Magyar Nemzet, 1965. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-01 / 231. szám

Mapi Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Nemcsak a vb gondja Hogy Pesten mi lesz, az nemcsak a fővárosi embert izgatja. Az más kérdés, hogy izgatja-e vajon eléggé? Kevés ország mondhat magáénak olyan szép fővárost, mint a miénk, de kevés országban is él a lakosok egyötöde a fő­városban, mint a miénkben. A múlt század túlzott köz­­pontosításával kezdődött, az ipartelepítés összpontosításá­val folytatódott, ide fut be minden vonat, minden főút, s ma már lassan ott tartunk, hogy ide telepít központi iro­dát, kirendeltséget olyan is, akinek semmi dolga Pesten. Komolyan gondoljuk és ko­molyan mondjuk, hogy itt ver az ország szíve, de néhányan a kelleténél is komolyabban veszik, hogy nekik minden­képpen a szívben kell élniük. Ezért megy lassan és­­ vonta­tottan az ipar vidékre telepí­tése. Ezért húzódik el évszám­ra jó néhány hivatal és inté­zet költözködése anyavállala­tuk karjai közé, és a többi között ezért is okoznak súlyos gondot a fővárosi tanácsnak .Budapest közművei, a víz, a gáz, a közlekedés, s nem utolsósorban a lakásépítés. S ehhez jön még — hála az egészségünket őrző­ jó poli­tikai levegőnek, s az ebből fakadó szociálpolitikának —, hogy az életkor is meghosz­­szabbodott, s nemcsak a böl­csődékben, óvodákban, isko­lákban, egyetemeken és lakás­ban kezdünk szűkösen lenni, hanem a villamoson, az autó­buszon és a gyalogos átkelő­helyeken is. Nem volt irigylésre méltó a fővárosi tanács elnökének helyzete, mikor a budapesti tanácstagok e heti ülésén a la­káshelyzet, a közlekedés és a közművesítés gondjait szám­ba vette. Igaz, hogy a követ­kező öt évre lelkiismeretes és jól megalapozott terv készül, a gondok jelentősen enyhül­nek általa, de a tervre tarto­gatott sok milliárd forint hat­ványozottan térülne meg, ha nemcsak a vb gondja marad­na a terv végrehajtása. Kétfelől is jöhetne segítség. Az egyik — és ez csak a köz­hivatalok dolga —, végre kö­vetkezetesen teljesíteni az el­vekben már elfogadott, de a gyakorlatban nagyon lassan érvényesülő ipartelepítést és a sok, feleslegesen Budapes­ten székelő kirendeltség vi­dékre költöztetését A másik: a pestiek segítsé­ge. Munkájuk révén, olyan értelemben is, hogy társadal­mi munkával csökkentik a kü­lönböző építkezések, parkosí­tások tetemes számláit és még sok más, ezerféle módon. Úgyis például, hogy­­ vi­gyáznak Budapestre. Tisztasá­gára, épségére, lakásaira, park­jaira, villamosaira, kórházai­ra, iskoláira, üzleteire, úgy, hogy ezeknek is hosszabb le­gyen az életkora, őszintén szólva valahogyan hiányzott is a fővárosi tanács elnöké­nek beszámolójából a főváros lakóira való apellálás. Segít­ségük kérése. Hozzájárulásuk számon tartása e valóban nagy távlatokat nyitó tervek való­ra váltásához. Túl vagyunk már azon, hogy mindent ter­mészetesnek vegyünk, ami felépül, mintha semmi közünk sem lenne megszületése gond­jaihoz. Hogy mindent készen várjunk, amint az ölünkbe hull. Úgy igaz, a tanácsülésen szó volt róla, hogy a lakás­­építkezéseknél komolyan szá­molnak a lakásra várók pénzbeni hozzájárulásával. A társasházak építőinek hitelt nyújtanak, telket juttatnak, és a közművesítéshez is min­den segítséget megadnak, de az építés gondja és költsége rájuk vár. A terhek igazsá­gosabb megosztását példázza az is, hogy a pesti üzemeknek a jövőben nagyobb részt kell vállalniuk a lakosság vízellá­tásában és hozzá fognak já­rulni az új közműberendezé­sek költségeihez. Emellett azonban bőven van még energia és tartalék, ame­lyekkel a fővárosi tanács vég­rehajtó bizottsága nyugodtan kalkulálhatna, s amiket a vb elnöke szerénytelenség nél­kül kérhetett volna a pestiek­től. Pestiek alatt persze nem­csak a József körúti 6-os szá­mú ház harmadik emeletén lakóit értem — a példa ked­véért. A fővárosi üzemeket, hivatalokat, s a fővárosi em­bereket egyformán: a pestiek közösségét. Mindannyiuk öt­letét, leleményét, életrevaló javaslatát, támogatását, segít­ségét. Nagy szükség van er­­re! Példák sora bizonyítja, hogy egy egyszerű ötlet, egy meggondolt intézkedés milyen sokat ér és sokszor még pénz­be sem kerül. Mert baj van a közlekedéssel? Lassú és zsú­folt? A fővárosi tanács meg­tette, amit tehetett: kétszáz új villamosmotorkocsit, 850 autóbuszt, 1159 taxit állított forgalomba. Kevés a közleke­dési vállalatoknál a munka­erő? Bevezették a kalauz­nélküli kocsikat. De mióta kérte a tanács a hivataloktól, az üzemektől a lépcsőzetes munkakezdést, amely jelentő­sen csökkentené a csúcsforga­lom lépcsőnállóit, a kocsikra fel nem fért türelmetlenke­­dőket. Csend van róla azóta. Azt mondják, nem megy. A villamosok és autóbuszok úgynevezett csuklósítását a Fővárosi Villamosvállalat és a Fővárosi Autóbuszüzem ed­dig a maga kebelében végezte. Elég magas önköltséggel, nem kevés nehézséggel. Fejlett és világmárkákat gyártó közle­kedési üzemeink csak most kapcsolódnak majd be a­­csuklósítási programba­**. Miért ilyen sokára? Zsúfoltak az élelmiszerüzle­tek, az esti órákban alig lehet a pulthoz férni. Mérgelődik és türelmetlen a háziasszony, ide­ges és gyakran udvariatlan az eladó. Kereskedői nyelven szólva nehézséget okoz a friss áruk megfelelő terítése, azaz hogy minden boltot a várható keresletnek megfe­lelően lássanak el. A közértek és a csemegeboltok éjt nappá téve hirdetik a kényelmes, komfortos előrerendelést, de csak marad a vásárlás zöme estére. Ez is egyfajta módja lenne a pesti ember segítségé­nek, ha igénybe venné a kul­turált életformával járó meg­annyi lehetőséget, melyeket a lakosság ellátását szolgáltató vállalatok nyújtanak. Egyálta­lán, hogy csak a magunk négy falát látjuk-e, vagy úgy illeszkedünk be ebbe a városi közösségbe, hogy másokra is gondolunk. Az egész város kényelmére, mind a kétmil­lióra, hogy nekik is nyugod­­tabb és kiegyensúlyozottabb legyen az életük. Hogy több idejük maradjon mindenre. A fővárosi tanácsnak kevés tagja van, a végrehajtó bi­zottságnak még ennél is jó­val kevesebb. Ha csak az ő gondjuk marad minden, ak­kor igazán hosszú idő­re nincs jogunk panaszkod­ni. Ám ha magunkénak érez­zük a tanács gondjait, segí­tünk is benne, amilyen mó­don csak lehet, akkor igen, akkor a mi igényeink is nő­hetnek, panaszaink is hango­­sodhatnak, ha okunk van rá. A sültgalamb sem szállni nem tud, sem nem magától sül ropogósra. Az akaraton sem múlik minden. Vannak problémák — ilyen a lakás­­helyzet is —, amelyek megol­dása nem megy máról hol­napra. De egyszerűsíteni, ész­­szerűsíteni, gyorsítani minde­nen lehet, ha az egész város segít benne, s a tanács végre­hajtó bizottsága nem marad magára terveivel. Őry József Összehívták az SZKP XXIII. kongresszusát 1966. március 29-re A külpolitikai helyzet­ ­ GROMIKO NEW YORK­I TÁRGYALÁSAI az ENSZ fő­­­­titkárával és eszmecseréje az Egyesült Államok külügy­miniszterével annak a tételnek kézzelfogható bizonyítéka, ame­lyet Brezsnyev az SZKP plénumán úgy fogalmazott meg: a Szovjetunió lankadatlanul küzd a világ békéjéért. Mint az MTI washingtoni tudósítója hangsúlyozta, a Gromiko—Rush eszme­csere szovjet—amerikai párbeszédet nyit meg, amelytől azon­ban különösebb eredményt egyelőre nem várhatunk. A két külügyminiszter első találkozásuk alkalmából csütörtökön a le­szerelésről és az indiai—pakisztáni viszályról cserélt eszmét. Gromiko azonban nyomatékosan leszögezte amerikai kollégá­jának, hogy a két világhatalom kapcsolatainak alakulása attól függ, mit lép az Egyesült Államok a vietnami kérdésben. A kö­zeledésnek elengedhetetlen feltétele, hogy az amerikai kormány vessen véget a vietnami agressziónak és főként a VDK elleni bomba támadásoknak. A Szovjetunió külpolitikája iránt élénk figyelmet keltett a világközvéleményben az SZKP plénumának vitája is, jóllehet a párt e fóruma elsősorban nem a világpolitikai helyzettel fog­lalkozott, hanem a Szovjetunió gazdasági életének különböző kérdéseivel. A plénum munkáját elemző nyugati lapvélemé­­nyek a tanácskozás belpolitikai jellegében és a határozatokban arra látnak bizonyítékot, hogy a szovjet vezetés bízik a béké­ben és hosszú távú békés gazdasági versenyre készül a kapita­lista világgal. A TASZSZ sajtószemléje idézi a Baltimore Sun című amerikai lapot, amely azt írja, hogy a plénum határozatai nyomán a Szovjetunió iparilag még jobban megerősödik, s en­nélfogva még számottevőbb vetélytársa lesz a Nyugatnak álta­lában, de különösen az Egyesült Államoknak. Egynémely világlap — köztük a londoni Daily Telegraph és a hamburgi Die Welt — szántszándékkal félremagyarázza a plénum intézkedéseit. Olyan kommentárokat közölnek, hogy a Szovjetunióban "kapitalista módszereket másolnak**. Ezekkel a félremagyarázásokkal száll vitába a párizsi Le Monde, ami­kor leszögezi: "­Naivitás akármilyen kapitalista módszerről be­szélni abban a társadalomban, amelyben nyoma sincs a tőké­seknek.** Hasonló szellemben írnak mindazok a lapok, amelyek képesek megőrizni objektivitásukat a szovjet valóság iránt. Az indiai Statesman **az újítás szellemétől áthatott fontos okmá­nyoknak** nevezi a plénum határozatait, s megjegyzi, hogy az iparigazgatás központosítása és a vállalati önállóság kibővítése nemcsak a szovjet ipar fejlődését segíti elő, hanem ezen ke­resztül a szocialista gazdaság alapjait is erősíti. Ő EGYMÁST VÁDOLJA INDIA ÉS PAKISZTÁN és közben­­* a tűzszüneti vonalon ismét harci cselekmények történnek. Az ENSZ és főleg a Szovjetunió közvetítésével létesült fegyver­nyugvás meglehetősen bizonytalan s napról napra világosabb, hogy hozzá kell látni a viszály fő okának megszüntetéséhez. Az MTI új-delhi különtudósítója, Csandrától, az indiai KP tit­kárától olyan elképzeléseket hallott, amelyek kivezetnék a két országot a kölcsönös bizalmatlanság útvesztőjéből. Első lépés­ként megnemtámadási szerződést kell kötnie a két országnak. A párt ellenzi a népszavazás megtartását Kasmírban, minde­nek előtt azért, mert az ENSZ békefenntartó szerepével kap­csolatban kellemetlen tapasztalatokat szerzett az emberiség. Egy hosszabb békés időszak megakadályozhatná, hogy a nyu­gati nagyhatalmak és az indiai reakciós jobboldal kihasználja a kasmíri viszályt. Csandra nyomatékosan bírálta Kína politiká­ját, amely a gyakorlatban rengeteget segít az Egyesült Álla­moknak. Közzétették az SZKP-plénum­ határozatait Jövő márciusra összehívják a XXIII. pártkongresszust A szovjet ipart ágazati elv szerint szervezik át Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az SZKP Központi Bizottságá­nak plénuma szeptember 29-i határozatában elfogadja azo­kat a javaslatokat, amelyeket a Központi Bizottság elnöksé­ge dolgozott ki, s Alekszej Ko­szigin ismertetett az iparigaz­gatás megjavítására, a terve­zés tökéletesítésére és az ipari termelés gazdasági ösztönzésé­nek fokozására. Az irányítás szervezésének megjavítására és az iparigaz­gatás gazdasági módszereinek tökéletesítésére javasolt intéz­kedések fő jelentősége abban áll, hogy egyesítik az egységes állami tervezést a vállalatok teljes önálló gazdasági elszá­molásával, a központosított iparági irányítást a köztársa­sági és a helyi gazdasági kez­deményezésekkel, az egyéni kezdeményezés elvét a terme­lési kollektívák szerepének nö­velésével — állapítja meg a határozat. Az SZKP Központi Bizottsá­gának plénuma hangsúlyozza, hogy az iparigazgatás jelenlegi szervezeti felépítése, továbbá a tervezési módszerek és a gazdasági ösztönzők nem felel­nek meg a korszerű követel­ményeknek és a termelőerők fejlettségi szintjének. A hatá­rozat rámutat arra, hogy az iparigazgatásban nagy hiba a gazdasági módszerek rovására menő túlzott adminisztrálás. A Központi Bizottság sze­rint az iparigazgatást ágazati elv szerint kell felépíteni, s ennek megfelelően létre kell hozni a szövetségi-köztársasági és szövetségi iparági miniszté­riumokat. Az iparvállalatok te­vékenységéből ki kell küszö­bölni a fölösleges előírásokat, csökkenteni kell a tervmutatók számát és jobban ki kell hasz­nálni — mint fontos gazdasági mozgatóerőket — a jövedel­met, az árat, a prémiumot és a hitelt. A határozat értelmében a párt és a szovjet kormány a vállalati önállóság bővítése mellett a fontosabb fejlesztési irányzatokban, a műszaki kor­szerűsítésben, a beruházások­ban, az áraknál, a munkabé­reknél és más pénzügyi intéz­kedéseknél továbbra is egysé­ges tervpolitikát folytat. A plénum határozata megál­lapítja, hogy rendkívül jelen­ tős a gazdasági élet tervirányí­tásának tökéletesítése, az álla­mi tervezés tudományos szín­vonalának emelése. A tervek összeállításánál be kell tartani a következő főbb elveket: a szocializmus gazdasági törvé­nyeit, a gazdaságfejlesztési arányokat, valamint azt, hogy a legkisebb ráfordítással az ipari termékek maximumát állítsák elő. A plénum a második napi­rendi ponttal kapcsolatban határozatot hozott, amely le­szögezi: I. Hívják össze az SZKP XXIII. kongresszusát 1966. március 29-re. II. Hagyják jóvá az alábbi napirendet: 1. Az SZKP Köz­ponti Bizottságának beszámo­ló jelentése. — Előadó: Leo­­nyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára. 2. Az SZKP Központi Revíziós Bizottságának beszá­moló jelentése. — Előadó: M. Muravjeva, a Revíziós Bizott­ság elnöke. 3. Az 1966—70-es ötéves népgazdaság-fejlesztési terv kongresszusi irányelvei. — Előadó: Alekszej Koszigin, a Minisztertanács elnöke. 4. A párt központi szerveinek vá­lasztása. A határozat megszabja a kongresszusi küldöttek megvá­lasztásának módját. Küldöttségünk a „Mongol—magyar barátság” termelőszövetkezetben Márkus Gyula, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: A magyar párt- és kormánykül­döttség Kádár János vezetésé­vel csütörtökön, mongóliai tar­tózkodásának negyedik nap­ján, gépkocsin az Ulan Bátor­tól mintegy 90 kilométerre fek­vő Érden faluba látogatott és megtekintette a "Mongol—ma­gyar barátság** termelőszövet­kezetet. A magyar küldöttséget vidéki útjára elkísérte J. Ce­­denbal is. A vendégek megtekintették a szövetkezet jószágállomá­nyának egy részét, majd a ma­gyar szakemberek által épített artézi kutat. Később huzamo­sabb időt töltöttek egy mongol pásztor jurtájában. A házigaz­da juhsajttal és aludttejjel kedveskedett a vendégeknek. A házigazda búcsúzóul egy ezüst kumiszos csészét adott emlékül Kádár Jánosnak. A küldöttség ezután egy több kilométer hosszú, nehéz terepen lebonyolított lóver­senyt nézett végig. Cedenbal a versenyen részt vett kis, ke­rekhasú lovacskákról elmon­dotta, hogy a mongol lovak nem olyan gyorsak, mint az arab és az angol telivérek, de háromszor olyan szívósak és kitartóak. "Ezeken a bozon­tos szőrű lovakon — mondot­ta — jó lovas 100 kilométert is lefut egyhuzamban.** A ver­seny után a vendéglátók né­hány vadló nyeregbetörését mutatták be küldöttségünk tagjainak. Ezt követően a szövetkezet kultúrtermében ünnepi ebédet adtak a delegáció tiszteletére. A szövetkezet elnökének fel­kérésére Kádár János, a régi mongol szokásnak engedve, a legkedvesebb vendég jogán felszeletelte a frissen sütött és feltálalt bárányt, majd pohár­köszöntőt mondott. A többi kö­zött hangoztatta, hogy küldött­ségünk eddigi mongóliai tar­tózkodása gazdag tapasztala­tokkal szolgált, elősegítette, hogy jobban megértsük a népi Mongólia problémáit. "Igen szigorú természeti feltételek között, valóban hősies erőfe­szítésekre van szükség a szo­cializmus építéséhez** — mon­dotta. Kádár János végül a mongol —magyar barátság jelentősé­gét méltatta, majd átnyújtot­ta a szövetkezet vezetőségének küldöttségünk ajándékát: egy keskenyfilmvetítő berendezést, három filmet és egy vetőmag­kollekciót. Ezután Cedenbal mondott pohárköszöntőt. Bensőséges szavakkal méltatta a mongol— magyar barátságot és a szocia­lista Mongólia építésében nyújtott magyar gazdasági és kulturális támogatás jelentő­ségét. Ebéd után a szövetkezet ud­varán ünnepi gyűlést rendez­tek. A gyűlés érdekes színfolt­ja volt, hogy részvevőinek je­lentős része lóháton hallgatta végig a szónokokat. D. Sagdar, a szövetkezet el­nöke megnyitó beszédében kö­szönetet mondott a szövetke­zetnek nyújtott magyar segít­ségért Bejelentette, hogy tag­ságuk közgyűlése Kádár Já­nost és J. Cedenbalt szövetke­zetük tiszteletbeli tagjává vá­lasztotta. Közölte azt is, hogy a közgyűlés határozatának megfelelően a barátság jeléül egy ezüstveretű kantáros és nyerges lovat ajándékoznak a magyar küldöttség vezetőjé­nek. Kádár János átvette a tisz­teletbeli szövetkezeti tagságát igazoló könyvet és a lovat, s meleg szavakkal mondott kö­szönetet. Beszédében elisme­réssel szólt a gazdaságban lá­tottakról, majd a két ország együttműködéséről. Megállapí­totta: "A szocialista világfejlő­dés legyőzhetetlen, de még van ereje az imperializmusnak is. Ebben a helyzetben a szocia­lista és a békeszerető erőknek össze kell fogniuk. A mongol— magyar barátság a békeszerető erőket szolgálja.** J. Cedenbal beszédében mél­tatta a magyar népnek a szo­cializmus építésében kivívott sikereit, majd elmondotta, hogy Magyarország az elmúlt ötéves időszakhoz hasonlóan, a jövőre kezdődő új mongol öt­éves terv végrehajtásához is segítséget nyújt, s ezért újból köszönetet mondott . Andrásfi Gyula, hazánk Alan Bator-i nagykövete csü­törtökön este fogadást adott a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére. A szívélyes baráti légkörben lezajlott fogadáson Kádár János és J. Cedendal pohárköszöntőt mondott Külkereskedelmi miniszterünk eredményesen tárgyalt Rómában Négy év alatt megkétszereződött áruforgalmunk Róbert László, az MTI ró­mai tudósítója jelenti: Bíró József magyar külkereskedel­mi miniszter , aki Bernardo Mattarella olasz külkereske­delmi miniszter meghívására háromnapos hivatalos látoga­tást tett Rómában a csütört r

Next