Magyar Nemzet, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-13 / 10. szám
Szerda, 1965. január 13. Magyar Nemzet. Új lámpások és idős betűvetők csendben A USUUI H itt kezdődött el másfél, két évvel ezelőtt és csendben folyik most is szerte az országban. Néhány jeles katonája, akiről hallottam, újra és újra feltűnik képzeletemben. Mert amit csináltak, az olyan szép, olyan nemes, hogy elfelejteni egykönnyen nem lehet. Látom a gergelyugornyai parasztembert, Varga Istvánt, aki a napi nehéz fizikai munka után esténként leül egyik dolgozótársa mellé és szálkás betűivel mutatja neki, hogyan kell írni a B-t, az R-t, az O-t. Először azokat a betűket igyekszik megtanítani, amelyek társa nevében szerepelnek. Azért, hogy minél előbb le tudja írni a nevét, hogy ezzel kedvet teremtsen neki a további tanulásra. Látom az encsencsi tanács adminisztrátorát, aki tíz analfabétát készített fel a vizsgára. Ha valamelyik nem ment el hozzá a szokott időben, felkereste otthon. Kérlelte vagy korholta — kinél melyik volt eredményesebb — csakhogy le ne morzsolódjon. Ha festő volnék, megpróbálnám megörökíteni a pillanatot, ahogy Tiszadadán az egyik általános iskolás kislány édesanyját tanítja írni, ahogy gyenge kezével vezeti a ceruzát mereven szorító érdes ujjakat. Most is előttem vannak Kőházi László kölkedt tanító egyszerű, könnyen áttekinthető óravázlatai, amelyeket olyan érettségizett fiatalok és más értelmiségiek számárakészített, akik vállalkoztak analfabéták tanítására. És felsorakozik előttem a rengeteg városi és falusi új "lámpás", tanár és tanító, gimnazista és népfrontbizottsági tag: karcagiak, valkóiak, baranyaiak és borsodiak, akik ma is folytatják ezt a világosságot teremtő küzdelmet . Nehéz ennek a harcnak minden szakasza, de különösen nehéz a "felderítő munka". Háztól házig, utcáról utcára kell ezt folytatni — mondja Tóth László, a Hazafias Népfront munkatársa, e mozgalomnak szintén fáradhatatlan munkása. Az 1960-as népszámlálásból legfeljebb csak azt tudták meg, hány analfabéta van a faluban, a városban, de hogy kik azok, hol laknak, öregek-e, fiatalok-e, ezt fel kellett deríteni. Ehhez nagy segítséget adtak azok az akcióbizottságok, amelyek a Hazafias Népfront és a tanácsok művelődési osztályainak a közreműködésével jöttek létre. A népfrontbizottságok felkérték az orvosokat, gyógyszerészeket, postásokat, kisiparosokat, akiknek szoros kapcsolatuk van az emberekkel — írják fel azok neveit, akik írástudatlanok, illetve munkájuk során kutassanak utánuk. [Win Vilit könnyű, mert 11CIN YUU a többség szemérmesen titkolja, szégyenkezik miatta, mintha legalábbis ez saját bűnük, mulasztásuk volna. Szolnok megyében akkor derült ki az egyik termelőszövetkezeti kocsisról, hogy analfabéta, amikor brigádvezetőnek akarták megválasztani. Az emberek nem akarták elhinni, hiszen motorkerékpárja volt, KRESZ-ből is levizsgázott. Hogyan csinálta ezt? — kérdezték tőle. "Az egyik iskolás gyerekkel felolvastattam a szabályokat és magnetofonra vettem« — felelte. Ezután iratkozott be az úgynevezett "alapismereti tanfolyamra". Nyíradonyban dr. Papp Györgyné gyógyszerész úgy fedezett fel több írástudatlant, hogy mindenkinek előtte, a gyógyszertárban kellett aláírni a receptet. A szívós, türelmes munka legtöbb helyen meg is hozta az eredményt. Bács megyében például csaknem valamennyi községben feltérképezték, melyik utcában, ki az analfabéta. A legtöbb faluban tervet készítettek arra is, hogy évente hány felnőttet fognak levizsgáztatni. Elsősorban az 50 éven aluli munkaképes emberekre irányították a figyelmüket, de ha annál idősebb önként jelentkezett, azokkal is foglalkoztak. — Különösen szép eredményt értek el Valkón — mondja Tóth László. — A faluban található 61 analfabétából az elmúlt néhány év alatt harmincat megtanítottak írni, olvasni. Közülük nyolcan elvégezték a negyedik elemit, négyen pedig most járják a hetedik általánost. Ebben nagy érdeme volt a helyi népfrontnak, a tanítóknak, Horváth Béla iskolaigazgatónak, de a termelőszövetkezetnek és az erdőgazdaságnak is. Egyszóval összefogott értük az egész falu. Pest megyében másfelé is jó eredményekkel találkozni. Ebben a megyében a pártszervek hatékonyan támogatják a népfrontnak és a népművelési szerveknek ezt a kezdeményezését. Cegléden és a ceglédi járásban például a jelek szerint ez év végére az 50 éven aluli analfabétákat — egy-két beteg, illetve makacs ember kivételével — mind megtanítják írni, olvasni. Azzal azonban még sehol nem ér véget a harc ezekért az emberekért, hogy felkutatták őket és gyakran hetekig tartó rábeszéléssel sikerült tanulásra bírni. Megtartásuk is legalább akkora energiát igényel. S ahol ez hiányzik, ott igen nagy a lemorzsolódás. Borsod megyében például a másfél évvel ezelőtt tanfolyamra jelentkezett 1049 analfabéta közül csak 425 vizsgázott le. A vizsgától de nagyon fél. Az egyik Szolnok megyei faluban a vizsga napján nem jelent meg az iskolában a szövetkezet pásztora, Franci bácsi, tanfolyami hallgató. A tanító meglátogatta és Franci bácsi, ha kelletlenül is, vele ment. Amíg a tanító úr előkereste a bizonyítványokat, addig bizony Franci bácsi a folyosóról kereket oldott. Félóra múlva a tanító meg az igazgató ismét megjelent a pásztor házánál. "Mi történt Franci bácsi, hogy faképnél hagyott bennünket ?" — kérdezték tőle. "Tudják, ott a folyosón jutott eszembe — mondja zavartan a pásztor —, hogy nem jól kötöttem a jászolhoz a Zsömlét. Haza szaladtam, mert féltem, hogy kárt tesz magában.« A tanító dicséri a lelkiismeretes munkájáért, közben megkéri, mutassa meg nekik azt a levelet, amit katona fiának fogalmazott. Franci bácsi megmutatja, majd a tanító úr kezében levő újságon is elolvassa a vezércikk címét. »Na, Franci bácsi, maga ezzel le is vizsgázott. Tessék a bizonyítványa A tanítványnak fény villant a szemében és felszabadultan mondta: "Hát akkor kerüljenek beljebb, mert ez aztán igazán ok az ivásra.« — Az analfabéták egy része a cigány lakosság köréből kerül ki — mondja Tóth László. — Jászapátiban például a cigánytelep 129 lakójából 102 írástudatlan. Náluk még nagyobb szükség van a türelemre, a leleményre. Sahnlcxi e®rik faluja-ÖAdUUltfei bán a cigánytelepre vezető út temető mellett visz el. S a putrik lakói babonásak. »Aki iskolába jár, azt a halál hamarabb lekaszálja — a tüzes ördög elviszi« — terjesztette közülük valamelyik, akinek nem fűlt a foga a tanuláshoz. A többiek megrémültek és abbahagyták a tanulást. Máshol azért nem sikerült tanulásra bírni a cigány férfiakat, mert az terjedt el közöttük, hogy "aki levizsgázik, azt beviszik katonának". Borsodban az egyik cigánytelepre többször kimentek a tanítók, a népfrontbizottsági tagok, hogy bevonják őket az alapismereti tanfolyamra. Ahelyett, hogy hajlottak volna a szóra, felkerekedtek és a szomszéd faluban telepedtek le. Csakhogy rövidesen ott is megindult a küzdelem az analfabetizmus ellen... így folyik a küzdelem minden egyes emberért. És az eredmények nem is maradnak el. Még a cigányok között sem, ha van elég kitartás, áldozatkészség. A baranyai Godisa községben például, hogy a cigányoknak ne kelljen a hideg időben begyalogolni a faluba, a telepükön kimeszeltetett a tanács egy üres "házat". Oda jár ki betűvetésre megtanítani 16 embert az egyik helyi pedagógus és két gimnazista. Sásdon és környékén több népfrontbizottsági tag vállalta, hogy egyéni tanulás formájában három-négy analfabétát, köztük cigányt, felkészít a vizsgára. Cibakházán kilenc cigányfiatalt bevontak a tánccsoportba és a próbák után írni-olvasni tanítják őket. Ilrevártnc összesítés nincs, urszálgos de egyes részeredmények szép sikerről tanúskodnak. Szolnok megyében például — ahol 1960-ig évente 20—30 fővel csökkent az analfabéták száma — 1963- ban 500 analfabétát, 1964-ben pedig 986-ot tanítottak meg írni, olvasni. Szabolcsban a múlt évben 1375 ember vett részt alapismereti oktatásban. Amíg tavaly a kisvárdai járásban 104 analfabéta vizsgázott, most 250-en tanulnak. Karcagon 86-tal, Kisvaszaron 23-mal, Mezőtúron 39-cel csökkent a számuk ... Folytatni lehetne még. De kell folytatni tovább ezt a nemes munkát is Az éhségteremtést a betűre, a szóra. Egyes községekben, járásokban még nem mozdult meg a jég. Kunmadarason a 258 analfabétából 14, Jászfényszarun a 160-ból hat fő kezdte el eddig csak a tanulást. Egyesek azt mondják, jobban érdekeltté kellene tenni a pedagógusokat, a fiatal értelmiségieket az analfabetizmus felszámolásában. Erre történt is intézkedés. Az első eredményes vizsgázó után a tanító 200 forintot, minden további vizsgázó után 100— 100 forintot kap. Nem sok, nincs vele megfizetve a rengeteg fáradozás, türelem. Ezt a munkát tulajdonképpen nem is lehet megfizetni! Akik ezt végzik, pedagógusok, népfront emberek, gimnazisták, azok nem is a pénzért teszik. Hogy miért, azt nehéz megfogalmazni. Ezek a szavak: hivatásszeretet, öntudat, hazafiság, csaknem kevés ide jelzőnek. Nem is ez a fontos, hanem, hogy az ilyen emberek száma egyre nő. Velük arányban pedig csökken azoké, akik aláírás helyett keresztet rajzolnak a papírra. Keserű Ernő Halasi Fischer Ödön halála Nyolcvanéves korában, rövid betegség után elhunyt Halasi Fischer Ödön, aki a világháború előtti Magyarország haladó polgári mozgalmaiban jelentékeny szerepet játszott. Ahhoz a polgári réteghez tartozott, amely támogatta az irodalmat. Halasi Fischer Ödön nagy anyagi áldozatokat hozott a radikális polgári sajtó megteremtéséért. Egyik alapítója volt a Világnak, amelynek része volt az 1918-as "őszirózsás forradalom" kirobbanásában. Majd az ellenforradalmi korszakban, amikor a frankhamisítás leleplezése miatt ezt az újságot betiltották, Halasi Fischer hozzájárult a Magyar Hírlap átszervezéséhez. A Magyar Hírlap Feleky Géza irányítása mellett polgári síkon harcot folytatott a Gömbös-féle szélsőjobboldali irányzat ellen. Az elhunyt alapítója és elnöke volt a Cobden Szövetségnek, amely számos hazai és külföldi tudósnak és írónak biztosított pódiumot. A füredi program A Magyar Nemzet »A Balaton nagy esztendeje« című cikkében ismertette a füredi ünnepi hetek tervét. A nagyvonalú javaslatot a községi pártszervezet támogatásával dolgozta ki a balatonfüredi Hazafias Népfront, személy szerint Peremartoni Nagy Sándor mérnök, a népfront kulturális osztályának tagja. A tervezethez csak azt kell hozzátenni, hogy megvalósítása nem igényel terven felüli beruházást. Füred rendelkezik a legfontosabb előfeltételekkel, a nagyszámú látogató elhelyezésének lehetőségével. Csak követni kell a külföldi idegenforgalmi centrumok gyakorlatát, amelyek nagyobb kultúresemények idején vendégeik egy részét 10—15 kilométeres körzetben levő helységek szállodáiban helyezik el. Füreden ezt a gyakorlatot könnyedén követhetjük, mert az utószezonban már van elég hely Tihany, Földvár, Siófok, Almádi szállodáiban és moteljeiben. E közeli környékből autóbuszok és hajók hozhatnák át a vendégeket a Füreden lejátszódó események színterére. A nagyarányú program megvalósításához Füreden egyedül egy nagy hangversenyterem hiányzik — a zenei és színházi előadások megtartására —, valamint két középnagyságú terem a kongresszusok és kiállítások céljára. Mindkét követelmény aránylag kis többletkiadással megvalósítható. A lebontásra érett füredi moziépület helyett már közeli megvalósításra tervbe van véve egy korszerű új mozi építése. Az esedékes építkezésnél a nézőteret Füred kulturális jelentőségéhez mért nagyságúra kell tervezni és ezzel meglenne a hangversenyterem. Ugyancsak készül Füreden egy új nagy szálloda is, ebbe kellene betervezni a konferencia-termeket. A füredi program megvalósításának tehát mindenképp legfőbb előfeltétele a tervezett modern szálloda mielőbbi megépítése. Füredi Ne vadásszanak nappal a Szabadság-hegyen! Vasárnap reggel friss hó esett, s délelőttre már megteltek a Szabadság-hegy erdei útjai és ösvényei síelőkkel és turistákkal. Déli 12 óra után épp az Úttörővasút Előre állomásánál jártunk, amikor közvetlen közelből éles puskalövések csattantak gyors egymásutánban. Nehéz golyóspuskák szóltak itt is, ott is; a síelők lefékeztek, a rejtett erdei ösvényeken barangoló turisták megtorpantak, s fedezéket igyekeztek keresni. De még délután fél háromkor is feszengtek a hegyoldalak egy-egy lövéstől. Jól tudjuk, hogy a vadászok általában vadra lőnek, de azt is tudjuk, hogy még a jól célba irányított golyó is eltévedhet, éppen ezért ne vadásszanak fényes nappal a főváros legszebb erdei kirándulóhelyén! Néhány ember puskás szenvedélye nem veszélyeztetheti ezer és ezer kiránduló és sportoló életét, nem zavarhatja meg felüdülésnek szánt vasárnapi kirándulásuk pihentető nyugalmát A budai hegyeket az utóbbi években egyre szebb parkerdővé varázsolja az állami erdészet, tudván, hogy milyen kimagasló szerepe van ennek az erdőterületnek a dolgozók kulturált szabad idő töltése terén. Védik növényzetét, ősi bükköseit, tölgyeseit, ligetszerű kiképzéssel, fenyőtelepítésekkel színezik, élénkítik, miért lenne hát túlzott az igény, hogy legyenek az emberek is védettek ebben a fővárosba ékelődött erdei tájban. Ha okvetlenül irtani kell az esetleg ide húzódó dúvadakat, vaddisznókat, miért nem lesnek rájuk hajnalban, amikor még nem lepték el emberek az erdőt. Vagy éjszaka, vagy hétköznap kora reggel, de engem véletlenül se lőjenek le vasárnap délben a Szabadság-hegyen, pár száz méterre az Úttörővasút állomásától. A. Cy. „16 éve várja elismerését egy újító" A Magyar Nemzet december 25-i számának 7. oldalán "16 éve várja elismerését egy újító" címmel megjelent cikk rám vonatkozó állításai pontatlanok. Az általam kifogásolt bekezdés a következő: "Közben a kísérlet folyt tovább. Mégpedig eredménnyel. Igaz, hogy ebben az időben az Agrokémiai Kutató Intézetben egy gyűlésen ezzel kapcsolatban felszólalt Sarkadi János dr. tudományos kutató, s kijelentette, hogy a tőzegkomposztos trágyázási eljárási kísérleteket nem érdemes folytatni, mert nem vezetnek eredményre. Ez 1949-ben történt. Egy évre rá ugyanez a Sarkadi dr. az Országos Tervhivatal tőzegbizottságának értekezletén megváltoztatta álláspontját, kijelentette: a kísérletek eredményesek." A fentiekhez a következőaket kell tudni: A tőzeg és műtrágyák együttes alkalmazásáról már 1948 előtt is sok közlemény jelent meg a külföldi szaklapokban. Egyes szerzők negatív, mások pozitív eredményekről számoltak be. Az ellentétes eredményeknek az az oka, hogy a tőzeg minőségétől, a talaj tulajdonságaitól, az alkalmazott műtrágyák arányától, mennyiségétől és nem utolsósorban a közgazdasági viszonyoktól, köztük a tőzeg és műtrágyák árától függ az eljárás gazdaságossága. Felszólalásaimban, illetve magánjellegű beszélgetésekben én legfeljebb csak ezekről a külföldi — ellentétes jellegű — tapasztalatokról számolhattam be. Erdélyi László kísérletét személyesen nem láttam, tehát sem azt nem jelenthettem ki, hogy az ő kísérletei nem vezetnek eredményre, sem azt, hogy ezek eredményesek. Megjegyzem még, hogy sem 1949-ben, sem 1950-ben nem rendelkeztem olyan hatáskörrel, melyek révén jogom vagy alkalmam lett volna a kísérletek továbbfolytatását, vagy az eljárás bevezetését eldönteni. Dr. Sarkadi János, az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet trágyázási osztályvezetője A KÁLVIN TÉRI ÁRUHÁZ VENDÉGSZEREPLÉSE A gólya áruházban (VI., Nagymező utca és Majakovszkij utca sarok) Átépítésének ideje alatt a Kálvin téri Áruház a GÓLYA ÁRUHÁZBAN ÜZEMEL Ruházati cikkek! Rövidáruk! Kényelmes vásárlás! Előzékeny kiszolgálás! Nyitva 10 órától este fél 7 óráig 5 A Petőfi Tsz klubjában Új klubhelyiségében igen eredményes esztendőtől búcsúzott a kecskeméti Petőfi Termelőszövetkezet tagsága. Egy-egy munkaegység értéke megközelíti a negyven forintot, s szép egyetértésben dolgozik mindenki a közös célokért. Érthető, ha növekedett a művelődés, a szórakozás iránti vágy. Sokan látogatják szombat esténként a "tanyai filmklub" előadásait, szerdai napokon az ismeretterjesztő rendezvényeket, a szakmunkásképző tanfolyamot. Örömmel fogadta a tagság a Hazafias Népfront városi elnökségének javaslatát is: a megyeszékhely többi termelőszövetkezetéhez hasonlóan, közösen emlékezzenek meg a tsz névadójáról. Kollár István alapszervi párttitkár és Dobos Menyhértné pedagógus, a tanyai népfrontcsoport vezetője igazán elismerésre méltóan fáradoztak a szép kezdeményezés sikere érdekében. A köszönet mégis, elsősorban Jancsó Adrienné előadóművésznőt illeti. Az ismeretség néhány esztendeje kezdődött. A szomszédos pusztán szerepelt. Nagy újság volt ez akkoriban. Addig legfeljebb a művelődési autó látogatása hozott időnként némi változatosságot az egyhangúságba. Jancsó Adrienné volt az első, igazi művész az egytantermes Sóhordó úti iskolában. A hajdan irodalmi est jó híre idáig terjedt és máig fennmaradt. Nyilván ezért kérték meg éppen őt Petőfi Sándor költeményeinek tolmácsolására. A művésznő olyan nagy gyönyörűséget szerzett a népes hallgatóságnak, hogy még az egyébként nehezen felmelegedő, lelkesedő tanyasi közönség tapsvihara sem elegendő a részvevők elismerésének kifejezésére. Legyen ez a pár sor nyilvános bizonysága Jancsó Adrienné eléggé nem méltányolható népművelő tevékenységének, hálánknak és annak, hogy a Petőfi Termelőszövetkezet dolgozói mennyire tisztelik és szeretik névadójukat, a költőt. Heltai Nándor népművelési felügyelő Mozit a hűvösvölgyi és zugligeti útszakaszra A Moszkva tértől Hűvösvölgy és Zugliget felé terjedő hatalmas zöldövezeti területnek egyetlen mozija sincs. A Városmajorban szabadtéri színpad van, de a szeszélyes időjárás miatt alig lehet számításba venni. A Szilfa utcai kis kultúrházban keskeny filmet vetítenek. A Riadó utca és a Pasaréti út sarkán volt az egyetlen komoly mozi, melyet azonban mintegy másfél évtizede megszüntettek. A legközelebbi mozit csak villamossal vagy autóbusszal — de így is átszállással — lehet megközelíteni. A lakosság száma állandóan nő. A Kelemen László utcában épült legújabb háztömbök lakói egymagukban is megtöltenének egy nagy mozit. Gombamódra épülnek itt a nagyméretű társasházak. Jó lenne mozit is adni a környéknek. Szabó J. Alajos, Bp., II., Bognár utca 10. Az újjáépített Belváros kedves színfoltja a most megnyílt APOSTOLOK COCTAIS-BÁR K, Kígyó u. 4/6. a MÉZES MACKÓ mellett