Magyar Nemzet, 1965. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-20 / 144. szám

Tudományos Figyelő Az emberiség közös kincstára ÁIi,hrTkie.”i,ai e'cVrM,íí"s. . . , , , °,,, . számológépek működésének hasonlóságai Az Index translationum 16. kötetéről “I­N ” A NYEL­VI HATÁROK kö­zül tör ki [az a mű — legyen vers, próza­i, vagy tudományos értekezés —, amelyet más nyelvre fordítanak. A szemé­lyes utazások mellett a könyv is elröpíthet távoli országokba, megismerhetjük belőle messzi tájak, vagy éppen közvetlen szomszédaink életét, emberek álmát, vágyát, tudományát. A fordításokkal­ közös kincstárat gyarapítunk; az egész emberi­ségét, egymás megismerésével pedig a béke­ szálait szőjük. Lapozgatjuk az előttünk fek­vő könyvet, az.­. UNESCO kiadá­sában Párizsban a közelmúlt­ban megjelent­­ Index transla­tionum 16. kötte­tét, a fordítások nemzetközi bibliográfiáját. Jó­soltából már másfél évtizede minden esztendőben vethetünk néhány pillantást arra a ván­dorútra, amelyet egy-egy le­fordított mű különböző orszá­gokban tesz. Sajnálatos tény, hogy nem a világ összes országának fordí­tási irodalmát közli az UNES­CO kiadványa, hanem csak jó­val kevesebbét: a tagországo­két, illetőleg azokét, amelyek meghatározott időre, meghatá­rozott elvek szerint összeállít­ják és elküldik saját statiszti­kájukat — így nélkülözzük az­ 1963. évről beszámoló kötetben is példának okáért a Kínai Népköztársaság adatait; végül is számszerűen 69 országra ter­jed ki ez az érdekes összeállí­tás, eggyel kevesebbre, mint 1962- ben. Az Index translationum 16. kötete azokat a fordításokat tartalmazza, amelyeket az 1963. évben jelentettek meg. Érdekes vállalkozás e művek nemzetközi összeha­sonlítása. Persze itt több kö­rülményt kell tekintetbe ven­ni. Például azt, hogy azok az országok, amelyeknek polgárai valamely világnyelvet beszél­nek, sokkal könnyebb helyzet­ben vannak,­­ mindenféle for­dítás nélkül is igen sok, az anyanyelvükön kiadott köny­vet olvashatnak el, kevesebb idegennyelvű mű lefordítására kényszerülnek. Így van ez pél­dául a német nyelvterülettel, Svájc, Ausztria és Németország lakói egyként olvashatják az egymás országában megjelent könyveket. Vagy itt van pél­dául az angol nyelvterület. Nemcsak Anglia, hanem az Egyesült Államok polgárai is eredetiben olvashatják az an­golul megjelent műveket. De még ez sem magyarázza meg eléggé, hogy pl. az angol­szász nyelvterületen viszony­lag miért olyan alacsony a más nyelvből fordított művek száma.­­ Még egy körülményt­ kell számba venni: azt, hogy az adatok nem terjednek ki a pél­dányszámra. Márpedig köztu­domású, hogy nálunk és a szo­cialista tábor többi országában a tőkés országokénál legtöbb esetben jóval magasabb pél­dányszámban jelennek meg könyvek, nemcsak az eredeti művek, hanem a fordítások is. Meg kell jegyezni, hogy az eredetiből más nyelvre lefor­dított művek száma világszerte­­ állandó emelkedést mutat. Az 1963- ban összegezett fordítások száma 35 143, majdnem 3000- rel több, mint 1962-ben. KIMAGASLÓAN SOK FOR­DÍTÁS, szám szerint 4357 je­lent meg 1963-ban a Szovjet­unióban. A második helyen áll a két Németország — amely­nek adatait egyesítve közlik — 3710 lefordított művel. Előkelő Hollandia harmadik helyezése (2194 mű). Ezután Spanyolor­szág következik 1725 fordítás­sal, majd Franciaország 1699 művel. Csehszlovákia 1963-ban 1634 lefordított művet jelente­tett meg. (Ezek közül 940-et cseh, 694-et pedig szlovák nyel­ven.) Olaszország 1388 lefordí­tott művel dicsekedhet. Csak ezután következik az Egyesült Államok, ahol összesen 1364 fordítás látott napvilágot az 1963. évben. Alig valamivel marad el tőle Jugoszlávia (1318), a 10. helyen Svédország áll 1156, a 11-en Dánia 1086 le­fordított művel. Ezer művön alul van a többi ország fordí­tás-termése, éspedig rangsor szerint Japán (986), India (954), Belgium (929), Románia (923), Svájc (771), Brazília (730). Ma­gyarország ezen a listán a 18. helyet foglalja el — az ezt megelőző évben, 1962-ben még a 24. helyen állt — 719 fordí­tással. A kötet decimális rendszer­ben közli az adatokat, így mód és alkalom kínálkozik a mű­fajonkénti összehasonlításra is. Helyenként egészen mostoha viszonyokat tükröz az Index, különösen az afrikai országok vannak nehéz helyzetben. Négy országról is az áll a kötetben, hogy az 1963. évben semmi­lyen fordítást sem adott ki. Ezek az országok: Burundi, Kongó (Brazzaville), Ghana és Salvador. Egyetlen irodalmi fordítás jelent meg Jordániá­ban. És olyan országok is akad­nak, ahol minden fordítási munka a bibliában merült ki. Kenyában 3, Laoszban 2, Liba­nonban 16 bibliafordítás je­lent meg 1963-ban és semmi­lyen egyéb fordítás! A SZOVJETUNIÓ adatait részleteiben vizsgálva, mind­járt szemünkbe tűnik, meny­nyire kitárta szellemi ablakait a nagyvilágra. A Szovjetunió­ban 1963-ban megjelent 4357 fordításnak majdnem a fele: 2136 irodalmi; az alkalmazott tudományok területéről 554 művet fordítottak le, jogi, tár­sadalmi és pedagógiai mű 755 jelent meg, 178 filozófiai, az egzakt és természettudomá­nyok területéről pedig 361 mű tanúskodik az internacionaliz­musról. Hazánknak, amely a nemze­tek ranglistáján hat hellyel rukkolt előbbre 1963-ban, egy­általán nincs szégyellni valója. A megjelent 719 lefordított mű közül 336 irodalmi, 17 filozó­fiai, 6 vallási tárgyú, 87 jogi, társadalmi és pedagógiai, 42 az egzakt és természettudomá­nyok, 79 az alkalmazott tudo­mányok területéről való, 98 szépművészeti és sportkiad­vány, 46 történelmi mű. A SZERZŐK SZEMÉLYÉRE is kitérve, érdemes megemlí­teni, hogy az 1963 novemberé­ben meggyilkolt Kennedy el­nök korábban angolul megje­lent műveit 16 fordítás tárta nyilvánosság elé. A lefordított munkák szá­mában Shakespeare vezet 207 művet. Lenin műveiből 148 fordítás látott napvilágot 1963-ban. Marx műveiből 88, Engels mű­­ veiből 61. Jevtusenko szovjet költő 21 fordítással szerepel a statisztikában. John Steinbecknek 93 fordí­ tása, Hemingwaynek 50, William Faulknernek 37 fordí­tása jelent meg 1963-ban. A legtöbbet fordított regényíró a klasszikusok közül Tolsztoj: 94 fordítását adták ki 1963- ban. 84 fordítása jelent meg Vernének, 75 Dosztojevszkij­nek, 65 Balzacnak, és Pearl Bucknak, 57 Graham Greene­­nek, 54 Stendhalnak és 42 Summerset Maughamnak. Jean Paul Sartre-t 45 alka­lommal fordították le, Ivó Andricsnak 33, Albert Camus­­nak 32 fordítását tartják nyil­ván. Továbbra is népszerű Ber­­nard Shaw, Csehov és Brecht, Grimm és Andersen. Változat­lanul élénk az érdeklődés a kalandos detektívregények iránt, a legtöbbjét Agathe Christie-től fordították. A Magyarországon 1963-ban megjelent 719 fordítást vizs­gálva, érdekes megállapításo­kat tehetünk. Ami az idegen nyelvekből magyarra fordított könyveket illeti, a legtöbb mű­vet — másfélszázat — orosz­ból fordítottuk le. Franciából 70, németből 80, angolból 60, cseh nyelvűből 18, olaszból 14 művet fordítottunk le, egyéb nyelvekből 61-et. Erre az évre esik — 1963 — Devecseri Gá­bor nagy sikerű Homérosz-for­­dításának, az Odüsszeiának a kiadása. De lefordítottunk per­zsából népmeséket, 3 India színházművészetével hindi nyelven megjelent mű fordí­tásából ismerkedhetett meg a magyar érdeklődő. Mari nyelv­ből — finnugor rokonság! — ugyancsak jelent meg magyar fordítás, mari írók elbeszélé­seit tolmácsolva. A hazánkban kiadott, magyar eredetiből idegen nyelvekre fordított mű­­­­vek megoszlása ugyancsak ér­­■ dekes. Németre 72 művet, an­golra 54-et, oroszra 25-öt, fran­ciára 20-at, egyéb nyelvekre pedig 36 művet fordítottunk le. EGY-EGY MAGYAR ÍRÓ, tudós könyvét azonban nem­csak mi adhatjuk ki vala­mely nyelven, hanem más or­szágokban is megtehetik. Ha ezt is tekintetbe vesszük, ak­kor még vagy másfélszázzal kell növelni a 719-es számot. Több mint másfélszáz magyar művet fordítottak le, nem Ma­gyarországon, a többi között németre, oroszra, románra, szlovákra, cseh nyelvre, szerb­re, lengyelre, angolra, fran­ciára. Az is érdekes, hogy pél­dául Schay Gézának a gázkro­matográfia elméleti alapjairól írott művét németből fordítot­ták oroszra; ugyanez történt Hutyra Ferencnek a háziálla­tok terápiájáról és gyógyításá­ról írt könyvével, azzal a kü­lönbséggel, hogy ezt németből nemcsak oroszra, hanem len­gyelre is lefordították. Mikszáth különös házasság­a orosz nyelven került a szovjet emberekhez. Molnár Ferenc Pál utcai fiúkja cseh és szerb, a Játék a kastélyban szlovák nyelven, Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című könyve pedig német nyelven tolmácsolja az író mondani­valóját. Gárdonyi Géza hat for­dítással szerepel az Indexben. József Attila versei megje­lentek oroszul, a Szovjetunió­ban adták ki őket, továbbá ola­szul, a Város peremén pedig Svájcban németül látott nap­világot. Németh László Iszonyát ki­adták Ausztriában, Svájcban és Németországban is. Passuth László Bíborban született-je megjelent egyidejűleg Auszt­riában és Németországban is. A magyar írók közül 1963- ban legtöbbször Szabó Magda könyveinek fordítása jelent meg, 13 alkalommal. Az Álar­cosbál, az Őz, a Disznótor, il­letőleg a Freskó és még több más művének nemzetközi si­kerét mutatja, hogy lefordítot­ták angolra, franciára, illető­leg németre, cseh, bolgár, orosz és szerb nyelvre is. Ismét hangsúlyozzuk: saj­náljuk, hogy az Index trans­lationum 16. kötetében még mindig nem a világ valameny­­nyi országa szerepel. Reméljük azonban, hogy diadalmasko­dik a békés egymás mellett élés politikája és mihamarább beteljesedik az a vágy, amely a világ valamennyi országának minden polgárában él egymás megismerésére, a kulturális erőfeszítések nemzetközi meg­sokszorozására.­­ Nagy István A Magyar Tudományos Akadé­mia jubilán­s nagygyűlésén több előadás hangzott el a kiberneti­kai módszerek neurofiziológiai, biológiai és biofizikai alkalmazá­sának lehetőségeiről. Neumann Jánosnak, az Egyesült Államokban elhunyt világhírű magyar matema­tikusnak hagyatékában meg­találták készülő könyvének kéziratát, amely a Yale-egye­­temen tervezett előadásait tar­talmazza s tárgyánál fogva a legnagyobb érdeklődésre tart­hat számot. A kézirat sok te­kintetben alapvető megállapí­tásait a Science című folyóirat nyomán kivonatosan ismertet­jük. Neumann János a második világháború alatt kezdett fog­lalkozni az elektronikus szá­mológépek problémáival, ő volt az első, aki felismerte, hogy az elektromos áramkö­rökkel ellátott gép sok mate­matikai feladat végrehajtásá­ra képes. A Los Alamos-i atomkísérleti laboratóriumban szükség volt olyan gépekre, amelyek az elemi számtani műveletek, összeadás, szorzás stb. milliárdjainak elvégzésé­re alkalmasak. Neumann -sej­tése­ az volt, hogy a terve­zendő elektronikus készülékek nemcsak ezeknek a problé­máknak a megoldására hasz­nálhatók, hanem új távlatokat nyithatnak a matematikai és fizikai kutatásokban. Neumannt különösen érde­kelték az emberi agyvelő és a számológépek működésének hasonlóságai és különbözősé­gei. Kéziratában az idegrend­szer működését matematikai szempontból próbálja megkö­zelíteni. Neumann az ideg­­rendszer működésének fizioló­giájával és pszichológiájával nem foglalkozik, csupán logi­kai és statisztikai sajátossá­gait vizsgálja. Könyve két részre oszlik: az­­ első részben a laikusok számá­ra is érthető módon leírja az elektronikus számológépek két fajtájának, az analóg és digi­tális készülékeknek jellemző tulajdonságait. E készülékek az összeadás, kivonás, szorzás és osztás végrehajtására szol­gálnak. A digitális gépeken e műveleteknek eredményeit le­olvashatjuk. Az analóg készü­léken a számokat fizikai mennyiségek helyettesítik, pl. elektromos áram. Az áram erőssége összeadható és kivon­ható; a szorzás és osztás ne­hezebb, de speciális szerkezet segítségével elvégezhető. A számológépeknek memóriájuk is van, vagyis az egyszer már végrehajtott műveletek ered­ményeit a gép megőrzi, amíg újra szükség van rájuk. A könyv második része ha­sonló módszerrel tárgyalja és ismerteti az idegrendszer mű­ködését. Azt a feltételezést, hogy az idegrendszer működé­se­­digitális", a fiziológusok tapasztalatai megerősítik. Az idegrendszer alapegysége az idegsejt vagy neuron, amely az idegimpulzusokat létrehoz­za és továbbviszi. Ezek az im­pulzusok természetük szerint elektromosak, kémiaiak vagy mechanikusak. Az idegimpulzus végigfut a neuronból kiágazó idegpályán. Az impulzust jelentékeny nagyságú elektromos feszült­ség kíséri, amely a pillanat ezredrészéig áll fenn s ez idő alatt az idegpályán kémiai és feltehetően mechanikai válto­zások is végbemennek. A vál­tozások reverzibilisek; amint az impulzus megszűnik, az idegpálya visszakerül eredeti állapotába. Az idegrendszer­­digitális* jellege abban áll, hogy a neu­ron vagy válaszol az impulzus­ra, vagy nem. Így az ideg­­rendszer működése hasonlít a digitális számológép működé­séhez, amelynek csak két alap­vető jelzése van: igen és nem. A neuron reakciója az inger után 0,01—0,0001 mp alatt kö­vetkezik be. Egy tranzisztor­nak vagy egy vákuum­csőnek — mint az elektronikus készü­lék alkatrészének — a reak­ciója a mp milliomod és tíz­milliomod része közt jön lét­re. Tehát a mesterséges kom­ponensek 10 000-szer, vagy 100 000-szer gyorsabbak. Az emberi agy térfogata kb. 1000 cm3, s minthogy a neuronok száma kb. 10 mil­liárd, egy neuron hozzávetőleg 10­7 cm3 kiterjedésű. Ezzel szemben néhány ezer darab vákuum-cső hozzávetőleg 10 köblábnyi terjedelmű. Ha a vákuum-csöveket tranziszto­rokkal helyettesítjük, a térfo­gat kb. egy nagyságrenddel csökken. Azonban az agysej­­tek gazdaságos elrendezése miatt a neuronok 100 vagy 1000 miliószor kisebb terüle­tet foglalnak el. Ugyanígy összehasonlítható a két rendszer az energiafo­gyasztás szempontjából is. Neumann szerint az emberi agy energiafogyasztása neuro­­nonként egy­milliárd watt. A faktor a két rendszer között itt is 100 vagy 1000 millió ren­dű. Tehát a természetes rend­szerben nagy számú, de arány­lag lassan működő komponens szerepel, ezzel szemben az elektronikus készülékek ke­vés számú, de gyorsan műkö­dő komponenst tartalmaznak. Ebből következik, hogy az emberi idegrendszer egyidejű­leg többféle benyomást képes feldolgozni, míg a modern szá­mológépek egyidejűleg csak egy, vagy viszonylag kis szá­mú műveletet hajtanak vég­re. Más szóval, az idegrend­szer működése­­párhuzamos­, a számológépeké­­soros­. Ezt a fontos megállapítást Neu­mann már egyik régebbi érte­kezésében is közölte. Kéziratá­ban matematikai sémát állí­tott össze, amelynek segítségé­vel a neuronok eltérő fajtái megkülönböztethetők. Némely neuron pl. külső ingerekre reagál: fényre, hangra stb.; mások csak idegimpulzusokra válaszolnak. Van olyan neu­ron, amely nem a fény meny­­nyiségére, hanem a fényben létrejövő változásokra, s olyan, amely csak egy neuron-cso­­port ingerére reagál. Mindez azt bizonyítja, hogy az ideg­­rendszer funkciója nemcsak a digitális, hanem az analóg elektronikus készülékek mű­ködési elvét is magában fog­lalja. A természetes és mestersé­ges rendszerben szereplő kom­ponensek összehasonlítása után Neumann az emlékezőtehetség működésével foglalkozik. Neu­mann szerint az emlékezőte­hetség mibenlétéről éppen olyan keveset tudunk, mint a görögök, akik azt hitték, hogy az emberi értelem működése a rekeszizommal kapcsolatos. Bi­zonyos azonban, hogy az em­lékezőtehetség kapacitása igen nagy, mert 1) az emlékezetből semmi sem törlődik ki telje­sen, 2) mert az idegrendszer kb. 10 megkülönböztethető in­gert fog fel másodpercenként, 3) mert 1010 neuronból áll az agy, 4) mert ez az átlagos élet­tartam 60 év ± 2x109 mp, tehát az emberi emlékezet 10x10*°x 2x10°, vagyis 2x1OM közlést tartalmaz, összehasonlítva ezt a számot egy nagy elektroni­kus készülék 100 000—1 000 000- ig terjedő kapacitásával, ami megfelel 105—106 közlésnek, a különbség rendkívül nagy. Az emlékezőtehetségre vo­­natkozó modern felfogás még ingadozó. Egyik elképzelés sze­rint az idegsejtben az inger hatására változás áll be s a változást a megmaradó em­lékkép idézi elő. Egy másik felfogás szerint a sejtek közötti kapcsolat változik meg az in­ger hatására. A test bizonyos állandósult kémiai rendszerei emlékezetelemeket tartalmaz­nak. Ez a jelenség emlékeztet az elektronikus számológépek mechanizmusára. Minthogy ezeknek a készülékeknek az­­emlékezetelemei­ automati­kusan visszatérnek az előbbi állapotukba, Neumann szerint a ciklikusan vagy periodiku­san működő idegsejtek alkot­ják az emlékezetet. Ez össze­hasonlítható az egymást ellen­őrző két vákuum­csővel mű­ködő számológéppel. A könyv felveti a­­komp­lett­ jelzőkulcs kérdését is. Ez utasítások sorozata, amely pontosan leír minden lépést, amely a számológépeknél az egyes problémák megoldásá­hoz szükséges. Eddig csak az ún.­­rövid jelzőkulcs­ haszná­latos, amely mellett a gép dol­gozza fel és egészíti ki a prog­ramozást. Elképzelhető ellen­ben olyan gép is, amely a problémát­­szöveges­ utasítás­ra dolgozza fel; ebben az eset­ben az utasítást a gép írja át a jelzőkulcsra s azután megoldja a problémát. A könyv utolsó fejezetében Neumann az ember kétféle közlési formájának elemzésé­vel foglalkozik. Az első közlé­si forma magában foglalja a logikát s a logikával rokon ma­tematikát, a másik beszédet. Neumannt korai halála aka­dályozta meg abban, hogy gon­dolatait végső matematikai formában is kidolgozza. Meg­állapításai és sejtései azonban a további kutatások szempont­jából rendkívül jelentősek. (b. t.) Új igazságügyi orvostudományi könyv A Budapesti Orvostudomá­nyi Egyetem Igazságügyi Or­vostani Intézetének tudomá­nyos munkatársai: dr. Kenye­res Imre, dr. Somogyi Endre és dr. Szuchovszky Gyula, a társadalom és a jogtudomány szempontjából is fölöttébb ér­tékes és érdekes könyvet ír­tak, amelyet a közelmúltban a Medicina Könyvkiadó jelen­tetett meg Rendkívüli halálo­zások Budapesten 1945—1959 címmel. A szerzők nem kis feladat megoldására vállalkoz­tak: tizenöt év 53 000 halál­esetét dolgozták fel A rendkívüli halál csoport­jába azok az esetek tartoznak, melyeknél a halál olyan rend­kívüli módon következik be, hogy felmerülhet a bűncselek­mény gyanúja is. Annak meg­állapítása, hogy valóban bűn­­cselekmény okozta-e a halált, a hatósági boncolás feladata. Természetesen — mint a szer­zők hangsúlyozzák — csak az esetek kis részében állapítha­tó meg bűntett; a rendkívüli halál oka többnyire valami­lyen természetes betegség, — ezeknél a halál bekövetkezé­sének hirtelensége, váratlan­sága, megelőző betegség vagy panaszok hiánya, és más effé­le kelti a bűncselekmény lát­szatát — vagy olyan külső erőszak, baleset, öngyilkosság, melyeknél még feltétlenül tisztázásra szorul a halál be­következésének módja, körül­ményei és nem utolsósorban a felelősség kérdése. A sokrétű boncolási anyag alkalmasnak bizonyult arra, hogy bizonyos betegségek gya­koriságának változásait, csök­kenését vagy szaporodását vizsgálják, a társadalom fej­lődésének, az életszínvonal emelkedésének, az egészség­­ügyi ellátottság állandó javu­lásának tükrében. Így nyílott mód arra is, hogy a különböző közlekedési és ipari balesetek körülmé­nyeit elemezzék és ezek isme­retében preventív tennivaló­kat javasoljanak a halálos­ségű balesetek csökkentésére. A szocialista társadalmi rend fejlődésével a bűntettek által okozott halálesetek szá­mának állandó és jelentős csökkenése ugyancsak kimu­tatható. A hatósági boncolások az orvosi gyógykezelés bizonyos fokú ellenőrzését is jelentik. Ennek alapján mondható vé­lemény a gyógykezelés kor­szerűsége, megfelelő volta, vagy hiányosságai tekinteté­ben,­­ ez pedig mindenkép­pen a gyógyító munka színvo­nala emelésének irányában fejti ki hatását. A könyvet nagy haszonnal olvashatja nemcsak a gyógyító orvos, ha­nem a bűnüldözés szakembe­rei: jogászok, bírók, ügyészek, sőt a szociológusok, demográ­fusok és a statisztikusok is. r. f. k. Az óceánok meghódítása A Föld kőzetburkát világré­szekre tagoló óceánoknak épp­úgy megvan a maguk történe­te, mint a szárazföldeknek. Helmut Hanke­­Az óceánok meghódítása­ című könyve en­nek a roppant vízi birodalom­nak a meghódítását tárja fel. Amikor ma bolygónkon túli utakra készülődnek az űrhajó­sok, furcsa kontrasztként hat olvasni, miként vette birtokba az ember Földünk vízburkát. Hawke lebilincselően érdekes könyvének lapjain az első tu­tajoktól s az argonauták del­finhajóitól a legkorszerűbb óceánjárókig valamennyi ten­geri közlekedési eszköz megje­lenik, sőt, még a hajóépítés és a navigáció titkaiba is betekin­tést kapunk, a fő­hőse mégis a világtengereket birtokba ve­vő ember. A föníciai vitorlás, a római gályarab, a fürge vi­king, s korunk hőse, az első atomhajót megépítő tudós. Hawke azonban nemcsak a merész hajósok úttörő vállal­kozásaival ismertet meg, de a tenger meghódításáért folyó harc mély gazdasági és társa­dalmi okait is feltárja. Köny­vét épp ez emeli ki a hasonló jellegű munkák sorából. Érde­kes összefoglalás a könyv há­rom utolsó fejezete, amelyben Dezsényi Miklós a magyar tengeri és dunai hajózásra vo­natkozó történeti kérdéseket tárgyalja. (Táncsics Könyvki­adó.)

Next