Magyar Nemzet, 1966. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-23 / 302. szám

* Letartóztatások Kínában Pekingből jelenti az MTI. A pekingi "vörösgárdisták" Tungfanghung című lapjának jelentése szerint a kínai állam­biztonsági szervek letartóztat­tak több mint 30 ellenforradal­márnak minősített embert. A letartóztatottak — amint a lap írja —­­nyíltan kitartottak a Mao Ce-tungi-ellenes ellenfor­radalmi irányvonal mellett*, támadták a KKP KB mellett működő "kulturális forrada­­lommal­" foglalkozó bizottságot és "nyíltan felléptek Mao el­nök és legjobb harcostársa, Lin Piao alelnök ellen*. A vö­rösgárdista újság a letartózta­tottakkal szemben azt a vádat is említi, hogy "elnyomták a forradalmi baloldalt, az ame­rikai imperializmus és a szov­jet revizionizmus érdekében tevékenykedtek­. A lap a hír­hez hozzáfűzi: Aki ellene van Mao elnöknek, az ellenforra­dalmár. Aki ellene van Liu al­­elnöknek, az ellenforradalmár. Aki ellene van a Központi Bi­zottság kulturális forradalmi bizottságának, az ellenforra­dalmára A "kulturális forradalom* kezdete óta ez az első eset, hogy Pekingben hír jelent meg arról: "állambiztonsági szer­vek tartóztattak le embereket ellenforradalmi tevékenység­ vádjával. Lezárult a szovjet-törük tárgyalások második szakasza Ankarai lapvélemények az eddigi eredményekről Ankarából jelenti az MTI. Szerdán Ankarában véget ért a Koszigin vezette szovjet küldöttség és a török kor­mánydelegáció tárgyalásainak második fordulója. Utoljára délután ültek le a tárgyaló­asztalhoz, mert a látogatás hátralevő részét az izmiri­­és isztambuli városnézésnek és más hivatalos aktusoknak tar­tották fönn. A vidéki utazás természetesen még módot nyújt arra, hogy megvitassa­nak több kérdést és közelebb kerüljön a két fél álláspontja. A megbeszélésekről sem szovjet, sem török részről hi­vatalosan nem közöltek sem­mit, de nem hivatalos érte­sülések szerint a két ország kapcsolatainak bővítéséről, Vietnamról, az európai bizton­ságról és Ciprusról esett szó. Csütörtökön a gazdasági té­mákat tekintették át. Koszigin hivatalos látogatás­ra meghívta a Szovjetunióba Sunay török köztársasági elnö­köt és Demirel miniszterelnö­köt. Hivatalos körökre hivatkoz­va a Cumh­uriyet hangsúlyoz­ta, hogy a szovjet—török tár­gyalások őszinték és építő jel­legűek. "Világos — írja az isztambuli lap —, hogy a po­litikai viszony a Szovjetunió­val a jószom­szédság jegyé­ben fejlődhet. Nyilvánvaló az is, hogy az ilyen irányú fej­lődés hatással lesz majd a ke­reskedelmi kapcsolatokra és a gazdasági együttműködésre is.* A Yeni Gazete megjegyezte, hogy Törökország nem huny­hatja be szemét a valóság előtt, a valóság pedig szov­jet—török jóviszonyt követel. "Mindenkor hasznos szá­munkra, ha barátságban élünk a Szovjetunióval, vagy leg­alábbis elkerüljük a viszályt vele" — emelte ki a Dánya. Ugyanakkor a lap javasolta: Ankara ne úgy alakítson ki jóviszonyt a Szovjetunióval, hogy ezért engedményeket tesz vagy elveszti kapcsola­tait a NATO-val és az Egye­sült Államokkal. Hivatalnok kormány Görögországban Május végén választásokat tartanak Athénból jelenti a Reuter, az AP és az AFP. Csütörtök délelőtt Konstantin görög ki­rály előtt letette az esküt az új görög kormány. A 16-tagú kabinet, amelyet a király megbízásából Paraszkevopu­­losz, a görög nemzeti bank kormányzója alakított, főként egyetemi tanárokból, vissza­vonult hadseregtábornokokból és polgári személyekből áll. Az új miniszterek között nincs hivatásos politikus és egyikük sem tagja a parlamentnek. Az eskütételi ünnepségen, ame­lyet az új kormány ülése kö­vetett, részt vett Sztefanopu­­losz volt miniszterelnök is. Konstantin király, az új kormány eskütétele után rá­dióüzenetet intézett a görög néphez, amelyben vázolta a legutóbbi politikai válságot. Ismertette Sztefanopulosz 15 hónapja uralmon levő kormá­nyának szerdai lemondását, az új miniszterelnök kinevezését, és az új kormány megalakítá­sát. Egyúttal bejelentette, hogy 1967 május végén általá­nos választásokat tartanak. Az általános választásig Parasz­­kevopulosz ideiglenes kormá­nya lesz uralmon. Közzétették az új kormány minisztereinek jegyzékét. A főbb tárcákat e szerint a kö­vetkezők kapták: Paraszkevo­­pulosz miniszterelnök megtar­totta a gazdasági koordinációs és a hadügyminiszteri tárcát (jól értesült források szerint pénteken a hadügyminiszteri posztra is új embert neveznek ki). Külügyminiszter: Pavlosz Ekonomu­ Gurasz, belügymi­niszter: Krisztofer Sztratosz, igazságügyminiszter: Ioannisz Maniatisz, a miniszterelnöki hivatal minisztere: Ni­kolasz Kamirisz. Paraszkevopulosz január 5-én kéri a parlamenttől, sza­vazza meg kormánya számára a bizalmat. Rendelet a Szovjetunióban a munkafegyelem megjavításáról Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az SZKP Központi Bizottsá­ga javasolta az ország vezető pártszervezeteinek "biztosít­sák a dolgozók körében a munkához való öntudatos vi­szony kialakítását és a mun­kafegyelem szigorú betartá­sát". A minisztériumoknak és iparigazgatóságoknak indítvá­nyozta az SZKP Központi Bi­zottsága, hogy tegyenek intéz­kedéseket a tervezés és mun­kaszervezés megjavítására. A rendelet értelmében emel­ni kell a termelési tanácsko­zások jelentőségét a dolgozók politikai és gazdasági nevelé­sében, szigorúan ellenőrizni kell a munkások itt elhangzó javaslatainak megvalósítását. A szakszervezetek fokozott felelősséggel tartoznak a mun­katörvényhozás előírásainak betartásáért. A rendelet felelőssé teszi a vállalati vezetőket a vállalati munkarendért és a munkafe­gyelem betartásáért, kötelezi őket, hogy akadályozzák meg egyes vezetők goromba és ta­pintatlan magatartását a be­osztottakkal szemben. A pápa karácsonyi üzenete Vatikánvárosból jelenti a Reuter és az AFP. VI. Pál pá­pa csütörtökön a vatikáni rá­dión keresztül karácsonyi szó­zatot intézett a világhoz. A pá­pa, az üzenet tanúsága szerint mindenekelőtt a világ béké­jéért fejezte ki aggodalmát, s különösen nagy figyelmet for­dított a vietnami háború ve­szélyeire. A katolikus egyház feje elöl­járóban megelégedését fejezte ki, hogy a szemben álló felek Vietnamban a karácsonyi ün­nepekre rövid fegyvernyugvás­ban egyeztek meg. — Reméljük — hangzik to­vább az üzenet —, hogy a fe­lek kiterjesztik a fegyvernyug­vás időtartamát, s az ellensé­geskedések szüneteltetéséből kiindulva lehetséges lesz ha­ladni a jóhiszemű tárgyalások felé, mert ez az egyetlen útja a szabad és igazságos béke el­érésének. "A jóakarat a béke kulcsa­ — mondotta a pápa —, majd azt fejtegette, hogy ennek a jóakaratnak őszinte, konkrét akciókban kell megnyilvánul­nia. Ezt a jóakaratot a felek­nek egyidőben kell kifejezés­re juttatniuk, s akkor a há­ború befejeződik — jelentette ki.­­ (Belgrád, MTI) Megün­nepelték Jugoszláviában a néphadsereg napját. Az év­forduló alkalmából Tito főpa­rancsnok üzenetet intézett a jugoszláv néphadsereghez. Magyar Nem­zet Ian Smith bejelentése Rhodesia elszakad a Brit Nemzet­közösségtől Salisburyból jelenti a Reuter, az AP és a UPI. Smith rhode­­siai miniszterelnök csütörtö­kön sajtóértekezletet tartott és kijelentette, hogy Rhodesia ►­ gyakorlatilag köztársasággá vál­t, többé nem tagja a Brit Nemzetközösségnek. A fajvédő kormány minisz­terelnöke szerint attól fogva, hogy az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa a múlt héten elfogadta a Rhodesia elleni kötelező szank­ciókról szóló angol határozati javaslatot, Rhodesia "de facto nem áll többé Anglia ellenőr­zése alatt és nem tagja többé a Nemzetközösségnek. Ha ez nem azt jelenti, hogy mi köz­társasággá váltunk, akkor nem tudom, mit jelent" — mondot­ta Smith. Hozzáfűzte, hogy kormánya még tanácskozni kíván jogi szakértőivel, mielőtt bármiféle lépést tenne a köztársaság for­mális kikiáltására. Krisna Menen kilépett párt­jából Delhiből jelenti a TASZSZ. Krisna Menen, az ismert in­diai politikus, volt hadügy­miniszter úgy döntött, hogy a közelgő általános választá­sokon független jelöltként lép fel az északkelet bombayi választókerületben. Ez a kerü­let küldte őt a parlamentbe 1952-ben és 1962-ben. Az In­diai Nemzeti Kongresszus Párt most nem volt hajlandó hivatalosan jelölni Krisna Menont. Ez késztette fenti el­határozására. Mint­ a Press Trust of In­dia hírügynökség közli, Kris­na Menon nyilatkozatot jut­tatott el az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt delhi szer­vezetének vezetőségéhez és ebben bejelentette, hogy ki­lép a pártból. Csapatok őrzik Szukarno elnök házát A N­ovoje V rém­ja a „Djakarta*— Pek­ints tengely* egykori jelszaváról Djakartából jelenti a Reu­ter és az AP. A fegyverne­mek parancsnokai csütörtökön megbeszélést folytattak Szu­­karno elnökkel a Merdeka pa­lotában. A tanácskozásról rész­letek nem szivárogtak ki. Dja­­karta utcáin — a szerdai diák­­tüntetés után — motoros jár­őrök cirkálnak, az elnök há­zát csapatok őrzik. A fegyver­nemi parancsnokok közös köz­leményben jelentették be, hogy a katonaság tüzelni fog arra, aki törvényellenesen, vagy az alkotmánynak meg nem felelően jár el. A Reuter szerint ez a szerdai tüntetést szervező KAMI ellen irányul. Szerda este folytatódott Dhani tábornok pere. A vád és a védelem képviselői ismét összecsaptak, z ügyész a vá­dakat összege­ve újra halál­­büntetés kiszi­dását kérte az indonéz légiór volt vezetőjé­re. Dhani a­­védje.. dr­. Su­­narjo kitartót amellett, hogy védence tájéko­z­tatta Szukarno elnököt és ha Dhani bűnös­nek tekintend , akkor az el­nök méginkáb bűnös. A Dha­­ni-perben az é­letet december 24-én, karácso­ny este mond­ják ki. A Novoje­r­­emja legújabb számának egy­­ cikke elemzi az indonéz kü­lolitikát. Hang­súlyozza, hogy több mint egy év telt el az 19­95-ös "szeptem­ber 30-i esem­nyele" óta. Az impe­rialista hatalmak és dél­kelet-ázsiai szövetségeseik az indonéz belpolitikai helyzet változásában lehetőséget lát­tak arra, hogy megszilárdítsák politikai és gazdasági pozíció­jukat az országban és politi­kájuk uszályába vonják Indo­néziát. A cikk írója hangoztatja, hogy Indonézia a függetlenné válás óta szüntelenül élvezte a szocialista országok és más imperialista-ellenes erők tá­mogatását. A Szovjetunió ál­landóan síkraszállt Indonézia érdekeiért nemzetközi síkon, így az ENSZ-ben is. Azoknak a kapcsolatoknak, amelyeket Indonézia a szocia­lista országokkal, valamint a fiatal ázsiai és afrikai nem­zeti államokkal kialakított, nagy kárt okoztak a szocia­lista táboron és a nemzetközi kommunista mozgalmon belül tevékenykedő, szakadár ereje. Hatásukra Indonéziában né­hány évvel ezelőtt felvetették a "Djakarta—Peking-tengely" létrehozásának veszélyes jel­szavát. A szeptember 30-i esemé­nyek után Indonézia külpoli­tikájára sok új és mindenek előtt belső tényező volt hatás­sal. Az új kormány igyekszik megszilárdítani Indonézia helyzetét Délkelet-Ázsiában és általában nemzetközi síkon. Kihagynak és módosítanak Megegyeztek Manch­ester Kennedy-könyvének publikálásáról New Yorkba jelenti a Reu­ter, az AP é az AFP. Ti­zenegyórás trgyalássorozat után megegy­zés született Jacqueline Ken­nedy és a Look című magazin kiadói között Manchester „EU / elnök halála* című másánál folytatólagos közléséről. A meggyilkolt el­nök özvegye ke esetet nyújtott be, amelyben övetelte, hogy tekintettel a m­agánéletét fel­táró részleteir­e, a bíróság tiltsa meg az Egy elnök ha­lálas közlését. magazin szó­vivője közölte: az ügyvédek mindkét felet­­ elégítő megol­dást találtak. E szerint a kifo­gásolt részeket a lap részben kihagyja, részb­­n megváltoz­tatja. A szóviv szerint a mó­dosítás összese mintegy 1600 szavas részt ér­ít, és "semmi­képpen nem befolyásolja a könyv történés­i hitelességét, vagy teljessége . Jacqueline K­ennedy nevé­ben nyilatkoz­­ot adtak ki, amely bejelent hogy "­mivel minden személy'­s jellegű részt a Look Jacque­ine Kennedy kívánsága szeri­t törölt, vagy megváltoztatott Mrs. Kennedy visszavonja a írósághoz be­nyújtott kerese­­t". A magazin­­­inek értelmé­ben január 10-­ i megkezdi az "Egy elnök h­­ála" közlését folytatásokban. Ami a mű­önyv alakban való kiadását i­ -t. valószínű­nek tartják, hog­y a Harper és Row kiadók h­orvó módosí­tásokat eszközölnek a kézira­ton és így Jacqueline Kennedy az ellenük indított eljárást is megszünteti. A könyv szerzője, Manchester egyelőre nem nyi­latkozott a módosításról, de Kennedy asszony ügyvédje új­ságíróknak kijelentette: a szer­ző nyilvánvalóan egyetért a magazinnal kötött megegye­zéssel. A Stern nyugatnémet képes folyóirat főszerkesztője csü­törtökön bejelentette, hogy a Stern hamarosan folytatások­ban közli majd Manchester "Egy elnök halála" című köny­vének teljes szövegét. A többi között elmondotta, hogy a fo­lyóirat 72 500 dollárt fizetett a közlés jogáért és miután a szerződésben semmiféle elő­írás sem vonatkozik a könyv esetleges módosítására, a Steint nem érinti az a megál­lapodás, amelyet a New York-i Look magazin kötött a Ken­­nedy-családdal. Kennedyné — mondotta a főszerkesztő — tör­vényszéki eljárással nem aka­dályozhatja meg a nyugat-né­metországi közlést, mivel nyu­gatnémet törvények szerint ki­fogást emelni csak az ellen le­het, ami az írásműben vagy valótlan, vagy kárt okoz vala­ki becsületének. A folytatások­ban megjelenő sorozat tartal­mára azonban egyik kifogás sem vonatkozik. A könyv folytatásos közlését a Stern 1367. január 10-i szá­mában kezdi meg. .Péntek, 1966. december 13. Ami­ a hite­ k mögött van AZ IPC-ÜGY Pillanatnyilag holtponton van Szíria és az Iraq Petroleum Company viszálya és valószí­nűleg a közeljövő sem hoz gyors kibontakozást. Hacsak az arab országok nem mennek to­vább egy lépéssel és radikáli­sabb intézkedéseket nem hoz­nak a nemzetközi kőolaj-kar­­tell ellen. Ilyen intézkedés le­het egyebek között, hogy a ter­melő ország, Irak, államosítja az IPC-t és a többi arab ál­lammal együtt maga szervezi meg a petróleum értékesítését a világpiacon. A válság szinte már klasz­­szikus nézeteltérésből bonta­kozott ki. Az IPC négy nagy társaság érdekeltségét egyesíti. Az alaptőke 23,75 százalékával részt vesz benne a Royal Dutch Shell, a Compagnie frangaise des Petroles, a British Petro­leum, valamint az Esso és a Mobil szövetkezéséből létrejött Near-East Development Cor­poration. A társaság két 480 kilométer hosszúságú és 75 centiméter átmérőjű csővezetéket hasz­nált Szíriában, két kisebb ve­zetéket, négy szivattyúállomást és a végállomásnál, Baniyas­­ban kikötőberendezést és egy tenger alatti vezetéket is a ha­jók feltöltésére. E berendezé­sek használatáért évenként 10 millió fontot fizetett a damasz­kuszi kormánynak. A radiká­lisabb irányzatot követő Szíria azzal az igénnyel lépett föl, hogy jövedelmét emeljék föl a társaság hasznának 50 szá­zaléka erejéig, így többlet kö­vetelése 1966 januártól szep­tember végéig 3 750 000 fontot tett ki. Az igényről tárgyalá­sok kezdődtek, a viták elhú­zódtak és amikor november végén a felek eredménytelenül álltak föl a tárgyalóasztaltól, Damaszkusz kisajátította az IPC berendezéseit. A lépést nem követte Szíriai részről semmiféle drámai hadjárat, sőt hangsúlyozták: az elhatá­rozást ideiglenesnek kell te­kinteni, amíg a konzorcium jobb belátásra nem jut. A meglepetés első óráiban a társaság is kerülte, hogy túl­feszítse a húrt, egyelőre meg­elégedett a zsaroló nyilatkoza­tokkal. Ennek oka nem annyi­ra a higgadtság volt, mint in­kább az IPC gyönge helyzete. Egyetlen adu volt az Iraq Pet­roleum birtokában: az az új állapot, hogy amióta megkezd­ték Kuwait, Abou-Dhabi, Al­géria, Líbia és Nigéria olajá­nak kiaknázását, az iraki olaj sokat veszített jelentőségéből. De ezen túl minden előny Szí­ria és a többi arab olajtermelő ország helyzetét erősítette. Az IPC-nek tudnia kellett, hogy minden kísérlete az olaj­termelő és értékesítő arab or­szágok egységfrontjának meg­bontására, már eleve kudarcra ítélt, legföljebb az arab nacio­nalizmust szítja föl. Még csak a két "gyönge pontot" sem használhatja föl a maga javá­ra. Viszonylag nehéz Irak helyzete, mert költségvetésének 85 százalékát a petróleumjö­vedelemből fedezi és Libano­né, mert maga nem rendelke­zik olajjal, ipari szükséglete Szírián át, a csővezetékekből érkezik. Ennek ellenére Irak és Libanon is Damaszkusszal rokonszenvezett, nem hátrált meg a nyomás hatására. Irakot biztosította a többi olajország, hogy esetleges vesztesége ese­tén garantálják eddigi jövedel­mét, Libanon pedig, amikor Szíria elzárta a Tripoliba ve­zető csöveket, nem esett pá­nikba, hanem üresen küldte vissza a feltöltésre váró keres­kedelmi tankhajókat. A válságban volt egy idő­szak, amikor a feszültség nagyobb robbanásokkal fenyegetett. Akkor következett ez be, amikor az IPC kezdte elveszíteni "úriemberi" hideg­vérét és a szíriai berendezések bojkottálását határozta el. Hiába volt teljesen fel­töltve Baniyas kikötője, a társaság a kisajátításra azzal felelt, hogy az olajat Irakból hosszadalma­­sabban és költségesebben a li­banoni Tripoliba irányította, mert azt remélte, ezzel meg­hátrálásra kényszerítheti Da­maszkuszt. Csakhogy a dön­tésnek fordított hatása lett. Egyrészt Baniyas évi befoga­dóképessége 26 millió tonna, Tripolié azonban csupán 13 millió tonna. Az elterelés kár­pótlást nem nyújt. Másrészt a bojkottra válaszként határoz­ta el Szíria a vezeték libanoni szárnyának lezárását és erre reagált úgy Bejrút, hogy nem enged ki olajat az országból Balul ütött ki az IPC másik zsarolási kísérlete is, az a terv, hogy az iraki Bassorából épít új vezetéket Libanonba és ez­zel semlegesíti a szíriai beren­dezéseket. A damaszkuszi kor­mány mellett működő arab olaj­szakértők mutatták ki, hogy az építési munkák három esztendőt vennének igénybe és így is az Irakból eddig kiszi­vattyúzott 60 millió tonna nyersolaj helyett csak 43 mil­lió tonnát vihetnének ki, ami jelentősen csökkentené a tár­saság fontosságát és hasznát is. Szíria a fenyegetéstől­­nem ijedt meg, sőt rámutatott az arab lehetőségekre. Irak, a ter­melő ország, könnyűszerrel ál­­lamosíthatná az IPC teljes ap­parátusát. Rendelkezik már megfelelő nemzeti káderekkel, komoly szakértőkkel, így nem ismétlődik meg az a régi hely­zet, hogy a monopolista érde­keltségek csak azért vannak előnyös helyzetben, mert a szakemberhiány félelmet kelt az olajtermelőkben. Az arab olaj­szakértők azt is kimutat­ták, ha Irak és Szíria össze­fogna és a jelenlegi világpiaci árszint alatt, 30—40 százalék­kal olcsóbban árusítaná a pet­róleumot, még mindig nagyobb jövedelme lenne belőle, mintha az IPC kielégítené a visszautasított igényeket. Az olajtársaság másik nagy gyöngesége, elosztási elvének túlhaladottsága, makacs ra­gaszkodása a régihez. Az an­golszász monopóliumok, né­hány esztendeje kemény har­cok és alkudozások árán bele­mentek abba, hogy bruttó jö­vedelmüket fele-fele arányban megosztják az olajtermelő or­szágokkal. Ez az 50 százalékos elv érvényesül mostanáig Irak­ban is (Szíria nem is kívánt többet, mint kiterjesztését a területén levő berendezések használati díja fejében). Az angolszász olajvilág az 50 szá­zalékot úgy tüntette föl, mint a lehetséges engedmények vég­ső határát. Csakhogy azóta a nemzetközi tőkés olajpiacon lényeges változások történtek. Az olasz állami ENI jelentősen túllépett a bűvös 50 százalékos határon és ezzel — az azóta rejtélyesen meghalt alapító, Enrico Mattei révén — olaj nélkül is európai olajhatalom­má nőtte ki magát. Az ENI példája hatott Franciaország és Algéria több ízben módosí­tott olajegyezményeire is, ame­lyek révén az ifjú észak-afri­kai arab ország a bruttó jö­vedelem 75 százalékát kapja Párizstól. Néhány hete pedig, a Szíria—IPC konfliktus ki­robbanása előtt közvetlenül, a francia állami ERAP Iránnal kötött olajszerződést és ennek értelmében Teherán megkapja Párizstól a bruttó jövedelem 91 százalékát.­­ Ezek után érthető, hogy a válság kellős közepében nagy reményekkel érkezett a fran­cia fővárosba a már korábban megállapított diplomáciai me­netrend szerint Ibrahim Mak­­husz, szíriai külügyminiszter. Elutazása előtt a francia ál­lamfő erényeiről nyilatkozott, hangoztatva, hogy "de Gaulle nem vegyeskereskedőként vi­selkedik, hanem államférfiú­ként, aki szívén viseli a fran­cia nemzeti érdekeket. De Gaulle-t nem a kereskedelmi haszon fűti, hanem Franciaor­szág ipari és gazdasági föllen­dülésének érdeke­. Makrusz párizsi tárgyalásai csütörtökön fejeződtek be, miután meg­hallgatták az Élysée-palotában is. Részletek még nem ismere­tesek az eszmecserékről, de könnyen elképzelhető, hogy Damaszkusz néhány vonatko­zással elégedett lehet. Hiszen, ha francia társaság is részese az IPC-nek, a konzorcium el­sődlegesen mégis angolszász érdekeltségű és de Gaulle-tól egyáltalán nem idegen, bosz­­szúságokat okozni az angolul beszélő koalíciónak. Különösen azután nem, hogy kormány­­szinten mind ez ideig csak Washington avatkozott be a konfliktusba, kiemelve, meny­nyire érdeklik a válság fejle­ményei és nyomon követi őket. Várkonyi Tibor

Next