Magyar Nemzet, 1966. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-28 / 305. szám
4 A 111 eleWízió műsoráról aiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiimitniiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiniiininiHiiiin Tea dr. Bors igáknál Heinrich Böll-lel most ismerkedett meg a Magyar Televízió közönsége. Két művét is játszották karácsonykor. A szombati nyugatnémet tévéfilm, a Tea dr. Borsigéknál, csalódást keltett. Böll, a haladó nyugatnémet írók egyik legjobbja, ebben az -egy csésze teában-a kora és hazája értelmiségének jellegzetes konfliktusát ábrázolja. A reklámfőnök és a fiatal író kapcsolatában az önmagukat eladó, hazug eszméket, üzleti érdekeket kiszolgáló művészekre céloz. Ettől válik drámaivá a vita, hogy elmenjen-e a fiatal író, Borsighoz teára, írjon-e reklámverset. Ezért küzd olyan hevesen a trösztöinek és a reklámfőnök a tehetséges íróval, s akarja rávenni mindenáron a nagytőke érdekeinek szolgálatára. A látszatra jelentéktelen konfliktus tehát társadalmi drámát takar. Kérdéses azonban, hogy ebből a társadalomkritikai mondanivalóból menynyi jutott felszínre a teadélután és a reklámversikék jelképein keresztül. Vajon a karácsonyi vacsorák, ajándékozások hangulatában lekötötte-e a figyelmet a vontatott tempójú tévéjáték? Valószínű, hogy a szimbólumokban jelentkező, elvont mondanialó nem talált széles visszongra, a közönség inkább malmasnak tartotta a filmet Világirodalmi Magazin A Világirodalmi Magazinom is kiemelkedő helyet foglalt el Böll. Késdobáló című novellájának tévéváltozata Sipos Tamás átdolgozásában megrendítő élmény, a műsor csúcspontja. A sorozat második számában már kialakult a tolmácsolás egységes stílusa. Sipos Tamás írói munkáját, Horváth Tibor rendezését, a vezetőoperatőr, Lukács Lóránd tevékenységét a bensőséges hangvétel, az érzelmekkel fűtött mély gondolatiság jellemzi. A rendező sikerrel alkalmazza a képi ,kifejező eszközöket drámai tartalmak közvetítésére. Hatásosan tolmácsolja a drámát például a kép eléletlenítése, forgása, majd újra felerősítése a Késdobálóban, az ugyancsak eléletlenítéssel ábrázolt délibáb az Útközben című novellában, a két képből szerkesztett érdekes előtér-háttér variáció a Veremben, a fény-árnyék és a látószög különleges megválasztásával keltett hatás Az ugató nő és az automata analitikus jeleneteiben, amelyet ötletes gépmozgás vezet be. Kiemelkedő színészi alakítás Kálmán Györgyé és Bánki Zsuzsáé, a Gaston-ban. Kitűnő Molnár Tibor és Tomanek Nándor a Késdobálóban, Demján Edit és Mensáros László mint “Ugató nő* ésautomata ember*. Kedvesen komédiázik Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán a Moravia novella tévé-változatában. Bartha László néhány díszlete is segíti a mondanivaló kifejezését, például a Késdobáló második képe vagy Az ugató nő fényreklám háttere. Kevésbé sikerült a Talizmán díszletmegoldása. A kiemelkedő részletek és az igényes művészi tolmácsolás ellenére nem egyértelműen jó a Világirodalmi Magazin műsora. A karácsony jegyében ugyanis a szerkesztésben, és némiképp a rendezésben is, túladagolták az érzelmességet. Egyetlen könnyítő, indító részlet a kilenc mű között Moravia kibékülése. A többi mű más együttesben talán nem így hatott volna, de ebben a sorrendben, különösképpen a műsor csúcspontja, a Böll-novella után, a második rész öt novellája szirupos masszává olvad össze. Némi kajánsággal, Steinbeck után szabadon, így képzelném el a Világirodalmi Magazinvezéreinek első értekezletét: — Szerkesztő anyuka, szeretnék egy limonádét csinálni a művelt nagypapámnak. — Magadnak is fiam. Elvégre karácsony van. Megyek, hozom a könnyfacsarót és a poharat. Strasznov Strasznov Ignác ismét divatba jött. Két könyv is foglalkozott pályájával a közelmúltban, és most Bencsik Imre írt forgatókönyvet hírhedt csínytevéseiről. A történetet Keleti Márton azzal a rendezői biztonsággal vitte képernyőre, amelyet oly sokszor méltattunk és tőle immár természetesnek veszünk. Benkő Gyula elegáns, sokszínű megformálásában Strasznov és Márkus László pompás egyéni kis játékokkal teletűzdelt alakításában a nyomozó Mikola párviadala végülis kellemes szórakozást nyújtott. Még kellemesebb lett volna, ha a forgatókönyvből kihagyják a cselekményt fölöslegesen visszatartó, magyarázó motívumokat. A kettős keretjáték, amelyhez minduntalan visszatérnek, megszakítva a történet fonalát, valósággal béklyókat vet Strasznovra. A legendás szélhámos lassan, körültekintően poroszkál keresztül a ferencjózsefi Magyarországon. Talán, ha nem kétszer egy órát kap erre az útra, hanem mondjuk egyszer másfelet, ő is, mi is jobban jártunk volna. Röviden két operabemutatót is beiktatott a televízió gazdag karácsonyi programjába. Ránki György Muzsikus Péter-e a Gyermekszínház ismert, nagy sikerű műsordarabja. A tévéváltozatban Szinetár Miklós rendezésében elragadóan kedves, ötletgazdag játékkal mutatkozott be a képernyőn. A televízió számára készült Hidas Frigyes miniatűr vígoperája, Az asszony és az igazság, amelynek szövegét Karinthy Frigyes novellájából Kristóf Károly írta. Borsos tréfa ez a válóperes komédia, pikáns szituációkkal, pergő ve-sekkel. Talán inkább a szilveszterhez illett volna, mint a karácsonyhoz. Hidas melodikus, gunyoros muzsikája, a jellemeket és a helyzeteket szellemesen kifejező effektusok éppúgy a szatíra idézőjelébe tették a történetet, mint Bednai Nándornak a zene ritmusához, hangulatához alkalmazkodó, ironikus rendezése, Váradi Hédi, Egri István és a többi közreműködő ének-, illetve játékstílusa. . Akik még ezután is bírták szemmel és aggyal, negyedtizenkettőkor megnézhették Bóka László karcolatának tévéváltozatát, a Diniz királynőt, amely Pap Éva főszereplésével az Irodalmi miniatűr-sorozat eddig elkészült legkedvesebb darabja. Könnyed, mai történet egy fantáziál a kislányról. A fiatal rendező, Esztergályos Károly, a film eszközeivel ötletesen mutatja be a fantázia és a valóság párhuzamát, és kapcsolatát. Vilcsek Anna h. gy. Bornemisza László festőművész kiállítása A Kulturális Kapcsolatok Intézete Dorottya utcai kiállítótermében — az év utolsó kiállításaként — Bornemisza László festőművész mutatja be képeit. Ezt a hazai tárlatot számos külföldi bemutató előzte meg: műveit nemrégiben Upsalában, Helsinkiben és Stockholmban láthatta a közönség. A most bemutatott képek javarészt az utóbbi hónapokban készültek, néhányuk visel csak régebbi dátumot. Élményanyagukat a skandináv országokban és Itáliában tett utazások szolgáltatták — városok, tájak. Bornemisza szubjektív hangon, átalakítva igyekszik közvetíteni benyomásait. Képcímei — mint a Norvégiai jegyzet, vagy a Milánói jegyzet — ezt a személyes hangot ütik meg, és ezt a célt szolgálja a festmények formanyelve is, amelyet a szürrealizmus lírai ága nyomán alakított ki. Bornemisza László egy-egy világot akar megmutatni művein, az északi és az olasz emberek, országok életét tükrözni. Hatalmas témája azonban sokszor maga alá gyűri: a képek szétfolyóak, dekoncentráltak lesznek, a motívumokból hiányzik az összetartó erő. A művészi célok pontosabb körülhatárolása remélhetőleg megoldja majd ezt a problémát, s a világos képi fogalmazás közelebb hozza a nézőhöz Bornemisza László műveit. __ MadarNwmzet ___ A RÁDIÓ MELLETT Rádiószínház felkérdekes bemutatója volt Wolfgang Schreyer dokumentumjátéka, A Walkür-akció. Az 1944-es, meghiúsult Hitler elleni merénylet történeti anyagát dolgozza fel a szerző, a tények és adatok mögött természetesen valami többet nyújtva mindezek puszta drámai összefoglalásánál: a történeti események objektív közlési formájában értékel, ítélkezik, új összefüggéseket kutat és mutat fel. Ezért hallgatjuk feszülten az eseményjátékot — holott az események láncolatát ismerjük már. Nem az érdekel — mivel már ismerjük —, hogy «mi történt azután], hanem a szerző következetes gondolati építménye, s ez a belső logika az ismert eseményeket is feszültséggel táplálja. A fegyelmezetten pergő, hiteles hangú előadás Déri Éva rendezői munkája. A szereplők közül Kállai Ferenc, Ajtay Andor és Darvas Iván alakítását kell kiemelni. És külön említem B. Nagy László kiváló fordítását: nyelvi megoldásaival tudott jellemezni figurákat, szituációkat, kort és atmoszférát. Vasárnap két japán rádiójátékot mutatott be a Rádiószínház, mindkettő izgalmas meglepetés. Pontosabban nem meglepetés azoknak, akik már találkoztak a modern japán hangjáték, irodalom, film egyegy remekbe készült darabjával. Mindezeknek — legalábbis amit én ismerek — van egy közös vonása: a modern civilizáció mindennapjainak és valami ősi, mitikus népmesei költészetnek a találkozása, döbbenetes egymásra rímelése az elmerült múltnak és a nyugtalanítóan lüktető jelennek. Ezt a közös vonást találtam meg ismét e két, témájában, hangjában egymástól teljesen független, hangjátékban. Kikuta Kazuo darabja — Dankuro, a galamb — egy tokiói it rag verek eltévedt kedvencéről szól s az egyszerű, szimbolikus történetben a görög sorstragédiák kemény következetességével kiderül, hogy egy jelentéktelen tett is láncreakciót idézhet elő, a világ egyetlen ideghálózat-rendszerében minden összefügg. Ima Harube darabja pedig — Asszonykép a spanyolfalon — a civilizált svindlert hajszolja meg, saját államában, s a rossz töltőtollakkal másokat bebóvlizó ügynök a maga torzsképét a legköltőibb álmok egyikében, amit valaha is hallottam, úgy pillantja meg, hogy az álom igazabb és valóságosabb, mint az igazi valóság. A két pompás művet Vajda Miklós fordította, szuggesztív költői erővel. Cserés Miklós nagy műgonddal dolgozta ki e darabok árnyalatait, tudatosan váltogatva a vastag ecsetvonások és a leheletfinom tusrajz technikáját. Nagyon tetszett Agárdi Gábor, Schubert Éva, a kis Zeitler Zoli, Velenczei István, Olty Magda és Kemény László alakítása. Petrovics Emil kitűnő zenéje modern és ősi rezonanciákat ébresztett, akárcsak a két japán szerző. ►►Japán miniatűrök* — olvashattuk a két bemutató összefoglaló címét. Fél óra egyik is, másik is. Szerény véleményem szerint eszményi rádiójáték-időtartam ez. Ne tekintsük miniatűrnek. Inkább valamiféle alapmércének. Hátha gusztust csinálunk vele néhány túl bőbeszédű rádiójátékírónak. Párbeszéd az éterben Ez a hétfő esti műsor nemcsak jól sikerült, hanem valóban esemény is a magyar rádiózás történetében. Budapest és Párizs két hullámhosszán, két nyelven és egyidőben hangzott el ez a műsor s mint a nemzetközi kapcsolatok és a tökéletes szellemi, technikai együttműködés példás megnyilvánulását üdvözölhetjük. A francia műsorvezető, Claude Rostand, aki egyébként a Figaro zenekritikusa is, és a magyar műsorvezető, Sediánszky János — aki ismét bebizonyította, hogy nemcsak kulturált, de kitűnő és talpraesett rádiós —, egyszóval ők ketten különkütlen meglepetéseket tartogattak egymásnak, pontosabban a másik adó hallgatóinak. A műsor rendkívül színvonalas volt és érdekes, ízléssel kialakított arányokkal s a legnemesebb értelemben csinált jó propagandát hazánknak, kultúránknak. Kétszeresen élveztük tehát az összeállítást, először önmagáért, másodszor azért a képért, amit a francia hallgatóknak közvetített.. A zökkenő nélküli technikai lebonyolításért, a sima szinkron-tolmácsolásért szintén elismerés illeti a rádió munkatársait, akárcsak Zoltán Pétert, aki szerkesztőként az egész műsort előkészítette és kézben tartotta. Görgey Gábor NAPLÓ Michael Guttenbrunner költő, Kurt Schmidek zeneszerző, Gotthard Muhr és Arnulf Rainer festőművész kapta meg az idén a 25 ezer schillinges osztrák Állami Díjakat. Udvardy Tibor és Koltay Valéria kanadai vendégszereplését Torontóban dalesttel kezdte meg. Fölléptek a mosoly országa főszerepeiben is; Torontóban és Montrealban egyaránt nagy sikert arattak. Kilencvenedik születésnapján a bécsi Staatsoper tiszteletbeli tagjává nevezték ki Viktor Madin operaénekest, akit még Gusztáv Mahler szerződtetett a társulathoz. Madin 1959-ben vonult nyugalomba. 1777-szer lépett fel az operaházban. Történeti kincsek a Szovjetunióból címmel a zürichi Kunsthausban kiállítás nyílt meg. A történelem előtti kortól az ikonfestészetig terjedő idő képzőművészetét mutatja be a gazdag tárlat. Elhunyt Gáspár Cassado, a világhírű spanyol csellóművész. A 69 éves művész egy ideje Firenzében élt Pablo Casals egyik kedvenc tanítványa volt. Nyolcvanezer kötettel 2,7 millióra gyarapodott 1966-ban a demokratikus berlini Staatsbibliothek állománya. A könyvtár épületét az Unter den Linden-en rövidesen fölújítják és újra megépítik a 34 méter magas kupolatermet. Derem Orr Itt Bóka László tízezer kötetes könyvtárát hagyatékából megszerezte a nyíregyházi tanárképző főiskola. Az ily módon hetvenezer kötetesre gyarapodott könyvtár megkezdte az új szerzemény rendszerezését. ★ Római város romjaira bukkantak a régészek a Vöröstenger partján, Hurghadától hetven kilométernyire, egy dombtetőn. A város feltehetően a Claudianus nevet viselte az ókorban. Brecht művei három nyugatnémet fesztiválon is szerepelnek 1967-ben: a Kurázsi mama Bad Hersfeldben, a Svejk a második világháborúban a Ruhr-fesztiválon és az Antigoné-átdolgozás a Schwabisch Hallban. 4* Pablo Picasso egy Interjúban elmondotta, hogy a versírás eyik legnagyobb szenvedélyei közé tartozik. Már jó néhány verseskötete jelent meg. Most egy drámát fejezett be, amelyet spanyol nyelven írt, címe: Graf d'Orgas temetése és Barcelonában jelenik meg.• Gertrud Wagner, a nemrég elhunyt Wagner-unoka, Wieland Wagner özvegye Genfben rendezi Richard Strauss Salome-jét. Utána lemondja minden külföldi szerződését és átveszi férje “örökségét*, a bayreuthi ünnepi játékok irányítását A Pécsi Orvostudományi Egyetem részére dekoratív jellegű lemezdomborítást készített Nagy József ötvösművész. Szerda, 1966. december 28. Tőkés Anna halálára A Nemzeti Színház igazgatósága és társulata mély megrendüléssel tudatja, hogy Tőkés Anna Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, a Nemzeti Színház tagja december 25-én türelemmel viselt hosszú betegség után elhunyt. A magyar színjátszás kiváló képességekkel megáldott rendkívüli tehetséget veszített el benne. Tőkés Anna 1925 óta volt tagja a Nemzeti Színháznak és négy évtizedes művészpályáján emlékezetes alakítások sorával gazdagította a magyar színházművészetet. Tőkés Annát a Nemzeti Színház saját halottjának tekinti, temetéséről később történik Intézkedés. * »Elhallgatok.* Közönség előtt ejtett szavai közül szinte ez volt az utolsó. Volumnia, Coriolanus anyja, hallgat el ezzel a szóval a Shakespeare-tragédiában. Tőkés Anna ezt a nagy szerepet játszotta utoljára néhány évvel ezelőtt a rádió Shakespeare-ciklusában. Akkor már hosszabb ideje csak nagyritkán léphetett színpadra, a Nemzeti Színház színpadára, mert csodálatosan hajlékony, zúgni és suttogni egyforma szépséggel és erővel tudó hangja mögül el-elfogyott a lélegzet. Mondatait, az iramló Racine-monológokat, a görög tragédiák hősnőinek tirádáit, az áradó shakespeare-i szövegeket fullasztotta, fojtogatta a szívbaja. A nagy tragikai indulat színpadi kísérője, a nehéz lélegzés a sűrű drámai légkörben, átköltözött lassanként a magánéletébe és utolsó éveiben nemegyszer egy pohár vizet is csak zihálva tudott kérni. Pedig amikor Erdélyből, szülőföldje színpadairól, Marosvásárhely és Arad színházából fiatalon, húszegynéhány évesen, a húszas évek derekán Budapestre került, az egészségét hozta. A telj,őserejű egészségét fizikai értelemben és a játék romlatlan, ösztönös, egészséges kedvét művészi, színpadi értelemben. A kicsattanó, roppant frisseségére figyeltek föl először színigazgatók és nézők a fővárosban, mikor az egykori Renaissance Színházban első döntő sikerét aratta Crommelynek Csodaszarvas című drámájában. Mintha egy almafa pattant volna ki teljes, érett pompájában hirtelen a Nagymező utcában, szegénylombú városi fiú között. Hirtelen felsisterget a pályája az első siker után — Tőkés Anna Után kaptak a színházak, felléptette vendégként előbb a Nemzeti kamaraszínháza a Solness építőmester Hildájában, a Vígszínház a Cseresznyéskertben, a Magyar Színház a Danton halálában, vendégszerepelni vitte egy évre Amerikába Beregi Oszkár s hazajövet szerződtette a Nemzeti. Tőkés Annában azt kapta a közönség, ami a színpad elsőrendű szükséglete: a szépség és az egyéniség kettős vonzóerejét, a drámai erőt és a folyvást megújulásra kész alakítóképességet. Így tudott egyik nap szerény, igénytelen, józan vidéki tanítónő lenni. Ínken a Naplemente utánban a Vígszínház színpadán, másnap megrendítően és megejtően tébolyult, klasszikus Ofélia a Hamletben a Nemzetiben, néhány év múlta fenségesen büszke, börtönében és a vérpadig is parancsoló királynő a Stuart Mária címszerepében. Pályájának alakításaiból összeáll a nagy tragikus színésznők életműve: Lady Macbeth, Regan a Lear királyban, Gertrud a Hamletben, Gertrudis a Bánk bánban, Éva a Tragédiában, századunk drámai nőalakjai közül Bernarda Alba a Lorca-drámában, Rebecca a Salemi boszorkányokban és végül, szinte utolsó nagy tragikai alakítása Tőkés Annának, a Phaedra a Nemzeti Színházban. Hatalmas ív ez, kivált, ha beleszámítjuk a közbülső színpadi műfajokat, a társalgási színműveket s a két háború közti színháznak azokat a szerepköreit, amelyeknek a határai elmosódnak s hol csak egy szépasszony modorát és viselkedését fogják körül, hol pedig sorsot és jellemet is tartalmaznak. Tőkés Anna minden szerepre, még az üresebbekre is, ráérzett pályája kezdetén, azután mind többet tudott is arról a környezetről, amelyben a színpadon élt, abból a figurából, amelyet meg kellett teremtenie, akár a történelem nőalakja volt a szerep, akár a pillanatnyi társadalom egy jelensége vagy típusa. Mondják, ösztönös színésznő volt, s ez a kategória, ahonnan egyszerű sorsból csakugyan elindult a színészete, rá is csukódott lassan. Pedig akik látták Lóczy Lajos utcai házában a könyvei közt s hegyekre néző teraszán tanulni, tudják, hogy ez azösztönösségmennyi, s az évek során egyre több, felkészülésből állt össze. Mennyi tárgyi adatból, mekkora kicsiszolt, tudatossá tett stílusérzékből kerekedett ki egy-egy klasszikus alakuljja s hogyan állított minden szerepe mögé mind szélesebb történeti és lélektani hátteret. Tőkés Anna azt az utat járta be rendkívül szívós erőfeszítéssel, amelyet példaképe, Jászai Mari megtett önművelésben. A végére nem ért, mert a művelődés minden fordulójából újabb végtelenbe nyílnak az utak. De művészetében beteljesítette a példakép pályáját s ma már, lezárt életművével, maga lehet példaképe a magyar tragikai színészet egymást váltó nemzedékeinek. M. B. B. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: Orfeuez (H. béri. 4.) (7) — Erkel Színház: Tosca (Takács béri. 4. és Főisk. béri. IX. sor. 2.) (7) — Nemzeti Színház: Máró bácsi (Dundo Maroje) (7) — Katona József Színház: Az ifjúság édes madara (7) — Madách Színház: Hamlet (7) — Madách Kamara Színház: A bolond lány (7) — Vígszínház: Az ördög ügyvédje (C. bér. 3.) (7) — Thália Színház: A tanítónő (7) — József Attila Színház: A kaktusz virága (7) — Fővárosi Operettszínház: Marica grófnő (7) — Vidám Színpad: Nyugalom, a helyzet változatlan! (fél 8) — Kis Színpad: Gyilkostársak (7) — Egyetemi Színpad: Menserow László előadóestje (7) — Kamara Varieté: Gebánes Varieté (du. 6 és fél 9). AZ ÚJ ESZTENDŐ ÚJDONSÁGA HAZÁNKBAN ELŐSZÖR JELENIK MEG ANGOL ÉS NÉMET NYELVŰ NAPILAP . DAILY NEWS NEUESTE NACHRICHTEN VILÁGPOLITIKA, BELFÖLDI HÍREK, SPORT, TELEFOTÓK JANUÁR 3-TÓL kezdve kapható MINDEN ÚJSÁGÁRUSNÁL ELŐFIZETHETŐ — HAVI 30 FORINTÉRT — BÁRMELYIK POSTAHIVATALBAN