Magyar Nemzet, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-01 / 77. szám

­ Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA íróasztal és érettségi A jelenség nem új. Mégis valahányszor beleütközik az ember a gondolkodásra, ki­útkeresésre készteti. A nógrádi csizmás paraszt­fiú a salgótarjáni országút szélén várakozott. Kocsink megállt, felvettük. Vizsgázni igyekezett be a városba, de lekéste az autóbuszt. A Mező­gazdasági Technikum levele­ző tagozatának harmadik osz­tályába járt. "Bántam volna is, meg nem is, ha nem érek oda időre — mondta keser­nyésen. — Elveszik a szövet­kezetben az ember kedvét a tanulástól. Tavaly az egiik fiatalasszony elvégezte ná­lunk a technikumot, de utá­na is kapálni járt a mezőre. Hát érdemes ezért tanulni, tör­ni az embernek magát?"« Néztem utána, amíg eltűnt az iskola kapujában és az jutott eszembe: vajon hová jutnánk, ha mindenki így gondolkodna. Ma már a fiata­lok jelentős része megszerzi a középiskolai végzettséget és ki maradna a termelőmun­kán, ha valamennyit íróasz­talhoz ültetnék? A mezőgaz­dasági üzemekben ma még kevés a szakképzett ember. Néhol azonban már minden vezető posztra sikerült meg­felelő végzettségűeket állíta­ni. A dolgozók az ilyen gaz­daságban is tanulnak és jön­nek vissza hozzájuk minden évben a középiskolát végzett fiatalok. Nyilvánvaló, sehol nem tudnak előteremteni szá­mukra olyan beosztásokat, amelyekben nem kell fizikai mun­kát végezni. Az még hagyján mond­ják sokan —, hogy techniku­mi végzettséggel nem akar­ják a kapunyelet megfogni, de a szakmunkássá válásnak sem látják a szükségességét. A mezőgazdasági szakiskolák­ benépesítése évek óta gondot okoz. S ez nem is lehet meg­lepő, ha arra gondolunk, hogy faluhelyen még ma is így ser­kentik a szülők gyakran gyer­mekeiket: "ha nem tanulsz, megmaradsz parasztnak«. Ke­vés a szakiskolára jelentkező azért is, mert egyes vidéke­ken sem a fiatalok, sem az idősebbek nemigen ismerik a mezőgazdaság új szakmáit. Nem látják világosan, meny­nyivel többet kell ma már tudni például azoknak, akik a nagyüzemben szakmájuk­nak mondhatják ezeket a fog­lalkozásokat: növénytermesz­tő gépész, kertész, méhész, szarvasmarhatenyésztő, ha­lász, öntöző, gyümölcs- és fa­iskolakezelő. Néha csak százezres vagy milliós károk döbbentik rá az embereket, hogy milyen nagy szükség van ma már a szakképzett, sőt középisko­lát végzett munkásokra a mezőgazdaság több termelési ágában. Nem is olyan régen a Jászság egyik szövetkeze­tében azért pusztult el 51 da­rab értékes szarvasmarha, mert a tehenészek nem vol­tak tisztában a fehérjepótló karbamid vegyszer hatásával. A Hajdú megyei termelőszö­vetkezetben azért ment tönk­re rövid idő alatt a drága öntözőgép, mert hozzá nem értő emberek kezelték. A vidéki pedagógusok tő­lük telhetően próbálják a fia­talok érdeklődését ebbe az irányba terelni. De az ő ere­jük ehhez kevés. Különösen ott, ahol még gyenge gazda­ságok találhatók. Az ilyen helyeken a jövőt kellene be­mutatni az általános iskola, illetve a középiskola utolsó osztályába járó fiataloknak. Elvinni őket az élenjáró gaz­daságokba, hadd lássák, hová jut majd el néhány­ esztendő elteltével az ő szövetkezetük is. Mindenhol érvényt kelle­ne szerezni annak is, hogy a szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők börében is kife­jezésre jusson nagyobb szak­mai tudásuk. Az iparban jobb a helyzet, de ott sem megnyugtató. Azokban a szakmákban, aho­vá érettségivel vesznek fel tanulókat, túljelentkezés van. Az építőipari és a vasipari szakmák egy részénél viszont már évek óta nem tudnak annyi fiatalt toborozni, mint amennyire szükség lenne. Ugyanakkor a megüresedő je­lentéktelen kis irodai admi­nisztrációs állásokra — főleg a lányok — százával jelent­keznek. Talán többet fizet­nek ott? Az ellenkezője az igaz. Némelyik jó szakmun­kás kétszer annyit keres, mint az irodai dolgozó. Hogy mégis oda törekednek, annak ma­gyarázata a fizikai munka le­becsülésében található, s a hibás szülői szemléletben. A mezőgazdasági szakmáktól való idegenkedésnek is ez az egyik kiinduló pontja. E káros szemlélet gyökerei messze és sok irányba nyúl­nak. Itt most nincs módunk­ban, hogy az okokat boncol­gassuk. Csak utalni tudunk arra a következtetésre — amire a kérdést mélyebben elemzők jutottak —, hogy a javuláshoz a tanulás­­ körüli légkört kell megváltoztatni. Ne a bizonyítványt, az író­asztalt lássák a tanulás cél­jának, hanem elsősorban a termelőmunkára, az életre való felkészülést. Olyan köz­felfogást kellene kialakítani, hogy senki ne tartsa például magasabbrendű tevékenység­nek a könyvelést, a számlá­zást, mint az esztergályozást, vagy a szőlőtermesztést. Néhol a társadalmi szer­vek, vállalatok, intézmények már igen körültekintően ke­zelik ezt a kérdést, ellátogat­nak az iskolákba, pályavá­lasztási tanácsadást szervez­nek. Felvilágosító, meggyőző munkájuk eredményeképpen egyre több érettségizett fiatal áll a gépek, satupadok mel­lé, veszi kézbe a metszőollót, ül a permetezőgépekre. A jó példákat sorolni lehetne a Ganz-MÁVAG-tól kezdve a nagykanizsai Olajipari Gép­gyárig, a Tokaji Állami Gaz­daságig. Az eredményekben benne van a szocialista brigádok helyes felfogásának a fiata­lokra gyakorolt hatása is. A brigádok tagjai nem azért ta­nulnak elsősorban■, mert­­ki akarnak válni a fizikai mun­kások sorából, hanem hogy jobban elláthassák a felada­tukat. Ők már tudják, meny­nyire kell a műszaki intelli­gencia az új technológiához, a rajzok leolvasásához, a me­zőgazdaságban a rengeteg új vegyszer, tápszer alkalmazá­sához. Csak így képesek köny­­nyebbé tenni a munkájukat. A tanulás, a képzés előfel­tétele az értékes újítások szü­letésének, a legkorszerűbb el­járások bevezetésének. S ezek révén előbb-utóbb kifizető­dik az a fáradozásuk, ame­lyet önképzésükre fordítottak. De miért jár gimnáziumba például az a csepeli kohász, aki a tanultaikat saját mun­kájában alkalmazni alig tud­ja. Feljebb akar kerülni a ranglétrán? "A fizetésem meghaladja a 3000 forintot és a munkámat is nagyon sze­retem. Csupán azért tanulok, mert a menyasszonyomnak érettségije van és nem aka­rok lemaradni tőle** — vála­szolta. Másfelé is sűrűn ta­lálkozni olyanokkal, akik kö­zépiskolába, egyetemre, tan­folyamokra járnak, filozófiát, esztétikát, zeneelméletet ta­nulnak csak azért, hogy mű­veltebbek, sokoldalúbbak le­gyenek. Mert a tudás jó érzés, szebbé és könnyebbé teszi az életet. S bizonyos vagyok benne, az említett nógrádi parasztfiatal sem bánja majd meg idővel, hogy tanult, ha nem is lesz belőle hamarosan "kie­melt-"­ ember a szövetke­zetben. Keserű Ernő Leverték a jobboldali puccsot Laoszban A külpolitikai helyzet A LAOSZI PUCCS ÖSSZEOMLÁSA és a saigoni amerikai nagykövetség felrobbantása két, egymástól teljesen független fejlemény ugyan, de a bennük megnyilatkozó belső logika ad részint magyarázatot arra a szinte fejvesztett idegességre, amely az Egyesült Államok indokínai politikájának legfőbb jellegzetessége. Laoszban rövid időn belül másodszor vall ku­darcot az amerikaiak leghűségesebb szekértolójának, Nosavan­­nak a kísérlete, hogy megragadja a hatalmat és a törékeny belső egyensúlyt felborítva, kizökkentse az ország politikáját a semlegesség vágányáról. A saigoni nagykövetség épülete ellen elkövetett bombamerénylet szintén azt bizonyítja, hogy az amerikai pozíciók rendkívül rosszak a világnak ezen a táján, s egyúttal azt is jelzi, hogy a dél-vietnami szabadság­­harcosokat nem sikerült sem legyőzni, sem megfélemlíteni. Johnson elnök a merényletet "kegyetlen és oktalan cselekedet­nek" nevezte, de felháborodásában nehéz lenne osztozni. Az Egyesült Államok ugyanis már régen elveszítette minden jog­címét, hogy a vietnami háborúval kapcsolatban erkölcsről be­széljen, hiszen ha csak a Dél-Vietnamban alkalmazott mérges­gázokra gondolunk, láthatjuk, milyen mélyre süllyedt. Az MTI washingtoni tudósítója Johnson elnök nyilatkoza­tával kapcsolatban megjegyzi: a legfeltűnőbb, hogy az elnök nem követelt újabb megtorlást, sőt, még le is intette a han­goskodó katonai vezetőket. Ez persze nem azt jelenti, mintha "takarodót" fújt volna. Hogy mennyire nem, azt a szerdai napon a VDK ellen végrehajtott két bombatámadás bizo­nyítja. Hanoi ellen — legalábbis egyelőre — nem intéznek légi­támadást, viszont a bombázások »lépcsőzetes kiterjesztése« valószínűleg folytatódni fog. Az MTI washingtoni tudósítója úgy értesült, hogy az amerikai vezetés a hangsúlyt át akarja tenni Dél-Vietnamra, miután a VDK elleni bombatámadások mind ez ideig nem hozták meg a kívánt eredményt Ez a "hangsúlyátvetés­ abban juthat kifejezésre, hogy a korábbi terveknek megfelelően amerikai szárazföldi erőket tesznek partra és bevetik őket a partizánok ellen. A saigoni amerikai nagykövetség épületének felrobbantása , amely a New York Times szerint "a háború kiterjesztésé­nek logikus folytatása"­­ abban az értelemben talán nem lesz fordulópont, hogy nem ad igazolást a még keményebb vonal alkalmazására. A New York Times idézett vezércikkében ez­zel szemben olyan fordulatot követel, hogy a kudarcba fulladt katonai megoldás helyett »komoly békeoffenzívát« sürget. HoMTannali másodssor sem sikerült... Megadták magukat a laoszi lázadók A fővezérek elmenekültek Vientiane-ból jelenti a Reu­ter és az AP. A bangkoki száműzetésben élő Phoumi No­­savan tábornoknak meghiúsult az a kísérlete, hogy jobboldali támogatóinak segítségével visszatérjen Laoszba és magá­hoz ragadja a hatalmat Kedden délután a Souvanna Phouma miniszterelnök kor­mányához hűséges csapatok körülfogták, majd puskalövés nélkül elfoglalták a nosavanis­­ta lázadók által tartott Tha Khek városát. Két hónapon belül másodszor omlott össze jobboldali puccskísérlet Laosz­ban. A március 28-i lázadást Khamsy és Sykosy ezredesek, Nosavan elvbarátai kezdemé­nyezték. Csapataik élén birto­kukba vették Tha Khek váro­sát és mozgalmuk állítólag át­terjedt a Pakseban és Savan­­nakhetben — a laoszi jobbol­dal fellegvárában — állomáso­zó jobboldali alakulatokra is. Ez utóbbi állítás azonban va­lótlannak bizonyult A kormány március 28-án este röpcédulák útján haszta­lan próbálta megadásra bírni a lázadókat. Két nappal később azonban a lázadók, látva re­ménytelen helyzetüket és a kormánycsapatok túlerejét, mégis megadták magukat. Khamsy és Sykosy kereket ol­dott, bevette magát a dzsun­gelbe. A múlt hónapban Nosavan tábornok az általa kirobban­tott lázadás kudarca után szin­tén a dzsungeleken át mene­kült el. A tábornokot, aki an­nak idején politikai menedéket kért és kapott a thaiföldi ható­ságoktól, háziőrizetben tartják Bangkokban. A thaiföldi kor­mány kedden közölte: "Ha igaznak bizonyul a Nosavan és a lázadók kapcsolatáról szóló hír, akkor a tábornokot még távolabbi vidékre szállítják.** Fedorenk­o javaslatot Április elején üljön össze az ENSZ leszerelési bizottsága Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint Fedorenko, a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselője a világszervezet leszerelési bizottságának össze­hívását kérte április első fe­lére. A szovjet ENSZ-fődelegátus szerdán New Yorkban sajtó­­értekezletet tartott, s ezen megindokolta a szovjet javas­latot. A Szovjetunió — mint mondotta — változatlanul nagy fontosságot tulajdonít a genfi leszerelési értekezlet munkájának, de az a vélemé­nye, hogy a genfi értekezlet újbóli összehívása előtt célsze­rű lenne a leszerelés kérdései­vel­ a világszervezet leszerelési bizottságában foglalkozni, amelyben az ENSZ valamennyi tagállamának képviselője he­lyet foglal. Több mint ezer kommunista polgármester Franciaországban Ülésezik az FKP Központi Bizottsága Párizsból jelenti az MTI. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága szerdán kezdte meg kétnapos tanács­kozását a St. Denis-i városhá­zán. Gaston Plissonnier, a Köz­ponti Bizottság titkára beszá­ vólójában a községi választá­sok tapasztalatairól és az FKP demokratikus egység-front po­litikájáról beszélt. Kiemelte, a választások eredménye a kommunista párt politikájá­nak sikerét jelenti. A kommu­nista vezetés alatt álló váro­sok száma megnőtt. Az új köz­ségi és városi tanácsok eddig 1068 helyen választottak kom­munista polgármestert. A francia minisztertanács Couve de Murville római látogatásáról tárgyalt Párizsból jelenti az MTI. A francia minisztertanács szer­dai ülésén Couve de Murville külügyminiszter beszámolt Rómában Fanfani olasz kül­ügyminiszterrel folytatott meg­beszéléseiről, amelyeknek köz­pontjában a hatok politikai együttműködése és az azzal kapcsolatos külügyminiszteri értekezlet terve állott. Peyrefitte tájékoztatásügyi miniszter a minisztertanács ülése után az újságírók előtt leszögezte: Franciaország ál­láspontja ma is ugyanaz, mint 1960—61-ben volt, amikor az úgynevezett Fouchet-féle terv­ben kifejtette elképzeléseit a Közös Piac országainak politi­kai együttműködéséről. Válto­zatlanul szükségesnek tartja ezt a politikai együttműködést, mert enélkül a gazdasági Kö­zös Piac sem állhat fenn so­káig. Célszerűnek tartja, hogy a Közös Piac még függőben levő kérdéseinek rendezése után, ez év második felében hívják össze a csúcsértekezle­tet. A csúcsértekezletet a kül­ügyminiszterek tanácskozásá­nak kell megelőznie. A kül­ügyminiszterek azonban csak akkor ülhetnek össze, ha ki­alakultak a feltételek ahhoz, hogy tárgyalásuk valóban eredményes legyen. Ezek a fel­tételek ma nincsenek meg. A francia kormány ezért javasol­ja, hogy az érdekelt országok tovább tanulmányozzák és alaposan dolgozzák ki a nyu­gat-európai országok politikai együttműködésének tervét. A francia kormány határo­zott állásfoglalása megerősíti, hogy de Gaulle változatlanul ragaszkodik a óhazák Európá­jához­, elveti a nemzetek fe­letti** politikai közösség gondo­latát és csak az esetben haj­landó egyezményes formában rögzíteni a politikai együttmű­ködés elveit, ha a társorszá­gok is egyetértenek azzal, hogy Nyugat-Európának az Egyesült Államoktól független, önálló kül- és katonai politikát foly­tató tényezőt kell alkotnia­. Ezt a gondolatot­ fejti ki a degauileista Natinv. mai vezér­cikke is. Hangsúlyozza, Fran­ciaország előbb meg akarja is­merni az "Európa-menyasz­­szonyt**, mielőtt rászánná ma­gát a házasságra. Egyes társ­országok még mindig "atlanti Európáról** álmodoznak, Fran­ciaország viszont önálló kon­tinentális Európát akar, nem kér olyan menyasszonyból, aki "San Franciscóig érő heverék fekszik**. Johnson nem fogadja a Ku-Klux-Klan vezéreit Washingtonból jelenti a Reuter és az AP. Kedden szü­lővárosában , Detroitban elte­mették Viola Gregg Liuzzo asszonyt, akit a Ku-Klux- Klan emberei gyilkoltak meg. A gyilkosságra azzal szolgál­tatott "okot**, hogy kocsiján Selma és Montgomery között szállította a polgárjogokért harcoló néger és fehér tünte­tőket. Temetésén részt vett Johnson elnök személyes képvi­selője, továbbá Martin Luther King, Roy Wilkins, a színes bőrű lakosság haladásáért küzdő országos szövetség veze­tője, valamint más néger, il­letve szakszervezeti vezetők. A Michigan államban kormány­zói utasításra elrendelt kétna­pos gyász második napján megrendezett temetéssel egy­­időben az alabamai Selmában is megemlékeztek Liuzzo asz­­szonyról. Gyilkosai a tárgyalásig óva­dék ellenében szabadlábon vannak. A többgyermekes detroiti asszony meggyilkolása nyo­mán határozta el Johnson el­nök, hogy törvényes eszközök­kel fellép a Ku-Klux-Klan ellen. Első lépésként az Ame­­rika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság kedden úgy döntött, hogy nyilvános vizs­gálatot tart a terrorszervezet tevékenységének ügyében. A klán vezetői vasárnap kihall­gatást kértek Johnson elnök­től, egyszersmind azzal vádol­ták, hogy "önkényesen vá­lasztja ki a legfőbb bírókat**, felelős azért, hogy "Ameriká­ban elharapóztak a bűncselek­mények és elterjedt a szenny­irodalom, kormányában pedig szexuális eltévelyedők és kom­munista ügymökök foglalnak helyet**. Katzenbach igazságügymi­­niszter kedden válaszolt a Klan-vezetőknek. Közölte ve­lük, hogy Johnson elnököt nem kereshetik fel, de az igazságügyminisztérium vala­melyik magas rangú tisztvise­lőjével tárgyalhatnak. Ha pe­dig felforgató tevékenységről, vagy bűncselekményekről akarnak jelentést ternni, azzal forduljanak az FBI valame­lyik helyi szervéhez. Mire Cal­vin Craig, a Ku-Klux-Klan Georgia állambeli "nagysárká­nya** kijelentette, hogy ilyen kihallgatásra nem tart igényt. Az Alabama állambeli Montgomeryben kedd este 40­1 néger és fehér tüntető vonult a kormányzósági palotához. Wallace rezidenciájának lép­csőjére tíz üres koporsót he­lyeztek, megemlékezésül arra a tíz emberre, aki két év alatt, életét áldozta a polgárjogi mozgalomért. Mint a TASZSZ jelenti, Nelson, Wisconsin állambe­li demokratapárti szenátor szerdán a szenátusban tör­vényjavaslatot terjesztett be, amely indítványozza, hogy a polgári jogokért harcoló né­gerek meggyilkolását nyilvá­nítsák "szövetségi bűntettnek". A szenátor véleménye szerint ily módon lehetővé válnék, hogy a­­ szövetségi bíróságok ítélkezzenek azok felett a faj­üldöző gyilkosok felett, akik jelenleg a déli államok faj­gyűlölő hatóságainak oltalmát élvezik. A szenátor rámutatott arra, hogy 1960 áprilisa óta a pol­gári jogokért vívott harccal kapcsolatban a fajüldözők harminc gyilkosságot követtek el és a fennálló törvények ér­telmében a bűntettek elköve­tői ellen nem lehetett vádat emelni szövetségi bűntett el­követése címén. A szenátor egész sor olyan gyilkosságot sorolt fel, amelyeknek tette­sei ellen még csak bírói eljá­rást sem indítottak.

Next