Magyar Nemzet, 1965. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-14 / 38. szám

Magyar No­u/et A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ~5 Felszabadulásának 20. évfordulóját ünnepli Budapest H*" én szabad Budapest.­­ A megfakult plakát 1945-ből való, az illegalitásból akk­or kikerült Magyar Kommunista Párt adta ki. **•Minden hálánk és köszönetünk a Vörös Hadseregé, amely felszabadí­tott bennünket... A fasiszta banditák, Szálasiék tönkretették Magyarországot. Miattuk hever évtizedek munkája romokban. Nincs kenyér, nincs víz, nincs villany, sokunk legközelebbi hozzátartozóját siratja. Ilyen tragikus helyzetben, mint a n­iérük, nem volt még ország. De élni akarunk és élni fo­gunk... Meg kell valósítanunk a Magyar Nemzeti Független­ségi Frontban kiteljesedő legszorosabb nemzeti összefogást és erőnk minden megfeszítésével kell dolgoznunk hazánk újjáépí­tésén. E feladatok elvégzéséhez hív harcba minden igaz ma­gyart, a Magyar Kommunista Párt.« Budapest élni akart és talpra állt. A romok helyén, a pusztulás felett megépült az új Buda­pest. Budapest, a kétmilliós világváros. Budapest, a hidak, a fények városa. Budapest, az ipar, a tudomány, a kultúra új fellegvára. Budapest, amely szebb lett, mint valaha volt, s kedvesebb mindnyájunknak, hisz magunk építettük önmagunk számára. Budapest újjászületett és tovább épül, szépül, gaz­dagodik a szocialista Magyarország szocialista fővárosaként. Budapest újjászületett, mert a nép élni akart, s mert a kommunisták vezetésével meggondolt, céltudatos programja bontakozott ki a munkának. S miközben megkezdődött a ro­mok eltakarítása, a gyors építés, megízlelte az ország és Buda­pest a­­Szabadság levegőjét, s a népi hatalom megteremtésé­nek útjára lépett, így vált az elmúlt húsz esztendő — minden gondunk és nehézségünk ellenére — Magyarország történel­mének leggazdagabb két évtizedévé. S így lett az elmúlt két évtized Budapest legörömtelibb húsz esztendejévé is. , A főváros ünnepel. — Húsz év tapasztalata igazolja, hogy helyes úton járunk — mondta a fővárosi tanács szombati ünnepi ülésén Sarlós István vb-elnök. — Húsz év tapasztalata igazolja azok har­cait­, akik életüket áldozták Budapest szabadságáért. Húsz év tapasztalata igazolja, hogy élni tudtunk a szabad­ággal. Koszorúzás a Szabadság téren Budapest felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából, szombat reggel a fővárosi szervezetek koszorúzási ün­nepséget rendeztek a Szabad­ság téri szovjet hősi emlék­műnél. A koszorúzási ünnep­ségen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, a Központi Bi­zottság, a forradalmi munkás­paraszt kormány és az Elnöki Tanács számos tagja, politi­kai és társadalmi életünk sok ismert képviselője. Jelen volt G. A. Gyenyiszov, a Szovjet­unió budapesti nagykövete. A magyar és a szovjet Him­nusz hangjai után a budapesti pártbizottság és a fővárosi ta­nács nevében Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Szépvölgyi Zoltán, a buda­pesti pártbizottság titkára, Sarlós István, a fővárosi ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke, és Kelemen Lajos, a végrehajtó bizottság elnökhe­lyettese helyezett el koszorút. A felszabadulási évforduló alkalmából hazánkban tartóz­kodó szovjet küldöttség kép­viseletében A. M. Kalasnyi­­kov, a moszkvai pártbizott­ság titkára, a delegáció veze­tője, I. M. Afonyin altábor­nagy, a Szovjetunió hőse. L. V. Gyemihin, a moszkvai vá­rosi tanács végrehajtó bizott­ságának elnökhelyettese. V. V. Kovanov, a moszkvai 1. sz. orvostudományi főiskola rek­tora. G. M. Aulov kohász, a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak képviselője, R. Sz. Sztrucskova, a Moszkvai Aka­démiai Nagy Színház baleri­nája, a Szovjetunió népmű­vésze helyezte el a megemlé­kezés virágait. A budapesti fegyveres testületek részérő: dr. Sós György vezérőrnagy, Kovács Imre vezérőrnagy, Gábor István, a Partizán Szö­vetség főtitkára és Fövenyesi Károly, a budapesti munkás­őrség parancsnoka koszorú­zott. Az ideiglenesen hazánk­ban tartózkodó szovjet csapa­tok képviseletében K. I. Pro­­valov vezérezredes és Sz. A. Andrjuscsenko altábornagy koszorúzta meg az emlékmű­vet. A budapesti társadalmi szervek koszorúját Deák Lí­via, a budapesti népfrontbi­zottság alelnöke, Pandurovics József, a szakszervezetek bu­dapesti tanácsának titká­ra, Somogyi Imre, a KISZ budapesti bizottságának első titkára, Erdei Zoltán, az MSZBT budapesti bizottságá­nak titkára, dr. Pesta László, a Magyar Vöröskereszt buda­pesti szervezetének elnöke, Bajnai Albertné, a budapesti nőtanács titkára, Kelemen Győző, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség budapesti szer­Az Új­ Városháza feldíszí­tett nagytermében rendezett ünnepi tanácsülésen részt vett és az elnökségben foglalt he­lyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás­­paraszt kormány elnöke, Gás­pár Sándor, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Szakasits Árpád, az 1945-ös budapesti ideiglenes törvényhatósági bizottság első elnöke, dr. Harrer Ferenc, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának elnöke, a ta­nácstagok korelnöke, A. M. Kalasnyikov, a moszkvai párt­bizottság titkára, az évforduló ünnepségeire hazánkba érke­zett szovjet küldöttség veze­tője, G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagy­követe. Az ünnepi tanácsülésen megjelent Fehér Lajos és Kál­lai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettesei, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai,, jelen volt az MSZMP Köz­ponti Bizottságának, a forra­dalmi munkás-paraszt ker­vezetének elnöke és Farkas Aladár, a Magyar, Testneve­lési és Sportszövetség buda­pesti tanácsának elnöke he­lyezte el. A budapesti üzemek dolgozói nevében Rad­iát László, a Ganz-MÁVAG pártbizottságának titkára és Paizs Jenő, a gyár szakszer­vezeti bizottságának titkára díszítette virágokkal az em­lékművet. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget Lánynak és az Elnöki Tanács­nak több tagja, a felszabadu­lást követő idők volt város­vezetői, közöttük Csorba Já­nos, Vas Zoltán és Bognár Jó­zsef, Budapest volt polgár­­mesterei, Pongrácz Kálmán és Veres József volt tanácselnö­kök, továbbá a volt alpolgár­mesterek és tanácselnök-he­lyettesek, a kerületi pártbi­zottságok első titkárai, a ta­nácsi végrehajtó bizottságok elnökei, a budapesti társadal­mi és tömegszervezetek veze­tői, a budapesti üzemek kül­döttségei. Ott volt az ünnepségen az évforduló alkalmából hazánk­ban tartózkodó­­ szovjet kül­döttség, a főváros felszabadí­tásában részt vett szovjet csapatok képviselői, a buda­pesti harcokban részt vett magyar partizán egységek számos tagja.­­Az ünnepi tanácsülést a Himnusz hangjai után Sarlós István, a fővárosi tanács vég­rehajtó bizottságának elnöke nyitotta meg, majd Gáspár Sándor mondott ünnepi be­szédet. Az ünnepi tanácsülés Kass János rajza ­ Gáspár Sándor beszéde — Húsz esztendővel ezelőtt — kezdte beszédét —, 1945. február 13-án, Moszkvában 324 ágyú 24 össztüze köszöntötte a hadijelentést: »Ma a 2. Ukrán Front csapatai, a 3. Ukrán Front csapataival együttmű­ködve, befejezték a Budapes­ten körülzárt ellenséges cso­port felszámolását és teljesen megtisztították a magyar fővá­rost a német hódítóktól.« — Ezen a napon a magyar főváros népe megszabadult a háború borzalmaitól, a halál­­félelemtől. S bár Budapesttől nyugatra még tobzódott a fa­sizmus, keleten már virradt a hajnal. Az ország nyugati ré­szében még elnyomás, félelem és pusztulás uralkodott, kele­ten már megteremtődött az új, a szabad, a boldog élet, a nép javát szolgáló társadalom fel­építésének lehetősége.­­ Azokban, akik Budapes­ten élték át az ostromot, a fa­siszta rombolás és pusztítás emléke örök nyomot hagyott. Az épületek és lakások nagy­része megsérült, elpusztult, az ipar és a közlekedés megbé­nult. Használhatatlanná vált a közművi berendezések nagy része. Tönkrement a kereske­delmi hálózat. Az árukészletek elhurcolása, felélése, megsem­misülése, az egészségügyi in­tézmények működését bénító károk a legelemibb életszük­ségletek kielégítését is akadá­lyozták. — Fájón érintett mindenkit, hogy a fasiszták felrobbantot­ták gyönyörű hídjainkat, s ez­zel Budát és Pestet elszakítot­ták egymástól. — A borzalmas pusztulás láttán keserűen kérdeztük ma­gunktól: vajon lesz-e erőnk a főváros talpraállításához? Bi­zakodhatunk-e újra? Megin­dulhat-e gyorsan az élet? Még temették a halottakat, még nem száradt fel az özvegyek és az árvák könnye, a nem­zet halálvíziója még a fejünk felett lebegett, de már örül­tünk és bizakodtunk, mert kö­­zelgett az emberiség legvére­sebb háborújának vége, a hit­leri fasizmus veresége. Már látható közelségben volt annak a fasiszta rendszernek a buká­sa, amely lidércnyomásként nehezedett az emberiségre, amelyet a modern kapitaliz­mus hozott létre, s eszközként használt fel a forradalmi munkásmozgalom és a világ haladó erői ellen.­­ Budapest ostroma idején a fasiszták még nagy hangon hirdették­­új rendjük­ győzel­mét, s a hit a csodafegyverek­ben még élt a megtévesztettek­­ben. De már előrevetette ár­nyékát a hitleri fasiszmus pusztulása. Már Berlin felé menetelt az a szovjet egység, amelynek katonái kitűzték a győzelem vörös lobogóját a Reichstag kupolájára. Örök hála a felszabadítóknak — A fasizmus gaztetteit is­meri az emberiség. Elévülhet­nek-e egyáltalán az ilyen szörnyű bűncselekmények? Határozottan kijelentjük: sem emberileg, sem jogilag nem évülhetnek el soha! A kétke­dők kérdezzék meg az orosz, a lengyel, a magyar, a francia, a holland édesanyákat: elévül­­het-e valaha is e gyászuk? Lehet-e a feledés fátylát borí­tani gyermekeik, szeretteik, családtagjaik sírjára, a szét­rombolt békés családi ottho­nok millióira? Nem, ezeket a bűnöket soha nem feledhetjük el! Nincs törvény, amely fel­mentést adhatna a fasiszták gonosztetteire! Az emberiség ellen elkövetett gaztettek so­hasem évülhetnek el! Cáfolha­tatlan történelmi tanulság ez nemcsak a múltat, hanem a jö­vőt illetően is.­­ Az elmúlt húsz esztendő alatt számos alkalommal mél­tattuk a Szovjetunió és a szov­jet hadsereg szerepét a fasiz­mus szétzúzásában, hazánk és Budapest felszabadításában. A szovjet hadsereg nem hódító­ként, hanem felszabadítóként jött fővárosunkba. Ennek ezer­nyi jelét tapasztalhattuk a harcok közben és Budapest felszabadulása után is. Most, a főváros felszabadulásának 20. évfordulóján meghajtjuk a kegyelet, a hála zászlaját a szovjet nép hős fiai előtt, akik életüket és vérüket nem kí­mélve űzték ki fővárosunkból a fasisztákat. Meghajtjuk a ke­gyelet és az örök hála zászlóit a szovjet hadsereg hősi halot­tai előtt, akiknek sírjain né­pünk minden évben elhelyezi a megemlékezés, a kegyelet vi­rágait, koszorúit. — Budapest lakossága nevé­ben most, két évtized után, új­ra kifejezzük együttérzésün­ket, mélységes tiszteletünket a szovjet édesanyák, özvegyek és árvák iránt. Az ő gyermekeik, férjeik, apáik itt Budapesten áldozták fel legdrágább kin­csüket, az életüket a magyar nép szabadságáért. — Hálatelt szívvel gondo­lunk a szovjet katonákra, akik barátként, testvérként, segítő­társként gondoskodtak a fővá­ros népéről. Harcban és béké­ben egyaránt igazi osztálytest­véreinknek bizonyultak, a Le­nin alapította munkás-paraszt Vörös Hadsereg hagyomá­nyaihoz méltóan. A szenvedő barátot és testvért látták Bu­dapest dolgozó népében és nem késlekedtek a segítséggel.­­ A Szovjetunió felbecsül­hetetl­en értékű támogatást nyújtott a nehézségek leküzdé­sében. Egy hónap sem telt el a harcok után, s a szovjet had­sereg parancsnoksága máris teljesítette az Ideiglenes Kor­mány kérését: több tízezer tonna élelmiszert adott a bu­dapesti közellátásnak. Nyers­anyaggal látta el az ipart, hogy megindulhasson az üzemekben a termelés. Az újjáépítésnek szinte egyetlen olyan területe sem volt, ahol ne adtak volna közvetlen segítséget a szovjet nép fiai. Ez a támogatás nél­külözhetetlen volt az élet meginduásához. A közvetlen, személyes emlékek idővel el­homályosulhatnak, de a ma­gyar nép és fővárosunk törté­nelmében örök, eleven való­ságként él a szovjet nép inter­nacionalista, áldozatkész, test­véri segítsége.­­ Az ország haladó erői a történelmi lehetőségekhez mérten kezdettől fogva szem­beszálltak a fasizmussal, a pusztító háborúval. A fasiszta terror súlyos körülményei kö­zött is bátran vállalták a har­cot, s a mártírok egész sora áldozta életét hazánk szabad­ságáért, függetlenségéért. 1944 nyomasztó napjaiban sok par­tizán, illegális harcos küzdött fővárosunkban a németek, a nyilasok ellen. A kommunisták vezetésével Újpesten, Csepe­len, Kőbányán és másutt fegy­veres ellenállás bontakozott ki. Sok üzemben összefogtak a munkások és megakadályoz­ták, hogy a fasiszták elrabol­ják a gépeket, a nyersanya­gokat. A Budai önkéntes Ez­red a szovjet hadsereg oldalán részt vett a főváros felszaba­dításában, s katonái közül so­kan életüket áldozták. Főváro­sunk felszabadulásának 20. év­fordulóján kegyelettel em­léke­zünk azokra a magyar hősök­re, akik életüket adták Buda­pest felszabadításáért! Új élet kezdődött — 1945. február 13-án Bu­dapest népe felszabadult. Felidézve az emlékeket, meg kell mondanunk: ellentétes érzelmek töltöttek el bennün­ket azokban a napokban, örültünk a felszabadulás té­nyének, de bánat és szégyen mardosta valamennyi jószán­­dékú ember lelkiismeretét, a magyar nép nem akarta ezt a háborút. A fasiszta rendszer vezetőinek őrülete vitte a sza­kadék szélére az országot és tette tönkre fővárosunkat is. A becsületes, józan gondolko­­dású emberekben már a fel­szabadulás első pillanatától kezdve élt a remény, s a cse­lekvés vágya, hogy minél gyorsabban begyógyítsuk a háborús sebeket és ismét meg­induljon az élet fővárosunk­ban. S az élet újra megindult, de nem a régi módon. A fő­város értesült arról, hogy Debrecenben megalakult az Ideiglenes Kormány. Hadat üzent a fasiszta Németország­nak, s programjával minden­kinek értésére adta, hogy ha­zánkban nem a régi folytató­dik — új élet kezdődik. Az Ideiglenes Kormány program­ja megfogalmazta a demokra­tikus forradalom követeléseit, meghirdette a földosztást és egész népünk fejlődésének új történelmi szakaszát. — E program végrehajtásá­val, valamennyi haladó nem­zeti erő összefogásával, a de­mokratikus átalakulás követ­kezetes megvalósításával lehe­tővé vált az ország további előrehaladása a szocialista forradalom útján. — Húsz esztendő nem nagy idő egy társadalom életében, de a magyar nép ez idő alatt, a párt vezetésével történelmi­­ feladatokat oldott meg. Nem­csak újjá kellett építeni az or­szágot, hanem új rendet is kel­lett teremteni olyan körülmé­nyek között, amikor a külső és belső reakció támadásaival is meg kellett küzdeni.­­ A buda­pesti munkások és a lakosság

Next