Magyar Nemzet, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-13 / 86. szám
Svertia, M66. április 11. Állami-díjasok Hétköznapi emberek Bege Tamás vájárt, az ajkai Jókai bányaüzem csapatvezető frontmesterét és két társát, Bán Józsefet, Tornavölgyi Kálmánt a korszerű biztosító berendezések és bányagépek alkalmazásáért, az ifjú bányásznemzedék neveléséért az Állami-díj vn. fokozatával tüntettek ki. — Az életem? Hát, tessék csak felírni: születtem 1924- ben, Erdélyben, 42 éves vagyok, nős, családos, az ajkai bányában 1946. szeptember 23. reggeli 5 óra 30 perc óta dolgozom ... — elneveti magát, legyint. — Ugyan! Nincs ebben semmi érdekes. Nem is az életünket tüntették ki, hanem a munkánkat. Alacsony, korai őszülő ember, lágy, harmonikus vonások, csendesen mosolyog: “Tamás bá'« — Bege Tamás vájár-csapatvezető. A bányaház élett üres térség, szemben meredek, szálerdős hegyoldal, a fák között szürke vastorony, a »régi akna*. Süt ránk a nap, állunk, beszélgetünk. A „Dobson", a fronton ' 84 októberében hozták ide ezt az új angol Dobson-gépet. 136 darabból áll, és azelőtt sose láttunk ilyet. Jöttekvele angol mérnökök, magyarázhattak is, de hát angolul, nem sokat értettünk belőle. De azért azt láttuk, hogy nagyon elégedettek, mikor 8 nap alatt -napjamról" beszereltük az új masamat. Tudja, ez egy ilyen automatikus-hidraulikus biztosítóberendezés. Nem kell fatámokkal, dúcolással kínlódni, és ami a legfontosabb: a fejtés ponlaszítását is maga végzi. Képzeljen el egy sor vaspillért, amit dugattyúk fölfelé meg oldalta mozgatnak. Na, mármost, ha egy telepet kibányásztunk, akkor ez a Dobsongép . . — a frontmester homlokát ráncolja. .!’r— Nehéz ezt így elagyarázni — mondja —, meg kellene nézni. Megnéztük. A front 250 méterre van a föld alatt. 54 ember dolgozik itt, Bege Tamás csapata. Lejtős, szűk folyosó tart lefelé — a szénben. Szén a padozat, kétoldalt fekete, tömör szénfalak, nedves szénpor pereg a hajunkra az ácsol® tok közül. Bányászlámpák csillannak: »Jó szerencsét!« — szól felénk a köszöntés, a sötétség mögül, innen is, onnan is, lentről, fentről, mellékvágatokból. — De jó, hogy látom, Tamás? így legalább nem kell tásata inget húznom, hogy meggratulálhassam — nyújtja tenyerét egy ölestermetű vájár, hétrét görnyedve a szűk járatban. — Nekem már azt mondták, hogy végleg fennmarad Pesten a szépasszonyok közül Nem is jön vissza közénk! — Jövök, dehogynem jövök, még viccből se gondoljanak ilyet — védekezik zavartan Tamás bá’, ahogy a többiek is odagyűlnek. — Pennjártunk Pesten, meg itt is volt ünnepség, úgy, hogy harmadik napja nem voltam siklán, vagyis, hát műszakon — magyarázza nekem restelkedve. Előre megyünk a frontig. — Épp most szerelik itt át az új fejtésbe aDobsont-t. Ugye, milyen egyszerű? — mutatja a frontmester. — Ezeket a vastámokat szeleprendszerrel mozgatom le, fel, előre, hátra. Mindig ott tartja, biztosítja fejtés közben amennyezetet", ahol éppen szükséges. — Okos, jó gép! — bólogatnak a többiek. — Az igaz, de tudja, én azért annyit idegeskedtem, mióta meghozták, mint azelőtt 15 év alatt se — mondta Bege Tamás. — Mégiscsak tízmillió forintba került és nemigen ismertem még atermészetét". Na, most átmegyünk a felsőszintre, megnézzük a fejtést, a Borostyán-telepen. Azért hívjuk így, mert olyan borostyánszerű kövületeket lehet ott néha találni. Majdnem függőleges, szűklyukon, száz és száz, víztől, sártól nedves keskeny lépcsőfokon kapaszkodunk fel. — Alig pár éve még itt adogattuk fel a bányafákat. Végigálltunk a lépcsőn és kézről kézre adogattuk a dúcokat, néha öt-hat órán keresztül is — szól hátra Tamás bá’. Másféle bánya Lábunk előtt fut a végtelen szalag, viszi a szenet anapszintre", hatalmas láncpár mozgatja a gyalut, az automatikus fejtőberendezést. Durrog, ropog a szénföl, úgy érzem, az egész bánya menten a fejemre omlik. — Álljunk csak hátrébb! — húz magával a frontmester. — Nem a Váci utca ez, ügyelni kell itt minden lépésre. Szörnyű feszültség van ám a szénfalban. Ahogy sejtjük, ki-kivágódik egy darab, olyan az, mint a srapnel. Ilyen törte el nekem is két éve az ujjamat. Hatalmas robajjal omlik le a gyalu előtt szinte az egész szénföl, mázsás széndarabok hullanak — és tűnnek el egy perc alatt: magával ragadja őket az örökmozgó szállítószalag. — Nem lát itt csillét, bulizást, gyötrődést. Akár egy ujjal se nyúljunk a szénhez! Fejtést, rakodást, szállítást gép végzi, a Dobsonnál még a biztosítást is. Tudja — ráncolja szokása szerint homlokát Bege Tamás —, ez most már egészen másféle bánya, mint amibe én lejöttem negyvenhatban. Pedig hát mégis ugyanaz, sok helyütt még az emberek is ugyanazok. És mégis, vagy azt a régit, vagy ezt a mostanit valahogy nem is lehet elhinni. Napi 2300 tonna szenet termelünk, a termelés 50 százaléka automatizált. Az emberek is mások, nyugodtak, elégedettebbek. Olyan természetes, rendezett lett itt minden. — Kicsit elhallgat — Ha igaz, 67- ben 20 millió forint költséggel felszereljük a központi irányító-ellenőrző rendszert, ipari tévével. — A gyerekek! —int egy csoport felé a frontmester. — Háromszázhatvan műszakot csinálnak, aztán, ha minden rendbe megy, segédvájárok lesznek, megint háromszázhatvan műszak, és vájárok. Persze, ezt így mondani könnyű. Mert van azért ez néha három év is! Nem könnyen adják a vájárságot. Máskülönben — teszi hozzá —, rendes fiúk, falusi gyerekek, nemigen van bennük amolyan városi csibészség, érti, ugye, mire gondolok? Meg aztán a legtöbbnek a családja is bányász! Szóval, rendesek, csak hát máskülönben ... — Máskülönben? — kérdezem. — Hát — von vállat a mester —, mostaniak. Már ezt a bányát ismerik, meg ezt az életet. Természetes nekik, amiért mi még küszködtünk. De hát nem panasznak mondom, nekik ez azért természetes , mert tényleg természetes, így van rendjén. Milyen ember Bán József? Újra süt a nap, a bánya elmarad a hátunk mögött, kertes kis házak közt járunk. — Hétezren vagyunk Ajkán bányászok, a legtöbbjének van már háza. Az enyém arra van följebb, Tornavölgyiéké meg ezen a soron. Mindjárt odaérünk. Majd dicsérje a kacsáit, valami különleges dél-amerikai színes kacsákat nevel, nagyon büszke rájuk, meg a szőlőjére ... — De még nem mondta el! — szakítom félbe. — Mit? — csodálkozik rám a frontmester. — Ja, az életemet?! Hát látta. Ami ott lent van, az az életem. Többet vagyok a bányában, mint otthon. Ami velem van, az valahogy mindig a bányával kapcsolatos. Én 46-ban úgy álltam a világban, mint az ujjam — teszi hozzá kis töprengéssel —, a szüleim elhaltak, olyan szegény voltam, hogy egy bugyorban elfért minden holmim. Munkám se volt, pénzem se volt. Megnősültem , két szegénységből csináltunk egyet. Nekem mindent ez a bánya adott vagyoiban, emberségben együtt nőttem fel vele. Talán ezért érzem úgy, hogy nincsen nekem külön életem. Ülünk Tomavölgyiéknél a ház előtt, a napon. Tornavölgyi Kálmán — a másik kitüntetett mester —, mintha ellenpontja lenne barátjának, Bege Tamásnak. Magas, inas, hajlott vállú, bajszos ember. — Ezt kóstolja meg, saját. Somlói fehér. Van olyan, mint a Badacsonyi — üveget tesz az asztalra. Ülünk a napon — és nagyokat hallgatunk. — Én már úgy vagyok — töri meg a csendet Kálmán bá’ —, hogy inkább lemegyek tíz siktre, mint hogy beszéljek magamról. Mert nemigen van mit!... Tudja, jönnek ide hozzám az ismerősök. Régiek. Huszonöt éve ismernek, aztán most úgy néznek, mintha egyszerre olyan különlegesek lettünk volna. Pedig hát, olyanok vagyunk, mint régen. Hát a kitüntetést is azért kaptuk, amit velük együtt csináltunk! — De hát, mégis! Húsz év a bányában! Mi volt az öröm, mi volt a legnehezebb? — Legnehezebb? Hát talán 53-ban, mikor műszak után elvállaltuk, hogy felfalazzuk a lejtaknát... — Nem az — rázza meg a fejét Kálmán bá’ —, hanem mikor három éve betört a víz. Hajnali háromkor kezdett szivárogni, aztán elnedvesedett a vágat, nyolcra ott volt a víz, percenként 30 köbméter karsztvíz, csak vitte, törte az ácsolatot... — És minek örültek legjobban? — Hát — gondolkodik mind a kettő —, én, amikor először leszedtem a saját szőlőmet, 58- ban, mikor megvettem a tévét, és — teszi hozzá Tornavölgyi Kálmán majdnem szégyenlősen —, mostan. Amikor jöttek mondani, hogy megkaptuk... mi, hárman. — Az asszony Szombathelyen van a kórházba, éppen április 1-én látogattam, mondom neki az újságot. Hát nem azt hitte, hogy bolondját járatom vele? És tudja .. . Aztán már megered a szó, beszélgettünk szőlőről, borról, gyerekekről, hogy győz-e a Honvéd, hogy milyen bolond az időjárás és hogy mennyire múlik az idő ... — Hát, a jutalom? Azt mire szánják? — kérdezem. — Jó helyen van az a takarékkönyvben — legyintenek rá —, megvan most minden. Majd ha a gyerekek nősülnek, férjhez mennek. Meg ha nyugdíjba megyek — mondja Tamás bá’. — Tudja, “lefelé" már eleget láttam a világból, szeretném kicsit vízszintesen is megismerni, kicsit utazgatni. Árnyék nyúlik a kerti homokon, hűvösödik a levegő. — Hát a harmadik kitüntetett? — jut eszembe Bán József. — Hol van? Milyen ember Bán József? — Hát, milyen — von vállat Kálmán bá’ —, mint mi, meg a többiek. Tamásnál kicsit magasabb, nálam alacsonyabb. Odahaza van most — teszi hozzá —, alszik. Egész éjjel siktán volt, nem lenne jó, álmából felzavarni. Szász István A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség budapesti bizottsága, és a Budapesti Fővárosi Tanács Mozgóképüzemi Vállalata A m. BUDAPESTI IFJÚSÁGI NAPOK KERETEIBEN IFJÚSÁGI FILMHETET RENDEZ A TOLDI FILMSZÍNHÁZBAN ÁPRILIS 14-ÉN SODRÁSBAN ÁPRILIS 15-ÉN TILOS A SZERELEM ÁPRILIS 16-ÁN SZERELMES BICIKLISTÁK ÁPRILIS 17-ÉN SZEGÉNYLEGÉNYEK ÁPRILIS 18-ÁN NÉGY LÁNY EGY UDVARBAN ÁPRILIS 19-ÉN SZENTJÁNOS FEJEVÉTELE ÁPRILIS 20-ÁN ÁLMODOZÁSOK KORA _ MadarNHHzet____ Több önállósággal dolgoznak a műszeripari szövetkezetek Kedden az ÉDOSZ nagytermében tartotta egésznapos küldöttközgyűlését a Műszer- és Gépipari KISZÖV. Békés Miklós elnök megnyitó beszédében részletesen ismertette a szakmai szövetkezetek fejlődését az elmúlt öt év alatt. Termelési értékük tavaly meghaladta az 1,2 milliárd forintot. Ebből 380 millió volt az export, idén 430 milliós exportot irányoztak elő. A műszer- és gépipari szövetkezetek exportértékesítésének aránya öt év alatt 87 százalékkal emelkedett. A szövetkezetek elsőrendű feladatnak tekintették a gyártmányfejlesztést, amelynek eredményeként az elmúlt években 357 új és mintegy 200 továbbfejlesztett terméket hoztak piacra. A jó eredményeket tanúsítja, hogy egész sor szövekezet nyerte el a Minisztertanács vándorzászlaját, a Kiváló Szövetkezet címet. Felszólalt Erdős József, az OKISZ elnöke, aki kiemelte, hogy a műszer- és gépipari szövetkezetek a jelentkező nehézségek ellenére a belkereskedelmi értékesítést 5, az exportot 14 százalékkal túlteljesítették, létszám- és bérmegtakarítás mellett. Ez a termelés gondos és szakszerű megszervezésének eredménye. Kiemelte annak fontosságát, hogy fokozott mértékben veszik igénybe a formatervezést. A gazdasági vezetés új módszere az intézkedések egész láncolatát igényli. Ebben az évben már több olyan intézkedés történt, amelyek az egyes szövetkezetek nagyobb önállóságát biztosítják. Javasolta, hozzanak létre célszövekezeti vállalatokat, hogy a szövetkezeti ipar központi pénzalapját,szövetkezeti célra szélesebb körben vehessék igénybe. HÁZIASSZONYOK FIGYELMÉBE AJÁNLJUK A BELVÁROSI PILVAX BERLIN V., Szabadsajtó út V., Városház utca V., Szent István 5. sz. 10. sz. körút 13. sz. ÉTTERMEINKET KITŰNŐ MAGYAR ÉS FRANCIA KONYHA MENÜ : 14,60 Ft BŐ VÁLASZTÉKKAL Néhány szó a Duna kanyarról Itt a tavasz, a kirándulások, országjárások és az idegenforgalom fő időszaka. Szeretném felhívni a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal és a Duna-kanyar Intéző Bizottság figyelmét olyan kirívó állapotokra, amelyek az elmúlt évben fennálltak és gyors intézkedés híján ebben az évben is elkeseríthetik sok tízezer kiránduló és turista ünnepnapjait. A főváros lakosságának két legnépszerűbb kirándulóhelyéről, Dobogókőről és Visegvádról van szó. A Pilis-hegység és a népszerű Dobogókő bejárata Pontoznál van. Az itteni MÁVAUT-pályaudvaron hatalmas tócsákon, méteres gödrökön keresztül lehet csak megközelíteni a járműveket. Minden elhaladó autóbusz után porfelhő kerekedik és a környéken mindenfelé rozzant kerítések, kőhalmazok és szeméthegyek fogadják a vendégeket. Néhány évvel ezelőtt itt egy bisztró-jellegű pavilon épült, amit minden természetjáró örömmel fogadott. Azt gondolták, hogy a Pilis “kapujában" jólesik majd erőt gyűjteni friss kávéval, tejjel, kakaóval, üdítőitalokkal. Ehelyett ez a pavilon a pomázi “apák boltja” lett, ahol a néhai Fehér ökörhöz hasonló szellem, kulturáltnak egyáltalán nem nevezhető kiszolgálás és mértéktelen rövidital-fogyasz a fő jellemzők. Kívánatos lenne ezt a pavilont eredetileg elképzelt céljára használni és a mögötte levő időszaki tavat — vendégek, turisták fel- és leszállóhelyét — sürgősen lecsapolni. A visegrádi autóút megépítésével a nagyvillámi turistaház a forgalomnak még egytizedét sem képes lebonyolítani. Feltétlenül kívánatos tehát vagy a turistaház bővítése, vagy az illetékes vendéglátóvállalat részéről végleges és korszerűen felszerelt új üzemegység létesítése. Sok szép kilátópontja van a magyar középhegyeknek. Ezek közül is egyik legszebb a nagyvillámi. Túlzottan önkényesnek látjuk azt, hogy az itteni kilátót elvonták a szabad forgalomtól. Pesten a Baross téren 1 forintért bemutatják a Holdat a krátereivel, a Saturnust a gyűrűivel, a Jupitert a holdjaival, míg itt a Nagyvillámon a turisták számára egyetlen körültekintés újabban 2 forintba kerül Kécsi Ferenc Balesetveszély! A Váci utca és az Irányi utca sarján álló általános iskola Irányi utcai frontján igen keskeny, alig 1 méter szélességű járda halad. Az iskolás gyermekek egy része ezen közlekedik, más részük az Irányi utcát keresztezve a Váci utca felé igyekszik. Ugyanakkor az Irányi utcában a 15-ös és 2-es jelzésű autóbuszok robognak, nagy sebességgel. Nem kell lassítaniuk, mert elsőbbségi joguk van a Váci utcával szemben. Semmi nem korlátozza és nem figyelmezteti őket; a figyelmeztető táblát, mely évekig itt volt, tavaly leszerelték! A Váci utcai oldalon, ahol pedig sokkal kisebb a veszély, korlát védi a gyermekeket; az Irányi utcában semmi, még egy tábla sem. Gyakran megfigyelhető, hogy iskolaidő kezdetén és végén a csúcsforgalmi időben, az iskolából felszabadultan kirohanó gyermekek az utolsó pillanatban torpannak meg az Irányi utcából kirobogó autóbuszok és teherautók előtt. Ha hamarosan nem történik intézkedés, szomorú baleset fogja erre kényszeríteni az illetékeseket Korlátot kell szerelni az iskola Irányi utcai oldalára is, ugyanakkor megállásra, de legalább óvatosságra kell figyelmeztetni az Irányi utcában haladó járművek vezetőit. Több szülő nevében: Dr. Kovács Ferencné, Mácsai István, Nagy Mihályné, Vadas Márton Lőrincze figyelmébe Húsvét hétfőjén, este 11 óra tájban a Nagykörút és a Rákóczi út sarkán szakállas és serdülő legények, részegek és józanok, piszkosak és tiszták, s az illegális éjszakai szakma hasonló, kevert minőségű hölgyei fennszóval mondták egymásnak mindazt a mocskot, trágárságot, amit nyelvünkben megtalálni lehet. Hangosan, de harag nélkül, szenvedélytelenül mondták, egymást váltogatva, mint akik az ügyet az ügyért szolgálják, s mintha nyilvános vizsgát tennének tudós professzorok előtt nyelvünk e nemben csodálatos gazdagságáról. Lőrincze tanár úr számára is élmény lehetett volna kifejezéseik gazdagsága, bámulatos szóbőségük. Azonban hiába néztem körül, sem nyelvhelyességünk népszerű őre, se más tudós nyelvész nem volt a közelben látható. Sajnos, hatósági személy sem. K. L. 5 A szégyenkező Gül Baba Az idegenforgalmi kiadványok szerint a Margit utcából nyíló Mecset utca 14. szám alatt található Gül Baba sírja. Hosszas kérdezősködés után, házmestereknél való nyomozás, tájékozódás után el is jut az utas a Mecset utca hatalmas romépületéhez, melyről azt gyanítja (mert a házszámot is lemosta az eső), hogy itt rejtőzhet valahol a rózsák atyjának türbéje. A kerten belül már elmosódott, celofán alatt liffegő, papírra rótt felirat hiányos útmutatása alapján, vagy négy tucat kanyargó, elhanyagolt lépcső kaptatóján felbotorkálva, eljut az ember a romos ál-reneszánsz épület füves-szemetes udvarán a nyolcszögű, kupolás török építményhez, mely Budapestnek egyik legfontosabb turkológiai műemléke, ritka idegenforgalmi nevezetessége. Gül Babáról annyit kell tudni, hogy dervis volt, a XVI. századi török szellemi élet egyik vezető egyénisége, aki Evlia Cselebi feljegyzése szerint Buda 1541-es bevételének török hálaünnepén váratlan hirtelenséggel halt meg. Személye azóta is a mohamedán világ tiszteletének egyik középpontja. A szép kis nyolcszögletű türbe, melyet Mohamed budai pasa 1548 körül épített, ma ott szégyenkezik kapirgáló tyúkok, gondozatlan, szemetes kerti utak között és eljutni hozzá valóságos felfedező-expedíció! A török kupola alatt perzsaszőnyegekkel letakarva egy kopjás, politúrozott szarkofág rejti Gül Baba testét. Egy tejüvegre írt magyarázó szöveg elmondaná a hely történetét, Gül Baba históriáját, adatait, ha zömében nem volna olvashatatlanná kopva. Magyarázó szöveg, prospektus, levelezőlap-fotó nem kapható, a jegyárusító annyit tud mondani, hogy a környező épület lebontásra van ítélve, egyébként Wagner múlt századi műépítész magánkastélya volt. (Wagner többek között a Vigadó építkezéseinek volt kivitelezője a múlt század második felének vége felé.) Benne jelenleg egy csomó bérlő, társbérlő és néhány szobrászműterem szorong, a pléh kályhacsövek a deszkával beszögezett ablakokon engedik ki több helyen a kályhák füstjét. A vendégkönyv bejegyzései (köztük sok arab írással írott szöveg is található) azt mutatja, hogy eldugottsága ellenére is nap mint nap látogatják a fontos műemléket a kíváncsi, vagy nemzeti-történeti kegyeletből ide érkező látogatók. Bejegyzéseikből is elsősorban az tűnik ki, mennyire rosszallják a hely siralmas elhanyagoltságát. Mi sem zárkózhatunk el rosszalló véleményük elől. Gül Baba sírja megérdemelne egy kis tereprendezést, megérdemelne néhány több nyelvű útjelző táblát már a Margit utca, illetve Mártírok útja felől, megérdemelne néhány több nyelvű ismertető brosúrát (melyek közül török nyelvűnek sem volna szabad hiányoznia!), levelezőlapot, s főleg azt, hogy a belső térben elhelyezett, üvegre festett magyarázó szövegét megújítva, több nyelvre fordítva, helyezzék el rangos formában az épület falán. Dtr j