Magyar Nemzet, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-16 / 218. szám

- Man)iirN(Mii/ol ^ ________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA____________________________ „Szakállas” újítások A karikatúrán, amely a me­zőgazdasági újítókiállítás al­kalmával jelent meg a napok­ban a Népszabadságban, egy gépmonstrum látható. Mellet­te az újságíró ezt kérdezi a rendezőtől: "És tessék monda­ni, hol fogunk ezzel találkoz­ni?*• A válasz: »Ugyanitt, öt év múlva*". A karikatúra elevenbe vág, az újítómozgalmunk egyik fő hiányosságát állítja pellen­gérre. Sok munkával, erőfe­szítéssel megszületnek a jó öt­letek, találmányok, újítások — aztán fiókokban hevernek évekig. Legyártják a minta­­példányokat, s bár az új gé­pek, berendezések, anyagok beválnak, tanácskozásokon méltatják jó tulajdonságait, bemutatókra viszik, csak ép­pen nem gyártják, nem alkal­mazzák a termelésben. Példaként említjük a mun­kát termelékenyebbé, köny­­nyebbé tevő mezőgazdasági újítást, a libatömő gépet. Már három évvel ezelőtt is bemu­tatták újítókiállításokon és most is az újdonságok között szerepelt. Széles körű elterje­désének egyszerűen az az aka­dálya, hogy az üzletekben nem lehet kapni, illetve, be­szerzését megnehezíti a bü­rokrácia. De nemcsak a mező­­gazdaságra jellemző ez, az iparban is igen sok a "szakál­las­* újítás, találmány. Gyako­ri jelenség: az újító saját üze­mében, gazdaságában még be­vezetik az újítást, de a szom­szédos rokon üzemben már nem talál szíves fogadtatásra. Előfordult, hogy az összevont vállalat budapesti gyárában alkalmazták az új módszert, de a­­vidéki gyáregységben ugyanannál a munkánál már nem. »Én kutatóintézeti mérnök vagyok és fő feladatom, hogy kísérletezzem, újat hozzak lét­re. Időm nagy részét azonban azok a tárgyalások, csaták ve­szik igénybe, amelyeket vál­lalatok, gyárak vezetőivel foly­tatok, hogy végre alkalmaz­zák, amit sok küzdéssel előál­lítottam. Az egyik kollégám nagy jelentőségű új műszeré­nek null­szériáját még 1959- ben elkészítették, de a gyár­tás megszervezéséről még most is tárgyalnak.*" Más tervező és kutatóintézeti mérnökök is pa­naszolták: sokkal nehezebb helyzetben vannak újításaik­kal, mint akik gyárban, üzem­ben dolgoznak. Igen gyakran beleütköznek a vállalatok ve­zetőinek közömbösségébe, nemtörődömségé­be. Jellemző eset: a kutatóinté­zet elkészített egy új gépet. A gyártására kijelölt üzem azon­ban nem volt hajlandó foglal­kozni vele, mondván, nemso­kára ők is kifejlesztenek egy hasonlót és majd azt gyártják. Hogy ezzel hónapok, évek vesznek el és jelentős valuta­­bevételek. Erre nem gondol­tak, vagy nem akartak gon­dolni. Üzemüknek — ponto­sabban a vezetőinek — az az előnyös, ha saját gépüket gyártják, még ha gyengébb konstrukció is. Vannak olyan újítások, ta­lálmányok, amelyekből csak néhány darab kell, de kapa­citáshiány, esetleg felkészület­lenség miatt nem tudnak vele a hazai üzemek mit kezdeni. Nagy részüket értékesíteni le­hetne licencként külföldön — ha a nemtörődömség, a bü­rokrácia nem süllyesztené őket a fiókokba. Sok embert elriaszt, alkotóvágyát letöri, ha látja, milyen szöketlenül bánnak erőfeszítésének gyü­mölcsével. Egyik mezőgazda­­sági folyóiratunk rendszeresen közli olvasóinak jó ötleteit, ja­vaslatait. A lap főszerkesztője látva az egyik vidéki ezermes­ter beküldött jó elképzelését, azt javasolta neki, hogy nyújt­sa be újításként, úgy többet kap érte. Nemsokára jöt a vá­lasz:­­*Egy esztendővel ezelőtt beadtam már, de azóta még nem kaptam választ, jónak ta­lálták-e vagy sem.*­ Súlyos kölönc az újítómoz­galom fejlődésén néhol az irigység, a szakmai féltékeny­ség. A kis képességűek, a tu­nyák szemében szinte ellen­szenves lesz az az ember, aki már a tizedik, vagy huszadik jelentősebb újítását nyújtja be. Elhangzanak rosszindulatú megjegyzések: "Már megint újítást adott be.­ "Nagyon szereti a pénzt.­ S ahol ilyen a légkör, ott az is gyakrabban megtörténik, hogy először el­utasítják az újítást, de ha né­hány kollégát bevesz közre­működőnek az újító, akkor nyomban elfogadják, szerző­dést kötnek. Mert "segítőtár­sak­ azonnal jelentkeznek és zsongják az újító körül: "Én már régen gondoltam erre­. "Én ugyanezen dolgozom.** Nincs minden rendben az újítások díjazása, az újítások­kal, találmányokkal foglalko­zók hozzáértése körül sem. Ezt egyébként az e területen folyó rengeteg peres ügy is mutatja. Az egyik budai ter­vezőirodánál például egy mér­nök évi ötmillió forint meg­takarítást eredményező újítás­sal jelentkezett az újítási elő­adónál. »Mit kezdjek én ez­zel?­ — vonta fel az a szem­öldökét. — "Hozz ide egy száz­vagy kétszázezer forintos meg­takarítással járó újítást, azt nyomban elintézzük, fizetünk. De ki meri vállalni milliókért a felelősséget, ha esetleg nem sikerül?** A felelősségtől való félelmet, a hozzánem értést találni leg­többször amögött is, amikor eszmei díjat állapítanak meg olyan újításoknál, amelyeknél a megtakarítás mértékét pon­tosan ki lehet számítani. A javulás útját keresve so­kan felvetik: a szakszervezet, a népfront, a KISZ harcol a jogtalanságok, a bürokrácia ellen, de csak elvétve fordul elő, hogy fellépnek az újító­kat, feltalálókat ért igazságta­lanságok ellen, s teljes erővel támogatnák az új bevezetését, alkalmazását. Pedig ez nem­csak joguk, de kötelességük is lenne. Sokat várnak a most készü­lő új rendelettől is, amely az újítómozgalom szervezésében és elveiben található hiányos­ságokat igyekszik kiküszöböl­ni. Minden bizonnyal ponto­sabban meghatározzák majd a sokat vitatott munkaköri kö­telesség fogalmát is. Homá­lyossága miatt például eddig a tervező- és kutatóintézetek dolgozóit sem lehetett megfe­lelően anyagilag ösztönözni az új, a tökéletesebb keresésére, mivel számukra a vállalat csak szabadalom után fizethe­tett. Az újításokkal való lelkiis­meretes törődés, a rosszakarat­tól, az irigységtől mentes el­bírálást azonban, nem lehet sem rendeletekkel, sem hatá­rozatokkal érvényre juttatni. Ennek belülről kell jönni, em­berségből, az új iránti szere­­tetből. Azt is látni kell azon­ban: az új bevezetése, győzel­me kisebb vagy nagyobb mér­tékben, de mindig harccal jár. Ezt a harcot minden újítónak, feltalálónak vállalnia kell. A vezetőknek pedig szilárdan tá­mogatni. Kese­fi Ernő Borúlátó jelentések U Thant közvetítő kísérletéről Folyik a harc az indiai—pakisztáni frontokon A külpolitikai helyzet • AZ ENSZ-FŐTITKÁR KÖZVETÍTÉSI KÍSÉRLETEI az indiai—pakisztáni konfliktus felszámolására — legalábbis az eddigi tárgyalások alapján — nem sok sikert hoztak. Noha U Thant Új-Delhiből történt váratlan elutazása után nem nyi­latkozott, s a világ csupán a Biztonsági Tanács elé terjesz­tendő jelentéséből tudja majd meg véleményét, a hírügynök­ségi jelentések borúlátók a misszió eredményét illetően. Nem igazolódtak tehát azok a korábbi hírügynökségi és lapjelenté­sek, amelyek szerint India hamarosan elfogadja a tűzszüneti felhívást. Sasztri kedden hosszú kormányülésen vett részt, s ezt kö­vetően várták, hogy a parlamentben bejelenti majd Új-Delhi válaszát U Thant javaslataira. A parlamenti beszéd azonban elmaradt. A politikai helyzet meglehetősen zavaros. Egyes for­rások szerint India elvben máris hajlandónak mutatkozott az ellenségeskedések beszüntetésére, de nem hajlandó hátrányos politikai elkötelezettséget vállalni Kasmír jövőjét illetően. Ajub Khan pakisztáni elnök szerdai sajtóértekezletén ugyan­csak arról beszélt, hogy Rawalpindi nem adja fel eredeti állás­pontját, s változatlanul ragaszkodik a kasmíri népszavazáshoz, amit azonban India továbbra is elvet. Az Al Ahbar kairói lap vezércikkében hangoztatta: "Az indiai—pakisztáni problémához a legrosszabb hozzájárulás, ha valamelyik ország vagy vezető támogatja az egyik felet a má­sikkal szemben... Felelőtlenség és ostobaság, ha bármely el nem kötelezett, vagy szocialista ország állást foglal a két ázsiai állam konfliktusában. A legjobb — emelte ki a lap —, ha In­dia és Pakisztán barátai nyomást gyakorolnak a két félre: szüntessék be a harcot akár feltételekkel, vagy azok nélkül.** O CYRANKIEWICZ PÁRIZSI LÁTOGATÁSÁNAK befejező ■** akkordja volt a francia újságírók szerdai ebédjén elhang­zott beszéd. A lengyel miniszterelnök ma Orlyban repülőgépre ül, hogy elhagyja a francia fővárost. Cyrankiewicz szerdán is hangoztatta, hogy Varsó nagyon nagyra becsüli de Gaulle elnök határozott állásfoglalását a nyugati lengyel határok véglegességét illetően. Politikailag ez volt az a téma, amelyet a lengyel—francia tárgyalások kap­csán a nyugati sajtó talán legjobban kifuttatott. Bonn ugyanis hatalmas méretű kampányba kezdett, hogy Párizzsal deza­­vuáltassa a lengyel kormányfő kijelentéseit és néhány nappal a nyugatnémet választások előtt számára kedvező francia nyi­latkozatot csikarjon ki. Ez azonban elmaradt. Egyébként szá­mítani is lehetett rá, hiszen de Gaulle már 1959-ben végle­gesnek ismerte el az Odera—Neisse- vonalat, s irreális lett volna várni, hogy a Párizs—Bonn viszony eddigi leghűvösebb szakaszában, a szeptember 9-i sajtóértekezlet után cáfolatra vállalkozzék. A Cyrankiewicz-látogatás éppen az ellenkezőjéről tanús­kodott: Franciaország tovább ment a "Keletre nyitás*" politi­kájának útján, s minden bizonnyal — legalábbis ebben a te­kintetben — tovább távolodott Bonntól, York felé. A repülőtéren Szva­­ran Szingh indiai külügymi­niszter és más hivatalos sze­mélyiségek búcsúztatták. Bombayn, Beiruton, Rómán, Frankfurton és Londonon át repül az ENSZ székhelyére, és New Yorkba csütörtökön, ma­gyar idő szerint 20.50 órakor érkezik meg. Indulás előtt nyilatkozatot tett közzé, amelyből közvetve kitűnik, hogy tárgyalásai eredménytelenek maradtak. Egyebek között kijelentette ugyanis: Még ha nem is értük el a harcok megszűnését, nincs semmi ok rá, hogy a jóakaratú emberek felhagyjanak az el­lenségeskedések megszünteté­sét célzó erőfeszítésekkel.** Az ENSZ-főtitkár mindazonáltal közölte, hogy a tűzszüneti fel­hívására mind Pakisztán, mind India válaszolt, ebben olyan elemek rejlenek, amelyek "korlátozott mértékben báto­rítóan hatnak rá**. Elmondta, tárgyalásain azt tapasztalta, hogy "mindkét fél jobban kí­vánja a békés kibontakozást"", mint előzően. U Thant indu­lásra készen, még egyszer megbékélésre szólította fel a két felet. Nyilatkozatából kitűnik, hogy az ENSZ főtitkára tár­gyalásairól, s a tűzszüneti fel­­hívására adott indiai és pa­kisztáni válaszról érdemi nyi­latkozatot majd csak a Bizton­sági Tanács számára készíten­dő jelentésében tesz. Mint a pakisztáni rádió je­lenti, Ajub Khán elnök szer­dán sajtóértekezletet tartott. Egyebek között kijelentette, hogy ha India és Pakisztán között tűzszünet lesz, annak "biztosítania kell a kasmíri probléma méltó megoldását". A tűzszünet megkötésének feltételeként Ajub Khán ismé­telten azt jelölte meg, hogy af­rikai—ázsiai ENSZ-erők vo­nuljanak Kasmírba az ellensé­geskedések megszűnése után, s ellenőrizzék a népszavazást Kasmír jövőjéről. Ajub Khán szerint ugyanis csak népszava­zás rendezheti egyszer s min­denkorra a kasmíri kérdést, csak ez akadályozhatja meg az ellenségeskedések kiújulását. Kifejtette, hogy a tűzszünet után ki kell vonni Kasmírból mind az indiai, mind a pakisz­táni erőket, s a népszavazást három hónapon belül kell megtartani. Máskülönben — mondotta — "Pakisztán kész az élethalálharcra, a végső­kig tartó önvédelemre". Jelmagyarázat: 1. Stratégiai fontosságú utak; 2. az indiai légi­támadások célpontjai; 3. a pakisztáni légitámadások célpont­jai; 4. indiai ejtőernyősök leereszkedési körzetei; 5. pakisztáni ejtőernyősök leereszkedésének körzetei; 6. az indiai hadsereg előrenyomulási iránya; 1. a pakisztáni hadsereg előrenyomulá­sának iránya; 8. a pakisztáni­­önkéntes egységek** (mudzsa­­hidinek) beszivárgási területe Budapestre érkezett a román külügyminiszter Corneliu Manescu, a Román Szocialista Köztársaság kül­ügyminisztere és kísérete szer­dán Péter János külügymi­niszter meghívására baráti lá­togatásra Magyarországra ér­kezett.­­ Fogadtatására a Nyugati pá­lyaudvaron megjelent Mód Pé­ter, a külügyminiszter első helyettese, Böjti János kül­ügyminiszter-helyettes, Vince József, hazánk romániai nagy­követe, s a Külügyminiszté­rium több vezető beosztású munkatársa. Jelen volt Mi­hail Rosianu, a Román Szo­cialista Köztársaság magyar­­országi nagykövete, valamint a román nagykövetség diplo­máciai munkatársai. Ma Budapestre érkezik Marc Jacquet francia miniszter Párizsból jelenti az MTI. Valkó Márton, hazánk párizsi nagykövete kedden vacsorát adott Marc Jacquet francia közmunka- és közlekedésügyi miniszter tiszteletére. A fran­cia minisztert dr. Csanádi György közlekedés- és posta­ügyi miniszter meghívta Ma­gyarországra. Marc Jacquet minisztériumának több tiszt­viselője kíséretében csütörtö­kön délelőtt különrepülőgépen érkezik Budapestre. Az indiai—pakisztáni konfliktus U Thant eredmény nélkül tért vissza New Yorkba A pakisztáni elnök sajtóértekezlete Hírügynökségi jelentések szerint a nyugat-pakisztáni Sialkot térségében változatla­nul folynak a harcok. Ezeknek célja azonban most már nem annyira területi nyereség, mint inkább egymás erőinek, köl­csönös felőrlése. Mindkét fél továbbra is győzelmet hirdet. Folynak a légitámadások is. A Reuter Új-Delhiből jelen­ti, hogy pakisztáni gépek tá­madták az indiai Jodhpurt és Rajasthant. Egy helyszíni AP- tudósítás arról számol be, hogy a napokban az indiai lé­gierő megtámadta a határ­menti, nyugat-pakisztáni Fa­­quirwalla falut, s a bombatá­madás következtében ötven­­ketten meghaltak. U Thant ENSZ-főtitkár be­fejezte Pakisztánban és Indiá­ban folytatott békéltető tár­gyalásait és szerdán Új-Delhi­ből repülőgépen elindült New India moszk­vai nagykkövetének sajtóértekezlete Nagyra értékeljük a Szovjetunió felajánlott jószolgálatait Moszkvából jelenti a TASZSZ. Triloki Nath Kaul, India moszkvai nagykövete szerdán szovjet és külföldi saj­tótudósítók részére sajtóérte­kezletet tartott az indiai—pa­kisztáni konfliktussal kapcso­latban. A nagykövet nyilatko­zatot olvasott fel, s ebben részletesen foglalkozott a kasmíri kérdés történetével, érintette az India és Pakisz­tán között folyó hadműveletek menetét és kifejt"'-*" India ál­láspontját. A nagykövet kijelentette, hogy India nagy önmérsékletet tanúsít és "agressziónak** mi­nősítette Pakisztán eljárását. — Mi tartózkodunk a háború kiterjesztésétől — mondotta, de egyúttal hozzátette: ha a hadihelyzet megkívánja, akkor határozott lépéseket teszünk. — Mi békét akarunk — mondotta a nagykövet —, jó­szomszédi kapcsolatokra tö­rekszünk Pakisztánnal. Nem vagyunk hajlandók azonban államunk területi épségének rovására keresni a békét. Nem vagyunk hívei az államok kö­zött felmerült vitás kérdések megoldásában az erőszak al­

Next