Magyar Nemzet, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-16 / 218. szám
- Man)iirN(Mii/ol ^ ________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA____________________________ „Szakállas” újítások A karikatúrán, amely a mezőgazdasági újítókiállítás alkalmával jelent meg a napokban a Népszabadságban, egy gépmonstrum látható. Mellette az újságíró ezt kérdezi a rendezőtől: "És tessék mondani, hol fogunk ezzel találkozni?*• A válasz: »Ugyanitt, öt év múlva*". A karikatúra elevenbe vág, az újítómozgalmunk egyik fő hiányosságát állítja pellengérre. Sok munkával, erőfeszítéssel megszületnek a jó ötletek, találmányok, újítások — aztán fiókokban hevernek évekig. Legyártják a mintapéldányokat, s bár az új gépek, berendezések, anyagok beválnak, tanácskozásokon méltatják jó tulajdonságait, bemutatókra viszik, csak éppen nem gyártják, nem alkalmazzák a termelésben. Példaként említjük a munkát termelékenyebbé, könynyebbé tevő mezőgazdasági újítást, a libatömő gépet. Már három évvel ezelőtt is bemutatták újítókiállításokon és most is az újdonságok között szerepelt. Széles körű elterjedésének egyszerűen az az akadálya, hogy az üzletekben nem lehet kapni, illetve, beszerzését megnehezíti a bürokrácia. De nemcsak a mezőgazdaságra jellemző ez, az iparban is igen sok a "szakállas* újítás, találmány. Gyakori jelenség: az újító saját üzemében, gazdaságában még bevezetik az újítást, de a szomszédos rokon üzemben már nem talál szíves fogadtatásra. Előfordult, hogy az összevont vállalat budapesti gyárában alkalmazták az új módszert, de avidéki gyáregységben ugyanannál a munkánál már nem. »Én kutatóintézeti mérnök vagyok és fő feladatom, hogy kísérletezzem, újat hozzak létre. Időm nagy részét azonban azok a tárgyalások, csaták veszik igénybe, amelyeket vállalatok, gyárak vezetőivel folytatok, hogy végre alkalmazzák, amit sok küzdéssel előállítottam. Az egyik kollégám nagy jelentőségű új műszerének nullszériáját még 1959- ben elkészítették, de a gyártás megszervezéséről még most is tárgyalnak.*" Más tervező és kutatóintézeti mérnökök is panaszolták: sokkal nehezebb helyzetben vannak újításaikkal, mint akik gyárban, üzemben dolgoznak. Igen gyakran beleütköznek a vállalatok vezetőinek közömbösségébe, nemtörődömségébe. Jellemző eset: a kutatóintézet elkészített egy új gépet. A gyártására kijelölt üzem azonban nem volt hajlandó foglalkozni vele, mondván, nemsokára ők is kifejlesztenek egy hasonlót és majd azt gyártják. Hogy ezzel hónapok, évek vesznek el és jelentős valutabevételek. Erre nem gondoltak, vagy nem akartak gondolni. Üzemüknek — pontosabban a vezetőinek — az az előnyös, ha saját gépüket gyártják, még ha gyengébb konstrukció is. Vannak olyan újítások, találmányok, amelyekből csak néhány darab kell, de kapacitáshiány, esetleg felkészületlenség miatt nem tudnak vele a hazai üzemek mit kezdeni. Nagy részüket értékesíteni lehetne licencként külföldön — ha a nemtörődömség, a bürokrácia nem süllyesztené őket a fiókokba. Sok embert elriaszt, alkotóvágyát letöri, ha látja, milyen szöketlenül bánnak erőfeszítésének gyümölcsével. Egyik mezőgazdasági folyóiratunk rendszeresen közli olvasóinak jó ötleteit, javaslatait. A lap főszerkesztője látva az egyik vidéki ezermester beküldött jó elképzelését, azt javasolta neki, hogy nyújtsa be újításként, úgy többet kap érte. Nemsokára jöt a válasz:*Egy esztendővel ezelőtt beadtam már, de azóta még nem kaptam választ, jónak találták-e vagy sem.* Súlyos kölönc az újítómozgalom fejlődésén néhol az irigység, a szakmai féltékenység. A kis képességűek, a tunyák szemében szinte ellenszenves lesz az az ember, aki már a tizedik, vagy huszadik jelentősebb újítását nyújtja be. Elhangzanak rosszindulatú megjegyzések: "Már megint újítást adott be. "Nagyon szereti a pénzt. S ahol ilyen a légkör, ott az is gyakrabban megtörténik, hogy először elutasítják az újítást, de ha néhány kollégát bevesz közreműködőnek az újító, akkor nyomban elfogadják, szerződést kötnek. Mert "segítőtársak azonnal jelentkeznek és zsongják az újító körül: "Én már régen gondoltam erre. "Én ugyanezen dolgozom.** Nincs minden rendben az újítások díjazása, az újításokkal, találmányokkal foglalkozók hozzáértése körül sem. Ezt egyébként az e területen folyó rengeteg peres ügy is mutatja. Az egyik budai tervezőirodánál például egy mérnök évi ötmillió forint megtakarítást eredményező újítással jelentkezett az újítási előadónál. »Mit kezdjek én ezzel? — vonta fel az a szemöldökét. — "Hozz ide egy százvagy kétszázezer forintos megtakarítással járó újítást, azt nyomban elintézzük, fizetünk. De ki meri vállalni milliókért a felelősséget, ha esetleg nem sikerül?** A felelősségtől való félelmet, a hozzánem értést találni legtöbbször amögött is, amikor eszmei díjat állapítanak meg olyan újításoknál, amelyeknél a megtakarítás mértékét pontosan ki lehet számítani. A javulás útját keresve sokan felvetik: a szakszervezet, a népfront, a KISZ harcol a jogtalanságok, a bürokrácia ellen, de csak elvétve fordul elő, hogy fellépnek az újítókat, feltalálókat ért igazságtalanságok ellen, s teljes erővel támogatnák az új bevezetését, alkalmazását. Pedig ez nemcsak joguk, de kötelességük is lenne. Sokat várnak a most készülő új rendelettől is, amely az újítómozgalom szervezésében és elveiben található hiányosságokat igyekszik kiküszöbölni. Minden bizonnyal pontosabban meghatározzák majd a sokat vitatott munkaköri kötelesség fogalmát is. Homályossága miatt például eddig a tervező- és kutatóintézetek dolgozóit sem lehetett megfelelően anyagilag ösztönözni az új, a tökéletesebb keresésére, mivel számukra a vállalat csak szabadalom után fizethetett. Az újításokkal való lelkiismeretes törődés, a rosszakarattól, az irigységtől mentes elbírálást azonban, nem lehet sem rendeletekkel, sem határozatokkal érvényre juttatni. Ennek belülről kell jönni, emberségből, az új iránti szeretetből. Azt is látni kell azonban: az új bevezetése, győzelme kisebb vagy nagyobb mértékben, de mindig harccal jár. Ezt a harcot minden újítónak, feltalálónak vállalnia kell. A vezetőknek pedig szilárdan támogatni. Kesefi Ernő Borúlátó jelentések U Thant közvetítő kísérletéről Folyik a harc az indiai—pakisztáni frontokon A külpolitikai helyzet • AZ ENSZ-FŐTITKÁR KÖZVETÍTÉSI KÍSÉRLETEI az indiai—pakisztáni konfliktus felszámolására — legalábbis az eddigi tárgyalások alapján — nem sok sikert hoztak. Noha U Thant Új-Delhiből történt váratlan elutazása után nem nyilatkozott, s a világ csupán a Biztonsági Tanács elé terjesztendő jelentéséből tudja majd meg véleményét, a hírügynökségi jelentések borúlátók a misszió eredményét illetően. Nem igazolódtak tehát azok a korábbi hírügynökségi és lapjelentések, amelyek szerint India hamarosan elfogadja a tűzszüneti felhívást. Sasztri kedden hosszú kormányülésen vett részt, s ezt követően várták, hogy a parlamentben bejelenti majd Új-Delhi válaszát U Thant javaslataira. A parlamenti beszéd azonban elmaradt. A politikai helyzet meglehetősen zavaros. Egyes források szerint India elvben máris hajlandónak mutatkozott az ellenségeskedések beszüntetésére, de nem hajlandó hátrányos politikai elkötelezettséget vállalni Kasmír jövőjét illetően. Ajub Khan pakisztáni elnök szerdai sajtóértekezletén ugyancsak arról beszélt, hogy Rawalpindi nem adja fel eredeti álláspontját, s változatlanul ragaszkodik a kasmíri népszavazáshoz, amit azonban India továbbra is elvet. Az Al Ahbar kairói lap vezércikkében hangoztatta: "Az indiai—pakisztáni problémához a legrosszabb hozzájárulás, ha valamelyik ország vagy vezető támogatja az egyik felet a másikkal szemben... Felelőtlenség és ostobaság, ha bármely el nem kötelezett, vagy szocialista ország állást foglal a két ázsiai állam konfliktusában. A legjobb — emelte ki a lap —, ha India és Pakisztán barátai nyomást gyakorolnak a két félre: szüntessék be a harcot akár feltételekkel, vagy azok nélkül.** O CYRANKIEWICZ PÁRIZSI LÁTOGATÁSÁNAK befejező ■** akkordja volt a francia újságírók szerdai ebédjén elhangzott beszéd. A lengyel miniszterelnök ma Orlyban repülőgépre ül, hogy elhagyja a francia fővárost. Cyrankiewicz szerdán is hangoztatta, hogy Varsó nagyon nagyra becsüli de Gaulle elnök határozott állásfoglalását a nyugati lengyel határok véglegességét illetően. Politikailag ez volt az a téma, amelyet a lengyel—francia tárgyalások kapcsán a nyugati sajtó talán legjobban kifuttatott. Bonn ugyanis hatalmas méretű kampányba kezdett, hogy Párizzsal dezavuáltassa a lengyel kormányfő kijelentéseit és néhány nappal a nyugatnémet választások előtt számára kedvező francia nyilatkozatot csikarjon ki. Ez azonban elmaradt. Egyébként számítani is lehetett rá, hiszen de Gaulle már 1959-ben véglegesnek ismerte el az Odera—Neisse- vonalat, s irreális lett volna várni, hogy a Párizs—Bonn viszony eddigi leghűvösebb szakaszában, a szeptember 9-i sajtóértekezlet után cáfolatra vállalkozzék. A Cyrankiewicz-látogatás éppen az ellenkezőjéről tanúskodott: Franciaország tovább ment a "Keletre nyitás*" politikájának útján, s minden bizonnyal — legalábbis ebben a tekintetben — tovább távolodott Bonntól, York felé. A repülőtéren Szvaran Szingh indiai külügyminiszter és más hivatalos személyiségek búcsúztatták. Bombayn, Beiruton, Rómán, Frankfurton és Londonon át repül az ENSZ székhelyére, és New Yorkba csütörtökön, magyar idő szerint 20.50 órakor érkezik meg. Indulás előtt nyilatkozatot tett közzé, amelyből közvetve kitűnik, hogy tárgyalásai eredménytelenek maradtak. Egyebek között kijelentette ugyanis: Még ha nem is értük el a harcok megszűnését, nincs semmi ok rá, hogy a jóakaratú emberek felhagyjanak az ellenségeskedések megszüntetését célzó erőfeszítésekkel.** Az ENSZ-főtitkár mindazonáltal közölte, hogy a tűzszüneti felhívására mind Pakisztán, mind India válaszolt, ebben olyan elemek rejlenek, amelyek "korlátozott mértékben bátorítóan hatnak rá**. Elmondta, tárgyalásain azt tapasztalta, hogy "mindkét fél jobban kívánja a békés kibontakozást"", mint előzően. U Thant indulásra készen, még egyszer megbékélésre szólította fel a két felet. Nyilatkozatából kitűnik, hogy az ENSZ főtitkára tárgyalásairól, s a tűzszüneti felhívására adott indiai és pakisztáni válaszról érdemi nyilatkozatot majd csak a Biztonsági Tanács számára készítendő jelentésében tesz. Mint a pakisztáni rádió jelenti, Ajub Khán elnök szerdán sajtóértekezletet tartott. Egyebek között kijelentette, hogy ha India és Pakisztán között tűzszünet lesz, annak "biztosítania kell a kasmíri probléma méltó megoldását". A tűzszünet megkötésének feltételeként Ajub Khán ismételten azt jelölte meg, hogy afrikai—ázsiai ENSZ-erők vonuljanak Kasmírba az ellenségeskedések megszűnése után, s ellenőrizzék a népszavazást Kasmír jövőjéről. Ajub Khán szerint ugyanis csak népszavazás rendezheti egyszer s mindenkorra a kasmíri kérdést, csak ez akadályozhatja meg az ellenségeskedések kiújulását. Kifejtette, hogy a tűzszünet után ki kell vonni Kasmírból mind az indiai, mind a pakisztáni erőket, s a népszavazást három hónapon belül kell megtartani. Máskülönben — mondotta — "Pakisztán kész az élethalálharcra, a végsőkig tartó önvédelemre". Jelmagyarázat: 1. Stratégiai fontosságú utak; 2. az indiai légitámadások célpontjai; 3. a pakisztáni légitámadások célpontjai; 4. indiai ejtőernyősök leereszkedési körzetei; 5. pakisztáni ejtőernyősök leereszkedésének körzetei; 6. az indiai hadsereg előrenyomulási iránya; 1. a pakisztáni hadsereg előrenyomulásának iránya; 8. a pakisztániönkéntes egységek** (mudzsahidinek) beszivárgási területe Budapestre érkezett a román külügyminiszter Corneliu Manescu, a Román Szocialista Köztársaság külügyminisztere és kísérete szerdán Péter János külügyminiszter meghívására baráti látogatásra Magyarországra érkezett. Fogadtatására a Nyugati pályaudvaron megjelent Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese, Böjti János külügyminiszter-helyettes, Vince József, hazánk romániai nagykövete, s a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa. Jelen volt Mihail Rosianu, a Román Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete, valamint a román nagykövetség diplomáciai munkatársai. Ma Budapestre érkezik Marc Jacquet francia miniszter Párizsból jelenti az MTI. Valkó Márton, hazánk párizsi nagykövete kedden vacsorát adott Marc Jacquet francia közmunka- és közlekedésügyi miniszter tiszteletére. A francia minisztert dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter meghívta Magyarországra. Marc Jacquet minisztériumának több tisztviselője kíséretében csütörtökön délelőtt különrepülőgépen érkezik Budapestre. Az indiai—pakisztáni konfliktus U Thant eredmény nélkül tért vissza New Yorkba A pakisztáni elnök sajtóértekezlete Hírügynökségi jelentések szerint a nyugat-pakisztáni Sialkot térségében változatlanul folynak a harcok. Ezeknek célja azonban most már nem annyira területi nyereség, mint inkább egymás erőinek, kölcsönös felőrlése. Mindkét fél továbbra is győzelmet hirdet. Folynak a légitámadások is. A Reuter Új-Delhiből jelenti, hogy pakisztáni gépek támadták az indiai Jodhpurt és Rajasthant. Egy helyszíni AP- tudósítás arról számol be, hogy a napokban az indiai légierő megtámadta a határmenti, nyugat-pakisztáni Faquirwalla falut, s a bombatámadás következtében ötvenketten meghaltak. U Thant ENSZ-főtitkár befejezte Pakisztánban és Indiában folytatott békéltető tárgyalásait és szerdán Új-Delhiből repülőgépen elindült New India moszkvai nagykkövetének sajtóértekezlete Nagyra értékeljük a Szovjetunió felajánlott jószolgálatait Moszkvából jelenti a TASZSZ. Triloki Nath Kaul, India moszkvai nagykövete szerdán szovjet és külföldi sajtótudósítók részére sajtóértekezletet tartott az indiai—pakisztáni konfliktussal kapcsolatban. A nagykövet nyilatkozatot olvasott fel, s ebben részletesen foglalkozott a kasmíri kérdés történetével, érintette az India és Pakisztán között folyó hadműveletek menetét és kifejt"'-*" India álláspontját. A nagykövet kijelentette, hogy India nagy önmérsékletet tanúsít és "agressziónak** minősítette Pakisztán eljárását. — Mi tartózkodunk a háború kiterjesztésétől — mondotta, de egyúttal hozzátette: ha a hadihelyzet megkívánja, akkor határozott lépéseket teszünk. — Mi békét akarunk — mondotta a nagykövet —, jószomszédi kapcsolatokra törekszünk Pakisztánnal. Nem vagyunk hajlandók azonban államunk területi épségének rovására keresni a békét. Nem vagyunk hívei az államok között felmerült vitás kérdések megoldásában az erőszak al