Magyar Nemzet, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

fi­­­í­m ! A munka és a béke ü­nnepe A mi országunkban a má­jus elsejei ünnep derűje, szí­nes vidámsága összeolvad a tavasz új életet érlelő friss melegének, a simogató nap­fénynek, a virágba borult kerteknek hangulatával, a megfiatalodó­­ természet lágy ragyogásával, az új alkotások­ra lelkesedő ember örömével. Kinek is jut manapság eszébe, hogy a május elsejei ünnepség egészen más körülmények kö­zött született. Nyolcvan éve ezen a napon a chicagói Szé­napiac köveit vörösre festette a munkásvér, s a tüntetés vezetői közül négyet kivégez­tek. Attól kezdve a május el­seje a harc, a dolgozó ember, jövőjéért folytatott küzdelem jelképe lett. Nálunk és a szo­cializmust építő testvér­orszá­gokban vidám, felszabadult örömünnep, nem annyira az emlékezés, mint inkább az előretekintés napja De a tő­kés országokban — ha vál­toztak is nyolcvan év alatt a körülmények, ha nem ismétlő­dik is meg a haymarketi vé­rengzés — ,május elseje to­vábbra is az ember méltósá­gáért, egyenjogúságáért, a dol­gozók testvériségéért vívott harc nagyszabású seregszem­léje. Nemzetközi ünnep, de ná­lunk egyben nemzeti ünnep is. Mindenekelőtt a magyar munkásosztályt ünnepeljük ezen a napon, azt az osztályt, amelyre a Horthy-korszak két évtizede alatt megpróbálták rásütni a nemzetietlenség bé­lyegét, de amely — most már mindenki tudja* — a nemzeti célok és nemzeti érdekek leg­határozottabb, legöntudato­­sabb képviselője. Akik ehhez az osztályhoz­, a munkásság­hoz tartoznak idén hetvenha­­todszor vonulnak ki a má­jusi napfényben fürdő utcák­ra és emelik magasra a ta­vaszi szellőben ez emberi és nemzeti szabadság diadalmas lobogóit. Ezen a napon első köszöntésünk feléjük száll, mert a nemzet soha sem fe­lejti el, mit köszönhet szor­galmas, kemény, bátor mun­kásosztályának ők azok, akik a múltban a nyomorúság, az elnyomás, a rájuk kényszerí­­tett kulturális sötétség köze­pette is két kezük munkájá­val megteremtették a magyar gyáripart, megnyitották a bá­nyákat, létrehozták a közle­kedést, felépítették és újra­formálták városainkat, akik a két világháború zivatarában mentették a menthetőt, és mindig az első sorokban küz­döttek a nemzet és az emberi­ség egyetemes érdekeinek vé­delmében, hordozói voltak a forradalomnak. Amikor a feu­dális Magyarország urai két­szer is rombadöntötték az or­­­­szágot, mindig a munkásosz­tály járt elő­­, hogy — ha kel­lett, vére hullatásával, ha kel­lett, fázva és éhezve — a ro­mokból ismét országot, Ma­gyarországot teremtsen. Sár­­batiport nemzeti becsületün­ket elsősorban mindig a mun­kásosztály állította helyre, 1919-ben éppúgy, mint 1945- ben. A Tanácsköztársaság ide­jén munkászászlóaljak harcol­tak fegyverrel a kézben az antant intervenciósok ellen a szocialista társadalomért és 1945-ben szerszámmal a ke­zükben az élet megindításáért, az új Magyarország­ felépí­téséért. Most, amikor a szocializmus alapjainak lerakásával új fel­adatok állnak előttünk, ismét elsősorban munkásosztályunk­ban bízunk, hogy megértve az idők szavát, a változott körül­ményeket, tudásával,­ tettre­­készségével, szilárd politikai világnézetével helytáll a ne­héz versenyben, munkájával öregbíti a magyar ipar becsü­letét a nemzetközi piacokon. A Munka Ünnepén köszönt­jük társadalmunk másik nagy osztályát, a parasztságot és egyre szélesedő rétegét, az ér­telmiséget. A mögöttünk levő több mint két szabad évtized­ben a parasztság és az értel­miség öntudatban, felelősség­­érzetben, nagy nemzeti és nemzetközi céljaink szolgála­tában felzárkózott a munkás­­osztály mellé. A régi társa­dalomban elfoglalt helyzetük miatt az átalakulás náluk nehezebben ment. Mindenek­előtt meg kellett vívni a csa­tát önmagukkal, a múltban beléjük rögződött nézetekkel, öröklött szemlélettel szemben, és az önmagunkkal vívott harc mindig a legnehezebbek közé tartozik. Ma már el­mondhatjuk, mind a paraszt­ság, mind az értelmiség dere­kasan megharcolta a maga küzdelmét, és becsületesen, egyértelműen a szocialista tár­sadalom építőinek sorába lé­pett, az egyéni és nemzeti jö­vőt, boldogulást, megbecsülést az új Magyarországban talál­ta meg. Így kovácsolódott ki a szocialista nemzeti egység, az a bázis, amelyre szilárdan ráhelyezhetők az új társada­lom építőkövei. A feladatok világosak az egységbe tömö­rült nép előtt. Az új gazda­sági szakasz nemcsak fokozott, de ésszerűbb munkát követel mind a szántóföldiek, mind az íróasztalok dolgozóitól. A má­sodik ötéves terv eredményei megteremtették azt a szintet, amely biztosítja az előrelépés lehetőségét. Lerakta az or­szágban a szocializmus alap­jait. A harmadik ötéves terv már a szocializmus felépíté­sének terve lesz, ami egyben azt is jelenti, hogy a gazda­sági irányítás új módszerei­vel, a termelés racionalizálá­sával, a tudomány és technika lehetőségeinek teljes kihasz­nálásával korszerűvé formál­juk át gazdasági rendszerünk egész szerkezetét. Nagy cél ez, de népünkben megvan az erő és elszántság, hogy a tudomá­nyos alapossággal kijelölt he­lyes úton eredményesen ha­ladjon előre. Május elseje a dolgozók nemzetközi ünnepe. Ha bárki is kételkedne a történelmi fej­lődés törvényszerűségeiben, kétségbe vonná azt, hogy az emberiség minden nehézség ellenére is mérföldes léptekkel halad előre, elegendő lenne csupán a május elsejék törté­netét felidézni. Az első május elsejei ünnepségeken még a legal­pvetőbb jogokért tüntet­tek a felvonulók, a munkás­ság gyülekezési- és szólás­­szabadságáért, a nyolcórás munkaidőért, a választójogért. A munkáltatók és a munka­­vállalók könyörtelen küzdel­me azóta is tart, de a mun­káltatók kénytelen-kelletlen hátrálni kényszerültek, lépés­ről lépésre pozíciókat adtak fel. A munkásság nemzetközi méretekben a tőkés állam po­litikai hatalmával szemben ki­harcolta állampolgári jogait, létrehozta saját pártjait, szak­­szervezeteit, sajtóját és a munkásmozgalom minden fej­lett­­országban a leghatalma­sabb politikai erő még akkor is, ha vezetői lepaktáltak a burzsoáziával és letértek a forradalmi harc vonaláról. A munkásosztály sikeres harcot folytatott és folytat életkörül­ményeinek megjavításáért, a munkaidő csökkentéséért, az általános társadalombiztosítá­sért, a bérek emeléséért. A munkásság forradalmi harca következtében egy sor ország­ban összeomlott a tőkés rend, megkezdődött a szocializmus és a kommunizmus felépítése, s a kapitalista világrendszer­rel szemben a föld egyharma­­dán kialakult a szocialista vi­lágrendszer. A fejlődés, a ha­ladás iránya félreismerhetet­len. Május­­ a béke ünnepe. Az idei május elsejét bonyolult nemzetközi helyzetben ünnep­li az emberiség. A legnagyobb imperialista hatalom, az Egye­sült Államok véres háborút kényszerített rá a vietnami népre, s a világ más területein is intervenciós cselekmények­hez folyamodott, minek követ­keztében kiéleződött a nem­zetközi helyzet. Az utóbbi évek eseményei nemegyszer még a jóhiszemű emberek kö­rében is bizonyos kétségeket támasztottak aziránt: nem történtek-e a szocializmus szempontjából kedvezőtlen változások a nemzetközi erő­viszonyokban? A helyzet tu­dományos elemzése azonban kimutatja, hogy az imperializ­mus fokozott agresszivitása egyáltalán nem azt jelenti, mintha a nemzetközi erőviszo­nyok bármilyen mértékben is az imperializmus javára vál­toztak volna meg. Ellenkező­leg, éppen a megnövekedett nehézségeket, ellentmondáso­kat tükrözi, amelyek nap­jainkban súlyosan nehezednek a tőkés világrendszerre. E há­borús törekvésekkel szemben egyre nagyobb eréllyel lépnek fel a szocialista országok és a­­ békéért harcoló tömegek. A­­ Szovjetunió és a szocialista or­szágok határozott és egyértel­mű politikát folytatnak a fe­szültség enyhítéséért, a béke megszilárdításáért, a különbö­ző társadalmi rendszerű orszá­gok békés együttéléséért és az olyan nemzetközi feltételek megteremtéséért, hogy min­den nép szabadon fejlődhessék a nemzeti és a társadalmi ha­ladás útján. Természetesen nem lehet békés egymás mellett élés ott, ahol a tőkés országokban vagy a gyarmatokon folyó osztály­harc és nemzeti felszabadító küzdelem belső folyamatairól van szó. A békés egymás mel­lett élés elvét nem lehet alkal­mazni az elnyomók és az el­nyomottak, a gyarmatosítók és a gyarmati rendszer áldozatai közötti kapcsolatokra. Május elseje idén minden országban a vietnami háború megszüntetéséért és a békés egymás mellett élés feltételei­nek biztosításáért folyó óriási tömegdemonstráció lesz. Az SZKP nemrég befejeződött XXIII. kongresszusa világosan megjelölte a népek közötti bé­kés együttműködés fejleszté­séhez szükséges lépéseket. A nemzetközi munkásmozgalom és a békéért harcoló tömegek egyetértenek az SZKP kong­resszusának elemzésével, és még fokozottabb harcot indí­tanak a vietnami agresszió megszüntetéséért, az atom­fegyverek elterjedésének meg­akadályozásáért, a német kérdés rendezéséért, Európa biztonságának megszilárdítá­sáért, az atomfegyvermentes övezetek megteremtéséért és a béke fenntartását előmozdító más lépésekért. E feladatok megvalósítása nagymértékben függ attól is, hogy a szocialista országokban milyen gyorsan halad az új társadalom építése. Hazánk­ban erről képet kaptunk a második ötéves terv eredmé­nyeiből. Népünk azzal a meggyőző­déssel ünnepli a 22. szabad május elsejét, hogy egységben barátainkkal, összefogva a békéért harcoló emberekkel és szilárdítva társadalmunk ösz­­szeforrottságát, becsülettel tel­jesíti nemzetközi és nemzeti feladatait Pethő Tibor Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA * Tiltakozások Olaszországban a fasizmus jelentkezése ellen A külpolitikai helyzet HÁROM FÖLDRÉSZRE irányítják a figyelmet a hétvége nemzetközi eseményei. Európában, miután nagy visszhangot keltett Gromiko szovjet külügyminiszter római javaslata a kontinens magas szintű értekezletének összehívásáról, a kelet- nyugati párbeszéd Couve de Murville szófiai tárgyalásaival folytatódott. A szófiai tárgyalásokról kiadott közlemény ked­vező légkörű eszmecseréről számolt be; a bolgár vezetők de Gaulle elnököt hívták meg Szófiába, a francia külügymi­niszter pedig Todor Zsivkovnak nyújtott át párizsi meghívást. Olaszországban nagy hullámokat ver az elmúlt napokban elkövetett fasiszta provokáció következménye. A parlamentben a kereszténydemokrata Moro-kormány is elítélte a szélsőjobb­­oldali veszély jelentkezését, de a baloldali pártok nem elég­szenek meg ennyivel, hanem konkrét intézkedéseket követel­nek a bűnösök felelősségre vonására. Figyelmet érdemlő jelen­ség, hogy az antifasiszta frontban a kommunisták és a bal­oldali szocialisták mellé felzárkóztak a Nem­i-párt és a szo­ciáldemokraták politikusai is. Ázsiában az indonéz helyzet, valamint Izrael és a vele szomszédos arab országok feszültsége hozott új elemet. A Djakar­­tában felülkerekedett katonatiszti csoport már Szukarno elnök államfői hatalmának törvényességét vonja kétségbe és úgy tűnik, e körül bontakozik majd ki a hatalmi harc. Ezzel pár­huzamosan a jobboldal külpolitikai törekvéseire utal Malik külügyminiszter thaiföldi utazása, amelynek keretében a Nyu­gattal akarják felvenni a malaysiai válság idején megszakadt kapcsolatot. Afrikában változatlanul a rhodesiai válság fejleményeit követik legélénkebben a megfigyelők. A rhodesiai, afrikai és fehér lakosság véres összecsapásában, amely több halottat kö­vetelt áldozatul, egyesek a nemzeti harc megindulását látják; a Smith-rendszernek a Zimbabwe Afrikai Nemzeti Unió szer­vezett ellenállásával kell számolnia. Felzúdulás Olaszországban az új fasizmus provokációi miatt Rómából jelenti az MTI. Paolo Rossinak, a fasiszta hu­ligánok által szerdán történt meggyilkolása az egész olasz közvéleményben élénk tiltako­zást váltott ki. Több ezer egyetemi hallgató követelte a rektor lemondását, valamint azoknak a rendőrök­nek a megbüntetését, akik tét­lenül szemlélték a Rossi ellen elkövetett fasiszta agressziót. A képviselőházban és a sze­nátusban a kormány erőtelje­sen elítélte a fasiszta agresz­­sziót, ugyanakkor azonban semmiféle rendszabályt sem jelentett be a rektor és a he­lyi rendőrség vezetői ellen. Ezt a tényt nemcsak a kommunis­ták és a baloldali szocialisták, hanem a Nem­i-párt, a repub­likánusok és a szociáldemokra­ták képviselői is helytelenítet­ték. De Gaulle elnököt meghívták Bulgáriába Bolgár-francia szerződéseket és konzuli megállapodást kötnek Szófiából jelenti az MTI. Couve de Murville francia külügyminiszter, aki csütörtö­kön érkezett háromnapos hi­vatalos látogatásra a Bolgár Népköztársaságba, szombaton délelőtt sajtóértekezleten szá­molt be bulgáriai tartózkodá­sáról, Ivan Basev külügymi­niszterrel folytatott tárgyalá­sairól, valamint a Todor Zsiv­­kovnál és Georgi Trajkovnál tett látogatásáról. Bulgáriai benyomásait a francia külügy­miniszter kitűnőnek nevezte, s mint kijelentette,­­a teljes fejlődés állapotát élő ország" számára­­új felfedezés" volt. Szófiai tárgyalásait értékel­ve Couve de Murville elmon­dotta: elvi megállapodás szü­letett arra nézve, hogy a felek két szerződést fognak aláírni, egyiket a kulturális együttmű­ködésről, másikat a tudomá­nyos—műszaki kapcsolatok­bó­ vítéséről. Ezen kívül bolgár— francia konzuli megállapodás is várható, a kereskedelmen túli gazdasági együttműködés konkrét lehetőségeinek tanul­mányozására pedig a közeljö­vőben francia szakemberekből álló küldöttség érkezik a Bol­­gár Népköztársaságba. A francia külügyminiszter elmondotta végül, hogy Todor Zsivkov miniszterelnöknek át­adta a francia kormány meg­hívását, amit az elfogadott. A látogatás időpontját később je­lölik meg. Ugyanakkor de Gaulle tábornok Szófiába szó­ló meghívást kapott, amit a külügyminiszter hazautazása után ad át a francia elnöknek. Szombaton délután elutazott a bolgár fővárosból Couve de Murville francia külügymi­niszter. Hamarosan megalakul a francia „árnyékkormány** Léderer Frigyes, az MTI pá­rizsi tudósítója jelent : Fran­ciaországban angol mintára »árnyékkormány« alakul a kö­zeli napokban. Az ellenkor­­mány elnöke Francois Mitter­­rand lesz, akit a Demokrata- Szocialista Szövetség végre­hajtó bizottsága -a kommunis­ták nélküli baloldal" vezető­jévé választott. A volt köztársasági elnök­jelölt a kapott megbízás alap­ján május 5-ig jelöli ki az­­alakuló csoportnak" nevezett ellenkormány­zat­­felelősét". Az­­árnyék­minisztereknek" és munkatársaiknak az a fel­adata, hogy a Pompidou-kor­mány politikájával szemben ellenzéki programot dolgozza­nak ki. Mitterrand kijelentette,­­ár­nyékkormánya" ideiglenes jel­legű, kibővítése attól függ, hogy kikkel lép majd koalí­cióra a Demokrata-Szocialista Szövetség. Egyelőre azonban nincs szó az FKP-val való együttműködésről. A Demok­rata-Szocialista Szövetség is­mét elhalasztotta a kommu­nista párt egységprogram ja­vaslatának megtárgyalását. A Gaston Defferre körül cso­portosuló jobboldali szocialis­ták és a radikális párt egyes vezetői is a tőlük jobbra álló erők szövetségét keresik. Az FKP helyteleníti a Mit­­terrand-féle­­árnyékkormány" megalakítását. Az FKP Köz- Zala Tibor rajza

Next