Magyar Nemzet, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-10 / 161. szám

szombát, 1905. július 19., Magyr Nemzet Éjszaka a Ferencen V­onat érkezik... — »A 921-es kér engedélyt a bejárásra ... Tológép vissza­tért!­" 9 óra, este van. Fülledt a meleg, a vasutasok trikóban, vagy derékig meztelenül dol­goznak a Ferencvárosi pálya­udvar forgalomirányítójában. 24 óra, 12 ezer kocsi — Csúcsidényben vagyunk. Naponta 12 ezer kocsi — eny­­nyit fogadunk és továbbítunk — magyarázza az ügyeletes vasutas-tiszt. — Keleti és Nyu­gati rendező, Gubacs, Ferenc­­személy — sorolja az állomás részeit —, ez több, mint 300 vágány! Ferencváros: valósá­gos kis birodalom, országos "teher-központ". Szüntelenül kopognak a táv­írók, telefonok csengenek, jel­zőfények villannak — beava­­tatlanna­k kiismerhetetlen zűr­zavar. A falon csillogó-villogó tábla, az állomás sémája. Egy vonal kigyullad rajta, pislog, majd kialszik. — Amelyik vonal világít, ar­ra a sínpárra vonat jár be, az már "le van zárva« — magya­rázza a vasutas tiszt. — Jöhet a 921-es a helyte­lenbe — szól a telefonba a forgalomirányító. — A táblán azonnal jelez a »helytelen«­­vágány. — Foglalt a menetirány sze­rinti jobboldali vágány, ilyen­kor a vonatot a baloldali vá­gányon közlekedtetjük. Ezt hívják "helytelen"-vágánynak — magyarázza a tiszt. — Ezek itt a B-vágányok, feljebb az A-vágányok... a távírók az engedélykérők, 9 irányból be­szélünk ... a váltókat a to­rony állítja be. — Ez a vágány — mutat a táblára — fenntartott egy ér­kező gyorsnak. Most mégis villog, mintha vonatot kapna. Tudja miért? Mert szerintem valaki éppen most lép rá vas­­patkós cipőben. A műszer nem tesz különbséget egy vaspatkó és vagy ötven vagon között — csak a vasutas! — De nézze meg a "­tornyot­" is, majd rög­tön odaszólok. A toronyban sötét van, csak a jelzőfények világítanak. Kö­zépen hatalmas asztal, fogók­kal, gombokkal. Tíz lépés hosszú az "­asztal", 38 gombbal, 36 váltóval, jel­zőkkel, titkos rendeltetésű kapcsolókkal, ezer tonnáikkal, emberéletekkel dolgozik itt egy gyakorlott bűvész ügyessé­gével a vasutas. — Van, hogy elromlik egy váltó? — Nemigen. A műszerészek folyton "lesen állnak­". — Egyszer azért volt ilyen, de arra­ nem is szeretek emlé­kezni, amikor 8 éve váltóhiba miatt itt Ferencen kisiklott az 1903. számú gyors. Mozdonyon 11 óra. A vágányok között járok. Minden csupa füst, gőz, süvítés, pöfögés. Ez a fűtőház környéke — a mozdonyok út­ra készülődnek. Gyerekkorom nagy álma: a mozdony. Most elfogódottan mászom fel a kis vaslétrán és szinte arcába vág a hőség. A fűtő kinyitja a kazánt, szenet dob az izzó pokol­szájba. A »Vezér« hátratol egy kart, a gép nagyot szusszant és lassan megindul hátrafelé. — Maradjon csak nyugod­tan. Kicsit tolatunk. Majd éj­fél után indulok egy zöldséges­szerelvénnyel Csehszlovákiá­ba, addig még van időnk — mondja megnyugtatóan. — Nincs melege? — törlöm a homlokomat. — Megszoktam — feleli. — De meg ülne csak itt télen, ha lent bevág a hideg. Alul meg­fagy, felül megsül az ember, az ám az "igazi". — Hát — mondom —, gye­rekkoromban biztos nem így gondoltam. — Én sem — legyint a moz­donyvezető. — Tudja, én so­sem akartam mozdonyvezető lenni. Egy kis földet szerettem volna, aztán gazdálkodni... de hát, ugye, korán elhalt az apám, kellett menni dolgozni, a vasúthoz kerültem. 52-ben vizsgáztam, azóta mozdonyve­zető vagyok. Kattogva, sivítva csíkos Die­sel-mozdony vágtat el mellet­tünk. — A Bobó m­int felé a moz­donyvezető. — Hát nem fura egy ilyen böhöm-nagy masi­nát Bobónak hívni, mint egy kiskutyát? — Még 20 év, és nálunk is csak a múzeumban láthat gőzmozdonyt — teszi hozzá. — Ezt is — kopogtatja meg a vaslemezeket — nyug­díjazzák hamarost. — Nem sajnálja? — Mit sajnáljak rajta — von vállat —, most még eljá­­rogatunk, aztán jön a jobb. Ez a világ rendje. Azt nézze meg — mutat a másik vágányra, ahova lassan most tol be a Nohab, a hatalmas elektro- Diesel-mozdony —, az a csu­da­masina. Van benne 2000 ló­erő, csak úgy vágja a százat, aztán meg csak gombnyomással irányítják. Akár kesztyűben meg ünneplőben is elvezetheti. Ember a gurítófán Éjfél. Egy magaslaton já­runk. — Ez itt a gurító-domb — magyarázza Kovács Ferenc, a Nyugati­ rendező ügyeletes­tisztje. — Itt kezdődik a sze­relvények rendezése. — Mond­juk jön Tiszántúlról egy teher, van rajta 60 kocsi, mind más­hova megy, szerte az országba. Felhúz a szerelvény — vagy ahogy a vasutas mondja, a "fogás« ide a dombra ... nézze csak... Végeláthatatlan kocsisor szu­szog felfelé mellettünk a »gu­­rítóra«, az utolsó kocsin em­beralak. — Ki az? Sándor? — Vagy Feri? — kérdezi a tiszt. Én! Feri — és amint az utolsó kocsi áthalad a váltón, leugrik a sínek mellé. — Minden kocsin van egy jól látható, krétával írt szám, az már az irányvágány száma, ahova a vagont le kell gurítani és ahonnan majd tovább indul rendeltetési helyére. A kocsik között most már a féktömlők szét vannak kapcsolva, csak a lazított biztosítóhorog tartja őket össze — magyarázza az ügyeletes. — Látja a gurítós kezében azt a rudat? Az a gurítófa. Mikor a kocsik lassan kezdenek lefelé gurulni a dombról, azzal benyúl közéjük és szétakasztja a horgokat. Hosszú fütty, — a mozdony felért a dombtetőre, lassan to­latni kezd. A vasutas két kocsi közé löki a gurítófát, egy eme­lés — és a vagon máris szaba­don gördül alá a lejtőn. — Az­tán egyszer csak a vasutas le­dobja a gurítófát és — szinte felkiáltok a rémülettől — el­tűnik a guruló kerekek között. — Semmi — int a tiszt —, nem sikerült kinyitnia a kap­csot fával, ilyenkor átbújik az ütközők között és kézzel veszi szét. A "gurító-ember­" — Bécsi Ferenc — épp előttünk bújik ki a kerekek közül. — Évek óta csinálom, meg­szoktam — mondja. Aztán felmegyünk a gurító­toronyba. Itt hatalmas műszer­­asztal van tele lyukakkal. Min­den lyuk egy váltót jelent. Egy vasutas fémdugókat rak a lyu­kakba, ezzel előre beállítja az automatán egy egész szerel­vény szétbontásához szükséges váltóállásokat. Gurulnak lenn a kocsik, aztán mintha szel­lemkezek rántanák vissza, hir­telen lelassulnak, mert itt fenn a torony biztos magasá­ban meghúznak egy kart, mű­ködni kezd a sínfék. A vágány két oldalán két fémgerenda simul a vagonkerekekhez és az így lefékezett kocsi most már szép lassan, engedelmesen rá­ballag az automata­ váltókkal számára kijelölt vágányra. 17 perc alatt 70 kocsi szétbon­tásával végeznek. Fentről nézve az egész olyan, mint valami mese, mint vala­mi játék — csodálatos játék. De féltésem és szeretetem ott maradt fenn a dombon, a gu­rítófás embernél, aki nem szá­molja, hányadszor bújik be az ütközők közé. Irány London és a Csarnok Hajnali kettő. Újra Ferenc­­személyen vagyunk. — A legnehezebb óra — mondja az egyik ügyeletes. Legalább jönne egy kis eső, vagy szél. — A tej jönne már inkább — vág közbe a másik tiszt —, hat szolnoki szerelvényem ké­sik. 20 kocsi tejem hiányzik még a józsefvárosi tejüzemhez. Megélénkül a pályaudvar, lezárt hűtőkocsik érkeznek. — Hús, gyümölcs, saláta, eper — sorolja az ügyeletes — ez már a TEM-hez tartozik. A TEM: Transeurópaexpress. 5.35-kor indul az első London­ba, 5 perccel később a máso­dik Stockholmba. 25—25 vagon magyar árut visznek, menet­idő 24 óra. Ez az eper — mutat két hűtőkocsira — holnap dél­előtt már a trelleborgi üzle­tekben lesz. Most már egy nyüzsgés a pályaudvar. Állítják össze a TEM-et. Minden kocsi beérke­zése új izgalom. — Ha mi perceket késünk, abból Londonig órák lesznek — mondja a tiszt —, jegelt áránál pedig ez tízezer forin­tos veszteségeket jelenthet. Egy villanás, egy csattanás — és fölényesen, viharként ro­bog át a hegyeshalmi gyors. A szolgálattevő tiszteleg a zászló­val, — mosolyog. Már nem ál­mos. Lassan világosodik. A tá­volban már bíborszínben für­denek a sínek, zizegnek, mu­zsikálnak a huzatok, vezetékek a hajnali szélben. A borús égen áttör az első napsugár. A gyors a távolba fúrja magát, kürtje, mintha a felkelő napot köszöntené. A töltésen dolgozó pályamunkások hosszan néz­nek az elrobogó vonat után — bennem Juhász Gyula sorait idézik: "Kelenföld táján a zengő hajnalban Vágtat vad gyorsvonat Füstre száll mint kóbor földi felhő De én meglátom a munká­sokat ..." — ám nincs most idő ábrándo­zásra. Minden dübörög, fütyül, zakatol, lüktet, él. Jönnek az első személyvonatok, a zöldsé­ges­ vagonok, tejes­ tankok. — Indul a Csarnoki — kiált az indító. Már fenn jár a nap — 4 óra van — felkapaszkodom a fé­kező mellé — és alig tíz perc után begördülünk Budapest "gyomrába", a soroksári úti nagyvásárcsarnokba. Meghoz­tuk a 64 mázsa hevesi tököt, 74 mázsa uborkát és 140 mázsa káposztát Békésből, 60 mázsa halasi cseresznyét, kecskeméti epret, szegedi borsót... A felhők eloszlottak, tűz a nap. Körül ládapiramisok,­­ elektromos targoncák gördül­nek, kézikocsikat tolnak. Ra­kodómunkások szállják meg a vagonokat, már csillog barna, izmos hátukon a verejték. 33 fokot mondott a rádió. — Meleg lesz ma — mondják. Rakják a ládákat, emelnek, cipelnek — dolgoznak. Ferenc­város felől egyre érkeznek az újabb vagonok ... Szász István SZUNYOGRIASZTÓ KRÉMMEL SZÍJHYOGMENTES ÜDÜLÉS Emlékünnepség Gyöngyösön, Bugát Pál szülővárosában Bugát Pál halálának 100. év­fordulója alkalmából a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulat pénteken emlékünnepsé­get rendezett Gyöngyösön, a kiváló magyar tudós szülőváro­sában. A Bugát Pálról elneve­zett kórház főbejáratánál ren­dezett ünnepségen dr. H. Nagy Anna országgyűlési képviselő, a TIT egészségügyi szakosztá­lyának elnöke méltatta Bugát Pál sokoldalú munkásságát. Az ünnepség alkalmából a TIT Heves megyei és gyön­gyösi városi szervezetének kép­viselői koszorút helyeztek el a kórház előtti téren, Bugát Pál mellszobránál. Ezután az ün­neplők a Vak Bottyán Gimná­ziumhoz vonultak, ahol meg­koszorúzták a Bugát Pál emlé­két őrző márványtáblát. Érettségizett lányok az iparban Az idén Budapesten a köz­­gazdasági technikumokban mintegy 1640 fiatal érettségi­zett, ebből körülbelül 1400 lány. Legnagyobb részük munkát vállal és elhelyezésük nem okoz nagyobb gondot. A budapesti gimnáziumokban mintegy kilencezren érettsé­giztek, ebből 6300 fiatal vala­milyen formában, egyetemen, főiskolán stb. tovább tanul. A felmérések szerint 2700 érett­ségizett lép munkába, ebből 1700 lány. A lányok elhelyezése elég nagy gondot okoz, mert na­gyon kevés az adminisztrációs munkalehetőség. Az érettségi­zett lányokat azonban kitű­nően tudja foglalkoztatni a nagyobb kvalitást igénylő hír­adástechnikai, műszer- és erősáramú ipar. Ezekben a munkakörökben az érettségi­zett lányok zöme már koráb­ban is kitűnően megállta a helyét. A fővárosi tanács munkaerőgazdálkodása szer­vezetten segíti az érettségizett lányok elhelyezkedését, a bu­dapesti híradástechnikai, mű­szer- és erősáramú ipar a munkaközvetítőknek bejelenti női munkaerőigényét és a munkaközvetítő irodák ezekre a helyekre érettségizett lá­nyokat irányítanak. Negyvenmillió iskolafiyet A Papír-, Írószer Nagyke­reskedelmi Vállalat az idén a szokásosnál korábban kezdte meg a következő iskolaévhez szükséges tanszerek szállítá­sát. Az elmúlt egy hónap alatt kétszer annyi iskolaszer ke­rült az üzletekbe, mint tavaly ilyenkor. A nagykereskedelmi válla­lat tájékoztatása szerint az üzletek és a raktárak kész­lete zavartalan tanszerellátást ígér. Egyebek között a tava­lyinál több, összesen 40 mil­lió iskolai füzet, 200 ezer is­kolatáska, 1,7 millió különbö­ző vonalzó, 350 ezer tolltartó, 600 ezer festékkészlet és pa­letta várja a diákokat. A lottó nyerőszámai 8, 21, 61, 65, 76 A Sportfogadási és Lottó­igazgatóság tájékoztatója sze­rint Csepregen, a szabadtéri színpadon megtartott sorsolá­son a 28. játékhéten a követ­kező számokat húzták ki: 8, 21, 61, 65, 76. Repülőszerencsétlenség Kanadában, ötvenhárom halott Csütörtökön éjjel Brit-Ko­­lumbiában felrobbant a kana­dai légitársaság Vancouverből Whitehorse felé tartó DC—6 b típusú repülőgépe. A legutol­só jelentések szerint a gépen negyvenhét utas és hattagú személyzet tartózkodott. A re­pülőgép Prince George-tól mintegy 150 kilométerre szik­lás vidéken zuhant le. A je­lentések szerint a szerencsét­lenséget senki sem élte túl. A Prince George-i repülőtér el­lenőrző tornyában egyetlen se­gítséget kérő jelzést vettek. A helyszínre küldött kutató- és mentőcsapatok röviddel a sze­rencsétlenség után jelentették, hogy 24 holttestet már sikerült azonosítani. A légitársaság sze­rint a gépen sok gyerek uta­zott. Sikeresen zárta termelékenységi és exporttervét a könnyűipar A könnyűipar féléves terv­­teljesítéséről készülő jelentés­hez már a minisztérium ren­delkezésére állnak a főbb ada­tok. A könnyűipar sikeresen zárta félévét. A minisztérium alá tartozó vállalatok tervkö­telezettségüket együttesen 101,2 százalékra, az éves terv­nek erre az időszakra jutó programját 102,3 százalékra teljesítették. Az export tervteljesítése sokkal ütemesebb volt, mint az előző években. A főbb expor­táló iparágak jelentős túltelje­sítést is elértek. A vállalatok a munkaerőgazdálkodásnál kö­vetkezetesen hajtották végre a Központi Bizottság decemberi határozatát. Az alkalmazotti létszám csökkenése tovább folytatódott és az alkalmazot­tak száma 735-tel kevesebb, mint januárban, a munkáslét­szám a tervezettnél jóval ki­sebb arányban, mindössze 0,2 százalékkal emelkedett. A ter­melékenység szintén tovább emelkedett, s az előző év első feléhez mérten most 2,8 szá­zalékkal magasabb. Jobb vasúti összeköttetést a Velencei-tóhoz Nyilatkozat a tópart fejlesztéséről, rendezéséről Nyaranként a családok tízez­rei üdülnek a Velencei-tó part­ján, számítások szerint tavaly csaknem félmilliónyian keres­ték fel a kemping táborokat és a hét vége is rendkívüli von­zást gyakorol elsősorban a fő­városiakra. A tópart idei fej­lesztéséről és a következő évek terveiről érdeklődtünk dr. Dab­­ronaki Gyula élelmezésügyi miniszterhelyettestől, aki mint Fejér megye országgyűlési képviselője egyben elnöke a Velencei Intéző Bizottságnak. Elmondta, hogy most már tervszerűen fejlesztik a vala­mikor elhanyagolt tópartot. Az idén elkészül a Velencei-tavi Vitorlás Szövetség sporttelepe, rendezik Agárd és Gárdony között több mint egy kilomé­ter hosszúságban a partsza­kaszt elsősorban úgy, hogy irtják a nádasokat, kotortat­­ják a fenékszintet. Agárdon és Velencén működik már az el­ső osztályú kemping, járdák, bekötőutak épültek az üdülő­helyeken és most már jobb a közvilágítás is. A budapestiek számára mindössze negyvenöt kilométerre levő agárdi strandkemping azért is népsze­rű, mert a Szúnyog szigeti ha­lászcsárdához menetrendsze­rűen közlekedtetik a félszáz személyes sétahajót. Sok minden hiányzik még azonban a tópartról. Szaporí­tani kell a kiskereskedelmi boltok számát, több kisvendég­lőre, szórakozóhelyre van szükség. A hálózat fejlesztése érdekében az intézőbizottság javaslatot készített a Szövosz és a Belkereskedelmi Minisz­térium számára. Arra van szükség, hogy ötéves távlatra készüljenek tervek a tópart kulturáltabbá tételére. Első­sorban Agárd, Gárdony és Ve­lence községek kívánnak több élelmiszerboltot, tejbisztró­kat, ABC áruházakat. Korántsem kielégítő a tó­part felé irányuló vasútössze­­köttetés. Máris kitűnik, hogy a forgalom zökkenőkkel halad, a menetidő is hosszú a főváros és a Velencei-tó között, hét­köznapokon pedig kimondot­tan nehézkes az utazás a fővé­­roshoz közel eső tóhoz. 2 Szemtanúk előtt, fényes nappal szökött meg az egyik angol vonatrabló A 2 600 000 fontos vonatrab­lás egyik elkövetője, Ronald A. Biggs csütörtökön, fényes nappal, szemtanúk előtt lépett meg három rabtársával együtt a londoni Wandsworth börtön­ből, ahol 30 évi fegyházra szó­ló büntetését töltötte. Délután 3-kor egy bútorszál­lító és három személyautó állt meg a börtön hét méteres kő­fala előtt. Három álarcos em­ber ugrott ki a bútorszállító kocsiból. Az autó teteje gomb­nyomásra kinyílt. Belsejéből emelődarura emlékeztető szer­kezet nyúlt föl a fal tetejéig. Onnan négy kötélhágcsót dob­tak át a falon. A börtönudvar­ról Biggs és társai a kötélhág­csón a falra másztak, onnan "átszálltak" az emelődarura, majd beugrottak a bútorkocsi­ba. A járókelők a teljes csönd­ben lebonyolított akcióból csak ezt a mondatfoszlányt hallot­ták: "oké, legények". A három szökevény az autóban átöltö­zött, s a személygépkocsik el­robogtak. Az egész művelet alig tartott tovább 4—5 perc­nél. A rendőrség megtalálta az elhagyott bútorszállító kocsit, amelyben fegyverekre, s a szökött fegyencek rabruháira bukkant. Az egész szökés lefolyását látta a börtön egyik tisztvise­lőjének felesége, aki először arra gondolt, hogy valaki köl­tözködni akar. Amikor meg­pillantotta az álarcos embere­ket, egyikük fegyvert is tar­tott a kezében, annyira meg­rémült, hogy gyorsan elrete­szelte a kaput, felment a la­kására és az ablakból szemlél­te végig a szöktetést. A börtönudvaron játszott a fegyház könyvtárosának 18 éves kisfia. A fogolyszöktetők megkötözték és betömték a száját. Kettős halál áramütéstől A Budapesti Hídépítő Válla­lat kubikosai a szajoli közúti felüljáró építésénél földmun­kát végeztek. A szállítószalag áthelyezése közben elmulasz­tották a balesetvédelmi sza­bály betartását, nem áramta­­lanították a szerkezetet és a szállítást végző kilenc embert áramütés érte. Hegedűs Pál és Dobos Balázs szajoli lakosok a kórházba szállítás közben meghaltak. Hat munkást első­segélyben részesítettek, egy pedig súlyos, nem életveszé­lyes állapotban a kórházban fekszik. A felelősség megállapítására a vizsgálat folyik. A KÖZÉPGÉPIPARI KÉSZLETEZŐ ÉS KERESKEDELMI VÁLLALAT ÉRTESÍTI ÜGYFELEIT, hogy a híradástechnikai és műszeripari elektromos, elektromechanikai, valamint importból eredő vácuumtechnikai ELFEKVŐ ALKATRÉSZKÉSZLETEK FOKOZOTTABB HASZNOSÍTÁSÁRA SZERVEZETT BÖRZÉT TART KÖZÜLETI BOLTJÁBAN (Budapest, VII., Hernád utca 9. — Telefon: 225—810, 225—897) naponta 8—12 óra között. VÁRJUK ÜGYFELEINK ÉRDEKLŐDÉSÉT

Next