Magyar Nemzet, 1966. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-13 / 293. szám
4 A RÁDIÓ MELLETT | Közgazdászok! Szakmájuk, hivatásuk beszédtéma lett. Kiderült, hogy eddig is szükség lett volna rájuk, mégis háttérbe szorultak. Hidat csak mérnök építhetett Beteget csak orvos gyógyíthatott. De mindenki közgazdásznak számított, aki beleolvasott közgazdaságtudományi műbe, s ha történetesen egy vállalat élére került, a képzett és hivatásos közgazdászt, akár mint tanácsadót is, fölösleges fényűzésnek vélte. A ♦►gyakorlati .ember* legendája legyőzte azelméleti ember* legendáját — holott mindkét legenda mesterséges képződmény. Most, hogy a gazdasági élet is differenciálódik, egyre tarthatatlanabb ez a dualizmus, elmélet és gyakorlat kettéválasztása. A magasabb fejlődési stádiumba kerülő szocialista gazdaság egyszerűen nem nélkülözheti a gyakorlatban sem a képzett közgazdászok aktivitását. Mégpedig megfelelő szinten és funkcióban, hiszen közgazdászok eddig is voltak, csak éppen legtöbbjük szinte titkolni igyekezett hivatását, hogy legalább más területen érvényesüljön. Egy közgazdászból minden lehetett nálunk, csak ne üsse bele az orrát a saját szakmájába. A gazdasági reform kialakulásának periódusában tehát a közgazdász-kérdés szinte szükségszerűen alevegőben van. S a Rádió illetékes rovata, mely egyébként is kitűnően dolgozik, sok jó kezdeményezés motorja, érzékenyen reagált erre a kérdésre. Vértes Csaba és Mester Ákos több részes műsora — Diplomák státus nélkül — a fiatal közgazdászokkal foglalkozik. Tettrekész, ambiciózus, tudásukat és energiájukat érvényesíteni akaró gárda vár arra, hogy hasznosítsák magukat a társadalom javára. A kerekasztal-beszélgetésen elmondták gondjaikat, vágyaikat, s arról a lassan oldódó idegenkedésről beszéltek, ami miatt sokhelyütt még mindig nem tudnak teljes erővel csatasorba állni. Második alkalommal azokat hívták meg a vitaműsorra, akik változtatni tudnának az új diplomások helyzetén. Szűk szakmai problematika? Nem hinném. Hiszen ez a kérdés mindannyiunk sorsát is érinti. S a visszhangból ítélve nagy érdeklődés kísérte ezt a műsort. A Rádiónak minden igazán közérdekű kérdésre ilyen frissen és bátran kell reagálnia. Egy énekesnő emlékezik A legnagyobb ritkaság, hogy örömöm telik egy énekes, egy énekhang jellemzésében. Semmitmondó általánosságok, néhány ratifikált közhely, patetikus áradozás: legtöbbször ennyit nyújtanak ezek a leírások, éppúgy alkalmazhatók erre a hangra, mint a másikra. Közismert, nagy énekesek esetében még fölöslegesebbnek tetszik az igyekezet. Elég, ha Jeritza, Tauber vagy Slezák egyszerűen — énekel. A péntek esti parádés műsorban — A régi Bécs nagy énekesei — a két világháború közötti Bécs nagy énekeseinek egy-egy felvételét hallhattuk, jellemzés, összekötőszöveg kíséretében. Ám ezúttal az összekötő szöveg is élményt, izgalmat jelentett: Anday Piroska, a bécsi opera nagy énekesnője s a lemezről felidézett énekesek egykori partnere, beszélt, közvetlenül és bensőségesen, személyes emlékeiről. Érdekesen és megragadóan idézte fel a múltat, a nagyszerű énekesek lemezeken őrzött hangjához felrajzolva eleven alakjukat, egyéniségüket is. Kitűnően sikerült, élvezetes műsor volt. Elmondja : Zách János Hányszor olvasom vagy hallom ezt a mondatot, rádióújságban, rádióműsorban. Szinte megszoktam már, hogy ilyenkor rábízhatom magam az előadóra, nem kell félnem sablontól, rutinmunkától, belső fáradtságtól: átgondolt, átélt, megbízható és tiszta produkcióra számíthatok. Most azonban egy réteggel mélyebben ismerhettem meg e kitűnő interpretátort: ízlésvilága nemcsak a kapott, hanem a választott anyag elemeiben tárult fel. A Legkedvesebb verseim sorozatban mondta el legkedvesebb verseit Zách János, s ez mintegy újabb érvénnyel is igazolta azt a rangot, amit a versmondásban képvisel. ízlésében nincs semmi "gyanús": egyetlen tipikus, készen kapott antológia-vers és egyetlen elképesztésre törekvő ízlésönmutogatás sem szerepelt válogatásában. Érti és átéli a verset, amit mond; értelem és emóció együttes erővel teremti meg hallgatói számára is az élményt. Ha vasárnapi repertoárjából mégis választanom kellene, arra szavaznék, ahogy Füst Milán mázsás verssorait görgette. Görgey Gábor Cigánybáró A Déryné Színház előadása Johan Strauss nemes, egyszerű és klasszikusan tiszta muzsikája hallatán úgy érzi magát a hallgató, mintha hoszszú vándorlás után már-már elveszettnek hitt szülőhazájába tért volna vissza. És ugyanez az érzése támad, ha minden előítélettől mentesen, mint az úgynevezett jó közönség egyik tagja, részt vesz a Déryné Színház Cigánybáró előadásán. Mit értünk "jó" közönségen? A művel és az előadókkal együttérző közönséget, aki örül a színháznak, aki azonosul a színpadi cselekménnyel és szinte együtt játszik a szerzővel és az előadókkal. Ebben a légkörben az előadó és a közönség egymást szórakoztatja. Az ősi színházi élmény ez, amelyhez minden kor közönsége magasabb fokon tér viszsza. Bondy Endre átdolgozása mindvégig szervesen kapcsolódik a színpad adottságaihoz és folyvást az alapszituációkra koncentrál. Nem riad vissza az operett-megkívánta egyértelműségtől, sőt: ezt a követelményt — Jóka, Mór regényéhez, mint alapszövethez viszszatérve — főként a harmadik felvonásban virtuóz módon oldja meg. Kertész László főrendező a jelentős mértékben újjáformált szövegkönyvet rafinált egyszerűséggel állította színpadra: ahol kellett, a lehető legegyszerűbb eszközökkel alájátszott a poénoknak, az utolsó felvonásban viszont a finom irónia kérdőjelét állította Mária Terézia alakja és a császári udvar eseményei mögé. Ami most mi a straussi muzsika kamarazenekarra történő átdolgozása, illeti, mielőtt gáncsoskodva kérné számon bárki is az eredeti partitúrát, meg kell gondolnia, hogy Johann Strauss leghivatottabb előadói éppen a kis létszámú együttesek. Ennek a nemes muzsikának egyik legnagyobb erénye, hogy előadói apparátusa rugalmasan változtatható; adott esetben egyetlen kitűnő zongorista is megjelenítheti, a teljes zenekar illúzióját keltvén. Németh Amadé átdolgozása ebben a meggyőződésben keletkezett és feladatát teljesen megoldotta. A népes szereplőgárda néhány tagja külön kiemelést érdemel. Szatmári Olga Szaffi szerepében gyönyörű és hatalmas hang birtokosának bizonyult és mindehhez megjelenésének varázsa társul. A címszerepben Iván József szép, hajlékony tenorhangja még bizonyos színjátszásbeli hiányosságait is feledtette. Duba Ibolya ,kettős szerepben — mint öreg cigányasszony és mint Mária Terézia — hódította meg közönségét ízig-vérig színészi és egyben muzikális teljesítményével, Vajda Dezső meg szinte lubickol a muzsikában, annyira sajátjának érez minden hangot. Blaha Márta, Hídvégi Lajos és Kendefi Gyula említendő még, azzal a megjegyzéssel, hogy valójában az egész együttest kellene részletesen felsorolnunk. Örömmel fogadtuk a Déryné Színházban a Cigánybárót, annak tanúságaként, hogy a magyar vidék az ő jóvoltukból jó zene és jó színház élményében részesül — nem beszélve arról, hogy milyen sikert arattak a fővárosi előadás zsúfolt nézőtere előtt. Pernye András .Magas kr Nett. 17 ezer előadást, több száz színházi bemutatót tartott négy és fél év alatt a CSEMADOK A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesülete november 10—11-én tartotta meg Pozsonyban, Lőrincz Gyula elnökletével, IX. országos közgyűlését. Az egyesület több mint 40 ezer tagját és ötszáz helyi szervezetét közel 600 küldött képviselte. Értékelték a legutóbbi négy és fél éve megtartott országos közgyűlés óta végzett munkát. Több fontos elvi határozatot hozott a CSEMADOK központi bizottsága az elmúlt időben. Ezeket teljesítették. Mintegy száz helyi szervezet anyagi segítséget nyújtott az árvízkárosultaknak, több járásban társadalmi munkával is segítették az újjáépítést. Tizenhetedik éve működik a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesülete. Legjobb együttesei részt vettek a gombaszögi országos, valamint a területi és a járási dal- és táncünnepélyeken, különféle drámafesztiválokon és a Jókai-napokon. Irodalmi esteken már magyar, szlovák, cseh és szovjet szerzők műveit vitatták meg. Nyelvtanfolyamokat szerveztek, együtteseket és különféle szakköröket. A VIII. közgyűlés óta a Szocialista Akadémia járási bizottságaival közösen több mint 17 ezer ismeretterjesztő előadást, több száz színházi bemutatót, esztrádműsort, s más kulturális eseményt rendeztek. 380 népi akadémiát szerveztek. A rendezvényeket az elmúlt négy évben két és fél millió néző tekintette meg. Jelenleg 330 színjátszó csoport, 170 táncegyüttes, 22 felnőtt énekkar, 16 zenekar, 48 irodalmi és 20 honismereti kör, számos más szakkör működik a CSEMADOK szervezésében. A IX. országos közgyűlés alkalmából 300 oldalas könyv jelent meg Adalékok a CSEMADOK munkájához címmel. B. B. NAPLÓ ! December 13 17. magyar műoperát — a nemrég elhunyt Tardos Béla Laura című művét — mutatott be vasárnap este a debreceni Csokonai Színház. A zenekart Rubányi Vilmos vezényelte, az előadást Kertész Gyula rendezte. •* A bécsi Volksoperben most mutatták be Bartók A kékszakállú herceg vára című operáját Peter Maag vezényletével. A kékszakállút Otto Wiener, Juditot Irmgard Seefried énekelte. A tuniszi nemzetközi filmfesztiválon elismerő éremmel tüntették ki Rózsa János és Kardos Ferenc filmjét, a Gyerekbetegségek-et. A fesztivál első díját egy szenegáli film, A néger lány kapta. Vietnamba utazott Molnár Géza író egyhónapos tanulmányútra a vietnami—magyar kulturális csereegyezmény alapján. A Fáklya Klub a Csengery utca 68. szám alatti színháztermében ma este 6 órakor Babits-emlékestet rendez, amelyen Jancsó Adrienné, Várady Katalin lép fel, Sellei Zoltán pedig a teljes Jónás könyvét mondja el. Kazimir Károly, a Thália Színház főrendezője Párizsba utzott kéthetes tanulmányútra. A francia színházi életet tanulmányozza Misi Marcello Mastroianni, aki jelenleg Albert Camus Közöny című regényéből készülő filmben játszik főszerepet, áprilisban Fellini rendezésében új film forgatását kezdi meg, amely Arthur Miller Powler failure című műve alapján készült .. A British Museum négymilliós könyvtára 300 könyvvel gyarapodott. E 300 kötetben katagolizálták, négyesztendei munkával, a könyvtár anyagát Az új év első vendégszereplője az Operaházban Lione Daudé, a párizsi Nagyopera első prímaballerinája. Ugyancsak januárban lép fel Budapen a Jugoszláviában élő olasz énekes, Dino Bonelli, valamint Ninell Tracsenko, a Szovjetunió népművésze, a Belorusz SZSZK Nagyszínházának magánénekesnője, a minszki Operaház tagja, és Peter Schreier, a drezdai Operaház tenoristája. Az Operaház utolsó januári vendége Paulos Raptis görög operaénekes, aki 29-én a Bohéméletben szerepel. A szovjet költészet napjait december 13—20 között rendezik meg. A szovjet írószövetség meghívására Mezei András és Hajnal Anna Moszkvába utazott. Megjelent a csehszlovákiai Népművelés, a pozsonyi Népművelési Intézet magyar nyelvű folyóiratának a legújabb száma. A folyóirat egyik beszámolódban olvassuk, hogynemrégen a nagykaposiak Erdélyi Jánost ünnepelték. Később a komáromiak Jókai Mór, a dunaszerdahelyiek és a nagyabonyiak Bihari János, a losonciak és alsósztregovaiak Madách Imre, a kassaiak Batsányi János, a szenetek pedig Szenczi Molnár Albert emlékének adóztak tisztelettel. A lap egyik összeállításában Baranyi Ferenc, Dalos György, Garai Gábor, Hubay Miklós, Sarkad Imre, Vas István, valamint Hriszto Botev, Leonyid Martinov, A daru Miczkiewicz, Jevgenyij Vinokurov, s Andrej Voznyeszenszkij verseit, prózáját, vagy drámarészletét olvastuk. Szenzációk vására címmel a lap Egon Erwin Kisch-re, a prágai száguldó riporterre emlékezik. A sakk történetéről forgat rövidfilmet Czigány Tamás rendező, Szabó László sakknagymester közreműködésével. Kiss József egy falusi család életéről készíti legújabb riportfilmjét. Másik filmjében Bessenyei Ferenc mint riporter, a Dunaújvárosi Vasmű igazgatójával beszélget. Tímár István rendező, orvostanhallgatókról készít filmet Metamorfózis címmel. Lajos József szobrászművész Kölcsey Ferenc portréját mintázza meg. A szobor Körmendre, a Kölcsey Gimnázium bejáratához kerül. IRODALMI SZÍNPAD Ilia Petrov: ANGYALOK VAGYUNK...? szatirikus műsor Szereplők: Ungvári László, Gordon Zsuzsa, Bánffy György, Erdődy Kálmán, Horkay János, Harkányi Endre, Jákó Pál, Nagy István, Verebes Károly, Verebély Iván, Esztergályos Cecília, Ernyei Béla, Szécsy Iván Előadások: december 13, 15, 21, 23, 27, 30, este 7 óra SZÍNHÁZAK mai műsora Állami Operaház: Diótörő (6. béri. 4.) (7) — Erkel Színház: txv herigrin (7. béri. 4.) (fél 7) — Nemzeti Színház: Czolllea és a Hunyadiak (7) — Katona József Színház: A csörgősipka (7) — Madách Színház: Koldusopera (7) — Madách Kamara Színház: Amíg öszszeszorknak (7) —* Vígszínház: A testőr (7) — Ódry Színpad: Szegény Dániel (fél 8) — Thália Színház: Mocorgó (Egyetemi béri. A. 2.) (7) — József Attila Színház: Farkasok és bárányok (7. bér. 2.) (7) — Fővárosi Operettszínház: My Fair Sady (7) — Bartók Gyermekszínház (a Főv. Operettszínházban) : Copperfield Dávid (du. 8) — Vidám Színpad: Nyugalom, a helyzet változatlan! (fél 8) — Kis Színpad: Gyilkostársak (7) — Irodalmi Színpad: Angyalok vagyunk? CN. bér. 1.) (7) — Egyetemi Színpad: Mozart sor. n. hangv. (fél 8) — Kamara Varieté: Krimi magyar módra (du. 6 és fél 9) — Állami Bábszínház: Irány az Ezeregyéjszaka! (de. 10); Gulliver Liliputban (du. 3) — Zeneakadémia: Az Orsz. Béketanács és az Orsz. Filharmónia hangversenye a vietnami nép megsegítésére (fél 8) — Kamaraterem: A Budapesti Madrigálkórus hangv. &é& Kedd, 1966. december 13. Egy szép tankönyv, amely látni és érteni tanít A Magyar Nemzetben néhány héttel ezelőtt megjelent egy panaszos levél: nem kapható a gimnáziumok negyedik osztálya számára készült művészettörténeti tankönyv. A kiadó válaszából kiderült, hogy a művészettörténet csak mint szabadon választható (fakultatív) tantárgy kapott létjogot s ezért nem volt felmérhető a szükséglet, tehát nem készült új kiadás. Más kérdés, hogy a művészettörténetnek ez a mellékessége milyen veszély az ifjúság képzőművészeti műveltségére. Megjelent azonban egy szép könyv, Rajz és műalkotások elemzése a gimnáziumok első osztálya számára, ami, ha egyelőre nem is pótolja a művészet történeti fejlődésének ismereteit, megtanít látni, érteni és értelmezni. A technika utolérhetetlen ** fellendülésének korszakában élünk s így a szerző (Balogh Jenő főiskolai tanár szövege, szerkesztése és pompás illusztrációi, Pál Ákos és Végvári Lajos közreműködésével) a látható világ szerkezetével és ábrázolásmódjaival ismerteti meg az olvasót. Nemcsak az ifjúságot, amelynek a könyv szól. A felnőtt olvasó is elbűvölve fedezi fel, hogy például minden természeti forma magában rejti az értelmező formát, vagyis a geometrikus absztrakciót. A toboz, a kaktusz, de még egy látszólag aszimmetrikus kavics vagy falevél is a tér vagy síkforona mértani törvényeire lebontható, vagy arra felépíthető. Valaki ellenvethetné, hogy a rajzolás, az ábrázolás ennyi tudati elem bevetésével elveszti emocionális jellegét, a látvány költői érintését. De hát — ellenérvül — magának a költői alkotásnak nincsenek törvényei? Hányféle versforma van s hányféle ritmus, lejtés, amit versláb, sorszám, stb. szabályoz? Az arány minden művészeti alkotásban jelenlevő szükségszerűség s ha egy serdülő gyermek idejében megtanulja, hogy a világ minden jelenségének, akár képi, akár fogalmi ábrázolásánál, az arány, a helyes mérték teremti meg az egyensúlyt, úgy nem csupán ábrázoló készsége gazdagodik, hanem életszemléletéhez, életviteléhez is iránytűt kap. Azonkívül, hogy látni (meglátni!) és érteni tanít ez a könyv, variációra és kombinációra nevel. Az adott formák végtelen variációiból kiemelve a legjellemzőbbet, születnek a térbeli és sík kompozícióik. Invenció kell hozzá, ezt tanítani nem lehet, ám felébreszteni nemcsak lehet, de szükséges is. A feladat, hogy a gyerek megértse és saját képzelete szerint átformálja az adott ábrázolnivalót, beleértve a már megismert törvényszerűségeket, óriási esztétikai és intellektuális örömmel kecsegtet. A rajztanításban az úgynevezett "kockológia", tehát az egyszerű térforma szerkezetének s a térben való elhelyezkedésnek megismerése az út a perspektívához. A gyerekek általában nem nagyon szeretik a kockológiát, mert, bár ábrázolni még nem tudják, számukra valahogy természetes, hogy a párhuzamosok a végtelenben, illetve geometriailag meghatározható ponton, a horizonton találkoznak. A könyv a nagy reneszánsz mesterek műveivel érvel, az akkor frissen felfedezett térszerkesztés nagyszerűsége mellett. A műalkotások elemzésével a művészettörténész szerzőtárs nemcsak a korok, mesterek és stílusok példáit sorakoztatja fel, hanem ezekkel együtt a szemléletmódot, ahogyan az adott művész kora tudományos és anyagismeretének megfelelően látott és ábrázolt. A ravennai kikötőt ábrázoló bizánci mozaikon a vitorlások egymás felett és nem egymás mögött láthatók, mert nincs tere. Síkba simított az ábra. Ez az ábrázolásmód annak a kornak ismereteiből következik. Egy másik kép, Claude Monet 1884-ben festett tengeri tája nagy rálátásban mutatja be a térben egymás mögött, de a nézőpont által meghatározott egymásfelettiségben is a csónakokat. Itt már természetesen van távlati mélység, de jelentősége nem olyan központi, mint a reneszánsz mestereknél. A harmadik példa Van Gogh: Bárkák a tengerparton című képe, alig valamivel később készült az előbbinél és mégis, szemlélet- és ábrázolásmódja eltérő. Itt a bárkák erősen szerkezetes formáikkal tűnnek fel az alig érzékeltetett térben. Színei pedig — ami itt nem látható, de szó van róla máshelyt — különösen elevenné, testessé teszik Monet omlatag színeivel szemben. Ezek az összevetések világossá teszik, hogy mindaz, ami megtanulható, csupán eszköz és alkalmazása az elengedhetetlen tehetségen kívül mindenkor történelmileg meghatározott. A könyv, mint láttuk, nagy súlyt helyez a térben, megjelenő forma megismerésére és elemzésére s ezáltal a mindennapi használati tárgyak alapformáinak és térviszonyainak megértetésére. A két színben, vörössel és feketével nyomott illusztrációk érzékletes és élvezetes példákkal szolgálnak. Az anyag felépítése a rajztanulás menetének, állomásainak megfelelő, csak kérdés, hogy a megszabott óraszámok alatt átadható-e? Végül zárófejezetként egy kitűnő szótár, illetve lexikon a szakkifejezések meghatározására és használatára. Például: "Látszat. Az ábrázolással kapcsolatban nem filozófiai értelemben használjuk. Látszat az, ami a téri jelenségekből közvetlenül, vizuálisan felfogható. Magában hordja a lényeget, de azt céltudatos munkával kell a látszatból kihámozni*, vagy: "Test. A háromkiterjedésű (dimenziójú) tárgyi formák legegyszerűbb elnevezése:* KA int felnőtt nyájas olvasót és inkább művészetté, mint pedagógiával foglalkozót, lekötött, szórakoztatott és — bevallom — tanított a könyv. Most már a hasonlóan felnőtt rajztanárok dolga, hogy ezt az imponáló ismeretanyagot vonzóvá tegyék és jól adagolják a 14—15 éves gimnazistáknak. A feladat világosan kirajzolt és tagolt, reméljük a gyerekeknek is sok öröme lesz benne. Oclmacher Anna Lukoviczky Endre festőművész kiállítása A Mednyánszky Terem új kiállításán ismét fiatal festő mutatkozik be a látogatóknak. Lukoviczky Endre öt éve végezte el az Iparművészeti Főiskola textiltervezői szakát, a festészet azonban főiskolás kora óta vonzotta , s amikor tanulmányait befejezte, véglegesen a piktúra mellett döntött. Mostani tárlatán már kizárólag festményeket és grafikákat mutat be. Lukoviczky kiállításának tanulsága szerint — e periódusában a kubizmus bűvöletében dolgozik. Vásznainak és grafikáinak legnagyobb része ebben a stílusban készült, hű tükreként a reprodukciós könyvek közismert ábráinak. A modorrá degradált kubizmus azután alaposan meg is bosszulja magát: a néző nehezen tud kontaktust találni a kompozíciókkal, legfeljebb Picasso, Braque és a többi mester nevét mormolja, ahogy képzeletében felderengni látja egy-egy műveket a látottak hatására. Lukoviczky művészi felelősségérzésében természetesen nincs jogunk kételkedni. Témái, mint például a Vietnam harcával foglalkozó három lap, azt mutatják, hogy érti korunk problémáit és hallatni akarja hangját velük kapcsolatban. A kubizmus felszínes használata azonban — amellyel megfosztja magát az elmélyült kifejezés lehetőségétől — dadogásba fullasztja legszebb szándékait is. H. Gy.