Magyar Nemzet, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-01 / 77. szám

Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA íróasztal és érettségi A jelenség nem új. Mégis valahányszor beleütközik az ember a gondolkodásra, kiútkeresésre készteti. A nógrádi csizmás parasztfiú a salgótarjáni országút szélén várakozott. Kocsink megállt, felvettük. Vizsgázni igyekezett be a városba, de lekéste az autóbuszt. A Mezőgazdasági Technikum levelező tagozatának harmadik osztályába járt. "Bántam volna is, meg nem is, ha nem érek oda időre — mondta kesernyésen. — Elveszik a szövetkezetben az ember kedvét a tanulástól. Tavaly az egiik fiatalasszony elvégezte nálunk a technikumot, de utána is kapálni járt a mezőre. Hát érdemes ezért tanulni, törni az embernek magát?"« Néztem utána, amíg eltűnt az iskola kapujában és az jutott eszembe: vajon hová jutnánk, ha mindenki így gondolkodna. Ma már a fiatalok jelentős része megszerzi a középiskolai végzettséget és ki maradna a termelőmunkán, ha valamennyit íróasztalhoz ültetnék? A mezőgazdasági üzemekben ma még kevés a szakképzett ember. Néhol azonban már minden vezető posztra sikerült megfelelő végzettségűeket állítani. A dolgozók az ilyen gazdaságban is tanulnak és jönnek vissza hozzájuk minden évben a középiskolát végzett fiatalok. Nyilvánvaló, sehol nem tudnak előteremteni számukra olyan beosztásokat, amelyekben nem kell fizikai munkát végezni. Az még hagyján mondják sokan —, hogy technikumi végzettséggel nem akarják a kapunyelet megfogni, de a szakmunkássá válásnak sem látják a szükségességét. A mezőgazdasági szakiskolák benépesítése évek óta gondot okoz. S ez nem is lehet meglepő, ha arra gondolunk, hogy faluhelyen még ma is így serkentik a szülők gyakran gyermekeiket: "ha nem tanulsz, megmaradsz parasztnak«. Kevés a szakiskolára jelentkező azért is, mert egyes vidékeken sem a fiatalok, sem az idősebbek nemigen ismerik a mezőgazdaság új szakmáit. Nem látják világosan, menynyivel többet kell ma már tudni például azoknak, akik a nagyüzemben szakmájuknak mondhatják ezeket a foglalkozásokat: növénytermesztő gépész, kertész, méhész, szarvasmarhatenyésztő, halász, öntöző, gyümölcs- és faiskolakezelő. Néha csak százezres vagy milliós károk döbbentik rá az embereket, hogy milyen nagy szükség van ma már a szakképzett, sőt középiskolát végzett munkásokra a mezőgazdaság több termelési ágában. Nem is olyan régen a Jászság egyik szövetkezetében azért pusztult el 51 darab értékes szarvasmarha, mert a tehenészek nem voltak tisztában a fehérjepótló karbamid vegyszer hatásával. A Hajdú megyei termelőszövetkezetben azért ment tönkre rövid idő alatt a drága öntözőgép, mert hozzá nem értő emberek kezelték. A vidéki pedagógusok tőlük telhetően próbálják a fiatalok érdeklődését ebbe az irányba terelni. De az ő erejük ehhez kevés. Különösen ott, ahol még gyenge gazdaságok találhatók. Az ilyen helyeken a jövőt kellene bemutatni az általános iskola, illetve a középiskola utolsó osztályába járó fiataloknak. Elvinni őket az élenjáró gazdaságokba, hadd lássák, hová jut majd el néhány esztendő elteltével az ő szövetkezetük is. Mindenhol érvényt kellene szerezni annak is, hogy a szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők börében is kifejezésre jusson nagyobb szakmai tudásuk. Az iparban jobb a helyzet, de ott sem megnyugtató. Azokban a szakmákban, ahová érettségivel vesznek fel tanulókat, túljelentkezés van. Az építőipari és a vasipari szakmák egy részénél viszont már évek óta nem tudnak annyi fiatalt toborozni, mint amennyire szükség lenne. Ugyanakkor a megüresedő jelentéktelen kis irodai adminisztrációs állásokra — főleg a lányok — százával jelentkeznek. Talán többet fizetnek ott? Az ellenkezője az igaz. Némelyik jó szakmunkás kétszer annyit keres, mint az irodai dolgozó. Hogy mégis oda törekednek, annak magyarázata a fizikai munka lebecsülésében található, s a hibás szülői szemléletben. A mezőgazdasági szakmáktól való idegenkedésnek is ez az egyik kiinduló pontja. E káros szemlélet gyökerei messze és sok irányba nyúlnak. Itt most nincs módunkban, hogy az okokat boncolgassuk. Csak utalni tudunk arra a következtetésre — amire a kérdést mélyebben elemzők jutottak —, hogy a javuláshoz a tanulás körüli légkört kell megváltoztatni. Ne a bizonyítványt, az íróasztalt lássák a tanulás céljának, hanem elsősorban a termelőmunkára, az életre való felkészülést. Olyan közfelfogást kellene kialakítani, hogy senki ne tartsa például magasabbrendű tevékenységnek a könyvelést, a számlázást, mint az esztergályozást, vagy a szőlőtermesztést. Néhol a társadalmi szervek, vállalatok, intézmények már igen körültekintően kezelik ezt a kérdést, ellátogatnak az iskolákba, pályaválasztási tanácsadást szerveznek. Felvilágosító, meggyőző munkájuk eredményeképpen egyre több érettségizett fiatal áll a gépek, satupadok mellé, veszi kézbe a metszőollót, ül a permetezőgépekre. A jó példákat sorolni lehetne a Ganz-MÁVAG-tól kezdve a nagykanizsai Olajipari Gépgyárig, a Tokaji Állami Gazdaságig. Az eredményekben benne van a szocialista brigádok helyes felfogásának a fiatalokra gyakorolt hatása is. A brigádok tagjai nem azért tanulnak elsősorban■, mertki akarnak válni a fizikai munkások sorából, hanem hogy jobban elláthassák a feladatukat. Ők már tudják, menynyire kell a műszaki intelligencia az új technológiához, a rajzok leolvasásához, a mezőgazdaságban a rengeteg új vegyszer, tápszer alkalmazásához. Csak így képesek könynyebbé tenni a munkájukat. A tanulás, a képzés előfeltétele az értékes újítások születésének, a legkorszerűbb eljárások bevezetésének. S ezek révén előbb-utóbb kifizetődik az a fáradozásuk, amelyet önképzésükre fordítottak. De miért jár gimnáziumba például az a csepeli kohász, aki a tanultaikat saját munkájában alkalmazni alig tudja. Feljebb akar kerülni a ranglétrán? "A fizetésem meghaladja a 3000 forintot és a munkámat is nagyon szeretem. Csupán azért tanulok, mert a menyasszonyomnak érettségije van és nem akarok lemaradni tőle** — válaszolta. Másfelé is sűrűn találkozni olyanokkal, akik középiskolába, egyetemre, tanfolyamokra járnak, filozófiát, esztétikát, zeneelméletet tanulnak csak azért, hogy műveltebbek, sokoldalúbbak legyenek. Mert a tudás jó érzés, szebbé és könnyebbé teszi az életet. S bizonyos vagyok benne, az említett nógrádi parasztfiatal sem bánja majd meg idővel, hogy tanult, ha nem is lesz belőle hamarosan "kiemelt-" ember a szövetkezetben. Keserű Ernő Leverték a jobboldali puccsot Laoszban A külpolitikai helyzet A LAOSZI PUCCS ÖSSZEOMLÁSA és a saigoni amerikai nagykövetség felrobbantása két, egymástól teljesen független fejlemény ugyan, de a bennük megnyilatkozó belső logika ad részint magyarázatot arra a szinte fejvesztett idegességre, amely az Egyesült Államok indokínai politikájának legfőbb jellegzetessége. Laoszban rövid időn belül másodszor vall kudarcot az amerikaiak leghűségesebb szekértolójának, Nosavannak a kísérlete, hogy megragadja a hatalmat és a törékeny belső egyensúlyt felborítva, kizökkentse az ország politikáját a semlegesség vágányáról. A saigoni nagykövetség épülete ellen elkövetett bombamerénylet szintén azt bizonyítja, hogy az amerikai pozíciók rendkívül rosszak a világnak ezen a táján, s egyúttal azt is jelzi, hogy a dél-vietnami szabadságharcosokat nem sikerült sem legyőzni, sem megfélemlíteni. Johnson elnök a merényletet "kegyetlen és oktalan cselekedetnek" nevezte, de felháborodásában nehéz lenne osztozni. Az Egyesült Államok ugyanis már régen elveszítette minden jogcímét, hogy a vietnami háborúval kapcsolatban erkölcsről beszéljen, hiszen ha csak a Dél-Vietnamban alkalmazott mérgesgázokra gondolunk, láthatjuk, milyen mélyre süllyedt. Az MTI washingtoni tudósítója Johnson elnök nyilatkozatával kapcsolatban megjegyzi: a legfeltűnőbb, hogy az elnök nem követelt újabb megtorlást, sőt, még le is intette a hangoskodó katonai vezetőket. Ez persze nem azt jelenti, mintha "takarodót" fújt volna. Hogy mennyire nem, azt a szerdai napon a VDK ellen végrehajtott két bombatámadás bizonyítja. Hanoi ellen — legalábbis egyelőre — nem intéznek légitámadást, viszont a bombázások »lépcsőzetes kiterjesztése« valószínűleg folytatódni fog. Az MTI washingtoni tudósítója úgy értesült, hogy az amerikai vezetés a hangsúlyt át akarja tenni Dél-Vietnamra, miután a VDK elleni bombatámadások mind ez ideig nem hozták meg a kívánt eredményt Ez a "hangsúlyátvetés abban juthat kifejezésre, hogy a korábbi terveknek megfelelően amerikai szárazföldi erőket tesznek partra és bevetik őket a partizánok ellen. A saigoni amerikai nagykövetség épületének felrobbantása , amely a New York Times szerint "a háború kiterjesztésének logikus folytatása" abban az értelemben talán nem lesz fordulópont, hogy nem ad igazolást a még keményebb vonal alkalmazására. A New York Times idézett vezércikkében ezzel szemben olyan fordulatot követel, hogy a kudarcba fulladt katonai megoldás helyett »komoly békeoffenzívát« sürget. HoMTannali másodssor sem sikerült... Megadták magukat a laoszi lázadók A fővezérek elmenekültek Vientiane-ból jelenti a Reuter és az AP. A bangkoki száműzetésben élő Phoumi Nosavan tábornoknak meghiúsult az a kísérlete, hogy jobboldali támogatóinak segítségével visszatérjen Laoszba és magához ragadja a hatalmat Kedden délután a Souvanna Phouma miniszterelnök kormányához hűséges csapatok körülfogták, majd puskalövés nélkül elfoglalták a nosavanista lázadók által tartott Tha Khek városát. Két hónapon belül másodszor omlott össze jobboldali puccskísérlet Laoszban. A március 28-i lázadást Khamsy és Sykosy ezredesek, Nosavan elvbarátai kezdeményezték. Csapataik élén birtokukba vették Tha Khek városát és mozgalmuk állítólag átterjedt a Pakseban és Savannakhetben — a laoszi jobboldal fellegvárában — állomásozó jobboldali alakulatokra is. Ez utóbbi állítás azonban valótlannak bizonyult A kormány március 28-án este röpcédulák útján hasztalan próbálta megadásra bírni a lázadókat. Két nappal később azonban a lázadók, látva reménytelen helyzetüket és a kormánycsapatok túlerejét, mégis megadták magukat. Khamsy és Sykosy kereket oldott, bevette magát a dzsungelbe. A múlt hónapban Nosavan tábornok az általa kirobbantott lázadás kudarca után szintén a dzsungeleken át menekült el. A tábornokot, aki annak idején politikai menedéket kért és kapott a thaiföldi hatóságoktól, háziőrizetben tartják Bangkokban. A thaiföldi kormány kedden közölte: "Ha igaznak bizonyul a Nosavan és a lázadók kapcsolatáról szóló hír, akkor a tábornokot még távolabbi vidékre szállítják.** Fedorenko javaslatot Április elején üljön össze az ENSZ leszerelési bizottsága Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Fedorenko, a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselője a világszervezet leszerelési bizottságának összehívását kérte április első felére. A szovjet ENSZ-fődelegátus szerdán New Yorkban sajtóértekezletet tartott, s ezen megindokolta a szovjet javaslatot. A Szovjetunió — mint mondotta — változatlanul nagy fontosságot tulajdonít a genfi leszerelési értekezlet munkájának, de az a véleménye, hogy a genfi értekezlet újbóli összehívása előtt célszerű lenne a leszerelés kérdéseivel a világszervezet leszerelési bizottságában foglalkozni, amelyben az ENSZ valamennyi tagállamának képviselője helyet foglal. Több mint ezer kommunista polgármester Franciaországban Ülésezik az FKP Központi Bizottsága Párizsból jelenti az MTI. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága szerdán kezdte meg kétnapos tanácskozását a St. Denis-i városházán. Gaston Plissonnier, a Központi Bizottság titkára beszá vólójában a községi választások tapasztalatairól és az FKP demokratikus egység-front politikájáról beszélt. Kiemelte, a választások eredménye a kommunista párt politikájának sikerét jelenti. A kommunista vezetés alatt álló városok száma megnőtt. Az új községi és városi tanácsok eddig 1068 helyen választottak kommunista polgármestert. A francia minisztertanács Couve de Murville római látogatásáról tárgyalt Párizsból jelenti az MTI. A francia minisztertanács szerdai ülésén Couve de Murville külügyminiszter beszámolt Rómában Fanfani olasz külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseiről, amelyeknek központjában a hatok politikai együttműködése és az azzal kapcsolatos külügyminiszteri értekezlet terve állott. Peyrefitte tájékoztatásügyi miniszter a minisztertanács ülése után az újságírók előtt leszögezte: Franciaország álláspontja ma is ugyanaz, mint 1960—61-ben volt, amikor az úgynevezett Fouchet-féle tervben kifejtette elképzeléseit a Közös Piac országainak politikai együttműködéséről. Változatlanul szükségesnek tartja ezt a politikai együttműködést, mert enélkül a gazdasági Közös Piac sem állhat fenn sokáig. Célszerűnek tartja, hogy a Közös Piac még függőben levő kérdéseinek rendezése után, ez év második felében hívják össze a csúcsértekezletet. A csúcsértekezletet a külügyminiszterek tanácskozásának kell megelőznie. A külügyminiszterek azonban csak akkor ülhetnek össze, ha kialakultak a feltételek ahhoz, hogy tárgyalásuk valóban eredményes legyen. Ezek a feltételek ma nincsenek meg. A francia kormány ezért javasolja, hogy az érdekelt országok tovább tanulmányozzák és alaposan dolgozzák ki a nyugat-európai országok politikai együttműködésének tervét. A francia kormány határozott állásfoglalása megerősíti, hogy de Gaulle változatlanul ragaszkodik a óhazák Európájához, elveti a nemzetek feletti** politikai közösség gondolatát és csak az esetben hajlandó egyezményes formában rögzíteni a politikai együttműködés elveit, ha a társországok is egyetértenek azzal, hogy Nyugat-Európának az Egyesült Államoktól független, önálló kül- és katonai politikát folytató tényezőt kell alkotnia. Ezt a gondolatot fejti ki a degauileista Natinv. mai vezércikke is. Hangsúlyozza, Franciaország előbb meg akarja ismerni az "Európa-menyaszszonyt**, mielőtt rászánná magát a házasságra. Egyes társországok még mindig "atlanti Európáról** álmodoznak, Franciaország viszont önálló kontinentális Európát akar, nem kér olyan menyasszonyból, aki "San Franciscóig érő heverék fekszik**. Johnson nem fogadja a Ku-Klux-Klan vezéreit Washingtonból jelenti a Reuter és az AP. Kedden szülővárosában , Detroitban eltemették Viola Gregg Liuzzo asszonyt, akit a Ku-Klux- Klan emberei gyilkoltak meg. A gyilkosságra azzal szolgáltatott "okot**, hogy kocsiján Selma és Montgomery között szállította a polgárjogokért harcoló néger és fehér tüntetőket. Temetésén részt vett Johnson elnök személyes képviselője, továbbá Martin Luther King, Roy Wilkins, a színes bőrű lakosság haladásáért küzdő országos szövetség vezetője, valamint más néger, illetve szakszervezeti vezetők. A Michigan államban kormányzói utasításra elrendelt kétnapos gyász második napján megrendezett temetéssel egyidőben az alabamai Selmában is megemlékeztek Liuzzo aszszonyról. Gyilkosai a tárgyalásig óvadék ellenében szabadlábon vannak. A többgyermekes detroiti asszony meggyilkolása nyomán határozta el Johnson elnök, hogy törvényes eszközökkel fellép a Ku-Klux-Klan ellen. Első lépésként az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság kedden úgy döntött, hogy nyilvános vizsgálatot tart a terrorszervezet tevékenységének ügyében. A klán vezetői vasárnap kihallgatást kértek Johnson elnöktől, egyszersmind azzal vádolták, hogy "önkényesen választja ki a legfőbb bírókat**, felelős azért, hogy "Amerikában elharapóztak a bűncselekmények és elterjedt a szennyirodalom, kormányában pedig szexuális eltévelyedők és kommunista ügymökök foglalnak helyet**. Katzenbach igazságügyminiszter kedden válaszolt a Klan-vezetőknek. Közölte velük, hogy Johnson elnököt nem kereshetik fel, de az igazságügyminisztérium valamelyik magas rangú tisztviselőjével tárgyalhatnak. Ha pedig felforgató tevékenységről, vagy bűncselekményekről akarnak jelentést ternni, azzal forduljanak az FBI valamelyik helyi szervéhez. Mire Calvin Craig, a Ku-Klux-Klan Georgia állambeli "nagysárkánya** kijelentette, hogy ilyen kihallgatásra nem tart igényt. Az Alabama állambeli Montgomeryben kedd este 401 néger és fehér tüntető vonult a kormányzósági palotához. Wallace rezidenciájának lépcsőjére tíz üres koporsót helyeztek, megemlékezésül arra a tíz emberre, aki két év alatt, életét áldozta a polgárjogi mozgalomért. Mint a TASZSZ jelenti, Nelson, Wisconsin állambeli demokratapárti szenátor szerdán a szenátusban törvényjavaslatot terjesztett be, amely indítványozza, hogy a polgári jogokért harcoló négerek meggyilkolását nyilvánítsák "szövetségi bűntettnek". A szenátor véleménye szerint ily módon lehetővé válnék, hogy a szövetségi bíróságok ítélkezzenek azok felett a fajüldöző gyilkosok felett, akik jelenleg a déli államok fajgyűlölő hatóságainak oltalmát élvezik. A szenátor rámutatott arra, hogy 1960 áprilisa óta a polgári jogokért vívott harccal kapcsolatban a fajüldözők harminc gyilkosságot követtek el és a fennálló törvények értelmében a bűntettek elkövetői ellen nem lehetett vádat emelni szövetségi bűntett elkövetése címén. A szenátor egész sor olyan gyilkosságot sorolt fel, amelyeknek tettesei ellen még csak bírói eljárást sem indítottak.