Magyar Nemzet, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-18 / 15. szám
4 aIIí eleWízió műsoráról inmiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiimiiMiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíiiiiiiniiüiiiiitiiiiiiiiiiiiiimn Othello Gyulaházán A Magyar Nemzetben jelent meg annak idején Gádor Béla kisregénye, az Othello Gyulaházán. Most Litványi Károly és Katona Márta átdolgozásában, Zsurzs Éva rendezésében képernyőre került. Egy vidéki színtársulat belső világát mutatja be ötletesen, frissen, szellemesen. Az ifjú rendező a film elején megérkezik Budapestről, szelet vet és vihart arat A kultúra prófétájaként érkezik, színvonalat akar emelni, művészi színházat teremteni a vidéki kisvárosban. Lelkesedése és tapasztalatlansága felkavarja a színház belső életét, az intrika, a féltékenység új hullámát indítja ,el. Az ifjú rendező szeretné felrázni színészeit, hogy hitelesebben játsszanak Shakespeare Othellójában, s naiv buzgalma beláthatatlan zűrzavarhoz, botrányhoz, majd szerencsés fordulattal, sikerhez vezet. Kitűnő figurák egész sora él a filmen. A művészek érezhető jókedvvel parodizálják kollégáikat, elevenítik fel a színház légkörét, az előadások hangulatát, a próbákat, a tanácskozást, ahol a művészi színvonal és az anyagi érdek között kell dönteni. A közönség már az első percekben ízelítőt kap a nagyoperett elegáns gúnyrajzából, a látható és a kulissza mögötti színházi világ jellegzetes kettősségéből. Sorra tűnek fel a képernyőn a társulat pompásan ábrázolt tagjai, az igazgatótól a súgónőig, jól sikerült jellemeződök mind. A film híven tükrözi Gádor Béla egyéni, gondolatteli humorát, amely a realista emberábrázolásból, a valóság nagyon pontos megfigyeléséből és következetes átgondolásából fakad. Mulatságos a történet, de a nevetést nem vaskos ötletek váltják ki, hanem a jellemet, az emberi hiúságot, esendőséget leleplező kis pillanatok, egy földhöz vágott szerep, egy ingerült mozdulat a próbán, a táncoskomikus dicsekvése. Pillanatok, amikor például Básti Lajos odaszól az ifjú rendezőnek, aki Othello szerepét magyarázza neki, hogy “nagyon érdekes, amit mondasz”, s mindannyian tudjuk, hogy e mondat valójában ellenkező tartalmat rejt, a színész nem figyelt oda Kitűnő pillanat, amikor Törőcsik Mari éjszaka felkelti az igazgatót és felindult hangon beszél eltűnt férjéről, intellektuális szerelmükről, a lehetséges tragédiáról. Felejthetetlen Feleki Kamill, a dicsekvő, virgonc táncoskomikus, aki gyötrő álmossággal küszködve kíséri feldúlt pályatársát éjszakai útján. Ladomerszky Margit pompás pillanata, amikor pletykálás közben saját színészi útját próbálja egyengetni. A sértett primadonna, Demján Edit pompásan helyezi el finom tűszúrásait, élvezi a botrányt, amelyben ő csak szemlélő. És így tovább, a jelenetek, a jellemek, a színészi alakítások egész sorát említhetnénk és emelhetnénk ki ebből a kedves, hangulatos, igényes filmvígjátékból. "Nem hagyhatjuk ki Bilicsi Tivadar kitűnő színigazgatóját, Schwetz András ambiciózus, félszeg ifjú rendezőjét, Verebély Iván szerelmes tűzoltóját, az epizódistákat, s a tömegjelenetek szereplőit, tehát mindazt, ami Zsurzs Éva tehetségét, atmoszféra teremtő készségét, emberismeretét és színészismeretét dicséri. Rendezésében a színészek tehetségük javát adják, érvényesül egyéniségük, humorérzékük, felszabadultan játszanak. A történet tempója kényelmes ugyan, de a jelenetek gondos megformálása, a megvalósítás ötletessége, a játék kedves humora elegendő szórakozást nyújt, kitölti a cselekmény szerkezeti vázát. Czabarka György fényképezte a filmet kifejező portrékkal, hangulatosan, jól sikerült szabadtéri felvételekkel. A sajtóbemutatón Szűcs Andor, a tévé dramaturgiájának vezetője így kommentálta a produkciót: “Régi recepthez folyamodtunk. Ez így szól: végy egy jó szerzőt, tehetséges átdolgozókat, jó rendezőt, jó színészeket, s akkor valószínűleg jó műsort kapsz - A régi recept bevált. Vajha gyakrabban alkalmazná a televízió! Röviden Mi történt azóta? — ezzel a címmel állította össze új riportfilmjét a falurovat Fontos munka eredményeit rögzítették. Megnézték, hogy néhány tavalyi tévériport nyomán milyen változás született Ellenőrizték tehát saját munkájuk hasznát, a tévé bírálatának hatását. Az éveleji leltározásnak nevezett riportösszeállítás jó kezdeményezés. Bizonyára lendületesebb ügyintézésre serkenti az illetékeseket. A néző is kíváncsi arra, mi történik egy-egy bíráló, vagy javaslattevő televízióriport után. Véget ért a tévé ifjúsági táncklubjának sorozata. Megkísérelték a tánctanfolyam szokásos műsorformájának továbbfejlesztését. Sikerrel. Két új ismeretterjesztő sorozat indult a héten, mindkettőnél további tökéletesedésre számítunk. Dr. Benedek István, az ősemberkutatásról tartja új előadássorozatát, kamatoztatva széles körű műveltségét, kitűnő előadókészségét A másik új sorozatot dr. Kovács Tibor és dr. Soproni Sándor írja. A Mindennapok művészete előadásában a kocsi történetét tárgyalták érdekesen, de kissé nehezen birkózva a hatalmas anyaggal. A híradósok bravúros teljesítménye a sok hó-riport. Másik elismerést érdemlő munkájuk a földalatti építkezésen készített gyorsriport a vízbetörésről. Vilcsek Anna NAPLÓ ! Január 18 Skandináviai és szovjetunióbeli vendégszereplésre indul februárban az Állami Népi Együttes. Utolsó hazai előadásukat február 5-én tartják. A skandináv országokban öt nagyvárosban: Koppenhágában, Malmöben, Oslóban, Stockholmban és Helsinkiben 18 előadást tartanak, a Szovjetunióban pedig Leningrádban, Rigában, Vilniusban és Moszkvában lépnek fel. Csajkovszkij Pique Dame című operáját mutatja be január 21-én a Szegedi Nemzeti Színház. A bemutatót Vaszy Viktor vezényli. A darab kettős szereposztásban kerül műsorra: Hermannt Szabó Miklós és Vadas Kiss László, Lizát Harmath Éva és Karikó Teréz, a grófnő szerepét pedig Turján Vilma és Ivánka Irén énekli.A Peter Weiss új drámáját, amelyben a mai portugál gyarmati viszonyokat leplezi le, Sangen om Skrapuken (Ének a szörnyről) címmel január 20-án mutatja be a stockholmi Skála színház. Az előadás rendezője Etienne Glaser, díszlet- és jelmeztervezője Gunilla Palmstierna- Weiss, az író felesége. Fekete István népszerű Tüskevár című regényéből készít a televízió rendelésére nyolcrészes filmet a MAFILM. A film forgatókönyvét írta és rendezte Fejér Tamás. Párizsban megszavazta idei ajándékait a Louvre Barátainak Társasága. A Louvre-ban most kiállításra kerülő ajándékok legérdekesebb darabjai egy feltehetőleg Darius királyt ábrázoló i. e. 400-ból származó aranyfej és Vignon XVI. századbeli francia festő fiatal énekest ábrázoló képe. A drezdai állami operaház ünnepi hét keretében emlékezik meg fennállásának 300. évfordulójáról. A január 14-i díszelőadáson Weber Oberon című operája került színre új betanulásban. Charles Aznavour francia énekes-színészt ugyanaz az anyakönyvvezető adta össze a 21 éves Ulla Thorsell svéd énekesnővel, aki tavaly Las Vegasban közreműködött Brigitte Bardot esküvőjén. Aznavournak ez a harmadik házassága. ____MagyarManzet_____ Születésnapi beszélgetés Ferencsik Jánossal Ferencsik János, az Állami Operaház és az Állami Hangversenyzenekar főzeneigazgatója, kétszeres Kossuth-díjas kiváló művész a mai napon tölti be hatvanadik évét. Karmesteri tevékenysége évtizedek óta összeforrott zenekultúránk fejlődésével, külföldi turnéi a magyar zenei élet sikereit is gazdagítják. A születésnap alkalmából fölkerestük operaházi szobájában Ferencsik Jánost és megkérdeztük, mit tart eddigi pályája legfontosabb eredményének? • Tulajdonképpen mindig a legközelebbi feladat a legfontosabb és a legérdekesebb. Ebben a pillanatban két ilyen legközelebbi feladat vár rám: a Tannhäuser felújítása és a Beethoven-ciklus még hátralevő estjei. Ezek között is természetesen az utolsó este, a IX. szimfónia lesz a nagyon fontos feladat. A Tannhäuser különben azok közé az operák közé tartozik, amelyet viszonylag kevésszer dirigáltam, viszont nagyon szép emlékeim vannak róla. 1930-ban és 1931- ben Toscanini dirigálta Bayreuthban, és ugyancsak nagy mester, Fritz Busch dirigálta Budapesten. Személyes emlékem a Tannhäuser tatai előadása. Ezt már én dirigáltam. Szabadtéri előadás volt, és a valóban messziről felcsendülő zarándok-ének olyan hatást tett, amilyent színházban elérni soha nem tudunk. — A válaszból arra következtethetünk, hogy mindig előre néz, az újabb feladatok felé? — Pontosan. Nem nagyon szoktam visszatekinteni, ehhez még nem érzem magam elég öregnek, bár tudom, hogy már nem vagyok fiatal. Vannak terveim, vannak elképzeléseim, vannak partitúrák, amelyeket még nem szólaltattam meg, de szeretném őket megszólaltatni. Vannak könyvek, amelyeket még nem olvastam el, de el szeretném olvasni, vannak tájak, amelyeket még nem láttam, de szeretném látni. — Azt jelenti ez, hogy vannak a zeneirodalomnak olyan területei, amelyeket még nem hódított meg? — Vannak, sőt vannak olyan területek, amelyekről most már tisztán látom és tudom, hogy nem is fogom tudni meghódítani a magam számára, tehát nem fogom őket sohasem dirigálni. Hogy melyek ezek a művek, ezt nem árulom el. Viszont ugyanakkor e műveket szívesen hallgatom meg, és meg is szoktam hallgatni, mások interpretálásában. A zeneirodalom olyan gazdag, olyan óriási az anyaga, hogy ennek alapos áttanulmányozására egy emberélet nagyon kevés. Akármilyen fájdalmas is, vannak remekművek, amelyekre rövid ismeretségnél többre nem futja az időből. Egymagában csak muzsikával foglalkozni, akármilyen gazdag is a zeneirodalom, túlságosan is egyoldalú lenne. Aki igazán muzsikál, az az élet többi megnyilvánulása iránt sem lehet közömbös. Mert csak a teljes életet élő ember adhat teljes muzsikát, így aztán hamarosan kiderül, hogy a nap huszonnégy órája túl kevés. A Főzeneigazgató úr gyakran vezényel külföldön is, így hát sokféle közönséget ismer. Mit tart a hazai közönségről? — összehasonlítván diákkorom zenei közönségét a maival, úgy gondolom, a mai szélesedett, terebélyesedett. Nem lehet összehasonlítani az elmúlt idők és a mai korszak statisztikáját. A húszas évek elején elképzelhetetlen lett volna, hogy Budapesten két operaház állandóan játsszék, elképzelhetetlen lett volna, hogy öt teljes szimfonikus zenekar — akik mellett más zenekarok is muzsikálnak — ilyen sűrűn adjon koncerteket. Itt olyan sokrétű, szerteágazó zenei élet van, amilyen, merem állítani, ritkítja párját. És ez még nem minden Mert hogy a vidék zenei élete milyen óriási léptekkel fejlődik, ezt örömmel tapasztalom, amikor nagy ritkán időm és alkalmam van vidéki együttesekkel is muzsikálni. Saját operatársulat, saját szimfonikus zenekar, ez azért ritka volt magyar vidéken. Ma már egyáltalán nem az. — Érdemes volt tehát ezt a pályát választani? — Magamról csak azt mondhatom hogy érdemes, de mentségemre szolgáljon az a tény, hogy amikor erre a pályára szántam magam, fogalmam sem volt arról, hogy érdemes. Egyszerűen azért választottam ezt a pályát, mert muszáj volt ezt választanom. Minden külső és belső körülmény ide kényszerített. — A világ zenei térképe jeles magyar karmesterek nevével van telitűzdelve. Nem csábította-e ez a tény hosszabb külföldi tartózkodásra? — Nem, mert tudom, hogy összefüggően hosszabb időre nem tudnék kitartani az otthonom nélkül. Ismertem egyszer egy szegedi öregurat, aki éppen hatvanesztendős korára körülbelül a fél világot beutazta — szenvedélyes utazó volt —, és mert zenebarát is volt, meghívott motorcsónakjára tiszai kirándulásra. A tápéi kanyarnál azt mondta: látja kérem, ez a legszebb a világon. Tehát nem frázisok döntik el az ember hovatartozását, hanem azok a kielemezhető gyökerek, összefüggések, amelyek az embert valahová végérvényesen odakötik. Újra, meg újra el kell mondanom, mert jobb választ nem találok a kérdésre: számomra az “itt élned, halnod kell” nemcsak verssor, hanem hitvallás is. Ma este a közönség az Operaházban a Varázsfuvola előadásán köszönti a hatvanéves Ferencsik Jánost. A karmesteri pulpitusnál a főzeneigazgató áll. Nevetve mondja most: azért kérte ezt az operát, mert rövid, és a közönségnek nem kell sokat tapsolnia. Aztán komolyabbra fordítja a szót: azért kérte, mert nagyon szereti. Tegyük hozzá mi, mert Sarastro humanizmusa, bölcsessége, életszerete sokban rokon a ma hatvanesztendős Ferencsik Jánoséval. Gábor István FERENCSIK JÁNOS (Rózsahegyi György rajza) A CSONTHULLADÉKOT AZ ÜZEMI KONYHÁKTÓL KÉSZPÉNZFIZETÉS ELLENÉBEN ÁTVESZI A BUDAPESTI MÉH VÁLLALAT Budapest, X. Gránátos utca 1—3. Telefon: 475—790 107-es mellék zerda, 1967. január 18. l lengyel éremművészeti kiállítás a (lengijel kultúrából A Lengyel Kultúra Nagymező utcai kiállítótermében a reneszánszát élő lengyel éremművészet gazdag terméséből összeállított bemutató nyílt meg. Anyaga — 26 művész legszebb művei — elegáns körképet fest a műfaj lengyelországi helyzetéről és eredményeiről. Első benyomásunk a kifejezés eszközeinek hallatlanul széles skálája, amely már-már szétfeszíti a műfaj hagyományszabta kereteit, s összemossa határait a domborművel, sőt átcsap az ötvösművészet területére is. Hagyományos értelemben vett, a konvenciókra ügyelő művel és alkotóval alig találkozunk ezen a bemutatón, s az a néhány, akit mégis ebbe a csoportba sorolhatunk, világosan kielemezhető okok miatt választotta ezeket a formákat, mint Stanislaw K. Ostrowski, Tadeus Kosciuszko klasszicizáló érmének alkotója, vagy Jerzy Bandura, aki a 600 éves krakkói Jagello-egyetem emlékérmét mintázta meg történelmi stílusban. A kiállításon részt vevő mesterek legnagyobb része azonban szakított a történelmi formákkal és szabályokkal. Érmeik a legváltozatosabb alakzatokat mutatják, stílusuk a modern művészetek világából táplálkozik. Ebből az utóbbi — a tárlat zömét jelentő — csoportból is kiemelkednek Bronislaw Chromy művei, az áttört megoldású Szoborkiállítás a parkban című és a Tadeusz Kulisiewicz kiállításának emlékére készült, kavics alakban mintázott érmek. Demkowska érme, az Alkimista már csaknem a teljes absztrakció határát súrolja, Barbara Lis-Romanczuk két munkája, a Bál és a Nyár, valamint Szemioth Bursa műve, a Bika impreszszionista, Józef Statinski kivégzése és Arató lánya, szürrealista formaképzést mutat. Ez a formai sokféleség természetesen nem kritériuma, hanem terméke annak az eleven pezsgésnek, amely a lengyel éremművészetben megindult és szép eredményeket hoz. Erről tanúskodnak az eddig bemutatott két kiállítás: az 1963-as varsói I. országos éremművészeti kiállítás és a Lengyel Éremművészet 1945- től 1965. címmel Wroclawban rendezett tárlat eredményei, s erről győződhettünk meg most a Lengyel Kultúra tárlatán is. hgy. A képzőművészeti Alap kiadójának 1967-es tervei A Képzőművészeti Alap kiadóvállalata az elmúlt évben mintegy 100 millió forint értékben jelentette meg a reprodukcióktól a képeslapokig a legkülönbözőbb művészeti kiadványokat. Nemes Béla, a vállalat igazgatója, a múlt évi gazdag eredmények felsorolása mellett ismertette a kiadó idei terveit. A vállalat egyik fontos feladata a képeslevelezőlapok kiadása. Állandóan bővítik a választékot és az erre az évre tervezett, több mint 65 millió levelezőlap minősége is javul. Az ifjúság esztétikai nevelése céljából többféle sorozatot indítottak. Egyik nagy sikerű népszerű kiadvány az Arcképec-sorozat, amelyben eddig a magyar történelem, a tudomány, az irodalom, a színészet nagyjainak arcképei jelentek meg. Idén a képzőművészet és a zene nagyjainak arcképeivel bővítik a sorozatot és jelentősen növelik a példányszámot. Népszerű nemcsak az ifjúság, hanem a közönség szélesebb rétegei között is az Írók—költők képsorozat. Idén Zrínyi Miklós, Radnóti Miklós, Móricz Zsigmond, Jókai Mór életéről készült fotógyűjteményekkel bővítik a sorozatot, továbbá mind a Szépművészeti Múzeum, mind a Nemzeti Galéria gyűjteményéből újabb 18—18 reprodukciót hoznak forgalomba. A legnagyobb sikerű kiadvány Az én múzeumom, 1967- ben újabb hat kötettel gyarapodik a sorozat. Ugyanilyen siker jellemzi a Cityvoxhanglemezeket is. A Budapest Cityvox tavaly második kiadásban 40 ezer, a Balaton Cityvox 30 ezer példányban kelt el. Idén kerül az üzletekbe a Szeged Cityvox 20 ezer példányban. Megindult e közkedvelt lemezek külföldi exportja. Egy lipcsei cég 38 ezer példányban rendelte meg a Leipzig Cityvoxot. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára színes reprodukciókban jelentetik meg Ék Sándor festőművész három alkotását. Készül egy húsz grafikát tartalmazó mappa is: lapjain az élő magyar művészet legjobbjai jelenítik meg 1917-től napjainkig a forradalmi eseményeket Az MTI-vel együttműködve kiadnak egyenként 15 képből álló két fotósorozatot a moszkvai Forradalmi Archívum anyagából. Végül a naptárkiadványokról számolt be Nemes Béla igazgató. Már most készülnek az 1968. évi naptárak. A reprodukciós levelezőlap-naptárt 100 ezer példányban adják ki. Az NDK francia impresszionista festők műveiből rendelt nagy mennyiségű ilyen naivtart a magyar kiadótól. Tárgyalások folynak Angliával és az NSZK-val művészi naptárak exportját illetően. A naptárak nemzetközi sikere és a kiállításokon kapott díjat a magyar grafikusművészet, a magyar nyomdaipar és nem utolsósorban a magyar kiadó színvonalas gondozását és ötletességét dicséri. G. J. Munkásmozgalmi könyvek az Októberi Forradalom évfordulójára Tíz jelentős munkásmozgalmi kiadvány lát napvilágot 1967-ben a Párttörténeti Intézet gondozásában. Az idén készül el a többi között A magyar forradalmi munkásmozgalom története című munka második kötete, amely 1919 augusztusától a felszabadulásig kíséri végig az illegalitásban dolgozó kommunista párt vezette haladó erők tevékenységét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 50. évfordulója alkalmából két kötetet jelentet meg az intézet: Magyar internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és Szovjet-Oroszország polgárháborújában, illetve A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és Magyarország címmel. A kommunista Internacionálé 1933 és 1938 közötti történetét elemzi Az egységfront mozgalom és a Komintern harca a munkásosztály egységes, forradalmi pártjáért című kötet. Az intézet munkatársai még az idén befejezik egy munkásmozgalomtörténeti lexikon összeállítását, amely 3000 címszóval tárgyalja a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom eseményeit, ismerteti kiemelkedő szereplőit. MAGÁNOSOKNAK, KÖZÜLETEKNEK A KILOMÉTERÓRA JAVÍTÁSÁT JÓTÁLLÁSSAL VÉGZI AZ Órások szövetkezete XIII., Pozsonyi út 30. szám alatti részlege