Magyar Nemzet, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-01 / 128. szám

­ Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Légy­es, aki vagy ilyenkor nyár elején újból és újból sokat beszélgetünk a pályaválasztás gondjáról. Mert a megfelelő pálya kiválasztása valóban gond, a diáknak, a szülőnek, a népgazdaságnak és persze a pedagógusnak is, aki azon is méri munkáját, hogy hány gyermeke tud továbbta­nulni, illetve alkatának, ké­pességeinek megfelelő pályán elhelyezkedni. Az idén például harminckét­ezren végeznek a gimnáziu­mokban és 15 500-an a szak­­középiskolákban és a techni­kumokban. A továbbtanulásra azonban csak 13 000 fiatalnak nyílik lehetősége az egyeteme­ken és főiskolákon. Az általá­nos iskolából kikerülő diákok­nak is csak egy része tanul­hat tovább az idén középisko­lában. És ez az arány a követ­kező években sem javul, mert most jönnek majd ki az álta­lános iskolából az úgynevezett demográfiai hullám nagyobb létszámú évfolyamai. De akiket fölvesznek a kö­zépiskolába, és akik egyetemi polgárokká válnak a jövő tan­évben, azok sem mindig jól választják meg azt az iskola­típust, amely bizonyos szakte­rület felé kaput nyit. A pá­lyaválasztás mozgatórugói kö­zött többfélét szoktunk emle­getni: a pedagógus tevékeny­ségét, a gazdasági hatóerőket, a szülők elhatározását stb. Keveset beszélünk azonban az egyik legfontosabb tényezőről, a fiatalok önismeretéről, amely elhatározó jelentőségű lehet a pálya helyes megválasztásá­ban. Vezércikkünk címét éppen ezért a Pedagógiai Szemle áp­rilisi számának egyik cikkéből és azon belül Pindarostól köl­csönöztük. A Pedagógiai Szem­le ennek a számának a na­gyobbik felét a pályaválasztás tudományos kérdéseinek szen­teli. Itt olvashatjuk többek között dr. Rókusfalvy Pál pszichológus készülő kandidá­tusi értekezésének egy részle­tét,­­*•Pályaválasztó tanulók ön­ismerete« címmel. A szerző Pindarost, az ókori görög köl­tőt idézi, akinek háza homlok­zatán ez a felirat állt: Légy az, aki vagy. Rókusfalvy Pál körülbelül nyolcszáz általános- és közép­­iskolás fiúnál és leánynál azt kutatta, hogy a pályaválasztás miképpen függ össze önmaguk képességeinek, tehetségének, alkatának ismeretével. Külön­böző szempontokat vett figye­lembe, például az egészségi ál­lapotnak és a pálya egészség­­ügyi követelményeinek, a pá­lyát választó diák értelmi szín­vonalának és az áhított pálya szellemi követelményeinek összefüggéseit, valamint azt, hogy az iskolában végzett szakköri munka megegyezett-e annak a pályának a jellegé­vel, amelyet a megkérdezettek választottak. A kutató roppant tanulsá­gos eredményekre jutott. Va­lamennyi megállapítását nem idézhetjük, de néhányat, ami számunkra is tanulsággal szol­gál, ide írunk. Ami az egész­ségügyi állapotot illeti, nyil­ván csak szélsőségesnek te­kinthető az a kissé humoros példa, hogy egy 134 centiméter magas és 27 kilogramm súlyú 14 éves fiú hentesnek készül. Az azonban már nem tréfa, hogy az ilyesfajta tévedések — ha nem is mindig oly sú­lyosak, mint az előbbi példá­ban — számtalan későbbi bot­lásnak lehetnek forrásai. Ku­riózumképpen, de tanulság­ként is hadd említsünk néhány furcsa esetet Rókusfalvy Pál vizsgálati anyagából: a fiúk közül a színtévesztő például textilmérnök, a szédülékeny épületbádogos, a lányok közül a neuraszténiás óvónő, a tüdő­­fertőzéses pedig fonóipari munkásnő szeretne lenni. Feltűnő, hogy sok fiatal nem veszi figyelembe a választott pálya színvonal-követelmé­nyeit. A szerző tapasztalatai szerint a lányok jobban ügyel­nek erre, a fiúk kevésbé. Az utóbbiaknál előfordult olyan eset is, hogy a gépésztechni­kusnak készülő fiatalember fi­zikából hármasra, matemati­kából kettesre állt. Még súlyo­sabb az a tapasztalat , és következményeiben távolabbra vezet, mert iskolarendszerünk fogyatékosságait is érinti —, hogy a kutató nem látott lé­nyeges eltérést ebből a szem­pontból a 14 és a 18 éves fia­talok között. Idézzük a szer­zőt: "­Az ifjúkor kezdetén álló tanulók személyisége a pálya­­választásnak ebben a vonat­kozásában fontos önismeret és önkritika szempontjából sem­mit sem fejlődött.*) Kiderül a vizsgálatokból az is, hogy nincs jelentékeny ösz­­szefüggés a diákok szakköri munkája és a választott pálya között sem.. A Magyar Tudo­mányos Akadémia Pszicholó­giai Intézetének munkatársa felsorolta két iskola szakkö­reit, annak bizonyításául, hogy a diákok hányféle tevékeny­ség között választhatnak az is­kolában. Íme, a fiúknál szám­tan, fizika, kémia, biológia, történelem, irodalom, ének, zenekari, sport, bélyeg, barká­csoló, modellező, fotós és rádiós, a lányoknál pedig számtan, kémia, földrajz, rajz, magyar, orosz, eszperantó, ének, zene, háztartási, vörös­­keresztes, sport, és fotós szak­kör és külön városi képzőmű­vészeti kör is található. Ennek ellenére az általános iskola hatodik osztályába járó hat­vanhat megkérdezett fiú kö­zül 83,3 százaléknál nem volt összefüggés a szakkör és a pá­lyaválasztás között. Ez az arány a hetedikes fiúknál 70,8, a nyolcadikosoknál 64,5 százalék. Érdekes, hogy itt sincs lényeges különbség az általános iskola és a gimná­zium között, legalábbis dr. Rókusfalvy vizsgálatai szerint: a gimnázium negyedik osztá­lyában a fiúk 62,8 százaléká­nál, a lányok 58,8 százalékánál nem talált kapcsolatot a kuta­tó a szakkör és a pályaválasz­tás között. Végül, a tapasztalatokat ösz­­szegezve dr. Rókusfalvy Pál arra a megállapításra jut, hogy a diákoknak több mint a fele — a negyedik gimnazista lá­nyoknál ennél valamivel ki­sebb hányada — nem értékeli reálisan és megbízhatóan ön­magát, valamint azt a pályát, amelyre készül. Tudjuk, a pályaválasztás nemcsak az önismereten mú­lik. Hiszen hiába látja is reá­lisan önmaga értékeit a kiváló képességű diák, ha a túljelent­kezés miatt nem jut be a fő­iskolára, vagy nem veszik föl a kívánt szakmában. Hiba lenne tehát önmagunkat azzal ámítani, hogy manapság az önismeret hiánya a pályavá­lasztás legnagyobb gondja. Ez így nem igaz, de a tanulmány, amelyet idéztünk, valamire mégis figyelmeztet. Arra, hogy sok egyéb motiváció mellett figyeljen fel mindenki, aki eb­ben illetékes: szülő, pedagó­gus, pszichológus, társadalmi vezető, mennyi csalódást okoz­hatnak azzal is, ha a fiatalokat nem neveljük eléggé önmaguk képességeinek, tulajdonságai­nak számbavételére. Légy az, aki vagy — idéz­tük Pindarost. Neveljük arra a fiatalokat, hogy megbízhatóan ismerjék, tudják, is, kik ők és mire képesek. (E.) B­rezsnyev a szocialista országok együttműködéséről beszélt a csehszlovák pártkongresszuson A külpolitikai helyzet­ ­ A NATO MINISZTERI ÉRTEKEZLETÉT a jövő hét elején­­ nyitják meg Brüsszelben. Ezt megelőzően a francia fővá­rosban ülnek össze a tagállamok képviselői, francia megbízott nélkül, hogy kidolgozzák a taktikát­­ Párizs ellenében. Az MTI tudósítójának értesülése szerint Amerika, Anglia és Nyugat-Németország több alapvető elvi kérdésben egyet­értést teremtett. Úgy vélik, hogy Franciaország tagja maradhat az Atlanti Szövetségnek, ha bizonyos szerepet vállal a NATO katonai feladataiban. A franciák távozása után a vezetést le­egyszerűsítik, de tovább fokozzák a katonai gépezet integrá­cióját. Washington még arra az engedményre is kész, hogy két- és többoldalú tárgyalásokat kezdjenek a franciaországi támaszpontok sorsáról, az atlanti vezérkar el­költöztetéséről, de változatlanul követeli a párizsi részről megszabott egyéves fel­mondási idő meghosszabbítását. A belga fővárosban a jövő héten arról is kell dönteni, hová kerüljön a SHAPE, a NATO-nak jelenleg Párizs közelében mű­ködő vezérkara. A többség a főhadiszállást Brüsszelben sze­retné látni, az amerikaiak az angolokkal és a nyugatnémetek­kel egyetértésben a politikai központot is Belgiumba kívánják átköltöztetni. Több kisebb tagállam azonban attól tart, hogy ezzel a franciákat elidegenítenék a politikai Atlanti Szövetség­től is, s ezért lehetséges, hogy a jövő héten a miniszteri érte­kezleten erről még nem döntenek.­­ A DÉL-VIETNAMI BELSŐ VÁLSÁG megoldására komp­romisszumos kísérletet tettek. Saigonban kedden délután meglepetésszerűen találkoztak a katonai kormány képviselői és a buddhisták vezetői. A Ky-kormány egyes funkcionáriusai úgy vélik, hogy ez a keddi találkozó bevezető volt csupán és újabb megbeszélések következhetnek. Az eszmecseréről távozó buddhista vezetők nyilatkozataik­ban azt hangoztatták, hogy a kétórás tárgyaláson nem sikerült elérni konkrét eredményeket. A vallási vezetők régi követelé­süket ismételték, hogy mondjon le az uralkodó katonai junta és írjanak ki általános választásokat. A találkozó után, kedden este Saigon egyik pagodájában buddhista szerzetesek és hívők gyűltek össze, hogy meghallgassák egyik vezetőjüknek, Thich Thien Minhnek beszámolóját. Elmondotta, hogy az államelnök és Ky miniszterelnök hajlandó a kormányt polgári személyek­kel kiegészíteni, de a buddhisták változatlanul az amerikaiak bizalmát bíró két politikus távozását követelik és ragaszkodnak az országos választásokhoz. Az AP hírügynökség olyan meg nem erősített híreket röp­pentett fel, hogy a saigoni kormány egyes tagjai fel akarják kérni Kyt: a buddhisták megbékéltetése végett mondjon le mi­niszterelnöki tisztéről. A tudósító ugyanakkor saigoni amerikai tisztviselőkre hivatkozva, azt írta, hogy a miniszterelnök hely­zete most »elég erősnek látszik« és ha letörte a buddhisták ellenállását, a saigoni vallási vezetők kevesebbel is beérik majd. Nyilván ezzel függ össze, hogy kedden újabb katonai lépéseket tettek a másik ellenálló város, Hié bevételére. A Központi Bizottság beszámolójával megkezdődött a Csehszlovák Kommunista Párt XIII. kongresszusa Prágából jelenti az MTI. Kedden reggel a csehszlovák főváros kongresszusi palotájá­ban megnyílt a Csehszlovák Kommunista Párt XIII. kong­resszusa. Antonin Novotny be­vezető szavaiban köszöntötte a testvérpártok küldöttségeit, köztük a Brezsnyev vezette szovjet és a Nemes Dezső ve­zette magyar delegációt. Az elnökség és a bizottságok megválasztása majd a napi­rend jóváhagyása után No­votny ismertette a Központi Bizottság beszámolóját a párt munkájáról és a további fel­adatokról. A pártpolitika hat pontja A beszámoló megállapította, hogy a párt munkájának eredményeként Csehszlovákiá­ban győzött és megszilárdult a szocialista rendszer. Közben bizonyos aránytalanságok kö­vetkeztében a fejlődés átme­netileg megállt, de az átme­neti stagnálást fokozatosan leküzdötték és 1964 második felétől újból megkezdődött a népgazdaságban a lassú fej­lődés. Ez az idén is folytató­dik, már kezdi éreztetni ha­tását az új gazdasági irányí­tási rendszer­. Az eredménye­ket mindamellett józanul kell szemlélni — mondotta Novot­ny. — Abból kell kiindulni, hogy a népgazdaságban még mindig vannak aránytalansá­gok, a termelés hatékonyságát mind ez ideig nem sikerült javítani. Számolni kell vele, hogy az új meghonosításában bonyolult helyzet keletkezhet, konfliktusok is származhat­nak, amennyiben összeütközé­sek lehetségesek a régi szoká­sokkal, a konzervativizmus­sal és a kevéssé fejlett öntu­dattal. Novotny hat pontban foglal­ta össze a párt politikájának alapvető irányvonalát és köz­vetlen feladatait. E hat pont: 1. a szocialista társadalom erősítése és sokoldalú fejlesz­tése; 2. az anyagi-technikai bázis, a szocialista termelő­erők további kibontakoztatása; 3. a vezető erő továbbra is a munkásosztály, az állam po­litikai alapja pedig a munkás­­osztály szövetsége a termelő­szövetkezeti parasztsággal és a szocialista értelmiséggel. Az állam fejlesztésében és a szo­cialista demokrácia elmélyí­tésében a fő feladat a nemzeti bizottságok szerepének és ha­táskörének növelése; 4. a dol­gozó tömegeket, különösen a növekvő nemzedék­et a mar­xizmus—leninizmus, a szo­cialista hazafiság és a prole­ ­ár nemzetköziség szellemében kell nevelni; 5. tovább kell mélyíteni a párt vezető szere­pét a társadalmi élet minden ágában; 6. külpolitikailag elő­térben áll a harc az imperia­lizmus agresszív akciói ellen, különösen az amerikaiak viet­nami agressziójának beszünte­téséért, de egyszersmind erő­feszítéseket kell tenni a lenini békés egymás mellett élés po­litikai megvalósításáért. A negyedik ötéves terv A beszámoló kiemelte, hogy a gazdaságpolitika legközeleb­bi feladatait a negyedik öt­éves terv foglalja magában. Novotny közölte, hogy a terv előkészítésére fordított nagy munka ellenére még nem le­het a kongresszus elé egy teljesen kiegyensúlyozott ter­vet terjeszteni. A részletek szerint a fogyasztás 1970-re 1965-höz viszonyítva 17—18 százalékkal növekszik majd, a felhalmozás szintje körülbelül a jelenlegi marad. E számok eléréséhez a nemzeti jövedel­met 32—24 számolékkal kell növelni, az iparban a munka termelékenységét pedig 22—23 százalékkal. A negyedik ötéves terv idő­szakában a mezőgazdasági ter­melésnek 15 százalékkal, a me­zőgazdasági árutermelésnek pedig 19 százalékkal kell nö­vekednie. A népgazdaság je­lenlegi helyzetében azzal a ténnyel kell számolni, hogy a fejlődés külterjes jellegű és ezt kell hatékonyan leküzdeni. A beszámoló elmondotta, hogy noha növekvő összegeket fordítanak lakásépítésre, tata­rozásra és korszerűsítésre, az eredeti szándéktól eltérően a lakásproblémát mégsem tud­ják 1970-ig teljesen megoldani. Szólt arról is, hogy tervek vannak az ötnapos munkahét bevezetésére, de a megvalósí­tás attól függ, a népgazdaság fejlődése hogyan teremti meg az ehhez szükséges feltétele­ket. Novotny kifejtette a beszá­molóban, hogy a csehszlovák ifjúság fejlődése egészséges. A fiatalok túlnyomó többsége megérti a párt politikáját, s erejéhez mérten tevékenyen részt vesz megvalósításában is. Érthető azonban, hogy az ifjú­sággal kapcsolatban problé­mák is jelentkeznek, amelyek éppen a fiatalság sajátosságai­ból fakadnak. Elsősorban ab­ból, hogy az ifjúság még nem rendelkezik elég nagy életta­pasztalattal. A pártnak, az ál­lamnak és a társadalmi szer­vezeteknek gondoskodniuk kell róla, hogy az ifjúság egészsé­gesen fejlődjék, szakképzetté és ideológiailag felkészültté váljék, az eddigieknél hatéko­nyabban. E kérdésekre na­gyobb figyelmet kell fordítani, mint a múltban bármikor. Osztályok és népek szocialista kapcsolata A szocializmus győzelme után az osztályok, a rétegek, a népek és a nemzetiségek vi­szonyában szocialista kapcso­latok alakultak ki, s ezek nind érettebbé válnak. A társada­lom belső fejlődésének mozga­tóereje már nem az egymás­sal kibékíthetetlen erők osz­tályharcja, hanem a szocialista osztályok és rétegek közös ér­dekei és egymáshoz való foko­zatos közeledése. Mindamellett a társadalom szociális szerke­zete bizonyos ideig még osz­­tály­ jellegű marad. A Központi Bizottság beszá­molója ezt követően a szocia­lista kultúra és művészet fej­lődésének problémáival foglal­kozott, a párt belső fejlődésé­vel, majd végül a nemzetközi helyzetet elemezte. Ennek ke­retében Novotny hangsúlyoz­ta, hogy a csehszlovák nép megingathatatlanul a hős viet­nami nép mellett áll. Erejéhez mérten továbbra is segíti és támogatja a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságot, a dél­vietnami nép erőfeszítéseit, igazságos követeléseinek meg­valósítására. A nemzetközi munkásmozgalom helyzetét il­letően az első titkár kijelen­tette: " Más testvérpártokkal együtt a Csehszlovák Kommu­nista Párt minden erejét arra fordítja, hogy megszűnjenek az ideológiai és politikai nézet­­eltérések, amelyek gyengítik mozgalmunk aktivitását, félre­vezetik néhány szövetségesün­ket és amelyeket az imperia­listák kihasználnak agresszív politikájuk fokozására. Hívei vagyunk a testvérpártok őszin­te, elvtársi, építő jellegű esz­mecseréjének, de határozottan ellenezzük a sértő, ellenséges hangú polemizálást. Semmiféle elmélet vagy politikai nézet­­eltérés nem igazolhatja az ak­cióegység feladását, az impe­rializmus ellen vívott közös harcban. A test­vérpadok tanácskozása­ i Pártunk meggyőződése szerint célszerűek a kommu­nista és munkáspártok nem­zetközi tanácskozásai, mert hatékony eszközt jelentenek a mozgalom ideológiai egységé­nek és akcióegységének meg­teremtésére, tevékenységének összehangolására. Úgy véljük, minden testvérpártnak céltu­datosan kell törekednie arra, hogy kedvező feltételeket te­remtsünk és alkalmas pilla­natban összehívhassunk ilyen tanácskozást, sikeresen meg is tarthassuk azt. Brezsnyev: A szocialista együttműködés fejlesztése elsőrendű feladat A csehszlovák pártkongresz­­szus délutáni ülésén Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára szólalt fel. Emlékeztetett rá, hogy Csehszlovákia a gazda­sági irányítás rendszerét a ter­vezési elvek megszilárdításá­val és a dolgozók alkotó kez­deményezésének sokoldalú fe­j­lesztésével igyekszik tökélete­síteni. Erről tárgyalt az SZKP XXIII. kongresszusa is és ez az egyezés nem, véletlen. A két párt céljainak közösségét, az időszerű feladatok közös meg­közelítését mutatja, mert az SZKP és a CSKP nézetei a szocializmus és a kommuniz­mus építéséről megegyeznek. Az együttműködés politikai oldala Brezsnyev a továbbiakban a szocialista országok együttmű­ködésének példájára hivatko­

Next