Magyar Nemzet, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-11 / 215. szám

Magyar Nemzet =­ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Kettős játék Washingtonban Miközben Johnson elnök úgy viselkedik, mintha fontolóra venné de Gaulle kambodzsai javaslatát, amit először felhá­borodottan utasítottak el Wa­­­­shingtonban, a Pentagon a Vietnami Demokratikus Köz­társaság elleni támadás terveit vizsgálja, s gondoskodik róla, hogy e “Vizsgálat- részletei ki­szivárogjanak. Már amikor az U. S. News and World Report című jobboldali folyóirat (nem mindig hivatalos, de mindig irányt mutató nézetek szócsö­ve), néhány héttel ezelőtt hely­színi tudósítást közölt Viet­namból, tele az ott harcoló amerikai csapatok vezetőinek panaszaival, pusztán ennek a cikknek az alapján meg lehe­tett érteni, hogy mit tervez a Pentagon: a vietnami hadmű­veletek kiterjesztését a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság területére, figyelembe véve egy szárazföldi támadás lehe­tőségét. Az U. S. News and World Report tudósítójának a tábornokok arról panaszkod­tak, hogy a háborút nem lehet eldönteni a dzsungelben és a VDK ellen alkalmazott rend­szeres légi bombázásokkal, s mint mondták, nem osztják a washingtoni politikusok opti­mizmusát a katonai helyzetet illetően. A katonai helyzet Amerika szempontjából egy­általán nem rózsás Vietnam­ban. Az ilyen megnyilatkozások­nak soha sem az a céljuk, hogy felvilágosítsák az amerikai közvéleményt, vagy hogy leg­alább az igazság néhány rész­letét feltárják, hanem, hogy előkészítsék a talajt újabb ve­szélyes intézkedésekhez, ame­lyeknek a népszerűtlenségével természetesen a Pentagonban is tisztában vannak. Egyéb­ként ezért is vállalja a kato­nai központ ezeknek az intéz­kedéseknek a lélektani előké­szítését is, hiszen Johnsonék választásra készülnek, s ilyen­kor a politikusok igyekeznek magukat távol tartani a nép­szerűtlen döntésektől. Johnson választási körútján olyan beszédeket tart, mintha semmi más gondja nem lenne, csak az, hogy tárgyalási ala­pot találjon a vietnami háború befejezéséhez. Legutóbb még azt is kijelentette, hogy haj­landó “menetrendet” megálla­pítani az amerikai csapatok ki­vonására, ha a VDK 16 ezt te­szi. Persze ilyen átlátszó rabu­­lisztika csak azokat téveszt­heti meg, akik teljesen járat­lanok a politikában és elhiszik azt a képtelen amerikai tézist, hogy az Egyesült Államok “egy agresszió elhárításáért" harcol Vietnamban. Holott a teljesen nyilvánvaló igazság ennek éppen az ellenkezője: az Egyesült Államok agressziót hajt végre határaitól sok ezer mérföldnyire egy idegen nem­zet ellen, annak saját terüle­tén. A Johnson-féle “visszavonu­lási elmélete, mely elméletnek is abszurd és nyilván senkit sem téveszt meg azok közül, akik felfigyeltek de Gaulle tábornok javaslatára, valódi értelmét tekintve nem egyéb, mint kapitulációs felhívás a Vietnami Demokratikus Köz­társasághoz, s minden egyéb­től eltekintve ezért is abszurd. Nem is azért hangzott el, mintha Johnson vagy környe­zetében bárki is komolyan ven­né a megfordított eszkalációt. (Az amerikaiak katonai jelen­létének lépcsőzetes megszün­tetését Vietnamban.) Az ilyen elméletekkel űzött játék csupán azt a célt szolgálja, hogy a vietnami háború további kiter­jesztésével járó veszélyt elkö­dösítsék az amerikai közvéle­mény előtt és megpróbálják ellensúlyozni azt a rossz, s egy­re rosszabb hangulatot, amit az Egyesült Államok háborús ka­landja kelt a világ közvélemé­nyében. A kettős játék, vagyis, hogy Johnson a tárgyalások feltéte­leit látszik keresni, a táborno­kok viszont új támadást ké­szítenek elő, valójában a há­ború kiterjesztésének előjáté­ka, egy különösen veszélyes lépés bevezetése. Ami a valószínű következő lépés katonai oldalát illeti, er­ről az MTI washingtoni tudó­sítója néhány érdekes részle­tet közöl, egyébként a világ többi lapjaiban is olvashatók tudósítások a Pentagonban forralt újabb tervekről. Ezek­nek a terveknek a lényege az, hogy szárazföldi háborút akar­nak indítani a Vietnami De­mokratikus Köztársaság ellen. Nyilvánvalóan ezért volt szük­ség annak bizonygatására, hogy az eddig alkalmazott ka­tonai módszerek nem vezet­hetnek eredményekhez és mindaddig, amíg nyílt hábo­rúba nem lépnek a VDK el­len, ilyen eredményre nem is lehet számítani. A Pentagon­nak ez az elhatározása össz­hangban van a dél-vietnami diktátor már több ízben kifej­tett nézeteivel. Amerikai lap­jelentések szerint nincs még végleges döntés, de minden valószínűség szerint a novem­beri választások után, amikor az Egyesült Államok kormá­nya a közvélemény hangulatá­tól függetlenekből dönthet, sor kerül az inváziós tervek meg­valósítására. Mindenesetre azt már eldöntötték, hogy az év végéig négyszázezerre emelik a Vietnamban összpontosított amerikai erők létszámát, s magából ebből a tényből is kö­vetkeztethetni lehet egy na­gyobb szabású szárazföldi ak­cióra, mert hiszen az úgyne­vezett dzsungelháború, amely­nek katonai csődjéről már ed­dig is sokat írtak az amerikai lapok, ennyi, sőt még egyszer ennyi katona felhasználásával sem hozhat sikert az agressziós hadseregnek. Ami pedig a lépés politikai összefüggéseire vonatkozik, a dél-vietnami választási cirkusz lenne hivatva legalizálni az újabb agressziós terveket. Már az első honolului értekezleten azon fáradoztak az amerikai vezetők, hogy alkotmányos mezbe öltöztessék a saigoni diktatúrát, elvegyék vagy leg­alábbis tompítsák az élét an­nak a kritikának, amivel oly gyakran kell szembenéznie a mindenkori amerikai vezetés­nek, s amelynek az a lényege, hogy az Egyesült Államok mindenhol a világon a leggyű­löletesebb diktatúrákkal szö­vetkezve képes csak elfogad­tatni politikáját. Persze nem az amerikai vezetők alkotmányos érzékenysége tiltakozik e kri­tika ellen, amelynek jogossá­gát nehéz lenne kétségbe von­ni, hanem arról van szó, hogy az amerikai kormány minde­nütt a demokrácia védelmére hivatkozik, amikor fegyveres erővel betör egy idegen ország­ba. Johnson és a demokrata vezetők nyilván azt gondolják, hogy megkönnyíti a dolgukat a novemberi választásokon, ha arra hivatkozhatnak, hogy Dél-Vietnam népe alkotmá­nyos alátámasztást nyújt a sai­goni rezsimnek. Nem nagyon érdekli őket, hogy a buddhis­táktól kezdve a haladó gon­dolkodású és nemzeti érzésű polgárokig, úgyszólván minden valamire való ember bojkot­tálja Dél-Vietnamban a vá­lasztási komédiát. Jól tudják, ha sikerül valami eredményt kicsikarni, csakis katonai erő­szak árán. A világot mindenesetre ezekkel az újabb mahinációk­kal kapcsolatosan az érdekli, hogy a háború újabb kiter­jesztése Vietnamban és egy esetleges katonai invázió a Vietnami Demokratikus Köz­társaság ellen, végzetesen el­­komplikálhatja a helyzetet és majdnem lehetetlenné válik megtalálni a békéhez vezető utat. Padi Ferenc Slo 81 Minit az amerikai kudarcokról és a VDR sikereiről A külpolitikai helyzet AZ ERHARD ELLENI BÍRÁLAT fokozódik a nyugatné­met politikai életben. Willy Brandt, az SPD elnöke, a Neue Rhein-Zeitungnak adott nyilatkozatában kijelentette: Erhard kancellár nem képes megoldani a jelenlegi bel- és külpolitikai kérdéseket, a kormány nincs abban a helyzetben, hogy úrrá legyen e problémák felett. A kormánykoalíció azonban előre­láthatólag nem változik, a mostani koalíció »tovább fogja von­szolni magát az ország kárára«. Brandt mindaddig, amíg Erhard kancellár marad, nem lát lehetőséget CDU—SPD koalí­cióra, nem tartja valószínűnek szociáldemokrata—szabad de­mokrata koalíció létrejöttét sem. A kereszténydemokrata párt különböző csoportjai nyomást gyakorolnak a kancellárra, hogy mielőbb alakítsa át kormá­nyát. A jelenlegi helyzetben kulcskérdés Strauss felvétele a kormányba és bonni politikai körökben arról is heves viták folynak, hogy a volt hadügyminiszter milyen tárcát kapjon. Ezekben a napokban a nyugatnémet fővárosban sokat beszél­nek von Hassel hadügyminiszter leváltásának lehetőségéről. A CSU azt javasolja, hogy Gerstenmaier, a bonni parlament elnöke vegye át a hadügyminiszteri tisztet. Figyelemre méltó a kancellárt támogató Frankfurter All­­gemeine Zeitung szombati állásfoglalása. A lap vezércikkében kifejti, hogy Erhard most döntő erőpróba előtt áll, a kancellárt saját pártja köreiben is egyre erőteljesebben bírálják. Mint a lap megállapítja: “Oktalanság lenne Erhard részéről most minden önámítás. Nemcsak némi elégedetlen mozgásról van szó, hanem a pártban és a párt képviselőcsoportjában szélesen elterjedt hangulatról.­ A szociáldemokraták felismerték, hogy miről van itt szó. Most mindent elkövetnek majd, hogy a par­lamentben a lehető legtöbb nehézéget gördítsék Erhard út­jába. A kancellárnak tisztában kell lennie azzal, hogy az SPD e helyzetben titkos szövetségesekre is számíthat az Erhardot bíráló CDU-politikusok körében, akik abban reménykednek, hogy a stabilizációs törvényjavaslattal együtt Erhard kormá­nyát is megbuktathatják. A lap hozzáfűzi: bár ez a számítás sok ismeretlen tényezőt is rejt magában, nem szabad teljesen lehetetlennek minősíteni. Erhard a nyugatnémet televíziónak adott nyilatkozatában igyekezett megnyugtatni híveit, kijelentette, hogy nem gondol lemondásra és a kormány átalakítását sem tartja időszerűnek. A kancellárhoz közelállókat bizonyára nem vigasztalja meg az az utalása, hogy Nagy-Britannia jelenleg sokkal nagyobb gaz­dasági és politikai nehézségekkel küszködik, mint a Német Szövetségi Köztársaság. Erhard mindenesetre szükségesnek tartotta, hogy nyomatékosan tiltakozzék a válság puszta emlí­tése ellen is. Az iráni sah a Balatonnál Mohammad Reza Pahlavi a Iya Mehr, Irán sahinsahja és Farah Pahlavi shahbani, vala­mint kíséretük szombaton dél­előtt a Balatonaligai Állami Gazdaságba látogatott el. A vendégeket a látogatásra elkí­sérte Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Kiss Károly, az Elnöki Tanács tit­kára, Szarka Károly külügy­miniszter-helyettes, Bonyhádi Károly, a Magyar Népköztár­saság teheráni nagykövete, Er­dei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke. A magas rangú vendégeket megérkezésükkor Losonczi Pál földművelésügyi miniszter, Dé­­gen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője és dr. Radnóti István, a gazdaság igazgatója fogadta. Fiatalok virágcsokrokkal köszöntötték az iráni uralkodót és feleségét. Dr. Radnóti István tájékoz­tatta a vendégeket a gazdaság munkájáról, majd megtekin­tették a kiterjedt állami gaz­daság több részlegét, köztük a 240 holdas őszibarackost és az ötholdas rózsatáblát. Az iráni vendégek elisme­réssel nyilatkoztak a látottak­ról, majd tovább folytatták út­jukat és a nap folyamán a Ba­­laton-part több nevezetességét tekintették meg. Balatonal­yáról Tihanyba utaztak az iráni sah és fele­sége, valamint a társaságuk­ban levő iráni és magyar sze­mélyiségek. Megtekintették az apátsági templomot, majd a kilátóról nagy tetszéssel néz­ték végig Tóth József mű­repülő világbajnoknak a Tiha­nyi-öböl fölött bemutatott gya­korlatait. Az iráni uralkodó elismeréssel nyilatkozott a ki­váló repülő gyakorlatairól, s annak a véleményének adott kifejezést, hogy teljesítményé­vel méltán érdemelte ki a vi­lágbajnoki címet. Elmondotta, hogy a bemutatott gyakorlato­kat annál inkább értékelni tudja, mert maga is aktív re­pülő, s kérte, adják át üdvöz­letét Tóth Józsefnek. A mű­repülési bemutató után a ven­dégek Éri István Veszprém megyei múzeumigazgató veze­tésével a Tihanyi Múzeum ki­állításait keresték fel. Tihany­­ból Balatonfüredre utaztak, s a parkban rövid sétát téve, megtekintették Rabindranath Tagore emlékművét. Ezt köve­tően hajókiránduláson vettek részt, amelynek során vízisí­bemutatót tekintettek meg. A hajókirándulást siófoki tar­tózkodás követte, majd este hosszabb időt töltöttek Szán­tódon. Ilo Si Minh-interjú egy francia folyóiratban Párizsból jelenti az MTI. Az Evénement című folyóirat szeptemberi számában megje­lent az a válasz, amelyet Ho Si Minh, a VDR elnöke Em­­manuel d’Astier de la Vigerie hozzá intézett kérdéseire adott. Ho Si Minh megálla­pította, hogy az amerikai ex­­pedíciós hadsereg a tekin­télyes erősítések ellenére is siralmas kudarcot vallott az 1965—66. évi száraz évszak­ban folytatott akcióival. Hat hónap alatt az amerikaiak és saigoni szövetségeseik 114 ezer embert vesztettek anél­kül, hogy magukhoz tudták volna ragadni a kezdeménye­zést. Az úgynevezett saigoni kormánynak most már a vá­rosokban sincs tekintélye. Csapatait súlyosan érintik a tömeges dezertálások és a gyakori lázadások. Ezzel szemben a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front egyre inkább megerősödött, mint a nép egyedül illetékes képviselője. A Vietnami De­mokratikus Köztársaság elle­ni bombatámadásokról szól­va megállapította, hogy az amerikai repülőgépek egyre erősebb légvédelemmel tálal­ják magukat szemben: eddig 1350 repülőgépet lőttek le. Természetesen mi is szen­vedünk károkat — jelentette ki az elnök —, de népgazda­ságunkat hozzá­igazítjuk a je­lenlegi helyzethez. 1965-ben tovább növekedett a rizs ter­melése, kifejlesztettük a helyi­ipart, a közlekedés és a táv­közlés működik, a megélhe­tési költségek nem emelked­tek. A mindennapi bombázá­sok ellenére továbbra is há­rommillió diák jár iskolába az, egyetemeknek és műszaki iskoláknak százezer hallgató­juk van. Ho Si Minh hang­súlyozta, hogy a vietnami nép kész folytatni a harcot, még ha az öt, tíz évig, vagy még tovább is tart. Johnson elnök és elvbarátai becsapják pol­gártársaikat, amikor vietnami helyzetüket hamis optimiz­mussal ábrázolják. Ho Si Minh hangsúlyozta, valahány­­szor az amerikaiak újabb lé­péseket tesznek a háború fo­kozására, nagy zajt csapnak az úgynevezett béketárgyalá­sok körül. Pedig a közönséges ködösítésről van csak szó. Akadnak jóakaratú emberek — mondotta —, akik az ame­rikai propagandától megté­vesztve, azt tanácsolják ne­künk, hogy mindenáron tár­gyaljunk az agresszorral. El­felejtik, ahhoz, hogy véget vessünk a háborúnak, csak az kell, hogy az amerikaiak elhatározzák magukat a távo­zásra. Ez számukra az egyet­len tisztességes megoldás. Végezetül a vietnami el­nök megismételte, hogy a VDK kormányának álláspont­ja világos, ezeket az ismert négy-, illetve ötpontos felté­telek tartalmazzák. A mi ál­láspontunk kifejezi az 1951. évi genfi egyezmények leg­fontosabb rendelkezéseit a jelenlegi helyzettel összefüg­gésben. Ez az egyetlen igazsá­gos alap a vietnami problé­ma rendezésére — hangsú­lyozta Ho Si Minh elnök. Ma választási komédiát rendeznek Dél-Vietnamban Nguyen Van Thieu dél-viet­nami államelnök szombaton rádiófelhívásban fordult a la­kossághoz, hogy a vasárnapi választásokon minél többen él­jenek szavazási jogukkal. A saigoni rendőrség állandó ké­szültségben van, hogy letépje a választásellenes plakátokat és elkobozza a röplapokat, ame­lyek a vasárnapi szavazás boj­kottjára szólítanak fel. Az amerikai New Jersey ál­lamban egy katonai bíróság öt­öt évi kényszermunkára és a hadseregből való kizárásra ítélt két fiatal katonát, aki megtagadta a vietnami szolgá­latot. Velük együtt ugyanezzel a váddal állították bíróság elé egy harmadik társukat, akit szerdán háromévi kényszer­­munkára ítéltek. Moszkvai fiatalok pénteken tiltakozó nagygyűlést rendez­tek a vietnami háború ellen. A gyűlésen a többi között felszó­lalt Alekszandrasz Csesznavi­­csusz, a Komszomol titkára is. A gyűlés részvevői határozatot hoztak, amelyben felszólítják a világ ifjúságát, egyesült erővel harcoljanak azért, hogy az amerikaiak beszüntessék viet­nami agressziójukat.* A dél-vietnami szabadság­­harcosok pénteken nehézfegy­verekkel és aknavetőkkel tá­madást intéztek Saigontól 12 kilométernyire északnyugatra az amerikai 1. gyalogos had­osztály egységei ellen. Az ame­rikaiak elismerik, hogy a tá­madás következtében súlyos veszteségeket szenvedtek. Amerikai repülőgépek pén­­teken­ Haiphong kikötőjétől kö­rülbelül 80 kilométernyire északkeletre MIG—21 típusú repülőgépekkel kerültek szem­be. A MIG-gépek tüzet nyitot­tak, mire az amerikaiak elme­nekültek. Amerikai bombázók megtá­madták egy Haiphong közelé­ben fekvő szigetnél kikötött észak-vietnami hajókat, azok közül egyet elsüllyesztettek.­­ A Vietnami Tájékoztató Iro­da közölte, felhatalmazták an­nak kijelentésére, hogy azok a híresztelések, amelyek sze­rint Pham Van Dong minisz­terelnök a szovjet vezetőkkel állítólag megvitatta a vietna­mi probléma békés megoldá­sának kérdését, nem felelnek meg a valóságnak. Új kormány Kairóból jelenti az MTI. A kairói tájékoztatásügyi mi­nisztérium bejelentette, hogy Nasszer elnök elfogadta Zaka­­ria Mohieddin kormányának lemondását, és Szidki Szoli­­mant, az asszuáni gát ügyei­nek miniszterét, bízta meg az új kabinet megalakításával. A kormány szóvivője hangoztat­ta, hogy a Mohieddin-kormány alig egyéves tevékenysége alatt végrehajtotta feladatát, előké­szítette az új népgazdasági terv megkezdését. Az új kormány feladata a soron következő éves terv megvalósítása. Az új miniszterelnök kine­vezésével a nemzeti építő­mun­ka irányítása olyan tapasztalt vezető kezébe kerül, aki a ní­lusi nagy gát építésében meg­mutatta rendkívüli szervező erejét. Szolimán 1916-ban szü­letett, mérnöki diplomáját 1939-ben szerezte meg. 1954- től 1956-ig­­a termelési tanács főtitkára volt, majd 1957-ig a az EAK-ba a nemzeti tervezőintézetet ve­zette. Az építőanyagipari ta­nács elnöke lett. 1962 szeptem­berében ebből a tisztségéből szólították a gátépítési minisz­térium élére. Nasszer elnöki rendelet út­ján hirdette ki szombaton este az új kormánylistát. Miniszterelnök: Szidki Szo­limán. A nyolc miniszterel­nökhelyettesi tárcából négy maradt meg. Ezek: Mahmud Favzi — külügyekkel foglal­kozó miniszterelnök-helyettes. Abdel Mohszen Abu Nur — mezőgazdasági ügyekkel fog­lalkozó miniszterelnök-helyet­tes. Mahmud Junesz — ener­giaügyi, olajipari és bányá­szati ügyekkel foglalkozó mi­niszterelnök-helyettes. Szarvat Okasa — kulturális ügyekkel foglalkozó miniszterelnök-he­lyettes. A kormánytagok kö­zül helyén maradt Mahmud Riad külügyminiszter.

Next