Magyar Nemzet, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-19 / 247. szám

^ra­ ff|3 ||| vij il 111 / vjdl |pfW ijsEk ffl S S­K | Jlf | É 1 1966. október 19 60 fill­ér I É|| W É B B I jp“ p P fl M | lM' | XXII. év, 247. szám ————————— ~ ff 4­2 A F­I­A­S NÉPFRONT LAPJA . A demokrácia magasabb osztálya A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága a Hazafias Népfront elnökségé­vel egyetértésben felkérte a forradalmi munkás-paraszt kormányt, hogy készítse el és terjessze az országgyűlés elé az új választójogi törvényja­vaslatot. A kormányhoz szóló felkéréssel egyidőben a Köz­ponti Bizottság és a Hazafias Népfront elnöksége javaslatai­ban körvonalazta az új, egy­séges választójogi törvény alapelveit. Abból indultak ki, hogy társadalmi fejlődésünk lehető­vé teszi választási rendszerünk demokratizmusának tovább­fejlesztését. Ennek egyik mód­ja, hogy az országgyűlési kép­viselők választókerületi lajst­­romos rendszeréről át kell tér­ni az egyéni választókerületi rendszerre. Egy-egy választó­­kerületben például nem egy egész megye képviselőit vá­lasztják meg a szavazók, ha­nem csak a magukét. Az egyéni választókerületi rendszerben a választás de­mokratizmusa a közvetlen sza­vazás révén jobban érvénye­sül. A megválasztott képviselő a jövőben meghatározott terü­lethez, egy közigazgatási egy­séghez tartozik. Törvényho­zóink eddig is felosztották ma­guk között a megyéket, s egy­­egy járás vagy város gondjait magukénak vállalták. Ez a bevált gyakorlat emelkedik most törvényerőre. A képvise­lők és a választók között szo­rosabb kapcsolat jöhet létre mind a jelölést és a válasz­tást, mind a képviselői mun­kát illetően. Szükség esetén megvalósítható a képviselő visszahívása is. Az országgyűlési képviselők­re és a tanácstagokra a tár­sadalmi szervek az egyes vá­lasztókerületek választópolgá­rainak gyűlésein tesznek ja­vaslatot. A jelölőgyűlések több jelöltet is állíthatnak. Ennyiben foglalható össze az új választójogi törvényjavaslat néhány fontos alapelve. Most már a kormányon a sor, hogy ezt részletesen kidolgozza és az országgyűlésen, hogy — ha a javaslatot jónak tartja — törvényerőre emelje. Az azon­ban már a parlamenti tanács­kozás előtt is megállapítható, hogy az egész probléma felve­tése szorosan összefügg tár­sadalmi életünknek különösen az utóbbi években meggyor­sult fejlődésével. Választási rendszerünk eddig is demok­ratikus elveken épült fel, s teljes mértékben a nép érde­keit szolgálta. Az országgyűlé­si képviselők jó munkát vé­geztek. Erről népszerűségük tanúskodik választóik körében és a szoros baráti kapcsolatok, amelyek köztük és a lakosság között az esztendők folyamán kialakultak. Különben ennek a népszerűségnek, ennek a baráti kapcsolatnak is része van ab­ban, hogy a dolgozó nép poli­tikailag érettebbé vált és a szocialista demokrácia kitelje­sedésének útján olyan új igé­nyek és követelmények támad­nak, amelyek a választójogi rendszer megreformálását is maguk után vonják. Napjainkban a szocialista demokrácia fejlődésének is kulcskérdésévé vált a sokszor hangoztatott megállapítás: na­gyobb önállóság , nagyobb felelősség. S ezalatt az egyén önállóságának és felelősségé­nek növekedését értjük. Az ember az új választójogi tör­vény elkészültéig természete­sen csak következtethet, de va­jon a párt Központi Bizottsá­gának , a népfront elnöksé­gének javaslatai nem hord­ják-e magukban annak ígére­tét, hogy az országgyűlési kép­viselő önállósága és felelőssége is megnő, s ezzel a parlamenti élet is új vonásokkal gazda­godik. Nem nehéz előre elképzelni, hogy egy-egy országgyűlési képviselő mennyivel szorosabb kapcsolatba, függőbb viszony­ba kerül majd választóival, s a beszámolási kötelezettségek­től kezdve egészen a helyi ér­dekek becsületes képviseletéig mennyi minden köti majd a jövőben választókerületéhez. S ebben az esetben a függőség — nem paradox a megállapí­tás — megnövekedett önálló­ságot és természetesen meg­növekedett felelősséget jelent. A képviselő munkájában an­nak a bizalomnak kell kama­toznia, melyet a választók rá úgy ruháztak, mint a törvé­nyek alkotójára, a legfelső ál­lamhatalmi szerv egyik tag­jára, tehát joggal várnak so­kat tőle. A helyi és az orszá­gos érdekek összhangjának olyan megteremtését, melyből jó jönn mindenkinek. Ezért is lesz a parlamenti viták hő­foka az eddiginél magasabb, hiszen az egyéni választóke­rületek megvalósulásával a közvélemény ellen­őrző szerepe is megnő, a választók jobban nyomon követhetik, hogy kép­viselőjük miként ad hangot véleményüknek. S ha elége­detlenek, tudni fogják, hogy kinek szóljon a bírálat, kit kell a szó igazi értelmében jobb képviseletre biztatni. Megkérdezhetné valaki, hogy az egyéni választókerü­letben jelölt képviselő ráter­mettségét hol van mód felül­bírálni. Az új választójogi tör­vényben feltehetően erre is nyílik alkalom. Az első és a legfontosabb, hogy a jelölő­gyűlések több jelöltet állíthat­nak. A szavazók a választá­son kettő, három, vagy akár több arra érdemes ember kö­zül választhatják ki a legmeg­felelőbbet. A jelöltek vala­mennyien a népfront program­jával állnak választóik elé. A szocializmus, a nép boldogulá­sa, a béke megóvása, egyszóval annak a politikának a képvi­seletében, amely 1945 óta új rendet teremtett ebben a ha­zában. Választani — ha több jelölt van — afelől kell, ki az, aki ezt a politikát választói ér­dekében a legjobban képvisel­heti. Ki az, akit becsülettel végzett munkája a néphez, a szocialista rendhez való hűsé­ge, tiszta erkölcse és tisztes­séges életmódja révén a vá­lasztók legalkalmasabbnak ta­lálnak arra, hogy nevükben törvényeket hozzon. Mindenki­re nézve kötelező törvényeket. Az ország, az emberek javát szolgáló törvényeket. A békét, a rendet , a törvényességet megóvó törvényeket. Erről kell majd dönteni, ebben kell vá­lasztani. S ahol bizonytalan­ság van a megfelelő ember ki­választásában, ott ezért is kell több jelöltet állítani. Az új választójogi törvény a politikailag érett, az elmúlt húsz esztendőben sokat tanult és sokat tapasztalt ország igé­nyeihez igazodik. A szocialista demokrácia kiteljesedéséhez tesz nagy lépést. Úgy is fogal­­­­­­azhatnánk: a demokrácia felsőbb, magasabb osztályába lépünk általa. 1i7 József Magyar állásfoglalás az ENSZ-ben a legfontosabb nemzetközi kérdésekről Péter János felszólalása a közgyűlés általános politikai vitájában A külpolitikai helyzet A MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER ENSZ-közgyűlési be­szédét nagy érdeklődés fogadta a világszervezetben. Péter János megállapításait több ízben megtapsolták. A sajtótudósítók első kommentárjaikban azt emelték ki, hogy a magyar felszólalás részletesen elemezte, miként lehet véget vetni a vietnami hábo­rúnak. Az amerikai ENSZ-küldöttség egyik szóvivője kérdésre válaszolva kijelentette, hogy delegációja tanulmányozza Péter János beszédét. A felszólalás — mint híranyagainkban részle­tesen beszámolunk róla — négy fő fejezetre oszlott. Foglalko­zott Vietnammal, a harmadik világ problémáival, az európai biztonsággal és az ENSZ szerepével. Tekintettel arra, hogy a beszéd e négy fő probléma kapcsán a mai nemzetközi helyzet egészét tekintette át, az egyes fejezetek szorosan összefüggnek egymással. Péter János abból indult ki, hogy az Egyesült Államok vietnami agressziója a világ más részeiben is beárnyékolja a konstruktív kezdeményezéseket. Legfontosabb megállapítása az volt, hogy Washington mind ez ideig semmiféle valódi béke­ajánlatot nem tett, úgynevezett akciói csupán álcázzák az esz­kaláció fokozásának szándékát. Ahhoz, hogy Délkelet-Ázsiában valóban helyreálljon a nyugalom, a VDK-nak és a déli Fel­­szabadítási Frontnak javaslatait kell tekintetbe venni. Európa vonatkozásában vannak, akik enyhülésről, stabili­zálódásról beszélnek — fejtette ki —, az igazi elemzés azonban megmutatja, hogy ez csupán felszínes és átmeneti jelenség. Addig nem lehet valódi európai enyhülésről és stabilizálódás­ról beszélni, amíg a bonni politika állandó fenyegetést jelent a földrész békéjére. Minden európai kibontakozásnak csak az lehet az alapja, hogy Nyugatról fokozatosan megteremtik a kapcsolatokat az NDK-val; a már kialakult, főként gazdasági viszonylatokat de facto és de jure elismeréssé változtatják. Az európai biztonság alapja csak mindkét német állam elismerése lehet. Az ENSZ-et illetően a magyar külügyminiszter három té­nyezőt állított előtérbe: 1. a tagállamok általános bizalmának kifejezése után megvannak a feltételek arra, hogy U Thant eredményesen folytassa tovább tevékenységét; 2. a világszer­vezet addig nem lehet igazán egyetemes, amíg a népi Kína tag­ságának ügye nem rendeződik; 3. el kell tüntetni az ENSZ-nek azt a szégyenfoltját, hogy Koreában az amerikaiak a világ­­szervezetet még hadviselő félként tüntetik fel. A magyar külügyminiszternek a harmadik világ helyzetét elemző szavait a napi hírügynökségi jelentések is megerősítet­ték. A beszéd elhangzásának napján jóformán ázsiai és afrikai ügyek álltak előtérben. A Szíriái—izraeli konfliktus mögött álló imperialista bujtogatás a Közép-Kelet nyugalmát dúlja fel, a libanoni pénzügyi válság a politikai beavatkozási törekvések­ről tanúskodik, végül Johnson ázsiai körútja nyomatékosan húzza alá, hogy e térség nyugalma és fejlődése milyen mérték­ben függ az Egyesült Államok vietnami agressziójának felszá­molásától. Péter János beszéde éppen azért keltett olyan nagy figyelmet, mert megállapításait a tények erősítik meg. Péter János beszéde Péter János külügyminiszter kedden délelőtt — magyar idő szerint a délutáni órákban — felszólalt az ENSZ-közgyűlés általános politikai vitájában. — A háború és béke nyo­masztó kérdése foglalkoztat bennünket ismét ebben a köz­gyűlési vitában — kezdte fel­szólalását.­­ A háború és a béke kérdése forog kockán a jelenlegi nemzetközi helyzet növekvő válsága közepette. A hosszú hetek óta tartó közgyű­lési vitában tárgyalt kérdések négy döntő fontosságú problé­mára vezethetők vissza. Ezek a következők: a vietnami há­ború, a harmadik világ pers­pektívái, az európai biztonság és az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének szerepe.­­ A háború és a béke tra­gikus dilemmájával ma nagy remények és súlyos aggodal­mak időszakában nézünk szembe. A hagyományos gyar­mati rendszerek felszámolását követően és amikor a termo­nukleáris világégés megakadá­lyozása az összes nagy- és kis­­hatalmak hivatalosan hirde­tett programjává vált, biztató remény született arra, hogy a világ különböző részein fel­merülő, összes égető nemzet­közi vitás kérdések megold­hatók békésen. Ezekkel a re­ményekkel szemben a vietna­mi agresszió fokozása nem­csak a Távol-Kelet népeit ve­­szélyezteti, hanem beárnyé­kolja és gyengíti a világ más részein jelentkező biztató le-­­hetőségeket és konstruktív kezdeményezéseket is. Az újonnan függetlenné vált or­szágok ellen irányuló neokolo­­nialista beszivárgások, mester­kedések és támadások, vala­mint a gyarmati uralom letűnt világának feltámasztását célzó kísérletek kiszámíthatatlan fe­nyegetéseket és veszélyeket je­lentenek nemcsak a harmadik világra, hanem az egész föld­kerekségre nézve is. — Remény és aggodalom között nem létezik békés egy­más mellett élés. A remény­nek harcolnia kell az aggoda­lom ellen, reményeink valóra váltása érdekében fel kell morzsolnunk az aggodalmak okait. Észak - V­ietnam bombázását haladéktalanul be kell szüntetni Péter János a továbbiakban a vietnami kérdésről beszélt. Hangoztatta: ma minden jó­­akaratú ország legfontosabb feladata, hogy közreműködjék a Vietnam elleni agresszió megállításában és olyan meg­oldás keresésében, amely egy­aránt javát szolgálja a viet­nami népnek, Délkelet-Ázsia népeinek és magának az egész emb­eriségnek. — A Vietnami Demokra­tikus Köztársaság kormánya és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front vélemé­nyének teljes és igazi tervere­ tében és azzal teljes egyetér­tésben kijelenthetem, hogy az Egyesült Államok részéről mind ez ideig semmilyen va­lódi, érvényes békeajánlat nem történt — mondta ezután a magyar külügyminiszter. — Más szóval: az úgynevezett békejavaslatok, beleértve a mostani általános vitában el­hangzottakat is, megkerülik a lényeget. Olyan alapvető fo­gyatékosságaik vannak, ame­lyek a javaslatokat érvényte­lenné teszik. — Hallottuk a vita során — mondta ezután Péter János —, hogy az Egyesült Államok hajlandó Észak-Vietnam bom­bázását beszüntetni, ha ez az intézkedés nem marad egyol­dalú engedmény, vagyis, ha megfelelő intézkedéssel talál­kozik a Vietnami Der­eokrati­­kus Köztársaság kormányának részéről. — A Vietnami Demokrati­kus Köztársaság ellen olyan folyamatos agresszió folyik, amely példa nélkül áll a nem­zetek egész történelmében — mutatott rá Péter János. En­nek az agressziónak feltétel nélküli megszüntetése nem minősülhet egyoldalú enged­­ménynek. Ellenkezőleg, az Észak-Vietnam bombázásának abbahagyására tett minden ajánlat, ha az bármilyen fel­tételhez van kötve, az igazi békés szándékok hiányát mu­tatja. A tárgyalások és a béke érdekében Észak-Viet­nam bombázását haladéktala­nul és az esetleges felújítással való mindennemű fenyegetés nélkül be kell szüntetni.­­ Azt is hallottuk a vita so­rán, hogy az Egyesült Államok hajlandó lenne megegyezésre jutni támaszpontjainak és ka­tonai személyzetének visszavo­násában — ugyancsak bizo­nyos katonai és politikai felté­telek mellett. — Az Egyesült Államok tá­maszpontjainak és katonáinak puszta jelenléte Vietnamban a genfi egyezmények súlyos meg­sértését jelenti — mutatott rá Péter János. — Ennek a visz­­szás helyzetnek a megszünte­tése nem tekinthető egyoldalú engedménynek. A magyar külügyminiszter a továbbiakban rámutatott, hogy az Egyesült Államok dél-viet­nami intervenciója egészen 1954-ig nyúlik vissza, amikor az amerikai hivatalos szervek minden érvet és eszközt latba­­vetettek arra, hogy rábírják a franciákat, ne fogadják el a tűzszüneti egyezményt, hanem folytassák indokínai háborúju­kat. Ezt követően az Egyesült Államok beavatkozása lépésről lépésre fokozódott, mennyisé­gi és minőségi tekintetben egy­aránt intervencióból agresszió­ba csapott át. Az amerikai beavatkozás ki­­szélesedése az az alapvető té­nyező, amely a jelenlegi dél­kelet-ázsiai helyzetet okozza.­­ Nemcsak a vietnami nép érdekei, hanem a többi dél­kelet-ázsiai népek és általában az egész világ békéjének ér­dekei is az amerikai beavatko­zás eszkalációjának megszün­tetését és az egész folyamat visszafordítását követelik. A tárgyalások és a béke érdeké­ben megfelelő módon kell sza­vatolni az Egyesült Államok katonai támaszpontjainak és csapatainak kivonását. Minden olyan javaslat, amely ezt a ki­s vonást bizonytalanná teszi, az igazi békeszándékok hiányát­­ mutatja. Dél-Vietnam népének­­ ismét szabad kezet kell kap­nia, hogy maga alakíthassa sa­ját sorsát a genfi egyezmények szigorú betartása mellett — szögezte le Péter János. — Azt is hallottuk a vitá­ban, hogy a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front képviselői részvételének kér­dését tárgyalás esetén meg le­het oldani — folytatta a szó­nok. — Minden olyan javaslat, amely nem veszi kellően fi­gyelembe a Nemzeti Felszaba­dítási Front programját, Dél- Vietnam népének igazi érdekei ellen irányul — jegyezte meg ezzel kapcsolatban. A magyar külügyminiszter a továbbiakban rámutatott: amíg az agresszió és az inter­venció folyik, addig minden békeszerető népnek kötelessé­ge, hogy támogassa a vietna­mi nép hősies harcát. Viet­nam népe ezzel a segítséggel biztosan képes lesz arra, hogy visszaverje a támadásokat minden eszkaláció ellenére. Világosan meg kell érteni, hogy a hadműveletek és propa­gandamanőverek eszkalációja sohasem fog a tárgyalóasz­talhoz vezetni, viszont kétség­telenül elvezethet egy na­gyobb háborúhoz és csak fo­kozhatja azokat a károkat, amelyeket már eddig is oko­zott az általános nemzetközi helyzetben.­­ Ha és amennyiben az Egyesült Államok javaslatai megközelítik a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kor­mányának és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front­nak javaslatait és találkoz­nak azokkal, akkor a békét helyre lehet állítni és Délke­let-Ázsia népei újra kezdhe­tik a genfi egyezmények ren­delkezéseinek végrehajtását — állapította meg Péter Já­nos. A harmadik világ problémái Beszédének következő ré­szében Péter János a harma­dik világ problémáiról be­szélt. A mai nemzedék nagy több­sége a fejlődő világ országai­ban él. Még akkor is, ha a délkelet-ázsiai helyzet okozta nagyobb háborús veszélyeket el lehet hárítani — amit re­mélnünk kell —­, az egész vi­lág és nemcsak a fejlődő or­szágok sorsa függ attól, vajon az igazi nemzetközi együttmű­ködés képes lesz-e megolda­ni létfontosságú problémái­kat úgy, hogy megszünteti a gyarmatosítás nyomait, a neo­­kolonializmus és a faji elnyo­más veszélyeit és biztosítja gazdasági és politikai függet­lenségüket — mondta a ma­gyar külügyminiszter. — Ha nem jön létre valódi és ered­ményes nemzetközi együttmű­ködés ennek érdekében, ak­kor a harmadik világ problé­máinak felhalmozódása belát­hatatlan konfliktusokhoz ve­zet és az egész világ gazda­sági életének hatalmas káro­kat okoz, sőt azt alá is ás­hatja. A magyar külügyminiszter ezután hangoztatta, hogy az ENSZ-nek belátható időn be­lül igazságos megoldást kell találnia a dél-afrikai, a dél­nyugat-afrikai és a dél-rhode­­siai problémákra. Az emberi jogok érvényesítésének és a gyarmati uralom felszámolá­sának megfelelő a. Az afrikai államoknak a jelenlegi ülés­szakon tanúsított határozott­sága­­reményt nyújt arra.

Next