Magyar Nemzet, 1965. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-19 / 246. szám

*­ Madar Nemzet _ ___________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA________________ Az ajtóban A kalauz csöngetett, föl­szálló csak egy volt, leszálló egy sem. A vezető belenézett a visszapillantó tükörbe, az ajtók előtt az úttesten senki sem állt. Indulhat. Becsukta az ajtókat, irányjelző, gázt adott , sikoltás, fék. Egy öreg néni a kerekek alá esett. Hogyan történhetett? Idő előtt jelzett a kalauz? Előfor­dul, de most nem így történt. A vezető is gondosan ellen­őrizte, az ajtókat becsukhatja s indulhat-e. Hogyan történ­hetett mégis? Lássuk csak még egyszer a balesetet. A kalauz csöngetett, föl­szálló csak egy volt, leszálló egy sem. A vezető belenézett a visszapillantó tükörbe, az ajtók előtt az úttesten senki sem állt. Indulhat. Ekkor ocsúdott a néni. Hamar, hi­szen ő még le akar szállni! Az ajtóban, előtte állt valaki. Az imént már halkan, félén­ken megkérdezte tőle, le­­száll-e, az ajtóban álló vála­szolt is valamit, de a néni rosszul hall kicsit, nem ér­tette jól, mit mond az s úgy hitte, leszáll. De nem moz­dult, s a néni csak akkor vette észre, hogy tévedett, amikor a kalauz csöngőjét meghallotta. Szabad? — taszi­­gálta izgatottan az útjában ál­lót. Jaj, az ajtó már csukó­dik! Másvalaki — az ajtó­ban állt az is — a segítsé­gére sietett, visszafogta az aj­tót. Az autóbusz éppen meg­indult, amikor a néni leszállt. Sikoltás, fék. Ha azt mondanék annak, aki elállta az utat, hogy ő okozta a balesetet, tagadná. "Hiszen mondtam, hogy nem szállok le, nem az én hibám, hogy az öregasszony rosszul hall.« Még inkább tiltakozna a Vétkesség ellen a másik em­ber, aki visszafogta az ajtót. Hiszen ő jót akart! A néni még a kezét is törhette volna, ha az ajtó rácsapódik. Az ijedtségtől a szíve szakadha­tott volna. Mekkora fáradság egy ilyen öreg néninek vissza­gyalogolnia, ha az autóbusz elviszi a legközelebbi megál­lóig! S emellett a rossz érzés, hogy vele, mert öreg és maga­tehetetlen, megintcsak kibab­ráltak­­, ki törődik egy öreg­asszonnyal? Hát ő törődött vele. Szol­gálatkészen odaugrott, vissza­fogta az ajtót, nehogy rácsa­pódjon a néni karjára. Ne­hogy az ijedtség megártson. Nehogy a busz elvigye még egy megállóval tovább. Ne­hogy rossz érzéssel gondoljon arra, hogy már öreg. Hogy még éppen leléphessen az in­­dulófélben levő buszról. Leléphessen­­ a kerekek alá. Persze, nem gondolt ő arra, hogy a néni a kerekek alá is eshet. Ő segíteni akart — s nem gondolt arra, hogy nem, mindig jókor segít, aki segí­teni akar. Nem kételkedem a jószándékában, még azt is el­hinném, ha mondaná, hogy az latban álló hibáját akarta helyrehozni, annak a vétkét menteni, segíteni — s mégis bajt okozott. A segítő­kész­séget, az önkéntelen segítő mozdulatot ugyanis alá kell rendelni a józan megfontolás­nak. Ne értsen félre az olvasó, amikor most visszafognék né­hány segítőkész kezet. Nem mond ez ellent annak, hogy máskor, gyakorta, arra szeret­nék felhívni a figyelmet, hogy törődjünk többet egymással, nyújtsunk egymásnak segítő kezet. Csakhogy ezt is, mint oly sok mást, tudatosan kell tennünk, hogy valóban segít­sünk s jószándékkal kárt ne okozzunk. Ezért aztán néha éppen azzal segítünk valaki­nek, ha " nem "segítünk" neki. Sőt, ha visszatartjuk. Nem az ajtót fogjuk vissza, hanem őt magát. Elnézem olykor a forgalmas útkereszteződéseket. Jól tu­dom, a forgalmi lámpák rit­musa nem mindig megfelelő, rosszul kimért váltakozásuk­kal olykor alaposan próbára teszik türelmünket: sehol egy jármű, mégsem enged utunkra a piros lámpa. Tudom, nem könnyű feladat, de lassacskán majd csak kialakul a forgal­mi lámpák helyes ritmusa, méghozzá a forgalom napsza­kos alakulásához igazodva. Csakhogy ez­t aligha úgy kell szorgalmaznunk, hogy a lám­pák mellett mindig akad egy­két "bátor" ember, aki neki­vág a tilosnak. Nem érdekű, hogy mások, talán igen sokan, türelmesen, becsülettel vára­koznak. A közúti közlekedés problémáit sem az oldja meg, ha a mozgó kocsikra ugrálok útjából visszafogjuk a záródó ajtókat. Azt hiszem, nem ár­tott volna az Astoria-aluljáró építésekor a villamosmegálló túlsó végénél is kijáratot épí­teni, legalábbis erre követ­keztethetünk abból, hogy a járdasziget Rákóczi úti végé­ről mindig át- meg átszalad­nak néhányan a túlsó oldal­ra. Keresztül-kasul, autók és autóbuszok között. Gyakran csikorog a fék, lehet, hogy az autóbuszban fölbukik valaki, különösebb baja ugyan nem történik, csak a ruhája­­ sza­kad el, mert valaki megtaka­rította a kerülő utat s átvá­gott az autóbusz előtt. A járdákon emberek áll­nak, jönnek-mennek , és most senki sem akad, aki ki­nyújtsa kezét és visszafogja a szabálytalanul közlekedőt. A minap a Palace Szálló előtt egy házaspárt láttam szaladni a villamosmegállóhoz. Az út közepén, a sínek mel­lett szaladtak, hogy még elér­jék a negyvennégyest. Egy há­roméves forma gyereket ci­peltek, húztak karjánál fogva, szaladijukban. Mellettük az esti órák forgalma: autó autó nyomában. Sokan nézték, figyelték ha­lálmegvető bátorságukat, de senki sem kiáltott rájuk vak­merőségükért. Történetesen semmi bajuk sem történt, megúszták a dolgot. De valóban nem történt semmi baj? Alig hinném. Hi­szen egy gyerek is volt ve­lük, ébredező öntudatú, tanu­lékony korban levő gyerek. S ha semmi más nem is történt akkor, annyi mindenesetre, hogy a gyerek veszélyes sza­bálytalanságot tanult. S ez kétszeresen hiba. Utóvégre a felnőtteknek legyen annyi eszük, hogy vigyázzanak ma­gukra. De a gyerek gyermek­korában tanulja, hogy milyen legyen majd felnőve. Ne azt tanulja meg, hogy veszélyt okozva "­segítsen". Felnőve ne állja el az utat mások előtt az ajtóban. Ne morogjon érthetetlenül, ha kérdezik tőle: leszáll-e. S ne fogja vissza az ajtót, hadd szálljon le valaki, késve — talán a kerekek alá. Sikoltás, fék. Fék! Zay László A magyar küldöttség Koreában­ ­ A külpolitikai helyzet­ e INDONÉZIÁBAN hétfőn elrendelték a kommunista párt és a sok demokratikus baloldali szervezet betiltását. A jelenté­sek azt hangsúlyozzák, hogy a rendelkezésnek ideiglenes jellege van, s hatálya csak Djakartára és a főváros környékére ter­jed ki. Az intézkedés korlátozott voltának viszont ellentmonda­nak a tömeges letartóztatások hírei. Katonai források legalább háromezer személy őrizetbevételét ismerik be, s az úgynevezett tisztogatás, vagyis a hajsza a baloldali elemek után az egész országban folyik. A nyugati hírügynökségek beszámolói és kommentárjai nyomatékosan aláhúzzák, hogy mind az antikom­­munista hecckampányért, mind pedig a KP betiltásáért a had­sereg vezetőit terheli a felelősség, s ugyancsak ők adtak utasí­tást arra is, hogy egy katonai különítmény betörjön a Kínai Népköztársaság djakartai követségének épületébe, ott házkuta­tást tartson és megmotozzon, sőt bántalmazzon kínai diploma­tákat. A pekingi külügyminisztérium nagyon erélyes tiltakozó jegyzéke jelzi, milyen súlyos külpolitikai következményeket vonhat maga után az indonéziai jobboldali fordulat. Ami a belpolitikai következményeket illeti, két meggondo­lásra érdemes utalni. Az egyik, amire nyugati hírügynökségek is figyelmeztetnek, hogy a katonai diktatúrával szemben ellen­állásra kell számítani, vagyis a diktatúra irányába tett minden egyes lépés a polgárháború felé sodorja az országot. A másik következtetést az AFP hírmagyarázója úgy fogalmazza meg, hogy a párt betiltása nemcsak a Nasakom-koncepciót, vagyis az indonéz nemzeti egységpolitikát sebezte halálra, hanem Szukamo helyzetét is roppant ingataggá tette. A múlt hét kö­zepén az indonéz helyzetet elemző cikkünkben már utaltunk az elnök elszigetelődésének jeleire, de akkor még adtunk némi esélyt az általa kifejtett ellenállásnak. A párt hétfői betiltásá­val úgy látszik, teljesen a jobboldal javára billent az egyensúly és Szukamo azt sem tudta elérni, amivel napokon át próbál­kozott, hogy egy új kommunista pártot segítsen a világra, amelyre nem vetődik rá szeptember 30-ának árnyéka.­­ A HÁROMNAPOS TülNTETÉSHULLÁM, amely végig­­*“l* söpört az Egyesült Államokon, körülbelül százezer ameri­kait mozgatott meg, elsősorban egyetemi fiatalokat és értelmi­ségieket. A megmozdulások megmutatták, hogy az amerikai közvélemény a hivatalos­ propaganda állításaival ellentétben, nem támogatja egy emberként Johnson vietnami háborúját, amelynek terheit mind jobban érzik az egyszerű emberek. Az újabb és újabb csapaterősítések előteremtésére hónapról hónapra több behívót küld szét a Pentagon, s a tiltakozásokkal mindenekelőtt a behívásoknak akarnak gátat vetni. A vietnami háború tehát anélkül, hogy a délkelet-ázsiai dzsungelekben megnövelte volna Johnsonék győzelmi esélyeit, valósággal má­sodik frontot eredményezett magában az Egyesült Államokban, ahol a Békét Vietnamban-mozgalom a négerekével együtt szemmel láthatólag nagyon kellemetlenül érte a hivatalos köröket. Az Egyesült Államok gondjait afrikai és latin-amerikai problémákon kívül olyan nehézségek is tetézik, amelyek szövet­ségesei viszonylatában jelentkeznek. Az Afrikai Egységszerve­zet accrai ülésének eddigi tanácskozásai arra mutatnak, hogy tartósan mégsem sikerül kettészakítani ezt a szervezetet és las­san helyreáll a szolidaritás, amelyet Csőmbe segítségével át­menetileg megbontottak. Latin-Amerikában megint taréjokat vet az antiimperialista küzdelem hullámverése: a dominikai népítélet, az argentínai peronista tüntetéssorozat arra val­l, hogy Dél-Amerika tömegeiben eleven harci szellem lobog. Az MTI londoni tudósítója szerint Washingtont pillanatnyilag a legjob­ban a brit külpolitika új útkeresése aggasztja. A Wilson-kor­­mány külpolitikai vonala mintha eltérne az amerikaitól — írja a tudósító és hivatkozik Stewart amerikai kijelentéseire, Powell beszédére a toryk múlt heti konferenciáján és Wilson inter­jújára, amit az AP-nek adott. Mi már csak azokra a tettekre vagyunk kíváncsiak, amelyek bizonyítják is, hogy London való­ban új utakon indul el. Brezsnyev látogatást tett Csehszlovákiában Moszkvából jelenti a TASZSZ. Leonyid Brezsnyev,­ az SZKP Központi Bizottságának első titkára október 15—17. között Antonin Novotnynak, a CSKP Központi Bizottsága első tit­kárának, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság elnökének meghívására látogatást tett Csehszlovákiában — közölték vasárnap este Moszkvában. A találkozók és megbeszélések a testvériség és a teljes nézet­­azonosság szívélyes légköré­ben folytak le. A magyar pártküldöttség Phenjanban Phenjanból jelenti az MTI: a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának meghívására hétfőn a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságba ér­kezett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának küldöttsége. A dele­gációt Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökhelyettese ve­zeti. A küldöttség tagjai: Pul­­lai Árpád, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Központi Bizottság párt- és tö­megszervezeti osztályának ve­zetője, Gyenes András, a Köz­ponti Bizottság külügyi osztá­lyának helyettes vezetője és Szűcs László vezérőrnagy, a néphadsereg helyettes vezér­kari főnöke. A küldöttség fogadására a phenjani repülőtéren megje­lent Kim Hvang Hjop, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság alelnöke, miniszterel­nök-helyettes, Li Dzu Jong, a Politikai Bizottság tagja, mi­niszterelnök-helyettes, külke­reskedelmi miniszter, Pak Jong Gull, a Központi Bizott­ság tagja, a Központi Bizott­ság külügyi osztályának veze­tője, Kim U Dzong, a külügyi osztály helyettes vezetője, Kim Szek Dzo, a Központi Bizott­ság szervezési osztályának he­lyettes vezetője és Han The Szun altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Kovács Jó­zsef nagykövet vezetésével ott­ voltak a fogadtatáson a phen­jani magyar nagykövetség munkatársai. Jelen volt Hvang Mueio, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság phenjani nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is. A koreai vezetők szívélye­sen köszöntötték a magyar küldöttséget, úttörők virág­csokrokat adtak át, majd a de­legáció szálláshelyére hajtott. Helyi idő szerint délután a magyar pártküldöttség megte­kintette Phenjan nevezetessé­geit. A delegáció, amely a Vietnami Demokratikus Köz­társaságban tett látogatása után érkezett Phenjanba, tár­gyalásokat folytat a Koreai Munkapárt vezetőivel és ta­nulmányozni fogja a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság életét, fejlődését és szocia­lista építőmunkáját. Teljesek­ a katonai Tisztés kívánságai Betiltották az Indonéz KP-t Pekingi tiltakozás kínai diplomaták bántalmazása ellen A djakartai rádió Singapo­­re-ban lehallgatott adása sze­rint a djakartai katonai övezet főparancsnoka betiltotta az In­donéz Kommunista Pártot, va­lamint a párt ifjúsági szerve­zetét, nőszervezetét és az in­donéz szakszervezetet, a Sobsi-t. Az intézkedés, amely a UPI amerikai hírügynökség ismer­tetése szerint ideiglenes jelle­gű, vonatkozik még hat másik politikai szervezetre is, közöt­tük az indonéz paraszt mozga­lomra, az indonéz tudományos dolgozók szervezetére és né­hány diákszervezetre. Az említett szervezetek ve­zetőinek október 24-ig jelent­kezniük kell a legközelebbi rendőr-, vagy katonai őrszo­bán, a jelentkezés elmulasztá­sát szigorúan büntetik — han­goztatta a közlemény. Az Indonéz KP-nak három­millió tagja van, támogatóinak száma további milliókra rúg. Az elmúlt két hétben a had­sereg tendenciózus propagan­da kampányt folytatott és el­sősorban a vallási csoportosu­lások bevonásával tüntetése­ket szervezett az Indonéz KP és szervezetei ellen, propagan­daszólamként hangoztatva, a KP is felelős az október 1-i eseményekért. A nyugati hírügynökségek megemlítik, hogy Szukamo in­donéz elnök, aki ismételten nyugalomra és összefogásra in­tette az indonéz népet, hétfőn új repülőtisztek avatásakor mondott beszédében óvta az indonéz fegyveres erőket attól, hogy "megmérgezni engedjék szellemüket". Szukamo indonéz elnök va­sárnap beszédet mondott a külföldi katonai támaszpontok felszámolását követelő nem­zetközi értekezlet megnyitásán Djakartában. Beszédében — mint a djakartai rádió jelenti — felszólította a világ el nem kötelezett országait, hogy sö­pörjék el az idegen földön fel­állított angol és amerikai ka­tonai támaszpontokat, mert azok nemzetközi szerencsét­lenséget okozhatnak, különö­sen Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában, ahol a né­pek életük megjavításáért küz­denek. Szukarno a továbbiak­ban hangsúlyozta, hogy nem­csak a katonai támaszponto­kat, hanem azokat a "pszicho­lógiai támaszpontokat" is le kell rombolni, amelyeket a CIA állított fel világszerte. Az AFP megjegyzi, hogy ez a célzás az első támadás volt a CIA ellen azóta, hogy Un­­tung alezredes, az október 1-i sikertelen államcsíny-kísérlet vezetője azt állította, hogy Szukarno ellen az Amerikai Hírszerző Szolgálat ösztönzé­sére szőnek összeesküvést egyes indonéz tábornokok. A djakartai rádió vasárnapi adásában közölte, hogy Szu­karno a politikai válság kez­dete óta szombaton este tar­totta első megbeszélését a leg­felső hadműveleti parancsnok­ság, a KÖTI tagjaival. Szu­karno ezúttal felkérte a KO­­TI-t, folytasson alapos vizsgá­latot az eseményekről, s így teremtse meg a politikai ren­dezés alapját. A hadműveleti parancsnokság ülésén a tes­tület valamennyi tagja jelen volt, kivéve Dani tábornokot, a légierő vezérkari főnökét, aki lemondott és lemondását valószínűleg elfogadták. Az AP is hivatkozik azokra a dja­kartai hírekre, amelyek sze­rint Dani tábornok külföldi megbízatást kap és utóda ed­digi helyettese, Herlambang légi marsall lesz. Az Új-Kína hírügynökség dja­kartai jelentése szerint szom­baton este indonéz katonák erőszakosan behatoltak a kí­nai nagykövetség kereskedelmi tanácsosának hivatalába és ott razziát tartottak. A kínai kül­ügyminisztérium hétfőn jegy­zéket juttatott el a pekingi in­donéz nagykövetségre és ebben erélyesen tiltakozott a súlyos incidens miatt. Mind az Új-Kína hírügynök­ség djakartai tudósítójának je­lentése, mind pedig a kínai külügyminisztérium tiltakozó jegyzéke bőven ismerteti az in­cidens részleteit. Az ismerte­tésből kitűnik, hogy szombaton kora este, valamivel hat óra után 40 indonéz katona puska­tussal betörte a kínai kereske­delmi tanácsos hivatalának aj­taját és behatolt az irodába. Li Csing-tang attasé erélyesen tiltakozott, kijelentette, hogy a katonáknak nincs joguk egy diplomáciai képviselet épületé­be behatolni. A fegyveresek azonban mit sem törődtek a tiltakozással, puskájukat rá­fogták az épületben tartózkodó kínai diplomatákra és más sze­mélyekre, kényszerítették őket, hogy üljenek le a földre, majd egyenként megmotozták és fag­gatták őket. A katonák Li Cing-tangot durván bántal­mazták. A behatolók átkutatták a kí­nai diplomaták hálószobáit is, szuronnyal feltörték a szekré­nyeket, a bőröndöket, okmá­nyok után kutattak s mindent szétszórtak a földön. A razzia csaknem másfél óra hosszat tartott. A katonai egység pa­rancsnoka kijelentette, hogy kormányutasításra cseleked­nek, és a djakartai katonai kör­zetparancsnokság küldte ki őket. A Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának jegy­zéke rámutat, hogy a kínai nép és a kínai kormány az inci­denst súlyos provokációnak te­kinti. A jegyzék emlékeztet ar­ra is, hogy október 1-e óta In­donéziában Kína-ellenes haj­sza és rágalomhadjárat fo­lyik. Az amerikai közvélemény a vietnami háború ellen Háromnapos tüntetéssorozat százezer részvevővel A Pentagon „behívási csúcsot** javnt Washingtonból jelenti az MTI. Előzetes becslések sze­rint mintegy százezren vettek részt az Egyesült Államokban a vietnami agresszió és a ka­tonai behívások kiterjesztése elleni háromnapos tüntetésso­rozaton. A mozgalom szervezői

Next