Magyar Nemzet, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-12 / 37. szám
Vasárnap, 1967. február ** _________________________________Mamr Nemzet____________________________________ ■ínllCSMl líl FŐMÉ IÉrt ifi Tennessee Williams drámája a Vígszínházban A MISSISSIPPI-DELTA legnagyobb gyapotültetvényén, hétezer hektárnyi nagybirtokon játszódik ez a dráma. És ezúttal ez egyáltalában nem mellékes. Nyomatékosan fel kell hívni rá a figyelmet. Mert a felületesebb szemlélőnek esetleg úgy tetszhetik, hogy az ágyban, de legalábbis az ágy körül játszódik. Úgy tetszhetik neki, csak arról szól, hogy a birtokos kisebbik fia látens homoszekszuális, és ez az aberráció bizonyos nehézségeket szerez a házasságában. Úgy tetszhetik, hogy mindaz, ami a drámában erre a kényes szek- stuál-patológiai kérdésre tekeredik, ennek a beteges hajlamnak a következménye. Tévedés. Az aberráció Itt nem ok, hanem következmény. Az alkoholizmust sem lehet belőle eredeztetni, ahogyan nem lehet a dráma többi összetevőjét, rengeteg ugrásra kész, kirobbanó, elcsituló, nyugtalan konfliktusát sem a férfi lappangó beteges hajlamából származtatni. Tennessee Williams drámája nem attól dráma, hogy ferde benne eg a házasság. Hanem attól, hogy ferde alatta a társadalom. FERDE ALATTA az a hétezer hektár gyapotültetvény. Ferde alatta az a tér, amelyet nem lehet területmértékkel, négyszögölben, holdban, hektárban mérni, hanem pénzben, betétben, részvényben, vagyonnal csak. A Macska a forró tetőn című dráma ezen a társadalmi területen játszódik — így is mondhatni: dolláralapon játszódik. Korántsem az ágyban hát, egészséges vagy egészségtelen erotikák tollal, pehellyel bélelt fészkében, hanem egy társadalmi tenyészetben. S ha már mindenáron ragaszkodunk az ágyhoz — hát melegágyában a hazugságoknak, az érdekeknek, a kapzsiságoknak, a csömöröknek, a túllakott gazdagság dekadenciájának Nem kényés kedésekről beszél Tennessee Williams, nem amolyan "tizenhat éven felülieknek való dolgokról. Koméry kérdésekről beszél. Műve ennek fordulópontján egy szereplőnek írt szerzői utasításban meg is mondja, mi a szándéka és mit akar, kimondatlanul is eljátszatni a figuráival: "Az a madárka, melyet e darab hálójával meg szeretnék fosni, nem egyetlen ember pszichológiai problémájának memldia Egy egész csoport embernél szeretném az igazi élményszerűséget megmutatni élő fmW-lények zavaros , múló vínlédre, de vad feszültséggel falat* egymásra ható—' közös krízis viharfelh * - ét-win. — A közös krízis, amely ezeket a színpadon élő emberi lényeket gyötri, a gazdagság. "Jól jönne nekem az ilyen gyötrelem — mondhatnák sokan. De ha csakugyan végiggondolják, miket okoz a vagyon ebben a drámában — miket okoz odakinn, a világban! —, rá kell döbbenjük, hogy ez a fajta megállíthatatlan gyarapodás van olyan pusztító, mint egy elharapózó daganat a szervezetben. Nézzék meg, milyen szomorú tőle a Mississippi-delta óriás ültetvényének ura, Polliit, a dúlt és zajos családi körben hatvanötödik születésnapját ülőatyás. Tízéves korától túrta a földet s egy napon azt kellett észrevennie, hogy a gyarapodása éppoly megfékezhetetlen, mint a belei közt terjedő rák. A betegségéről nem tud, de tud a családját rágó nyavalyákról. Arról, hogy negyven évig feküdt egy ágyban egy asszonnyal, akit soha nem szeretett Fölnevelte a nagyobbik fiát, aki másra se, csak az apja halálára spekulál. Fölnevelte a kisebbiket, aki undorában a sok hazugságtól egy elfajzott szerelembe, onnan meg az alkoholba menekült Ez az öreg ember most, élete végén szomorúan kénytelen kimondani a bölcsességét — s vele az író intelmét, amit lehet, egy ilyen erős drámai élmény után sem sokan vesznek majd figyelembe —, hogy csakaz élet ér valamit, semmi egyébhez nem érdemes úgy ragastodni mint az élethez. A földhöz se, a vagyonhoz se a tétező- ös vtjához se ebben az amerikai Kánaánban, a Louisiana és IVississipni államak írott buzgón terve délvidéken. Szomorúan tudja, hogy ő a dollárral puskázta úgy el az életét, ahogy a kedvesebbik fia a whiskyvel fogja. A LEGYŐZŐITEK VARÁZSA, az öregek vagy a gyógyíthatatlan betegek bús varázsa borong e kisebbik fiún, Bricken. Gyémánt, amelyben megvakult a fény. ő legalább undorodik a hazugságtól, amelyben pedig a többiek élvezettel pancsolnak. Ő tudja, hogy körülötte minden hazug: a házassága, a házassága terméketlensége, az apja élete és közelgő halála, a bátyja, Gooper, termékenysége az öt gyerekkel s a közelgő hatodikkal, akik csak azért születnek nyakra-főre, hogy több szájjal lehessen beleharapni a hétezer hektárba. Hazug minden ebben a világban, s ez elől a mindenfelől támadó szenny elől irtózva kell lehunyni a szemet. A szenny ebben a világban akkora, hogy Brick véleménye szerint — és talán Tennessee Williamsé szerint is — ebben a világban a legfényesebb pont, a legtisztább kapcsolat még mindig az a homályos és tisztázatlan viszony, amely lappangó erotikával két férfi közt szövődik. Lesújtóbb ítéletet, mint amit az író ezzel kimond, aligha lehet hozni erről a világról. Erről a világról? De melyikről? Az egészről? Minden emberi társadalomról? Mindegyik ilyen hazug? Tennessee Williams pontosan és félreérthetetlenül körülhatárolja, melyikről beszél. A hétezer hektárok világáról, az ültetvényesekvilágáról, arról, ahol mindez a bomlás, erkölcsi szétesés, a morális emberi értékrend felborulása, a menekülés szeszbe és perverz szerelembe, a dekadencia, a vagyon és túllakottság következménye. Brick felesége, Maggie, határolja ilyen határozottan körül ezt a züllő tenyészetet. Nem jobb ő sem a Deákné vásznánál — hazudik ő is, de legalább nem hunyja le a szemét a mocskos valóság előtt Van benne annyi tisztaság és életerő, hogy küzdjön az életért. A szegénységből jött, nem kapta készen a Mississippi-delta délibábjait, s nem is ring együtt velük. Ő mondja ki, melyik világról beszél az író. Ezt mondja: "Kimondtam az igazságot, pedig a ti közös világotokban nem lett volna szabad beszélni róla.A ti közös világotok — ez nem a nashville-i, nem a memphisi szegények világa, ahonnan Maggie jött, hanem az övéké, a Delta gazdagjaié, a Pollistoké, *atyusé, Brické, Gooperé,anyusd*, a többieké, ahol az igazságról nem szabad beszélni, de ha mégis beszélnek róla, ez a világ azonmód szétmállik tőle. Ezt a szétmállást ábrázolja Tennessee Williams Strindbergtől örökölt szenvedéllyel, az élethazugságok puszttó hatását Ibsentől örökölt tisztánlátással, az emberi lélek rejtélyes működését O’Neilltől örökölt, aprólékos megfigyeléseivel. Ettől ilyen összetett megrázó és leleplező ez a dráma. Ettől terjednek messze túl egy hálószoba fülledt falainál, ki a fülledt világira a határai, a FÜLLEDT VILÁGOT sűríti bele ebbe a ésvidéki éjszakában álmatlanul hánykolódó hálószobába a Vígszínház színpadán Horvai István rendezése. Munkájában az a nagyszabású, hogy míg a figurák minden sóhajának, minden cselekvésének lélektani háttere van s nem a pillanatnyi szituációból vagy kedélyállapotból erednek, hanem mindig a tulajdonságaikból, addig mögöttük is szinte hallani a birtok, a vagyon nehéz, nagy lélegzetét, a végtelen földek mozdulását. A gondosan árnyalt lélekrajz mögött súlyos, óriás tömbökben áll a környezet, a társadalmi osztály. Mintha a rendezés monolitokra vésett volna finom, hajlékony frízeket és apró medaillonokat. Hogy a dráma masszív tömbje ilyen engedelmesen képlékeny lett, a színészeken is állt. A legtökéletesebben kimunkált, részletes, de nem részletező alakítás Paper Antaléatyus szerepében. Gorombaságait az egész játékán elömlő, mély szomorúság teszi líraivá, szomorúságát a színészi ereje drámaivá. A halálsejtelem, ez a fekete gond, ül mögötte a nyeregben akkor is, ha szavaiban a legmerészebben vágtat s ez a halálsejtelem nemcsak az övé, a beteg emberé, hanem mindazoké a mohó erőseké, akik kíméletlen szerzésük közben sejtik, hogy elmulasztják miatta az életüket. A pusztulás, a gyönyörű és riasztó pusztulás rajzolódik ki Darvas Iván Brick-alakításán, az a dús arabeszk, amelyet az emésztő salétrom és penész mar a falba s amelynek mintázatába szörnyű és szelíd víziók egyaránt beleképzelhetők. Csakugyana legyőzőttek varázsa ragyog a játékában, a romlás virágai hajtanak s hervadnak benne. Ruttkay Éva Maggie-je már nem ennyire hiánytalan s bármennyire tele van is a figura valódi, élő, nagyon változatosan megszólaltatott tulajdonságaival, egy döntő vonás hiányzik belőle: ennek a női típusnak az erőszakos és győzelmes keserűsége. A nyers és közönséges életerő, amely foggal-körömmel, elszánt érzékiséggel mégis igazra tudja fordítani, ami hazug s visszarabolja magának az elvesztett életet. "Anyus szerepét Bulla Elma játssza igen nagy, mélyről dübörgő drámai erővel, amelyben még a komikus elemek, az örökös, tartalmatlan locsogás, a folytonos, céltalan tevékenység is, egységesen tragikus sorssá állnak össze. Az élethazugágok túlbuzgó takargatását az ő játékában érezni a legerősebben, az övé a legteljes tibb ibseni alakítás ebben a Williams-drámában. Tömenek Nándor, mint Gooper, remekül mutatja meg, hogy ennek a vagyonnak ő lenne a legméltóbb örököse, mert benne összeszegeződnek a legaljasabban osztálya tulajdonságai. A felesége szerepében Földi Teri villantja ki hitelesen ellenszenves modorban a kispolgár fogafehérjét s egy-egy ragyogó jellemábrázolás Pethes Sándoré és Zách Jánosé ebben a szinte hibátlanul egységes előadásban. Czimer József fordításában a saját nyelvén beszél. Láng Rudolf kosztümjeiben a saját ízlése szerint öltözik. Szinte Gábor díszletei közt a saját lakásában és a Macska a forró tetőn saját családi körén meszsze túlterjedő reménytelen társadalma. Mátrai-Betegh Béla nemzet csamráiában A családban vitatkoznak Princről. — Kedves — mondják sokan. — Naiv — hangoztatják mások. Többen mulatságosnak tartják, jónéhányan ostobának. Princ megforgatja derékszíját a huligánok feje felett — Igaza volt — hirdetik harciasan a családban. — Nem volt igaza — ért egyet a család másik része a filmbeli hatóság döntésével. S valakinek eszébe jut, hogyan kerülhetett Princ kezébe derékszíj, amikor előzőleg nem volt rajta. Mindkét félnek igaza van. Princ, a katona a tévésorozatban kedves is, naiv is, mulatságos is, ostoba is. Ami pedig a derékszíját illeti, igaza is volt, nem is. S hogy honnan vette? A fantáziából. A szerző. Örsi Ferenc képzeletéből. Ott volt a derékszíj, néhány festett liba, egy vicsorgó eb, s a napok alatt elkészült lakás mellett. Bernát tizedes lakására gondolok, azt küldte neki: zsipsz-zsupot, mennyből a szerző. Meg egy értekezletet is küldött nekünk, még a derékszíjeset után. Két ezredes, számos törzstiszt ült össze annak tárgyában, hogy mi történjen egy Rémai nevezetű honvéddel. Ők sem tudtak megegyezni, akárcsak a nézők, s végül büntetésként Princ elnyerte a legjobb beosztást, amit egy honvédsofőr elnyerhet. A hadosztály törzshöz került, az ezredes személygépkocsiját vezette Mindenki nyert a fordulattal. Természetesen elsősorban Princ, azután a szerző és a közönség is, mert az ezredes kocsiján a sofőr mindenhova eljuthatott, s mindenhol volt ideje várakozásra, kalandra. Mozgalmasabb, érdekesebb folytatásokat adhatott tehát a film. Elvégre a kaszárnyaéletben békében a közkatona legfeljebb libát festhet, rózsát lophat, tévedésből tűzriadót csinálhat. Szerencsés esetben hasznavehetetlen, tönkrement tragacsokat bütykölhet új csodakocsivá. Szemétdombra való tragacsot megjavítani ugyanis sokkal nagyobb teljesítmény, mint egy hibás kocsit. S bizonyítani kellett, hogy ez a csintalan Princ tehetséges fickó. Rosszul söpör, de jól javít. Akik naivnak tartják Princ történetét, tulajdonképpen a filmet kérik számon rajta. Szorosabban véve a művészetet Mélységet, de legalábbis nagyobb feszültséget, több izgalmat várnának tőle. Igaz, elődjének, a labancverő Tenkes-kapitánynak sem voltak nagyon izgalmas pillanatai. Ott fegyver helyett a labancok ellen is inkább sarat és karikásostort használtak. Csakhogy aTenkes- gyerekek számára készült A Princ viszont felnőttekhez szól. Olyanokhoz, akik a Belphegort is kibírták. Nem mintha a Belphegor művészileg értékesebb, társadalmilag hasznosabb, lélektanilag igazabb lett volna. Ellenkezőleg. Csak ügyesebb volt, legalábbis eleinte. Cinikus rutinnal csinálták. Ponyva volt, de oda kellett figyelni. Akik a Princ-filmet naivnak tartják, valószínűleg elnézték volna, ha nem mutatja be olyan pontosan a valóság felszínét. Például, ha Bernát tizedes nem kér engedélyt parancsnokától ahhoz, hogy megcsókolhassa szüleit vagy, ha a gázveszély sorsdöntő perceiben a telefon- és rádióbeszélgetések kétharmad részét nem a formaságok töltik ki. Talán azt is elnézték volna, ha egy-egy gyakorlatban kevesebb a gyakorlat és több a drámai cselekmény, s ha egyáltalán izgalmasabb dolgok történnek, vagy ha bonyolultabban mutatkoznak meg ugyanazok a jelenségek. Mert — mondják az ellenkező családtagok — a Princ végül is játékfilm, tehát a művészet "szolgálati szabályzata vonatkozik rá, amely nem azonos az életben érvényes szolgálati szabályzatokkal. Senki sem kétli, hogy egy hadseregben nélkülözhetetlenek az üdvözlésnek, a távozásnak, a jelentésnek bizonyos megszabott formái, hogy egy kaszárnyában nem lehet csak úgy ki-be sétálni, s egy katonai művelet irányításához szükség van bizonyos szakmai nyelvre A művészet le nem írt szolgálati szabályzata azonban a többi között azt vallja: kerülj minden fölösleges szót és mozzanatot, mert ettől a mű tempója lelassul, fezültsége eltan-kad. Továbbá: a művészetben minden mozzanatnak, képnek, szónak, jelzésnek a saját közvetlen jelentésén túl óhatatlanul általánosító jelképes jelentése is van. Ha tehát bizonyos formaságok, jelentéktelen részletek túl sok időt foglalnak el a filmben, a néző hajlamos lesz rá, hogy ezeket túlértékelje, s a film mondanivalójától eltérő következtetést vonjon le. A naturalista megközelítésnek ez ellentmondása, veszélye, hibája, így a film, amely azzal a tiszta szándékkal készült, hogy híven a valósághoz érzékeltesse, mit jelent ma a katonai szolgálat egy fiatalember számára, milyen gondoskodást, emberi, erkölcsi érlelődést, a felszínes részlethűség hajszolása következtében gyakran bürokratikus formaságokat hangsúlyoz, lényegtelent emel fontossá. Az esztétika mérlegén könynyű a Princ, még műfajához képest is, s ez akkor sem lehet közömbös, ha ezt a tévéműsort más mérlegen mérjük. A tévénéző családban ugyanis alighanem milliós számban vannak olyanok, akik elsősorban személyes tapasztalataikon, élményeiken mérik Princ történetét, ők kérdezik meg, honnan volt derékszíja, amikor nem lehetett, ők vitatkoznak arról, hogy igaza volt-e, amikor leütötte a huligánokat. Princ számukra nem egy kitalált történet hőse, hanem élő figura, hasonló a szomszéd fiához vagy az unokahúg vőlegényéhez. Nem műalkotásnak tartják a filmet, hanem annak, ami illusztrációnak. V valóságos funkcióját tekint-ve talán a tévé népszerű pedagógiai műsorához áll legközelebb ez a sorozat, amelyben hatásosan elkészített jelenetek illusztrálják a különböző, lehetséges konfliktusokat egy-egy pedagógiai témakörben, szülő és gyerek kapcsolatában. A Princ természetesen jóval szélesebben, magyarázat s kommentár nélkül a társadalom egyik nagy “nevelőotthonát mutatja be. Felsorakoztatja benne aktuális társadalmipedagógiai helyzetek, problémák egész sorát a huliganizmustól a lakáskérdésig. Ez a nagyszabású pedagógiai illusztráció-sorozat élvezetes, könynyed, helyenként humoros, kedves, sőt itt-ott drámai feszültséggel teli. Lehet rajta szórakozni és vitatkozni, mert olyan kérdéseket illusztrál, amelyek körülöttünk, a levegőben vannak. Ezért, amikor a képernyőn arról beszélnek, hogy Bernát tizedes elvegye-e állapotos menyasszonyát, hogyan oldják meg a lakáskérdést, a nézők családjában sokan nem a filmhez szólnak hozzá, hanem a párválasztáshoz, a népszaporodáshoz, a lakásépítkezéshez. Ismert jelenség ez a fejlett televízióval rendelkező országokban. A tévé egész nap riportjaiban, híradásában, dokumentumműsoraiban, ismeretterjesztő adásaiban közvetlenül a valóságot mutatja, s a néző, aki folyamatosan nézi a műsort, különösképp mai tárgyú játékfilmeknél hajlamos arra, hogy a játékot, a művészi tükrözést is közvetlen valóságként értékelje, kiküszöbölve ítéletében a művészet áttételét. Nálunk is előfordult, hogy sokan elutasították egyegy tévédráma művészi megoldását, mert egyik része nem felelt meg közvetlen, személyes tapasztalataiknak. Nem mint művet bírálták tehát el, hanem mint dokumentumot. Nem kívülről, a néző szemszögéből szemlélték a drámát, mint a színházban vagy a moziban, hanem belülről, a cselekmény részeseként. Nemcsak nézői, hanem — lelkükben — szereplői is voltak a drámának. A különböző rádió- és tévécsaládok világsikere, elpusztíthatatlansága is nagy részt ezen alapszik. A közönség együtt játszik a szereplőkkel, akik ha felületesen is, az ő gondjait reprodukálják, majd aránylag egyszerűen, könnyen meg is oldják. Együttérzést keltenek tehát, s pillanatnyi megnyugvást, akárcsak a megjavult, tisztelettudó, becsületes, szerelmes Princ. Egyáltalán nem lepődnénk meg, ha nemsokára azt hallanánk, hogy a fiatalember leszerelt, beiratkozott a műszaki egyetem levelező tagozatára, elvált Pancsától és megkérte Szabó Icuka kezét Vulcsek Anna NAPLÓ február I. A lengyel lapok elismeréssel írnak a varsói Magyar Kulturális Intézetben rendezett magyar grafikai kiállításról. Würtz Ádám, Szász Endre, Hincz Gyula könyvilusztrációi világszínvonalat képviselnek — hangsúlyozza a Trybuna Ludu cikke is Megnyílt szombaton a Szépművészeti Múzeum Bruegeltől Rembrandtig című rajzkiállítása. 195 művet mutatnak be a múzeum németalföldi gyűjteményéből. Tizennégy Rembrandt-rajz látható a kiállításon. Franciaországi vendégszereplésre utazik március elején az Állami Bábszínház együttese. Vincennes-ben, Lisieuxban és Caenban összesen IS előadást tartanak. A fából faragott királyfi és a Petruska bábváltozatát mutatják be.Ady portréját készíti el Hadik Gyula szobrászművész a szekszárdi Ady Endre iskola számára.# Karinthy Ferenc Négykezes címmel bemutatott két egyfelvonásosa iránt több külföldi színház érdeklődik. Az elmúlt héten Belgrádból, Londonból, Prágából és Bukarestből jelentettek be igényt a művekre a Szerzői Jogvédő Hivatalnál. Andrej Voznyeszenszkij nagy sikerű felolvasó estet tartott a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában. A szovjet költőnek már több műve jelent meg az NDK-ban különböző antológiákban. Idén adják ki önálló kötetét. » Lajtai Lajos és Kellér Dezső Három tavasz című revü operettjét február 17-én mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház. A főszerepet Perczess Zsuzsa alakítja. • Tito Gobbi szombaton elutazott Budapestről. Rómába majd New Yorkba készül, s mint elutazása előtt mondotta lehetséges, hogy még ebben az évben újra fellép Magyarországon. Simon István költői estjét február 28-án rendezi meg az Irodalmi Színpad. Bevezetői Benjámin László mond. Közreműködik Bánki Zsuzsa Cserus Mariann, Gordon Zsuzsa, Mikes Lilla, Szentpál Mónika, Bodor Tibor, Koncz Gábor, Kovács P. József és Tallós Endre.* Walt Disney hátrahagyott tervei alapján felépítik Floridában Disney Cityt, a"jövő városát«. A várost egészében üveg fedi majd és klímaberendezés gondoskodik a megfelelő hőmérsékletről. A város felépítése százmillió dollárba kerül. naw Az Irodalmi Színpad február 18-án, este fél 11 órakor megismétli A pénz komédiája című műsorát.* Marc Chagallt megbízták, hogy az új izraeli parlament épülete számára nagyszabású dekorációs művet készítsen. * Szinte Gábor Munkácsy-díjas festőművész a székesfehérvári Könnyűfémmű üzletházára tervezett mozaik-kompozíciót. Akvarellek Cézanne-tól Mathieu-ig címmel vízfestménykiállítást készít elő a párizsi Musée d’Art Moderne. A házasság felbontásáról szól Alberto Sordi filmje Mellette vagy ellene címmel. A színész második filmjét rendezi már, a főszereplők Bibi Arterson, Anita Ekberg Silvana Mangano és Tina Marmand.