezései fokozták a műsor érzelmi hatását. Balázs András tehetséges, invenciózus rendezőként mutatkozott be. Koreográfia Norman Thomson, a Budapesten vendégszereplő kanadai koreográfus láthatóan nemcsak a tánc, a színpad, hanem a televízió világában is otthonos. A budapesti stúdióiba is magával hozta a kamera előtti teljes fesztelenséget, oldott arcjátékot. Igaz, a műsor nem fejtette meg az alkotás titkát, nem tárta fel hiánytalanul belső folyamatát, de elmondott egyet s mást a koreográfus munkájáról, a tánckompozíció kimunkálásáról, felépítéséről, méghozzá nagyon kellemes, szórakoztató formában. Thomson minimális szöveggel — a tolmácsolás még így is okozott némi nehézséget, bár a zeneszerzővel folytatott magyar—angol párbeszéddel elég jól oldották meg — változatos képekben, gyors tempóban, sok mozgással tárt fel a néző előtt egy stilizált, kulissza mögötti világot, amely minden stilizáltsága ellenére a póz- és máznélküliség érzetét keltette fel. Röviden ..........- on A TV Híradóban örvendetesen szaporodnak az érdekes külpolitikai összeállítások. Különösen tetszett a keddi Csendes háború, a de Gaulle dél-amerikai útjáról készített, szellemes összefoglaló, Bábolnáról hangulatos riportfilm készült. A lassított felvételek fokozták a hatást. Ökonomikus szerkezet, alapos anyagismeret, szép fényképezés, jó tempó jellemezte ahétköznapi" riportfilmet, amelynek elsőrendű célja nem a hatáskeltés, hanem a tények megismertetése. Ezt a korántsem lebecsülendő feladatot sikeresen oldotta meg. Fontos problémát dolgozott fel a Lányok asszonyok műsora: a nők átlagkeresete alacsonyabb, mint a férfiaké. Miért? A választ egész sor nyilatkozat adta meg. Statisztikai adatok bizonyították: tarthatatlan, indokolatlan ez az állapot. A nyilatkozatokból felépített riportműsor izgalmasan hatott, pedig nem volt benne semmi különleges,eredeti" formai megoldás. Hatásának titka: közérdekű, társadalmi kérdésekről szólt. Ha a kulturális területeken lehetne olimpiai aranyérmet nyerni, a magyar zenei oktatás bizonyára aranyérmes lenne. A világhírű magyar gyermekmuzsikálásból is ízelítőt adott a vasárnap délelőtti hangverseny, a Zenére nyílik a sajtó, amelyet öt külföldi televízió vett át. Ezúttal — bár a műszaki hiba ördöge most sem kímélt bennünket — nem vallottunk szégyent. A magas színvonalú, élvezetes ifjúsági hangverseny modern magyar zeneszerzők műveit közvetítette a világnak. A magyar zeneszerzőknél hagyomány, hogy szívesen írnak a gyermekek számára és a muzsikáló gyerekek — tanúsította a koncert — megértik, szeretik a nekik írt muzsikát. Apor Judit, a műsor szerkesztője a rendező, Seregi László, a két koreográfus, Géczy Éva és Péter László szívvel, lélekkel végezték ezt a munkát, s a közreműködő művészek — és gyerekek — segítségével olyan meleg, kedves muzsikálást, éneket, táncot, játékot produkáltak, amely jóleső érzéssel töltött el minden zenekedvelőt Vilcsek Anna MADÁCH-KIÁLLÍTÁS az Irodalmi Múzeumban A Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum emlékkiállításai jóval többet jelentenek egyegy évforduló szokványos megünneplésénél. A rendezés nemcsak életrajzok homályos pontjait világítja meg, s az értékelések egyenetlenségei között igazít el, hanem példát mutat a modern múzeumi formakultúra alkalmazására is. A legújabb tárlat, a Madách Imre halálának 100. évfordulóján megnyílt kiállítás ismét igazolja elit. Az előtérben Az ember tragédiája modern illusztrációi: Szántó Piroska, Raszter Károly, Martyn Ferenc, Kondor Béla, Hincz Gyula, Würtz Ádám, Bálint Endre és mások grafikái és akvarelljei szemléletesen mutatják meg, milyen érzéseket vált ki a mai kor emberéből a Tragédia egy-egy színe és gondolata. A belső két terem kiállítási anyaga jól követhetően két részre tagolódik. Az első helyiség az életrajzot művészi színvonalon szemlélteti, nem kerülve meg a múzeum sajátos pedagógiai feladatát sem. A bejárattal szemben a hatalmas falfelületen mindössze két műtárgy látható. Az egyik Vilt Tibor érdekes megoldású Madách-mellszobra, ezüstös hatású, alumínium domborítású háttér előtt, kitűnő megvilágításban. Mellette alacsony dobogón egyetlen íróasztal. A Tragédia szerzője dolgozott ennél az asztalnál, s a magyarázó szövegnél szemléletesebben beszél erről az üvegbura alatt egy becses album, Az ember tragédiája kézirata. Az első prágai színnél van kinyitva, hol Ádám szavai olvashatók: »Úi, jő-e kor melly e’ rideg közömböt Leolvasztandja, s melly új tetterővel Szemébe néz az elavult lomoknak, Bíróul lép fel, büntet és emel’.« Híven követhetjük a javításokat, az óhon áthúzva az ékezet, a mellynél törölve az egyik "-1", a második sorba beszúrva egye-s"-betű és a közömböt" szó helyett a javított szövegközönyt. A tárlók felett Tragédia-idézetek vezetnek végig. Alattuk érdekes dokumentumok: az író használati tárgyai, első olvasmányai, és egyetlen verskötete, a font-virágok, amely még az író életében jelent meg. Timon álnéven írott levelei, tudósításai a Szalai László által szerkesztett Pesti Hírlapban sokoldalú érdeklődését bizonyítják, későbbi olvasmányai — Carlye-tól a francia forradalom története, Milton-tól Az elveszett paradicsom, Humboldt Kosmosa, Fourier, a francia utópista szocialista műve, valamint Feuerbachtól A kereszténység eredete — egy európai szellem tájékozódási vágyát mutatják. Az egyik tárlóban két útlevelét is láthatjuk. A tintával írott szöveg szerint a termete középszerű, képe hosszas, szeme fekete, orra rendes«. Olsten, 1861. augusztus 25-én kelt az a levél, amelyet a Tragédia első műértő lektora, Arany János írt Tompa Mihályhoz: »Poesisről szólván, valahára fedeztem fel egy igazi talentumot. Kézirat van nálam: Az ember tragédiája. Faust-féle drámai kompositio, de teljesen maga lábán jár. Hatalmas gondolatokkal teljes. Ez az a levél, mely részben eldöntötte nemzeti drámánk sorsát. A következő teremben egy másik idézet a Tragédia világhírének újabb állomásáról tudósít. -Legszebb diadalaim legnagyobbját ünnepeltem. Az ember tragédiája hatalmasan sikerült« — jegyezte fel naplójába Paulay Ede, miután elsőnek mutatta be a művet 1883. szeptember 21-én a Nemzeti Színház. Az első előadást még nagyon sok követte, Magyarországon és külföldön is. Két térkép a hazai, illetve az európai bemutatókat szemlélteti; néhány plakát, fénykép, színpadterv és az 1961-es, Nemzeti Színház-beli felújítás rendezőpéldánya érdekesen rajzolja ki a Tragédia további útját. A felszabadulás után rendezett vidéki, egri, miskolci, kecskeméti és szegedi előadások képei közt nincs még ott a szolnoki, itt az elmúlt hetekben mutatták be nagy sikerrel Madách drámai költeményét. Album-alakú díszkiadások, a közismert Zichy Mihály illusztrációkkal, népszerű Tragédia-kiadványok és bibliofil kötetek mellett ott vannak, a tárlókban a külföldi, német, angol, orosz, eszperantó, finn, román, olasz fordítások is, magyar és külföldi Madáchrajongók jóvoltából. Külföldi előadások színlapjai és bírálatai után két ifjúsági előadásról is tudósít a kiállítás. Az egyiket tíz esztendővel ezelőtt rendezték meg a Zeneakadémia kistermében: a pesti Madách Gimnázium adta elő — néhány év mulasztásait pótolva — névadója művét. Az előadás érdekessége, hogy Lucifert Lengyel György, a debreceni Csokonai Színház mostani főrendezője játszotta. Éppen tíz évvel később, 1964. április 23-án az ausztriai Judenburg reálgimnazistái mutatták be a város dísztermében a Tragédiát, a Murtaler Zeitung háromhasábos, fényképes cikke alapján — sikerrel. A modern hangulatú, jól áttekinthető, a Madách-életpályát szemléletesen bemutató kiállítást Miklós Róbert rendezte, őt dicséri az anyag gondos megválogatása, és az az igény, hogy korszerű köntösben, a szemnek tetsző formában tárja elénk Az ember tragédiája és írójának jelentőségét. hy