Magyar Nemzet, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-01 / 206. szám

Art) 60 fillérMagyar Nemzet 4 HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Csütörtök 1966. szeptember­­ XXII. év, 206. szám Csöngetnek Amióta kedves szokássá vált, hogy szeptember elsejét, a tan­év első napját külön cikkben köszöntjük, nagyjából mindig így kezdődik az üdvözlés: ma reggel megszólal a csengő az ország iskoláiban... Hadd kezdjük ezúttal is így ezt a köszöntést, de hadd te­gyük nyomban hozzá, hogy ha a csengő minden tanév elején ugyanúgy szólal is meg, nem mindegy­, hogy kiket hív az is­kolapadokba. Mert ma már nem túlzás azt mondani, hogy ez a szeptember elsején fel­hangzó csengettyűszó — amel­lett, hogy csaknem kétmillió ifjú és felnőtt diákot hív az iskolába — az egész ország­nak is jelt ad. Azt jelzi, hogy hazánk minden ötödik állam­polgára a hatévesektől az élet­kor távoli határáig, belekezd egy olyan­­ munkába, amely semmivel sem könnyebb, sem­mivel sem egyszerűbb, mint bármely más fizikai vagy szel­lemi tevékenység. Az első ele­misták számára ugyanis a be­tűk összeolvasásának megta­nulása — és megtaníttatása! — életkoruk sajátosságait, testi és szellemi színvonalukat tekint­ve, éppen olyan fontos, hasz­nos tevékenység és munka, mint bármely egyéb a világon. De valami mást is jelez a csen­gő: azt, hogy újból elkezdődik az ország felelősségvállalása azokért, akik tanulnak. Az egyre természetesebb, hogy az iskolaév nemcsak a gyermek, a dolgozók iskolájába járó felnőtt és az egyetemi hall­gató számára jelent mindig valami mást, valami újat, ha­nem mindenkinek. Annak is, aki közvetlenül nem tanul, ha­nem tanít, és annak is, aki a feltételeket biztosítja otthon, a munkában, az országot irányí­tó kormány­kerék mellett,­­ nem utolsósorban a békét vé­delmező politikában, a nyu­godt tanuláshoz. Iskolába sokféleképpen lehet járni. Lehet tanulni kopott, agyonrongált, drága áron meg­vásárolt, elavult tankönyvek­ből, és lehet modern szellemet sugárzó, a gondolkodás maga­sabb szféráiba vezető, változa­tos, színvonalas — és olcsó! — könyvekből is. Lehet tanulni súlyos anyagi áldozatok, mes­terségesen támasztott társadal­mi gátak átugrása árán, de le­het úgy is, hogy a társadalom minden tagja együttesen hoz­za meg az áldozatokat, és kö­zösen rombolja le azokat az akadályokat, amelyek elállnák az utat a szellemi fejlődés elől. Nem nehéz észrevenni, hogy nálunk a csengő hangja évek óta egyre inkább olyan tan­évet hirdet, amely mind töb­bek számára teszi lehetővé, könnyebbé és hasznosabbá a tanulást. Mit ígér például a ma megkezdődő iskoláért? Nyu­godt ritmusú, jobb és színvo­nalasabb oktatási évadot. Nyu­godt ritmusút, mert a rendel­kezések, az irányelvek eszten­dők óta nagyjából változatla­nok, és nem kívánnak minden évben a régebbit tagadó gyö­keres változást, sem a szülő­től, sem a pedagógustól, sem a gyermektől. Jobb tanévet ígér, mert a reform szelleme gyakorlati formában is egyre nagyobb tért hódít: az általá­nos iskolában az idén befeje­ződik a reformtantervek és tankönyvek bevezetése, a gim­náziumban pedig a második osztályig ér el ebben a konk­rét formában az iskolareform. A színvonalasabb tanév ígére­tében azért bízhatunk, mert mint évről évre, úgy most is javul némileg a szaktanári el­látottság, sok-sok új iskolaépü­let és tanterem lép be az okta­tás láncolatába, megszilárdul­nak a gyakorlatiasabb képzést biztosító szakközépiskolák, és a jobb, rangosabb tanítás és ne­velés feltételei az idén is gaz­dagodnak.­ Az ország állampolgárainak felelősségéről szóltunk az előbb, az új tanévvel kapcso­latban. De mit lehetne tenni vajon, hogy ez a felelősség, ez a közös ügybuzgalom és együtt-gondolkodás még több értelmet nyerjen, és még nyu­­godtabb ritmusú, még jobb és még színvonalasabb tanévre nyisson kaput? Az iskola nyugalmát nyil­vánvalóan az növelheti, ha mindenki, aki tiszte szerint ok­tatási ügyekkel foglalatosko­dik, nem a csillogó, de annál talmibb látszateredményeket tekinti feladatának, hanem a biztonságosan megalapozott belső tartalom gazdagítását. Bármily szépek és fontosak is a különféle kísérletek, bár­mennyire szemnek tetsző is a gondosan fölrakott bölcs idé­zet a folyosón, meg a bűvös labor az alagsorban, a leglé­nyegesebb — mert a legna­gyobb megnyugvást is az adja —, ha az általános iskolások például elsajátítják mindazo­kat az ismereteket, készsége­ket és jártasságokat, amelyek nélkül sem továbbtanulni, sem az életben helytállni nem tud­nak. Vagyis: nagyon tisztelet­re méltó mindenfajta bölcs pe­dagógiai elgondolás, de közü­lük mégis az a legbölcsebb, amelynek segítségével szocia­lista gondolkodásra, hibátlan számolásra, logikus fogalma­zásra és a készség fokát elérő biztonságos helyesírásra lehet megtanítani és ránevelni a fia­talokat. Ha az iskola minde­nütt eléri ezt az országban, az nyugalmat biztosít a peda­gógusnak, a gyermeknek és a szülőnek is. Még jobbá és még színvo­nalasabbá többek között úgy válhat az iskola, ha a peda­gógusok munkafeltételeit is a lehető legkedvezőbben bizto­sítjuk. Országos vizsgálatok bizonyítják, hogy az iskola­­igazgató, akinek intézménye szellemi és gyakorlati irányí­tójának kellene lennie, még mindig nem foglalkozhat elég ideig és megfelelő alaposság­gal azzal, amire megbízatása kötelezné: helyettese is többet kénytelen ülni szűk irodájá­ban, papírok, kimutatások, pénzkezelési foglalatosságok közepette, mint a folyosón és a tantermekben a gyerekek, s a tanári szobában a kollégák között. Kissé nehezen alakul ki az a vezetési stílus az isko­lában, amelynek segítségével a tanítók és tanárok megfelelő világnézeti és pedagógiai tá­maszt lelhetnének az igazgató­ban és helyettesében. Attól is jobb és színvonalasabb lehet­ne ez az új tanév, ha az okta­tás távoli és közeli irányítói anyagilag és erkölcsileg is jobban ösztönöznének minden pedagógust a magvasabb, tar­­tósabb eredményű pedagógiai munkára. Szeptember elseje van, kez­dődik a tanév. Szólaljon meg tehát a csengettyű, zengő sza­va szólítsa barátsággal isko­lába az ifjakat és a deres fej­jel tanulókat is. Ébressze a csengő ismét felelősségére az országot: a tanítókat és taná­rokat, a szülőket és gyerme­keket, a munkásokat és mér­nököket a tanulás, a szellemi értékek gyarapítása iránt. Kezdődjék meg kellemesen és folytatódjék majd eredmé­­nyekben gazdagon, tudástól é­s szocialista szellemtől áthat­va ez az új tanév is. Gábor István Amerikai repülők rakétafegy­verekkel támadnak Vietnamban A külpolitikai helyzet J­UE GAULLE TÁBORNOK ÉS NORODOM SZIHANUK • Kambodzsai államfő között szerda délelőtt megkezdődtek a politikai tárgyalások. A megbeszélések két szakaszra oszlot­tak. Előbb a két államfő majdnem egy órán keresztül négy­­szemközt beszélgetett, majd csatlakoztak hozzájuk a szakértők és így folytatták a felmerült témák megvitatását. Megvitatták, hogy Franciaország és Kambodzsa milyen elveket képviseljen a vietnami konfliktus politikai megoldásának elősegítése érde­kében. Foglalkoztak a két ország közötti kapcsolatokkal, első­sorban a gazdasági és a katonai együttműködéssel. Az indo­kínai kérdésekre vonatkozó eszmecsere — jelenti az AFP — megerősítette Kambodzsának szomszédaival és az Egyesült Államokkal kapcsolatban elfoglalt álláspontját, különösen ami a vietnami problémát illeti. A vietnami kérdést egyébként minden szempontból megvitatták, figyelembe véve valameny­­nyi érdekelt ország álláspontját. Washingtonban egyébként igen nagy figyelemmel kísérik de Gaulle kambodzsai látogatását — jelenti az MTI tudósítója. Noha az amerikai sajtó vezető helyen számol be a látogatás eseményeiről, a hivatalos szervek igyekeznek leértékelni annak jelentőségét és azt hangoztatják, hogy de Gaulle semmilyen módon sem tud hozzájárulni a délkelet-ázsiai béke helyreállí­tásához. Mint ismeretes, a Fehér Ház és a külügyminisztérium egyaránt elutasította azt a javaslatot, hogy a francia elnök világ körüli útját kihasználva Johnson a Guadeloupe-szigeten találkozzék de Gaulle-lal. A javaslatot Mike Mansfield szená­tor, a szenátus demokrata csoportjának vezetője terjesztette elő. Johnson ugyan hivatalosan nem nyilatkozott Mansfield javaslatáról, a Fehér Ház szóvivője azonban kijelentette, hogy nincsenek ilyen tervek. A Washington Post szerdán vezércikkben foglalkozott de Gaulle esetleges közvetítő szerepének a lehetőségeivel. A lap a hivatalos véleménytől némileg eltérően azt írja, hogy a fran­cia elnök kambodzsai látogatása esetleg hozzájárulhat a feszült­ség enyhítéséhez, bár a vezércikk szerint erre kevés az esély. 5. AZ AMERIKAIAK VIETNAMI AGRESSZIÓJÁNAK A KITERJESZTÉSÉVEL foglalkozik a Pravda szerdai száma. Másfél év telt el azóta — írja a lap —, hogy Johnson paran­csot adott a VDK bombázására és a dél-vietnami hazafiak el­leni hadműveletek fokozására. Az Egyesült Államok úgy szá­mított, hogy az "elrettentő erő" demonstrálása és az amerikai katonák számának nagyméretű emelése könnyű győzelmet hoz majd. De mi történt a valóságban? Az, hogy a vietnami nép bátran ellenáll az agressziónak — írja a Pravda — és megvédi hazáját, függetlenségét és a szocializmus vívmányait. Az Egye­sült Államok a vietnami háború eszkalációjával az úgyneve­zett "­harmadik világot" is meg akarja félemlíteni — folytatja a lap —, de ezt a célt sem sikerül elérnie. A "harmadik világ" a vietnami háborút illetően egyre engesztelhetetlenebb állás­pontot foglal el. A fiatal államok egyre határozottabban állást foglalnak az amerikai agresszió ellen, s követelik a VDK bom­bázásának azonnali megszüntetését és az intervenciós csapatok kivonását Dél-Vietnamból. Washingtonban úgy gondolták, hogy a vietnami háború kiterjesztése, az eszkaláció sikere konszoli­dációt eredményez az Egyesült Államok hátországában, egyet­értéshez vezet az amerikai szövetségesek körében. Ennek azon­ban éppen az ellenkezője következett be. Franciaország nem­csak hogy állást foglalt Indokína semlegesítése mellett és a vietnami háború ellen, hanem azt is elhatározta, hogy kilép a NATO katonai szervezetéből. A Pravda végezetül megálla­pítja: az Egyesült Államok arra számított, hogy sorozatos győ­zelmekkel eléri majd célkitűzéseit, de jelenleg csupán a tév­­számítások sorozatáról lehet beszélni. Amerikai rakétatámadás a VDK területe ellen A VDK ellen támadó ameri­kai repülőgépek kedden uta­kat, raktárakat bombáztak. A saigoni amerikai katonai pa­rancsnokság szóvivőjének köz­lése szerint a haditengerészet légierejének Skyhawk típusú gépei levegős föld rakétákat használtak a támadás folya­mán Vinh tartomány térségé­ben. Dél-Vietnam területén ked­den szórványos összecsapások­ra került sor a dél-vietnami hazafiak és a kormányhadse­reg, illetve az amerikai csapa­tok között. A partizánok egy 12 főnyi csoportja 5 kilomé­terre Saigontól megtámadta a kormánycsapatok egyik őrállá­sát. Az utóbbiak segítségére amerikai helikopterek szálltak fel a levegőbe. Az összecsapás kimeneteléről nem érkeztek jelentések. Kedden egy rendőr Saigon­ban megölt egy "ismeretlent", aki "Minden szavazat egy-egy tégla a demokrácia felépítésé­hez" feliratú választási plaká­tot tépett le egy ház faláról. A rendőr­f a szerint az uta­sítás szerint cselekedve, hogy le kell lőni mindenkit, aki za­varja a választási kampány "normális és békés" lefolyását a géppisztoly-sorozattal vég­zett áldozatával. Ugyanakkor Ky tábornok, a miniszterelnök diktátor, látványosan békülé­­keny magatartást tanúsított a buddhisták irányában. Mint ismeretes, a buddhisták is a választások bojkottálására szó­lították fel híveiket. Ky, aki szeretné elkerülni, hogy a sza­vazás részvétlenségbe fúljon, a buddhista vezetők oldalán kedden részt vett a saigoni katonai temetőben rendezett vallási szertartáson. Harc a Tonkini-öbölben Az amerikai haditengerészet repülőgépei szerdán a Tonki­­ni-öbölben megtámadtak két észak-vietnami hadihajót. A saigoni amerikai katonai pa­rancsnokság szóvivőjének köz­lése szerint az egyik hadihajót elsüllyesztették, a másikat megrongálták. Ugyanennek a szóvivőnek a szavaiból kitűnik, hogy a VDK légelhárítása kedden megsemmisített egy RFSS Crusader típusú amerikai fel­derítő repülőgépet. A légika­lóz Haiphongtól 12 kilométer­re zuhant le. A pilótát heli­kopteren mentették meg a fog­ságba esés elől. A-52-es amerikai nehéz­bombázók szerdán is támad­ták Dél-Vietnamban a szabad­ságharcosok feltételezett állá­sait. Az AFP értesülése szerint az amerikai vadászbombázók kedden ismét Hanoi és Haip­­hong térségét támadták, ösz­­szesen 139 bevetésben. Phenjanból jelenti a TASZSZ, hogy Puszan kikötőjéből ked­den két dél-koreai csapategy­ség indult el egy amerikai szállítóhajó fedélzetén Dél- Vietnamba. A TASZSZ-jelen­­tés alapjául szolgáló dél-ko­reai tudósítás nem közli, hány katonáról van szó. A szovjet hírügynökség hozzáfűzi, hogy korábban közölték, még húsz­ezer dél-koreai katonát vezé­nyelnek Dél-Vietnamba. Bush fenyegetőzik Washingtonból jelenti az AFP. Az amerikai szenátus hadügyi bizottsága kedden meghallgatta Bush külügymi­niszter válaszát a kormány vietnami politikáját ért bí­rálatokra. A külügyminiszter azzal az unalomig ismert ér­veléssel élt, hogy az Egyesült Államok megvédi Dél-Viet­­namot Észak-Vietnammal szemben. Kijelentette, hogy az ame­rikai fegyveres erők számára nem okozna különösebben nagy gondot bármikor kirob­bantani a háborút, amely "akár 300 millió ember meg­semmisítését is lehetőé tenné már az első órában". Mind­ezek után Bush közölte, az Egyesült Államok erőfeszíté­­ snnépi ülés Moszkvában Moszkvából jelenti a TASZSZ. A szovjet hadsereg központi házában szerdán ünnepi ülést tartottak abból az alkalomból, hogy 21 évvel ezelőtt alakult meg a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság. Az elnök­ségben Poljanszkij, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, Paleckisz, a Legfelső Tanács Nemzetiségi Tanácsának el­nöke, továbbá más szovjet ál­lami és pártvezetők, a Viet­nami—Szovjet Baráti Társa­ság küldöttsége és vietnami személyiségek foglaltak he­lyet. Az ünnepi beszédet Mihail Zimjanyin, a Pravda főszer­kesztője, az SZKP Központi Bizottságának tagja mondta. Hangsúlyozta, hogy az ame­rikaiak vietnami agressziója "kihívás minden békeszereti néppel szemben". Egyetlen ál­lam, egyetlen nép sem lehet közömbös az indokínai ese­ményekkel szemben. Kifejez­te meggyőződését, hogy a vietnami nép a Szovjetunió és a többi szocialista ország támogatásával szétzúzza a be­avatkozókat. Zimjanyin arra is rámuta­tott, hogy az Egyesült Álla­mok indokínai kalandorak­ciói erősen kiélezték a nem­zetközi helyzetet és ha az amerikai imperialisták nem változtatják meg politikáju­kat, akkor a további fejle­mények közvetlenül veszé­lyeztethetik a világbékét. Felszólalt Nguyen Van Kinh, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság moszkvai nagykövete is. Köszönetét fe­jezte ki a szovjet dolgozóknak és a többi szocialista ország népeinek azért a támogatá­sért, amelyben a vietnami nép harcát részesítik. Hangsúlyoz­ta, hogy az amerikai imperia­lizmust még sohasem ítélték el olyan élesen világszerte, mint most. "A vietnami né­pet nem fogják legyőzni" — jelentette ki a nagykövet. seket tesz, hogy a vietnami háború ne öltsön általános jelleget. Az SZKP Központi Bizottságának közleménye Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az SZKP Központi Bizott­sága az alábbi hivatalos köz­leményt adta ki: Az SZKP Központi Bizott­sága komoly figyelmet fordí­tott a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának Mao Ce-tung elvtárs vezetésével megtartott 11. plénumáról a kínai sajtóban megjelent köz­leményre. Mint ebből a közleményből kitűnik, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma belső kérdésekkel foglalkozott és határozatot hozott az úgynevezett "nagy proletár kulturális forrada­lomról". Emellett a plénum több nyilatkozatot tett a nem­zetközi kommunista mozga­lom problémáit illetően és ebben az összefüggésben rá­galmazó támadásokat intézett az SZKP és a Szovjetunió el­len. A plénumon hozott ha­tározatok hivatalosan megerő­sítették, hogy a Kínai Kom­munista Párt vezetősége to­vábbra is saját külön vona­lán szándékozik haladni, szembeállítva azt a marxis­ta-leninista vonallal, amelyet a testvérpártok együttesen dolgoztak ki az 1957. és az 1960. évi tanácskozáson. A plénum dokumentumai arra mutatnak, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetősége szovjetellenes vonalát a Kínai Kommunista Párt hivatalos politikájaként fogadtatta el. A plénum lényegében véve elutasította az SZKP és más testvérpártoknak az imperia­lizmus ellen és ezen belül az amerikai imperializmus vietnami agressziója ellen ví­vott harcban való együttes akciókra vonatkozó javasla­tát. Figyelmet érdemel az a tény, hogy a plénum után a szovjetellenes kampány, amely Kínában már régóta és rendszeresen folyik, újult erővel lángolt fel. Egyre nyil­vánvalóbbá válik­ a Kínai Kommunista Párt vezetősége annak a koholmánynak ürü­gyén, hogy a Szovjetunió "al­kura lépett" az amerikai impe-

Next