Magyar Nemzet, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-16 / 296. szám

s amerikai részről nehezményezik, hogy az ország még a vietnami háborúk erkölcsi támogatására- sem hajlandó. Amerikai megfigyelők arra következtetnek, hogy a legnagyobb problémát Pakisztán és a Kínai Népköztársaság fejlődő kapcsolatai jelentik az Egyesült Államok számára Washingtonban emlékeztetnek arra, hogy a Pakisztánnak nyújtott katonai segély elsődlegesen éppen Kína ellen irányult, az ország vezetői azonban az elmúlt évben számos pozitív lépést tettek a pakisztáni—kínai kapcsolatok kiszélesítése érdekében. A megbeszélések küszöbén Washington bejelentette, hogy százezer tonna gabona szállítását engedélyezi Pakisztánnak. A gabonasegély értéke meghaladja az öt és fél millió dollárt. Megbízható értesülések szerint a tárgyalásokon amerikai részről felvilágosítást kértek Ajub Khantól a Kasmírra vonatkozó elgondolásokról, amelyeket a pakisztáni elnök az ENSZ közgyűlésén fejtett ki e hét elején. Ugyancsak megbeszélés folyt Ajub és Sasztri indiai miniszterelnök tervezett találkozásáról is. A két ázsiai vezető a szovjet kormány javaslatára, szovjet területen, Taskentben találkozik január elején. A partizánok Saigon külvárosában lefegyvereztek egy rendőrőrsöt Buddhisták amerikai bocsánatkérést követelnek Kedd este a felszabadító hadsereg katonái elfoglalták a rendőrség egy hídfőállását Saigon egyik délnyugati külvárosában. A hírügynökségi jelentések egybehangzóan kiemelik, hogy ezzel a támadással a háború minden eddiginél közelebb került a fővároshoz. A támadás jelentőségét növeli, hogy a hídfőállás a Nha Behez vezető úton fekszik, ahol amerikai olajvállalatok nagy raktárai vannak. A szabadságharcosok az őrség elfoglalásakor 19 fegyvert zsákmányoltak, majd visszavonultak, mielőtt a megerősítés megérkezett volna. Szerdára virradó éjjel ezenkívül még két helyen került összecsapásra sor a rendőrség és a szabadságharcosok között, s ezek folyamán két dél-vietnami rendőr meghalt, hét megsebesült. Az AP tudósítója szerint a partizánok fokozott tevékenysége december 4-én egy amerikai katonai szállás ellen intézett támadással kezdődött és feltehetően összefügg a Nemzeti Felszabadítási Front fennállásának közelgő 5. évfordulójával. Hírek szerint támadás érte kedden éjjel a Saigon közelében fekvő Khanh Hói és Thu Dúc megerősített állásokat is. Az amerikai tengerészgyalogság a Saigontól 570 kilométernyire fekvő Quang Tín tartományban folytat katonai műveleteket a visszavonuló szabadságharcosok nyomában. A dél-vietnami felszabadító hadsereg hírügynökségének közlése szerint Bien Hoa tartományban a hadsereg december 5-én, 8-án és 11-én végrehajtott három támadása során a kormánycsapatok három századnyi katonáját tette harcképtelenné, és jelentős mennyiségű fegyvert és hadianyagot zsákmányolt. Buddhista hívők több mint 300 küldötte értekezletet tartott december 13-án Saigonban. Elítélték az amerikai tengerész -fogosok vandalizmusát, akik december 3-án megtámadtak és leromboltak egy pagodát Da Nang közelében. Az értekezlet részvevői követelték, hogy az amerikai nagykövetség kérjen bocsánatot a történtekért és a dél-vietnami kormány járjon közbe az ilyen cselekedetek megismétlődésének megakadályozására. Az amerikaiak szerdán súlyos légitámadást intéztek a Vietnami Demokratikus Köztársaság fővárosától száz kilométernyire levő Vong Bi-i villamoserőmű ellen, amely a legmodernebb elgondolások szerint épült a Vörös folyó deltájának északi szélén, 24 000 kilowattos kapacitással dolgozik és Észak-Vietnam villamos energia szükségletének 15 százalékát szolgáltatja. A terrorbombázásban részt vett repülők jelentése szerint találat érte az erőmű turbinatermét. A támadó gépeket heves légvédelmi tüzérségi tűz fogadta, s az egyik gépet le is lőtték. Az AFP saigoni tudósítója rámutat: ez a meglepetésszerű durva támadás olyan időpontban történt, amikor szerte a világon fokozódnak a diplomáciai erőfeszítések a vietnami kérdés megoldására. A saigoni amerikai katonai szóvivő nem titkolta, hogy az erőmű ellen intézett támadással közvetlenül sújtották a két észak-vietnami nagyváros, Haiphong és Hanoi polgári lakosságát. Egy londoni AFP-jelentés szerint lord Brockway, a brit felsőház vietnami vitája során kijelentette, az Egyesült Államok olyan háborút folytat Vietnamban, amely néha a spanyol polgárháborúra emlékeztet és amely világméretű konfliktus bevezetője is lehet. Lord Brockway Wilson közeli washingtoni megbeszéléseire célozva hozzátette, ha a brit miniszterelnök rá tudná venni Johnsont, hogy fogadja el a Vietnamra vonatkozó genfi megállapodások feltételeit, akkor megkezdődhetnének a tárgyalások a békés rendezésről. Wilson Amerikába repült Holnap tárgyal Johnsonnal Londonból jelenti az MTI. Wilson miniszterelnök szerdán délután New Yorkba repült. A tervek szerint csütörtökön felszólal az ENSZ közgyűlésében és a Biztonsági Tanács rhodesiai vitájában is. A brit kormányfő pénteken a washingtoni Fehér Házban találkozik Johnson elnökkel. A rhodesiai kérdés szerepelni fog az angolszász csúcstalálkozó napirendjén is, bár mértékadó angol vélemények szerint a fő figyelmet annak a két kérdéscsoportnak szentelik, amely a következő évtizedre meghatározhatja akülönleges angol—amerikai társasviszony" helyzetét: 1. a Szueztől keletre fennálló brit katonai kötelezettségek felülvizsgálása, összefüggésben a vietnami háború következtében kialakult ázsiai helyzettel; 2. a NATO nukleáris politikája, különös tekintettel a nyugatnémet atomhatalmi ambíciókra, és ennek hatása a kelet-nyugati kapcsolatokra. A Munkáspárt baloldali köreiben attól tartanak, hogy Wilson az eddiginél is meszszebbmenően elkötelezi a szigetországot "a kínai kommunizmus feltartóztatásának" jelszavával meghirdetett agreszszív amerikai politika mellett A gazdasági, politikai és katonai függőség "kényszerítő" tényezője mellett — vélik e körökben — Wilson személyes becsvágya is szerepet játszikcsábítja a Washington által felkínáltvilágméretű angol— amerikai munkamegosztás". Amerikai útjának előestéjén a Munkáspárt minden irányzatát képviselő delegáció kereste fel Wilsont és sürgették, hogy Washingtonban vesse latba befolyását a vietnami háború befejezése, s mindenekelőtt Észak-Vietnam amerikai bombázásának beszüntetése érdekében. Londonban a közhangulat kifejezésének tekintik, hogy az ötmillió példányszámban megjelenő és 15 millió olvasóval büszkélkedő Daily Mirror szerdán egész első és második oldalát betöltő vezércikkben követeli, hogy Wilson félreérthetetlen világossággal mondja meg Johnsonnak.A brit kormány ugyan hivatalosan támogatja az Egyesült Államok vietnami politikáját, de a szigetországban a legkisebb szobát sem lehetne megtölteni olyan emberekkel, akik hajlandók lennének a végsőkig együttmenni LRJ-vel (Johnsonnal) ebben a nyomorúságos, hányingert keltő ügyben. Az amerikaiaknak semmi dolguk Délkelet-Ázsiában, mint ahogyan a briteknek sincsen. Wilson mondja meg Johnsonnak, hogy a brit kormány támogatja ugyan az amerikai elnök Politikáját, deengem nem támogat a brit közvélemény". O (Új-Delhi, Reuter) Az indiai kormány kedden este újabb jegyzékben tiltakozott a kínai kormánynál a Szikkim térségében vasárnap lezajlott incidens miatt •• Mannem Zrt .Csütörtök, 1965. december 16. Bumedien nemzetközi kérdésekről tárgyal Moszkvában Moszkvából jelenti a TASZSZ. Szerdán délelőtt a Kremlben folytatódtak a szovjet vezető személyiségek és Bumedien tárgyalásai. Mint hivatalosan közölték, a szovjet vezetők és Bumedien között őszinte, baráti légkörben lefolyt megbeszélés során folytatták az eszmecserét az előző,december 14-i találkozón tárgyalt kérdésekről, köztük néhány időszerű nemzetközi problémáról. Guinea megrankítolta a diplomáciai viszonyt Angliával A nigériai miniszterelnök közvetítő tárgyalásai Londonban Sekou Touré guineai elnök kedden beszédet mondott, amelyben bejelentette, hogy hazája a dél-rhodesiai válság következtében megszakítja diplomáciai kapcsolatait Angliával. Az elnök rádiónyilatkozatát Londonban és Dakarban vették. A két ország diplomáciai viszonya december 15-én 0 órától tekinthető megszűntnek, azaz ettől a pillanattól kezdve Guineának Londonban nincs diplomáciai képviselete. Guinea az első afrikai ország, amely eleget tett az Afrikai Egységszervezet határozatának, mely felszólította a tagállamokat, szakítsák meg kapcsolataikat Angliával, ha december 15-ig a Wilson-kormány nem tesz intézkedéseket a dél-rhodesiai Smith-rezsim megdöntésére. Guinea után Tanzánia is bejelentette, hogy megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat Nagy-Britanniával. De már szemmel látható, hogy az Afrikai Egységszervezet tagállamainak nagy többsége nem hajtja végre az Addisz Abebában elfogadott külügyminiszteri határozatot. Formálisan a külügyminiszterek tanácsának határozata ugyan nem teljes mértékben kötelező az összes tagállamok kormányaira, mégis a diplomácia történetében eléggé szokatlan esemény történik, amikor a közösen elhatározott lépést a nagy többség nem hajtja végre. Sir Abubakar Tafawa Baléiva, Nigéria miniszterelnöke, aki Londonba érkezett, közölte Wilsonnal javaslatát: januárban hívják össze Nigériába a nemzetközösségi kormányfők értekezletét Rhodesia ügyében. Wilson álláspontja eddig tartózkodó volt, mivel attól tartott, hogy az értekezlet a vádlottak padjára ülteti a brit kormányt. Most azonban úgy véli, hogy ez az elgondolás esetleg mentesítheti a Nemzetközösség afrikai tagállamait az Afrikai Egységszervezet Addisz Abebában született határozatának a végrehajtásától. Mértékadó körökből származó értesülések szerint egyébként a Nemzetközösségből kilépő afrikai tagállamok részére a jövőben is folyósítanak majd brit gazdasági segélyt. A Guardian tudósítója Lusakából ezeket jelenti: Kaunda elnököt és kormányának tagjait igen felbőszítette Anglia tétlensége egy olyan üggyel kapcsolatban, amely Kaunda szerint harmadik világháborút robbanthat ki. Abban az esetben, ha Wilson miniszterelnök továbbra is vonakodnék vállalni a Kariba-gát őrzését, a Kaunda-kormány eltökélte, hogy ENSZ-haderő, vagy amerikai, vagy szovjet csapatok — esetleg mindhárom — Rhodesiába küldését fogja kérni. Az ENSZ afrikai tagállamai kedden több órás megbeszélést folytattak New Yorkban a rhodesiai kérdésben követendő taktikáról. A küldöttek elhatározták, hogy kivonulnak az ENSZ-közgyűlésből, amikor Wilson angol miniszterelnök elmondta beszédét, hogy ilyen módon is tiltakozzanak Anglia rhodesiai politikája ellen. Djakartából jelenti a Reuter. Az indonéz lakosság körében nagy nyugtalanságot keltett a kormánynak az a bejelentése, hogy devalválják a rúpiát. A rendelet megjelenése után a fővárosban több üzlet bezárt. Órákon át zárva voltak a boltok a főváros központi üzleti negyedében és csak akkor nyitottak ki, amikor a tulajdonosokat a hatóságok erre kényszerítették. Az üzletek előtt összeverődő emberek minden boltot megrohantak és vásároltak, amit tudtak. A riadalom megfékezésére a djakartai helyőrség parancsnoka utasította az üzlettulajdonosokat, ne zárják be boltjaikat és ne emeljék az árakat sem. A vidéki városokban főként a bankok előtt verődtek össze nagyobb tömegek. Az indonéz legfelső hadműveleti parancsnokság Közép-Jáva katonai parancsnokát utasította, hogy tegye meg a kellő biztonsági intézkedéseket, akadályozza megnem kívánatos fejlemények bekövetkezését". A bankokat és a postahivatalokat katonai őrizet alá helyezték. A kormány ellenőrzésébe vette az árukészleteket, az élelmiszer és a ruházati cikkek szétosztását és ellenőrzi az árakat is. Az egyes vállalatokhoz kormánytisztviselőket rendelnek ki, akiknek joguk van, hogy eldöntsék, hová kerüljenek az áruk. A Nusa Paira című djakartai lap ismerteti Subandrio külügyminiszter nyilatkozatát, amely szerint a rúpia leértékelése a kormány első intézkedése a gazdasági helyzet megjavítására. A kormányzat erőfeszítéseket tesz az ország külkereskedelmének fellendítésére is. Az indonéz állami bank szóvivője szintén kijelentette, hogy a devalválás csak kisebb intézkedés az infláció megfékezésére és még hatékonyabb intézkedések következnek. Az Antara hírügynökségnek adott nyilatkozatában a szóvivő nem részletezte, milyen intézkedésekről van szó, de megfigyelők véleménye szerint lehetséges, hogy a bérek, az árak és a külföldi valutaárfolyamok kerülnek szabályozásra. Bali szigetén a közelmúltban baloldali, valamint kommunistaellenes és vallásos csoportok között heves összecsapásra került sor. Az összetűzésben ezernél több ember pusztult el iHss'tsj A .r. .... • Vásárlási láz Djakartában A kápia leértékelése „csak az első lépés A közvélemény kutató intézet de Gaulle-nak ad nagyobb esélyt Párizsból jelenti az MTI. A francia közvéleménykutató intézet szerdán tette közzé első jelentését de Gaulle és Mitterrand választási esélyeiről. Eszerint száz megkérdezett választópolgár közül 43 de Gaulle, 35 pedig Mitterrand mellett foglalt állást, 22 százalék még nem döntött vagy nem volt hajlandó nyilatkozni. A konkrét válaszok aránya tehát 55 a 45-höz de Gaulle javára. A közvéleménykutatást december 8-a és 11-e között végezték, tehát az első választási forduló és a két jelölt televíziós kampányának megkezdése közötti időben. Azóta de Gaulle is és Mitterrand is négy-négy alkalommal beszélt a televízióban. A televíziós párharc pénteken ér véget, amikor a két jelölt utoljára szól a választókhoz. A választási kampány Párizsban és a vidéki városokban is rendkívül éles formát öltött. Michel Debré volt miniszterelnök Rennes-ben nem tudta megtartani választási gyűlését, mert a Mitterrand nevét skandáló tömeg nem engedte szóhoz jutni. Közel háromszáz neves francia író, művész és tudós — köztük Louis Aragon, Jean Rostand, Jean Vilar, Laurent Schwartz professzor — közös nyilatkozatban Mitterrand támogatására szólították fel a választókat. Ezzel szemben Francoise Sagan kijelentette, de Gaulle-ra szavaz, a 80 éves Francois Mauriac pedig aktívan részt vesz a lelépő köztársasági elnök választási kampányában. (Prága, MTI) Gromiko, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökévől tett látogatása után megtekintette a szlovák fővárost. Vmita Kirsft mögött van FORRONGÁS AZ EGYETEMEKEN SPANYOLORSZÁGBAN Spanyolországban az egyetemeken ismét tüntetnek a Franco-rezsim ellen. Madridban kétezer egyetemi hallgató tiltakozott a kormány intézkedései ellen és követelte elbocsátott professzorainak visszahelyezését; háromszáz diák éhségsztrájkot kezdett az egyetem falain belül. A kormány két lovasrendőr századot vezényelt ki a tömegtüntetés szétverésére. Barcelonában ugyancsak tüntetésre került sor, itt az egyetem professzorai is szolidaritásukról biztosították a diákokat, majd amikor a rendőrség tíz diákot letartóztatott (egyet bíróság elé állítottak), az egyetem helyetes rektora és a jogi kar dékánja lemondott hivataláról. Most ugyanolyan méretű harc kezd kibontakozni a Francorendszer és az ország jövendő értelmisége között, mint ez év februárjában, amikor országos méretűvé vált a tiltakozás, s a diákságnak sikerült bizonyos engedményeket elérnie, főként a kormány ellenőrzése alatt álló egyetemi szervezet átalakítása tekintetében. Az újra fellángolt harc tulajdonképpen folytatása a februári eseményeknek. A kormány ugyanis a nyáron súlyos szankciókat foganatosított ama professzorok ellen, akik nyíltan támogatták a februári diáktüntetéseket. Három egyetemi tanárt, López Aranguren-t, Tierno Galván-t és Garcia Calvo-t véglegesen elbocsátották állásukból és kitiltották őket az egyetemekről; két másik professzort, Montero Diaz-t és Aguilar Navarro-t pedig két esztendőre felfüggesztettek, ,jó magaviseletüktől" teszik majd függővé, hogy azután taníthatnak-e. Az intézkedés olyan méretű felháborodást váltott ki, hogy még olyan professzorok is a tiltakozók sorába álltak, akik eddig semleges magatartást tanúsítottak a rendszer és a diákság harcában. Pedro Lain Entralgo, a madridi egyetem volt rektora (1951—56 között), az orvostudomány történetének nemzetközileg is jól ismert tudósa például tiltakozó cikket írt aManana-* című spanyol lapba, amelyet azóta a nemzetközi sajtó is átvett. Entralgo professzor nagy feltűnést keltett cikkében kifejti tiltakozásának okait: -Az egyetem azén házam, és nekem nem lehet közömbös, ami benne történik.-* Elmondja, hogy már rektorsága idején többször rendszabályokat akartak foganatosítani néhány egyetemi tanár ellen politikai okból, az ő válasza azonban mindig az volt, hogyamíg én a madridi egyetem rektora vagyok, politikai okból egyetlen professzor ellen sem lehet eljárást indítani. A kormány, amely efféle rendszabályokkal és drákói ítéletekkel akar az egyetemeken rendet teremteni, nem ismeri a spanyol főiskolák belső helyzetét és főként nem ismeri — vagy nem akarja ismerni — a diákság hangulatát, az évek óta erősödő nyugtalanság valódi okait. A professzor négy tényezőben jelöli meg a forradalmi szellem okait: 1. A polgárháború egyre távolabb esik a felnövő nemzedékektől, azok, akik ma járnak egyetemre, még meg sem születtek a polgárháború kitörése idején. 2. A spanyol diákság egyre szorosabb kapcsolatba kerül más országok fiatalságával és megismeri az emberi együttélés más formáit is. 3. Felismeri hogy más országok fiatalságának az életformája előnyösebb, mint az övé. 4. A spanyol diákok többsége az egyetemi élet olyan autonómiájára törekszik, amely mentes a politikai és korporatív -gleichschaltolástól, a terrortól, s nem akar többé az egyetem falain belül ahideg polgárháború" klímájában élni. Mindez nagyjában elfogadható magyarázat, s nyilván közrejátszik abban, hogy a spanyol diákság belülről feszegeti a Franco-rendszer korlátait. Az elemzést legfeljebb még egy tényezővel egészíthetnék ki. Nem véletlen ugyanis, hogy a reformokért és a társadalmi átalakulásért folytatott harc egyik színtere Spanyolországban ugyanúgy, mint Latin-Amerika országaiban: az egyetem. A spanyol diákság mindig a szociális forradalom szellemének terjesztője volt. 1931-ben az ipari munkásság oldalán az egyetemi ifjúság segített megdönteni a monarchiát; a spanyol polgárháború idején a diákok szinte mind egy szálig a köztársaságiak soraiban harcoltak a spanyol fasizmus ellen. És a második világháború után, alig hevervén ki a nagy vérveszteséget (Francóék több embert gyilkoltak le a polgári lakosságból, mint amennyi a polgárháborúban elesett a fronton), az első tüntetések részvevői között munkásokat és diákokat találunk. 1952-ben például Barcelonában munkások és diákok vonultak az utcára, hogy tiltakozzanak a közlekedési díjak felemelése ellen és általános sztrájkra szólították fel a lakosságot Számos tüntetőt akkor évekre bebörtönöztek, többen rendőrsortűz következtében haltak meg, de a nyugtalanságot és a lázadás szellemét azóta sem sikerült elfojtani.A politikai struktúra, a pártok, a sajtó és a gyülekezési szabadság hiánya következtében az egyetemek egyféle pótlékot jelentenek a politikai élet számára* — irtó. a februári tüntetések utánia Neue Zürcher Zeitung majdnem egész oldalas vezércikkében. A diákok akkor azt követelték, hogy maguk választhassák meg szervezeteik vezetőségét, ne pedig a kormányszervek jelöljék azokat ki. Az országos megmozdulás hatására Madridban, Barcelonában, Bilbaóban, Valenciában, Sevillában, vagyis a nagy egyetemi városokban egymást érték a sztrájkok és tüntetések — a madridi kormány április 7-én kénytelen volt dekrétumot kibocsátani, amely elismerte az egyetemi szervezkedés bizonyos szabadságát. A dekrétum értelmében minden egyetem és főiskola önálló diákszervezetet létesíthet — ez kétségtelenül nagy eredmény volt, bár az állam acsúcsszerv■* irányítását továbbra is fenntartotta magának, változatlanul ő nevezte ki annak tisztségviselőit. A rendelet tehát kompromisszum eredménye volt, mindenesetre a Franco-rendszer — fennállása óta talán először — látványos meghátrálásra kényszerült. Ezután, mint mondottuk, a kormány retorzióként az utcára tette azokat a professzorokat, akik szolidaritást vállaltak a diáksággal. De a diákság is szolidáris maradt felvilágosult, vele együttérz" tanáraihoz és nem hajland elfoglalni addig az iskolapadot, amíg a szankciókat hatályon kívül nem helyezik. A spanyol egyetemeken új erőpróbára került sor a fiatalság és a Franco-rendszer között. Bárhogy végződjék is azonban az újabb kenyértörés — a birtokon belüli hatalom látszatgyőzelmével, kompromiszszummal, vagy a diákság győzelmével — annyi bizonyos, hogy a forradalmi szellemet nem lehet többé kiűzni a spanyol egyetemek falai közül, s talán éppen ez a spanyol értelmiség lesz hivatva előkészíteni, szövetségben az ipari munkássággal, az egyre esedékesebb spanyolországi változásokat .