Magyar Nemzet, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-01 / 50. szám

M;ii i\;ir Viun/d­ 60 n 11 e r | f |_||V | |£|_ } ' “Jf|£j f'“ | XXII- eT| 3°­A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Közélet és közhangulatA magyar kormányküldöttség Cipruson Kállai Gyula Makariosz elnökkel tárgyalt A külpolitikai helyzet FONTOS ESEMÉNYEKET hozott a nemzetközi életben a márciusra köszöntő új hét. Az elmúlt napokban a történtek középpontjában álló három főváros — Accra, Damaszkusz és Djakarta — fontossági sorrendje megfordult. Szukarno elnök­nek hétfőn délelőtt elhangzott beszédével Indonézia nyújtotta a legérdekesebb fordulatot.­­ NÉGYHÓNAPOS ELLENFORRADALOMRÓL szólt Szu­­­u­karno azon a nagygyűlésen, amelyet az Indonéz Nemzeti Párt ifjúsági szervezete hívott össze. Az elnök erőteljes sza­vakkal bélyegezte meg az október óta eltelt négy hónap fékte­len terrorját és felszólította az országot, hogy a visszaesés után tömörüljön a forradalmi fellendülés újabb szakaszára. Szukarno ebben a beszédében marxistának vallotta magát. A gyűlésen elhangzott más beszédek — a kormány miniszter­elnök-helyetteseinek kijelentései — a ghánai fordulatot is a nemzetközi imperializmus tevékenységének tulajdonították. A hétfői djakartai megnyilatkozások fordulatot jelenthet­nek az indonéz politikai életben. Minden attól függ, hogy Szukarno elnök mögött milyen tömegerő áll, milyen társadalmi bázisra támaszkodva tudja végigvinni azt a — az államfő sza­vaival — »­kérlelhetetlen osztályharcot«, amely képes leszá­molni a szélsőjobboldal támadásaival. Az átszervezett kor­mány forradalmi elszántságának próbaköve lehet, milyen állás­pontra helyezkedik Szukarno elnök a katonai terrorbíróság által a napokban halálra ítélt Njono kegyelmi kérvényének ügyében. O GHÁNÁBAN a katonai puccsot követő 72-ik órában az új “­ rendszer helyzete konszolidáltnak tűnik. Az ország külön­böző vidékeiről a politikai vezetők támogatásukról biztosítják a puccs következtében hatalomra került kormányt. A Nkru­­mah-kabinet idején börtönbe zárt ellenzéki vezetőket folya­matosan engedik ki rabságukból, a leváltott kormány minisz­tereit és vezető funkcionáriusait pedig erőszakot alkalmazó rendőrök kísérik a cellákba. Nkrumah — miután szándékáról több napon át ellent­mondó hírek keringtek — hétfőn elutazott Pekingből. Távozása előtt a Reuter-irodának átadott nyilatkozatában megerősítette korábbi kijelentését, hogy harcot indít megdöntött rendszeré­nek helyreállításáért. Egyelőre azonban nem ismeretes, hogy Nkrumah Pekingből merre vette útját, hol akarja berendezni főhadiszállását A haladó afrikai országok mind erőteljesebben ítélik el a ghánai fordulatot, a történteket imperialista cselszövésnek tu­lajdonítják. Nagy jelentőségű az első egyiptomi hivatalos meg­nyilatkozás. A kairói Arab Szocialista Unió csatlakozott a ko­rábbi guineai és mali állásfoglaláshoz Nkrumah támogatásában és megdöntőinek határozott elítélésében. Nyerere tanzániai el­nök ugyancsak kész segítséget nyújtani Nkrumahnak a pucs­­csisták eltávolításához. A­ SZÍRIA belső helyzete továbbra sem csillapodott le. Noha az elmúlt napok ellentmondó híradásai után néhány rész­letet már tisztábban látni, a kép változatlanul zavaros Hafez, volt elnököt a puccsista hadsereg sebesülten fogságában tartja, viszont Bitar, volt miniszterelnök és Aflak, a Baat-párt veze­tője szabad. Nem lehet tudni, hogy az új vezetők önként en­gedték-e ki őket a fogságból vagy megszöktek onnan. Egyes értesülések szerint Bitar és Aflak ellenállást szervez a katonai rendszer megdöntésére. Az újból felbukkant politikusok vi­szont összehívták a Baath-párt kongresszusát. A téli hónapokban, decem­ber vége óta különösen meg­élénkült belpolitikai életünk. Az élénkség nemcsak a hiva­talos politikai fórumokra, az országgyűlésre, a Miniszterta­nácsra, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezető testületei­re volt jellemző, hanem álta­lában az egész közéletre. A gazdaságirányítási rendszer­ át­fogó reformjának előkészüle­tei, ebből fakadóan a külön­böző ár- és bérpolitikai intéz­kedések, az idei költségvetés tárgyalása megmozgatták az emberek fantáziáját, gondola­tokat ébresztettek, vélemé­nyek formálására és kimondá­sára biztattak. Senki sem tagadja, hogy a februári áremelések decem­beri beharangozása, különösen az első napokban, sok embert elkedvetlenített és elsősorban a legjobban érintettek köré­ben nem keltett valami rózsás hangulatot. Ez a dolog termé­szetéből fakad és teljesen ért­hető. Később azonban, amikor a pártvezetők és miniszterek az elhatározott intézkedések rugóit feltárták, s ezek sok­oldalú összefüggéseit a jövőre vetítve megmagyarázták, for­dult a hangulat, megélénkült az érdeklődés és sokan arra a megállapításra jutottak, hogy saját elképzeléseik visszhan­goznak a kormány határoza­taiban. Olyan gondolatok és olyan elképzelések, amelyek már régóta sürgetik népgazda­ságunkban az igazságosabb el­osztási rendszert, a jobb és több munka fokozottabb elis­merését, az árak helyesebb és arányosabb igazodását a ter­mékekben foglalt értékhez. Ezek után már szinte törvény­­szerű volt, hogy az év eleji politikai összejöveteleikre, párt­napokra olyanok is elmentek véleményt hallani és véle­ményt mondani, akik passzivi­tásukról voltak ismertek és látszólagos közömbösségükkel kirekesztették magukat a po­litikai közéletből. Mit bizonyít mindez, de­cember, január és február pél­dája? Több mindent. Lehet, hogy egy­fajta kormányintéz­kedés — különösen, ha a pénztárcába nyúl — nem vált ki mindjárt az első szóra lel­kes hozsannát. Ezen nincs cso­dálkozni való. De ha az érde­kelteknek megmagyarázzák és a magyarázat révén meg is ér­tik a határozat szükségességét, hogy az miért szolgálja az ő érdeküket, akkor a végrehaj­tás már nem ütközik érzéket­lenségbe és értetlenségbe. A másik tanulság: mindig többet kell gondolni, mindig jobban kell számolni az emberek köz­életi aktivitásával. A gazdaságirányítási reform kiinduló alapelvei annyi sok olyan elvet tartalmaznak, amelyek ha nem is ilyen szak­szerűen, és nem is népgazda­sági mértékkel, de már meg­fogalmazódtak a közgazdá­szokban éppúgy, mint a mű­vezetőkben, vagy a termelő­­szövetkezetek főkönyvelőiben. Világosan tanúskodik erről a reform körüli viták pezsgő ak­tivitása. A vitatkozók nem a téma felületén mozognak, mintha most hallanának róla először. Bennük éltek és élnek ezek a gondolatok régen és felszólalásaikban jóleső érzés­sel hivatkoznak is erre, örül­nek a fent megfogalmazott gondolatok és a saját elképze­léseik találkozásának. Ez már­is alakítja a gazdaságirányí­tási reform mellett támadt közhangulatot és sokakat a vitákban való részvételre, fo­kozottabb közéleti szereplésre biztat. Lesz ennek aztán később még több és más haszna is. Az országgyűlésben más-más ol­dalról közelítve már szó volt róla. A reformvitákban is elég sűrűn kap hangot, hogy egy­­egy központi intézkedés nem csodaszer. Nem olyan, mint László király bárdja, mely egy csapásra a sziklából vizet fakasztott. Szó sincs róla! Szü­lethetnek jobbnál-jobb elha­tározások akár naponta, attól még nem csökken a szerszám­gépek önköltsége, nem terem több takarmány és nem lesz exportképesebb a külkereske­delmünk. Ezekhez is, mint minden célunk valóraváltásá­hoz, az egész társadalom ösz­­szefogására van szükség, na­gyobb felelősségvállalásra és fokozott közéleti aktivitásra. És mennyivel könnyebb az összefogást megteremteni, a felelősséget jó értelemben megosztani és együtt vállalni, a közélet aktivitását fokozni, ha a központi intézkedések közös gondolkodásból szület­nek meg és mindenki érzi és érti bennük részét, szerepét. A határozat végrehajtása ak­kor már az egész társadalom ellenőrzése alatt történik, s aki akár egy szalmát tenne eléje keresztbe, a közhangu­lattal találja magát szemben. Tulajdonképpen ez az a ké­sőbb beérő gyümölcs, az esz­tendők során kamatozó ha­szon, mert már az intézkedés, a határozat születése pillana­tától mindenki értette és tud­ta, hogy miről van szó. Az élénk politikai közéletnek ez feltétlen velejárója. Ez az, amitől a bürokrácia is a leg­jobban fél. A gazdasági reformról vitá­­zók közül többen is szóvá tet­ték ezt a problémát, a bürok­rácia gyakori és felesleges je­lenlétéről szólva. Így érveltek: a felső döntéseket hozó szer­vek, vagyis a párt, az állam vezetése és a tulajdonképpeni végrehajtók között — akiknek munkáján oly sok múlik — el­helyezkedik egy közeg, amely a kettőt egymástól távol tart­hatja. Közbe­iktatva magát megmásíthatja, eltorzíthatja a vállalattól a minisztériumba menő információt, és viszont torzíthat, változtathat a fent­­ről jövő szándékokon, utasítá­sokon. Világos, hogy a társa­dalmi ellenőrzés, a tennivalók helyes és egyértelmű ismerete nemcsak megnehezíti a bürok­raták dolgát, hanem egyálta­lán lehetetlenné teszi jelenlé­tüket, szerepüket. Minden vezető kötelessége — az ország vezetői ezt hatá­rozottan vallják és munkájuk­ban megvalósítják —, hogy kikérjék a vezetésükre bízott emberek véleményét minden olyan kérdésről, amelyek élet- és munkakörülményeiket érin­tik. Az egyszemélyi vezetés és felelősség elvét a siker érde­kében össze lehet és össze is kell egyeztetni a dolgozók ter­melési és politikai tapasztala­tainak rendszeres felhasználá­sával. A közélet barométere a téli hónapokban — éppen, mert széles tér nyílt a vélemény- és a tapasztalatcserére — állan­dóan emelkedett, fokozódó ak­tivitást mért és mér. A köz­hangulat barométere pedig mindenben követte a közélet mutatójának emelkedését. Éry József Magyar—indiai közös közlemény Új-Delhiben magyar—indiai közös közleményt adtak ki a Kállai Gyula vezette kor­mányküldöttség tárgyalásairól. A közlemény szerint Kállai Gyula miniszterelnök és a ma­gyar küldöttség tagjai a barát­ság és kölcsönös bizalom lég­körében megbeszéléseket foly­tattak Indira Gandhi minisz­terelnökkel s az indiai kor­mány több miniszterével a két ország kapcsolatainak fejlesz­téséről, valamint időszerű nemzetközi problémákról.­ A tárgyalásokon a magyar miniszterelnök nagyra érté­kelte az indiai kormány és nép állhatatos erőfeszítéseit a tár­sadalmi és gazdasági haladá­sért, a béke fenntartásáért és a nemzetközi problémák békés megoldásáért. India miniszterelnöke ugyan­csak nagy elismeréssel szólt azokról a sikerekről, amelye­ket a Magyar Népköztársaság a szocialista építésben elért, valamint a magyar külpoliti­káról, amely a világbékét szol­gálja, minthogy a különböző társadalmi berendezkedésű or­szágok békés egymás mellett élésén alapul. Mindkét miniszterelnök meg­elégedéssel állapította meg, hogy a Magyar Népköztársa­ság és India kapcsolatai ered­ményesen fejlődnek. Egyetér­tettek abban, hogy a két or­szág vezető személyiségeinek találkozásai sikerrel járulnak hozzá a kölcsönös megértésen alapuló baráti kapcsolatok erősödéséhez. A két fél megvitatta a gaz­dasági kapcsolatok fejleszté­sét. Mindkét miniszterelnök annak a nézetének adott kife­jezést, hogy a Magyar Népköz­­társaság és az Indiai Köztársa­ság együttműködése jól szol­gálja a két ország gazdaság­­fejlesztési céljainak sikeres megvalósítását. A két miniszterelnök kife­jezte hő óhaját, hogy a két or­szág kapcsolatait tovább fej­lesszék. A látogatás alkalmá­val aláírt új hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás, légügyi és tudományos-mű­szaki együttműködési egyez­mény értékesen járul hozzá ehhez a célhoz. A tárgyaló felek megelége­déssel állapították meg, hogy a magyar—indiai kulturális­­ kapcsolatok az 1962. március 30-án aláírt kulturális egyez­mény keretében az éves kul­turális munkatervek alapján kedvezően fejlődnek. A két miniszterelnök véle­ményt cserélt a nemzetközi helyzetről és megállapította, hogy álláspontjuk a legfonto­sabb kérdésekben azonos vagy hasonló. Az indiai miniszterelnök tá­jékoztatta a magyar kormány­főt, hogyan halad a taskenti nyilatkozat végrehajtása. A magyar miniszterelnök mél­tatta a nyilatkozat jelentősé­gét, valamint az indiai kor­mány és személy szerint a tra­gikus hirtelenséggel elhunyt Lal Bahadur Sasztri minisz­terelnöknek a nyilatkozat lét­rehozásában betöltött pozitív szerepét. A felek mélységes aggoda­lommal szóltak a nemzetközi helyzet súlyosbodásáról. Egyet­értettek abban, hogy a béke összes erőinek együttes fellé­pésére van szükség ahhoz, hogy a nemzetközi életet a békés egymás mellett élés szellemében normalizálják. A két fél kifejezte mélysé­ges aggodalmát a Vietnamban kialakult súlyos helyzet és ama veszély miatt, hogy az nagyarányú nemzetközi konf­liktussá fajulhat. Áttekintet­ték a békés rendezésért tett erőfeszítéseket és hangsúlyoz­ták, hogy a vietnami problé­mát az 1954. évi genfi egyez­ménnyel összhangban kell megoldani. A két miniszterelnök hang­súlyozta, hogy az ENSZ-re igen fontos szerep hárul a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában, valamint az országok együttműködésének fejlesztésében. Egyetértettek továbbá annak szükségességé­ben, hogy a nemzetközi kap­csolatokat az ENSZ alapokmá­nyával összhangban kell irá­nyítani. Kállai Gyula miniszterelnök köszönetét fejezte ki Indira Gandhi miniszterelnöknek, India kormányának és népé­nek a meleg és szívélyes fo­gadtatásért és meghívta Ma­gyarországra az indiai minisz­terelnököt. A meghívást az in­diai miniszterelnök köszönet­tel elfogadta. Kállai Gyula Ciprusra utazott Bombayból jelenti az MTI. Kállai Gyula miniszterelnök és a magyar kormányküldöttség hétfő reggel, magyar idő sze­rint fél négy óra után néhány perccel befejezte indiai láto­gatását és az afrikai-ázsiai körút utolsó állomására, Cip­rus szigetére utazott. Bombay Santa Cruz repülő­terén Maharashtra állam és a város vezetői, valamint a kon­zuli testület és a magyar ko­lónia tagjai búcsúztatták Kál­lai Gyulát. Ott volt Nagy Já­nos, hazánk új-delhi nagykö­vete is. Hétfő délután Kállai Gyula miniszterelnök felesége és a magyar kormányküldöttség tagjai, útban hazafelé, Maka­riosz elnök meghívására Cip­rus szigetére érkeztek, ahol megszakítják útjukat és rövid baráti látogatást tesznek. A re­pülőtéren Kállai Gyulát Szpi­­rosz Kiprianu külügyminiszter és Kleridesz, a nemzetgyűlés elnöke, valamint a kormány tagjai köszöntötték. A himnu­szok elhangzása és a díszala­kulat megszemlélése után Kál­lai Gyula a repülőtéren össze­sereglett ciprusi és külföldi újságírók előtt rövid nyilatko­zatot tett. Kijelentette:­­ örömmel fogadtuk el Makariosz elnök meghívását. Ciprus földjére lépve szeret­ném a küldöttség minden tag­ja nevében kifejezni köszöne­­tünket a meghívásért és a szí­vélyes fogadtatásért, szeret­nénk átadni kormányunk és­­népünk üdvözletét és jókíván­ságait a Ciprusi Köztársaság­vezetőinek és népének. Remé­lem, rövid látogatásunk sike­res lesz, eredményesen járul hozzá országaink kapcsolatai­nak fejlesztéséhez. A küldöttség gépkocsioszlopa motoros rendőri díszkísérettel az elnöki palotába indult. Ma­kariosz érsek, a köztársaság elnöke szívélyes, baráti beszél­getést folytatott Kállai Gyulá­val. A kora esti órákban meg­kezdődtek a magyar—ciprusi kormányközi megbeszélések. Este Makariosz elnök vacso­rán látta vendégül Kállai Gyu­lát és a küldöttség tagjait. Nicosiából kedd délután a kormányküldöttség hazaindul Budapestre. Szakarno elnök: Indonézia négyhónapos ellenforradalom után visszatér a forradalmi fellendüléshez Bochkor Jenő, az MTI Dja­­kartába kiküldött tudósítója jelenti: Hétfőn délelőtt a dja­­kartai sportcsarnokban az In­donéz Nemzeti Párt ifjúsági szervezete nagygyűlést tartott és ezen felszólalt az ország több vezetője, közöttük Szu­karno elnök. Ez a gyűlés igen jelentős esemény Indonézia belpolitikáj­ában. Subandino miniszterelnök­helyettes és külügyminiszter igen heves szavakkal ítélte el az utóbbi hónapokban meg­nyilvánult ellenforradalmi terrort. Ez a terror arra szá­mított, hogy a jószándékú em­berek elhallgatnak, nem mer­nek beszélni. Aki Szukarno elnököt éltette, az könnyen börtönbe került és sajátos mó­don azok tevékenykedhettek a legszabadabban, akik az el­nök ellenségei voltak. Elérkezett az ideje annak, hogy a forradalmárok útját állják, a reakciónak.­­„Ma hal­lom először, hogy engem is megéljeneznek — jelentette ki mosolyogva Subandrio —, hiszen négy hónapon át egye­bet sem hallottam, mint azt, hogy „akasztófára Subandrió­­val”. A napokban törvénytelen tüntetések zajlottak le — ezen már nem is nevezhetők tün­tetéseknek, hanem kifejezet­ten ellenforradalmi tevékeny­ségnek. Mindenkinek köteles­sége megakadályozni az ilyen jelenségek megismétlődését, tettek kellenek, hogy az ilyen vad szélsőséges tüntetések ne újulhassanak fel. A határozott fellépés alap­vető feltétele az egység meg­teremtése és megszilárdítása, de a jobboldallal, az ellenfor­radalmárokkal nem szabad egységre lépni. Az ellenforra­dalmat, a jobboldalt a gyöke­réig meg kell semmisíteni« — hangoztatta. »­Nem összetűzés

Next