Magyar Nemzet, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

Vasárnap, 1965. szeptember 18. Magni Nent Harminc ország vásárolja a magyar orvosi műszereket A kedvező export alapja: korszerű műszer, sok szellemi, fizikai munka és kevés anyag . Mit gyártsunk? A kérdés gyakori téma a bel- és külke­reskedelmi, valamint az ipari szakemberek találkozóin. Sokan így fogalmazzák meg a feleletet: olyan cikkeket ál­lítsunk elő, amelyekből a népgazdaság­­él­, vagyis, amelyekre szüksége van a la­kosságnak, a belkereskede­lemnek és a külkereskedelem­nek az­­export miatt. A nem­zetközi fizetési mérleg javítá­sa is megkívánja, hogy minél több cikk kerüljön exportra és ezek között is különösen fontos hely illeti meg azokat a termékeket, amelyekben kevés az anyag és sok a szel­lemi-fizikai munka. Valuta-termelő cikkek Termelő vállalataink számos olyan cikket gyártanak, ame­lyeket a külkereskedelem kedvezően tud értékesíteni a szocialista országokban és a nyugati államokban. A szak­emberek valuta-termelő cik­ként emlegetik az orvosi mű­szereket. A hazai orvosi mű­szergyártás különösen az utób­bi években gyors ütemben fejlődött. A termelés emelke­désével párhuzamosan növe­kedett az export is. 1962-höz képest 1965-ben 127 százalék­ra emelkedik az export A magyar orvosi műszer­­gyártás közel kétharmada és a műszerértékesítés egy vállalat, a Medicor Művek feladata A Kohó- és Gépipari Miniszté­rium műszeripari igazgatósá­ga irányítása alá tartozó vál­lalatot ez év januárjától kezd­ve két fontos teendővel is fel­ruházták: a teljes orvosi mű­­szertermék-csoportra megkap­ta a külkereskedelmi értéke­sítés jogát, így a termelés, a fejlesztés és az értékesítés egy kézbe került. A másik fontos megbízatás: a Medicor Művek új, kísérleti terv-meto­dikával dolgozik, amelynél a vállalat mutatószám-rendszere és a teljes anyagi ösztönzési rendszer a gazdaságos expor­ton keresztül érvényesül. Négy világrész, 30 ország A Medicor Művek négy vi­lágrész több mint 30 országá­ba exportálja saját orvosi ter­mékeit. A vállalat orvosi mű­szereinek 80 százalékát külföl­dön értékesíti. A Medicor Mű­vek — létszámát tekintve — Közép-Európa egyik legna­gyobb orvosi műszergyára. Ily módon nem tekinthető me­résznek az a célkitűzés, hogy az egyedi orvosi műszerex­port mellett komplett kórházi osztályok, később komplett kórházak is exportra kerülje­nek. A fejlesztésnél is ez a cél A vállalat feladata olyan mozgó egészségügyi objektu­mok fejlesztése és gyártása, — a többi között —, amelyek például a fejlődő országoknál lehetőséget adnak a széles kö­rű egészségügyi ellátás meg­valósítására. A magyar orvosi műszerek legnagyobb vásárlója a Szov­jetunió, jelentősek a szocialis­ta országok rendelései is. Így például az elmúlt évben a for­galom lengyel és román vo­natkozásban jelentősen növe­kedett. A magyar orvosi mű­szerek számos nyugati ország­ban megtalálhatók. Egyiptom röntgenkészülékeket, műtőasz­talokat, fogászati székeket ren­delt Jelentős piacnak számít a Német Szövetségi Köztársa­ság, továbbá Kuba, Brazília, Görögország és Spanyolország, valamint India. Piacbővítés A világ minden részében utaztatja mérnökeit, techniku­sait, szerelőit és külkereske­delmi szakembereit a Medicor Művak. Az utazások nem csu­pán a piaci kapcsolatok bőví­tését célozzák, hanem a már korábban eladott és üzembe helyezett orvosi berendezések folyamatos karbantartását. Az 1965-re tervezett 4000 napos külföldi utazásnak közel fele a rendszeres szerviz-tevékeny­ségre jut. A Medicor Művek tovább kívánja bővíteni külkereske­delmi kapcsolatait hogy a magyar orvosi műszerek 1966- ban olyan országokba is eljus­sanak, ahová eddig még nem exportálták. Tovább kívánja szilárdítani jelenlegi piacait, nagy súlyt helyez arra, hogy a külföldi rendelők továbbra is magyar orvosi műszereket vásároljanak. Fejlesztési tervek A gyár a­­lágszínvonal el­érését tűzte célul és ezért a gyár mérnökei, konstruktőrei a műszaki fejlesztés terén akarnak gyorsabban előre jut­ni. A fejlesztési tervek kiala­kításánál a Medicor Művek figyelembe vette az orvostu­dományban jelentkező új irá­nyokat és kutatási eredménye­ket, valamint a KGST-orszá­­gokban gyártott orvosi műsze­rek és gyógyászati berendezé­sek struktúráját. A Medicor Műveket az a törekvés vezeti, hogy egy-egy gyógyászati ág műszereinél a gyártmány­csa­lád elve érvényesüljön, továb­bá a gyártmánystruktúra fo­lyamatos fejlesztésével el akarja érni, hogy a magyar orvosi műszerek korszerűek legyenek, a külföldi rendelők igényeinek minden esetben megfeleljenek. Új típusok A Budapesti Nemzetközi Vásáron a Medicor Művek 40 korszerű terméket állított ki, a bemutatott gyártmányok nagy sikert arattak. A leg­újabb típusú orvosi műszerek sorozatgyártása hamarosan megkezdődik és a jövő évben már megjelennek a külföldi piacokon. Ezek közé tartozik a műtéti szívó-nyomó készü­lék. A fizikoterápiás szakren­deléseknél alkalmazzák a Me­­ditherm 401 nagy teljesítmé­nyű, könynyen kezelhető hőte­rápiás berendezést. Kitűnően alkalmas felületi és mélyeb­ben fekvő szövetek ultrarö­vidhullámú besugárzására, va­lamint reumatikus és gyulla­dásos folyamatoknál. A Medicor Művek Morpheus nagysebészeti altatókészüléke mind nagyobb feladatokat lát el a gyógyászatban. Sorozat­­gyártása hamarosan megkez­dődik. A berendezés csere vagy utántöltés nélkül három­órás műtéthez szükséges gáz­­mennyiség adagolására alkal­mas. Utántöltéssel a narkózis időtartamát meg lehet hosz­­szabbítani. A magyar Mor­pheus berendezés felveszi a versenyt a hasonló nyugati altatókészülékekkel. Az újdonságok közé tarto­zik a műanyagkónuszos, egy­szer használatos, új típusú in­jekciós tű, amely a legújabb orvosi követelményeket elégíti ki. A steril állapotban szállí­tott tű azonnal alkalmazha­tó. Újdonság az új oxigénsá­tor, ideális készülék tartós oxigénterápiára és a levegő klimatizálására. A fejlett or­vosi műszeriparral rendelkező Német Demokratikus Köztár­saság is érdeklődik a beszer­zés iránt. A fogorvosok és betegek ré­széről többször elhangzott a panasz: a fogászati berende­zések nagyon zajosak. A Su­­perdenta elektro­hidraulikus fogászati műtőszéknél ez az észrevétel már nem hangzik el. Csendben, hangtalanul mű­ködik akár a legnagyobb nyu­gatnémet gyárak hasonló be­rendezései, amelyekkel felve­szi a versenyt Helyes célkitűzés A Medicor Művek nagyvál­lalat kialakításánál figyelem­be vették a Központi Bizott­ság 1962. gépipari határozatá­ban foglalt útmutatásokat. Felmerül a kérdés: vajon he­lyes volt-e a Timót utcai gyár­egység létrehozása? Egyes kí­vülállók úgy vélekednek: nem elég körültekintéssel jártak el a telepítésnél. Ha alaposabban kutatjuk a Medicor Művek néhány éves tevékenységét, a következőket állapíthatjuk meg. 1963-tól kezdve rohamosan emelkedett a Medicor Művek termelése. A Timót utcai gyáregység nél­kül a Medicor Művek nem tudta volna ellátni megnöve­kedett feladatait. 1963-tól kezdve a Timót utcai gyáregy­ség a nagyvállalat egyik je­lentős exportbázisává fejlő­dött. 1963-ban, 1964-ben és 1965-ben a gyáregység terme­lése 600 millió forintra emel­kedett. Körülbelül fele ennyi értékben gyártottak exportra más vállalatok, elsősorban az MMG, a Barátság-olajvezeték­hez, valamint a földgázveze­tékekhez automatikai eleme­ket, műszertáblákat. A mű­szeripar fejlesztési feladatai­nak gyorsításához ugyanez a telep jelentősen hozzájárult azzal, hogy a Műszeripari Ku­tató Intézet 130—150 kutató­jának tudtak itt helyet bizto­sítani. Máshol, hely hiányá­ban a kutatást nem lehetett volna elvégezni. A Timót utcai gyáregység eddigi működését nem lehet kiszakítva, külön vizsgálni a Medicor Művek eredményes munkájától. A ferencvárosi gyáregység a termelés nagy­mérvű felfutásában, az export növelésében, valamint a ku­tatási bázis szélesítésében hat­hatósan közreműködött. Az orvosi műszergyártás nemzetközi színvonala gyors iramban emelkedik. Ez a gyors ütem tette szükségessé a hazai orvosi gyártó bázis szé­lesítését és fejlesztését. Érde­mes, szükséges volt a Timót utcai egység kialakítása — ez a hozzáértő, a műszeripar problémáit ismerő szakembe­rek tárgyilagos megállapítása. Helyes volt a határozott, gyors intézkedés, a lendületes ipartelepítés az egész népgaz­daság szemszögéből. Víg István Minden eddiginél alacsonyabb volt a csecsemőhalandóság 1964-ben Minden eddiginél alacso­nyabb és 1963-hoz képest 7 százalékkal csökkent hazánk­ban a csecsemőhalandóság. Fi­gyelemre méltó, hogy a múlt éven — a hazai csecsemőha­landóság alakulásában először — a főváros arányszáma va­lamivel kedvezőtlenebb volt, mint a vidéki városoké és a községeké. A szokatlan jelen­séget a koraszülöttek számá­nak további emelkedésével hozzák összefüggésbe a szak­emberek. A koraszülöttek aránya ugyanis az 1955-ben feljegyzett 6,1 százalékról 9,4 százalékra növekedett, Buda­pesten pedig elérte a 10,5 szá­zalékot a múlt évben. Ugyan­akkor a megyék közül például Vasban alig haladta meg a 30 ezreléket, a megyei jogú váro­sok közül pedig Miskolcon 26,4 ezrelék volt a csecsemőhalan­dóság. Örvendetes, hogy hazánk­ban a múlt évben az újszü­löttek 97,4 százaléka intézet­ben, orvosi felügyelet mellett látta meg a napvilágot. Ez 1,4 százalékkal haladta meg az 1963. évit. Vidéken 95,2 száza­lékról 96,8 százalékra emelke­dett az intézeti szülések ará­nya. Ennek is köszönhető, hogy 1964-ben az édesanyák­nak mindössze 0,4 ezreléke hozta élete árán világra mag­zatát, Heves, Nógrád, So­mogy és Zala megyében pe­dig egyetlen haláleset sem történt szülés vagy gyermek­ágy idején. Fontos feladatokkal foglalkozik a Nemzetközi Távközlési Egyesület értekezlete A Magyar Nemzet hírt adott arról, hogy a Nemzet­közi Távközlési Egyesület, amely ebben az évben ün­nepli alapításának százéves fordulóját, szeptember 14-től november 12-ig Svájcban, Montreux-ben tanácskozást tart. Az értekezlet feladata — többi között — a nemzetközi távíró, távbeszélő és televízió forgalmat szabályozó nemzet­közi egyezmény felülvizsgálá­sa. Az értekezleten választják meg az egyesület új főtitkárát. A nemzetközi tanácskozásra Horn Dezső, a közlekedési- és postaügyi miniszter első he­lyettese vezetésével magyar kormányküldöttség utazott. A nemzetközi tanácskozá­son számos érdekes kérdést vitatnak meg. A szocialista országok méltánytalannak tartják, hogy az igazgatási ta­nácsban mindössze három he­lyük van, és igyekeznek a tagsági helyek számát növel­ni. Az utóbbi időben számos gyarmati sorból felszabadult ország lett tagja az egyesület­nek, és ezek képviseletéről is gondoskodni kell az igazga­tási tanácsban, amelynek­ fel­adata az egyesület ügyeinek intézése a két értekezlet kö­zötti időben. Változtatásokat kell eszközölni a főtitkárság szervezetében is. Az új főtit­kárt előreláthatólag nagy vita után fogják megválasztani. Nemzetközi matematikai és geometriai kollokvium Tihanyban A Bolyai János Matemati­kai Társulat ötnapos geomet­riai kollokviumot rendezett Ti­hanyban. A tanácskozás szom­baton fejeződött be. Hétfőn újabb — négynapos — kol­lokvium kezdődik a társulat rendezésében Tihanyban a differenciál- és integrálegyen­letekről és alkalmazásaikról. A kollokviumokon — mintegy ötven magyar és hatvan kül­földi matematikus részvételé­vel — e tudományágak leg­újabb eredményeit tárgyalták meg, illetve ismertetik. 5 ­ A harmadik pohár istán A múltkor vezércikket írtam az alkoholizmusról. Nagyon sok levelet kaptam az olvasók­tól, akik két táborra szakad­tak. A józanabbak helyeselték az alkoholellenes intézkedése­ket, a másik tábor egyenesen feltette a kérdést: -Maga talán nem iszik?- Nem erről van szó. Hanem arról, hogy egyre emelkedőbb tendenciát mutat az alkoholsz­í­mus, s ennek egész életünkre súlyos egészségügyi, társadal­mi és gazdasági kihatásai van­nak. Arról van szó, hogy Bu­dapesten például a lakosság kiadása méterárura és konfek­cióra ma már ugyanannyi, mint az alkoholra. Egy kimu­tatás szerint a fővárosban a következőképpen emelkedett az alkoholfogyasztás: égetett szeszből tavaly 10 százalékk­al több fogyott, mint az előző év­ben (összesen 40 944 hl), bor­ból csaknem 12 százalékkal (420 419 hl), sörből csaknem 3 százalékkal (958 085 hl) és li­kőrből 9 százalékkal (142 922 hl). „Valamit csinálni kellene !” De ne csak a kimutatásokra támaszkodjunk, sokkal többet mond ennél a valóság. Elegen­dő, ha bejárjuk néhány na­gyobb üzemünk környékét. Kezdhetjük mindjárt a Nyuga­ti pályaudvarnál, a Váci út elején. A rossz hírű Ilkovics­­büfé eltűnt ugyan, de akad he­lyette más ivó­lehetőség. Ott van mindjárt a Sabária, amely azért nyílt meg, hogy kulturál­tabb környezetet biztosítson azoknak, akik egy-két pohár ital mellett szórakozni akar­nak. Ma már sokszor alig le­het beférni az ajtaján, annyian toporognak az ivórészben, ahol sörösládák halmaza emelke­dik. Egyáltalán nem kulturált környezet benyomását kelti. Továbbmenve a Váci út 16. szám alatt újabb talponállót találhat a­­szomjas­ ember. Azelőtt ez kisvendéglő volt. Fehérterítős asztalokkal. Ma itt is sörösládahalmaz, része­gen dülöngélő vendégek, akik között nők is szép számmal akadnak. — Így többen elférnek! — mondja a pénztárosnő. — A futó vendég nem szereti az asztalt. Sorra nézem, mi van a po­harakban. Két fiatalember sört iszik, egy szemmel láthatóan már illuminált állapotban levő ember pálinkát. A többiek bort. Délelőtt 10 óra: húszan vannak. A Pannónia és a Katona Jó­zsef utca sarkán: talponálló. A Dagály utcát szinte megszáll­ták a vendéglők, italboltok, talponállók. A sarkon Sörkert. Mellette bisztró, néhány lé­péssel odább a 7-es számú ház­ban presszó, amelynek ajtaja fölé ki van írva: Minőségi bo­rok. — Az utcán isznak, lökdö­sődnek, trágár szavakat kia­bálnak, s lerészegednek az emberek itt mindennap! — mondja egy idős asszony. — Valamit csinálni kellene! Valamit tenni kellene való­ban! A Lehel utcai sarokra zöldségesboltot kértek a kör­nyék lakói. Talponállót kap­­tak­. A Béke utca 5. szám alatt halászcsárda. Szemben vele a 4-es számú házban talponálló. Nem sok ez? A fővárosi tanács legutóbbi ülésén szóvá tették, hogy a XIII. kerületben, a nagyobb üzemek környékén levő eszp­resszók rendszerint már hat órakor kinyitnak. Mérik a munkába érkező embereknek a féldeciket. Egy kimutatás: az ittasság­ból eredő balesetek száma az üzemekben 20 százalék. A szonda A KGM határozatban ren­delte el üzemeiben a szonda használatát. A Ganz-MÁVAG- ban például 1965. január else­je óta az ittasgyanús 52 dolgo­zóból 44 volt alkoholos. Eze­ket hazaküldték és igazolatlan mulasztásként könyvelték el napjukat. A Láng Gépgyárban azt mondták a rendészeti osztá­lyon: — Mi is bevezettük a szon­dázást, s 64 dolgozó közül 8 volt alkoholos. Ezeket haza­­küldtük. Azóta se alkalmazzuk a szondát. Drága dolog, kérem, 13 forint egy szonda. Ha csak száz szondát használunk fel, az már 1300 forint. Persze, az emberélet többet jelent, nem azért mondjuk. Több üzem arra hivatkozott, hogy nincs elegendő szonda. Felhívtuk a Reanol Finom­vegyszer-gyárat, amelynek a főmérnöke a következőket mondotta: — Kétféle szondatípus van forgalomban. Az egyik egy debreceni orvos szabadalma, ez folyadékrendszerű, ezt hasz­nálják most az üzemek és a rendőrség is. Komárom me­gyében gyártják. Mi másfajta szondákat gyártunk, s ezekből már küldtünk is mintadarabo­kat különböző cégeknek, válla­latoknak. A kísérletek megál­lapították, hogy ezek a szon­dák érzékenyek, jók és olcsób­bak is, mint a már említett fo­lyadékos szondafajták. S ami nagyon lényeges: korlátlan gyártókapacitásunk van. Ha ez a megoldás. De hát ez lenne? Pálinka a trafikban A népi ellenőrző bizottság felmérte a helyzetet a Vörös Csillag Traktorgyárban, íme:­­A környező községekből sok dolgozó jár be. Az üzem kör­nyékén elhelyezkedő italboltok forgalmát vizsgálva (a reggeli és a délutáni órákban) megál­lapítást nyert, hogy a vasút­­megálló melletti Állomás Bo­rozó és Sorompó Italbolt al­kohol-árusításának mintegy 70 —80 százalékát ebben az idő­ben forgalmazzák. Pl. az Állo­más Borozó átlagos napi szesz­forgalma 50 liter, ebből a két időszakban történt árusítás 40 —42 liter volt Az állomáson levő MÁV Utasellátó pavilo­nok féldecis üvegekben jelen­tős forgalmat bonyolítanak le és átlagosan ebben az időben 200—300 darab féldecis palac­kos pálinkát adnak el.« — Kérem, mi teljesen körül vagyunk véve italboltokkal! — mondja a rendészet vezetője a Vörös Csillagban. — Tessék körülnézni, ott egy kocsma, ott egy másik, s ott az... — Az trafik. Amaz meg cu­korka­, meg játékpavilon. — Igen, de féldecis palac­kokban ott is lehet pálinkát kapni. S tessék csak most oda­menni. Zárva vannak. De reg­gel bizony, meg délután, mun­kakezdéskor ... Hát ez a baj, kérem, ez is... Átkapaszkodunk a vasúti fe­lüljárón. A vasútállomáson le­vő pavilon valóban zárva van. De a rács mögött be lehet te­kinteni. A képeslapok, csoma­golt cukorkák és játékok mel­lett nagy halom féldecis üveg. Pálinka! A 9. §. 2. pontja »Egy-két pohár nem ártal­mas!« — mondogatják. No de a harmadik és a negyedik? Mert nem az egy-két pohárról van szó, hanem az alkoholiz­musról, amely arányai követ­keztében ma már lassan nép­betegségnek számít. Igaz, az alkoholisták számá­ról nincs pontos felmérés. A fővárosban 9 szakrendelő be­tegforgalma alapján tartják nyilván az alkoholistákat. Ezek száma álandóan emelkedik, s tavaly már meghaladta a 26 ezret. De a szakemberek véle­ménye szerint azoknak az al­koholistáknak a száma, akik ez ideig még nem jutottak el az alkoholelvonásig, Budapesten megközelíti a húszezret. A kilenc ambuláns­ szakren­delő tehát kevés, különösen, h­a tekintetbe vesszük, hogy a VIII. kerületi rendelőhöz nyolc kerület alkoholista betegei tar­toznak. A kényszerelvonásra való utalás igen körülményes. Előbb bizonyítani kell az egyén alkoholizmusát. Tehát rendszerint meg kell várni, míg ez felszínre jön, amíg ga­rázdaságaira, családi botrá­nyaira a környezet is felfigyel, s ezt jelenti. Körülményesek azonban a hatósági intézkedé­sek is. A kényszerelvonásra az orvosi bizottság idézi be az al­koholistát. Ha nem jelenik meg, a rendőrséggel előállít­tatják, s csak ezután lehet a vizsgálat alapján a kényszer­elvonást elrendelni. A XVIII. kerület rendőrka­pitányával beszélgettünk er­ről. — Meg kellene változtatni a kényszerelvonó kezelés foga­natosítását elrendelő 9 parag­rafus 2. pontját Ez ugyanis kimondja, hogy a kényszerel­vonást a kezelésre kötelezett személy munkaidején kívül kell foganatosítani. Ez nehéz­ségbe ütközik, mi a kívánt idő­re nem tudjuk előállítani a beteget. Ilyen esetekben min­ket ér a szemrehányás, hogy nem lépünk fel erélyesen. Pe­dig nem így van. Kerületünk­ben az idén augusztus végéig 125 részeg botrányokozót állí­tottunk elő, őrizetbe vettünk 33 személyt és 92 részeget küldtünk kijózanítóba. Persze, meg kell mondanom, hogy az alkoholizmus elleni küzdelem nem rendőri probléma. A kijózanító állomán­ y orvosi probléma? A Fővárosi Detoxikáló Állo­más vezetője, a Soroksári út 166. alatt csak a fejét ingatja. — Nem. Ide a részegeket hozzák, kijózanítás céljából. Egyetlen ilyen állomás van Budapesten. Tavaly létesítet­ték. Egy év alatt hatezer része­get józanítottunk ki. Voltak közöttük 13—14 éves fiúk és lányok is. Főleg fizetési napo­kon sok a részeg, ilyenkor más kórházakat is igénybe kell vennünk. De nemcsak orvosi probléma ez, kérem... Nemcsak orvosi probléma, nemcsak rendőri probléma, nem is csak szonda-kérdés. Több ennél: társadalmi ügy. Persze szükség van gyors in­tézkedésre a talponállók ügyé­ben, a szonda­kérdést is meg kell oldani, a rendőrségnek is erélyesebben kell fellépnie a részeg garázdák ellen,­­ a fő­városi tanács is szélesíti majd a rendelőintézeti hálózatát és még egy kijózanító állomást állít fel rövidesen. Ezek mind helyénvaló és szükséges intéz­kedések lehetnek, ha csak fe­lületi kezelést jelentenek. Az alkoholizmus gyökere mélyeb­ben van, oda kell nyúlni, s az okok megszüntetésével, helyes neveléssel elejét kell állni en­nek a­­betegségnek", ami a bűnözés és annyi sok más baj melegágya. ülés Sándor

Next