Magyar Nemzet, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-24 / 46. szám
Csütörtök, t1z. február 2 4.) Gyimesi Ferenc Trichogeisterbern Minden úgy történt, ahogyan Krisztinka remélte: a vállalat vezetősége hozzájárult ahhoz, hogy a vidéki kirendeltségről egy évre áthelyezzék a budapesti központba. -Mint a kirendeltség gyors- és gépírónője, mindenkor kiérdemeltem feletteseim elismerését és megbecsülését. Egyedülálló nő vagyok, s egyetlen célom, hogy tovább fejlesszem szakmai tudásomat. Ennek érdekében tízhónapi állandó budapesti tartózkodás szükséges számomra. Kérem a vállalat vezetőségét ...« Többek között ez állt abban a levélben, amelyre ma érkezett meg a kedvező válasz. Az áthelyezés szeptember huszadikán érkezett meg, s Krisztikának október elsején kellett jelentkeznie a központban. Ezen a napon — szeptember húszadikán — gyönyörű idő volt, egészen nyárias. A nap tiszta ezüstfénnyel ragyogott a kisvárosra és az égbolt olyan kék volt, amilyen csak egészen derült szeptemberi napokon szokott lenni, amikor a levegőben semmi pára sincs és tikkasztó hőség sem sápasztja meg a déli órák verőfényét. — Most kezdődik a ■vérnaszszonyok nyara — jegyezte meg a könyvelő, aki néhány pillanatra megállt a nyitott ablaknál és kinézett az utcára, amelyet nyíló szalinák szegélyeztek. — Palika, igazán nem illik ilyen célzást tenni — szólt rá tréfás sértődöttséggel Krisztinka, mert azt hitte, hogy a könyvelő az ő boldogságára céloz. A boldog nap azonban problémákat is hozott Krisztinka számára. Azaz már csak egy volt hátra, de a legnagyobb. Még nem tudta, hogy ezt hogyan oldja meg, pedig ez már nem is csupán probléma, hanem szívügy volt számára, egyetlen szívügye. Krisztinka harminchét éves volt akkor, rendesen, kereső, gondtalan nő, aki megengedhette magának, hogy sokat költsön öltözködésre és külseje ápolására. Arca egészem csinos volt, s akik ismerték, csodálkoztak, hogy nem ment férjhez. De Krisztinka nem akart. Egyszobás, szépen bútorozott lakása volt, sok képpel, szőnyeggel, szép függönyökkel ,és ízlésesen összeválogatott csecsebecsékkel. A magányos nő most ebben a szép lakásban járkált ideoda, mintha búcsúzkodna. Azután, talán már tizedszer, megállt a hatalmas akvárium előtt, amely az ablak közelében volt elhelyezve, legalább tízféle, jól gondozott és szépen tenyésző szobanövény között, regényes, de finoman elrendezett környezetben. Csüggedten, majdnem sima állt meg, az akvárium előtt. Még most sem tudta, hogy ezzel mit csináljon, míg távol lesz. Az ambassós lala, a kis indiai üvegsügér, éppen akkor úszott elő a vallisneria szárai mögül, egy pillanatra megállt az üvegfalnál és átlátszó testében megmutatta picike szívét. Azután jöttek lebegve a kék xiphophorusok, a piros farkú, piros-kék csíkos testű kínai paradicsomhalak és a furcsa alakú pterophyllum, a vitorlás halacska. Jöttek, jöttek lebegve, megmegálltak, majd elvillantak a kristálytiszta víz növényeinek zöld, sejtelmes rejtekei felé. Az akvárium minden lakója ott úszkált fátyolos szeme előtt, mintha valamilyen titokzatos áramlat fölbolygatta volna csendes életüket. Legalábbis Krisztinka úgy látta, hogy kedvenc halai most nyugtalanabbak, mint máskor. Pedig ő volt nyugtalan, s e szokatlanul nyomott hangulatban, amely a boldog nap legutóbbi óráiban az akvárium előtt megülte szívét, környezetét látta másmilyennek, fölkavartnak és vádaskodónak, amiért ő elmegy. S mintha a kis indiai üvegsügér akarna beszélni mindnyájuk nevében, minduntalan az üveg mellé úszott, s parányi szíve úgy lüktetett az átlátszó testben, hogy azt már nem lehetett sírás nélkül nézni... Valahol mégis el kellett kezdenie. Átment a szomszéd lakásba, ahová majd a szobanövényeit helyezi el a pesti tartózkodás idejére, s megkérdezte, hogy a növényekkel együtt nem fogadnák-e be az akváriumot is. De a szomszédok elhárították azzal, hogy télen hideg a lakásuk, napközben nincsenek otthon és csak este fűtenek be. Krisztinka már arra gondolt, hogy mégis a kolléganői közül kér meg valakit, de ezt csak a legvégső esetben akarta megkockáztatni, mert tudta, hogy a kirendeltségein, a háta mögött úgy emlegetik az ő akváriumát, mint egy vénlányos bogarat, amelyből minduntalan gúnyt csinálnak. Nem, ezt még későbbre hagyja. Estefelé eszébe jutott egy régi ismerőse, egy öreg nyugdíjas felesége, akivel évekkel azelőtt mosatni szokott. Magányos emberek, sok állatot nevelnek, hátha befogadják a halait, hiszen szívesen megfizet a gondozásukért. Még emlékezett, hogy hol laknak, s fél óra múlva már benyitott az öregekhez. A néni mindjárt megismerte, és szívesen fogadta. Krisztinka rögtön elmondta, hogy miért jött. „ — Lehet, lehet — mondta az öregasszony és az urára tekintett, aki kint ült a konyhában és egy tányéros mérleget javítgatott. Krisztinka megörült és most már jobban szétnézett a világos, rendes szobában, hogy hol volna legmegfelelőbb hely az akvárium számára. Közben arra is gondolt, hogy előre megszerettesse halacskáit az otthont adókkal. Van közöttük egy ambassás fala, amelyiknek átlátszó a teste és még a szívét is látni, ahogyan dobog. Azután neonhalak, amelyikek világítanak, meg egy egész sereg xiphophorus, amelyiknek kard alakú a farka. Majd meg tetszik látni, milyen kedvesek és gyönyörűek. — Jó, jó — mondta egykedvűen a néni. — Mik vannak közöttük? — mozdult be rájuk az öreg nyugdíjas. — Neonhalak, meg kard farkúak — felelte készségesen, de ijedten Krisztinka, mert az öreg hangjából rosszat kezdett sejteni. — Az előbb valamilyen más neveket mondott — Ja... Ambassois lala, meg xiphophorus. .. Az öreg föl sem nézett a mérlegről, úgy dobta oda: *— Hát azok nem kellenek. Krisztinka torka annyira elszorult az öreg szívtelenségétől, hogy nem tudott megszólalni. Ráadásul az asszony is megfordította a dolgot. — Nem lehet, nem lehet. A papa nem akarja. Krisztinka a konyha felé nézett, hátha az öreg még megszánja. De a nyugdíjas éppen valami cifrát mondott a mérlegre, majd egy kis hallgatás után visszatért a tárgyra. — A ponty, az hal. A jó zsíros tükörponty. De azok a ... Hinnye, hogy micsoda kacskaringós neveket tudnak kitalálni! — Akkor most mit tegyek? — kérdezte kétségbeesetten Krisztinka.— Nem lehet, nem lehet — ismételgette az asszony. Krisztinka indulni akart és arra gondolt, hogy mégis kénytelen lesz a kolléganőkhöz fordulni. De akkor az öreg megszólalt a mérleg fölött: — A harmadik utcában lakik egy bolond, próbálja meg ott. — Bolond? — kérdezte ijedten Krisztinka. — Úgy értem, hogy az is ilyen halakkal vacakol. Több sem kellett Krisztinkának. Jókedvűen ugrott föl a székről. — Harmadik keresztutca balra — morogta az öreg. — Pirosra festett ház, közvetlenül a borbély mellett. Már sötétedett, amikor Krisztinka benyitott a pirosra festett ház kapuján és becsengetett az ajtón. Várt egy darabig, azután ismét csengetett. — Jövök már, jövője kérem — hallatszott bentről egy nem éppen barátságos férfihang, majd meggyulladt az előszobás lámpa, széthúzódott az üveges ajtó függönye és egy férő feje hajolt az üveghez. — Kit tetszik keresni? — önt keresem. A nevét nem tudom, de önt kettesem. A férfi kinyitotta az ajtót. —* Mit óhajt, kérem? — Ugye, ön foglalkozik akvarisztikával? — kérdezte Krisztinka. — Igen. Azért jött? Tessék bejönni — mondta most már sokkal barátságosabb hangon a férfi. Azzal betessékelte Krisztinkát egy rendetlen, de nem barátságtalan szobája, amelyben három gyönyörű akvárium állt. — Kelemen Krisztina vagyok — mutatkozott be kedvesen Krisztinka. — Doktor Mészáros Jenő. Krisztinka csak most nézte meg jobban a férfit. Negyvenöt éves lehetett, papucsot és pongyolát viselt, mint aki már nem várt látogatót. Feje már erősen kopaszodott, nagy szeme kissé vizenyős volt és arcán puhaság látszott. — Elnézést kérek a zavarásért, de számomra nagyon fontos ügyben jöttem — mondta feszélyezetten Krisztinka. — Én kérek elnézést, hogy ilyen rendetlen környezetben fogadom — udvariaskodott a férfi. — De magányos embertől ezt nem lehet rossznéven venni. Foglaljon helyet. — Magányos? — kérdezte zavartan Krisztinka és leült. Én is magányos vagyok. És nekem is vannak dalaim. Ezért jöttem. — Azután elmondott mindent a férfinek. — Kérem, a legnagyobb örömmel segítek magán — mondta rá készségesen a férfi. — Nálam jó helyen lesznek, szakszerűen gondozom majd őket. — Fölállt és az akváriumokhoz lépett. — Nézze meg a gyűjteményemet, micsoda példányok, önnek is van szumátrai díszmániája? — Nincs, de ismerem — állt Krisztinka a férfi mellé. — Pontius terazona. — Hiszen maga szakértő! Vagy itt van a malabári dánió... Danio malabaricus. — Ilyen nekem is volt, de elpusztult. Nem tudom, miért, de azt nem szerettem. Gyönyörű ez az edehomia crassipes. — Maga is a latin neveket használja? — nézett elismerően Krisztinkára a férfi. — Vízi jácint... így csak egy tógazdaságban hívják. — Krisztinkén hagyta a tekintetét. — Szóval, maga is magányos? — Egészen egyedül élek. — Azaz nem élünk egyedül. A halak nagyon jó barátok. Néhány percig még beszélgettek, aztán Krisztinka elbúcsúzott. Az elutazása előtti napon triciklin átszállíttatta az akváriumot a férfi lakására és megnyugodva utazott föl a fővárosba. Egy hét múlva levél jött Krisztinkétől, amelyben kedves halacskái iránt érdeklődött. A férfi azonnal válaszolt és megnyugtatta Krisztinkát. Ettől kezdve hetenként váltottak levelet, karácsony előtt egy héttel pedig Krisztinka személyesen állított be a férfi lakására. Nagy csomag eledelt hozott a halak számára, a férfit pedig megajándékozta egy üveg finom konyakkal és egy csomag külföldi cigarettával. A konyakból Krisztinka is ivott egy pohárral, sőt a férfi kedvéért — életében először — elszívott egy cigarettát. Egy óráig tartózkodott a férfi lakásán, s amikor elköszönt, a férfi hálásan szorongatta a kezét . Hát ez nagyon kellemes este volt. Kár, hogy már elmegy. — Ha nem ,zavarom, majd ezután is írogatok — mosolygott zavartan Krisztinka. — Boldogan várom a leveleit — kedveskedett a férfi. Az egy év hosszú volt, de elmúlt. Krisztinka boldogan utazott haza, és másnap estefelé már triciklit fogadott, hogy hazahozzák az akváriumot. — Nem is tudom, hogyan háláljam meg magának, hogy ennyi ideig törődött a halaimmal — mondta zavartan a férfinek. — Szóra sem érdemes — hárította el a hálálkodást a férfi. Egy alacsony asztalka mellett ültek és az akváriumok lakóiban gyönyörködtek. Krisztinka lassan kinyitotta retiküljét, elővett belőle egy dobozt és a férfi felé nyújtotta. — Nem fizetségképpen, hanem hálám jeléül, fogadja el ezt tőlem. A férfi fölnyitotta a dobozt. Egy ezüst cigarettatárca feküdt benne, amelynek fedelére egy hal volt vésve, egyik sarkában pedig a férfi monogramja díszlett. Krisztinka zavartan figyelte a férfit. — Maga milyen kedves és milyen könnyelmű! — kiáltott föl a férfi. — De ezt nem utasíthatom vissza. Ez emlék. — Igazán olyan csekélység az egész — mosolygott Krisztinka. — Várjon csak! — ugrott föl hirtelen a férfi. — Ezt viszonozni kell. — Azzal az akváriumokhoz sietett, kezébe vette a pici merítőhálót, néhány másodpercig előrehajolva figyelte a halakat, majd az egyik akváriumból gyakorlott mozdulattal kiemelt egy kékpiros árnyalatú, csíkozott testű halacskát és áttette Krisztinka akváriumába. — Ezt pedig én adom emlékbe. Krisztinka is odasietett és megállt a férfi mellett. Néhány pillanatig szótlanul bámult az akváriumára, azután csak ennyit mondott halkan: — Trichogaster leeri ... — Igen — bólintott élénken a férfi. — Milyen jól ismeri. Ott maradtak az akváriumok előtt és sokáig nézték szótlanul a halakat. Néhány perc múlva megérkezett a triciklis fiú. A férfi készségesen sietett előkészíteni a halakat az elszállításra. Amikor elkészültek vele, Krisztinka kezetnyújtott a férfinek. — Még egyszer nagyon hálásan köszönöm a szívességét. — Boldog vagyok, hogy segíthettem — mosolygott udvariasan a férfi. — Mi akvaristák tartozunk egymásnak enynyivel. Kint az udvaron, mielőtt a fiú elindult a triciklivel, Krisztinka még bekukucskált a halak közé, hogy a többiek hogyan fogadták az új jövevényt. De semmi különöset sem észlelt. A hidegvérűek egykedvűen úszkáltak a langyos, tiszta vízben. 4 HÉT ÚJ FILMJEI: FÉNIY AZ IDŐNY MÖGÖTT SZÉLESVÁSZNÚ, MAGYAR BŰNÜGYI FILM A VÖRÖS CSILLAG (DÉLUTÁN), AZ ALKOTMÁNY ÉS AZ ADY FILMSZÍNHÁZAK MŰSORÁN AZ „I” AKCIÓ VIDÁM TÖRTÉNETEK, EGY EGYETEMISTA ÉLETÉRŐL Színes, magyarul beszélő szovjet filmvígjáték Egész héten a SZIKRA (délelőtti, és KOSSUTH XIII., 24-től 27-ig a TÁNCSICS, 28-tól március 2-ig a DÓZSA FILMSZÍNHÁZAK MŰSORÁN EÖCTÉLIN SZÉLESVÁSZNÚ, MAGYARUL BESZÉLŐ CSEHSZLOVÁK FILM A TOLDI FILMSZÍNHÁZ MŰSORÁN Magyar Vmrt. A martonvásári gépesített tehenészet Budapest ellátásának szolgálatában A Magyar Tudományos Akadémia martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézetének kísérleti gazdaságát jórészt az egykori Dreher-féle nagybirtok területéből alakították ki. A gazdaság fő feladata, hogy az intézet és más akadémiai kutatóhelyek munkájához kísérleti bázist adjon, az intézet tudományos kutatási eredményeit nagyüzemi viszonyok között alkalmazza, és azok terjesztését elősegítse. Feladatával és szervezeti formájában egyedülálló a Magyar Tudományos Akadémia felügyelete alá tartozó gazdaság, amely a kutatóintézet szerves részét alkotja, és eredményeivel fontos szerepet tölt be mezőgazdaságunk fejlesztésében. A kutatóintézet gazdasága az utóbbi években nagy fejlődést ért el. Területileg kétszeresére nőtt, a nagyüzemi feladatok végrehajtására alkalmassá vált. A gazdaság központja a volt Dreher-birtok egyik elhanyagolt majorjában, Erdőháton van, ahol a vetőmagüzemben a gazdaság legfontosabb feladatát, az intézet által nemesített hibrid kukoricák, árpa-, lucerna- és cirokfélék, az intenzív búza, valamint a Bezosztája 1 és Szkoroszpelka 3 b vetőmagjainak korszerű feldolgozását végzik. Az erdőházó központ képe a második ötéves terv időszakában végrehajtott beruházásokkal teljesen megváltozott: a vetőmagüzemen kívül központi gépműhely, irodaház, iskola, művelődési otthon épült, a régi lakásokat pedig átalakítják egészséges, megfelelő lakásokká. Az ország egyik legkorszerűbb tehenészete A kutatóintézet és gazdasága, amely egységes intézményként tölti be feladatát, az ország vetőmag-szükségletének jelentős részét állítja elő, emellett azonban árutermelő gazdaság is, s mint komplex mezőgazdasági nagyüzem az állattenyésztés fejlesztését is szolgálja. Így elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését Martonvásár a kapitalista gazdálkodás idejében híres volt a Dreher-birtok tehenészetéről, amely azonban a második világháború éveiben teljesen elpusztult. A kutatóintézet gazdasága, figyelembe véve a szarvasmarha-tenyésztés és a tehenészet fontosságát éppen Budapest közelségében, arra törekedett, hogy a szocialista gazdálkodásnak megfelelően a szarvasmarhatenyésztést mintaszerűvé tegye. A gazdaság vezetősége rövid néhány év alatt kialakította a tehenészet, a növendéküsző-nevelés és a hizlalás koncentrált gépesített nagyüzemi telepeit, Lászlómajorban, Háromsilómajorban és Simommajorban, ahol jelenleg a gazdaság ötszáz tehenét és annak szaporulatát specializáltan helyezték el. Egy látogatás a lászlómajori tehenészetben meggyőz bennünket arról, hogy a kutatóiintézet gazdaságában, méreteivel és gépesítettségével, megvalósult az ország egyik legkorszerűbb tehenészete, amelynek feladata, hogy Budapest lakosságának tbc-mentes, higiénikus tejet adjon, elsősorban egészségügyi intézményeknek, kórházaknak, csecsemőotthonoknak. Az ország tehénállományának tbc-mentesítése még nagyrészt megoldatlan feladat. A lászlómajori szarvasmarha-állomány teljesen tbc-mentes. A régi istállókat itt az Agrártudományi Egyetem építészeti kísérleti csoportjának szakértői véleménye alapján alakították át a gépesített tehenészet céljaira. A Német Demokratikus Köztársaságban levő Elsterwerdában működő ELFA-cég szállította a gépi berendezéseket. A csővezetésű vákuumrendszer lehetővé teszi, hogy a tej a tehén tőgyétől a fejés után levegővel való érintkezés nélkül zárt csőrendszerben kerüljön a tejházba, anélkül, hogy emberi kéz érintené. Az ötezer literes hűtőtartállyal ellátott központi tejház berendezése teljesen korszerű. Elektromos hűtéssel és vákuumszivattyúkkal működik, a tejház épületében laboratóriumot rendeztek be, a dolgozók munkahelyiségei is példamutatóak. A központi tejház még további fejlesztés előtt áll, a cél az, hogy az értékes, csíraszegény tej később palackozva kerüljön a fogyasztókhoz. Tejpor a borjaknak Megkérdeztük a lászlómajori telep vezetőjét, hogy az itt termelt tejből mennyi jut Budapestnek? Az összes itt termelt tejet, a helyi dolgozók szükségletén kívül, mind Budapestre szállítjuk — hangzott a válasz. — De ha a tej mind fogyasztásra kerül, miből nevelik fel a borjakat? — Erre a célra tejport használunk fel, aminek az az előnye, hogy a borjak egyenletes minőségű táplálékhoz jutnak. Így a mesterséges borjúnevelés jobban oldható meg. — Milyen további feladatok megoldását tartják még szükségesnek a tehenészetben? — A jelenlegi tehénállományt mennyiségileg és minőségileg fejlesztjük. További két tehénistállót, egy korszerű borjúnevelőt, ezenkívül központi gépesített takarmánykeverő üzemet építünk. A szaporulattal együtt mintegy nyolcszáz szarvasmarhát és borjút számláló tehénállomány okszerűbb és olcsóbb takarmányozására a telepet körülölelő hatszáz hold szántóföldet a László-patak vizének felhasználásával öntözhetővé tettük. Erre a célra készült el a hatvanholdas tároló is. Az öntözéssel a jövőben biztonságosan tudunk állatállományunknak bőséges, olcsó és egészséges tömegtakarmányt termelni, és az egészséges állattartás érdekében bevezetjük az öntözött legelőkön a szakaszos legeltetést. A fejlett módszerek bemutatása A Magyar Tudományos Akadémia martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézetének gazdasága már eddig is a fejlett mezőgazdasági módszereket bemutató és tapasztalatcserét szolgáló üzeme volt, mind belföldi, mind külföldi szakemberek gyakran tanulmányozták itt a növénynemesítést és a vetőmagtermelést. Az idén a gazdaság már a szarvasmarha-tenyésztés fejlett módszereit is bemutathatja. Már tavaly, a nyár folyamán több állami gazdaság, fejlettebb termelőszövetkezet és az állattenyésztés irányító szakemberei, valamint mezőgazdasági gépiparunk képviselői tekintették meg a lászlómajori telepet. Biztosra vehető, hogy az arra alkalmas helyeken és a megfelelő adottságok mellett a martonvásári tapasztalatok felhasználásra kerülnek a nagyüzemi mezőgazdaság fejlesztésének szolgálatában. (Völnyei) «■ __ _ MEGNYÍLT KELET KAPUJÁBAN , ÁLLAMI SZÍNES, könyvterjesztő MAGYAR VÁLLALAT ÚTIRAJZFILM ÚJ „ . . . . . ANTIKVÁR Rendező és operatőr, könyvf-szotta SZABÓ LÁSZLÓ KÖNYVESBOLTJA Budapest, VII., Bemutató: Majakovszkij utca Rt. FEBRUÁR 24 VÉTEL — ELADÁS ____