Magyar Nemzet, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-11 / 215. szám

Vasárnap, 1966. szeptember 11.. LÁNGOSSÜTŐ az új mechanizmusban Szatirikus hetilapunk cím­oldalán karikatúra foglalkozik a lángossütő gazdasági je­lentőségével. A nagyüzem ve­zetője elégedetten állapítja meg: -Mióta bevezettük a lángossütést, megszűnt az üzem deficitje.*" A lán­gossütő az idei nyár jellegzetes figurája lett, ka­­baratréfák éppúgy színpad­ra vitték alakját, mint teszem azt a rádió Szabó-családja. Néha átváltozik főttkukorica árussá, avagy az esetek nagy többségében fregoliként tevé­kenykedik, délelőtt lángost, délután kukoricát árul. Száz­­es százezrek, miközben zsírtól fénylő arccal majszolják a jó­ízű lángost, vagy ropogtat­ják a kukoricát, hihetetlen­kedve mesélgetik egymásnak, minő csillagászati összegeket jövedelmez a sütögető kis­iparosnak a lángos árusítá­sa, összehajolva, titokzatos arccal, mintha szigorúan bi­zalmas politikai értesülése­ket cserélnének, súgják egy­más fülébe jelentőségteljesen pislogva az árujával és a vevők végeláthatatlan sorával foglalatoskodó sütögető embe­rünkre ezeket az adatokat, majd a telek címét, az épülő villa nagyságát, esetleg az autó márkáját, amit a liszt-, a víz- és az olajkeverék ter­méke juttatott a serény ipa­rosnak , aki az esetek túl­nyomó százalékában asszony, hiszen a férj valamelyik ál­lami vállalatunk vagy szövet­kezeti gazdaságunk dolgozó­ja. Legalábbis az engedély az asszony nevére szól, az üz­letbe bedolgoznak valameny­­nyien. A fejlettebb sütögető üze­mek horizontális és vertiká­lis felépítésűek, többen gyúrják a masszát, sütnek, sóznak és árusítanak párhu­zamosan, miközben elég han­gosan közlik a vevőkkel: sa­ját termésű bor is kapható a ház hátai mögött. Az ember eltűnődik, nem lenne-e egy­szerűbb kitenni a cégtáblát. Falatozó, borozó. Akárcsak a hasonló jellegű állami üz­letekben. Valóban, csak a jelleg hasonló, de a lényeg, amire az egész üzlet épül, nem. A maszek lángos ugyan­is friss, az állami pedig már száraz, széttöredezik a fo­gyasztó kezében. Nem is be­szélve a rezsiben, következés­képp a haszonban mutatkozó különbségről. Távol áll tőlünk bármilyen megrovó szándék, a lángos­­sütő ténylegesen meglevő igényt elégít ki, amit az ál­lami és szövetkezeti vendég­látás a maga nehézkessége következtében kielégítetlenül hagyott, s az így keletkező vákuumba benyomult a moz­gékony, vállalkozó szellemű, kezdeményezésre hajlamos kisiparos. De érvényesülnek itt más elgondolások is. A Balaton egyik legnagyobb strandjának étterme kongott az ürességtől, miközben a né­hány lépéssel odébb tevé­kenykedő lángossütőnél hosz­­szú sorban álltak az embe­rek. Kérdésünkre, hogy miért nem sütnek lángost az étte­remben, ha már ilyen nagy a kereslet, a vezető így vála­szolt: -A­kkor a nyakamon maradna a drágább étel*. De ha üres az étterem, akkor nem marad a nyakán a drá­gább étel? — folytathatnánk a kérdezősködést. (Strandolás közben, különösen a fiatalok egyébként is szívesebben in­tézik el az ebédjüket két­­három lán­gossal és ugyan­annyi főtt kukoricával.) Az egyik földművesszövetkezeti bolt illetékesei pedig azzal tértek ki a lángossütés és a kukoricafőzés elől, hogy a szö­vetkezet »nem kupeckedik«. Statisztika nem áll még rendelkezésünkre (s valószí­nűleg nem is fog) annak meg­állapítására, hogy az idei nyá­ron hány kisiparos foglalko­zott lángossütéssel, mennyi volt a bevallott jövedelme, s mekkora adót vetettek ki rá. Mindenesetre nyaraló- és kirándulóhelyeinken, idegen­­forgalmi központjainkban, a nagyobb sportesemények szín­helyén szép számmal tevé­kenykedtek. Azt sem tudjuk, milyen preferenciák érvénye­sültek az iparigazolványok kiadásánál (ilyesmi még in­kább előtérbe kerül a mozgó fagylaltárusítóknál, ahol a nyersanyag egy részét a kö­zűlet biztosítja). Bizonyára itt is szerepet játszanak az össze­köttetések, de hát ez már nem tartozik a kérdés köz­­gazdasági oldalához. A főtt kukorica és a lángos ismét előtérbe állított egy fontos társadalmi és gazdasá­gi problémát, ami már ko­rábban is foglalkoztatta a közvéleményt, például a ge­­bines vendéglőkkel és zöld­ség-gyümölcsboltokkal kap­csolatban. A társadalmi ol­dalon jelentkezik az egyes munkák rangjának, össztár­sadalmi fontosságának kérdé­se. A rangot vagy a fontos­ságot tekintve a lángossütés nem hasonlítható az ipari ter­melés folyamatában, vagy a szántóföldeken elvégzett ne­héz, szakmai ismereteket igénylő munkához, nem is kell hozzá képesítés, amit most már csaknem minden munkahelyen megkövetelünk. Mégis, egyes emberek, sőt egyes rétegek tudatában a hasznos egyenlő a hasznothaj­­tóval, s így náluk a tár­sadalmi rangsorolásban a lángossütő előkelőbb helyen áll, mint mondjuk a kohász, az agronómus, s sorolhatnánk még a különféle foglalkozáso­kat. Előkelőbb helyen, mert gyorsan sok pénzt lehet ke­resni. A mentalitás, ponto­sabban a mentalitás bizonyos torzulásának kérdése ez. Mintha egy ember értékét, a társadalmi munkamegosz­tásban betöltött szerepét az határozná meg, hogy ,­az át­meneti konjunkturális lehető­ségeket gyorsan kihasználva, az átlagosnál messze nagyobb jövedelmet ér el. Elgondol­koztató tünet ez, főleg ha számba vesszük, milyen el­helyezkedési nehézségekkel találkoznak a frissen érett­ségizettek, sőt, mint múlt va­sárnapi vezércikkünkben ol­vasható volt, a fiatal közgaz­dászok is. Nem kevésbé elgondolkoz­tató a lángossütés gazdasági oldala jelenlegi mechanizmu­sunkban. Mint mondottuk, a lángossütőkre jellemző a moz­gékonyság, vállalkozó szellem és kezdeményezőképesség, ők nem követnek el semmiféle jogtalanságot, nem tagjai olyan bonyolult­­gangs-nak, mint a Rozmaring vásárosai (egyik képes lapunk foglalko­zott részletesen ügyleteikkel), azon a területen tevékeny­kednek, amit az állam vagy a szövetkezet szabadon hagy. De mint tudjuk, jelenlegi gazdasági mechanizmusunk bürokratikus rendszerében nem egy ilyen szabad vadász­­terület akad. Vannak, akik attól tartanak, hogy az új mechanizmusban nem csök­ken, hanem nő a szabad va­dászterület, sőt a vadorzókra is kevesebb gondot fordítunk majd. Vagy pedig, ez a má­sik aggodalom, átvitt értelem­ben az üzemek is áttérnek lángossütésre, nem azt ter­melik, ami a legszükségesebb, hanem amit a leggyorsabban és a legjobban lehet értékesí­teni. Nos, jogos-e az aggodalom új gazdasági mechanizmusunk alapelveinek ismeretében? Az első csak az esetben jogos, ha az »ipari kapitányok*" és a szövetkezeti vezetők nem fej­lesztik ki magukban az üz­leti mozgékonyságot, a vállal­kozó szellemet és a kezdemé­nyező képességet, hanem — s ez nemcsak belső viszony­latra érvényes — kényelme­sen porosakéinak a nagy nem­zetközi versenyben. Vagy, ha olyan érthetetlen közgazdasá­gi elveket érvényesítenénk, mint — hogy a Népszabad­ság egyik példáját említsük — a pálinkafőzésnél. Ha azt hiszik, hogy a közérdek és a magánérdek bonyolult egyen­súlyát meg lehet sérteni ko­moly károsodás nélkül. Jelen­leg a gyümölcsök tonnaszám­ra rohadnak el a fák alatt, mert a fennálló rendeletek mellett a termelőnek nem érdeke a gyümölcs összegyűj­tése és beszállítása a pálinka­főző helyekre. Veszít ezen az állam is és a termelő is. (Már leírtam e sorokat, amikor meg­jelent — valóban rugalmasan — az új pénzügyminiszteri rendelet. Ez már jó és egész­séges jel.) A másik aggodalom érzé­sünk szerint indokolatlan. Mi baj származna abból, ha pél­dául a könnyűipar kelendő, s íg­y gyorsan kifizetődő árukat gyárt? Ha a konzervgyárak — bő paradicsomtermés lévén — minél nagyobb mennyiségben dobnák piacra a kül- és bel­földön egyaránt közkedvelt, emellett igen egészséges ato­­mato juice­-t, a paradicsom­lét. Éppen a kiterjedt piac­kutatás feladata a mindig vál­tozó kereslet figyelése, a ve­zetőké pedig a megfelelő gaz­dasági döntés. Idejében, moz­gékonyan, kezdeményezően. Pethő Tibor RUHATISZTÍTÓ szövetkezet FIÓKOK BUDAPESTEN MINDENÜTT Magyar­­Nemzet A KISIPARI SZÖVETKEZETEK 1967. ÉVI CIPŐMODELL KIÁLLÍTÁSA (V., Tanács körút 8.) Megismerkedhet a belkereskedelem részére készülő kollekcióval A KIÁLLÍTÁS szeptember 5-től 15-ig­­ (10—18 óra között) TART NYITVA Budapestre érkezett az a­merikai kommunista párt küldöttsége Az MSZMP Központi Bi­zottsága meghívására néhány napos látogatásra hazánkba érkezett az Egyesült Államok Kommunista Pártjának kül­döttsége Gus Halinak, a párt főtitkárának vezetésével. A küldöttséget a Ferihegyi re­pülőtéren Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KB titkára, és Garai Róbert, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője fogadta. A montreali magyar hét sikere Montrealban naponta sok ezer látogató tekinti meg a magyar hét keretében rende­zett kiállításokat. A Sheraton Szállóban állandóan zsúfolt a kiállítási terem. Igen sokan keresik fel a Fairview elneve­zésű vásárlási központ és a Simpson áruház magyar áru­bemutatóját is. Szeptember 7-én került sor a­­magyar gyógyszernap« megrendezésé­re. Szeptember 8-án rendezték meg a­­magyar divat napját­". Darvas László külkereske­delmi miniszterhelyettes szep­tember 9-én sajtóértekezlet ke­retében ismertette a magyar— kanadai kereskedelmi kapcso­latok további fejlesztésével összefüggő lehetőségeket. Megnyílt a 8. brnói nemzetközi vásár Szombat délután nyitotta meg Josef Krejci miniszterel­nökhelyettes a brnói nemzet­közi vásárt. A gazdasági élet számos vezető személyiségén kívül megjelentek a külföldi vendégek is. Otakar Simunek miniszterelnök-helyettes meg­hívására a megnyitáson ma­gyar részről ott volt Apró An­tal, a Minisztertanács elnök­­helyettese, s jelen volt Cséby Lajos, hazánk prágai nagykö­vete is. Magyarország 1070 négyzet­­méter területen rendezte meg a magyar külkereskedelem árubemutatóját. Kinevezések A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Csémi Károly vezérőrnagyot altábornaggyá, Kovács Pál ezredest és Oláh István ezredest vezérőrnagy­­gyá kinevezte. A magyar for­radalmi munkás-paraszt kor­mány Csémi Károly altábor­nagyot a magyar néphadsereg vezérkari főnöki teendők el­látása mellett a honvédelmi miniszter első helyettesévé, Kovács Pál vezérőrnagyot és Oláh István vezérőrnagyot a honvédelmi miniszter helyet­teseivé kinevezte. Nemzetközi izomkutatási szimpozion A Magyar Tudományos Aka­démia szeptember 12 és 16 kö­zött Budapesten nemzetközi izomkutatási szimpoziont ren­dez. Tizenöt országból 50 ne­ves külföldi tudós jön Ma­gyarországra, hogy a magyar részvevőkkel együtt megvitas­sák a munka- és sportélettan szempontjából igen fontos izomkutatás biofizikai és bio­kémiai kérdéseit. Elhalasztották a Gemini—11 felbocsátását A Gemini—11 amerikai űr­hajó felbocsátását szombatra tűzték ki. Pete Conrad és Ri­­chard Gordon amerikai űrpi­lótáknak háromnapos Föld körüli útra kellett volna in­dulniuk az új kísérlet kereté­ben. Az utolsó pillanatban azonban a Gemini—11 felbo­csátását el kellett halasztani, mert meghibásodott annak az ugyancsak felbocsátandó raké­tának a hajtóműve, amellyel a Gemini—11-nek a világűr­ben, a Föld körüli pályán kel­lett volna majd találkoznia. A Gemini—11 felbocsátását hétfőre, magyar idő szerint 15.25 órára halasztották el, de számolni kell azzal a lehető­séggel is, hogy a felbocsátásra egyáltalán nem kerül sor. Doktoravatás az orvostudományi egyetemeken Szombaton a Budapesti Or­vostudományi Egyetem taná­csának az Erkel Színházban tartott nyilvános rendkívüli tanácsülésén doktorrá avatták az 1966-ban végzett orvosokat, valamint négy okleveles gyógyszerészt. A Himnusz után dr. Sós Jó­zsef rektor nyitotta meg a ta­nácsülést, majd átnyújtotta az egyetemi tanács által adomá­nyozott vas-, gyémánt-, illet­ve arany díszokleveleket. Vas­diplomát kapott a 65 évvel ez­előtt doktorrá avatott dr. Schleller Károly Ernő; gyé­mántdiplomával tüntették ki a 60 évvel ezelőtt felavatott dr. Ehrenfeld Ignác, dr. Gyár­fás Ferenc, dr. Kasztringer Árpád, dr. Schlegl László Pál és dr. Weisz Aladár orvost. Az egyetemi tanács 21 orvosnak, akik öt évszázaddal ezelőtt végezték el tanulmányaikat, aranydiplomát adományozott. A kitüntetettek nevében dr. Sós Imre orvos mondott kö­szönetet. Ezután ünnepélyesen fel­avatták az idén végzett orvo­sokat — szám szerint 303-at —, akik közül 104-en Summa cum laude minősítéssel nyer­ték el diplomájukat. A fiatal orvosok nevében dr. Kollin Éva búcsúzott az egyetemtől és mondott köszönetet a párt, az állam, a társadalom gon­doskodásáért. Az ünnepségen átnyújtották a KISZ aranykoszorús jelvé­nyét azoknak a hallgatóknak, akik eredményes egyetemi ta­nulmányaik mellett kiváló KISZ-munkát végeztek, az if­júsági szövetség egyetemi bi­zottsága pedig emlékplakette­ jutalmazta a legkiválóbb hall­gatókat. Befejezésül dr. Darabos Pál, az Orvos-Egészségügyi Dolgo­zók Szakszervezetének főtitká­ra üdvözölte az új diplomáso­kat, majd dr. Sós József rek­tor mondott záróbeszédet. Ünnepélyesen avatták fel az új állatorvosokat szombaton a MEDOSZ kongresszusi termé­ben. Az ifjú szakembereket dr. B. Kovács András, az állator­­vostudományi egyetem rekto­ra köszöntötte. Ezután 70 új állatorvos kapta meg diplomá­ját; a­ 71. idén végzett hallga­tót, Szedő Máriát kitüntetéses doktorrá avatásra terjesztet­ték fel az Elnöki Tanácshoz. Az avató ünnepségen arany- és gyémántokleveleket adtak át két 50 és egy 60 évvel ez­előtt végzett állatorvosnak. A debreceni orvostudomá­nyi egyetemen szombaton 133 végzett hallgató kapta meg diplomáját. Az új orvosok zöme Hajdú-Bihar, Szabolcs- Szatmár és Borsod megyékben kezdi meg munkáját. Legtöb­ben kórházakban és kliniká­kon dolgoznak majd, míg egy részük olyan községekben lát­ja el a körzeti orvosi munkát, amely települések eddig orvos­­hiánnyal küzdöttek. A Szegedi Nemzeti Színház­ban szombaton dr. Tóth Ká­roly egyetemi tanárnak, a sze­gedi orvostudományi egyetem rektorának megnyitó szavai után 133 most végzett általá­nos orvost és két gyógysze­részt avattak doktorrá. Az új diplomásokat dr. Szontágh Ferenc egyetemi tanár, az or­vosi kar dékánja köszöntötte. Az avatottak nevében dr. Her­­czeg János mondott köszöne­tet. A most végzett orvosok közül harminckilencen sum­ma cum laude kaptá­k meg doktori címüket. Egy aranydiplomás orvos, és akit most avattak A szoba, ahol dr. Góbi Al­bin aranydiplomás orvos fo­gad, illik a gazdájához. A fa­lon nagy elődök arcmásai, a polcok roskadásig könyvekkel, sok kép és virág mindenütt. A jubiláns diplomáját 1916- ban keltezték. — Fiatal orvos koromban — emlékezik vissza — olyan betegségeket gyógyítottam, amelyeknek Európában azóta gátat vetett a fejlődő orvos­­tudomány és gyakorlatilag tel­jesen megszűntnek tekinthe­tők. Két szakorvosi képesítést szereztem, belgyógyász- és tü­­dőszakorvosként dolgoztam életem során. Elmondhatom, hogy életem a tbc elleni küz­delem jegyében telt el; tanúja lehettem az orvostudomány fejlődésének, a morbus hun­­garicus megfékezésének, a gyógyszeres és sebészi kombi­nált kezelés kialakulásának, a tbc-megelőzés kidolgozásának egyaránt. Aki harminc évvel ezelőtt menthetetlen lett vol­na, ma, hála a szűréseknek, időben felismerve a betegsé­get, teljesen meggyógyítható. Kell-e orvosnak nagyobb öröm, mint az, hogy szakmá­jának ilyen fejlődését megél­je, hogy annak részesévé vál­jék?! Így summázza élete értel­mét. A fiatalos mozgású­­doktor­­bácsit­** minden reggel fél nyolckor autóbusz viszi mun­kahelyére, a XX. kerületi szak­orvosi rendelőintézetbe, ahol a mellkas átvilágítás nagy ta­pasztalatot igénylő munkáját végzi ma is. Fél évszázadot töltött el posztján. Szinte ellenpárja a vékony, fekete dr. Kollin Éva, akinek diplomáján még alig száradt meg a tinta. Ugyanakkor avat­ták orvossá, amikor dr. Gőbl Albin az aranydiplomát kapta. Pályája kezdetén van, az első lépéseket teszi meg a gyógyító munkában. • De nevét máris fémjelzi az, hogy komoly mun­kát végzett a tudományos diák­körben már medikus korában, és két pályzaton az első lett. A gyomorrák sebészi gyógyítása és a véralvadás zavarai fog­­lalkoztatók; a pályázatokat év­folyamtársával, Keltai Mátyás­sal együtt dolgozta ki, aki az­óta feleségül vette, így vall életéről, terveiről: — Hároméves voltam iker­fivéremmel, amikor édes­apánk koncentrációs táborban pusztult el, özvegy anyám és az állam áldozatkészségéből lehettem orvos, testvérem pe­dig jövőre történész. Népköz­­társasági ösztöndíjat kaptunk mindketten. Nagy nap ez a mai, amikor átveszem a diplomát. Tudom, hogy elmélyült, ko­moly, áldozatos munkára kö­telez. Eddig csak tanulmányi eredményekkel törlesztettem, a gyakorlati­­visszafizetést" azért, amit kaptam, csak most következik. Jó orvos akarok lenni, aki összekapcsolja az el­méletet a gyakorlattal; kutatni és gyógyítani szeretnék, részt venni a ma orvosaira váró nagy munkában, a betegségek leküzdésében. Különösen a haematológia érdekel és vonz. Azt hiszem, nagy segítség lesz munkámban, hogy férjemmel megbeszélhetjük problémáin­kat. Két lelkes fiatalember elin­dul pályáján. Bizonyosra ve­hető, hogy mire ők is arany­diplomát kapnak, a tudomány még több betegséget küzd le. (F. R.) Megnyílt a svéd építési kiállítás A budapesti nemzetközi vá­sár ÉM pavilonjában szom­baton dr. Sebestyén Gyula építésügyi miniszterhelyettes és Sven Erik Nilsson, Svéd­ország tárcanélküli minisztere megnyitotta a svéd építészet, valamint szerkezet- és építő­anyaggyártó ipar munkájáról, eredményeiről összeállított gazdag kiállítást. Az ünnep­ségen megjelent Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes, Bar­­tos István, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának el­nökhelyettese, Esztergályos Fe­renc, Magyarország stockholmi nagykövete, valamint a Kül­ügyminisztérium, az Építés­ügyi Minisztérium, és a ma­gyar építésügy társadalmi szervezeteinek számos képvi­selője. Jelen volt Torsten Brandel, Svédország budapesti nagykövete is. Az ünnepség után Sven Erik Nilsson miniszter sajtófoga­dást tartott a kiállításon be­mutatott anyagról és Svédor­szág építésügyi problémáiról. A kiállítást szeptember 11- től 20-ig tekinthetik meg az érdeklődők, naponta délelőtt 10 órától délután 6 óráig a Budapesti Nemzetközi Vásár ÉM pavilonjában. 5

Next