Magyar Nemzet, 1966. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-31 / 308. szám

Áras Wst B'fis Ji H / Jm Hl ^81|& Hl Hl Hl Pl 11 jm Jh 11 B 1966.december 31 60 fillér w B 1 1 1 Fl I 1 R ll H B fi M ‘ H XXll.év,308.szám A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Leltár Ilyenkor, év vége felé nemcsak az üzletek és a nagykereskedelmi vállalatok leltároznak, hanem ilyesféle számadásba bonyolódik az újságíró is. Rendezgeti jegyzeteit, előveszi az esztendő során megjelent írásait, és elgondolkodik: vajon mit sikerült ezekkel elérnie, mi vár még mindig elintézetlenül a szóvátett sok-sok kis és nagy probléma közül? Vajon pozitív-e a mérleg, vagy negatív? Találomra kutatgatunk tizenkét hónap cikkei és a nyomukban érkezett levelek között. Itt vannak például azok az írások, amelyek az atlétikai Európa-bajnokságo közeledésének alkalmából a Népstadion környékének rendezetlenségét tették szóvá. Sok minden történt azóta, a nálunk járt idegenek előtt valóban nem kellett szégyenkeznünk. Gyorsan felépült néhány ház, eltűntek a foghíjak, a versenyek idején kifogástalan volt a közvilágítás, kicsinosították a vendéglátó üzemeket, bezárták a környék hírhedt talponállóját, örüljünk ezeknek az eredményeknek, még akkor is, ha ezekben a napokban a Népstadion útra vezető mellékutcákban ismét sötétben tapogatódtunk, ha a presszócsinosítás olyan felületes volt is, hogy a falakon már ismét csúf foltok szégyenkeznek, ha ide hagyjuk. Reméljük, jövőre is lesznek nálunk fontos nemzetközi sportesemények ... A felesleges íróasztalokról is sok szó esett. Konkrét példákat soroltunk fel arra, hogy milyen a kölcsönhatás a felesleges hivatali munkakörök és a bürokrácia kinövéseinek elterebélyesedése között Azóta egész mozgalom bontakozott ki a könnyen nélkülözhető kimutatások, blanketták, igazolások megszüntetésére. Persze, még csak a kezdet kezdetén tartunk. De a haladás letagadhatatlan, és ma már egyre több helyen eszmélnék rá arra, hogy milyen sok külön bizonyítvány pótlására alkalmas például a személyi igazolvány. Hát igen, vannak ellenkező tapasztalatok is, összevonnak például közös vállalattá három kerületi intézményt. Elkezdik a munkát, azután rájönnek, hogy amit nyertek a réven, elvesztették a vámon: kétszerháromszor akkora utat kell megtenniük egy-egy ügy elintézése végett, mint azelőtt. Jön a csodaszer: mindegyik kerületben megalakul a külön-külön igazgatóság. Most azután érdemes volna alaposan megvizsgálni, mit is takarítottak meg az összevisszavonásokkal státusban és béralapban. De ne legyünk türelmetlenek, sor kerül majd erre a vizsgálatra is. Ismételten beszélgettünk a falusi lakosság ellátottságáról a javítások és szolgáltatások szempontjából. Idéztünk párt- és kormányhatározati állásfoglalásokat, amelyek nyomatékosan hangoztatták: a falu népének életszínvonal-alakulását lényegesen befolyásolja az, hogy módja van-e helyben hajat vágatni, cipőt sarkaltatni, elromlott konnektort kicseréltetni. Elpanaszoltuk azonban, hogy a fenti jó szándékok időközben eltorzulnak és lent már egészen más gyakorlatban jelentkeznek. Az effajta panaszok száma csökken, de itt-ott még mindig fellelhető. Bízunk benne, hogy ezeken a helyeken is megfogadják végre a pártkongreszszus megállapításait a kisipari munka fontosságáról és szükségességéről. Nagy visszhangot váltottak ki azok az elmélkedéseink is, amelyek a vezetők és a beosztottak közötti, helyenként nagyon eldurvult hangot tették szóvá. A legérdekesebb az, hogy a felsorolt eseteket igen sok vállalatnál magukra vonatkoztatták, sőt helyreigazítást is kértek, szépítveenyhítve az előfordult nézeteltéréseket, olyan helyekről, ahol nem is tudtuk, hogy ilyesmik megtörténtek. Nem mernénk eldönteni: a hivatali hang terén javult-e lényegesen a helyzet. De egymagában már az is eredmény, hogy a kérdés napirendre került. Meg az, hogy az érintettek érzik: ha igazságtalan támadás éri őket, van aki melléjük áll. A párt és szakszervezetek félreérthetetlen állásfoglalásán kívül most már a sajtó és a rádió is egyre-másra kipellengérezi azokat a vezetőket, akik a helyes és szükséges munkafegyelem fenntartása helyett a régi idők lelketlen, hajnaltól vakulásig dolgoztató, kizsákmányoló nagyfőnökeinek világát próbálják visszacsempészni. Az ilyenek csak egyet felejtenek el. Azt, hogy az államhatalom és a társadalom ellenük sorakozik fel. Kezünkbe akadnak azok az írásaink is, amelyek a nyelvtudás nagy jelentőségére mutattak rá, és arra, hogy milyen különös ellentmondásokra bukkanunk akkor, amikor egyrészt a vendéglátással és idegenforgalommal összefüggő munkahelyeken sajnálatosan kevés az idegen nyelven jól beszélő munkaerő, másrészt kitűnő nyelvtudású emberek olyan munkaköröket töltenek be, amelyben a nyelvnek semmi hasznát nem veszik. Sok jelentkező akadt, aki ilyen vonatkozású tapasztalatokat közölt velünk. Még jobban örültünk annak, hogy megszólaltak a probléma rendezésében elsősorban illetékesek, mint a Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátó- és Idegenforgalmi Főosztálya és a Felsőfokú Vendéglátóipari Szakiskola, felajánlva, hogy ennél most már egy lépéssel tovább kell mennünk. Az Idegenforgalmi Tanács csak legutóbb tűzte ki céljául az idegenforgalom területén dolgozók továbbképzését Végül pedig abban a paksamétában lapozgatunk, amelyek a »vannak még hibák« gyűjtőcím alá kívánkozó kérdéseket tartalmazzák. Itt van például kommentárunk a Legfelsőbb Ügyészség felhívásához, amely szerint a fogyasztók ismételt és szándékos megkárosítása esetén nem lehet pénzbírsággal megelégedni, hanem a foglalkozástól való eltiltást is ki kell mondani. Száz- és százezrek nevében helyeseltük ezt a határozott állásfoglalást. Azóta csaknem hat hónap telt és — ha emlékezetünk nem csal — mindössze egyetlenegyszer olvastunk ilyen bírósági ítéletet. A többi elkerülte volna figyelmünket, vagy talán több szándékos megkárosítás nem fordult elő?... Apazarló gazdálkodás elnevezésű bűncselekménnyel kapcsolatban arról elmélkedtünk, hogy milyen helyes lesz, ha a jövőben a nyilvánosság reflektorfényében vizsgáljuk meg: nehezen keresett forintjaink valóban oda kerülnek-e, ahol azokra a közösség érdekében szükség van. Néhány komoly bírálat el is hangzott azóta Csak éppen a bírálatok elfogadásának nyomait kerestük hiába. A hevenyészett mérleg tehát nem egyértelmű. Sok minden megoldódott az apró bajok közül is, jó néhány tövissel kevesebb keseríti mindennapi életünket. Marad persze még elég, a harc ezek ellen folyhat tovább. De jó érzés megállapítani, hogy eddig sem írtunk, bíráltunk, javasoltunk hiába. Kenény István Uillant felhívása a vietnami háború beszüntetésére A külpolitikai helyzet AZ ENSZ FŐTITKÁRA ÜZENETET INTÉZETT az országok vezetőihez és népeihez és ismételten a vietnami háború mielőbbi befejezésére szólított fel. U Thant elismerte, hogy az ENSZ eddig még nem volt abban a helyzetben, hogy véget tudott volna vetni a vietnami háborúnak, de hozzátette: a szervezet hatáskörébe tartozik, hogy felhívja a világ vezetőinek és népeinek figyelmét ama súlyos problémákra, amelyek megoldását a vietnami háború megakadályozza. Az ENSZ-főtitkár azországok vezetőihez intézte üzenetét, de köztudomású, hogy a vietnami háború befejezése végső soron egyetlen ország kormányától függ: a washingtoni kormányétól, amely ezt a háborút elkezdte. Vietnamban egyébként hírügynökségi jelentések szerint 24 órával az újévi tűzszünet kezdete előtt a hadszíntereken csökkent a harcok hevessége, az egyes nyugat-európai fővárosokban viszont annál nagyobb arányokat ölt a felháborodás az amerikaiak terrorbombázásai miatt. Az angol kormánypártban például munkáspárti képviselők levelekben, táviratokban és sajtónyilatkozatokban ostromolják a Scilly szigeteken üdülő Wilson miniszterelnököt, hogy haladéktalanul vonja meg támogatását az Egyesült Államok vietnami politikájától és szólítsa fel Johnson elnököt a bombázások teljes beszüntetésére. Csütörtökön liberális képviselők is csatlakoztak a kormánypárti táborban kibontakozó lázadáshoz. Washington hivatalos hazugságainak lelepleződése példátlanul kínos helyzetbe hozta a Wilson-kormányt, miután George Brown külügyminiszter alig tíz nappal ezelőtt kereken tagadta az angol alsóházban, hogy az amerikaiak a polgári lakosságot bombázzák. A kormánypártban uralkodó nyugtalanság mértékére jellemző, hogy Emmanuel Shinwell, az angol alsóház 80 esztendős doyenje, a munkáspárt parlamenti csoportjának elnöke pénteken a Times-ben közölt nyílt levélben szólítja fel Wilsont, hogy határolja el magát az amerikai politikától. Az idős munkáspárti politikus eleddig Wilson támogatói közé tartozott a pártban. A Tribüne, a munkáspárti balszárny szócsöve pénteki vezércikkében »Anglia különleges gyalázatának« nevezi azt, hogy a brit kormány,nemcsak, hogy mindvégig azonosította magát az amerikai kormánnyal, hanem ráadásul azt is megengedte, hogy belekeverjék Washington kétkulacsos mesterkedéseibe is. Egy másik londoni jelentés egyébként arról számol be, hogy az angol fővárosból elindult az Egyesült Államok vietnami háborús bűneinek kivizsgálására alakult nemzetközi bíróság első vizsgálócsoportja Hanoiba. A csoportban neves professzorok, közírók és délkelet-ázsiai szakértők vesznek részt. A másik csoport január 1-én indul Kambodzsába, hogy kivizsgálja a Kambodzsa ellen intézett amerikai agressziót. Pénteken négytagú nyugatnémet delegáció is útrakelt Hanoiba, a delegáció vezetője Martin Niemöller, az Egyházak Világtanácsa Elnökségének tagja. A delegáció célja, hogy a főként egyházi körökből összegyűjtött 300 ezer márkás összeget átadja az északvietnami Vöröskeresztnek. Brezsnyev Algériába utazik Algírból jelenti az AFP. Algériai hivatalos körök csütörtökön közölték, hogy Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, jövőre hivatalos látogatást tesz Algériában. Utazásának időpontjáról később döntenek. Brezsnyevet Rumedien algériai elnök hívta meg, hogy viszonozza a két, Moszkvában tett algériai államfői látogatást. Ben Bella 1964-ben, Bumedien 1965-ben járt Moszkvában. Az APS algériai távirati iroda Brezsnyev esedékes látogatásáról írva emlékeztet rá, hogy a két ország viszonya vitathatatlanul kitűnő, s ezt senki sem vonhatta kétségbe az algériai felszabadító háború kezdete óta. Az APS hírügynökség hozzáfűzi, hogy Algéria és a Szovjetunió számos nemzetközi kérdésben azonos nézeteket vall. Az APS kiemeli a felszabadító mozgalmak megsegítésével, a leszereléssel és az Egyesült Államok vietnami agressziójának elítélésével kapcsolatos nézetazonosságot. * Moszkvából jelenti a TASZSZ. Zs. Szambu, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Huráljának elnöke pénteken Moszkvában átnyújtotta a Szuhe-Bator-érdemrendet Leonyid Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának. Brezsnyevet 60. születésnapja alkalmából és a szovjet és mongol nép barátságának megerősítésében, a béke és a szocializmus erőinek növelésében szerzett érdemeiért tüntették ki a Szuhe-Bator-érdemrenddel. Az ENSZ főtitkárának újévi üzenete New Yorkból jelenti az AP. Péntek este nyilvánosságra hozták 17 Thant ENSZ-főtitkárnak az országok vezetőihez és népeihez intézett újévi üzenetét. Az üzenet felszólít a vietnami háború mielőbbi befejezésére. -Biztos vagyok benne, hogy amikor most ismételten e háború mielőbbi befejezésére szólítok fel, azok az embereknek aggodalmát fejezem ki — és számuk nőttön nő —, akiket mélységesen nyugtalanítanak a kimondhatatlan szenvedések és súlyos kockázatok, amelyeket ez a konfliktus előidéz — mutat rá U Thant. A főtitkár elismerte, hogy az ENSZ eddig még nem volt abban a helyzetben, hogy véget tudott volna vetni a vietnami háborúnak, de hozzátette: a szervezet hatáskörébe tartozik, hogy felhívja a világ vezetőinek és népeinek figyelmét azokra a súlyos problémákra, amelyek megoldását a vietnami háború megakadályozza. Elsősorban az éhséget említette meg, amely már most milliók életét pusztítja és amely néhány éven belül elképzelhetetlen arányokat ölt majd, ha csak a következő esztendőkben világszerte nem tesznek új és határozott erőfeszítéseket. A főtitkár az ENSZ nevében felhívta a figyelmet arra, hogy a világ hatalmas területein az embereket még mindig megfosztják legalapvetőbb jogaiktól. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy Rhodesiában egy kisebbség végső erőfeszítést tesz kiváltságos helyzetének fenntartására. Az üzenet leszögezi: a rhodesiai probléma csak oly módon orvosolható, ha szigorúan betartják azokat a Rhodesia elleni gazdasági szankciókat, amelyeket az ENSZ Biztonsági Tanácsa december 16-án megszavazott. A főtitkár befejezésül rámutatott, hogy manapság egyetlen ország — még ha erős és gazdag is — sem boldogulhat egyedül. Az államok kölcsönös függése és egy nemzetközi gépezet — az ENSZ — léte egyaránt igen fontos tényező a mai világban.Türelemmel és megértéssel lefektethetjük tehát a tartós béke alapjait. Ez a célja az ENSZ- nek, ezt célozzák erőfeszítései — hangoztatja a főtitkár üzenete. Az újévi tűzszünet előtt csökkent a harcok hevessége Vietnamban Útra kelt a nemzetközi vizsgáló bizottság első csoportja Huszonnégy órával az újévi tűzszünet kezdete előtt a vietnami hadszíntereken csökkent a harcok hevessége és csupán szórványos csatározásokról érkeznek jelentések. Az amerikai vadászbombázók Dél-Vietnamban elsősorban a demilitarizált övezet környékét támadták, ezen a vidéken szórták le bombaterhüket a B- 52-es óriásgépek is. Csütörtök délután Hanoiban ismét légiriadót rendeltek el, miután amerikai gépek megközelítették a város légiterét. Saigonban pénteken is néptelen volt a kikötő, mert a vietnami dokkmunkások folytatták sztrájkjukat. Csupán a sürgős rakományokat hordták ki az amerikai katonák. A dél-vietnami fővárosban éreztette hatását a kikötőmunkások támogatására meghirdetett általános sztrájk is: több gyár leállt, egyes városnegyedekben szünetelt a villanyszolgáltatás, a forgalmat csupán a hadsereg egységeinekbevetésével lehetett fenntartani. Az AFP jelentése szerint péntek délután folytatódnak a tárgyalások a dél-vietnami kormány és a szakszervezetek között. A csütörtöki napon nyilatkozott Ky tábornok is. A miniszterelnök Dalat városában kijelentette, hogy esetleg felülvizsgálja a tét ünnepére (Hold-újév) javasolt négynapos fegyverszünet gondolatát. Mint ismeretes, karácsonyra és új évre először a DNFF rendelt el fegyvernyugvást csapatainak, viszont a Holdújévvel kapcsolatban a szabadságharcosok eddig nem nyilatkoztak. A dél-vietnami kormány a februári tűzszünetre vonatkozó bejelentéssel maga akart kezdeményezni, hs most ezt az általa meghirdetett fegyvernyugvást készül visszavonni. A vizsgálóbizottság Egy londoni jelentés arról számol be, hogy az angol fővárosiból elindult az Egyesült Államok vietnami háborús bűneinek kivizsgálására alakult nemzetközi bíróság első vizsgáló csoportja Hanoiba. A csoport tagjai: Roger Pic francia fotóriporter, Leo Matarasso újságíró, Jean-Pierre Vigier francia professzor, dr. Malcolm Caldiwell angol délkelet-ázsiai szakértő, dr. John Gerassi, az Egyesült Államok haladó közvéleményének képviselője és Curusima japán professzor, végül pedig Wilfred Burchett ausztráliai újságíró. Párizsból jelenti az MTI. Pénteken négytagú nyugatnémet delegáció utazott Párizsból Hanoiba. A delegáció vezetője Martin Niemöller, az Egyházak Világtanácsa elnökségének tagja, a hessen—nassaui evangélikus egyházkerület elnöke. A delegáció célja az, hogy a nyugatnémet Vöröskereszt által összegyűjtött 300 ezer márkás összeget az északvietnami Vöröskeresztnek átadják. A delegáció többi tagja Hassel, a Caritas nevű jótékonysági szervezet főtitkára, Egon Lutz nürnbergi újságíró és egy tolmács. Lutz elutazás előtt kijelentette, hogy a *►,Segítséget Vietnamnak« akció keretében főleg egyházi körökből összegyűjtött pénzt Vietnam mindkét részének szándékoznak eljuttatni. Az utazás fő célja — mondta Lutz —, hogy Nyugat-Németország erőfeszítést tegyen, hogy Észak-Vietnammal is fölvegye a kapcsolatot, és ezáltal is bebizonyítsa, hogy nem helyesli a Vietnam elleni agressziót. Washingtonban a katonák akarata a döntő Kis Csaba, az MTI washingtoni tudósítója jelenti: Johnson elnök, a vezérkari főnökök tanácsának követelésére adott engedélyt Hanoi bombázására, noha legfőbb polgári tanácsadói ellenezték ezt a döntést. Joseph Kraft, ismert amerikai újságíró pénteken több tucat lapban közzétett cikkében azt írja, hogy McNamara hadügyminiszter eredetileg törölte a listáról a VDK fővárosának térségében levő célpontokat, a tábornokok azonban Johnsonhoz fellebbeztek és az elnök nekik adott igazat.A Hanoi térségében levő célpontok bombázása karácsony előtt joggal keltett aggodalmat világszerte — írja cikkében Kraft. — Joggal tűnt úgy, hogy az Egyesült Államok a vietnami háborúban szándékosan hajt végre eszkalációt, abban az időpontban, amikor a fegyverszünetről volt szó. Még aggasztóbbak azonban azok a körülmények, ahogyan a döntés megszületett, mert azzal fenyegetnek, hogy a háború teljesen kikerül az ellenőrzés alól.Kraft utal arra, hogy a tábornokok változatlanul a háború kiterjesztését s ezen belül a VDK elleni korlátlan légiháborút követelik. "