Magyar Nemzet, 1965. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

ív- • Haőyarjcmzeí ________________________HAZAFIAS N ff I* F fi* O N T LAPJA ? • f A hetvenötödik évforduló A Pallas Nagy Lexikonénak Magyar­ Nemes címszava ti­zenkettedik kötetében, amely május elseje első magyaror­szági megünneplése után hat esztendővel jelent meg, hiába keresem május elsejét. Ilyen címszavakat olvasok: Május vagy pünkösdhava, Májusfa, Májusi ájtatosság, Májusi tör­vények. A legnagyobb májusi törvény, a nemzetközi mun­kásosztály és a munka ünnepe hiányzik. Azóta a Pallas Nagy Lexikonban meg nem jelent május elseje az egész földke­rekségen megjelent és diadal­­utat tett életünkben. A mun­kások ünnepe Magyarországon az egész nemzet ünnepe lett s a nemzetközi munkásosztály ünnepét tizennégy szocialista ország hivatalos állami ünne­pévé avatta. Párizsban vagy Rómában még csak a nép ün­nepli, de előbb vagy utóbb ez a nap pirosbetűs ünnepe lesz minden nemzetnek, minden országnak; az egész földkerek­ségnek, teljes planétánknak. Ha az újkori magyar törté­nelem sarkpontjait akarnók megragadni, elég lenne fölku­tatni s megírni a május else­jék történetét. A magyar mun­kásosztály a párizsi munkás­­kongresszus határozata nyo­mán 1890 május elsején kö­szöntötte először Budapesten ezt a napot. Ma van az első magyar május egy köszöntésé­nek hetvenötödik évfordulója. Ami a két dátum, 1890 május­a és 1965 május elseje közé esik, azt elmondják az elsu­hant és eldübörgött háromne­gyed évszázad május elsejéi. Május elseje megünneplése, az ünnep megzavarása vagy teljes betiltása egy egész or­szág sorsának, egy nép álla­potának, egy társadalom ha­ladó vagy haladás-ellenes jel­legének a mértékévé vált. Mi­kor Magyarország munkásosz­tálya, küszködő népe csak ti­tokban vagy éppenséggel rend­­­őrkardlappal viaskodva vagy egyenesen szétverettetve ün­nepelt, az az egész nemzet történelmének mélypontja is volt. Mikor szabadon ünne­pelhettek, először 1919-ben, másodszor 1945 feledhetetlenül bizakodó, feltörekvő május első napján, az egyúttal azt is jelentette, hogy szabad az or­szág, függetlenné lett a nép, elfoglaltuk helyünket a hala­dás táborában, a népek törté­netének élvonalában hala­dunk. Mélységesen szép jelkép az, hogy új életünk első kormá­nya törvényes ünnepnappá emelte május elsejét, elgondol­koztató szimbólum van abban, hogy a budapesti május else­jék nagy színhelyén, a Hősök­­terén a Habsburg-királyok he­lyére Bocskai, Bethlen, Thö­köly, II. Rákóczi Ferenc és Kossuth kerültek és egész éle­tünk forradalmi átalakulásá­nak a zászlajává vált az, hogy a hazátlan bitangoknak csú­folt, leghazafiasabb magyar társadalmi osztály hagyomá­nyosan régi ünnepe a szocia­lizmusban megújhodott teljes nemzet bensőséges és állami ünnepnapjává vált. Új életünk teremtő két év­tizedének első májusi ünne­pén indult meg a Magyar Rá­dió, Budapest és a Dunántúl, Budapest és a Tiszántúl közöt­ti távbeszélő forgalom, má­jus elsején kezdődött el az országos levélforgalom. És Dó­zsa meggyötörtetett koráig visszasugárzó és elégtételt ve­vő ereje volt azoknak a moz­dulatoknak, amelyek ezen a szabad magyar május elsején az Apponyi téren ledöntötték annak a Werbőczynek a szob­rát, aki valamikor százezrek pusztulását okozta, aki en­nek a népnek majdnem a sír­ját ásta meg, akinek véres törvénykezése felelős Mo­hácsért. Az író azt jegyezte föl ezen a szabad május elsején, hogy “a továbbiakban akármi kö­vetkezzék, bizalommal hiszem, hogy helyes úton járok millió­nyi társammal, s a mi kezünk­ben van a varázskulcs, amivel egyszer fölnyitjuk a paradi­csom kapuját­. A paradicsom­kert kapujától ugyan még messze vagyunk, húszéves utunkat hibák, tévedések és csüggedések is szegélyezik, de ha van erő, amelynek segítsé­gével ezt a jelképbeli kaput megközelíthetjük, úgy ez csak­ a munka szépsége, nagysága és hatalma lehet. A huszadik század második felében, mi­kor tizennégy országban már megszűnt a kizsákmányolás, széthullt és porrá omlott a földrészeket behálózó gyarma­ti rendszer, mikor teljes föld­részek népe nőtt fel és vált nagykorúvá, mikor a kizsák­mányolás arcvonala egyre szű­kül az egész világon — ebben a korban társadalmak és egyé­nek boldogulásának aligha van már más útja, mint a munka. Mit köszöntünk ezen a má­jus elsejei napon? A világ munkásainak erőt sugárzó, hatalmas testvérisé­gét, a világ, a társadalmak forradalmi átalakulásáért küz­dő nemzetközi munkásosztályt, s e világot formáló és megszé­pítő végtelen erőn belül min­den olyan embert, aki a nagy egész részecskéje, kis hazája javát szolgálja. Szavak rabjai, fogalmak megszállott­jai lennénk talán, mikor a földön minden szépet és jót a teremtő igyekezettől, az em­beri verítéktől, a fizikai mun­ka nagyságától, az alkotó gon­dolattól várunk? Aki ember, hisz az életben s van jövő felé sugárzó hite, tudja, hogy minden nagyot a munka te­remt. Ebben hisz a tízmilliós nép sokaságában e sorok író­ja is. Mi emelte ki az embert az ősi állapotból? A munka. Mi tette sugárzóan naggyá ezt a világot? Mi borította be föld­részünket s más földrészeket világvárosokkal, kórházakkal, erőművekkel, úthálózattal, vi­rágos kertekkel, képtárakkal, falvakkal és nagykörutakkal — a gyötrelmesen szép, fá­rasztó munka. Mi rejlik minden szépség, a Louvre kincsei, a Parthenón frízei, Bartók Allegro Barba­­rója, új városaink, Arany Tol­dija, Rembrandt Éjjeli őrjá­rata, Leningrád palotái, a Martin-kemencék acélt csapo­ló pokoli izzása, egy díszpark rózsatövei, a Notre Dame ele­fántszürke homlokzata, Szin­­­nyei Majálisa, egy villanykör­te szála, egy búzaszál hajlado­­zása, az egészséget mentő gyógyszertabletta, egy szikrá­zó vers s a magasba törő gon­dolat mögött? Munka. Mindig munka. A munka jelen van a haj­ladozó mozdulatban, a töpren­gő gondolatban, a teremtő ál­mokban, jelen van a papírla­pon, amelyen kopogtatok, az írógép karjai között, jelen van a járdán, amelyet taposok, a vízben, amelyet iszom, a könyvben, amelyet olvasok, a társadalomban, amelyben élek, a hazában, amelyet építünk, a színházban, amelyet nézek, a ruhában, amelyet viselek, az álomban, amelyet fölidézek, a valóságban, amelyben megva­lósulnak a remények és a küzdelemben, amely a meg nem valósult álmok valóra váltására tör. A munka jelen van a földön, a levegőben, a nappalban, az éjszakában, már ott van a csillagrendszerek­ben, a Hold ostromában, jelen van a levegőt hasító repülő­gép szárnyában, s a­­föld alatta­­i a bányavágatokban, a kis ott­honban, a házak falában, a mozdony füttyében, a világ­mindenségben, a Kozmosz meghódításában ... még a po­hár sörben is, amelyet a ta­vasz s a jókedv lehörpölte velünk. Mindent a műnké épít, mi több, mindent a mun­ka gyógyít, mindent a műnké­be­g, mert a munka ott van az orvosságban, a sebész késében, a kórházi ágyban. A nép javát és gyarapodá­sát szolgáló, kizsákmányolás­tól ment, felszabadult és él­tető, s életszükségletté váló munkát köszöntjük ezen a szép napon. Azt a piros virágszálat is, amelyet a május elsejei pla­kátokon látok, mert e mögött is a rajzoló, festő, grafikus, nyomdász teremtő munkája áll. S azt a rózsatövet is, amelyet egy kertész ültet el va­lahol, mert e földet nyitó mozdulat mögött is az az igye­kezet áll, hogy tegyük széppé és világossá ezt a gyönyörű, sokszor nehéz, de mindig elő­re törő életet. Buffy Péter Gross Arnold rajza: Május 1 Gromiko saj­tó­sr­t­enkezlete A Szovjetunió és Franciaország egyetért a német és a vietnami kérdés rendezésében A kü­lpolitikai helyzet­ ű GROMIKO SZOVJET KÜLÜGYMINISZTER pénteken be­fejezte párizsi tanácskozásait és hazautazott a francia fő­városból. A hírügynökségek hangsúlyozzák, hogy mind a szov­jet, mind a francia fél elégedett a megbeszélések eredményei­vel. A szovjet—francia közös közleménnyel kapcsolatban az AFP kommentárja megállapítja, hogy ez a dokumentum tük­rözi a kölcsönös megértés és a jóindulat légkörét, amelyben a két külügyminiszter megvitatta az időszerű nemzetközi kér­déseket. Megállapítást nyert, hogy Moszkva álláspontja több kérdésben egybeesik Párizséval, több kérdésben azonban vé­leménykülönbségek vannak. Gromiko pénteken a francia fő­városból való elutazása előtt a párizsi szovjet nagykövetségen sajtóértekezleten találkozott a francia és a külföldi újságírók­kal. A szovjet külügyminiszternek ezen a sajtóértekezleten tett nyilatkozatát lapunkban részletesen ismertetjük.­­ AZ AMERIKAIAK DOMINIKAI BEAVATKOZÁSA miatt összeült az Amerikai Államok Szervezetének Tanácsa és zárt ajtók mögött folytat megbeszélést erről az újabb világ­­politikai válságról. A kiszivárgott hírek azt mutatják, hogy az amerikai diplomácia szembe találta magát egy sor latin-ame­rikai ország képviselőjének tiltakozásával. »Johnson elnöknek az az akciója, hogy tengerészgyalogságot küldött a Dominikai Köztársaságba — írja a New York Herald Tribüne — ellen­zésre talált az Amerikai Államok Szervezetének soron kívül összehívott ülésén. Egyes latin-amerikai országok képviselői — folytatja a lap — szenvedélyesen állást foglaltak az ameri­kai intervenció ellen és azt hangoztatták, hogy az Egyesült Államok eljárása emlékeztet a régi idők amerikai ágyúnaszái­­diplomáciájára.A­9 INDIA ÉS PAKISZTÁN NYUGATI HATÁRÁN hadüzenet nélküli háború folyik, s a harcokban tankokat és tüzérségi alakulatokat is mozgósítottak. A Pravda kommentárjában rá­mutat: Az India és Pakisztán között kirobbant konfliktus az imperializmus és a reakció malmára hajtja a vizet. Nem vé­letlen, hogy e két ország fővárosában az imperialista államok, mindenekelőtt az Egyesült Államok és Anglia nagykövetségei lázas tevékenységbe kezdtek, igyekeznek hasznot húzni a há­borús összetűzésből. Az indiai demokratikus köröket aggasztja a határviszály. Úgy gondolják, hogy ez a katonai összetűzés az egész földrész békéjét fenyegeti, és figyelmezteti a két ország népét, hogy a reakció újabb támadásra készül a dolgozók de­mokratikus jogai és életszínvonala ellen — állapítja meg a Pravda. A szovjet külügyminiszter sajtóértekezlete Párizsból jelenti az MTI. Andrej Gromiko pénteken délelőtt elutazott Párizsból. El­utazása előtt a szovjet nagy­­követségen sajtóértekezletet tartott. A nagy számban egy­begyűlt francia és külföldi új­ságírók elhalmozták kérdéseik­kel a szovjet külügyminisztert. Gromiko kiemelte, párizsi látogatásának az volt a célja, hogy a francia kormány kép­viselőivel megbeszélje a két országot érdeklő kérdéseket, nemzetközi problémákat ép­pen úgy, mint a szovjet—fran­cia kapcsolatok alakulását. Franciaországot és a Szovjet­uniót összeköti érdekeinek azonossága a békéért folytatott harcban és az európai bizton­ság kérdésében — mondta —, majd hozzáfűzte, kétségtelen: a két kormány a világpolitika egyes vonatkozásait eltérő módon értékeli, ez azonban nem akadályozhatja meg, hogy több nemzetközi kérdésben és a két ország közötti kapcso­latok fejlesztésében egyesítsék erőfeszítéseiket. Gromiko ezután kiemelte, hogy a szovjet kormány igen nagy fontosságot tulajdonít az európai biztonság kérdésének, amelynek kulcsa a német probléma békés rendezése. A Szovjetunió abból indul ki, hogy amíg a német kérdés meg nem oldódik, Európa bé­kéje nincs biztosítva. A szov­jet—francia viszonyban beállt javulás ennek a kérdésnek a rendezését is elősegíti. Úgy hiszem — mondta —, a francia kormány is abból indul ki, hogy két német állam van. Ennek a nyilvánvaló ténynek az elismerése arra vall, hogy reális módon közelíti meg a második világháború után ki­alakult tényleges európai hely­zet megítélését. Diplomáciai elismerés vagy el nem isme­rés mit sem változtat a való­ságos helyzeten — emelte ki Gromiko, majd hangsúlyozta, a szovjet és a francia kor­mány álláspontja találkozik abban, hogy a második világ­háború végén megállapított német határok véglegesek és hogy Németország nem ren­delkezhet atomfegyverrel. Gromiko a továbbiakban a szovjet és a francia kormány álláspontja között más fon­tos nemzetközi kérdésekben mutatkozó közeledésről be­ szélt. Megelégedéssel állapí­totta meg, hogy ez tapasztal­ható a délkelet-ázsiai helyzet megítélésében is. A francia kormány ugyancsak megen­gedhetetlennek tartja az indo­kínai országok belső ügyeibe történő beavatkozást és a viet­nami kérdés megoldását az 1954. évi genfi egyezményhez való visszatérésben látja. A szovjet külügyminiszter ezután kifejtette, a Szovjet­uniónak az a véleménye, hogy az Egyesült Államoknak sem­mi keresnivalója nincs a tőle sok ezer kilométernyire fekvő Vietnamban. A vietnami kér­dés legradikálisabb megoldá­sa az amerikai csapatok kivo­nása, első lépés pedig a VDK elleni bombatámadások be­szüntetése. A döntő szót min­denesetre a vietnami háború­ban közvetlenül érintett felek­nek kell kimondaniuk. A Szovjetunió megadja a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ságnak a szükséges segítséget, hogy megvédje magát az ame­rikai agresszió ellen. A továbbiakban rámutatott, hogy a leszerelés és az ENSZ kérdésében is megmutatkozott a szovjet és a francia állás­pont hasonlósága. A Szovjet­unió elfogadta a francia kor­mány javaslatát, hogy az öt nagyhatalom (a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Bri­­tannia, Franciaország és a Kí­nai Népköztársaság) közös ér­tekezleten vitassa meg a le­szerelés kérdését. A szovjet—francia kapcso­latokról szólva Gromiko han­goztatta, hogy azok fejlődésé­ben fordulat mutatkozik. A szovjet kormány arra törek­szik, hogy a két­ ország kö­zött valóban jó, baráti viszony alakuljon ki, ami a nemzetkö­zi kérdések megoldását is elő­segíti. A szovjet—francia kap­csolatok javulása nem irányul senki ellen, nem aggaszthat egyetlen olyan országot sem, amely a béke híve. A fran­cia—szovjet viszony javulása más népek érdekeit is szol­gálja, különösen az európai országokét Az egyik újságíró kérdésé­vel kapcsolatban, vajon a két kormány megállapodott-e rendszeres politikai vélemény­­cserében, Gromiko kijelentet­te, hogy a francia külügymi­niszter őszre tervezett moszk­vai útja a mostani látogatás­ viszonzása lesz. A találkozá­sok rendszeresítése a két fél­től függ. A szovjet—francia kapcsolatok továbbfejlődésé­hez újabb kezdeményezésekre lesz szükség. Szovjet—­afgán közös közlemény Moszkvából jelenti a TASZSZ: Mohammed Juszuf afgán mi­niszterelnök moszkvai látoga­tásával kapcsolatban szovjet —afgán közös közleményt ad­tak ki. A két ország kormánya nagy megelégedéssel állapí­totta meg, hogy a Szovjetunió és Afganisztán viszonya va­lóban baráti, jószomszédi vi­szony. A két ország barátsága és együttműködése kiválóan példázza a különböző gazda­sági, társadalmi és politikai rendszerek békés egymás mel­lett élését — hangoztatja a közös közlemény. A két kormány leszögezte a kereskedelmi kapcsolatok to­vábbi fejlesztésének szüksé­gességét, és hangoztatta, hogy az egyenjogú gazdasági és műszaki együttműködés a két nép érdekeit szolgálja. A Szovjetunió határozottan támogatja az ázsiai, afrikai és egyéb el nem kötelezett országok szüntelen erőfeszíté­seit, amelyeket a gyarmatosí­tás és a neokolonializmus el­len tesznek.

Next