Magyar Nemzet, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-01 / 205. szám

*... Hja iSvaf Muhi mi ■ '°n,u' iTiayMuwmm C Mi 9,3 * • i .................-Vjr‘^1^/........-■.......................1....................................•------------ ■ ----------­________________________________A HAZAFIAS l­PFRONT LAPIA Új tanév külsöbén Iskoláinkat az utóbbi évek­ben szerényen, de roppant tervszerűen, céltudatosan — és nem kevés összeg árán — fejlesztjük. Erre mutatnak be­vezetőül a következő szám­adatok. A most kezdődő tan­évre 74 új tankönyv és mun­kafüzet jelenik meg, kilenc­­milliósnál nagyobb példány­számban. Ettől a tanévtől kezdve az általános iskola I— VI. osztályában minden tan­tárgyat úgynevezett reform­tankönyvből oktatnak. A mai napon 307 új általános isko­lai tanteremben kezdődhet meg az oktatás és a naptári év végéig még 267 terem fel­építése várható. Az 574 álta­lános iskolai tanterem építési költsége 220 millió forint. Az Iskolai Felszereléseket Érté­kesítő Vállalat az új isko­lákba 30 000 padot, 90 000 szé­ket, 28 000 asztalt és 13 000 szekrényt szállított. Néhány nap múlva ismét megkezdi adásait az iskolatelevízió, az eddiginél gazdagabb prog­rammal és több adási nap­pal. A legtöbb televíziós órát az általános iskolák ötödik osztályos növendékeinek szán­ják; csaknem valamennyi ötö­dikes tárgy fontosabb részeit televíziós formában dolgozzák fel és sugározzák az iskolák­nak. A tanyasi gyermekek számára ezer férőhellyel bő­vül a kollégiumok hálózata. Az adatokkal kapcsolatban két tényre szeretnénk felhív­ni a figyelmet: a támogatás jelentős része az általános iskola felé irányul, másrészt a támogatás jellege sokkal korszerűbb, minőségileg ma­gasabb rendű, mint néhány évvel ezelőtt volt Húsz évvel ezelőtt az ideig­lenes kormány egyik első rendelete az általános iskola megalapítása volt. Két évti­zeddel ezelőtt államunk tör­vénybe iktatta a népnek azt a jogát, hogy gyermekei egyenlő elbírálás és egyenlő feltételek mellett az ország minden részében azonos tí­pusú iskolákban tanulhassa­nak. Később a jogszabályok­hoz megteremtettük az anyagi feltételeket is: az általános is­kola ingyenessé vált, új, egy­séges tan­tervek készültek, és új iskolák épültek mindenütt az országban. Néhány évvel ezelőtt magasabb fokra emel­tük a tanítóképzést, amely korábban középfokú volt. Az általános iskola létre­hozása forradalmi tett volt és ez az egységes iskolatípus történelmi hivatást teljesített. Tegyük hozzá: jól teljesítette, mert jelenleg az általános is­kolás korú gyermekek 99 szá­zaléka rendszeresen jár isko­lába, és háromnegyed részük időben elvégzi a nyolcadik osztályt. Talán érdektelennek tűnik ez a tény azok előtt, akik nem éltek a Horthy­­rendszerben, vagy felületesen ismerik a nyugati országok mai iskolahelyzetét. De aki emlékszik még, hogyan ma­radtak ki a Horthy-rendszer­­ben a gyermekek a falusi népiskolák negyedik osztályá­ból, a városi fiúk és lányok a hatodik osztályból, az meg­érti, miért tekintjük történel­mi tettnek az általános iskola megalapítását. És erről nem szabad megfeledkezni a hu­szadik évforduló. Ugyanakkor, sajnos, az ál­talános iskolák gondokat is fölvetnek. Amikor elkövet­keznek a középiskolai beirat­kozások, az érettségi vizsgák, az egyetemi felvételek, más­képp is beszélünk ezekről az iskolákról. Amidőn az érett­ségiző diák alapvető számo­lási hibát vét, nem ismeri a múlt idő­­-jére vonatkozó sza­bályt, az egyetemi felvételnél nem tudja megmondani, hon­nan ered és hová folyik a Duna, bizony sokan és gya­korta utalnak az általános iskolákra. Először a középis­kola kerül szóba, de a tüze­tesebb oknyomozás kideríti, hogy a szóbeli kifejezés kész­ségét, a helyesírás és a nu­merikus számolás biztonságát, az alapvető irodalmi, törté­nelmi és földrajzi ismerete­ket az általános iskolának kellett volna megalapoznia. Az enyhe vagy szigorú fej­­csóválás is jogos tehát. Való igaz, hogy a középiskolának nem szabad megfeledkeznie az alapok megszilárdításáról, de a megalapozás elsősorban az általános iskolára hárul. A középiskolai tanár, aki­nek munkájáról olyan sok szó esik egyetemi felvételi vizs­gák szüneteiben, gyakran két malomkő között őrlődik. Vagy megtanít az alapokra, és emiatt elmarad a középisko­lai követelményektől, vagy nem vesz­­ tudomást az álta­lános iskolai hiányokról és előresiet a tananyagban, ele­get téve ezzel a tanterv igé­nyeinek. A legtöbbször ennél is bonyolultabb a középisko­lai pedagógusok dilemmája, mert diákjai sokféle általános iskolából kerülnek hozzá. Ilyenkor döntenie kell, hogy kivel törődjék inkább: a kis tanyasi iskolákból jött, hát­rányos helyzetű gyermekek­kel, vagy azokkal, akik ott­hon és az iskolában is meg­kapták mindazt, ami az elő­rejutáshoz szükséges. Világos, hogy ezt az ellent­mondást csak az általános is­kola oldhatja fel Az itt ta­nító pedagógusok eddig is megtették — képességeik és felkészültségük szerint — mindazt, amit tehettek, de néha nehezen küzdhettek meg a feltételek hiányával. És most térünk vissza is­mét azokra az adatokra, ame­lyekről cikkünk elején szól­tunk. Ezek a számok azt kí­vánták szemléltetni, hogy kor­mányzatunk felismerte az ál­talános iskola szerepét egész közoktatásunkban. Ide kíván­kozik az az örvendetes tény is, hogy az idén már nem vesznek fel képesítés nélküli nevelőket az iskolákba és akiket jelenleg foglalkoztat­nak, azok is rendre elvégzik a felsőfokú tanítóképzőt és a tanárképző főiskolát. Az általános iskolai oktatás feltételei tehát fokozatosan megjavulnak. De a korszerűbb oktatási eszközöket, a jobb és hatékonyabb tankönyveket, az iskolatelevízió gazdagodó adásait, a modernebb filme­ket és a szellemesebb szem­léltető eszközöket eredménye­sebben kell felhasználni is. Mert hiába sugároz kiváló órákat az ötödik osztálynak a televízió, ha néhol kicsi­nyes aggályoskodás gátolja a műsorok megtekintését, vagy bürokratikus megkötések aka­dályozzák újabb készülékek beszerzését. És hiába hoznak forgalomba nagyszerű leme­zeket, művészi magnószalago­kat az irodalomoktatás támo­gatására, ha az igazgató nem hívja fel reá a pedagógusok figyelmét, s ha a tanár nem viszi magával az órára. Néha a drága pénzen vásárolt epi­­diascop, teli ári­um vagy mag­netofon a szertár mélyén po­rosodik, és csupán leltári vagy statisztikai adatként szerepel. Ma reggel az ország csak­nem hétezer iskolájában, más­fél milliónál több diák és majdnem 80 000 pedagógus számára megkezdődik a tan­év. Azt kívánjuk minden ta­nítónak és tanárnak az új tanév küszöbén, hasznosítsák az állam korszerűbb támoga­tását, éljenek a sokasodó, gaz­dagodó lehetőségekkel. Egy­szóval: nagyon eredményes, hasznos — és szeretetteljes, kellemes légkörben eltöltött —, dolgos napokat kívánunk valamennyi pedagógusnak és diákinak. Gábor István Szovjet-egyiptomi barátsági nagygyűlés a Kremlben Mikojan és Nasszer a két ország kapcsolatairól és nemzetközi kérdésekről A külpolitikai helyzet­ ­ BONN FELESLEGESNEK TARTJA A BÉKESZERZŐ­­-*­•­DÉST a jelenlegi körülmények között — ez tűnik ki Von Hase államtitkár legutóbbi sajtóértekezletéből. Az állam­titkár hangoztatta: a német békeszerződés kidolgozására irá­nyuló tárgyalásokról csak akkor lehet szó,­­­ha előbb normali­zálódnak a kapcsolatok a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között­". Bonn a kapcsolatok normalizálását úgy képzeli el, hogy a Szovjetunió változtassa meg álláspontját a német kérdésben és fogadja el a nyugatnémet követeléseket. Von Hase kijelentette, a bonni kormány szükségesnek tartja, hogy leszögezze álláspontját: egy békeszerződés-tervezet kidol­gozása a jelenlegi helyzetben "értelmetlen, sőt veszélyes* lenne. Bonn csak abban az esetben hajlandó tárgyalni a békeszerző­désről, ha azt nem a status quo alapján, hanem a nyugatnémet kormány "újraegyesítési* (vagyis az NDK bekebelezésére irá­nyuló) követelése alapján kötnék meg. A nyugatnémet kormánylapok is elismerik: széles körök­ben rokonszenvre talált a szociáldemokrata vezetőknek az az ígérete, hogy a választás megnyerése esetén megalakuló szo­ciáldemokrata kormány azonnal megtagadná a kezdeményezést a békeszerződés megkötése érdekében. A CDU—CSU propa­ganda most "­veszélyesnek" tünteti fel a békeszerződést és azt hangoztatja, hogy a szociáldemokrata javaslat csupán a nyugat­német "jogi pozíció" meggyengítéséhez vezetne, mert a tárgya­lások előkészítésekor óhatatlanul szóba kerülne a határok kér­dése s a katonai státus problémája is, mindez pedig veszélyez­tetné a nyugatnémet "­jogigényeket", sőt az ország biztonságát. Willy Brandt megismételte korábbi indítványát és meg­állapította: a CDU azzal a magatartásával, hogy elutasítja a békeszerződés-tervezet kidolgozását, tulajdonképpen lemond az újraegyesítésről, Ő a délkelet-ázsiai perspektívákkal foglalkozott .• Li Kuang-ju, Szingapore miniszterelnöke a londoni Daily Mail-nek adott kizárólagos interjújában. Három héttel Szinga­­pore-nak a Malaysia Államszövetségből történt kiválása után, a kormányelnök felsorolta a feltételeket, amelyek a városállam területén levő brit katonai támaszpont jövőjéről folytatandó tárgyalások alapját képezhetik. Li Kuang-ju külön kiemelte, hogy az Egyesült Államoknak semmiféleképpen nem engednék meg a támaszpont használatát, még akkor sem, ha amerikai haderők részt vennének olyan harcokban, amelyek a Malaysia Államszövetség megmaradt területén folynának. A továbbiak­ban hozzáfűzte: "­Megtörténhet, hogy 24 órás előzetes értesítést adok az angoloknak, közölve, nincs más választásuk, mint a távozás. Amennyiben e felszólításnak nem tesznek eleget, ez agressziós tettnek minősülne.* A délkelet-ázsiai helyzetről, a vietnami háborúról és más időszerű problémákról folytatott Johnson elnök hétfőn este megbeszélést Eisenhower republikánus volt elnökkel. Eisen­­hower egy köztársaságpárti csúcsbizottság értekezletén vett részt Washingtonban. A konferencián jelen volt Goldwater, a párt szélsőjobboldalát képviselő volt elnökjelölt is. A Fehér Ház sajtófőnöke közölte: Johnson telefonált Goldwaternek és felajánlotta, hogy tájékoztatja a kormánypolitikáról, így a CI­A kémszolgálat főnökének jelentéseiről is. Emellett meghívta Goldwatert: "­ugorjon be valamelyik nap egy kávéra". Gold­water megígérte, hogy felkeresi Johnsont... Mikojan és Nasszer beszéde Moszkvából jelenti az MTI. Kedden délután a moszkvai Kreml nagy palotájának ülés­termében szovjet-egyiptomi barátsági nagygyűlést rendez­tek abból az alkalomból, hogy Nasszer, az EAK elnöke befe­jezte moszkvai tárgyalásait. Iszajev, a moszkvai városi tanács elnökhelyettesének be­vezető szavai után Mikojan beszédében részletein ele­mezte a szovjet— egyiptomi barátság, a gazdasági és kultu­rális kapcsolatok, az önzetlen segítés, valamint a nézetek azonosságának és közelségé­nek különböző oldalait. Szólt az EAK szilárd el nem köte­lezettségi politikájáról és po­zitív semlegességéről. Mikojan megjegyezte, hogy az Egyesült Arab Köztársaság, valamint Ázsia és Afrika más független államai a békéért, a népek szabadságáért, az ag­resszió, a feudális tőkés ki­zsákmányolás politikája ellen folytatott harcukkal érzékeny csapást mérnek a nemzetközi imperializmusra, gyengítik és megrendítik az imperializ­must. Ez nagy segítség és tá­mogatás a szocialista országok és a világ összes haladó erői számára — hangsúlyozta. A vietnami kérdésről szól­va elmondotta: ezt a kérdést csak akkor lehet rendezni, ha szigorúan betartják az 1954. évi genfi­ egyezményeket, be­szüntetik a VDK bombázását, kivonják Dél-Vietnamból az amerikai és a velük­ szövetsé­ges fegyveres erőket, elszál­lítják az amerikai fegyvere­ket és a vietnami népet feljo­gosítják arra, hogy maga dönt­sön sorsa felett. A nyugatnémet revansista területi követelésekről kijelen­tette, hogy azok bonyolítják az európai helyzetet és veszé­lyeztetik a fejlődésben levő országokat . Nagyon örülünk annak — mondotta —, hogy az EAK és más arab országok kellő vá­laszt adtak Bonn beavatkozá­si kísérleteire. Az ENSZ-ről szólva hangoz­tatta: legfőbb ideje, hogy az afro-ázsiai országok súlyuk­nak megfelelően szerepeljenek a nemzetközi színtéren és ezért helyes lenne megfelelő módosításokat véghez vinni a világszervezet vezető szervei­ben. A novemberre kitűzött afro­ázsiai konferenciára utalva aláhúzta, a Szovjetunió jelen­ f'Gj./ulf^VTQK' TOTW aainain tékenyen hozzájárul e népek felszabadító harcához, támo­gatja az értekezlet összehívá­sát és a maga részéről — amennyiben részt vesz rajta — mindent megtesz annak eredményességéért. Ezután Nasszer emelkedett szólásra. Kijelentette: — Az arab—szovjet barátság az a cél, amelyet minden utunkban álló akadály, min­den nehézség és minden elle­nünk intézett támadás ellené­re elértünk. A két ország kölcsönös meg­értése egyre mélyebbé válik az eszmecserék, a kérdések építő jellegű vitatása révén. Nasszer a társadalom szo­cialista átalakítását célzó in­tézkedéseket kemény és hatá­rozott forradalmi lépéseknek nevezte, amelyek nem elméle­ti kísérletek, hanem a törté­nelmi szükségszerűség által diktált lépések voltak. Rámutatott arra, hogy a né­pi harc céljai még nem való­sultak meg maradéktalanul, de a nép már ura jövőjének. Éle­sen elítélte az EAK belső reak­ciós erőit amelyek az arab egy­ség megbontására törekednek. Kijelentette, hogy az arab egységért vívott harc most már haladó tartalmat kapott, emiatt a gyarmati rendszer és a reakció egységes agresszív frontot igyekszik vele szembe­állítani. Az egység ellenségei nem akarják, hogy eltűnjenek az arab népeket elválasztó ha­tárok. A gyarmatosítók e ha­tárokat az oszd meg és ural­kodj jelszó alapján gyarmati uralmuk fenntartására hasz­nálják fel. — Népünk tudja — fűzte hozzá —, hogy egyeseknek Washingtonban talán nem tet­szik, hogy elítéljük az Észak- Vietnam elleni agressziót. En­nek ellenére népünk még job­ban felemeli szavát és más bé­keszerető népekkel együtt ar­ra törekszik, hogy a nemzet­közi küzdőtéren minél nagyobb erők mozduljanak meg és for­duljanak szembe az agresszió­val. Nasszer befejezte moszkvai tárgyalásait Moszkvából jelenti a TASZSZ. Kedden a Kremlben befeje­ződtek Nasszer és a szovjet vezetők tanácskozásai. Az utolsó megbeszélésen részt vett Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Anasztasz Mikojan és több más szemé­lyiség. Nasszer és a kíséretében le­vő személyiségek kedden lá­togatást tettek a páncélos ala­kulatok akadémiáján. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége és a szov­jet kormány kedden a Kreml­ben fogadást adott Nasszer el­nök tiszteletére. Szovjet rész­ről Brezsnyev, Koszigin, Miko­jan, Selepin és más hivatalos személyiségek vettek részt a fogadáson. A fogadáson Mikojan és Nasszer mondott pohárköszön­tőt. A szovjet államfő éltette a szovjet-arab barátságot, s ki­jelentette, hogy a végzett munka eredményeivel mind­annyian elégedettek. Nasszer a szovjet vezetők­höz fordulva kijelentette: jövő év elejére az Egyesült Arab Köztársaságba várjuk önöket, hogy népünk személyesen is kifejezésre juttathassa a szov­jet nép iránt érzett szeretetét és tiszteletét. Az EAK elnöke nagyon eredményesnek nevez­te a szovjet vezetőkkel folyta­tott tárgyalásokat. Az Imbert-junta lemondása után ismét bonyolódik a dominikai helyzet Santa Domingóból jelenti az MTI. Imbert tábornok úgyne­vezett nemzeti újjáépítési kor­mánya hétfőn este a rádión és televízión keresztül bejelen­tette lemondását. A jobboldali juntához két tábornok és há­rom polgári személy tartozik. Imbert televízió-nyilatkozatá­ban kijelentette, hogy a junta tagjai helyükön maradnak mint ügyvivő kormány, mind­addig, amíg létre nem jön az ideiglenes kormány, ő a maga részéről azonban haladéktala­nul visszalép. Az Imbert-junta tagjai a te­levízió-nyilatkozat során alá­írt okmányban hangsúlyozzák, hogy a visszalépés végérvé­nyes. Imbert hozzáfűzte nyi­latkozatához: »A junta tagjai, mint az ország állampolgárai ígérik, hogy éberen őrzik Do­minikát az ellenséggel szem­ben.* Imbert azt is bejelen­tette, hogy a junta tagjai nem írják alá a megbékélést szol­gáló AÁSZ-tervet. Mint ismeretes, az alkotmá­nyos Caamano-kormány már kijelentette, hogy némi módo­sításokkal kész a megbékélési terv aláírására, amely lehető­vé tenné az átmeneti Godoy­­kormány megalakulását. A jobboldali junta megle­petésszerű lemondása közvet­lenül azután következett be, hogy a polgárháború dúlta Dominika fővárosában súlyos incidens történt. Vasárnap éj­jel az Amerika-közi csapatok állásaiból aknatűzzel és auto­matafegyverekkel lőtték az al­kotmányos erők állásait. A ki­alakult tűzharc több halálos áldozatot követelt. Az alkotmányos erők szó­vivője szerint brazíliai, nica­­raguai, hondurasi és észak­­amerikai katonákból álló csa­patok kezdeményezték a lövöl­dözést Az incidens súlyosságára jellemző, hogy dr. Cury, a Caamano-kormány külügymi­nisztere az ENSZ főtitkárához intézett különüzenetben hívja fel az ENSZ figyelmét a hely­zet súlyosságára és kéri a vi­lágszervezet közbelépését. Az Imbert-junta lemondá­sának időpontja állítólag meg­lepetést keltett az Egyesült Ál­lamokban is, amelynek támo­gatásával a junta megalakult A lemondáshoz ennek ellené­re feltételezhetően hozzájárult az a tény, hogy az Egyesült Államok a jobboldali juntával szemben megnyilvánult belső ellenállás és a válság elhúzó­dásának nemzetközi vissz­hangja alapján felmérhesse, hogy a junta további támoga­tása céltalan, s megvonta tőle a csapatai és tisztviselői fize­téséhez szükséges összegek fo­lyósítását.

Next