Magyar Nemzet, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-01 / 26. szám

« Magyarjonzet ]] A HAZAFIAS N­ÉP FRONT LAPJA Beszédes számok, nagy feladatok Képviselőink az elmúlt hó­napban alapos mannát végez­tek. Jó értelemben amolyan év eleji hajrát, helyesebben mondva, jó év eleji ütemet mutat munkálkodásuk. Ja­nuár első napjaiban az ország­­gyűlés bizottságaiban kezdték és a hónap végén a parlament plénumán fejezték be az idei költségvetés csiszolását, végső formába öntését. Nem volt könnyű dolguk, s nagyon sok volt a mondandójuk. A harmadik ötéves terv első évéről van szó. Jó ágyat kel­lett tehát vetni a magnak, s emellett az idén már érvénye­sülni kezd a gazdaságirányí­tási rendszer reformjának né­hány eleme is. Az 1966. évi népgazdasági terv fő célja a termelés és a gazdaságosság növelése mellett a népgazda­ság egyensúlyának szilárdítá­sa. Ennek megfelelően az ipar mérsékelt, négy—hatszázalékos termelés növekedésével szá­molunk, s a hangsúly a minő­ség javításán, a műszaki fej­lesztésen, az export fokozásán és a jobb, arányosabb készlet­­gazdálkodáson van. A mező­­gazdaság termelésének vár­ható növekedése valamivel magasabb az elmúlt évek fej­lődési üteménél — öt­, öt és fél százalék —, s ez is reális. A képviselőknek is ez volt a véleményük, s a vitákban is ennek adtak hangot egy, vagy több lépéssel azonban tovább­mentek : kiléptek a számok szigorú világából és a felada­tok megoldásához kerestek, ta­láltak­­jó módszereket, alkal­mas eszközöket. Ha azt mon­danám, hogy imitt-amott fel­villant valami kevés, megbo­csátható elfogultság is, kinek­­kinek szakmája szerint —nem vétenék akkor sem az igazság, a képviselők objektivitása el­len. Tiszta szándék, az ország érdeke vezette a mezőgaz­dászt, amikor a járulékos be­ruházásokat sürgette, az egye­temi tanárt, amikor a műve­lődésre szánt forintok rendel­tetésszerű felhasználása mel­lett emelt szót, a mérnököt, amikor a gyárakban dolgozó tervezők és a kutatóintézetek tudósainak harmonikus­­►fri­gy ét« tartotta jónak.­­ A választópolgár minden tisztelete azé a képviselőé, az iránt van bizalommal, aki a jo­gos érdekeknek szószólója, és ha somogyi­­ Somogynak min­dig többet szeretne juttatni. A fővárosi tanács elnöke is ezért kapott olyan nagy tap­sot beszéde után a budapesti képviselők oldalán, mert a szí­vükből szólott Somogy, vagy Budapest szeretete természe­tesen nem jelentheti és nem is jelenti egyetlen törvényho­zónál sem, hogy nem tud a helyi érdekek fölé emelkedni és nem tudja országos mérték­kel mérni a nemzeti jövede­lem bevételeit és kiadásait, a milliárd forintok igazságos el­osztását De ahogyan sok érv és ellenérv, vélemény és ellen­vélemény összeütközéséből, harcából születik meg a rész­érdekek egysége, úgy van szük­ség az országgyűlésben is — egy törvény megalkotásánál — a megyéket, a különböző hiva­­­tásokat szakmákat és foglal­kozásokat képviselők őszinte, nyílt és olykor az elfogultsá­got sem takaró vitájára. Ettől lesz jó a költségvetés, ebből támad mellette olyan egyetértés, amely ésszerű ta­karékossággal a forintokat jó helyre juttatja. Ahol jól ka­matoznak. Év eleji hajrának mondtam országgyűlési képviselőink ja­nuári tevékenységét. A hajrá szó mindenképpen jó értelem­ben szerepel. Nem kapkodó sietség valam­­iféle hátrány behozása van mögötte, hanem a szó igazi értelmében jó üte­met, s egyben előrelátást je­lent. Az esztendő feladatainak­ alapos és pontos meghatározá­sát, éppen azért, hogy az év végén ne legyen hajrá. Ne ak­kor kelljen majd az iparban, a mezőgazdaságban, a közle­kedésben, a kereskedelemben éjt nappallá tenni, december utóján —, hogy a kassza egyezzen. A költségvetési vita szóno­kai előre gondolkodtak. Az ipar műszaki fejlesztéséről, az exportnövelő feladatokról úgy tanácskoztak, hogy már előre jelezték: figyelni kell, előre kell tudni, hogy mlyen ter­méket keresnek a hazai és a külföldi piacon. Ehhez kell mérni és igazítani az ipar be­ruházásait. Ezért is kell szo­rosabbra vonni a tudomány és a termelés kapcsolatát, hogy aztán hónapok múlva ne el­avult, divatjamúlt termékek­kel jelentkezzünk, amelyeket senki sem vásárol. A mező­­gazdaság tennivalóiról szólva olyan megállapodás született, hogy már jó előre számolni kell a termőre forduló szőlők­kel, gyümölcsösökkel, s a já­rulékos beruházásoknak lépést kell tartaniuk a termésnöve­kedéssel. Gépek, gépek — és ez a panasz már elég sűrűn ismétlődik — gépalkatrészek kellenek a falunak, mert a mezőgazdasági nagyüzem csak a nevében marad nagy, ha köz­ben kisparaszti módszerekkel végzi a növényápolást, a szál­lítást, de olykor még a beta­karítást is. A feladatok reálisak és meg­valósíthatók — állapították meg a képviselők. A költség­­vetés jó, szolid, számai nem az egeket verik, onnan kérve támogatást, hanem a valóságot jelzik. Magunktól — a mun­kástól, a paraszttól,­ a gyár­igazgatótól, a kereskedőtől, a tudóstól, egyszóval a dolgo­zóktól — várjuk, hogy a kü­lönböző rovatokat életre kelt­ve, a számokba életet lehelve, jó legyen az év végi egyenleg. Mindenkin múlik, hogy mi lesz az elképzelésekből, a jól megfontolt és véghezvihető tervekből. Természetesen fo­kozottabb felelősség hárul a vezetőkre. Dr. Tímár Mátyás pénzügy­­miniszter, a költségvetés gaz­dája, expozéja végére hagyta a következő mondatokat: »Ter­veink végrehajtásában a leg­nagyobb feladatok a vezetők­re hárulnak, mind az állam­apparátus intézményeinél, mind a vállalatoknál. Rajtuk áll, hogy kihasználják azokat a hatalmas lehetőségeket, amelyek a szocialista rend­szerben, a tömegek munkájá­ban rejlenek. Bízunk abban, — mondotta —, hogy a múlt évben végrehajtott intézkedé­sek következetes továbbfej­lesztése, a gazdaságirányítás rendszerében tervezett és fo­kozatosan megvalósuló refor­mok, a harmadik ötéves terv és távlati programjaink kidol­gozása megértésre találnak és ennek nyomán a következő ötéves szakasz, de már az 1966-os év is növekvő ered­ményeket hoz népünk számá­ra.­Az országgyűlés a benyúj­tott költségvetést — bizonyos módosításokkal — megszavaz­ta, törvényerőre emelte. A nemzet — ha fogalmazhatunk így — tudja, hogy 1966-ban mennyi lesz várhatóan a be­vétele, a jövedelme, és meny­nyit, mire kell költenie. Mil­­liárdokról van szó, okosan kell gazdálkodni. Az esztendőből kereken tizenegy hónap van hátra, s ha a munkát jól be­osztjuk, képviselőinkhez ha­sonlóan tempósan dolgozunk, akkor az év utója remélhetően nem a gyárakban, a mezőgaz­daságban sürget majd hajrát, hanem az életszínvonal emel­kedését hozza magával. Éry József Az amerikaiak újból megkezdték Észak-Vietnam bombázását A szovjet kormány nyilatkozata A krís politikai helyzet • ISMÉT MEGKEZDŐDTEK A BOMBÁZÁSOK a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Harminchét napos szünet után az amerikai repülőgépek újból támadták a VDK lakott területeit. Erre a lépésre különböző jelekből egy ideje számí­tani lehetett. A napokban, midőn Johnson elnök zárt ajtók mögött tanácskozott kormányának tagjaival és a törvényhozás vezetőivel, a hírügynökségek úgy értesültek, hogy megtörtént a döntés a bombatámadások újrakezdéséről, jóllehet a háborús politika fokozása ellen nemcsak a közvélemény köréből hang­zanak el tiltakozások, hanem a törvényhozók és politikusok részéről is. Legutóbb szombaton fejtette ki Morse szenátor, hogy Johnsonnak nincs felhatalmazása hadüzenet nélkül hábo­rúzni Indokínában. Az amerikai és nyugati hírmagyarázók egyelőre még azt találgatják, hogy a légitámadások megindí­tása az indokínai háború kiszélesítését jelenti-e, mindenesetre az MTI washingtoni tudósítója utal azokra a közismert ter­vekre, amelyeket a Pentagonban dolgoztak ki és a hadvezetés­sel igen közeli kapcsolatban álló Stennis szenátor vasárnapi nyilatkozatában megszellőztetett, a VDK ipartelepeinek, kikö­tőinek elpusztítása. A háború kiterjedésének súlyos kockázatát magában rejtő amerikai lépés agresszív jellegén jottányit sem változtat az az indokolás, amellyel Johnson elnök vagy bármelyik amerikai diplomata el akarja fogadtatni a világgal egy független ország lakott területeinek barbár bombázását, emberi és anyagi érté­kek pusztítását. Most látni igazán, mit ér az amerikaiak állító­lagos békés szándéka, amit diplomáciai offenzívájukkal sze­rettek volna demonstrálni. Ho Si Minh, a VDK elnöke a ma­gyar államfőhöz intézett üzenetében leszögezte, hogy a viet­nami nép mindenkinél jobban óhajtja a békét, amely csakis a VDK kormányának négypontos programja alapján, a VDK elleni amerikai agresszió megszűntetésével állítható helyre. Mint az MTI londoni tudósítója jelenti, az angol politikai köröket nem érte váratlanul a bombázások újrakezdése, mivel Johnson elnök ez irányú szándékáról már a múlt hét végén tájékoztatta a Washingtonban tartózkodó Stewart brit külügy­minisztert és Healey hadügyminisztert. A Guardian hétfői ve­zércikke az amerikai elnök múlt heti­­bizalmas közlésének* ismeretében .Johnson a szakadék szélén* című vezércikkében a következő figyelemre méltó sorokat írta:­­A bombázás fel­újításával mindkét félnek roppant nehéz lesz még a jelenlegi rossz helyzethez is visszatérni. Ebben az esetben az amerikai kormány talán jóvátehetetlenül elkötelezi magát olyan irány­vételre, amelytől Mansfield szenátor és társai féltek, amelynek veszélyére figyelmeztettek: a háború végeláthatatlan kiterjesz­tésére és fokozására, ami újabb , újabb amerikai katonai erők bevetését fogja megkövetelni és általános háború felé vezet az ázsiai kontinensen* — Az amerikai agresszorok eldobták a »békeoffenzíva* szánalmas álarcát — írja »Esztelen lépés« címmel az Izvesz­tyija hétfő esti számában V. Kudrjavcev, a lap szemleírója azzal kapcsolatban, hogy az amerikai légihaderő 37 napos szü­net után újra megkezdte a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság területének bombázását.­­ A washingtoni kormánykörök ezzel az esztelen lépé­sükkel kihívják maguk ellen a világ közvéleményét és az ame­rikai közvélemény jelentős részét — folytatja a szemleíró. — Tiszta ostobaság ugyanolyan eszközökkel keresni a kiutat a zsákutcából, mint amelyek az Egyesült Államokat a kilátásta­lan helyzetbe juttatták. E politika következménye csak az le­het, hogy az Egyesült Államok teljesen elveszíti tekintélyét — amire pedig Washingtonban olyan nagy gondot fordíta­nak —, és nem bíznak többé abban, amit az Egyesült Államok mond. A világ most még jobban tudja, mint eddig, hogy ami­kor Washingtonban „békéről“ beszélnek, az voltaképpen a há­borút jelenti. — A szovjet közvélemény megbélyegzi a tűzzel játszó amerikai agresszorokat — írja befejezésül Kudrjavcev. A szovjet kormány nyilatkozatban ítélte el az újabb agressziót A Szovjetunió továbbra is megadja a szükséges támogatást a VDK-nak Moszkvából jelenti a TASZSZ. A TASZSZ ismertette a szov­jet kormány alábbi nyilatko­zatát:­­ Január 31-én az Egyesült Államok légi hadereje újra megkezdte a barbár bombázá­sokat a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság területe ellen. Bombákat dobtak Dong Hai és Minh városokra, valamint más lakott helységekre. Az amerikai légi haderő tá­madásainak felújítása Észak- Vietnam békés városai és fal­vai ellen azzal párhuzamosan, hogy széles méretek között bontakoznak ki a hadművele­tek Dél-Vietnamban, még job­ban kiélezi a nemzetközi hely­zetet.­­ A Vietnami Demokra­tikus Köztársaság kormánya, a háború beszüntetésére töre­kedve, a napokban ismét be­bizonyította, hogy hajlandó a vietnami probléma igazságos, a vietnami nép érdekeinek megfelelő megoldására. Január végén Ho Si Minh elvtárs, a VDK elnöke üzenettel fordult sok ország állam- és kormány­főihez. Üzenetében kijelentet­te, hogy ha az Egyesült Álla­mok kormánya valóban békés rendezést akar, akkor el kell ismernie a VDK kormányának az ismert négy pontban fog­lalt álláspontját, és ezt konk­rét lépésekkel kell alátámasz­tania; véglegesen és minden feltétel nélkül be kell szün­tetnie a bombázásokat és min­den egyéb katonai lépést a VDK ellen. Csak ily módon le­het kilátásba helyezni a viet­ nami kérdés politikai megol­dását . Az a körülmény, hogy az amerikai légi haderő két nap­ra rá, hogy a VDK államfője új kezdeményezéssel lépett fel, újra megkezdte a támadáso­kat a VDK területe ellen, azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok valójában nem akar­ja a vietnami háború beszün­tetését és az Egyesült Államok úgynevezett­­békekezdemény­e­­zése«a diplomáciai húzás volt, amely a világ közvéleményé­nek félrevezetését célozta és arra irányult, hogy előkészít­sék a vietnami nép elleni ag­resszió további kiszélesítését.­­ Ha az Egyesült Államok valóban békét akar, mint han­goztatja, akkor vajon a bom­bázások felújítása a megfelelő módszer olyan légkör megte­remtésére, amely kedvező a vietnami politika rendezésé­hez? Bárhogyan is értékelte az Egyesült Államok kormánya a Vietnami Demokratikus Köztársaság álláspontját, sem­mivel sem lehet igazolni az újabb agressziós lépéseket, amelyek lábbal tiporják a nemzetközi jog elveit, az em­beri morál elemi szabályait.­­ A vietnami nép harca nemzeti szabadságáért az egész haladó emberiség szív­ügye. Óriási jelentőségűvé válnak az összes szocialista or­szágok, az összes antiimperia­­lista és haladó erők egyesült erőfeszítései a harcoló Viet­nam megsegítése céljából. In­ternacionalista kötelességéhez híven a Szovjetunió továbbra is megadja a szükséges segít­séget és támogatást a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ságnak. — Ne essenek tévedésbe az Egyesült Államoknak azok a körei, amelyek a vietnami há­borúért, a vietnami nép elleni agresszió újabb lépéseiért fe­lelősek! Nem tudják megtörni a vietnami nép akaratát, szi­lárd elhatározását, hogy meg­védi szabadságát, függetlensé­gét, hazája egységét. Nem le­het kétséges, hogy a Vietnam elleni amerikai agresszióra el­kerülhetetlen kudarc vár; az igazságos ügy, amelyet a viet­nami nép hősiesen védelmez, diadalmaskodni fog. 87 napos tank­ után Újra bombázzák a VDK területét Amerikai harci repülőgépek harminchét napos szünet után hétfőn ismét folytatták az Észak-Vietnam elleni légi­agressziót. Külföldi újságírók előtt egy saigoni szóvivő elő­ször is kijelentette, hogy az alább következő közleményen túl semmilyen kérdésre nem válaszol, aztán közölte, hogy­­a dél-vietnami miniszterel­nök és az Egyesült Államok nagykövetének nyilatkozata szerint amerikai repülőgépek hétfőn reggel Észak-Vietnam­­ban kijelölt célpontokat tá­madtak­. Nyugati hírügynökségek az amerikai kormány durva ag­ressziós lépését előre megjó­solták. Először is azzal, hogy a Washigtonban folyó non­stop kormánytanácskozásokon Johnsont az Észak-Vietnam el­len intézett támadások felújí­tása felé sodorják, s hogy Johnson elvileg már előzőleg eldöntötte ezt a kérdést. Más­részt azzal, hogy a washing­toni kormány értesítette szö­vetségeseit közeli terveiről. Vasárnap este ugyanis Abdul Rahman malaysiai miniszter­elnök kijelentette: az ameri­kaiak máris megmondták neki, hogy hamarosan bombázni fognak Észak-Vietnamban. Öt gépet lelőttek A hétfői amerikai bombatá­madásban a 7. flottához tarto­zó Ranger és Kitty Hawk anyahajó, valamint a légierő gépei vettek részt. Az első gé­pek reggel 9-kor szálltak fel a Rangerről. A légierő gépei Thanh Hoá­­tól 32 kilométernyire északra egy kompkikötőt, 40 kilomé­ternyire Vinh várostól délre pedig folyami uszályokat tá­madtak. A Ranger gépei Észak-Vietnam fölött két tá­madást hajtottak végre, és bombáikat Dong Hoá várostól délkeletre egy hídra, valamint a várostól 32 kilométernyire északnyugatra fekvő Quang Khe kikötőre dobták. A beje­lentés szerint a behatoló ame­rikai gépek a légelhárítás igen heves tüzébe kerültek és egy gép Dong Hai közelében a­ tengerbe zuhant, pilótáját azonban megtalálták és az anyahajók vitték. A bomba­­támadások közben a látási vi­szonyok rosszak voltak, ennél­fogva az okozott pusztítás részleteit az amerikai szóvivő nem közölte. Hanoiban jelentést tettek közzé a hétfői amerikai légi­agresszióról. A vietnami rádió bejelentette, hogy amerikai su­gárhajtású vadászgépek több hullámban barbár bombatá­madást intéztek és fedélzeti tüzet zúdítottak San La, Thanh Hoa, Nghe An, Ha Tinh és Quang Binh tartomá­nyok lakott vidékeire. A fel­fegyverzett lakosság és a fegy­veres erők megtorolták a ban­ditatámadást: Quang Binh, Ha Tinh és Nghe An tartomány fölött — nem végleges meg­állapítás szerint — öt ameri­kai gépet lelőttek és még töb­bet megrongáltak, Quang Binh tartományban például már az első lövésekkel sikerült földre vinni egy A­ 1-es lökhajtá­­sost, amelynek pilótája kata­pultált és a tengerbe zuhant. Amikor a többi amerikai gép a pilóta segítségére ment, egy másik amerikai gép is kigyul­ladt, majd lezuhant a légel­hárítás tüzében. Ha Tinh tar­tományban egy F—105-ös su­gárhajtású gép alig valamivel azután zuhant le, hogy kiol­dotta bombaterhét. Két lök­­hajtásos gépet — közöttük egy A—4-ast — lőttek le Nghe An tartományban. Mint Hanoiban bejelentették, ezekkel együtt 857-re emelkedett az Észak- Vietnam fölött lelőtt amerikai gépek száma. Heves harcok Dél-Vietnamban A harcok Dél-Vietnam terü­letén is fokozódó hevességgel folynak tovább. Az első ame­rikai légi gyorshadtest főhadi­szállásán bejelentették, hogy valószínűleg teljesen megsem­misült az a dél-vietnami rend­őregység, amelyet a Da Nang­­tól 88 kilométernyire délre eső dombvidéken a partu­zánerők körülzártak. A dél-vietna­miakkal együk, néhány ame-

Next