Magyar Nemzet, 1965. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-20 / 144. szám
Tudományos Figyelő Az emberiség közös kincstára ÁIi,hrTkie.”i,ai e'cVrM,íí"s. . . , , , °,,, . számológépek működésének hasonlóságai Az Index translationum 16. kötetéről “IN ” A NYELVI HATÁROK közül tör ki [az a mű — legyen vers, prózai, vagy tudományos értekezés —, amelyet más nyelvre fordítanak. A személyes utazások mellett a könyv is elröpíthet távoli országokba, megismerhetjük belőle messzi tájak, vagy éppen közvetlen szomszédaink életét, emberek álmát, vágyát, tudományát. A fordításokkal közös kincstárat gyarapítunk; az egész emberiségét, egymás megismerésével pedig a béke szálait szőjük. Lapozgatjuk az előttünk fekvő könyvet, az.. UNESCO kiadásában Párizsban a közelmúltban megjelent Index translationum 16. köttetét, a fordítások nemzetközi bibliográfiáját. Jósoltából már másfél évtizede minden esztendőben vethetünk néhány pillantást arra a vándorútra, amelyet egy-egy lefordított mű különböző országokban tesz. Sajnálatos tény, hogy nem a világ összes országának fordítási irodalmát közli az UNESCO kiadványa, hanem csak jóval kevesebbét: a tagországokét, illetőleg azokét, amelyek meghatározott időre, meghatározott elvek szerint összeállítják és elküldik saját statisztikájukat — így nélkülözzük az 1963. évről beszámoló kötetben is példának okáért a Kínai Népköztársaság adatait; végül is számszerűen 69 országra terjed ki ez az érdekes összeállítás, eggyel kevesebbre, mint 1962- ben. Az Index translationum 16. kötete azokat a fordításokat tartalmazza, amelyeket az 1963. évben jelentettek meg. Érdekes vállalkozás e művek nemzetközi összehasonlítása. Persze itt több körülményt kell tekintetbe venni. Például azt, hogy azok az országok, amelyeknek polgárai valamely világnyelvet beszélnek, sokkal könnyebb helyzetben vannak, mindenféle fordítás nélkül is igen sok, az anyanyelvükön kiadott könyvet olvashatnak el, kevesebb idegennyelvű mű lefordítására kényszerülnek. Így van ez például a német nyelvterülettel, Svájc, Ausztria és Németország lakói egyként olvashatják az egymás országában megjelent könyveket. Vagy itt van például az angol nyelvterület. Nemcsak Anglia, hanem az Egyesült Államok polgárai is eredetiben olvashatják az angolul megjelent műveket. De még ez sem magyarázza meg eléggé, hogy pl. az angolszász nyelvterületen viszonylag miért olyan alacsony a más nyelvből fordított művek száma. Még egy körülményt kell számba venni: azt, hogy az adatok nem terjednek ki a példányszámra. Márpedig köztudomású, hogy nálunk és a szocialista tábor többi országában a tőkés országokénál legtöbb esetben jóval magasabb példányszámban jelennek meg könyvek, nemcsak az eredeti művek, hanem a fordítások is. Meg kell jegyezni, hogy az eredetiből más nyelvre lefordított művek száma világszerte állandó emelkedést mutat. Az 1963- ban összegezett fordítások száma 35 143, majdnem 3000- rel több, mint 1962-ben. KIMAGASLÓAN SOK FORDÍTÁS, szám szerint 4357 jelent meg 1963-ban a Szovjetunióban. A második helyen áll a két Németország — amelynek adatait egyesítve közlik — 3710 lefordított művel. Előkelő Hollandia harmadik helyezése (2194 mű). Ezután Spanyolország következik 1725 fordítással, majd Franciaország 1699 művel. Csehszlovákia 1963-ban 1634 lefordított művet jelentetett meg. (Ezek közül 940-et cseh, 694-et pedig szlovák nyelven.) Olaszország 1388 lefordított művel dicsekedhet. Csak ezután következik az Egyesült Államok, ahol összesen 1364 fordítás látott napvilágot az 1963. évben. Alig valamivel marad el tőle Jugoszlávia (1318), a 10. helyen Svédország áll 1156, a 11-en Dánia 1086 lefordított művel. Ezer művön alul van a többi ország fordítás-termése, éspedig rangsor szerint Japán (986), India (954), Belgium (929), Románia (923), Svájc (771), Brazília (730). Magyarország ezen a listán a 18. helyet foglalja el — az ezt megelőző évben, 1962-ben még a 24. helyen állt — 719 fordítással. A kötet decimális rendszerben közli az adatokat, így mód és alkalom kínálkozik a műfajonkénti összehasonlításra is. Helyenként egészen mostoha viszonyokat tükröz az Index, különösen az afrikai országok vannak nehéz helyzetben. Négy országról is az áll a kötetben, hogy az 1963. évben semmilyen fordítást sem adott ki. Ezek az országok: Burundi, Kongó (Brazzaville), Ghana és Salvador. Egyetlen irodalmi fordítás jelent meg Jordániában. És olyan országok is akadnak, ahol minden fordítási munka a bibliában merült ki. Kenyában 3, Laoszban 2, Libanonban 16 bibliafordítás jelent meg 1963-ban és semmilyen egyéb fordítás! A SZOVJETUNIÓ adatait részleteiben vizsgálva, mindjárt szemünkbe tűnik, menynyire kitárta szellemi ablakait a nagyvilágra. A Szovjetunióban 1963-ban megjelent 4357 fordításnak majdnem a fele: 2136 irodalmi; az alkalmazott tudományok területéről 554 művet fordítottak le, jogi, társadalmi és pedagógiai mű 755 jelent meg, 178 filozófiai, az egzakt és természettudományok területéről pedig 361 mű tanúskodik az internacionalizmusról. Hazánknak, amely a nemzetek ranglistáján hat hellyel rukkolt előbbre 1963-ban, egyáltalán nincs szégyellni valója. A megjelent 719 lefordított mű közül 336 irodalmi, 17 filozófiai, 6 vallási tárgyú, 87 jogi, társadalmi és pedagógiai, 42 az egzakt és természettudományok, 79 az alkalmazott tudományok területéről való, 98 szépművészeti és sportkiadvány, 46 történelmi mű. A SZERZŐK SZEMÉLYÉRE is kitérve, érdemes megemlíteni, hogy az 1963 novemberében meggyilkolt Kennedy elnök korábban angolul megjelent műveit 16 fordítás tárta nyilvánosság elé. A lefordított munkák számában Shakespeare vezet 207 művet. Lenin műveiből 148 fordítás látott napvilágot 1963-ban. Marx műveiből 88, Engels mű veiből 61. Jevtusenko szovjet költő 21 fordítással szerepel a statisztikában. John Steinbecknek 93 fordí tása, Hemingwaynek 50, William Faulknernek 37 fordítása jelent meg 1963-ban. A legtöbbet fordított regényíró a klasszikusok közül Tolsztoj: 94 fordítását adták ki 1963- ban. 84 fordítása jelent meg Vernének, 75 Dosztojevszkijnek, 65 Balzacnak, és Pearl Bucknak, 57 Graham Greenenek, 54 Stendhalnak és 42 Summerset Maughamnak. Jean Paul Sartre-t 45 alkalommal fordították le, Ivó Andricsnak 33, Albert Camusnak 32 fordítását tartják nyilván. Továbbra is népszerű Bernard Shaw, Csehov és Brecht, Grimm és Andersen. Változatlanul élénk az érdeklődés a kalandos detektívregények iránt, a legtöbbjét Agathe Christie-től fordították. A Magyarországon 1963-ban megjelent 719 fordítást vizsgálva, érdekes megállapításokat tehetünk. Ami az idegen nyelvekből magyarra fordított könyveket illeti, a legtöbb művet — másfélszázat — oroszból fordítottuk le. Franciából 70, németből 80, angolból 60, cseh nyelvűből 18, olaszból 14 művet fordítottunk le, egyéb nyelvekből 61-et. Erre az évre esik — 1963 — Devecseri Gábor nagy sikerű Homérosz-fordításának, az Odüsszeiának a kiadása. De lefordítottunk perzsából népmeséket, 3 India színházművészetével hindi nyelven megjelent mű fordításából ismerkedhetett meg a magyar érdeklődő. Mari nyelvből — finnugor rokonság! — ugyancsak jelent meg magyar fordítás, mari írók elbeszéléseit tolmácsolva. A hazánkban kiadott, magyar eredetiből idegen nyelvekre fordított művek megoszlása ugyancsak ér■ dekes. Németre 72 művet, angolra 54-et, oroszra 25-öt, franciára 20-at, egyéb nyelvekre pedig 36 művet fordítottunk le. EGY-EGY MAGYAR ÍRÓ, tudós könyvét azonban nemcsak mi adhatjuk ki valamely nyelven, hanem más országokban is megtehetik. Ha ezt is tekintetbe vesszük, akkor még vagy másfélszázzal kell növelni a 719-es számot. Több mint másfélszáz magyar művet fordítottak le, nem Magyarországon, a többi között németre, oroszra, románra, szlovákra, cseh nyelvre, szerbre, lengyelre, angolra, franciára. Az is érdekes, hogy például Schay Gézának a gázkromatográfia elméleti alapjairól írott művét németből fordították oroszra; ugyanez történt Hutyra Ferencnek a háziállatok terápiájáról és gyógyításáról írt könyvével, azzal a különbséggel, hogy ezt németből nemcsak oroszra, hanem lengyelre is lefordították. Mikszáth különös házassága orosz nyelven került a szovjet emberekhez. Molnár Ferenc Pál utcai fiúkja cseh és szerb, a Játék a kastélyban szlovák nyelven, Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című könyve pedig német nyelven tolmácsolja az író mondanivalóját. Gárdonyi Géza hat fordítással szerepel az Indexben. József Attila versei megjelentek oroszul, a Szovjetunióban adták ki őket, továbbá olaszul, a Város peremén pedig Svájcban németül látott napvilágot. Németh László Iszonyát kiadták Ausztriában, Svájcban és Németországban is. Passuth László Bíborban született-je megjelent egyidejűleg Ausztriában és Németországban is. A magyar írók közül 1963- ban legtöbbször Szabó Magda könyveinek fordítása jelent meg, 13 alkalommal. Az Álarcosbál, az Őz, a Disznótor, illetőleg a Freskó és még több más művének nemzetközi sikerét mutatja, hogy lefordították angolra, franciára, illetőleg németre, cseh, bolgár, orosz és szerb nyelvre is. Ismét hangsúlyozzuk: sajnáljuk, hogy az Index translationum 16. kötetében még mindig nem a világ valamenynyi országa szerepel. Reméljük azonban, hogy diadalmaskodik a békés egymás mellett élés politikája és mihamarább beteljesedik az a vágy, amely a világ valamennyi országának minden polgárában él egymás megismerésére, a kulturális erőfeszítések nemzetközi megsokszorozására. Nagy István A Magyar Tudományos Akadémia jubiláns nagygyűlésén több előadás hangzott el a kibernetikai módszerek neurofiziológiai, biológiai és biofizikai alkalmazásának lehetőségeiről. Neumann Jánosnak, az Egyesült Államokban elhunyt világhírű magyar matematikusnak hagyatékában megtalálták készülő könyvének kéziratát, amely a Yale-egyetemen tervezett előadásait tartalmazza s tárgyánál fogva a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot. A kézirat sok tekintetben alapvető megállapításait a Science című folyóirat nyomán kivonatosan ismertetjük. Neumann János a második világháború alatt kezdett foglalkozni az elektronikus számológépek problémáival, ő volt az első, aki felismerte, hogy az elektromos áramkörökkel ellátott gép sok matematikai feladat végrehajtására képes. A Los Alamos-i atomkísérleti laboratóriumban szükség volt olyan gépekre, amelyek az elemi számtani műveletek, összeadás, szorzás stb. milliárdjainak elvégzésére alkalmasak. Neumann -sejtése az volt, hogy a tervezendő elektronikus készülékek nemcsak ezeknek a problémáknak a megoldására használhatók, hanem új távlatokat nyithatnak a matematikai és fizikai kutatásokban. Neumannt különösen érdekelték az emberi agyvelő és a számológépek működésének hasonlóságai és különbözőségei. Kéziratában az idegrendszer működését matematikai szempontból próbálja megközelíteni. Neumann az idegrendszer működésének fiziológiájával és pszichológiájával nem foglalkozik, csupán logikai és statisztikai sajátosságait vizsgálja. Könyve két részre oszlik: az első részben a laikusok számára is érthető módon leírja az elektronikus számológépek két fajtájának, az analóg és digitális készülékeknek jellemző tulajdonságait. E készülékek az összeadás, kivonás, szorzás és osztás végrehajtására szolgálnak. A digitális gépeken e műveleteknek eredményeit leolvashatjuk. Az analóg készüléken a számokat fizikai mennyiségek helyettesítik, pl. elektromos áram. Az áram erőssége összeadható és kivonható; a szorzás és osztás nehezebb, de speciális szerkezet segítségével elvégezhető. A számológépeknek memóriájuk is van, vagyis az egyszer már végrehajtott műveletek eredményeit a gép megőrzi, amíg újra szükség van rájuk. A könyv második része hasonló módszerrel tárgyalja és ismerteti az idegrendszer működését. Azt a feltételezést, hogy az idegrendszer működésedigitális", a fiziológusok tapasztalatai megerősítik. Az idegrendszer alapegysége az idegsejt vagy neuron, amely az idegimpulzusokat létrehozza és továbbviszi. Ezek az impulzusok természetük szerint elektromosak, kémiaiak vagy mechanikusak. Az idegimpulzus végigfut a neuronból kiágazó idegpályán. Az impulzust jelentékeny nagyságú elektromos feszültség kíséri, amely a pillanat ezredrészéig áll fenn s ez idő alatt az idegpályán kémiai és feltehetően mechanikai változások is végbemennek. A változások reverzibilisek; amint az impulzus megszűnik, az idegpálya visszakerül eredeti állapotába. Az idegrendszerdigitális* jellege abban áll, hogy a neuron vagy válaszol az impulzusra, vagy nem. Így az idegrendszer működése hasonlít a digitális számológép működéséhez, amelynek csak két alapvető jelzése van: igen és nem. A neuron reakciója az inger után 0,01—0,0001 mp alatt következik be. Egy tranzisztornak vagy egy vákuumcsőnek — mint az elektronikus készülék alkatrészének — a reakciója a mp milliomod és tízmilliomod része közt jön létre. Tehát a mesterséges komponensek 10 000-szer, vagy 100 000-szer gyorsabbak. Az emberi agy térfogata kb. 1000 cm3, s minthogy a neuronok száma kb. 10 milliárd, egy neuron hozzávetőleg 107 cm3 kiterjedésű. Ezzel szemben néhány ezer darab vákuum-cső hozzávetőleg 10 köblábnyi terjedelmű. Ha a vákuum-csöveket tranzisztorokkal helyettesítjük, a térfogat kb. egy nagyságrenddel csökken. Azonban az agysejtek gazdaságos elrendezése miatt a neuronok 100 vagy 1000 miliószor kisebb területet foglalnak el. Ugyanígy összehasonlítható a két rendszer az energiafogyasztás szempontjából is. Neumann szerint az emberi agy energiafogyasztása neurononként egymilliárd watt. A faktor a két rendszer között itt is 100 vagy 1000 millió rendű. Tehát a természetes rendszerben nagy számú, de aránylag lassan működő komponens szerepel, ezzel szemben az elektronikus készülékek kevés számú, de gyorsan működő komponenst tartalmaznak. Ebből következik, hogy az emberi idegrendszer egyidejűleg többféle benyomást képes feldolgozni, míg a modern számológépek egyidejűleg csak egy, vagy viszonylag kis számú műveletet hajtanak végre. Más szóval, az idegrendszer működésepárhuzamos, a számológépekésoros. Ezt a fontos megállapítást Neumann már egyik régebbi értekezésében is közölte. Kéziratában matematikai sémát állított össze, amelynek segítségével a neuronok eltérő fajtái megkülönböztethetők. Némely neuron pl. külső ingerekre reagál: fényre, hangra stb.; mások csak idegimpulzusokra válaszolnak. Van olyan neuron, amely nem a fény menynyiségére, hanem a fényben létrejövő változásokra, s olyan, amely csak egy neuron-csoport ingerére reagál. Mindez azt bizonyítja, hogy az idegrendszer funkciója nemcsak a digitális, hanem az analóg elektronikus készülékek működési elvét is magában foglalja. A természetes és mesterséges rendszerben szereplő komponensek összehasonlítása után Neumann az emlékezőtehetség működésével foglalkozik. Neumann szerint az emlékezőtehetség mibenlétéről éppen olyan keveset tudunk, mint a görögök, akik azt hitték, hogy az emberi értelem működése a rekeszizommal kapcsolatos. Bizonyos azonban, hogy az emlékezőtehetség kapacitása igen nagy, mert 1) az emlékezetből semmi sem törlődik ki teljesen, 2) mert az idegrendszer kb. 10 megkülönböztethető ingert fog fel másodpercenként, 3) mert 1010 neuronból áll az agy, 4) mert ez az átlagos élettartam 60 év ± 2x109 mp, tehát az emberi emlékezet 10x10*°x 2x10°, vagyis 2x1OM közlést tartalmaz, összehasonlítva ezt a számot egy nagy elektronikus készülék 100 000—1 000 000- ig terjedő kapacitásával, ami megfelel 105—106 közlésnek, a különbség rendkívül nagy. Az emlékezőtehetségre vonatkozó modern felfogás még ingadozó. Egyik elképzelés szerint az idegsejtben az inger hatására változás áll be s a változást a megmaradó emlékkép idézi elő. Egy másik felfogás szerint a sejtek közötti kapcsolat változik meg az inger hatására. A test bizonyos állandósult kémiai rendszerei emlékezetelemeket tartalmaznak. Ez a jelenség emlékeztet az elektronikus számológépek mechanizmusára. Minthogy ezeknek a készülékeknek azemlékezetelemei automatikusan visszatérnek az előbbi állapotukba, Neumann szerint a ciklikusan vagy periodikusan működő idegsejtek alkotják az emlékezetet. Ez összehasonlítható az egymást ellenőrző két vákuumcsővel működő számológéppel. A könyv felveti akomplett jelzőkulcs kérdését is. Ez utasítások sorozata, amely pontosan leír minden lépést, amely a számológépeknél az egyes problémák megoldásához szükséges. Eddig csak az ún.rövid jelzőkulcs használatos, amely mellett a gép dolgozza fel és egészíti ki a programozást. Elképzelhető ellenben olyan gép is, amely a problémátszöveges utasításra dolgozza fel; ebben az esetben az utasítást a gép írja át a jelzőkulcsra s azután megoldja a problémát. A könyv utolsó fejezetében Neumann az ember kétféle közlési formájának elemzésével foglalkozik. Az első közlési forma magában foglalja a logikát s a logikával rokon matematikát, a másik beszédet. Neumannt korai halála akadályozta meg abban, hogy gondolatait végső matematikai formában is kidolgozza. Megállapításai és sejtései azonban a további kutatások szempontjából rendkívül jelentősek. (b. t.) Új igazságügyi orvostudományi könyv A Budapesti Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének tudományos munkatársai: dr. Kenyeres Imre, dr. Somogyi Endre és dr. Szuchovszky Gyula, a társadalom és a jogtudomány szempontjából is fölöttébb értékes és érdekes könyvet írtak, amelyet a közelmúltban a Medicina Könyvkiadó jelentetett meg Rendkívüli halálozások Budapesten 1945—1959 címmel. A szerzők nem kis feladat megoldására vállalkoztak: tizenöt év 53 000 halálesetét dolgozták fel A rendkívüli halál csoportjába azok az esetek tartoznak, melyeknél a halál olyan rendkívüli módon következik be, hogy felmerülhet a bűncselekmény gyanúja is. Annak megállapítása, hogy valóban bűncselekmény okozta-e a halált, a hatósági boncolás feladata. Természetesen — mint a szerzők hangsúlyozzák — csak az esetek kis részében állapítható meg bűntett; a rendkívüli halál oka többnyire valamilyen természetes betegség, — ezeknél a halál bekövetkezésének hirtelensége, váratlansága, megelőző betegség vagy panaszok hiánya, és más efféle kelti a bűncselekmény látszatát — vagy olyan külső erőszak, baleset, öngyilkosság, melyeknél még feltétlenül tisztázásra szorul a halál bekövetkezésének módja, körülményei és nem utolsósorban a felelősség kérdése. A sokrétű boncolási anyag alkalmasnak bizonyult arra, hogy bizonyos betegségek gyakoriságának változásait, csökkenését vagy szaporodását vizsgálják, a társadalom fejlődésének, az életszínvonal emelkedésének, az egészségügyi ellátottság állandó javulásának tükrében. Így nyílott mód arra is, hogy a különböző közlekedési és ipari balesetek körülményeit elemezzék és ezek ismeretében preventív tennivalókat javasoljanak a halálosségű balesetek csökkentésére. A szocialista társadalmi rend fejlődésével a bűntettek által okozott halálesetek számának állandó és jelentős csökkenése ugyancsak kimutatható. A hatósági boncolások az orvosi gyógykezelés bizonyos fokú ellenőrzését is jelentik. Ennek alapján mondható vélemény a gyógykezelés korszerűsége, megfelelő volta, vagy hiányosságai tekintetében, ez pedig mindenképpen a gyógyító munka színvonala emelésének irányában fejti ki hatását. A könyvet nagy haszonnal olvashatja nemcsak a gyógyító orvos, hanem a bűnüldözés szakemberei: jogászok, bírók, ügyészek, sőt a szociológusok, demográfusok és a statisztikusok is. r. f. k. Az óceánok meghódítása A Föld kőzetburkát világrészekre tagoló óceánoknak éppúgy megvan a maguk története, mint a szárazföldeknek. Helmut HankeAz óceánok meghódítása című könyve ennek a roppant vízi birodalomnak a meghódítását tárja fel. Amikor ma bolygónkon túli utakra készülődnek az űrhajósok, furcsa kontrasztként hat olvasni, miként vette birtokba az ember Földünk vízburkát. Hawke lebilincselően érdekes könyvének lapjain az első tutajoktól s az argonauták delfinhajóitól a legkorszerűbb óceánjárókig valamennyi tengeri közlekedési eszköz megjelenik, sőt, még a hajóépítés és a navigáció titkaiba is betekintést kapunk, a főhőse mégis a világtengereket birtokba vevő ember. A föníciai vitorlás, a római gályarab, a fürge viking, s korunk hőse, az első atomhajót megépítő tudós. Hawke azonban nemcsak a merész hajósok úttörő vállalkozásaival ismertet meg, de a tenger meghódításáért folyó harc mély gazdasági és társadalmi okait is feltárja. Könyvét épp ez emeli ki a hasonló jellegű munkák sorából. Érdekes összefoglalás a könyv három utolsó fejezete, amelyben Dezsényi Miklós a magyar tengeri és dunai hajózásra vonatkozó történeti kérdéseket tárgyalja. (Táncsics Könyvkiadó.)