Magyar Nemzet, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-13 / 10. szám

Szerda, 1965. január 13.­ Magyar Nemzet. Új lámpások és idős betűvetők­ csendben A USUUI H itt kezdődött el másfél, két évvel ezelőtt és csendben folyik most is szerte az országban. Néhány jeles katonája, akiről hallot­tam, újra és újra feltűnik képzeletemben. Mert amit csináltak, az olyan szép, olyan nemes, hogy elfelejteni egy­könnyen nem lehet. Látom a gergelyugornyai parasztembert, Varga Istvánt, aki a napi nehéz fizikai mun­ka után esténként leül egyik dolgozótársa mellé és szálkás betűivel mutatja neki, hogyan kell írni a B-t, az R-t, az O-t. Először azokat a betűket igyekszik megtanítani, ame­lyek társa nevében szerepel­nek. Azért, hogy minél előbb le tudja írni a nevét, hogy ezzel kedvet teremtsen neki a további tanulásra. Látom az encsencsi tanács adminiszt­rátorát, aki tíz analfabétát készített fel a vizsgára. Ha valamelyik nem ment el hoz­zá a szokott időben, felkeres­te otthon. Kérlelte vagy kor­holta — kinél melyik volt eredményesebb — csakhogy le ne morzsolódjon. Ha festő volnék, megpróbálnám meg­örökíteni a pillanatot, ahogy Tiszadadán az egyik általános iskolás kislány édesanyját ta­nítja írni, ahogy gyenge ke­zével vezeti a ceruzát mere­ven szorító érdes ujjakat. Most is előttem vannak Kő­házi László kölkedt tanító egyszerű, könnyen áttekinthe­tő óravázlatai, amelyeket olyan érettségizett fiatalok és más értelmiségiek számára­­készített, akik vállalkoztak analfabéták tanítására. És fel­sorakozik előttem a rengeteg városi és falusi új "lámpás", tanár és tanító, gimnazista és népfrontbizottsági­ tag: karca­giak, valkóiak, baranyaiak és borsodiak, akik ma is folytat­ják ezt a világosságot teremtő küzdelmet . Nehéz ennek a harcnak minden szakasza, de különö­sen nehéz a "felderítő mun­ka". Háztól házig, utcáról ut­cára kell ezt folytatni — mondja Tóth László, a Ha­zafias Népfront munkatársa, e mozgalomnak szintén fárad­hatatlan munkása. Az 1960-as népszámlálásból legfeljebb csak azt tudták meg, hány analfabéta van a faluban, a városban, de hogy kik azok, hol laknak, öregek-e, fiatalok-e, ezt fel kellett de­ríteni. Ehhez nagy segítséget adtak azok az akcióbizottsá­gok, amelyek a Hazafias Nép­front és a tanácsok művelő­dési osztályainak a közremű­ködésével jöttek létre. A népfrontbizottságok felkérték az orvosokat, gyógyszerésze­ket, postásokat, kisiparosokat, akiknek szoros kapcsolatuk van az emberekkel — írják fel azok neveit, akik írástu­datlanok, illetve munkájuk során kutassanak utánuk. [Win Vilit könnyű, mert 11CIN­ YUU a többség sze­­mérmesen titkolja, szégyenke­zik miatta, mintha legalábbis ez saját bűnük, mulasztásuk volna. Szolnok megyében ak­kor derült ki az egyik ter­melőszövetkezeti kocsisról, hogy analfabéta, amikor bri­gádvezetőnek akarták megvá­lasztani. Az emberek nem akarták elhinni, hiszen motor­­kerékpárja volt, KRESZ-ből is levizsgázott. Hogyan csinál­ta ezt? — kérdezték­ tőle. "Az egyik iskolás gyerekkel felol­vastattam a szabályokat és magnetofonra vettem« — fe­lelte. Ezután iratkozott be az úgynevezett "alapismereti tan­folyamra". Nyíradonyban dr. Papp Györgyné gyógyszerész úgy fedezett fel több írástu­datlant, hogy mindenkinek előtte, a gyógyszertárban kel­lett aláírni a receptet. A szívós, türelmes munka legtöbb helyen meg is hozta az eredményt. Bács megyében például csaknem valamennyi községben feltérképezték, me­lyik utcában, ki az analfa­béta. A legtöbb faluban ter­vet készítettek arra is, hogy évente hány felnőttet fognak levizsgáztatni. Elsősorban az 50 éven aluli munkaképes emberekre irányították a fi­gyelmüket, de ha annál idő­sebb önként jelentkezett, azokkal is foglalkoztak. — Különösen szép ered­ményt értek el Valkón — mondja Tóth László. — A fa­luban található 61 analfabétá­ból az elmúlt néhány év alatt harmincat megtanítot­tak írni, olvasni. Közülük nyolcan elvégezték a negye­dik elemit, négyen pedig most járják a hetedik általánost. Ebben nagy érdeme volt a he­lyi népfrontnak, a tanítóknak, Horváth Béla iskolaigazgató­nak, de a termelőszövetkezet­nek és az erdőgazdaságnak is. Egyszóval összefogott értük az egész falu. Pest megyében másfelé is jó eredményekkel találkozni. Ebben a megyében a párt­szervek hatékonyan támogat­ják a népfrontnak és a nép­művelési szerveknek ezt a kezdeményezését. Cegléden és a ceglédi járásban például a jelek szerint ez év végére az 50 éven aluli analfabétákat — egy-két beteg, illetve ma­kacs ember kivételével — mind megtanítják írni, olvas­ni. Azzal azonban még sehol nem ér véget a harc ezekért az emberekért, hogy felkutat­ták őket és gyakran hetekig tartó rábeszéléssel sikerült tanulásra bírni. Megtartásuk is legalább akkora energiát igényel. S ahol ez hiányzik, ott igen nagy a lemorzsolódás. Borsod megyében például a másfél évvel ezelőtt tanfo­lyamra jelentkezett 1049 anal­fabéta közül csak 425 vizsgá­zott le. A vizsgától de nagyon fél. Az egyik Szol­nok megyei faluban a vizsga napján nem jelent meg az iskolában a szövetkezet pász­tora, Franci bácsi, tanfolyami hallgató. A tanító meglátogat­ta és Franci bácsi, ha kellet­lenül is, vele ment. Amíg a tanító úr előkereste a bizo­nyítványokat, addig bizony Franci bácsi a folyosóról ke­reket oldott. Félóra múlva a tanító meg az igazgató ismét megjelent a pásztor házánál. "Mi történt Franci bácsi, hogy faképnél hagyott ben­nünket ?" — kérdezték tőle. "Tudják, ott a folyosón jutott eszembe — mondja zavartan a pásztor —, hogy nem jól kötöttem a jászolhoz a Zsöm­lét. Haza szaladtam, mert fél­tem, hogy kárt tesz magá­ban.« A tanító dicséri a lelki­ismeretes munkájáért, közben megkéri, mutassa meg nekik azt a levelet, amit katona fiá­nak fogalmazott. Franci bácsi megmutatja, majd a tanító úr kezében levő újságon is elolvassa a vezércikk címét. »Na, Franci bácsi, maga ezzel le is vizsgázott. Tessék a bi­zonyítványa A tanítványnak fény villant a szemében és felszabadultan mondta: "Hát akkor kerüljenek beljebb, mert ez aztán igazán ok az ivásra.« — Az analfabéták egy része a cigány lakosság köréből ke­rül ki — mondja Tóth László. — Jászapátiban például a ci­gánytelep 129 lakójából 102 írástudatlan. Náluk még na­gyobb szükség van a türelem­re, a leleményre. S­ahnlcxi e®rik faluja-ÖAdUUltfei bán a cigány­telepre vezető út temető mel­lett visz el. S a putrik lakói babonásak. »Aki iskolába jár, azt a halál hamarabb leka­szálja — a tüzes ördög elvi­szi« — terjesztette közülük valamelyik, akinek nem fűlt a foga a tanuláshoz. A többiek megrémültek és ab­bahagyták a tanulást. Máshol azért nem sikerült tanulásra bírni a cigány férfiakat­, mert az terjedt el közöttük, hogy "aki levizsgázik, azt beviszik katonának". Borsodban az egyik cigánytelepre többször kimentek a tanítók, a nép­frontbizottsági tagok, hogy be­vonják őket az alapismereti tanfolyamra. Ahelyett, hogy hajlottak volna a szóra, fel­kerekedtek és a szomszéd fa­luban telepedtek le. Csak­hogy rövidesen ott is megin­dult a küzdelem az analfabe­tizmus ellen... így folyik a küzdelem min­den egyes emberért. És az eredmények nem is maradnak el. Még a cigányok között sem, ha van elég kitartás, áldozatkészség. A baranyai Godisa községben például, hogy a cigányoknak ne kell­jen a hideg időben begyalo­golni a faluba, a telepükön kimeszeltetett a tanács egy üres "házat". Oda jár ki betű­vetésre megtanítani 16 em­bert az egyik helyi pedagó­gus és két gimnazista. Sásdon és környékén több népfront­­bizottsági tag vállalta, hogy egyéni tanulás formájában három-négy analfabétát, köz­tük cigányt, felkészít a vizs­gára. Cibakházán kilenc ci­gányfiatalt bevontak a tánc­­csoportba és a próbák után írni-olvasni tanítják őket. Ilrevártnc összesítés nincs, urszálgos de egyes rész­­eredmények szép sikerről ta­núskodnak. Szolnok megyé­ben például — ahol 1960-ig évente 20—30 fővel csökkent az analfabéták száma — 1963- ban 500 analfabétát, 1964-ben pedig 986-ot tanítottak meg írni, olvasni. Szabolcsban a múlt évben 1375 ember vett részt alapismereti oktatásban. Amíg tavaly a kisvárdai já­rásban 104 analfabéta vizs­gázott, most 250-en tanulnak. Karcagon 86-tal, Kisvaszaron 23-mal, Mezőtúron 39-cel csök­kent a számuk ... Folytatni lehetne még. De kell folytatni tovább ezt a nemes munkát is Az éhségteremtést a betűre, a szóra. Egyes községekben, já­rásokban még nem mozdult meg a jég. Kunmadarason a 258 analfabétából 14, Jász­­fényszarun a 160-ból hat fő kezdte el eddig csak a tanu­lást. Egyesek azt mondják, jobban érdekeltté kellene ten­ni a pedagógusokat, a fiatal értelmiségieket az analfabe­tizmus felszámolásában. Erre történt is intézkedés. Az első eredményes vizsgázó után a tanító 200 forintot, minden további vizsgázó után 100— 100 forintot kap. Nem sok, nincs vele megfizetve a ren­geteg fáradozás, türelem. Ezt a munkát tulajdonképpen nem is lehet megfizetni! Akik ezt végzik, pedagógu­sok, népfront emberek, gim­nazisták, azok nem is a pén­zért teszik. Hogy miért, azt nehéz megfogalmazni. Ezek a szavak: hivatásszeretet, öntu­dat, hazafiság,­­ csaknem kevés ide jelzőnek. Nem is ez a fontos, hanem, hogy az ilyen emberek száma egyre nő. Velük arányban pedig csökken azoké, akik aláírás helyett keresztet rajzolnak a papírra. Keserű Ernő Halasi Fischer Ödön halála Nyolcvanéves korában, rö­vid betegség után elhunyt Ha­lasi Fischer Ödön, aki a világ­háború előtti Magyarország haladó polgári mozgalmaiban jelentékeny szerepet játszott. Ahhoz a polgári réteghez tar­tozott, amely támogatta az irodalmat. Halasi Fischer Ödön nagy anyagi áldozatokat hozott a radikális polgári saj­tó megteremtéséért. Egyik ala­pítója volt a Világnak, amely­nek része volt az 1918-as "őszirózsás forradalom" ki­robbanásában. Majd az ellen­­forradalmi korszakban, ami­kor a frankhamisítás leleple­zése miatt ezt az újságot be­tiltották, Halasi Fischer hoz­zájárult a Magyar Hírlap át­szervezéséhez. A Magyar Hír­lap Feleky Géza irányítása mellett polgári síkon harcot folytatott a Gömbös-féle szél­sőjobboldali irányzat ellen. Az elhunyt alapítója és elnöke volt a Cobden Szövetségnek, amely számos hazai és külföl­di tudósnak és írónak biztosí­tott pódiumot. A füredi program A Magyar Nemzet »A Ba­laton nagy esztendeje« című cikkében ismertette a füredi ünnepi hetek tervét. A nagy­vonalú javaslatot a községi pártszervezet támogatásával dolgozta ki a balatonfüredi Hazafias Népfront, személy szerint Peremartoni Nagy Sándor mérnök, a népfront kulturális osztályának tagja. A tervezethez csak azt kell hozzátenni, hogy megvalósí­tása nem igényel terven felüli beruházást. Füred rendelkezik a legfontosabb előfeltételekkel, a nagyszámú látogató elhelyezésének lehe­tőségével. Csak követni kell a külföldi idegenforgalmi centrumok gyakorlatát, ame­lyek nagyobb kultúresemé­­nyek idején vendégeik egy részét 10—15 kilométeres kör­zetben levő helységek szállo­dáiban helyezik el. Füreden ezt a gyakorlatot könnyedén követhetjük, mert az utó­szezonban már van elég hely Tihany, Földvár, Siófok, Al­mádi szállodáiban és motel­jeiben. E közeli környékből autóbuszok és hajók hozhat­nák át a vendégeket a Füre­den lejátszódó események színterére. A nagyarányú program megvalósításához Füreden egyedül egy nagy hangver­senyterem hiányzik — a ze­nei és színházi előadások megtartására —, valamint két középnagyságú terem a kongresszusok és kiállítások céljára. Mindkét követelmény aránylag kis többletkiadással megvalósítható. A lebontásra érett füredi moziépület he­lyett már közeli megvalósí­tásra tervbe van véve egy korszerű új mozi építése. Az esedékes építkezésnél a néző­teret Füred kulturális jelen­tőségéhez mért nagyságúra kell tervezni és ezzel meg­lenne a hangversenyterem. Ugyancsak készül Füreden egy új nagy szálloda is, ebbe kellene betervezni a konferen­cia-termeket. A füredi prog­ram megvalósításának tehát mindenképp legfőbb előfelté­tele a tervezett modern szál­loda mielőbbi megépítése. Füredi Ne vadásszanak nappal a Szabadság-hegyen! Vasárnap reggel friss hó esett, s délelőttre már meg­teltek a Szabadság-hegy er­dei útjai és ösvényei síelők­kel és turistákkal. Déli 12 óra u­tán épp az Úttörővasút Előre állomásánál jártunk, amikor közvetlen közelből éles puskalövések csattantak gyors egymásutánban. Nehéz golyóspuskák szóltak itt is, ott is; a síelők lefékeztek, a rejtett erdei ösvényeken ba­rangoló turisták megtorpan­tak, s fedezéket igyekeztek keresni. De még délután fél háromkor is feszengtek a hegyoldalak egy-egy lövéstől. Jól tudjuk, hogy a vadá­szok általában vadra lőnek, de azt is tudjuk, hogy még a jól célba irányított golyó is eltévedhet, éppen ezért ne va­dásszanak fényes nappal a fő­város legszebb erdei kirán­dulóhelyén! Néhány ember puskás szenvedélye nem ve­szélyeztetheti ezer és ezer ki­ránduló és sportoló életét, nem zavarhatja meg felüdü­lésnek szánt vasárnapi ki­rándulásuk pihentető nyugal­mát A budai hegyeket az utóbbi években egyre szebb parker­dővé varázsolja az állami er­dészet, tudván, hogy milyen kimagasló szerepe van ennek az erdőterületnek a dolgozók kulturált szabad idő töltése terén. Védik növényzetét, ősi bükköseit, tölgyeseit, liget­szerű kiképzéssel, fenyő­telepítésekkel színezik, élén­kítik, miért lenne hát túlzott az igény, hogy legyenek az emberek is védettek ebben a fővárosba ékelődött erdei táj­ban. Ha okvetlenül irtani kell az esetleg ide húzódó dú­­vadakat, vaddisznókat, miért nem lesnek rájuk hajnalban, amikor még nem lepték el emberek az erdőt. Vagy éj­szaka, vagy hétköznap kora reggel, de engem véletlenül se lőjenek le vasárnap dél­ben a Szabadság-hegyen, pár száz méterre az Úttörővasút állomásától. A. Cy. „16 éve várja elismerését egy újító" A Magyar Nemzet decem­ber 25-i számának 7. oldalán "16 éve várja elismerését egy újító" címmel megjelent cikk rám vonatkozó állításai pon­tatlanok. Az általam kifogásolt be­kezdés a következő: "Közben a kísérlet folyt to­vább. Mégpedig eredménnyel. Igaz, hogy ebben az időben az Agrokémiai Kutató Intézetben egy gyűlésen ezzel kapcsolatban felszólalt Sarkadi János dr. tu­dományos kutató, s kijelentette, hogy a tőzegkomposztos trágyá­­zási eljárási kísérleteket nem ér­demes folytatni, mert nem vezet­nek eredményre. Ez 1949-ben tör­tént. Egy évre rá ugyanez a Sar­kadi dr. az Országos Tervhivatal tőzegbizottságának értekezletén megváltoztatta álláspontját, ki­jelentette: a kísérletek eredmé­nyesek." A fentiekhez a következőa­ket kell tudni: A tőzeg és műtrágyák együttes alkalma­zásáról már 1948 előtt is sok közlemény jelent meg a kül­földi szaklapokban. Egyes szerzők negatív, mások pozi­tív eredményekről számoltak be. Az ellentétes eredmények­nek az az oka, hogy a tőzeg minőségétől, a talaj tulajdon­ságaitól, az alkalmazott mű­trágyák arányától, mennyisé­gétől és nem utolsósorban a közgazdasági viszonyoktól, köztük a tőzeg és műtrágyák árától függ az eljárás gazda­ságossága. Felszólalásaimban, illetve magánjellegű beszél­getésekben én legfeljebb csak ezekről a külföldi — ellen­tétes jellegű — tapasztalatok­ról számolhattam be. Erdélyi László kísérletét személyesen nem láttam, tehát sem azt nem jelenthettem ki, hogy az ő kísérletei nem vezetnek eredményre, sem azt, hogy ezek eredményesek. Megjegyzem még, hogy sem 1949-ben, sem 1950-ben nem rendelkeztem olyan hatáskör­rel, melyek révén jogom vagy alkalmam lett volna a kísérletek továbbfolytatását, vagy az eljárás bevezetését eldönteni. Dr. Sarkadi János, az MTA Talajtani és Agro­kémiai Kutató Intézet trágyázási osztály­vezetője A KÁLVIN TÉRI ÁRUHÁZ VENDÉGSZEREPLÉSE A gólya áruházban (VI., Nagymező utca és Majakovszkij utca sarok) Átépítésének ideje alatt a Kálvin téri Áruház a GÓLYA ÁRUHÁZBAN ÜZEMEL Ruházati cikkek! Rövidáruk! Kényelmes vásárlás!­­ Előzékeny kiszolgálás! Nyitva 10 órától este fél 7 óráig 5 A Petőfi Tsz klubjában Új klubhelyiségében igen eredményes esztendőtől bú­csúzott a kecskeméti Petőfi Termelőszövetkezet tagsága. Egy-egy munkaegység értéke megközelíti a negyven forin­tot, s szép egyetértésben dol­gozik mindenki a közös célo­kért. Érthető, ha növekedett a művelődés, a szórakozás iránti vágy. Sokan látogat­ják szombat esténként a "ta­nyai filmklub" előadásait, szerdai napokon az ismeret­­terjesztő rendezvényeket, a szakmunkásképző tanfolya­mot. Örömmel fogadta a tagság a Hazafias Népfront városi elnökségének javaslatát is: a megyeszékhely többi termelő­­szövetkezetéhez hasonlóan, közösen emlékezzenek meg a tsz névadójáról. Kollár István alapszervi párttitkár és Dobos Meny­­hértné pedagógus, a tanyai népfrontcsoport vezetője iga­zán elismerésre méltóan fá­radoztak a szép kezdeménye­zés sikere érdekében. A kö­szönet mégis, elsősorban Jan­­c­só Adrienné előadóművész­nőt illeti. Az ismeretség néhány esz­tendeje kezdődött. A szom­szédos pusztán szerepelt. Nagy újság volt ez akkoriban. Addig legfeljebb a művelő­dési autó látogatása hozott időnként némi változatossá­got az egyhangúságba. Jancsó Adrienné volt az első, igazi művész az egytantermes Só­hordó úti iskolában. A haj­dan irodalmi est jó híre idáig terjedt és máig fennmaradt. Nyilván ezért kérték meg ép­pen őt Petőfi Sándor költe­ményeinek tolmácsolására. A művésznő olyan nagy gyönyörűséget szerzett a né­pes hallgatóságnak, hogy még az egyébként nehezen felmelegedő, lelkesedő tanya­si közönség tapsvihara sem elegendő a részvevők elisme­résének kifejezésére. Legyen ez a pár sor nyilvános bi­zonysága Jancsó Adrienné eléggé nem méltányolható népművelő tevékenységének, hálánknak és annak, hogy a Petőfi Termelőszövetkezet dolgozói mennyire tisztelik és szeretik névadójukat, a köl­tőt. Heltai Nándor népművelési felügyelő Mozit a hűvösvölgyi és zugligeti útszakaszra A Moszkva tértől Hűvösvölgy és Zugliget felé terjedő hatalmas zöldövezeti területnek egyetlen mozija sincs. A Városmajorban szabadtéri színpad van, de a sze­szélyes időjárás miatt alig lehet számításba venni. A Szilfa utcai kis kultúrházban keskeny filmet vetítenek. A Riadó utca és a Pasaréti út sarkán volt az egyetlen komoly mozi, melyet azonban mintegy másfél évtizede megszüntettek. A legközelebbi mozit csak villamos­sal vagy autóbusszal — de így is átszállással — lehet megközelí­teni. A lakosság száma állandóan nő. A Kelemen László utcában épült legújabb háztömbök lakói egy­­magukban is megtöltenének egy nagy mozit. Gombamódra épülnek itt a nagyméretű társasházak. Jó lenne mozit is adni a környék­nek. Szabó J. Alajos, Bp., II., Bognár utca 10. ­ Az újjáépített Belváros kedves színfoltja a most megnyílt APOSTOLOK COCTAIS-BÁR K, Kígyó u. 4/6. a MÉZES MACKÓ mellett

Next