Magyar Nemzet, 1965. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-01 / 127. szám

, 1965 JUN'K­ H Via ■ Magyar Nemzet IS A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA A moszkvai látogatás Kádár János, Apró Antal és Biszku Béla moszkvai látoga­tása nemcsak idehaza keltett nagy érdeklődést, hanem ha­zánk határain kívül is. A Ma­gyar Népköztársaság vezető politikusai majd egy hetet töl­töttek a Szovjetunióban. Uta­zásuk célja baráti látogatás volt, amelyre a szovjet veze­tők meghívása szolgált ala­pul, és viszonzása egyben an­nak a látogatásnak, amelyet néhány hónappal ezelőtt Brezsnyev és Podgornij tett Budapesten. A világlapokat élénken foglalkoztatta Kádár János moszkvai útja és ahogy már ilyenkor szokás, külön­féle találgatásokat fűztek az utazáshoz. A látogatás befe­­jeztekor közzétett hivatalos közlemény választ ad ezekre a kérdésekre. A hivatalos közlemény el­mondja, hogy Kádár János, Apró Antal és Biszku Béla, baráti látogatásuk során esz­mecserét folytattak Brezsnyev­­vel, Kosziginnel, Podgornijjal, valamint a Szovjetunió más állami és pártvezetőivel. A zárókommüniké megvilágítja az eszmecsere témakörét és rögzíti a megbeszélések ered­ményeit. Az eszmecsere során a magyar és a szovjet veze­tők kölcsönösen tájékoztatták egymást a magyarországi szo­cialista és a szovjetunióbeli kommunista építőmunka mé­retéről, a két ország kapcso­latainak fejlődéséről és a nem­zetközi helyzet időszerű kér­déseiről. A szocialista orszá­gok magas szintű érintkezé­sében egy idő óta általános gyakorlattá vált az olyan fajta kölcsönös tájékoztatás, mint aminőre a múlt héten került sor Moszkvában. A szovjet fővárosban lezajlott eszmecse­re során mind a magyar, mind a szovjet vezetők lelkesítő eredményekről számolhattak be egymásnak. Hazánkban a Központi Bizottság tavaly de­cemberi határozatainak telje­sítése szép sikerrel halad, a Szovjetunióban az SZKP leg­utóbbi központi bizottsági ülé­sének határozatai nyomán szemmel látható a fellendülés az iparban és a mezőgazda­ságban. Töretlenül fejlődnek a szovjet—magyar kapcsola­tok. Ebben a vonatkozásban a moszkvai eszmecsere rész­vevői nemcsak nyugtázták az eredményeket, hanem kijelöl­ték a kapcsolatok továbbfej­lesztésének irányát és ütemét is. A közlemény megállapítja, hogy újabb megállapodások születtek, amelyek az 1966— 1970-es évek tervidőszakának gazdasági együttműködését bővítik majd ki. A közleményben jelzett megállapodás részleteit a záró­közlemény nem tartalmazza. A Budapesti Nemzetközi Vá­sár alkalmából aláírt szovjet— magyar egyezmények viszont megvilágítják a moszkvai megállapodások természetét és jelentőségét. A budapesti tár­gyalások sikeres befejezésé­nek eredményeként nyolcmil­lió rubel értékben komplett tévé-képcsőgyárat szállítunk a Szovjetuniónak és tizen­­négymillió rubel értékben ex­portálunk járműveket, autó­buszokat, dömpereket, speciá­lis teherautókat és garázsfel­szerelési cikkeket. Iparunk e szerződéssel rendkívül elő­nyös kiviteli lehetőségekhez jut. Ezzel párhuzamosan a Külkereskedelmi Miniszté­riumban nagy jelentőségű szovjet—magyar hosszúlejára­tú szerződést írtak alá. A szer­ződés komplett vegyipari és gumiipari gyárak megvásár­lását teszi lehetővé számunk­ra. Mintegy húsz objektum­mal segíti a Szovjetunió 1966 és 1970 között a magyar nép­gazdaságot, amely a követke­ző ötéves tervidőszakban ép­pen a vegyipar területén kí­ván nagyot lépni előre. E húsz objektum között vegy­ipari feldolgozógyárak, nyers­olaj feldolgozó üzemek és a gumiipar fejlesztéséhez nélkü­lözhetetlen ipari létesítmé­nyek gépparkja található. A gyárak berendezésével együtt megkapják a szovjet gyártási technológiát is és a szovjet szakemberek átadják a ma­gyar szakembereknek mind­azt a szakmai tapasztalatot és műszaki ismeretet, amelyet ezekben a gazdasági ágakban szereztek az idők során. A hosszúlejáratú szerződés tehát jóval túllépi a szokványos ke­reskedelmi megállapodások kereteit és a szocialista orszá­gok közötti műszaki együtt­működés nagyszerű példáját adja. Rendkívül figyelemre mél­tó a moszkvai eszmecsere po­litikai szempontból is. A zá­róközlemény nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a Szovjet­unió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkás­párt széles fronton együttmű­ködik. Ez az együttműködés a két párt és a két kormány viszonyának legjellemzőbb vo­nása, s a teljes nézetazonos­ságon alapszik. Egyformán ítéljük meg a nemzetközi kommunista mozgalom hely­zetét, valamint az általános világpolitikai helyzetet. Ma, amikor az Egyesült Államok növekvő agresszivitása követ­keztében komor viharfelhők tornyosulnak a világpolitika egén, különleges jelentősége van ennek az egyetértésnek. A közleményben a szovjet és a magyar államférfiak egysé­gesen és a lehető leghatáro­zottabban elítélik az ameri­kai agressziót, amelynek a szocialista tábor egyik ázsiai tagja, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság az áldozata. A moszkvai eszmecsere rész­vevői éppen az indokínai fej­lemények kapcsán húzták alá azt is, hogy a tiltakozás és az Egyesült Államok felelőt­len, háborús természetű ak­cióinak puszta elítélése nem elegendő. Az imperializmust meg kell fékezni és erre csak a szocialista közösség képes, ha egységesen, összehangoltan cselekszik. A közlemény ezért határozottan sürgeti a szocia­lista közösség országainak tö­mörítését és síkraszáll a nem­zetközi kommunista mozgalom egységének helyreállítása mel­lett. A magyar és a szovjet vezetők, miként erre a kom­münikében rámutatnak, a jö­vőben is az egység helyreállí­tásán kívánnak fáradozni. A szocialista tábor összefo­gása a mai feszült nemzetközi helyzetben két konkrét feladat párhuzamos megoldását teszi szükségessé. Egyrészt tovább kell erősíteni a szocialista országok védelmi képességét, aminek a Varsói Szerződés ke­retében kell megtörténnie, másrészt minden szükséges támogatást meg kell adni a hősiesen harcoló Vietnami De­mokratikus Köztársaságnak. Ez utóbbi feladat pillanatnyi­lag a sürgetőbb, de hosszabb távra a másik teendő sem el­hanyagolható. A szocialista közösség védelmi képességé­nek megerősítése ugyanis a legfőbb biztosítéka nemcsak az egyes szocialista országok nyugalmának és háborítatlan építőmunkájának, hanem alap­vető külpolitikai célunk meg­valósításának is. Mert bár az Egyesült Államokban jelenleg az agresszív irányzat hívei diktálják a tempót, hazánk — akárcsak valamennnyi szocia­lista ország — változatlanul híve a különböző társadalmi rendszerű országok békés egy­más mellett élésének. A nem­zetközi politikában ismét érez­hetők bizonyos hidegháborús áramlatok, de a világpolitika alakulásában a döntő tényező változatlanul a szocialista or­szágok ereje és összefogása. Franciaország nem vesz részt a MTO-hadgyakorlatokon A külpolitikai helyzet ■ _________________________________________________, A NATO HADÜGYMINISZTEREINEK PÁRIZSI ÜLÉSÉ­VEL behatóan foglalkozik a sajtó. A francia kormány még az értekezlet előtt bejelentette, hogy a francia haderők nem vesz­nek részt az 1966-os NATO-hadgyakorlatokon. Valamennyi mértékadó angol megfigyelő hangoztatja, hogy a hadügymi­niszterek hivatalos napirendjét beárnyékolják az "érinthetet­len" problémák, mindenekelőtt Franciaország NATO-tagságá­­nak, s ezzel összefüggésben az atlanti tömb egész bizonytalan jövőjének átfogó kérdése. Ugyancsak az "érinthetetlen* témák közé tartozik "Bonn nukleáris étvágyának lecsillapítása*, ami annál is inkább égető problémává változott, mivel a Nyugat­európai Unió hivatalos jelentéséből is kitűnik, hogy Nyugat- Németország rövidesen nagyarányú hasadóanyag-termelőkapa­citással rendelkezik. Angol félhivatalos források szerint Healey hadügyminisz­ter a NATO stratégiai elgondolásának reformját sürgeti, ami lehetővé tenné, hogy legalább tízezer fővel csökkentsék a Nyu­­gat-Németországban állomásozó ötvenezres brit haderő létszá­mát. A NATO-hatalmakat megosztó ellentétek miatt London­ban nem számítanak érdemi döntésekre, annál is kevésbé, mert — mint a Guardian megjegyzi — "Az Egyesült Államok délkelet-ázsiai és dél-amerikai politikájának következménye­ként, Washington nem számíthat többé kisebb NATO-hatal­­mak automatikus támogatására­. Különösen gunyoros hangon foglalkozik a párizsi tanács­kozással a Daily Express, amikor megállapítja: "Ne borítsuk fel a csónakot, hagyjuk lassan elsüllyedni­« d e kimondatlan jelszó jegyében ültek össze az atlanti hadügyminiszterek a NATO-tanácskozásnak nevezett rituális kabaréjukra, amely­nek a párizsi NATO-főhadiszállás helyett stílusosabb színpa­dot nyújtana a Comedie Frangaise. Bonnban a hadügyminiszterek konferenciájával kapcsolat­ban hangsúlyozzák, a nyugatnémet kormány továbbra is kitart azon felfogása mellett, hogy az Atlanti Szövetségnek­­­nem szabad csökkentenie katonai erőfeszítéseit, és semmi esetre sem lehet szó az Európában állomásozó katonai erők megrit­­kításáról. Von Hassel hadügyminiszter nyilatkozatában "öncsa­lásnak" nevezett minden disengagement-tervet, s azt köve­telte, hogy az NDK határa mentén állomásozó haderőket semmi esetre se csökkentsék. Von Hassel elutasította azt a korábban brit részről felvetett gondolatot is, hogy az Atlanti Szövetségen belül külön atomparancsnokságot létesítsenek. Hangoztatta, hogy a NATO-csapatoknál levő atomfegyverek felett továbbra is a NATO európai főparancsnoka rendelkez­zék. A bonni hadügyminiszter — amint szavaiból világosan kitűnt — a mostani NATO-tanácskozásokon azt kívánja bi­zonygatni, hogy Európában a feszültség nem csökkent, hanem növekedett és erre hivatkozva elutasít minden olyan döntést, amely a Nyugat-Németországban állomásozó csapatok létszá­mának csökkentésére, vagy esetleg a taktikai atomfegyverek Európából történő kivonására irányul. A nyugati diplomáciai élet híreihez tartozik, hogy Erhard kancellár Schröder külügyminiszter és több tanácsadó kísére­tében az Egyesült Államokba érkezett. Kádár János és Biszku Béla hazaérkezett a Szovjetunióból Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Biszku Béla, a Politikai Bi­zottság tagja, akik a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának meghívá­sára baráti látogatást tettek a Szovjetunióban, vasárnap visszaérkeztek Budapestre. Fogadtatásukra a Nyugati pályaudvaron megjelent Apró Antal, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Kállai Gyula, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyette­se, Nemes Dezső, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, Nyers Rezső, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára, Benkei András, a Központi Bizottság tagja, belügyminisz­ter, Csanádi György, közleke­dés- és postaügyi miniszter, Péter János külügyminiszter és Pója Frigyes, az MSZMP KB külügyi osztályának veze­tője. Jelen volt G. A. Gye­­nyiszov, a Szovjetunió ma­gyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A norvég miniszterelnök moszkvai tárgyalásai Koszigin beszéde Moszkvából jelenti a TASZSZ: Gerhardsen norvég miniszter­­elnök hétfőn, a Kremlben lá­togatást tett Kosziginnél, a szovjet Minisztertanács elnö­kénél. Gerhardsen Kosziginnel történt megbeszélése során a két államférfi megvitatta a feleket kölcsönösen érdeklő nemzetközi problémákat, va­lamint a szovjet—norvég kap­csolatok kérdését. A barátságos légkörben le­zajlott megbeszélésen Gromi­­ko szovjet külügyminiszteren kívül Gundersen norvég igaz­ságügyminiszter is részt vett. Gerhardsen hétfőn látoga­tást tett Anasztasz Mikojan­­nál, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnö­kénél.­­ A szovjet kormány hétfőn a Kremlben ebédet adott Gerhardsen tiszteletére. Az ebéden Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és más szovjet vezetők vettek részt. Az ebéden Koszigin beszé­det mondott. Kijelentette, hogy a szovjet—norvég kap­csolatok normálisan fejlőd­nek, a Szovjetunió hajlandó minden vonalon elősegíteni a jószomszédi kapcsolatok erő­södését. Koszigin hangoztatta: egyet­ért Gerhardsennek moszk­vai látogatása előestéjén tett kijelentésével, amely szerint a norvég—szovjet kapcsola­tok jól példázzák a különbö­ző társadalmi rendszerű álla­moknak a közös érdekű kér­désekben megnyilvánuló együttműködését. — Meggyőződésünk — tette hozzá —, hogy országaink népei nem felejtik el a má­sodik világháború tanulsá­gait, hanem éberen őrköd­nek, hogy azok az erők, ame­lyek a második világháborút kirobbantották, ne sérthessék meg ismét az európai álla­mok biztonságát.­­ Természetesen vannak olyan körülmények, amelyek megnehezítik Norvégia és a Szovjetunió szorosabb köze­ledését — mondotta Koszigin. — Elsősorban arra gondolok, hogy önök részt vesznek az északatlanti tömbben, ami óvatosságra késztet bennün­ket, mert ez a tömb a Szov­jetunió és a többi szocialista országok ellen irányul. Van­nak a világon revansvágyó és egyéb erők, amelyek szívesen látnák, ha összetűzést tá­maszthatnának közöttünk az északatlanti szerződés fel­használásával.­­ Mindamellett remél­jük, hogy országaink kapcso­latai, amelyek most jók, idő­vel még jobbakká válnak. Arra fogunk törekedni, hogy határainkat a béke és barát­ság határának nevezhessék, egész Észak-Európában meg­szilárduljon a nyugalmi hely­zet és az enyhülés. Hajlandók vagyunk megvizsgálni min­den ilyen célú javaslatot. Koszigin kijelentette, hogy a dél-vietnami fegyveres in­tervenció, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság terü­letének bombázása, a domi­nikai ügyekbe történt fegy­veres beavatkozás az ENSZ alapokmányának és az álta­lánosan elismert nemzetközi jogszabályoknak kíméletlen megsértését jelenti. Az ilyen lépések voltaképpen kísérle­tek arra, hogy a nemzetközi jogot felcseréljék az idegen ügyekbe való beavatkozás jo­gával. Érthető, hogy ez külö­nösen a kis államokat veszé­lyezteti. — Irányvonalunk: harcolni azok ellen, akik rá akarják kényszeríteni akaratukat más népekre, megszilárdítani a bé­ke és a népek közötti barát­ságot, tiszteletben tartani minden nép jogát, hogy maga döntsön belső ügyeiben! — jelentette ki Koszigin. Gerhardsen beszédében ál­lást foglalt a gazdasági és kulturális kapcsolatok tovább­fejlesztése mellett. Rámutatott, hogy a norvég—szovjet kap­csolatokban nincsenek olyan problémák, amelyeket ne le­hetne baráti tárgyalásokkal megoldani. Kifejezte azt a re­ményét, hogy Norvégia is és a Szovjetunió is elősegíti majd a jószomszédi kapcsola­tok megerősödését és a kölcsö­nös megértés fejlődését. »Mi Norvégiában rendkívüli jelentőséget tulajdonítunk a le­szerelési tárgyalásoknak­ — jegyezte meg Gerhardsen, majd hozzáfűzte, hogy objek­tíve minden hatalom érdekeit szolgálná egy az atomfegy­verek továbbterjedését meg­akadályozó egyezmény. Tito elnök a Szovjetunióba látogat Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének, a Szov­jetunió Minisztertanácsának és az SZKP Központi Bizott­sága elnökségének meghívá­sára Joszip Broz Tito elnök felesége társaságában június második felében hivatalos lá­togatást tesz a Szovjetunió­ban. Megkezdődött a NATO hadügyminisztereinek értekezlete Párizsból jelenti az MTI. A NATO párizsi székházában hétfőn délután Manlio Brosio, a NATO főtitkárának elnöksé­ge alatt megnyílt a 15 tagál­lam hadügyminisztereinek ér­tekezlete. A hétfő délutáni megnyitó ülésén McNamara amerikai hadügyminiszter volt az első felszólaló. Sajtóértesülések szerint McNamara alapvető stratégiai kérdéseket taglalt, s kormánya nevében hitet tett az úgynevezett "lépcsőzetes megtorlás" elmélete mellett, szembeállítva azt a francia felfogással. A francia válasz az AP ér­tesülése szerint valószínűleg csak kedden hangzik el. Saj­tótudósítók úgy tudják, hogy a brit küldöttség vezetője komp­romisszumos javaslatot ter­jeszt az értekezlet elé, amely­­lyel megpróbálja áthidalni Washington és Párizs nézet­­eltéréseit. A francia kormány döntése Párizsból jelenti az MTI. Az Észak-Atlanti Szövetség had­ügyminisztereinek hétfőn kez­dődött párizsi tanácskozásai előtt egy nappal a szervezet mélyreható válságának újabb jelei bukkantak felszínre. Mint nyugati hírügynöksé­gek párizsi NATO-forrásokra hivatkozva jelentik, Francia­­ország úgy döntött, hogy csak jelképes egységekkel képvisel­teti magát a NATO 1966-os, Fallex fedőnevet viselő had­gyakorlatán, mivel — a fran­cia indoklás szerint — »a had­gyakorlat nincs összhangban a szervezet alapokmányában le­fektetett stratégiai alapelvek­kel*. A források tudni vélik, hogy Párizs már az 1964-es hadgya­korlatokat illetően is fenntar­tásokkal élt, s már akkor je­lezte, hogy a jövőben nem kí­vánja képviseltetni magát a hadgyakorlatokon, ha azok "ellentmondanak a szövetség doktrínájának". Ez utóbbi mi­benlétét azonban sem a fran­cia források, sem pedig a nyu­gati hírügynökségek nem ha­tározták meg közelebbről. Rusk nyilatkozata A nyugati szövetségesek kö­zül az Egyesült Államok rea­gált elsőnek a francia döntés­re. Dean Rusk amerikai kül­ügyminiszter vasárnapi sajtó­­értekezletén azzal a kijelentés­sel igyekezett elütni az ügyet, hogy a NATO-n belül a fran­cia bejelentés ellenére sincse­nek súlyos ellentétek, csupán "elméleti, esetleg politikai vi­ta folyik stratégiai elképzelé­sekről". Egy kérdésre azonban már azt válaszolta, hogy Fran­ciaország "az Egyesült Álla­mok érzése szerint javasolni fogja a NATO jelenlegi szer­vezetének felszámolását, de tagja marad a nyugati szövet­ségnek­. Párizsi politikai megfigyelők Buskkal ellentétben meg­egyeznek abban, hogy de Gaulle újabb lépése még in­kább láthatóvá teszi a Frank

Next