Magyar Nemzet, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA . Új éves új feladatok írta DOBI ISTVÁN Szilveszter és Újév napján a személyes és családi örömek és borongások mellett, amelyeknek megvan a hagyománya, az emberek általában törekednek valamiféle számadást tenni a múltról és tervezni a jövőt. A figyelem megoszlik a külső világ eseményei és hazai dolgaink között, s mert a kettő között nyilvánvalóak az összefüggések, talán nem is lehet a figyelem megoszlásáról beszélni. Ami a nagyvilágban történik, elég zajosan fordítja maga felé az érdeklődést: ágyidörgéssel, bombák robbanásával, fegyverzajjal, égig csapó emberi fájdalmakkal, a gyűlölködés és nyers erőszak elhatalmasodásával. A nemzetközi politikában keverednek a jó és a rossz elemek, de mintha az idei évfordulóm több volna a nyugtalanító, mint a szívnek-fejeiknek kedvező, barátságos — és hozzáteszem: emberséges — jelenség. Bár már most egy esztendeje is sűrűsödtek a fellegek, ekkora válságokra nem lehetett számítani. Az emberek százmilliói megdöbbenve figyelik az imperializmus gonosz tombolását Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában, a kegyetlen, irgalmatlan amerikai erőszakot Indokínában, az újgyarmatosítás különböző jelenségeit, az államcsínyeket a világ minden táján, az emberiesség háttérbeszorulását, s minden zűrzavar és kegyetlenség mögött a dollár hatalmát, az Egyesült Államok kormányának befolyását, különböző szerveinek sötét munkáját Vigasztaló, megnyugtató, hogy a tiltakozás, az ellenhatás ma már mindenütt jelentkezik, magának az amerikai népnek a lelkiismerete is szól, de azkétségtelen, hogy arról az útról, amelyre az amerikaiak Vietnamban rátévedtek — de talán ne is beszéljünk úttévesztésről —, elég nehéz lesz visszafordulni. Ebben a nyugtalansággal telített világhelyzetben a jóakaratú emberek bizakodó figyelme Moszkva felé fordul: a Szovjetunió hatalma, pártjának és kormányának mértéktartó, bölcs, szemmel láthatóan az egész emberiség sorsáért való aggódással vezetett külpolitikája az egyetlen erős — tegyük hozzá: szerencsére igen erős — biztosítéka a béke fennmaradásának világméretekben. Népünket fájdalmasan érinti a vietnami nép szerencsétlensége, amennyire tőlünk telik, ezen enyhíteni próbálunk, azonban hősi harcuk, ellenállásuk lelkesítően hat mindannyiunkra. Nem hiszem, hogy tévednék, amikor azt gondolom, így van ezzel a világ minmennyi kisnépe. A legerősebb, legfejlettebb, leggazdagabb imperialista nagyhatalom az atombomba határáig a modern haditechnika minden pokoltüzével vetette rá magát egy szegény kisnemzetre, amely ebben a megdöbbentően egyenlőtlen harcban legyőzhetetlen erkölcsi erejével, egyenrangú ellenfele Nyugat legkorszerűbb hadseregének. Mondom: jóleső érzés, hogy valamit segíteni tudunk a vietnamiaknak, hőstetteik lelkesítenek bennünket. Megtisztelő számunkra, hogy a Szovjetunióval, a szocialista országokkal védelmezzük az emberiség békéjét. Vietnam meszsze van, de a tudomány fejlődése következtében valahogyan összezsugorodott a világ, semmi sincs nagyon távol tőlünk, oda kell figyelnünk. S persze arra a fegyverkezésre, revansista felbuzdulásra is, ami Nyugat-Németországban folyik. Az európai háborús fenyegetésekkel szemben is szilárdan áll, és biztonságot jelent a Szovjetunió politikája és a Varsói Szerződés államainak katonai ereje. De arra a nyugtalanságra is érdemes figyelni, amit a nyugatnémet fegyverkezés Franciaországban, s a hitleri háborútól sújtott többi nyugat-európai ország közvéleményében kell, s amit most már az érdekelt kormányok mindenütt kénytelenek figyelembe venni. Hazánk nemzetközi helyzete 1965-ben szépen alakult és ennek tanulságait az új esztendőben követnünk kell. A világnak tudomásul kellett vennie, hogy szocialista államrendszerünk szilárd, a párt politikája elnyerte a nép bizalmát, gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődésünk eredményei nemzetközi összehasonlításban is számottevők, s ha az átmenetnek voltak és vannak is nehézségei, azok megoldása a nemzet egyetértésével folyik. Az évek folyamán kialakult életforma emberségével, lehetőségeivel, színvonalával és általában minden jellemvonásával a tömegek tetszésével találkozik városban és falun. Magyarok százezrei utaznak Nyugatra és érkeznek vissza azzal a meggyőződéssel, hogy odakint a kapitalista világban talán több a csillogás, mint nálunk, de a fényekből nem jut mindenkinek, megvan ott az árnyék is bőségesen, s élni idehaza mégiscsak jobb. Nyugati turisták százezrei tanulgatnak bennünket, többségük talán több rosszindulattal, mint barátságos érzésekkel, aztán végül is kénytelenek több jót mondani rólunk, mint az ellenkezőjét. Mind nagyobb figyelemmel néznek ránk, mind több tisztelettel. Ha az Egyesült Nemzetek Szervezetét nézzük, egyik legfontosabb bizottságának elnöki székében magyar ember ül. Delegátusaink állásfoglalásaira figyelnek, egy-egy felszólalásinak világvisszhangja van. De hazánk megbecsülésének növekedéséről tanúskodik egyéb nemzetközi kapcsolataink fejlődése is. Mind több ország emeli nagyköveti szintre a képviseletét és kér tőlünk nagykövetet. Megbecsülnek minket, mint egyenjogú társat a kulturális érintkezésben és cserében, kereskedni akarnak velünk, bővülnek a gazdasági kapcsolataink. Nemzetközi megbecsülésünknek hazai helyzetünk, munkánk, sikereink, rendszerünk szilárdsága, iparunk és mezőgazdaságunk, külkereskedelmünk megbízhatósága és teljesítményei adnak alapot és hátteret. Ezért is nagy jelentősége van annak, hogy az új esztendőben fokozzuk termelési eredményeinket, takarékosan, okosan gazdálkodjunk, itthon őrizzük meg a színvonalat, amit elértünk, a világkereskedelemben éppúgy versenyképesek legyünk, mint ahogy fokozott mértékben helyt kell állnunk, s helyt is tudunk állni a népek, nemzetek, országok közötti érintkezés bárminő egyéb területén. A párt és a kormány az ország legképzettebb, legjobb szakembereivel megvizsgáltatta gazdasági életünket, a termelést, irányítást, az értékesítést, a lehetőségek kihasználását és elhanyagolt állapotát, az iparban, mezőgazdaságban, közlekedésben, szállításban, kereskedelemben húsz év alatt, de főleg az utóbbi esztendőkben szerzett jó és rossz tapasztalatokat egyaránt. Nem volt meglepő, hogy találtak hibákat, aránytalanságokat, ferde, káros szemléleteket, még jó indulásból, jó elgondolásokból károsra torzult módszereket is bőségesen ■— ezt az országgyűlésben annak idején, amikor a vizsgálatról szó volt, jelezték. A vizsgálatra szükség volt, ha erről parasztot, munkást, bárkit megkérdeztek, egyértelmű volt a válaszuk. Egyetértett mindenki abban is, hogy a hibákat orvosolni kell. Munkások és parasztok, értelmiségiek, mindenféle foglalkozású emberek, érdekeltek vagyunk az ország természetadta lehetőségeinek minél jobb, minél hasznosabb kihasználásában, a nemzeti jövedelem állandó fokozásában, mert mi vagyunk a nemzet, együttesen az egész nép, s abból kell boldogulnunk, amit ez az áldott magyar föld a reá épített és most már nagy tömegében szocialista gazdasági és társadalomszemlélettel létesített gyárakkal, üzemekkel, szövetkezetekkel, egyéb létesítményekkel összefogott munkánk eredményeképpen megtermelni képes. Legnagyobbrészt a mi dolgunk, hogyan és mennyi értéket termel, mert ha már nem két kezünk munkájával túrjuk a földet, ha szerszámgépek ezrei végzik jobban, pontosabban azt, amit néhány évtizede még kézi erővel kellett mesterkednünk, abból még nem következik az ember kisebb felelőssége , de még kevésbé az ember kisebb lehetősége, hiszen urai vagyunk a gépeknek, tőlünk függ, hogyan boldogulunk velük. Egy ideig érezni fogjuk, hogy az új intézkedések imittamott meghúznak bennünket, de tapasztalni fogjuk a jó munka jutalmazásának , és a nagymérvű szociális intézkedéseknek a kedvező hatását is. A kiegyenlítődés hamarosan meglesz. Eltűnnek az aránytalanságok és látjuk majd, hogy az átrendezett gazdasági szervezet eredményesebben, hasznosabban dolgozik, világosabban fog jelentkezni a becsületesen elvégzett munka megérdemelt jutalma, s bizony nem lesz baj, ha kiütközik a rendetlenség, lelkiismeretlenség, tunyaság szégyene, annak minden következményével. Az évek folyamán, de különösen az utolsó években, amikor már elmondhattuk, hogy a nemzet színe-java és mindenesetre döntően nagyobb többsége egységben fogott öszsze a párt mögött a szocializmus építésében, óriási és az egész világ által gyakran tisztelettel emlegetett ereményeket értünk el. Minden építő munkában van egy pillanat, amikor számba kell venni az eredményeket, megvizsgálni az utat, a módszereket, megkeresni a hibákat, ha voltak, s levonni a vizsgálat tanulságait. Nálunk ez most megtörtént. Még ha itt-ott érezzük is az új intézkedések terhét, egészében kell szemlélnünk célját és hatását. Az ország valóban a miénk, ennek örömét, előnyeit, de terheit és felelősségét is közösen kell viselnünk, ezzel a szemlélettel vágjunk neki az új év feladatainak. Kezünkben, eszünkben, szorgalmunkban, becsületességünkben, a haza iránti hűségben, a szocializmushoz való ragaszkodásunkban, másrészt gyárainkban, bányáinkban, termőföldjeinkben, állattenyésztésünkben, gépeinkben, erőműveinkben, műszereinkben, közlekedési és szállítóeszközeinkben, a tudomány, a kutatóintézetek munkájában és eredményeik felhasználásában van a módja, eszköze, lehetősége és biztosítéka annak, hogy az 1966. év valóban sikerekben gazdag, boldog új esztendő legyen az egész nemzet számára. Kádár János újévi nyilatkozata nemzetközi és belpolitikai kérdésekről Az új év alkalmából a Népszabadság szerkesztősége és a Magyar Távirati Iroda néhány kül- és belpolitikai vonatkozású kérdést intézett Kádár Jánoshoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárához. Alább közöljük a kérdéseket és Kádár János válaszait. KÉRDÉS: A vietnami agreszszió kiterjesztése, a Dominika belügyeibe való beavatkozás, a reakciós, jobboldali erők támadása Indonéziában, a nyugatnémet militaristák nyílt igénybejelentése az atomfegyverekre és más nemzetközi események azt a benyomást keltik, mintha az imperialisták az utóbbi időben magukhoz ragadták volna a kezdeményezést. Mi erről az ön véleménye? VÁLASZ: Az imperializmus a nemzetközi politikában sem tud felmutatni semmiféle, a jövőbe mutató elgondolást. Ilyen terveink csak nekünk vannak, akik a szocializmus, a társadalmi haladás elveit valljuk és a tartós béke megteremtéséért küzdünk. De akinek nincs átfogó terve a jövőt illetően, az a kezdeményező szerepét sem ragadhatja magához. Az imperialista világrendszer válságban van, szorongatja a szocialista világrendszer országainak növekvő ereje, nyomást gyakorolnak rá a gyarmati örökség minden formája ellen küzdő népek és saját dolgozóinak osztályharca, nehezítik helyzetét a vezető kapitalista országok egymás közötti, egyre éleződő ellentétei is. Csak arról lehet beszélni, hogy egyes imperialista hatalmak s különösen az amerikai imperialisták a múlt évben fokozták a népek ellen irányuló, békebontó támadásaikat. A választások idején hangoztatott békeszólamokkal szemben az új elnök kormánya katonai behívókkal szerencséltette az Egyesült Államok polgárait. A nemzetközi jogot, a nemzetek önállóságát, az országok szuverenitását lábbal tiporva, csapatokat szállítottak partra Dominikában, fokozták a »különleges« háborút Dél-Vietnamban, bombatámadások sorozatát intézik a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen s újabban katonai támadással fenyegetik Laosz és Kambodzsa területét és népét. Ázsiában nemcsak háborút folytatnak, hanem felszítják az ellentéteket a gyarmati iga alól felszabadult országok között és országokon belül, ellenforradalmi akciókat szerveznek, bátorítják a népellenes erőket, védelmezik a kolonialista rendszer maradványait Afrikában is; Latin- Amerikában terrort alkalmaznak a haladó mozgalmak ellen. Európában pedig azoknak a nyugatnémet militaristáknak a kezébe akarnak atomfegyvert adni, akik a történelem által régóta véglegesített határok revíziójára törnek. — De az is tény — s ezt az amerikai imperialisták is jól tudják —, hogy e »furkósbot«politikával szemben magában az Egyesült Államokban is növekszik az elégedetlenség és a tiltakozás, s még NATO-beli szövetségeseiket sem tudták egységes akcióra bírni. S ami még fontosabb, a megtámadottakat nem tudták megfélemlíteni, még kevésbé leigázni, mind növekvő ellenállással találkoznak, győzelem számukra nem látható, s mindjobban lelepleződnek a világ közvéleménye előtt. — így értem azt, hogy az imperialisták nem ragadták kezükbe a kezdeményezést. Agresszív cselekedeteik sokkal inkább a szorongatott kalandor hazárd lépéseire emlékeztetnek. KÉRDÉS: Milyen lehetőséget lát a békés egymás mellett élés elvének érvényesítésére a jelenlegi nemzetközi helyzetben? VÁLASZ: A békés egymás mellett élés elve számunkra nem propagandaszólam, nem taktika, hanem egész korunkra érvényes lenini elv, amelynek érvényesítéséért minden körülmények között a mostani nemzetközi helyzetben is lehet és kell küzdeni. Mi abból indulunk ki, hogy a szocialista építőmunkánkhoz békére van szükség, a kommunisták történelmi küldetése, hogy az emberiség érdekében küzdjenek egy újabb világháború megakadályozásáért, azért is, mert a szocializmus eszméjének világméretű győzelméhez nincs szükség háborúra. Az emberiség szerencséjére a világháború immár nem végzetszerűen elkerülhetetlen, a Szovjetunió, a 14 szocialista ország, a gyarmati iga alól felszabadult népek s a kapitalista országok haladó mozgalmai, ha egyesítik erejüket, képesek meggátolni az imperializmust egy új világháború kirobbantásában. — A békés egymás mellett élés elvének érvényesítése megköveteli az imperialista támadások megfékezését. Ennek megfelelően mi teljes mértékben szolidárisak vagyunk az amerikai agresszor ellen küzdő vietnami testvéreinkkel és minden, az imperialisták által megtámadott néppel, s tőlünk telhetően támogatjuk őket. Ugyanakkor hívei vagyunk a vitás nemzetközi kérdések politikai, tárgyalások útján való megoldásának. Normális viszonyra, a kapcsolatok bővítésére törekszünk a kapitalista világgal is, ideértve a hozzánk közelebb eső európai országokat s a távoli Amerikai Egyesült Államokat is. A mostani helyzetben félreértések is adódnak a békés egymás mellett élés értelmezésében. Mi tudjuk, s a kapitalista országok kormányainak is meg kell tanulniuk, hogy a béke oszthatatlan, képtelenség azt feltételezni, hogy miközben bombáznak egy szocialista országot, más szocialista országokkal fejleszthetik politikai kapcsolataikat. A népeknek pedig tudniuk kell, hogy a békés egymás mellett élés elvét és gyakorlatát rá kell kényszeríteni az imperialistákra, s ebben nemcsak a kommunistáknak van feladatuk, hanem minden embernek, aki bármilyen okból ellene van a háborúnak, a Föld bármely részén éljen is. KÉRDÉS: Milyen lehetőségek nyílnak ebben a helyzetben a Magyar Népköztársaság nemzetközi tevékenysége számára, hogyan hasznosíthatjuk ezeket a lehetőségeket? VÁLASZ: A Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye 1965-ben is erősödött. Ezzel együtt külpolitikai tevékenységének lehetőségei is tovább növekedtek. — A nemzeti önbecsülést fel nem adva is jól tudjuk, hogy nekünk, mint kis országnak, nincs döntő befolyásunk a világpolitika alakulására. Mégis, hála népünk politikai és az építésben elért sikereinek, szocialista társadalmi rendszerünknek, szavunk súlya növekszik a nemzetközi életben, s ezt mi mindenkor a szocializmus, a haladás, a béke javára fordítjuk. A múlt évben bővítettük kapcsolatainkat és együttműködésünket a Szovjetunióval, az európai szocialista országokkal, távol-keleti szocialista országokkal, elsősorban a Vietnami Demokratikus Köztársasággal. Bővültek kapcsolataink az európai kapitalista országokkal, közöttük jelentősebb politikai lépéseket realizáltunk Ausztriával, Franciaországgal és Angliával is. Tovább fejlődtek kapcsolataink Ázsia, Afrika országaival, Latin-Amerikával. Növekedett szerepünk a különböző nemzetközi szervezetekben, közöttük az Egyesült Nemzetek Szervezetében, ahol kormányunk álláspontját képviselő külügyminiszterünk ismert fellépésével széles körű elismerést vívott ki, és a legutóbbi ülésszakon, a mi képviselőnk töltötte be az I. számú politikai bizottság elnöki tisztét. Az 1966-os esztendőben is szándékunkban áll és kötelességünk is, hogy hasonló szellemben tovább folytassuk és szélesítsük a Magyar Népköztársaság külpolitikai tevékenységét. Hazánk képviselőire a nemzetközi politikában az a megtisztelő szerep vár, hogy minden területen növekvő aktivitással tevékenykedjenek és önálló kezdeményezéssel is működjenek közre a szocializmus, a béke javára, a vitás nemzetközi kérdések megoldása érdekében, szoros együttműködésben a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés tagállamaival, valamennyi szocialista országgal, a haladás minden erejével. KÉRDÉS: Hogyan látja a szocialista országok együttműködésének eredményeit és távlatait, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének problémáit, s ezek hatását a jelenlegi nemzetközi helyzetre? VÁLASZ: Mint ismeretes, az utóbbi években a nemzetközi kommunista mozgalmon belül és a szocialista országok együttműködésében is új problémák merültek fel. Mivel e kérdések rendkívül fontosak, mi nagy figyelmet fordítunk rájuk. Jómagam 1965-ben részt vettem a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének varsói ülésén, jártam a Szovjetunióban, Jugoszláviában, Mongóliában, s több, itthon folytatott nemzetközi tanácskozáson is sok személyes tapasztalatot szereztem. Az igazsághoz híven meg kell mondani, hogy a vita tovább folytatódott, az összes szocialista ország és az összes kommunista párt egységét nem sikerült megteremteni. Mégis kijelenthetjük, hogy a múlt évben fejlődött, erősödött a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom, a haladó erők kapcsolata és együttműködése. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egységtörekvések erősödtek az egységbontó szakadárok pedig mindinkább magukra maradnak. — Ez most a helyzet. A szocialista országok együttműködése mind a Varsói Szerződésnek, mind a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának a keretében és azon kívül is fejlődött. Viszonyunk a Szovjetunióval és a szocialista országok többségével zavartalan, internacionalista és testvéri. Javulnak kapcsolataink olyan szocialista országokkal is, amelyekkel egyes kérdésekben fennálló nézeteltéréseink korábbról ismertek. A szocialista országok egységének, együttműködésének nemzetközi politikai je-lentősége felbecsülhetetlen, hiszen ez az egység szocialista vívmányaink, a népek szabadságharcának és a világbékének legfőbb védelmezője a nemzetközi imperializmus agresszív erőivel szemben. Ugyanígy, ha egységünk nem teljesíti az imperialisták ezt