Magyar Nemzet, 1965. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-14 / 38. szám
Magyar Nou/et A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ~5 Felszabadulásának 20. évfordulóját ünnepli Budapest H*" én szabad Budapest. A megfakult plakát 1945-ből való, az illegalitásból akkor kikerült Magyar Kommunista Párt adta ki. **•Minden hálánk és köszönetünk a Vörös Hadseregé, amely felszabadított bennünket... A fasiszta banditák, Szálasiék tönkretették Magyarországot. Miattuk hever évtizedek munkája romokban. Nincs kenyér, nincs víz, nincs villany, sokunk legközelebbi hozzátartozóját siratja. Ilyen tragikus helyzetben, mint a niérük, nem volt még ország. De élni akarunk és élni fogunk... Meg kell valósítanunk a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban kiteljesedő legszorosabb nemzeti összefogást és erőnk minden megfeszítésével kell dolgoznunk hazánk újjáépítésén. E feladatok elvégzéséhez hív harcba minden igaz magyart, a Magyar Kommunista Párt.« Budapest élni akart és talpra állt. A romok helyén, a pusztulás felett megépült az új Budapest. Budapest, a kétmilliós világváros. Budapest, a hidak, a fények városa. Budapest, az ipar, a tudomány, a kultúra új fellegvára. Budapest, amely szebb lett, mint valaha volt, s kedvesebb mindnyájunknak, hisz magunk építettük önmagunk számára. Budapest újjászületett és tovább épül, szépül, gazdagodik a szocialista Magyarország szocialista fővárosaként. Budapest újjászületett, mert a nép élni akart, s mert a kommunisták vezetésével meggondolt, céltudatos programja bontakozott ki a munkának. S miközben megkezdődött a romok eltakarítása, a gyors építés, megízlelte az ország és Budapest aSzabadság levegőjét, s a népi hatalom megteremtésének útjára lépett, így vált az elmúlt húsz esztendő — minden gondunk és nehézségünk ellenére — Magyarország történelmének leggazdagabb két évtizedévé. S így lett az elmúlt két évtized Budapest legörömtelibb húsz esztendejévé is. , A főváros ünnepel. — Húsz év tapasztalata igazolja, hogy helyes úton járunk — mondta a fővárosi tanács szombati ünnepi ülésén Sarlós István vb-elnök. — Húsz év tapasztalata igazolja azok harcait, akik életüket áldozták Budapest szabadságáért. Húsz év tapasztalata igazolja, hogy élni tudtunk a szabadággal. Koszorúzás a Szabadság téren Budapest felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából, szombat reggel a fővárosi szervezetek koszorúzási ünnepséget rendeztek a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél. A koszorúzási ünnepségen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság, a forradalmi munkásparaszt kormány és az Elnöki Tanács számos tagja, politikai és társadalmi életünk sok ismert képviselője. Jelen volt G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A magyar és a szovjet Himnusz hangjai után a budapesti pártbizottság és a fővárosi tanács nevében Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Szépvölgyi Zoltán, a budapesti pártbizottság titkára, Sarlós István, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, és Kelemen Lajos, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese helyezett el koszorút. A felszabadulási évforduló alkalmából hazánkban tartózkodó szovjet küldöttség képviseletében A. M. Kalasnyikov, a moszkvai pártbizottság titkára, a delegáció vezetője, I. M. Afonyin altábornagy, a Szovjetunió hőse. L. V. Gyemihin, a moszkvai városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. V. V. Kovanov, a moszkvai 1. sz. orvostudományi főiskola rektora. G. M. Aulov kohász, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának képviselője, R. Sz. Sztrucskova, a Moszkvai Akadémiai Nagy Színház balerinája, a Szovjetunió népművésze helyezte el a megemlékezés virágait. A budapesti fegyveres testületek részérő: dr. Sós György vezérőrnagy, Kovács Imre vezérőrnagy, Gábor István, a Partizán Szövetség főtitkára és Fövenyesi Károly, a budapesti munkásőrség parancsnoka koszorúzott. Az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet csapatok képviseletében K. I. Provalov vezérezredes és Sz. A. Andrjuscsenko altábornagy koszorúzta meg az emlékművet. A budapesti társadalmi szervek koszorúját Deák Lívia, a budapesti népfrontbizottság alelnöke, Pandurovics József, a szakszervezetek budapesti tanácsának titkára, Somogyi Imre, a KISZ budapesti bizottságának első titkára, Erdei Zoltán, az MSZBT budapesti bizottságának titkára, dr. Pesta László, a Magyar Vöröskereszt budapesti szervezetének elnöke, Bajnai Albertné, a budapesti nőtanács titkára, Kelemen Győző, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség budapesti szerAz Új Városháza feldíszített nagytermében rendezett ünnepi tanácsülésen részt vett és az elnökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Szakasits Árpád, az 1945-ös budapesti ideiglenes törvényhatósági bizottság első elnöke, dr. Harrer Ferenc, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának elnöke, a tanácstagok korelnöke, A. M. Kalasnyikov, a moszkvai pártbizottság titkára, az évforduló ünnepségeire hazánkba érkezett szovjet küldöttség vezetője, G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Az ünnepi tanácsülésen megjelent Fehér Lajos és Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettesei, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai,, jelen volt az MSZMP Központi Bizottságának, a forradalmi munkás-paraszt kervezetének elnöke és Farkas Aladár, a Magyar, Testnevelési és Sportszövetség budapesti tanácsának elnöke helyezte el. A budapesti üzemek dolgozói nevében Radiát László, a Ganz-MÁVAG pártbizottságának titkára és Paizs Jenő, a gyár szakszervezeti bizottságának titkára díszítette virágokkal az emlékművet. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget Lánynak és az Elnöki Tanácsnak több tagja, a felszabadulást követő idők volt városvezetői, közöttük Csorba János, Vas Zoltán és Bognár József, Budapest volt polgármesterei, Pongrácz Kálmán és Veres József volt tanácselnökök, továbbá a volt alpolgármesterek és tanácselnök-helyettesek, a kerületi pártbizottságok első titkárai, a tanácsi végrehajtó bizottságok elnökei, a budapesti társadalmi és tömegszervezetek vezetői, a budapesti üzemek küldöttségei. Ott volt az ünnepségen az évforduló alkalmából hazánkban tartózkodó szovjet küldöttség, a főváros felszabadításában részt vett szovjet csapatok képviselői, a budapesti harcokban részt vett magyar partizán egységek számos tagja.Az ünnepi tanácsülést a Himnusz hangjai után Sarlós István, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke nyitotta meg, majd Gáspár Sándor mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi tanácsülés Kass János rajza Gáspár Sándor beszéde — Húsz esztendővel ezelőtt — kezdte beszédét —, 1945. február 13-án, Moszkvában 324 ágyú 24 össztüze köszöntötte a hadijelentést: »Ma a 2. Ukrán Front csapatai, a 3. Ukrán Front csapataival együttműködve, befejezték a Budapesten körülzárt ellenséges csoport felszámolását és teljesen megtisztították a magyar fővárost a német hódítóktól.« — Ezen a napon a magyar főváros népe megszabadult a háború borzalmaitól, a halálfélelemtől. S bár Budapesttől nyugatra még tobzódott a fasizmus, keleten már virradt a hajnal. Az ország nyugati részében még elnyomás, félelem és pusztulás uralkodott, keleten már megteremtődött az új, a szabad, a boldog élet, a nép javát szolgáló társadalom felépítésének lehetősége. Azokban, akik Budapesten élték át az ostromot, a fasiszta rombolás és pusztítás emléke örök nyomot hagyott. Az épületek és lakások nagyrésze megsérült, elpusztult, az ipar és a közlekedés megbénult. Használhatatlanná vált a közművi berendezések nagy része. Tönkrement a kereskedelmi hálózat. Az árukészletek elhurcolása, felélése, megsemmisülése, az egészségügyi intézmények működését bénító károk a legelemibb életszükségletek kielégítését is akadályozták. — Fájón érintett mindenkit, hogy a fasiszták felrobbantották gyönyörű hídjainkat, s ezzel Budát és Pestet elszakították egymástól. — A borzalmas pusztulás láttán keserűen kérdeztük magunktól: vajon lesz-e erőnk a főváros talpraállításához? Bizakodhatunk-e újra? Megindulhat-e gyorsan az élet? Még temették a halottakat, még nem száradt fel az özvegyek és az árvák könnye, a nemzet halálvíziója még a fejünk felett lebegett, de már örültünk és bizakodtunk, mert közelgett az emberiség legvéresebb háborújának vége, a hitleri fasizmus veresége. Már látható közelségben volt annak a fasiszta rendszernek a bukása, amely lidércnyomásként nehezedett az emberiségre, amelyet a modern kapitalizmus hozott létre, s eszközként használt fel a forradalmi munkásmozgalom és a világ haladó erői ellen. Budapest ostroma idején a fasiszták még nagy hangon hirdettékúj rendjük győzelmét, s a hit a csodafegyverekben még élt a megtévesztettekben. De már előrevetette árnyékát a hitleri fasiszmus pusztulása. Már Berlin felé menetelt az a szovjet egység, amelynek katonái kitűzték a győzelem vörös lobogóját a Reichstag kupolájára. Örök hála a felszabadítóknak — A fasizmus gaztetteit ismeri az emberiség. Elévülhetnek-e egyáltalán az ilyen szörnyű bűncselekmények? Határozottan kijelentjük: sem emberileg, sem jogilag nem évülhetnek el soha! A kétkedők kérdezzék meg az orosz, a lengyel, a magyar, a francia, a holland édesanyákat: elévülhet-e valaha is e gyászuk? Lehet-e a feledés fátylát borítani gyermekeik, szeretteik, családtagjaik sírjára, a szétrombolt békés családi otthonok millióira? Nem, ezeket a bűnöket soha nem feledhetjük el! Nincs törvény, amely felmentést adhatna a fasiszták gonosztetteire! Az emberiség ellen elkövetett gaztettek sohasem évülhetnek el! Cáfolhatatlan történelmi tanulság ez nemcsak a múltat, hanem a jövőt illetően is. Az elmúlt húsz esztendő alatt számos alkalommal méltattuk a Szovjetunió és a szovjet hadsereg szerepét a fasizmus szétzúzásában, hazánk és Budapest felszabadításában. A szovjet hadsereg nem hódítóként, hanem felszabadítóként jött fővárosunkba. Ennek ezernyi jelét tapasztalhattuk a harcok közben és Budapest felszabadulása után is. Most, a főváros felszabadulásának 20. évfordulóján meghajtjuk a kegyelet, a hála zászlaját a szovjet nép hős fiai előtt, akik életüket és vérüket nem kímélve űzték ki fővárosunkból a fasisztákat. Meghajtjuk a kegyelet és az örök hála zászlóit a szovjet hadsereg hősi halottai előtt, akiknek sírjain népünk minden évben elhelyezi a megemlékezés, a kegyelet virágait, koszorúit. — Budapest lakossága nevében most, két évtized után, újra kifejezzük együttérzésünket, mélységes tiszteletünket a szovjet édesanyák, özvegyek és árvák iránt. Az ő gyermekeik, férjeik, apáik itt Budapesten áldozták fel legdrágább kincsüket, az életüket a magyar nép szabadságáért. — Hálatelt szívvel gondolunk a szovjet katonákra, akik barátként, testvérként, segítőtársként gondoskodtak a főváros népéről. Harcban és békében egyaránt igazi osztálytestvéreinknek bizonyultak, a Lenin alapította munkás-paraszt Vörös Hadsereg hagyományaihoz méltóan. A szenvedő barátot és testvért látták Budapest dolgozó népében és nem késlekedtek a segítséggel. A Szovjetunió felbecsülhetetlen értékű támogatást nyújtott a nehézségek leküzdésében. Egy hónap sem telt el a harcok után, s a szovjet hadsereg parancsnoksága máris teljesítette az Ideiglenes Kormány kérését: több tízezer tonna élelmiszert adott a budapesti közellátásnak. Nyersanyaggal látta el az ipart, hogy megindulhasson az üzemekben a termelés. Az újjáépítésnek szinte egyetlen olyan területe sem volt, ahol ne adtak volna közvetlen segítséget a szovjet nép fiai. Ez a támogatás nélkülözhetetlen volt az élet meginduásához. A közvetlen, személyes emlékek idővel elhomályosulhatnak, de a magyar nép és fővárosunk történelmében örök, eleven valóságként él a szovjet nép internacionalista, áldozatkész, testvéri segítsége. Az ország haladó erői a történelmi lehetőségekhez mérten kezdettől fogva szembeszálltak a fasizmussal, a pusztító háborúval. A fasiszta terror súlyos körülményei között is bátran vállalták a harcot, s a mártírok egész sora áldozta életét hazánk szabadságáért, függetlenségéért. 1944 nyomasztó napjaiban sok partizán, illegális harcos küzdött fővárosunkban a németek, a nyilasok ellen. A kommunisták vezetésével Újpesten, Csepelen, Kőbányán és másutt fegyveres ellenállás bontakozott ki. Sok üzemben összefogtak a munkások és megakadályozták, hogy a fasiszták elrabolják a gépeket, a nyersanyagokat. A Budai önkéntes Ezred a szovjet hadsereg oldalán részt vett a főváros felszabadításában, s katonái közül sokan életüket áldozták. Fővárosunk felszabadulásának 20. évfordulóján kegyelettel emlékezünk azokra a magyar hősökre, akik életüket adták Budapest felszabadításáért! Új élet kezdődött — 1945. február 13-án Budapest népe felszabadult. Felidézve az emlékeket, meg kell mondanunk: ellentétes érzelmek töltöttek el bennünket azokban a napokban, örültünk a felszabadulás tényének, de bánat és szégyen mardosta valamennyi jószándékú ember lelkiismeretét, a magyar nép nem akarta ezt a háborút. A fasiszta rendszer vezetőinek őrülete vitte a szakadék szélére az országot és tette tönkre fővárosunkat is. A becsületes, józan gondolkodású emberekben már a felszabadulás első pillanatától kezdve élt a remény, s a cselekvés vágya, hogy minél gyorsabban begyógyítsuk a háborús sebeket és ismét meginduljon az élet fővárosunkban. S az élet újra megindult, de nem a régi módon. A főváros értesült arról, hogy Debrecenben megalakult az Ideiglenes Kormány. Hadat üzent a fasiszta Németországnak, s programjával mindenkinek értésére adta, hogy hazánkban nem a régi folytatódik — új élet kezdődik. Az Ideiglenes Kormány programja megfogalmazta a demokratikus forradalom követeléseit, meghirdette a földosztást és egész népünk fejlődésének új történelmi szakaszát. — E program végrehajtásával, valamennyi haladó nemzeti erő összefogásával, a demokratikus átalakulás következetes megvalósításával lehetővé vált az ország további előrehaladása a szocialista forradalom útján. — Húsz esztendő nem nagy idő egy társadalom életében, de a magyar nép ez idő alatt, a párt vezetésével történelmi feladatokat oldott meg. Nemcsak újjá kellett építeni az országot, hanem új rendet is kellett teremteni olyan körülmények között, amikor a külső és belső reakció támadásaival is meg kellett küzdeni. A budapesti munkások és a lakosság