Magyar Nemzet, 1966. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-23 / 302. szám
* Letartóztatások Kínában Pekingből jelenti az MTI. A pekingi "vörösgárdisták" Tungfanghung című lapjának jelentése szerint a kínai állambiztonsági szervek letartóztattak több mint 30 ellenforradalmárnak minősített embert. A letartóztatottak — amint a lap írja —nyíltan kitartottak a Mao Ce-tungi-ellenes ellenforradalmi irányvonal mellett*, támadták a KKP KB mellett működő "kulturális forradalommal" foglalkozó bizottságot és "nyíltan felléptek Mao elnök és legjobb harcostársa, Lin Piao alelnök ellen*. A vörösgárdista újság a letartóztatottakkal szemben azt a vádat is említi, hogy "elnyomták a forradalmi baloldalt, az amerikai imperializmus és a szovjet revizionizmus érdekében tevékenykedtek. A lap a hírhez hozzáfűzi: Aki ellene van Mao elnöknek, az ellenforradalmár. Aki ellene van Liu alelnöknek, az ellenforradalmár. Aki ellene van a Központi Bizottság kulturális forradalmi bizottságának, az ellenforradalmára A "kulturális forradalom* kezdete óta ez az első eset, hogy Pekingben hír jelent meg arról: "állambiztonsági szervek tartóztattak le embereket ellenforradalmi tevékenység vádjával. Lezárult a szovjet-törük tárgyalások második szakasza Ankarai lapvélemények az eddigi eredményekről Ankarából jelenti az MTI. Szerdán Ankarában véget ért a Koszigin vezette szovjet küldöttség és a török kormánydelegáció tárgyalásainak második fordulója. Utoljára délután ültek le a tárgyalóasztalhoz, mert a látogatás hátralevő részét az izmiriés isztambuli városnézésnek és más hivatalos aktusoknak tartották fönn. A vidéki utazás természetesen még módot nyújt arra, hogy megvitassanak több kérdést és közelebb kerüljön a két fél álláspontja. A megbeszélésekről sem szovjet, sem török részről hivatalosan nem közöltek semmit, de nem hivatalos értesülések szerint a két ország kapcsolatainak bővítéséről, Vietnamról, az európai biztonságról és Ciprusról esett szó. Csütörtökön a gazdasági témákat tekintették át. Koszigin hivatalos látogatásra meghívta a Szovjetunióba Sunay török köztársasági elnököt és Demirel miniszterelnököt. Hivatalos körökre hivatkozva a Cumhuriyet hangsúlyozta, hogy a szovjet—török tárgyalások őszinték és építő jellegűek. "Világos — írja az isztambuli lap —, hogy a politikai viszony a Szovjetunióval a jószomszédság jegyében fejlődhet. Nyilvánvaló az is, hogy az ilyen irányú fejlődés hatással lesz majd a kereskedelmi kapcsolatokra és a gazdasági együttműködésre is.* A Yeni Gazete megjegyezte, hogy Törökország nem hunyhatja be szemét a valóság előtt, a valóság pedig szovjet—török jóviszonyt követel. "Mindenkor hasznos számunkra, ha barátságban élünk a Szovjetunióval, vagy legalábbis elkerüljük a viszályt vele" — emelte ki a Dánya. Ugyanakkor a lap javasolta: Ankara ne úgy alakítson ki jóviszonyt a Szovjetunióval, hogy ezért engedményeket tesz vagy elveszti kapcsolatait a NATO-val és az Egyesült Államokkal. Hivatalnok kormány Görögországban Május végén választásokat tartanak Athénból jelenti a Reuter, az AP és az AFP. Csütörtök délelőtt Konstantin görög király előtt letette az esküt az új görög kormány. A 16-tagú kabinet, amelyet a király megbízásából Paraszkevopulosz, a görög nemzeti bank kormányzója alakított, főként egyetemi tanárokból, visszavonult hadseregtábornokokból és polgári személyekből áll. Az új miniszterek között nincs hivatásos politikus és egyikük sem tagja a parlamentnek. Az eskütételi ünnepségen, amelyet az új kormány ülése követett, részt vett Sztefanopulosz volt miniszterelnök is. Konstantin király, az új kormány eskütétele után rádióüzenetet intézett a görög néphez, amelyben vázolta a legutóbbi politikai válságot. Ismertette Sztefanopulosz 15 hónapja uralmon levő kormányának szerdai lemondását, az új miniszterelnök kinevezését, és az új kormány megalakítását. Egyúttal bejelentette, hogy 1967 május végén általános választásokat tartanak. Az általános választásig Paraszkevopulosz ideiglenes kormánya lesz uralmon. Közzétették az új kormány minisztereinek jegyzékét. A főbb tárcákat e szerint a következők kapták: Paraszkevopulosz miniszterelnök megtartotta a gazdasági koordinációs és a hadügyminiszteri tárcát (jól értesült források szerint pénteken a hadügyminiszteri posztra is új embert neveznek ki). Külügyminiszter: Pavlosz Ekonomu Gurasz, belügyminiszter: Krisztofer Sztratosz, igazságügyminiszter: Ioannisz Maniatisz, a miniszterelnöki hivatal minisztere: Nikolasz Kamirisz. Paraszkevopulosz január 5-én kéri a parlamenttől, szavazza meg kormánya számára a bizalmat. Rendelet a Szovjetunióban a munkafegyelem megjavításáról Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az SZKP Központi Bizottsága javasolta az ország vezető pártszervezeteinek "biztosítsák a dolgozók körében a munkához való öntudatos viszony kialakítását és a munkafegyelem szigorú betartását". A minisztériumoknak és iparigazgatóságoknak indítványozta az SZKP Központi Bizottsága, hogy tegyenek intézkedéseket a tervezés és munkaszervezés megjavítására. A rendelet értelmében emelni kell a termelési tanácskozások jelentőségét a dolgozók politikai és gazdasági nevelésében, szigorúan ellenőrizni kell a munkások itt elhangzó javaslatainak megvalósítását. A szakszervezetek fokozott felelősséggel tartoznak a munkatörvényhozás előírásainak betartásáért. A rendelet felelőssé teszi a vállalati vezetőket a vállalati munkarendért és a munkafegyelem betartásáért, kötelezi őket, hogy akadályozzák meg egyes vezetők goromba és tapintatlan magatartását a beosztottakkal szemben. A pápa karácsonyi üzenete Vatikánvárosból jelenti a Reuter és az AFP. VI. Pál pápa csütörtökön a vatikáni rádión keresztül karácsonyi szózatot intézett a világhoz. A pápa, az üzenet tanúsága szerint mindenekelőtt a világ békéjéért fejezte ki aggodalmát, s különösen nagy figyelmet fordított a vietnami háború veszélyeire. A katolikus egyház feje elöljáróban megelégedését fejezte ki, hogy a szemben álló felek Vietnamban a karácsonyi ünnepekre rövid fegyvernyugvásban egyeztek meg. — Reméljük — hangzik tovább az üzenet —, hogy a felek kiterjesztik a fegyvernyugvás időtartamát, s az ellenségeskedések szüneteltetéséből kiindulva lehetséges lesz haladni a jóhiszemű tárgyalások felé, mert ez az egyetlen útja a szabad és igazságos béke elérésének. "A jóakarat a béke kulcsa — mondotta a pápa —, majd azt fejtegette, hogy ennek a jóakaratnak őszinte, konkrét akciókban kell megnyilvánulnia. Ezt a jóakaratot a feleknek egyidőben kell kifejezésre juttatniuk, s akkor a háború befejeződik — jelentette ki. (Belgrád, MTI) Megünnepelték Jugoszláviában a néphadsereg napját. Az évforduló alkalmából Tito főparancsnok üzenetet intézett a jugoszláv néphadsereghez. Magyar Nemzet Ian Smith bejelentése Rhodesia elszakad a Brit Nemzetközösségtől Salisburyból jelenti a Reuter, az AP és a UPI. Smith rhodesiai miniszterelnök csütörtökön sajtóértekezletet tartott és kijelentette, hogy Rhodesia ► gyakorlatilag köztársasággá vált, többé nem tagja a Brit Nemzetközösségnek. A fajvédő kormány miniszterelnöke szerint attól fogva, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa a múlt héten elfogadta a Rhodesia elleni kötelező szankciókról szóló angol határozati javaslatot, Rhodesia "de facto nem áll többé Anglia ellenőrzése alatt és nem tagja többé a Nemzetközösségnek. Ha ez nem azt jelenti, hogy mi köztársasággá váltunk, akkor nem tudom, mit jelent" — mondotta Smith. Hozzáfűzte, hogy kormánya még tanácskozni kíván jogi szakértőivel, mielőtt bármiféle lépést tenne a köztársaság formális kikiáltására. Krisna Menen kilépett pártjából Delhiből jelenti a TASZSZ. Krisna Menen, az ismert indiai politikus, volt hadügyminiszter úgy döntött, hogy a közelgő általános választásokon független jelöltként lép fel az északkelet bombayi választókerületben. Ez a kerület küldte őt a parlamentbe 1952-ben és 1962-ben. Az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt most nem volt hajlandó hivatalosan jelölni Krisna Menont. Ez késztette fenti elhatározására. Mint a Press Trust of India hírügynökség közli, Krisna Menon nyilatkozatot juttatott el az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt delhi szervezetének vezetőségéhez és ebben bejelentette, hogy kilép a pártból. Csapatok őrzik Szukarno elnök házát A Novoje V rémja a „Djakarta*— Pekints tengely* egykori jelszaváról Djakartából jelenti a Reuter és az AP. A fegyvernemek parancsnokai csütörtökön megbeszélést folytattak Szukarno elnökkel a Merdeka palotában. A tanácskozásról részletek nem szivárogtak ki. Djakarta utcáin — a szerdai diáktüntetés után — motoros járőrök cirkálnak, az elnök házát csapatok őrzik. A fegyvernemi parancsnokok közös közleményben jelentették be, hogy a katonaság tüzelni fog arra, aki törvényellenesen, vagy az alkotmánynak meg nem felelően jár el. A Reuter szerint ez a szerdai tüntetést szervező KAMI ellen irányul. Szerda este folytatódott Dhani tábornok pere. A vád és a védelem képviselői ismét összecsaptak, z ügyész a vádakat összegeve újra halálbüntetés kiszidását kérte az indonéz légiór volt vezetőjére. Dhani avédje.. dr. Sunarjo kitartót amellett, hogy védence tájékoztatta Szukarno elnököt és ha Dhani bűnösnek tekintend , akkor az elnök méginkáb bűnös. A Dhani-perben az életet december 24-én, karácsony este mondják ki. A Novojeremja legújabb számának egy cikke elemzi az indonéz külolitikát. Hangsúlyozza, hogy több mint egy év telt el az 1995-ös "szeptember 30-i esemnyele" óta. Az imperialista hatalmak és délkelet-ázsiai szövetségeseik az indonéz belpolitikai helyzet változásában lehetőséget láttak arra, hogy megszilárdítsák politikai és gazdasági pozíciójukat az országban és politikájuk uszályába vonják Indonéziát. A cikk írója hangoztatja, hogy Indonézia a függetlenné válás óta szüntelenül élvezte a szocialista országok és más imperialista-ellenes erők támogatását. A Szovjetunió állandóan síkraszállt Indonézia érdekeiért nemzetközi síkon, így az ENSZ-ben is. Azoknak a kapcsolatoknak, amelyeket Indonézia a szocialista országokkal, valamint a fiatal ázsiai és afrikai nemzeti államokkal kialakított, nagy kárt okoztak a szocialista táboron és a nemzetközi kommunista mozgalmon belül tevékenykedő, szakadár ereje. Hatásukra Indonéziában néhány évvel ezelőtt felvetették a "Djakarta—Peking-tengely" létrehozásának veszélyes jelszavát. A szeptember 30-i események után Indonézia külpolitikájára sok új és mindenek előtt belső tényező volt hatással. Az új kormány igyekszik megszilárdítani Indonézia helyzetét Délkelet-Ázsiában és általában nemzetközi síkon. Kihagynak és módosítanak Megegyeztek Manchester Kennedy-könyvének publikálásáról New Yorkba jelenti a Reuter, az AP é az AFP. Tizenegyórás trgyalássorozat után megegyzés született Jacqueline Kennedy és a Look című magazin kiadói között Manchester „EU / elnök halála* című másánál folytatólagos közléséről. A meggyilkolt elnök özvegye ke esetet nyújtott be, amelyben övetelte, hogy tekintettel a magánéletét feltáró részleteire, a bíróság tiltsa meg az Egy elnök halálas közlését. magazin szóvivője közölte: az ügyvédek mindkét felet elégítő megoldást találtak. E szerint a kifogásolt részeket a lap részben kihagyja, részbn megváltoztatja. A szóviv szerint a módosítás összese mintegy 1600 szavas részt érít, és "semmiképpen nem befolyásolja a könyv történési hitelességét, vagy teljessége . Jacqueline Kennedy nevében nyilatkozot adtak ki, amely bejelent hogy "mivel minden személy's jellegű részt a Look Jacqueine Kennedy kívánsága szerit törölt, vagy megváltoztatott Mrs. Kennedy visszavonja a írósághoz benyújtott kereset". A magazininek értelmében január 10- i megkezdi az "Egy elnök hála" közlését folytatásokban. Ami a műönyv alakban való kiadását i -t. valószínűnek tartják, hogy a Harper és Row kiadók horvó módosításokat eszközölnek a kéziraton és így Jacqueline Kennedy az ellenük indított eljárást is megszünteti. A könyv szerzője, Manchester egyelőre nem nyilatkozott a módosításról, de Kennedy asszony ügyvédje újságíróknak kijelentette: a szerző nyilvánvalóan egyetért a magazinnal kötött megegyezéssel. A Stern nyugatnémet képes folyóirat főszerkesztője csütörtökön bejelentette, hogy a Stern hamarosan folytatásokban közli majd Manchester "Egy elnök halála" című könyvének teljes szövegét. A többi között elmondotta, hogy a folyóirat 72 500 dollárt fizetett a közlés jogáért és miután a szerződésben semmiféle előírás sem vonatkozik a könyv esetleges módosítására, a Steint nem érinti az a megállapodás, amelyet a New York-i Look magazin kötött a Kennedy-családdal. Kennedyné — mondotta a főszerkesztő — törvényszéki eljárással nem akadályozhatja meg a nyugat-németországi közlést, mivel nyugatnémet törvények szerint kifogást emelni csak az ellen lehet, ami az írásműben vagy valótlan, vagy kárt okoz valaki becsületének. A folytatásokban megjelenő sorozat tartalmára azonban egyik kifogás sem vonatkozik. A könyv folytatásos közlését a Stern 1367. január 10-i számában kezdi meg. .Péntek, 1966. december 13. Ami a hite k mögött van AZ IPC-ÜGY Pillanatnyilag holtponton van Szíria és az Iraq Petroleum Company viszálya és valószínűleg a közeljövő sem hoz gyors kibontakozást. Hacsak az arab országok nem mennek tovább egy lépéssel és radikálisabb intézkedéseket nem hoznak a nemzetközi kőolaj-kartell ellen. Ilyen intézkedés lehet egyebek között, hogy a termelő ország, Irak, államosítja az IPC-t és a többi arab állammal együtt maga szervezi meg a petróleum értékesítését a világpiacon. A válság szinte már klaszszikus nézeteltérésből bontakozott ki. Az IPC négy nagy társaság érdekeltségét egyesíti. Az alaptőke 23,75 százalékával részt vesz benne a Royal Dutch Shell, a Compagnie frangaise des Petroles, a British Petroleum, valamint az Esso és a Mobil szövetkezéséből létrejött Near-East Development Corporation. A társaság két 480 kilométer hosszúságú és 75 centiméter átmérőjű csővezetéket használt Szíriában, két kisebb vezetéket, négy szivattyúállomást és a végállomásnál, Baniyasban kikötőberendezést és egy tenger alatti vezetéket is a hajók feltöltésére. E berendezések használatáért évenként 10 millió fontot fizetett a damaszkuszi kormánynak. A radikálisabb irányzatot követő Szíria azzal az igénnyel lépett föl, hogy jövedelmét emeljék föl a társaság hasznának 50 százaléka erejéig, így többlet követelése 1966 januártól szeptember végéig 3 750 000 fontot tett ki. Az igényről tárgyalások kezdődtek, a viták elhúzódtak és amikor november végén a felek eredménytelenül álltak föl a tárgyalóasztaltól, Damaszkusz kisajátította az IPC berendezéseit. A lépést nem követte Szíriai részről semmiféle drámai hadjárat, sőt hangsúlyozták: az elhatározást ideiglenesnek kell tekinteni, amíg a konzorcium jobb belátásra nem jut. A meglepetés első óráiban a társaság is kerülte, hogy túlfeszítse a húrt, egyelőre megelégedett a zsaroló nyilatkozatokkal. Ennek oka nem annyira a higgadtság volt, mint inkább az IPC gyönge helyzete. Egyetlen adu volt az Iraq Petroleum birtokában: az az új állapot, hogy amióta megkezdték Kuwait, Abou-Dhabi, Algéria, Líbia és Nigéria olajának kiaknázását, az iraki olaj sokat veszített jelentőségéből. De ezen túl minden előny Szíria és a többi arab olajtermelő ország helyzetét erősítette. Az IPC-nek tudnia kellett, hogy minden kísérlete az olajtermelő és értékesítő arab országok egységfrontjának megbontására, már eleve kudarcra ítélt, legföljebb az arab nacionalizmust szítja föl. Még csak a két "gyönge pontot" sem használhatja föl a maga javára. Viszonylag nehéz Irak helyzete, mert költségvetésének 85 százalékát a petróleumjövedelemből fedezi és Libanoné, mert maga nem rendelkezik olajjal, ipari szükséglete Szírián át, a csővezetékekből érkezik. Ennek ellenére Irak és Libanon is Damaszkusszal rokonszenvezett, nem hátrált meg a nyomás hatására. Irakot biztosította a többi olajország, hogy esetleges vesztesége esetén garantálják eddigi jövedelmét, Libanon pedig, amikor Szíria elzárta a Tripoliba vezető csöveket, nem esett pánikba, hanem üresen küldte vissza a feltöltésre váró kereskedelmi tankhajókat. A válságban volt egy időszak, amikor a feszültség nagyobb robbanásokkal fenyegetett. Akkor következett ez be, amikor az IPC kezdte elveszíteni "úriemberi" hidegvérét és a szíriai berendezések bojkottálását határozta el. Hiába volt teljesen feltöltve Baniyas kikötője, a társaság a kisajátításra azzal felelt, hogy az olajat Irakból hosszadalmasabban és költségesebben a libanoni Tripoliba irányította, mert azt remélte, ezzel meghátrálásra kényszerítheti Damaszkuszt. Csakhogy a döntésnek fordított hatása lett. Egyrészt Baniyas évi befogadóképessége 26 millió tonna, Tripolié azonban csupán 13 millió tonna. Az elterelés kárpótlást nem nyújt. Másrészt a bojkottra válaszként határozta el Szíria a vezeték libanoni szárnyának lezárását és erre reagált úgy Bejrút, hogy nem enged ki olajat az országból Balul ütött ki az IPC másik zsarolási kísérlete is, az a terv, hogy az iraki Bassorából épít új vezetéket Libanonba és ezzel semlegesíti a szíriai berendezéseket. A damaszkuszi kormány mellett működő arab olajszakértők mutatták ki, hogy az építési munkák három esztendőt vennének igénybe és így is az Irakból eddig kiszivattyúzott 60 millió tonna nyersolaj helyett csak 43 millió tonnát vihetnének ki, ami jelentősen csökkentené a társaság fontosságát és hasznát is. Szíria a fenyegetéstőlnem ijedt meg, sőt rámutatott az arab lehetőségekre. Irak, a termelő ország, könnyűszerrel államosíthatná az IPC teljes apparátusát. Rendelkezik már megfelelő nemzeti káderekkel, komoly szakértőkkel, így nem ismétlődik meg az a régi helyzet, hogy a monopolista érdekeltségek csak azért vannak előnyös helyzetben, mert a szakemberhiány félelmet kelt az olajtermelőkben. Az arab olajszakértők azt is kimutatták, ha Irak és Szíria összefogna és a jelenlegi világpiaci árszint alatt, 30—40 százalékkal olcsóbban árusítaná a petróleumot, még mindig nagyobb jövedelme lenne belőle, mintha az IPC kielégítené a visszautasított igényeket. Az olajtársaság másik nagy gyöngesége, elosztási elvének túlhaladottsága, makacs ragaszkodása a régihez. Az angolszász monopóliumok, néhány esztendeje kemény harcok és alkudozások árán belementek abba, hogy bruttó jövedelmüket fele-fele arányban megosztják az olajtermelő országokkal. Ez az 50 százalékos elv érvényesül mostanáig Irakban is (Szíria nem is kívánt többet, mint kiterjesztését a területén levő berendezések használati díja fejében). Az angolszász olajvilág az 50 százalékot úgy tüntette föl, mint a lehetséges engedmények végső határát. Csakhogy azóta a nemzetközi tőkés olajpiacon lényeges változások történtek. Az olasz állami ENI jelentősen túllépett a bűvös 50 százalékos határon és ezzel — az azóta rejtélyesen meghalt alapító, Enrico Mattei révén — olaj nélkül is európai olajhatalommá nőtte ki magát. Az ENI példája hatott Franciaország és Algéria több ízben módosított olajegyezményeire is, amelyek révén az ifjú észak-afrikai arab ország a bruttó jövedelem 75 százalékát kapja Párizstól. Néhány hete pedig, a Szíria—IPC konfliktus kirobbanása előtt közvetlenül, a francia állami ERAP Iránnal kötött olajszerződést és ennek értelmében Teherán megkapja Párizstól a bruttó jövedelem 91 százalékát. Ezek után érthető, hogy a válság kellős közepében nagy reményekkel érkezett a francia fővárosba a már korábban megállapított diplomáciai menetrend szerint Ibrahim Makhusz, szíriai külügyminiszter. Elutazása előtt a francia államfő erényeiről nyilatkozott, hangoztatva, hogy "de Gaulle nem vegyeskereskedőként viselkedik, hanem államférfiúként, aki szívén viseli a francia nemzeti érdekeket. De Gaulle-t nem a kereskedelmi haszon fűti, hanem Franciaország ipari és gazdasági föllendülésének érdeke. Makrusz párizsi tárgyalásai csütörtökön fejeződtek be, miután meghallgatták az Élysée-palotában is. Részletek még nem ismeretesek az eszmecserékről, de könnyen elképzelhető, hogy Damaszkusz néhány vonatkozással elégedett lehet. Hiszen, ha francia társaság is részese az IPC-nek, a konzorcium elsődlegesen mégis angolszász érdekeltségű és de Gaulle-tól egyáltalán nem idegen, boszszúságokat okozni az angolul beszélő koalíciónak. Különösen azután nem, hogy kormányszinten mind ez ideig csak Washington avatkozott be a konfliktusba, kiemelve, menynyire érdeklik a válság fejleményei és nyomon követi őket. Várkonyi Tibor