Magyar Nemzet, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-19 / 247. szám
^ra ff|3 ||| vij il 111 / vjdl |pfW ijsEk ffl S SK | Jlf | É 1 1966. október 19 60 fillér I É|| W É B B I jp“ p P fl M | lM' | XXII. év, 247. szám ————————— ~ ff 42 A FIAS NÉPFRONT LAPJA . A demokrácia magasabb osztálya A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a Hazafias Népfront elnökségével egyetértésben felkérte a forradalmi munkás-paraszt kormányt, hogy készítse el és terjessze az országgyűlés elé az új választójogi törvényjavaslatot. A kormányhoz szóló felkéréssel egyidőben a Központi Bizottság és a Hazafias Népfront elnöksége javaslataiban körvonalazta az új, egységes választójogi törvény alapelveit. Abból indultak ki, hogy társadalmi fejlődésünk lehetővé teszi választási rendszerünk demokratizmusának továbbfejlesztését. Ennek egyik módja, hogy az országgyűlési képviselők választókerületi lajstromos rendszeréről át kell térni az egyéni választókerületi rendszerre. Egy-egy választókerületben például nem egy egész megye képviselőit választják meg a szavazók, hanem csak a magukét. Az egyéni választókerületi rendszerben a választás demokratizmusa a közvetlen szavazás révén jobban érvényesül. A megválasztott képviselő a jövőben meghatározott területhez, egy közigazgatási egységhez tartozik. Törvényhozóink eddig is felosztották maguk között a megyéket, s egyegy járás vagy város gondjait magukénak vállalták. Ez a bevált gyakorlat emelkedik most törvényerőre. A képviselők és a választók között szorosabb kapcsolat jöhet létre mind a jelölést és a választást, mind a képviselői munkát illetően. Szükség esetén megvalósítható a képviselő visszahívása is. Az országgyűlési képviselőkre és a tanácstagokra a társadalmi szervek az egyes választókerületek választópolgárainak gyűlésein tesznek javaslatot. A jelölőgyűlések több jelöltet is állíthatnak. Ennyiben foglalható össze az új választójogi törvényjavaslat néhány fontos alapelve. Most már a kormányon a sor, hogy ezt részletesen kidolgozza és az országgyűlésen, hogy — ha a javaslatot jónak tartja — törvényerőre emelje. Az azonban már a parlamenti tanácskozás előtt is megállapítható, hogy az egész probléma felvetése szorosan összefügg társadalmi életünknek különösen az utóbbi években meggyorsult fejlődésével. Választási rendszerünk eddig is demokratikus elveken épült fel, s teljes mértékben a nép érdekeit szolgálta. Az országgyűlési képviselők jó munkát végeztek. Erről népszerűségük tanúskodik választóik körében és a szoros baráti kapcsolatok, amelyek köztük és a lakosság között az esztendők folyamán kialakultak. Különben ennek a népszerűségnek, ennek a baráti kapcsolatnak is része van abban, hogy a dolgozó nép politikailag érettebbé vált és a szocialista demokrácia kiteljesedésének útján olyan új igények és követelmények támadnak, amelyek a választójogi rendszer megreformálását is maguk után vonják. Napjainkban a szocialista demokrácia fejlődésének is kulcskérdésévé vált a sokszor hangoztatott megállapítás: nagyobb önállóság , nagyobb felelősség. S ezalatt az egyén önállóságának és felelősségének növekedését értjük. Az ember az új választójogi törvény elkészültéig természetesen csak következtethet, de vajon a párt Központi Bizottságának , a népfront elnökségének javaslatai nem hordják-e magukban annak ígéretét, hogy az országgyűlési képviselő önállósága és felelőssége is megnő, s ezzel a parlamenti élet is új vonásokkal gazdagodik. Nem nehéz előre elképzelni, hogy egy-egy országgyűlési képviselő mennyivel szorosabb kapcsolatba, függőbb viszonyba kerül majd választóival, s a beszámolási kötelezettségektől kezdve egészen a helyi érdekek becsületes képviseletéig mennyi minden köti majd a jövőben választókerületéhez. S ebben az esetben a függőség — nem paradox a megállapítás — megnövekedett önállóságot és természetesen megnövekedett felelősséget jelent. A képviselő munkájában annak a bizalomnak kell kamatoznia, melyet a választók rá úgy ruháztak, mint a törvények alkotójára, a legfelső államhatalmi szerv egyik tagjára, tehát joggal várnak sokat tőle. A helyi és az országos érdekek összhangjának olyan megteremtését, melyből jó jönn mindenkinek. Ezért is lesz a parlamenti viták hőfoka az eddiginél magasabb, hiszen az egyéni választókerületek megvalósulásával a közvélemény ellenőrző szerepe is megnő, a választók jobban nyomon követhetik, hogy képviselőjük miként ad hangot véleményüknek. S ha elégedetlenek, tudni fogják, hogy kinek szóljon a bírálat, kit kell a szó igazi értelmében jobb képviseletre biztatni. Megkérdezhetné valaki, hogy az egyéni választókerületben jelölt képviselő rátermettségét hol van mód felülbírálni. Az új választójogi törvényben feltehetően erre is nyílik alkalom. Az első és a legfontosabb, hogy a jelölőgyűlések több jelöltet állíthatnak. A szavazók a választáson kettő, három, vagy akár több arra érdemes ember közül választhatják ki a legmegfelelőbbet. A jelöltek valamennyien a népfront programjával állnak választóik elé. A szocializmus, a nép boldogulása, a béke megóvása, egyszóval annak a politikának a képviseletében, amely 1945 óta új rendet teremtett ebben a hazában. Választani — ha több jelölt van — afelől kell, ki az, aki ezt a politikát választói érdekében a legjobban képviselheti. Ki az, akit becsülettel végzett munkája a néphez, a szocialista rendhez való hűsége, tiszta erkölcse és tisztességes életmódja révén a választók legalkalmasabbnak találnak arra, hogy nevükben törvényeket hozzon. Mindenkire nézve kötelező törvényeket. Az ország, az emberek javát szolgáló törvényeket. A békét, a rendet , a törvényességet megóvó törvényeket. Erről kell majd dönteni, ebben kell választani. S ahol bizonytalanság van a megfelelő ember kiválasztásában, ott ezért is kell több jelöltet állítani. Az új választójogi törvény a politikailag érett, az elmúlt húsz esztendőben sokat tanult és sokat tapasztalt ország igényeihez igazodik. A szocialista demokrácia kiteljesedéséhez tesz nagy lépést. Úgy is fogalazhatnánk: a demokrácia felsőbb, magasabb osztályába lépünk általa. 1i7 József Magyar állásfoglalás az ENSZ-ben a legfontosabb nemzetközi kérdésekről Péter János felszólalása a közgyűlés általános politikai vitájában A külpolitikai helyzet A MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER ENSZ-közgyűlési beszédét nagy érdeklődés fogadta a világszervezetben. Péter János megállapításait több ízben megtapsolták. A sajtótudósítók első kommentárjaikban azt emelték ki, hogy a magyar felszólalás részletesen elemezte, miként lehet véget vetni a vietnami háborúnak. Az amerikai ENSZ-küldöttség egyik szóvivője kérdésre válaszolva kijelentette, hogy delegációja tanulmányozza Péter János beszédét. A felszólalás — mint híranyagainkban részletesen beszámolunk róla — négy fő fejezetre oszlott. Foglalkozott Vietnammal, a harmadik világ problémáival, az európai biztonsággal és az ENSZ szerepével. Tekintettel arra, hogy a beszéd e négy fő probléma kapcsán a mai nemzetközi helyzet egészét tekintette át, az egyes fejezetek szorosan összefüggnek egymással. Péter János abból indult ki, hogy az Egyesült Államok vietnami agressziója a világ más részeiben is beárnyékolja a konstruktív kezdeményezéseket. Legfontosabb megállapítása az volt, hogy Washington mind ez ideig semmiféle valódi békeajánlatot nem tett, úgynevezett akciói csupán álcázzák az eszkaláció fokozásának szándékát. Ahhoz, hogy Délkelet-Ázsiában valóban helyreálljon a nyugalom, a VDK-nak és a déli Felszabadítási Frontnak javaslatait kell tekintetbe venni. Európa vonatkozásában vannak, akik enyhülésről, stabilizálódásról beszélnek — fejtette ki —, az igazi elemzés azonban megmutatja, hogy ez csupán felszínes és átmeneti jelenség. Addig nem lehet valódi európai enyhülésről és stabilizálódásról beszélni, amíg a bonni politika állandó fenyegetést jelent a földrész békéjére. Minden európai kibontakozásnak csak az lehet az alapja, hogy Nyugatról fokozatosan megteremtik a kapcsolatokat az NDK-val; a már kialakult, főként gazdasági viszonylatokat de facto és de jure elismeréssé változtatják. Az európai biztonság alapja csak mindkét német állam elismerése lehet. Az ENSZ-et illetően a magyar külügyminiszter három tényezőt állított előtérbe: 1. a tagállamok általános bizalmának kifejezése után megvannak a feltételek arra, hogy U Thant eredményesen folytassa tovább tevékenységét; 2. a világszervezet addig nem lehet igazán egyetemes, amíg a népi Kína tagságának ügye nem rendeződik; 3. el kell tüntetni az ENSZ-nek azt a szégyenfoltját, hogy Koreában az amerikaiak a világszervezetet még hadviselő félként tüntetik fel. A magyar külügyminiszternek a harmadik világ helyzetét elemző szavait a napi hírügynökségi jelentések is megerősítették. A beszéd elhangzásának napján jóformán ázsiai és afrikai ügyek álltak előtérben. A Szíriái—izraeli konfliktus mögött álló imperialista bujtogatás a Közép-Kelet nyugalmát dúlja fel, a libanoni pénzügyi válság a politikai beavatkozási törekvésekről tanúskodik, végül Johnson ázsiai körútja nyomatékosan húzza alá, hogy e térség nyugalma és fejlődése milyen mértékben függ az Egyesült Államok vietnami agressziójának felszámolásától. Péter János beszéde éppen azért keltett olyan nagy figyelmet, mert megállapításait a tények erősítik meg. Péter János beszéde Péter János külügyminiszter kedden délelőtt — magyar idő szerint a délutáni órákban — felszólalt az ENSZ-közgyűlés általános politikai vitájában. — A háború és béke nyomasztó kérdése foglalkoztat bennünket ismét ebben a közgyűlési vitában — kezdte felszólalását. A háború és a béke kérdése forog kockán a jelenlegi nemzetközi helyzet növekvő válsága közepette. A hosszú hetek óta tartó közgyűlési vitában tárgyalt kérdések négy döntő fontosságú problémára vezethetők vissza. Ezek a következők: a vietnami háború, a harmadik világ perspektívái, az európai biztonság és az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerepe. A háború és a béke tragikus dilemmájával ma nagy remények és súlyos aggodalmak időszakában nézünk szembe. A hagyományos gyarmati rendszerek felszámolását követően és amikor a termonukleáris világégés megakadályozása az összes nagy- és kishatalmak hivatalosan hirdetett programjává vált, biztató remény született arra, hogy a világ különböző részein felmerülő, összes égető nemzetközi vitás kérdések megoldhatók békésen. Ezekkel a reményekkel szemben a vietnami agresszió fokozása nemcsak a Távol-Kelet népeit veszélyezteti, hanem beárnyékolja és gyengíti a világ más részein jelentkező biztató le-hetőségeket és konstruktív kezdeményezéseket is. Az újonnan függetlenné vált országok ellen irányuló neokolonialista beszivárgások, mesterkedések és támadások, valamint a gyarmati uralom letűnt világának feltámasztását célzó kísérletek kiszámíthatatlan fenyegetéseket és veszélyeket jelentenek nemcsak a harmadik világra, hanem az egész földkerekségre nézve is. — Remény és aggodalom között nem létezik békés egymás mellett élés. A reménynek harcolnia kell az aggodalom ellen, reményeink valóra váltása érdekében fel kell morzsolnunk az aggodalmak okait. Észak - Vietnam bombázását haladéktalanul be kell szüntetni Péter János a továbbiakban a vietnami kérdésről beszélt. Hangoztatta: ma minden jóakaratú ország legfontosabb feladata, hogy közreműködjék a Vietnam elleni agresszió megállításában és olyan megoldás keresésében, amely egyaránt javát szolgálja a vietnami népnek, Délkelet-Ázsia népeinek és magának az egész emberiségnek. — A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front véleményének teljes és igazi tervere tében és azzal teljes egyetértésben kijelenthetem, hogy az Egyesült Államok részéről mind ez ideig semmilyen valódi, érvényes békeajánlat nem történt — mondta ezután a magyar külügyminiszter. — Más szóval: az úgynevezett békejavaslatok, beleértve a mostani általános vitában elhangzottakat is, megkerülik a lényeget. Olyan alapvető fogyatékosságaik vannak, amelyek a javaslatokat érvénytelenné teszik. — Hallottuk a vita során — mondta ezután Péter János —, hogy az Egyesült Államok hajlandó Észak-Vietnam bombázását beszüntetni, ha ez az intézkedés nem marad egyoldalú engedmény, vagyis, ha megfelelő intézkedéssel találkozik a Vietnami Dereokratikus Köztársaság kormányának részéről. — A Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen olyan folyamatos agresszió folyik, amely példa nélkül áll a nemzetek egész történelmében — mutatott rá Péter János. Ennek az agressziónak feltétel nélküli megszüntetése nem minősülhet egyoldalú engedménynek. Ellenkezőleg, az Észak-Vietnam bombázásának abbahagyására tett minden ajánlat, ha az bármilyen feltételhez van kötve, az igazi békés szándékok hiányát mutatja. A tárgyalások és a béke érdekében Észak-Vietnam bombázását haladéktalanul és az esetleges felújítással való mindennemű fenyegetés nélkül be kell szüntetni. Azt is hallottuk a vita során, hogy az Egyesült Államok hajlandó lenne megegyezésre jutni támaszpontjainak és katonai személyzetének visszavonásában — ugyancsak bizonyos katonai és politikai feltételek mellett. — Az Egyesült Államok támaszpontjainak és katonáinak puszta jelenléte Vietnamban a genfi egyezmények súlyos megsértését jelenti — mutatott rá Péter János. — Ennek a viszszás helyzetnek a megszüntetése nem tekinthető egyoldalú engedménynek. A magyar külügyminiszter a továbbiakban rámutatott, hogy az Egyesült Államok dél-vietnami intervenciója egészen 1954-ig nyúlik vissza, amikor az amerikai hivatalos szervek minden érvet és eszközt latbavetettek arra, hogy rábírják a franciákat, ne fogadják el a tűzszüneti egyezményt, hanem folytassák indokínai háborújukat. Ezt követően az Egyesült Államok beavatkozása lépésről lépésre fokozódott, mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt intervencióból agresszióba csapott át. Az amerikai beavatkozás kiszélesedése az az alapvető tényező, amely a jelenlegi délkelet-ázsiai helyzetet okozza. Nemcsak a vietnami nép érdekei, hanem a többi délkelet-ázsiai népek és általában az egész világ békéjének érdekei is az amerikai beavatkozás eszkalációjának megszüntetését és az egész folyamat visszafordítását követelik. A tárgyalások és a béke érdekében megfelelő módon kell szavatolni az Egyesült Államok katonai támaszpontjainak és csapatainak kivonását. Minden olyan javaslat, amely ezt a kis vonást bizonytalanná teszi, az igazi békeszándékok hiányát mutatja. Dél-Vietnam népének ismét szabad kezet kell kapnia, hogy maga alakíthassa saját sorsát a genfi egyezmények szigorú betartása mellett — szögezte le Péter János. — Azt is hallottuk a vitában, hogy a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front képviselői részvételének kérdését tárgyalás esetén meg lehet oldani — folytatta a szónok. — Minden olyan javaslat, amely nem veszi kellően figyelembe a Nemzeti Felszabadítási Front programját, Dél- Vietnam népének igazi érdekei ellen irányul — jegyezte meg ezzel kapcsolatban. A magyar külügyminiszter a továbbiakban rámutatott: amíg az agresszió és az intervenció folyik, addig minden békeszerető népnek kötelessége, hogy támogassa a vietnami nép hősies harcát. Vietnam népe ezzel a segítséggel biztosan képes lesz arra, hogy visszaverje a támadásokat minden eszkaláció ellenére. Világosan meg kell érteni, hogy a hadműveletek és propagandamanőverek eszkalációja sohasem fog a tárgyalóasztalhoz vezetni, viszont kétségtelenül elvezethet egy nagyobb háborúhoz és csak fokozhatja azokat a károkat, amelyeket már eddig is okozott az általános nemzetközi helyzetben. Ha és amennyiben az Egyesült Államok javaslatai megközelítik a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontnak javaslatait és találkoznak azokkal, akkor a békét helyre lehet állítni és Délkelet-Ázsia népei újra kezdhetik a genfi egyezmények rendelkezéseinek végrehajtását — állapította meg Péter János. A harmadik világ problémái Beszédének következő részében Péter János a harmadik világ problémáiról beszélt. A mai nemzedék nagy többsége a fejlődő világ országaiban él. Még akkor is, ha a délkelet-ázsiai helyzet okozta nagyobb háborús veszélyeket el lehet hárítani — amit remélnünk kell —, az egész világ és nemcsak a fejlődő országok sorsa függ attól, vajon az igazi nemzetközi együttműködés képes lesz-e megoldani létfontosságú problémáikat úgy, hogy megszünteti a gyarmatosítás nyomait, a neokolonializmus és a faji elnyomás veszélyeit és biztosítja gazdasági és politikai függetlenségüket — mondta a magyar külügyminiszter. — Ha nem jön létre valódi és eredményes nemzetközi együttműködés ennek érdekében, akkor a harmadik világ problémáinak felhalmozódása beláthatatlan konfliktusokhoz vezet és az egész világ gazdasági életének hatalmas károkat okoz, sőt azt alá is áshatja. A magyar külügyminiszter ezután hangoztatta, hogy az ENSZ-nek belátható időn belül igazságos megoldást kell találnia a dél-afrikai, a délnyugat-afrikai és a dél-rhodesiai problémákra. Az emberi jogok érvényesítésének és a gyarmati uralom felszámolásának megfelelő a. Az afrikai államoknak a jelenlegi ülésszakon tanúsított határozottságareményt nyújt arra.