Magyar Nemzet, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-14 / 38. szám
60 fillér XXIll. 38.szám A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA 0 A világűr békeokmánya Szovjet-angol közös közlemény líosztgin angliai látogatásáról A külpolitikai helyzet A SZOVJET MINISZTERELNÖK BEFEJEZTE ANGLIAI LÁTOGATÁSÁT és hétfőn visszautazott Moszkvába. A Wilson miniszterelnökkel folytatott tárgyalásairól közös közleményt adtak ki, amelyet lapunkban részletesen ismertetünk. A hétfő esti londoni újságok ilyen főcímek alatt számolnak be a hétfőn délben közzétett záróközleményről: »Szabad jelzés a szovjetbrit barátsági szerződés előtt*; »A barátságosabb angol—szovjet kapcsolatok új fejezete*;Nincs frontáttörés a nagy nemzetközi problémákban, de halvány reménysugár dereng a vietnami kérdésben*. Az Evening Standard kommentárjában megállapítja: »A nagy nemzetközi problémák tekintetében ugyan nem került sor frontáttörésre, de Koszigin egyhetes angliai látogatása a szovjet—brit kapcsolatok barátságosabb fejezetének kezdetét jelzi. A terjedelmes záróközlemény előhírnöke annak, hogy London és Moszkva nagyszabású erőfeszítésekre készül a két ország szorosabb együttműködésének és a nemzetközi feszültség enyhülésének előmozdítása végett." A lap kiemeli, hogy ennek az új szakasznak a szimbóluma a Kreml és a Devening Street 10. között létesítendőforró drót". Wilsonnak így a jövőben módja lesz közvetlen telex-összeköttetésbe lépni Kosziginnel, s ezzel előbbre jutott annak a régi becsvágynak megvalósításában, hogy a Kelet és a Nyugat között a közvetítő szerepét töltse be. A londoni Evening News ugyancsak kiemeli:A London—Moszkva forró drót legalább olyan szoros érintkezésbe hozza Wilsont Kosziginnel, mint bármely más nyugati vezetővel, sőt valószínűleg szorosabb lesz a kontaktus, mint Moszkva és a nyugati vezetők többsége között." Londonban egyébként tartja magát az a nézet — miként az MTI tudósítója jelenti —, hogy Wilson miniszterelnök hajnali 2 órakor tett látogatása Koszigin szálláshelyén, a Vietnami kérdéssel függ össze. Hivatalos brit szóvivők ugyan fenntartják, hogy a váratlan látogatás csupán a kétoldalú szovjet—brit kapcsolatokat érintette, ez a magyarázat azonban kevés hitelre talált, mivel a záróközleménynek a kétoldalú kapcsolatokkal foglalkozó része semmiféle olyan problémát nem tartalmaz, amely indokolhatta volna a hajnali látogatást. Londonban általános az a vélemény, hogy a hivatalos megbeszélések befejezése és a hajnali látogatás között Wilson érintkezésbe lépettWashingtonnal, illetőleg Johnson elnökkel. Londonban Wilson közbenjárásának tulajdonítják, hogy Johnson, elnök ideiglenesen elhalasztotta Észak-Vietnam bombázásának felújítását. A Guardian washingtoni tudósítójának hétfő reggeli jelentése szerint Johnson olyan nemzetközi nyomás alá került ebben a kérdésben, hogy tanácsosabbnak vélte megkísérelni: a bombázás további néhány napos szüneteltetésével megpróbálja a nemzetközi nyomást átterelni Moszkva és Hanoi felé. Megfigyelők rámutatnak, hogy a szovjet—brit záróközlemény csupán annyiban utal némi haladásra a vietnami kérdésben, hogy a két kormány között "fenntartják az érintkezést" ebben az ügyben. A londoni megfigyelők imént ismertetett találgatásainak véget vetett a Pentagon ama bejelentése, miszerint az amerikaiak ismét megkezdték a VDK bombázását. Az angol lapok lelkesedéssel írnak a szigetország magas rangú szovjet vendégéről. Koszigin valósággal felvillanyozta a közismerten nehezen hevülő angolokat — állapítják meg a kommentátorok. Ebben a rendkívüli érdeklődésben és népszerűségben bizonyosan szerepe van a szovjet miniszterelnök szeretetre méltó egyéniségének, szerénységének és szakértelmének, amit mind dicsérnek az újságok. De sikerének igazi titka mégis inkább az a politika, amelyet az angolok szemében képvisel: egyértelmű és határozott véleménye a világ állapotáról, közérthető és világos program a feszültség enyhítésére, őszinte törekvés a népek és országok kapcsolatainak megjavítására. A Wilson-kabinet diplomáciai akrobatamutatványai által elcsigázott politikai közvélemény Angliában úgy gondolkozik, hogy végre egy nagyhatalom, amely tisztességesen és hátsó gondolatok nélkül akarja a békét, s bár viharos vizeken, örvények és zátonyok között halad a világ, de a moszkvai hajó kormányosa ért a dolgához és látja az úti célt, ami minden békeszerető ember egyetértésével találkozik. Koszigin bonyolult világhelyzetben tett látogatást Angliában, s ezért különösen imponál az angoloknak az a higgadtság, amelyről tanúbizonyságot tett. A szovjet kormánynak nemcsak elgondolásai vannak a világpolitika meggyógyítására, és türelme az orvosláshoz, de hivatkozhat eredményekre is, amelyek hitelessé teszik a derűlátó nyilatkozatokat. Mert Koszigin szavaiból kicsendült, hogy bízik a világbéke megóvhatóságában és az ilyen irányú erőfeszítések sikerében, lát lehetőséget az európai biztonság megszilárdítására, az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására, egy szóval a földi béke megteremtésére. S jóllehet, ő nem beszélt róla, de a lapkommentárok emlegetik azt a január végi napot, amikor Moszkvában, Londonban és Washingtonban egyidejűleg aláírták a kozmikus térség katonai semlegesítéséről és békéjéről szóló fontos egyezményt Ez a megállapodás hosszú évek szívós erőfeszítéseinek ígéretes eredménye. Az okmány bevezetője korábbi ENSZ-határozatokra hivatkozik, amelyek a mennyei béke egyezményével megvalósultak. Közvetlen előzménye az a tervezet, amelyet a Szovjetunió terjesztett elő 1958-ban. Ebben az egyezményben azokat a szabályokat rögzítették, amelyek a kozmikus térség kutatását és hasznosítását meghatározzák és arra hivatottak, hogy az űr meghódítása az ember javát szolgálja. Az 1958-ban előterjesztett javaslat fáradhatatlan harcban valósult meg, szüntelen csatában ama törekvésekkel szemben, amelyek a Holdat katonai támaszpontnak szemelték ki és a mesterséges égitesteket repülő erődökké akarták változtatni. A mennyei békét diplomáciai fegyverekkel vívták ki és a világszervezet volt a színtere a mérkőzésnek. A szerződés a bizonyság, hogy az ENSZ lehetőségei korántsem merültek ki, érdemes erőfeszítéseket tenni az ENSZ-ben és az ENSZ-ért. Az okmány tíz pontból áll, a legfontosabb 4. paragrafus kimondja, hogy tilos nukleáris fegyverekkel ellátott szerkezeteket Föld körüli pályára juttatni, vagy ilyeneket más égitesteken elhelyezni, tilos a kozmikus térségben katonai támaszpontokat létesíteni, továbbá magfegyver-kísérleteket vagy hadgyakorlatokat végezni ott. A 10. paragrafus leszögezi, hogy az űrkutatásban az egyes nemezetek működjetnek együtt. Hozzátehetjük,hogy az együttműködés máris több puszta óhajnál. A szerződéshez eddig már több tucat ország csatlakozott, sőt az egyezmény megfogalmazásának és az előkészítő munkálatokban jó néhányan bábáskodtak: a három nagyhatalom képviselői mellett kis ország diplomatái, szakértői, köztük magyarok is. Hazánk az elsők között csatlakozott az egyezményhez. Az űrbéke-egyezmény mindenképpen a békeszerető erők fáradozásainak eredménye, s kicsit a magyar diplomácia sikere is, amennyiben a mi munkánk gyümölcse is, de méginkább abban az értelemben, hogy azoknak az elveknek megvalósulását jelenti, amelyek valamennyi szocialista ország külpolitikáját irányítják. A kozmoszra vonatkozó szerződésnek egyaránt van lélektani és gyakorlati-politikai jelentősége. Talán megszabadítja az emberiséget szorongásainak egy részétől, elülteti a reménységet a szívekbe, hogy a részleges atomcsendegyezmény nem olyan kezdet volt, aminek nincs és nem lesz folytatása, hanem igenis lehet előremenni, ha csak tapogatózva és lassan is, a leszerelés ösvényén. Ígéretként is felfoghatjuk, hogy a megegyezés a mennyből lehozható a földre is, s jó ómen a február 21-én újra összeülő genfi leszerelési értekezlet előtt. A kérdés egyébként nem is úgy merül fel manapság, hogy lehet-e egyezkedni azokkal, akik a szocialista világgal szemben állnak. Amióta az Egyesült Államok Vietnamban véres háborút folytat egy bátor nép és egy szocialista ország ellen, a problémát az okozza, hogy szabad-e ezzel az Amerikával hivatalosan érintkezésben lenni és tárgyalni? Vajon akkor járna el helyesen a szocialista világ, ha az állig felfegyverzett martalócok vietnami rémtettei miatt hátat fordítana Amerikának, nem fogná szaván a tárgyalásokról, kapcsolatokról szónokoló politikusait? A józan ész és az emberiség jól felfogott érdeke ennek pontosan az ellenkezőjét diktálja. A jelenlegi világpolitikai helyzet dialektikája éppen abban fejeződik ki, hogy az imperializmus, agresszív alaptermészete és agresszív politikája ellenére kénytelen megőrizni a kontaktust és folytatni a dialógust a szocialista világgal, mert ha megszakad a kontaktus és a dialógus, s a diplomácia helyett a fegyverek veszik át a szót, kérdésessé válik egész Amerika léte. Moszkvában megértették korunk dialektikáját, s azt is tudják, hogy ha egy viszonylag elszigetelt helyi konfliktus miatt sértődötten elzárkóznának, ez a visszahúzódás előbb-utóbb a konfliktus kiszélesedéséhez vezetne. Az űregyezmény félreérthetetlenül bizonyítja, hogy az aktív békepolitika nem veszítette el létjogosultságát, sőt a nemzetközi kapcsolatok kritikus szakaszában még fontosabb, mint a "csendes" időszakokban. Az egyezmény a kozmonautákat — tartozzanak bármely fajhoz, legyenek bármely nemzet fiai —, az egyetemes emberiség űrbéli képviselőinek nevezi. Ez azt is jelenti, hogy vannak egyetemes emberi ügyek és érdekek, amelyek fontosabbak minden gazdasági vagy hatalompolitikai viszálynál, nemzeti vagy ideológiai ellentétnél. Az ember rendeltetése a Földön, hogy éljen és alkosson. Az űregyezmény a szükséges feltételek közül teremt meg egyet. Ha ilyen értelemben ez a megegyezés tökéletlen is, még mindig jobb, mint a pusztulás, ami az egyezkedés negációjának következménye lenne. Zala Tamás A szovjet miniszterelnök hazaérkezett Moszkvába Wilson hajnali lefot hatós Kosdainnél a közös közlemény aláírása után Köves Tibor, az MTI londoni tudósítója jelenti: Koszigin szovjet és Wilson brit kormányfő vasárnap éjjel, budapesti idő szerint fél tizenkettőkor írta alá az egyhetes tárgyalás-sorozat eredményeit összegező, terjedelmes zárónyilatkozatot. Az aláírásra Chequersben, a brit miniszterelnök vidéki rezidenciájában került sor, miután a két kormányfő, Brown külügyminiszter és Szoldatov külügyminiszter-helyettes bevonásával öt és fél órás eszmecserét folytatott a még függőben maradt kérdésekről. Ezután Koszigin gépkocsin tért vissza a London központjától mintegy 40 mérföldnyire fekvő Chequersből szálláshelyére, a Claridge-hotelbe. Londoni politikai körökben nagy izgalmat és meglepetést keltve, Wilson miniszterelnök budapesti idő szerint hajnali két órakor a CLaridge-hotelhez hajtatott és újabb egyórás megbeszélést folytatott a szovjet kormányfővel. Megfigyelők tudni vélik, hogy a Chequersben és a Claridge-hotelben folytatott megbeszélések központjában a vietnami kérdés volt. Nem tartják kizártnak, hogy a váratlan, hajnali látogatás előtt Wilson telefonérintkezésbe lépett Johnson elnökkel. Hétfőn délelőtt Wilson miniszterelnök, Brown külügyminiszter és a brit kabinet több tagja kísérte Koszigin szovjet kormányfőt a Victoria pályaudvarra, s onnan különvonaton együtt tették meg a 40 perces utat a gatwicki repülőtérre. Mintha az időjárás is Koszigin egyhetes angliai látogatásának eredményességére utalna, ezúttal verőfényben fürdött a szovjet és brit állami zászlókkal feldíszített gatwicki repülőtér, amely egy héttel ezelőtt a kifutópályákat borító sűrű köd miatt nem fogadhatta a szovjet kormányfő különgépét. Wilson miniszterelnök meleghangú búcsúztató beszédében kijelentette, hogya szovjet kormányfő egyhetes itttartózkodása alatt a brit élet részévé vált". — Meggyőződésem, hogy Koszigin úr látogatása rendkívülien eredményesnek bizonyult, és az angol— szovjet megértés minden idők legmagasabb fokát érte el — hangoztatta nagy nyomatékkal a brit kormányfő. Koszigin válaszbeszédében megállapította, hogy az elmúlt hét folyamánigen nagy munkát végeztek a baráti kapcsolatok fejlődésének előmozdítására". Kaszigin és Wilson kézszorítással vett búcsút egymástól és a szovjet kormányfő az IL—18-as különgép ajtajá-í bői kalapjával integetett brit I vendéglátóinak, s a búcsúzta-1 tására kivonult diplomáciai testületnek. A szovjet kormányfő gépe londoni idő szerint 11:36 órakor emelkedett a magasba. Moszkvából jelenti a TASZSZ. Koszigin szovjet kormányfő Nagy-Britanniában tett látogatásáról hétfőn viszszaérkezett Moszkvába. Közös nyilatkozat Koszigin angliai látogatásának eredményeiről Londonból jelenti a TASZSZ. Alekszej Koszigin szovjet kormányfő hétfőn véget ért nagybritanniai látogatásáról szovjet —brit közös nyilatkozatot adtak ki. A nyilatkozat szövege a következő: Őfelsége kormányának meghívására A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke 1967. február 6—13 között hivatalos látogatást tett az Egyesült Királyságban. A. N. Koszigint a látogatásra elkísérte G. D. Dzsavahisvili, a Grúz SZSZK Minisztertanácsának elnöke. D. I. Klausen, az Észt SZSZK Minisztertanácsának elnöke és A. A. Szoldatov, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke megbeszéléseket folytatott Harold Wilson miniszterelnökkel, George Brown külügyminiszterrel és más angol miniszterekkel. A megbeszéléseken A. N. Koszigin kíséretének tagjai és M. N Szmirnovszkij, a Szovjetunió nagy-britanniai nagykövete is részt vettek. Az Egyesült Királyságban tett látogatás ideje alatt őfelsége, a királynő ebédet adott A. N. Koszigin tiszteletére. A. N. Koszigin Wiliam Rossnak, a skóciai ügyek miniszterének kíséretében látogatást tett Glasgow és Edinburgh városokban. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke találkozott az angol lakosság különböző rétegeinek képviselőivel, megtekintett több iparvállalatot és tudományos-műszaki intézményt, valamint megnyitotta a londoni szovjet—angol történelmi kiállítást. A nemzetközi problémák békés rendezése A szovjet és brit fél között lefolyt beható eszmecsere érintette a legfontosabb nemzetközi kérdéseket, valamint az angol—szovjet kapcsolatok további fejlesztésének kérdéseit. A Szovjetunió Minisztertanácsainak elnöke és Nagy-Britannia miniszterelnöke megvizsgálta a világban kialakult helyzetet és kifejtette saját kormányának álláspontját a nemzetközi feszültség enyhítésének lehetséges útjaira vonatkozóan. A felek megállapították, hogy a közös érdekeket szolgálná a megoldatlan nemzetközi problémák békés rendezése. Meggyőződésük, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttműködést valósíthatnak meg és kell is hogy megvalósítsanak e függetlenség, a nemzeti szuverenitás, az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás, valamint az államközi viták megoldásánál az erőszak alkalmazásáról vagy az erőszakkal való fenyegetésről történő lemondás elvei alapján. Különösen nagy figyelmet szenteltek a felek Európának. Egyetértettek abban, hogy az európai béke és biztonság megszilárdítása elsőrendű fontosságú mindkét ország népei és az egyetemes béke szempontjából. Újból leszögezték, elhatározott szándékuk, hogy elősegítik az európai feszültség enyhítését és a nemzetközi együttműködés fejlesztését általános európai alapokon. Megelégedéssel állapították meg, hogy az európai országok kétoldalú kapcsolatai és együttműködése tovább bővül, és megegyezésre jutottak arra vonatkozóan, hogy az ilyen együttműködés előmozdítása, valamint a bizalom légkörének megteremtése a kelet- és nyugat-európai országok között — szuverén egyenjogúságuk és területi épségük tiszteletben tartása alapján — a jövőben is a két kormány fontos célja lesz. Európai konferencia összehívása A felek megvizsgálták egy olyan tanácskozás összehívásának kérdését, amely megvitatná az európai biztonság garantálásának és az együttműködés fejlesztésének problémáit. Egyetértettek abban, hogy egy ilyen tanácskozás, amennyiben megfelelőképpen előkészítik, hasznos lehet. Elhatározták, hogy a kérdésről további eszmecserét folytatnak. Hasonlóképpen fontosnak tartják, hogy valamennyi európai ország részvevője legyen ennek a konferenciának. A nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló törekvéstől vezérelve a felek ismét leszögezték, érdekeltek abban, hogy előrehaladás történjék a leszerelés útján. Hangsúlyozták: törekednek a hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett megvalósítandó általános és teljes leszerelésre vonatkozó megállapodásra, beleértve az atomleszerelést és az atomfegyverek betiltását is. A hatékony leszerelési intézkedések nyomán felszabaduló emberi és egyéb erőforrások nemcsak az ilyen intézkedést megvalósító államok lakosságának javát szolgálnák, hanem lehetővé tennék azt is, hogy a szóbanforgó államok fokozottabb gazdasági és műszaki segítséget nyújtsanak az ilyen segítségre még rászoruló kiterjedt területeknek. Az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása A Szovjetunió kormánya és az Egyesült Királyság kormánya megelégedéssel nyugtázta azt a haladást, amely az atomfegyverek további terjedésének megakadályozásáról szóló szerződés megkötése irányában tapasztalható, és újra hangsúlyozta, valamennyi nép érdekében meg kell akadályozni az atomfegyverek elterjedését. Ismételten leszögezték, a kérdésre vonatkozó nemzetközi szerződés megkötését halaszthatatlan feladatnak tekintik és minden erőfeszítést megtesznek e nagy fontosságú feladat elvégzéséért. Kifejezték azt a reményüket, hogy késlekedés nélkül alá fogják írni az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződést. Ez nagymértékben elősegítené az atomhá-