Magyar Nemzet, 1966. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-12 / 267. szám
Szombat, 1008. november 12. A Kubai Nemzeti Balett vendégjátéka: QISELLE Fiatal művészeti ág Kubában a balett — az együttest és az iskolát alig több, mint másfél évtizede alapította Alicia Alonso, Amerika ünnepelt balerinája és férje, Fernando Alonso, a kubai művésztársadalom kimagasló alakja. Ilyen rövid idő alatt társulatot nevelni, felépíteni a sokoldalú repertoárt, gyakran szerepelni, hazai és külföldi turnéikat lebonyolítani, csak nagy lelkesedéssel, művészi elhivatottsággal és sok-sok munkával lehet. De feltétlenül szükséges a kellő anyagi támogatás is, ezért tevékenységük csak akkor emelkedhetett magasabb szintre, amikor 1959- ben a forradalmi kormány vállalta a szükséges alapok biztosítását. Hogy áldozatos és Kubában közszeretetnek örvendő munkájuk milyen sikerrel járt, erről most másodszor győződhettünk meg, mivel a Kubai Nemzeti Balett 1961-ben már fellépett Budapesten. Mostani vendégjátékuk első napján a nagy klasszikus feladatot jelentő Giselte-lel mutatkoztak be, amelynek koreográfiáját — a 125 éve született eredeti mű alapján — Alicia Alonso tervezte és tanította be. Úgy hangsúlyozza a történet romantikus légkörét és vonásait, hogy egyben a logikus cselekményvezetés és a jellemábrázolás is megerősödjék, táncaiban pedig a klasszikus mozdulatnyelv sokszínű felhasználására vállalkozott Számos találó mozzanat és nehéz, szép táncmegoldás igazolja e változat művészi sikerét Például Giselle anyjának látomása beteg leánya korai haláláról, Hilarion, az erdész aktív harca szerelméért; vagy ahogy a vikik Myrtha hívó szavára előbukkannak a "földből", hogy azután fúriákként támadják meg a Giselle halálát előidéző két férfit. Sok változatos fél-karakter táncot láthattunk az első felvonásban, a másodikban pedig Myrtha gazdag szépségű szólója és a vikik csoportos táncai gyönyörködtettek, remek térformákkal, a sokszor éles, de mindig kifejező mozdulatokkal. Szokatlan volt és kissé eltúlzottnak hatott az első felvonás őrülési jelenete, amit a rendezés és nyomában a színészi játék is tempót lassítva bontott ki; a második felvonásban Hilarion és Albert gróf barátainak megjelentetése feleslegesnek tűnt. Maradjon meg ez a felvonás olyan ■-fehérnek", amilyennek Lavrovszkij feldolgozásában ismertük meg. Ennyit a koreográfiáról, amely ugyanakkor elválaszthatatlan a táncosok teljesítményétől, hiszen e mű érzelmi-hangulati hatása javarészt az előadáson múlik. Ezt pedig csakis Alicia Alonso méltatásával kezdhetjük, akinek nagyszerű, egyéni művészete méltán nyerte el a szép számú nézőközönség tetszését Alonso a maga művészetében világmárka, olyan dolgokat tud, amelyek felejthetetlenné teszik Giselle alakítását. Alakja légies, tartása nemes és graciőz, érett és pompásan kidolgozott lábtechnikával rendelkezik, egyensúlya biztos és gyönyörű lábának szinte önálló esztétikai hatása van. Megformálásában nehéz duplaforgások és lábkörzések, aprózó lépések, finom mozgásvonalak, és korabeli Giselle-metszeteket idéző pózok együttese építi fel ezt a halhatatlan szerepet. Drámai ereje töretlen, és táncában is csak a beavatottak vették észre időnként azt a tétovaságot, ami elsősorban a művésznő meggyengült látásának lehet a következménye. Albert gróf szerepében kitűnő, harmonikus mozgású partnere volt Azari Plisetzki, akinek egyéni tehetsége a páratlan szovjet iskolán csiszolódott ki. Megnyerő, színészi játékban is erős, jó művész, egyik biztos támasza a klaszszikus repertoárnak és állandó, személyes közvetítője a szovjet klasszikus stílusnak. Jó alakítást kaptunk Hilarion szerepében Alberto Alonsótól, Giselle anyját pedig kellő mértéktartással Nara Araujo formálta meg. Nagy élményt nyújtottak táncukkal Alicia Alonso, a balettmesternő kiváló tanítványai: az előkelő várnai aranyéremmel kitüntetett Aurora Bosch és Loipa Araujo, s az ezüstérmes Mirta Pia, Myrtha és a két vilt szerepében. Mindhárom fiatal táncosnő igen előnyös megjelenésű: termetük karcsú, arányos és szép hosszú lábuk van. Technikájukon világosan felismerhető mesternőjük jellemző stílusa és erényei — a rendkívüli tág, szép vonalú és virtuóz lábmozgás, a jó egyensúly és a hatásos, de nem tolakodó előadásmód, amely ebben az étherikus, ám kissé hűvös szerepkörben igazán illúziót keltő volt. A nagy létszámú tánckar zeömében ifjú, szinte növendékeknek látszó táncosokból áll. Fiatalos lelkesedéssel táncolnak és jó adottságokkal, de a képességeknek még nem volt elég idejük a beérésre. Ha további képzésükben majd folyamatosan összegeződik és felszívódik a náluk használatos olasz és angolszász, valamint az újabban ható szovjet iskola, az együttes előtt széles távlat nyílikmeg. Meg kell még említenünk Efrén del Castillo stílusos díszletképeit és Eduardo Arrocha igen ízléses, szép jelmezeit is. Az est sikerében különösen nagy szerepet játszott és felfogásával erősítette a rendezés koncepcióját Mihail Bank, a kitűnő, színpadra koncentráló balettkarmester, akinek keze alatt Operaháziunk zenekara színvonalas, drámai erejű előadást nyújtott. Körtvélyes Géza KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ A NEMZETI SZÍNHÁZ KAMARASZÍNHÁZA V., Petőfi Sándor utca 6. Bemutató előadás 1966. november 18. este 7. PIRANDELLO: A CSÖRGŐSIPKA Komédia 2 részben Kálmán György, Berek Katalin, Fülöp Zsigmond, Mészáros Ági, Suka Sándor, Makay Margit Pártos Erzsi, Balogh Zsuzsa Rendezte: EGRI ISTVÁN Magyar—csehszlovák kulturális jegyzőkönyvet írtak alá Pénteken a Művelődésügyi Minisztériumban Frantisek Kahuda, a csehszlovák iskola- és művelődésügyi miniszter első helyettese, valamint Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes, aláírta a magyar —csehszlovák kulturális munkabizottság hatodik ülésének jegyzőkönyvét. Kahuda miniszterhelyettest fogadta Ilku Pál művelődésügyi miniszter és Aczél György, a miniszter első helyettese. Vendégünk látogatást tett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen is. Elutazott az Operaház balettegyüttese Újabb külföldi vendégszereplésre indult pénteken az Operaház balettegyüttese. A társulat Jugoszláviában és Bulgáriában tart négy-négy előadást. Zágrábban november 12-én és 13-án a Csodálatos mandarin, a Chopiniana és néhány koncertszám szerepel a programon. Tizenötödikén és tizenhatodikén Belgrádban lépnek fel a művészek. Itt a Fából faragott királyfit is bemutatják. A bolgár fővárosban két alkalommal a Giselle-t adják elő. Ifogar Nemzet Hírünk a világban Nagy magyar siker a kairói tévéfesztiválon A Húsz óra Angliában Véget ért az ötödik egyiptomi nemzetközi televízió fesztivál. A drámai kategóriában az első díjat, az Arany lótuszt, a Magyar Televízió Barbárok című tévéjátéka nyerte. A Móricz Zsigmond művéből készült filmet Zsurzs Éva rendezte. A második díjat egy francia, a harmadik díjat egy lengyel tévéjátéknak ítélték. Az oktató filmek kategóriájában a Kincskereső kisködmön című magyar tévéfilm nyerte a harmadik díjat. A varieté műsorok kategóriájában a Téli szerelem című revüfilm a zsűri elismerő oklevelét kapta. A fesztiválon 35 ország 49 tévéállomásának 120 filmjét mutatták be. Egyedül a Magyar Televízió kapott három kategóriában díjat, illetve elismerést Mohamed Fajek tájékoztatásügyi miniszter az ünnepélyes díjkiosztás után gratulált a magyar küldöttség tagjainak és Rácz Pál kairói nagykövetnek. — Szívből gratulálok a Magyar Televíziónak — mondotta a miniszter. — Mint a verseny eredményei is mutatják, a nemzetközi zsűri magasra értékeli magyar barátaink televíziójának eredményeit Az EAK televíziója szívesen tűz műsorára magyar filmeket. Ez a fesztivál széles körű volt, a bemutatott filmek, valamint a fesztivál keretében rendezett szeminárium előadásai is bizonyították, hogy a televízió a nemzetközi együttműködés eszköze és hirdetője lehet. * A pénteki londoni lapok nagy figyelmet szentelnek Fábri Zoltán filmjének, a Húsz órának, amely a Szegénylegények mellett a londoni filmpiac egyik szenzációjává vált. A Guardian megállapítja, hogy egészen sajátságos, meglepően szókimondó és izgalmas alkotás. Elsősorban azok számára vonzó, akiket a háború utáni magyar falu problematikája érdekel. A Financial Times — amely nevére rácáfolva nemcsak pénzügyi, hanem művészeti kérdésekkel is foglalkozik — ismerteti a Húsz óra nemzetközi sikersorozatát és a filmet Orson Welles híres filmjéhez, az Aranypolgárhoz hasonlítja. A Times pénteki számában elragadtatott hangú, nagy cikkben méltatja a Qualiton kiadásában, Szabolcsi Bence és Forrai Miklós szerkesztésében megjelent Musica Hungarica című, hanglemezekkel illusztrált magyar zenetörténeti művet. Noha az egész világ zeneéletét meghódították a magyar zenészek, a világ mégsem tud eleget a magyar muzsikáról — írja a Times zenekritikusa, aki a művet igen hasznosnak és érdekesnek minősíti. MSZBT-kiállítás a Radnóti Klubban A II. kerületi képzőművészek elsőként fedezték fel a szűkebb lokálpatriotizmus ösztönzését és csaknem két évtizede mutatják be munkáikat a Hazafias Népfront Radnóti Klubjában minden év április 4-re és november 7-re. Az együttes kiállítás mindig ünnepi. Ha az alkalmat tekintjük, azt most legjobban kifejezi Rácz András nagy kompozíciója, a Tömeg, amelyen semleges térben fekete figurák alig bontott háromszögű masszája felett egy kis zászló piroslik. A kiállítók között örvendetesen sok új név van, a bevált régi gárdához fiatal művészek sorakoznak. Az »öregek« között mindenekelőtt az örökifjú Frank Frigyest említjük, mellette Ebergényi Amadil, Farkas György, P. Bak János, Batári László, B. Lédai Mária, Főnyi Géza, Gádor Emil, Hegyi György, Kádár J. Miklós, K. Nagy Ira, Pleidell János, Szentgyörgyi Kornél, Turbán György művei képviselik a legjobb színvonalat. A sajnálatosan kevés figurális kompozícióból kiemelkedik Anna Margit Elégia című kis képe. Szép grafikai anyag fogadja a belépőt és ebben a legtartalmasabb Göllner Miklós Hálók című krétarajza. Csurgói Máté Lajos és Diskay Lenke szép munkákkal szerepel. A fiatal Koffán Károlytól finom ceruzarajzokat láthatunk. Az iparművészek közül Simon János eredeti formájú vázáit küldte be, és a gobelin műfaját Benkő Erzsébet munkái képviselik. Sok és érdekes szobrot küldtek be a művészek és ez igazán gazdaggá és változatossá teszi a kiállítást. Olcsai Kiss Zoltán, Szöllősi Endre és Somogyi Árpád az élenjárók, de épp a szobrászok között találjuk az ígéretes fiatalokat. Árvai Ferenc, Kálmán Kató, Mészáros Mihály, Rajna Ágnes, Szaladi Veronika alkotásai értékei a kiállításnak. Hiányosság az emberábrázolás nagymérvű elhanyagolása a festészetben. De hát nemcsak itt, hanem országszerte csendélet- és tájkép-dömping van, minden minőségben. Pozitív és negatív állásfoglalást képviselhet a tájkép is, a csendélet is, és — fájdalmas leírni épp egy november 7-i kiállítás kapcsán, hogy — ez esetben nagyrészt negatívnak tűnnek. Ezért már most jó lenne a legkonkrétebben körvonalazott feladatokat, megbízásokat kiadni a képzőművészeknek, nehogy a Nagy Októberi Forradalom félévszázados fordulójára is köcsögökkel és tűzfalakkal ünnepeljünk. Az emberműből nem illik kirekeszteni az embert, minden javak létrehozóját. o. a. NAPLÓ November 12 A firenzei árvízkárosultak javára ajánlotta fel a Madách Színház annak a külön előadásnak bevételét, amelyet november 27-én délután fél négykor rendez Hubay—Ránki—Vas: Egy szerelem három éjszakája című zenés játékából. Baleset érte a Párizsban vendégszereplő szovjet Állami Cirkusz közkedvelt sztárját, Niko bohócot. A Hattyú halála című balettet parodizálta, elesett és súlyosan megsérült. Rövid kórházi ápolás után szállodai lakásán várja teljes gyógyulását. Jevgenyij Gabrilovics állami díjas szovjet író több forgatókönyv — közöttük a Lenin Lengyelországban című film — szerzője a Filmművész Szövetség meghívására Budapestre érkezett. Tíz napot tölt fővárosunkban. Több mint 500 műkedvelő irodalmi színpad kezdte meg munkáját az új idényben. Az együttesek tagjainak zöme a tanulóifjúság soraiból került ki. A Hétköznapi fasizmus című film kollektív pályázatának országos díját az egyik honvédségi alakulat kollektívája kapta. A négy legjobb egyéni pályázó: Jakab Katalin Győrből, Návai Anikó Békéscsabáról, Pörös Géza Pécsről és Szarvas Gábor Jászfelsőszentgyörgyről. A bíráló bizottság különdíját Budai György és Széles Erzsébet debreceni pályázó és Láng András honvéd nyerte el. A francia hatóságok hozzájárultak a mozihelyárak újabb emeléséhez. Egy párizsi moziban ma már körülbelül a budapesti helyárak ötszörösébe kerül egy jegy. Az NSZK-ban a lakosság 39 százaléka egyáltalán nem, és csak 25 százaléka olvas rendszeresen könyvet — állapította meg Erhard Schmidt nyugatnémet professzor. •íg Jugoszláviában vendégszerepelt november 7-e alkalmából a szakszervezetek szegedi általános munkáskórusa. A Lányi Ernőről elnevezett szabadkai énekkar december közepén viszonozza a vendégszereplést Szegeden. ■Ggy hét BUDAPEST HANGVERSENYTERMEIBEN JOHANNES ERNST KÖHLER, a nagy hírű weimari orgonista már nem először jár nálunk: művészetét a magyar közönség régóta ismeri és szereti. Ennek tulajdonítható, hogy szombati koncertjére a Zeneakadémia nagyterme színültig megtelt. Mielőtt Köhler művészetét közelebbről megvizsgálnánk, két dolgot kell előrebocsátanunk. Először: nem dicsérhetjük eléggé weimari vendégünket, amiért az orgonakoncertek gyakran hallható "vegyes felvágott"műsora helyett az orgonairodalom fejedelmétől, J. S. Bacától játszott csupán és tőle is egyetlen koraiciklust, az úgynevezett Klavierübung-sorozat III. részét. Másodszor: egyetlen hangszeres muzsikus sincs úgy kiszolgáltatva az elképzeléseit megszólaltató apparátusnak, mint az orgonista. Tekintettel arra, hogy a Zeneakadémia orgonája most már valóban utolsó óráit éli (néhány hét múlva megkezdik az óriási költséggel beszerzett új orgona beépítését!), a rajta felhangzó produkció elbírálása csak akkor lehet objektív, ha állandóan betudjuk a beteg szerkezet bizonytalansági együtthatóit. 1725 és 1742 között jelent meg nyomtatásban J. S. Bach négyrészes Klavierübung-sorozata. Az összefoglaló cím nem elsősorban zongorára mint hangszerre utal, hanem "klaviatúrára", tehát billentyűzetre, legyen bár az cembalo, clavichord vagy éppenséggel orgona. Ezek a "billentyűs gyakorlatok" tették ismertté J. S. Bach nevét és művészetét olyan körökben is, ahová személyesen nem vihette el muzsikáját. Csupán közbevetőleg érdemes említeni, hogy Johann Gottfried Watther, Bach korának kiváló zeneszerzője, 173mrben sínyomatott, tudományos igényű zenei lexikonában úgy tudja, hogy Bach mindössze a hat zongorapartitát komponálta a Klavierübung I. részeként és hozzáfűzi, hogy ezzel a sorozatnak valószínűleg vége szakadt... (Az akkoriban már elkészült, körülbelül 6—700 Bach-műből ezenkívül semmit sem ismert!) A Klavierübungba tartozik a többi között a mindmáig rendkívül népszerű Olasz koncert, a Goldberg-variáció, a H-moll partitag és a Köhler koncertjén most elhangzott orgonamise. A protestáns egyházi népének legértékesebb és egyben legősibb rétegét fogta össze Bach ebben a sorozatban, a dallamfeldolgozó művészet végső és legmagasabb csúcsán. Az eredeti sorrendben történő előadása főként azért tűnik grandiózus feladatnak, mivel az egyes tételek egymástól hangulati és jelentéstartalmukat tekintve egyaránt gyökeresen különböznek és arra kényszerítik az előadót, hogy folyvást megújuljon és minden sok darab számára megteremtse a megszólalás sajátos feltételeit Köhler fizikális és művészi alkatát tekintve egyaránt robosztus egyéniség. Könnyedén birkózik meg olyan feladatokkal, mint például a művet lezáró, úgynevezett Szentháromság-fúga előadása, ahol Bach három témát dolgoz fel egyetlen tétel keretében. A vonalak együttes és koncentrált vezetése, harmóniája és ugyanakkor elkülönülése grandiózus módon sikerült Köhlennek: valóban megjelent a bachi nagyság e zárófúgában. Érdekes viszont, hogy az ennél sokkalta egyszerűbb, bensőséges vallomáshangú, csendes meditációk — mint például a Vater unser első feldolgozása (BWV. 682), vagy a Wir glauben all’ an einen Gott (BWV. 681) — mintha némiképpen megsínylették volna Köhler hatalmas erejét; mintha érzékeny struktúrájuk maga került volna végveszélybe. Úgy hisszük, a weimari művész játékából csakis ez az egyetlen mozzanat hiányzik: az érzékenység. Nagyszerűen érvényesül viszont lehengerlő virtuozitása az akkordikus felrakású vagy méltóságteljesen vonuló, sok szólamból összerakott és feltornyozott korátokban. Az előbb említett Szentháromság-fúga félelmetes erejű interpretációja megérdemelt, hatalmas sikert aratott s ennek hatására Köhlertől több ráadást hallottunk. Megítélésünk szerint azok mindegyike — vagy legalábbis nagy része — ott, a hangverseny helyszínén keletkezett improvizáció volt. És valójában itt érezhettük meg e művész csodálatos erejét. Megtudtuk, hogy nem csupán tudja a bachi, illetve a barokk muzsika darabjait, hanem sajátjaként ismeri, magáénak mondhatja az orgonaművészet virágkorának levegőjét, szellemét és jelentését is. Különösen ki kell emelnünk az Ein feste Burg kezdetű közismert protestáns koráldallamra készített feldolgozását, melynek során a témát, fokozatosan emelve mind feljebb és feljebb, valóságos apoteózisban részesítette. Remélhetőleg Köhler majd az új orgona elkészülte után újból meglátogat bennünket , és egészen bizonyos, hogy akkor még a mostaninál is többrétű zenei élményben lesz részünk. BACH ÉS PURCELL művei szerepeltek a Sándor Frigyes vezényelte csütörtöki koncerten, a 12. Kantáta és a d-moll zongoraverseny, valamint a nagy angol komponista Didó és Aeneas című operája. Elöljáróban dicséretet kell mondanunk a MÁV Szimfonikusok munkájára, akik a karmester egyértelműnek éppen nem mondható mozdulatait maximális figyelemmel követték és ahol arra szükség volt, némiképp kiegészítették. De még ennél is nagyobb nyomatékkal említjük a Tóth Béla vezetése alatt álló KISZ Központi Művészegyüttes Egyetemi Énekkarát. Ez a fiatal kórus valami egészen példa- és mintaszerű tisztasággal és olyan tündökletes egyszerűséggel énekelt mind a Bachkantátában, mind pedig a Purcell-operában, hogy már közben arra kellett gondolnunk: mikor halljuk őket újra? Wehner Tibor — a zongoraverseny szólistája — szép, kidolgozott produkciót nyújtott és a két gyors tételben sikerrel küzdötte le a kíséret kisebbszerű lazaságait. A Vieinen, Klagen.. -kantáta és a Didó és Aeneas előadása örömteljes eseménynek ígérkezett — viszont zenei értelemben véve nem volt túlságosan eseményteljesnek mondható. Különösen az utóbbi mű örvénylő, sötét nagybarokk pátoszából kaptunk viszonylag keveset: az egyes tételkarakterek és ezzel együtt drámai szituációk némiképpen egybefolytak. A nagyszámú szólistagárdából ezúttal csupán Pertis Zsuzsa kitűnő cembaló-játékát, Sándor Judit megható záró áriáját szeretnénk kiemelni. És végezetül, de elsősorban Szirmay Márta átütő erejű Bach- és Purcell-produkciójára kell emlékeztetnünk a jelenvoltakat: minden megszólalása az est egy-egy drámai csúcspontját jelentette. Pernye András 1 SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: Kubai balett (a havannai Operaház együttesének vendégjátéka) (7) — Erkel Színház: Bánk bán (11. kört. 3) (7) — Nemzeti Színház: Marat halála (7) — Katona József Színház: Szörnyeteg (7) — Madách Színház: Egy szerelem három éjszakája (7) — Madách Kamara Színház: Amíg összeszoknak (7) — Vígszínház: A fizikusok (XII. bért.) (du. fél 3); Egy fő az egy fő (F. kért. 2.) (7) — Odry Színpad: A Mona Lisa mosoly (P— Odry bért. 2.) (fél 8) — Thália Színház: Az Ördög és a Jóisten (7) — József Attila Színház: Kényszerleszállás (IX. előadás) (du. 3); Farkasok és bárányok (M. kért. 2.) (7) — Fővárosi Operettszínházi My Fair Lady (du. fél 3); Marica grófnő (7) — Vidám Színpad: Made in Hungary (fél 8) — Kis Színpad: Gyakostársak (7) — Egyetemi Színpad: Ady Endre napjai ("Ady" sor. 2.) (du. fél 4); Mensáros László előadóestje (fél 8); Az Egyetemi Koncertzenekar hangversenye (Aulában) (fél 8) — Kamara Varieté: Krimi magyar módra (du. 6 és fél 9) — Állami Déryné Színház (Kulich Gyula téren): Leszállás Párizsban (7) — Zeneakadémia: Zenei formák és műfajok (Középisk. bér. A—B/2.) (du. fél 5); Szombathelyi Szimfonikus Zenekar (fél 8) — Kamaraterem: dr. Szedő Miklós ária- és dalestje (fél 8).