Magyar Nemzet, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-11 / 215. szám
Magyar Nemzet = A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Kettős játék Washingtonban Miközben Johnson elnök úgy viselkedik, mintha fontolóra venné de Gaulle kambodzsai javaslatát, amit először felháborodottan utasítottak el Washingtonban, a Pentagon a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni támadás terveit vizsgálja, s gondoskodik róla, hogy e “Vizsgálat- részletei kiszivárogjanak. Már amikor az U. S. News and World Report című jobboldali folyóirat (nem mindig hivatalos, de mindig irányt mutató nézetek szócsöve), néhány héttel ezelőtt helyszíni tudósítást közölt Vietnamból, tele az ott harcoló amerikai csapatok vezetőinek panaszaival, pusztán ennek a cikknek az alapján meg lehetett érteni, hogy mit tervez a Pentagon: a vietnami hadműveletek kiterjesztését a Vietnami Demokratikus Köztársaság területére, figyelembe véve egy szárazföldi támadás lehetőségét. Az U. S. News and World Report tudósítójának a tábornokok arról panaszkodtak, hogy a háborút nem lehet eldönteni a dzsungelben és a VDK ellen alkalmazott rendszeres légi bombázásokkal, s mint mondták, nem osztják a washingtoni politikusok optimizmusát a katonai helyzetet illetően. A katonai helyzet Amerika szempontjából egyáltalán nem rózsás Vietnamban. Az ilyen megnyilatkozásoknak soha sem az a céljuk, hogy felvilágosítsák az amerikai közvéleményt, vagy hogy legalább az igazság néhány részletét feltárják, hanem, hogy előkészítsék a talajt újabb veszélyes intézkedésekhez, amelyeknek a népszerűtlenségével természetesen a Pentagonban is tisztában vannak. Egyébként ezért is vállalja a katonai központ ezeknek az intézkedéseknek a lélektani előkészítését is, hiszen Johnsonék választásra készülnek, s ilyenkor a politikusok igyekeznek magukat távol tartani a népszerűtlen döntésektől. Johnson választási körútján olyan beszédeket tart, mintha semmi más gondja nem lenne, csak az, hogy tárgyalási alapot találjon a vietnami háború befejezéséhez. Legutóbb még azt is kijelentette, hogy hajlandó “menetrendet” megállapítani az amerikai csapatok kivonására, ha a VDK 16 ezt teszi. Persze ilyen átlátszó rabulisztika csak azokat tévesztheti meg, akik teljesen járatlanok a politikában és elhiszik azt a képtelen amerikai tézist, hogy az Egyesült Államok “egy agresszió elhárításáért" harcol Vietnamban. Holott a teljesen nyilvánvaló igazság ennek éppen az ellenkezője: az Egyesült Államok agressziót hajt végre határaitól sok ezer mérföldnyire egy idegen nemzet ellen, annak saját területén. A Johnson-féle “visszavonulási elmélete, mely elméletnek is abszurd és nyilván senkit sem téveszt meg azok közül, akik felfigyeltek de Gaulle tábornok javaslatára, valódi értelmét tekintve nem egyéb, mint kapitulációs felhívás a Vietnami Demokratikus Köztársasághoz, s minden egyébtől eltekintve ezért is abszurd. Nem is azért hangzott el, mintha Johnson vagy környezetében bárki is komolyan venné a megfordított eszkalációt. (Az amerikaiak katonai jelenlétének lépcsőzetes megszüntetését Vietnamban.) Az ilyen elméletekkel űzött játék csupán azt a célt szolgálja, hogy a vietnami háború további kiterjesztésével járó veszélyt elködösítsék az amerikai közvélemény előtt és megpróbálják ellensúlyozni azt a rossz, s egyre rosszabb hangulatot, amit az Egyesült Államok háborús kalandja kelt a világ közvéleményében. A kettős játék, vagyis, hogy Johnson a tárgyalások feltételeit látszik keresni, a tábornokok viszont új támadást készítenek elő, valójában a háború kiterjesztésének előjátéka, egy különösen veszélyes lépés bevezetése. Ami a valószínű következő lépés katonai oldalát illeti, erről az MTI washingtoni tudósítója néhány érdekes részletet közöl, egyébként a világ többi lapjaiban is olvashatók tudósítások a Pentagonban forralt újabb tervekről. Ezeknek a terveknek a lényege az, hogy szárazföldi háborút akarnak indítani a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Nyilvánvalóan ezért volt szükség annak bizonygatására, hogy az eddig alkalmazott katonai módszerek nem vezethetnek eredményekhez és mindaddig, amíg nyílt háborúba nem lépnek a VDK ellen, ilyen eredményre nem is lehet számítani. A Pentagonnak ez az elhatározása összhangban van a dél-vietnami diktátor már több ízben kifejtett nézeteivel. Amerikai lapjelentések szerint nincs még végleges döntés, de minden valószínűség szerint a novemberi választások után, amikor az Egyesült Államok kormánya a közvélemény hangulatától függetlenekből dönthet, sor kerül az inváziós tervek megvalósítására. Mindenesetre azt már eldöntötték, hogy az év végéig négyszázezerre emelik a Vietnamban összpontosított amerikai erők létszámát, s magából ebből a tényből is következtethetni lehet egy nagyobb szabású szárazföldi akcióra, mert hiszen az úgynevezett dzsungelháború, amelynek katonai csődjéről már eddig is sokat írtak az amerikai lapok, ennyi, sőt még egyszer ennyi katona felhasználásával sem hozhat sikert az agressziós hadseregnek. Ami pedig a lépés politikai összefüggéseire vonatkozik, a dél-vietnami választási cirkusz lenne hivatva legalizálni az újabb agressziós terveket. Már az első honolului értekezleten azon fáradoztak az amerikai vezetők, hogy alkotmányos mezbe öltöztessék a saigoni diktatúrát, elvegyék vagy legalábbis tompítsák az élét annak a kritikának, amivel oly gyakran kell szembenéznie a mindenkori amerikai vezetésnek, s amelynek az a lényege, hogy az Egyesült Államok mindenhol a világon a leggyűlöletesebb diktatúrákkal szövetkezve képes csak elfogadtatni politikáját. Persze nem az amerikai vezetők alkotmányos érzékenysége tiltakozik e kritika ellen, amelynek jogosságát nehéz lenne kétségbe vonni, hanem arról van szó, hogy az amerikai kormány mindenütt a demokrácia védelmére hivatkozik, amikor fegyveres erővel betör egy idegen országba. Johnson és a demokrata vezetők nyilván azt gondolják, hogy megkönnyíti a dolgukat a novemberi választásokon, ha arra hivatkozhatnak, hogy Dél-Vietnam népe alkotmányos alátámasztást nyújt a saigoni rezsimnek. Nem nagyon érdekli őket, hogy a buddhistáktól kezdve a haladó gondolkodású és nemzeti érzésű polgárokig, úgyszólván minden valamire való ember bojkottálja Dél-Vietnamban a választási komédiát. Jól tudják, ha sikerül valami eredményt kicsikarni, csakis katonai erőszak árán. A világot mindenesetre ezekkel az újabb mahinációkkal kapcsolatosan az érdekli, hogy a háború újabb kiterjesztése Vietnamban és egy esetleges katonai invázió a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen, végzetesen elkomplikálhatja a helyzetet és majdnem lehetetlenné válik megtalálni a békéhez vezető utat. Padi Ferenc Slo 81 Minit az amerikai kudarcokról és a VDR sikereiről A külpolitikai helyzet AZ ERHARD ELLENI BÍRÁLAT fokozódik a nyugatnémet politikai életben. Willy Brandt, az SPD elnöke, a Neue Rhein-Zeitungnak adott nyilatkozatában kijelentette: Erhard kancellár nem képes megoldani a jelenlegi bel- és külpolitikai kérdéseket, a kormány nincs abban a helyzetben, hogy úrrá legyen e problémák felett. A kormánykoalíció azonban előreláthatólag nem változik, a mostani koalíció »tovább fogja vonszolni magát az ország kárára«. Brandt mindaddig, amíg Erhard kancellár marad, nem lát lehetőséget CDU—SPD koalícióra, nem tartja valószínűnek szociáldemokrata—szabad demokrata koalíció létrejöttét sem. A kereszténydemokrata párt különböző csoportjai nyomást gyakorolnak a kancellárra, hogy mielőbb alakítsa át kormányát. A jelenlegi helyzetben kulcskérdés Strauss felvétele a kormányba és bonni politikai körökben arról is heves viták folynak, hogy a volt hadügyminiszter milyen tárcát kapjon. Ezekben a napokban a nyugatnémet fővárosban sokat beszélnek von Hassel hadügyminiszter leváltásának lehetőségéről. A CSU azt javasolja, hogy Gerstenmaier, a bonni parlament elnöke vegye át a hadügyminiszteri tisztet. Figyelemre méltó a kancellárt támogató Frankfurter Allgemeine Zeitung szombati állásfoglalása. A lap vezércikkében kifejti, hogy Erhard most döntő erőpróba előtt áll, a kancellárt saját pártja köreiben is egyre erőteljesebben bírálják. Mint a lap megállapítja: “Oktalanság lenne Erhard részéről most minden önámítás. Nemcsak némi elégedetlen mozgásról van szó, hanem a pártban és a párt képviselőcsoportjában szélesen elterjedt hangulatról. A szociáldemokraták felismerték, hogy miről van itt szó. Most mindent elkövetnek majd, hogy a parlamentben a lehető legtöbb nehézéget gördítsék Erhard útjába. A kancellárnak tisztában kell lennie azzal, hogy az SPD e helyzetben titkos szövetségesekre is számíthat az Erhardot bíráló CDU-politikusok körében, akik abban reménykednek, hogy a stabilizációs törvényjavaslattal együtt Erhard kormányát is megbuktathatják. A lap hozzáfűzi: bár ez a számítás sok ismeretlen tényezőt is rejt magában, nem szabad teljesen lehetetlennek minősíteni. Erhard a nyugatnémet televíziónak adott nyilatkozatában igyekezett megnyugtatni híveit, kijelentette, hogy nem gondol lemondásra és a kormány átalakítását sem tartja időszerűnek. A kancellárhoz közelállókat bizonyára nem vigasztalja meg az az utalása, hogy Nagy-Britannia jelenleg sokkal nagyobb gazdasági és politikai nehézségekkel küszködik, mint a Német Szövetségi Köztársaság. Erhard mindenesetre szükségesnek tartotta, hogy nyomatékosan tiltakozzék a válság puszta említése ellen is. Az iráni sah a Balatonnál Mohammad Reza Pahlavi a Iya Mehr, Irán sahinsahja és Farah Pahlavi shahbani, valamint kíséretük szombaton délelőtt a Balatonaligai Állami Gazdaságba látogatott el. A vendégeket a látogatásra elkísérte Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes, Bonyhádi Károly, a Magyar Népköztársaság teheráni nagykövete, Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke. A magas rangú vendégeket megérkezésükkor Losonczi Pál földművelésügyi miniszter, Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője és dr. Radnóti István, a gazdaság igazgatója fogadta. Fiatalok virágcsokrokkal köszöntötték az iráni uralkodót és feleségét. Dr. Radnóti István tájékoztatta a vendégeket a gazdaság munkájáról, majd megtekintették a kiterjedt állami gazdaság több részlegét, köztük a 240 holdas őszibarackost és az ötholdas rózsatáblát. Az iráni vendégek elismeréssel nyilatkoztak a látottakról, majd tovább folytatták útjukat és a nap folyamán a Balaton-part több nevezetességét tekintették meg. Balatonalyáról Tihanyba utaztak az iráni sah és felesége, valamint a társaságukban levő iráni és magyar személyiségek. Megtekintették az apátsági templomot, majd a kilátóról nagy tetszéssel nézték végig Tóth József műrepülő világbajnoknak a Tihanyi-öböl fölött bemutatott gyakorlatait. Az iráni uralkodó elismeréssel nyilatkozott a kiváló repülő gyakorlatairól, s annak a véleményének adott kifejezést, hogy teljesítményével méltán érdemelte ki a világbajnoki címet. Elmondotta, hogy a bemutatott gyakorlatokat annál inkább értékelni tudja, mert maga is aktív repülő, s kérte, adják át üdvözletét Tóth Józsefnek. A műrepülési bemutató után a vendégek Éri István Veszprém megyei múzeumigazgató vezetésével a Tihanyi Múzeum kiállításait keresték fel. Tihanyból Balatonfüredre utaztak, s a parkban rövid sétát téve, megtekintették Rabindranath Tagore emlékművét. Ezt követően hajókiránduláson vettek részt, amelynek során vízisíbemutatót tekintettek meg. A hajókirándulást siófoki tartózkodás követte, majd este hosszabb időt töltöttek Szántódon. Ilo Si Minh-interjú egy francia folyóiratban Párizsból jelenti az MTI. Az Evénement című folyóirat szeptemberi számában megjelent az a válasz, amelyet Ho Si Minh, a VDR elnöke Emmanuel d’Astier de la Vigerie hozzá intézett kérdéseire adott. Ho Si Minh megállapította, hogy az amerikai expedíciós hadsereg a tekintélyes erősítések ellenére is siralmas kudarcot vallott az 1965—66. évi száraz évszakban folytatott akcióival. Hat hónap alatt az amerikaiak és saigoni szövetségeseik 114 ezer embert vesztettek anélkül, hogy magukhoz tudták volna ragadni a kezdeményezést. Az úgynevezett saigoni kormánynak most már a városokban sincs tekintélye. Csapatait súlyosan érintik a tömeges dezertálások és a gyakori lázadások. Ezzel szemben a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front egyre inkább megerősödött, mint a nép egyedül illetékes képviselője. A Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombatámadásokról szólva megállapította, hogy az amerikai repülőgépek egyre erősebb légvédelemmel tálalják magukat szemben: eddig 1350 repülőgépet lőttek le. Természetesen mi is szenvedünk károkat — jelentette ki az elnök —, de népgazdaságunkat hozzáigazítjuk a jelenlegi helyzethez. 1965-ben tovább növekedett a rizs termelése, kifejlesztettük a helyiipart, a közlekedés és a távközlés működik, a megélhetési költségek nem emelkedtek. A mindennapi bombázások ellenére továbbra is hárommillió diák jár iskolába az, egyetemeknek és műszaki iskoláknak százezer hallgatójuk van. Ho Si Minh hangsúlyozta, hogy a vietnami nép kész folytatni a harcot, még ha az öt, tíz évig, vagy még tovább is tart. Johnson elnök és elvbarátai becsapják polgártársaikat, amikor vietnami helyzetüket hamis optimizmussal ábrázolják. Ho Si Minh hangsúlyozta, valahányszor az amerikaiak újabb lépéseket tesznek a háború fokozására, nagy zajt csapnak az úgynevezett béketárgyalások körül. Pedig a közönséges ködösítésről van csak szó. Akadnak jóakaratú emberek — mondotta —, akik az amerikai propagandától megtévesztve, azt tanácsolják nekünk, hogy mindenáron tárgyaljunk az agresszorral. Elfelejtik, ahhoz, hogy véget vessünk a háborúnak, csak az kell, hogy az amerikaiak elhatározzák magukat a távozásra. Ez számukra az egyetlen tisztességes megoldás. Végezetül a vietnami elnök megismételte, hogy a VDK kormányának álláspontja világos, ezeket az ismert négy-, illetve ötpontos feltételek tartalmazzák. A mi álláspontunk kifejezi az 1951. évi genfi egyezmények legfontosabb rendelkezéseit a jelenlegi helyzettel összefüggésben. Ez az egyetlen igazságos alap a vietnami probléma rendezésére — hangsúlyozta Ho Si Minh elnök. Ma választási komédiát rendeznek Dél-Vietnamban Nguyen Van Thieu dél-vietnami államelnök szombaton rádiófelhívásban fordult a lakossághoz, hogy a vasárnapi választásokon minél többen éljenek szavazási jogukkal. A saigoni rendőrség állandó készültségben van, hogy letépje a választásellenes plakátokat és elkobozza a röplapokat, amelyek a vasárnapi szavazás bojkottjára szólítanak fel. Az amerikai New Jersey államban egy katonai bíróság ötöt évi kényszermunkára és a hadseregből való kizárásra ítélt két fiatal katonát, aki megtagadta a vietnami szolgálatot. Velük együtt ugyanezzel a váddal állították bíróság elé egy harmadik társukat, akit szerdán háromévi kényszermunkára ítéltek. Moszkvai fiatalok pénteken tiltakozó nagygyűlést rendeztek a vietnami háború ellen. A gyűlésen a többi között felszólalt Alekszandrasz Csesznavicsusz, a Komszomol titkára is. A gyűlés részvevői határozatot hoztak, amelyben felszólítják a világ ifjúságát, egyesült erővel harcoljanak azért, hogy az amerikaiak beszüntessék vietnami agressziójukat.* A dél-vietnami szabadságharcosok pénteken nehézfegyverekkel és aknavetőkkel támadást intéztek Saigontól 12 kilométernyire északnyugatra az amerikai 1. gyalogos hadosztály egységei ellen. Az amerikaiak elismerik, hogy a támadás következtében súlyos veszteségeket szenvedtek. Amerikai repülőgépek pénteken Haiphong kikötőjétől körülbelül 80 kilométernyire északkeletre MIG—21 típusú repülőgépekkel kerültek szembe. A MIG-gépek tüzet nyitottak, mire az amerikaiak elmenekültek. Amerikai bombázók megtámadták egy Haiphong közelében fekvő szigetnél kikötött észak-vietnami hajókat, azok közül egyet elsüllyesztettek. A Vietnami Tájékoztató Iroda közölte, felhatalmazták annak kijelentésére, hogy azok a híresztelések, amelyek szerint Pham Van Dong miniszterelnök a szovjet vezetőkkel állítólag megvitatta a vietnami probléma békés megoldásának kérdését, nem felelnek meg a valóságnak. Új kormány Kairóból jelenti az MTI. A kairói tájékoztatásügyi minisztérium bejelentette, hogy Nasszer elnök elfogadta Zakaria Mohieddin kormányának lemondását, és Szidki Szolimant, az asszuáni gát ügyeinek miniszterét, bízta meg az új kabinet megalakításával. A kormány szóvivője hangoztatta, hogy a Mohieddin-kormány alig egyéves tevékenysége alatt végrehajtotta feladatát, előkészítette az új népgazdasági terv megkezdését. Az új kormány feladata a soron következő éves terv megvalósítása. Az új miniszterelnök kinevezésével a nemzeti építőmunka irányítása olyan tapasztalt vezető kezébe kerül, aki a nílusi nagy gát építésében megmutatta rendkívüli szervező erejét. Szolimán 1916-ban született, mérnöki diplomáját 1939-ben szerezte meg. 1954- től 1956-iga termelési tanács főtitkára volt, majd 1957-ig a az EAK-ba a nemzeti tervezőintézetet vezette. Az építőanyagipari tanács elnöke lett. 1962 szeptemberében ebből a tisztségéből szólították a gátépítési minisztérium élére. Nasszer elnöki rendelet útján hirdette ki szombaton este az új kormánylistát. Miniszterelnök: Szidki Szolimán. A nyolc miniszterelnökhelyettesi tárcából négy maradt meg. Ezek: Mahmud Favzi — külügyekkel foglalkozó miniszterelnök-helyettes. Abdel Mohszen Abu Nur — mezőgazdasági ügyekkel foglalkozó miniszterelnök-helyettes. Mahmud Junesz — energiaügyi, olajipari és bányászati ügyekkel foglalkozó miniszterelnök-helyettes. Szarvat Okasa — kulturális ügyekkel foglalkozó miniszterelnök-helyettes. A kormánytagok közül helyén maradt Mahmud Riad külügyminiszter.