Magyar Nemzet, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-07 / 56. szám

% irányuló újabb erőfeszítésekbe ütköznek, jelentette ki Koszigin. . Az Egyesült Államoknak az a törekvése, hogy mielőbbvéget vessen a tárgyalások kilátásainak, támogatásra talál Peking részéről. A kínai propaganda nagy kirohanásokat intézett a tárgyalásoknak még a gondolatai ellen is, figyelmen kívül hagyva ezzel a VDK külügyminisztere által kifejtett álláspontot. Ebben az esetben, csakúgy, mint a múltban is nem egyszer, a jelenlegi kiími vezetőség álláspontja lényegében egybe esett az Egyesült Államok imperialista köreinek álláspontjával. Mao Ce-tung és csoportja lényeges kárt okozhat a Kínában folyó szocialista építésnek és a nemzetközi kommunista mozgalomnak, ugyanakkor elégedettséggel és a nagy ügyünk felett érzett büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy Mao Ce-tungnak és csoportjának eljárását a kommunisták erélyesen visszautasítják a harc valamennyi frontján — a nemzetközi kommunista mozgalomban éppen úgy, mint magán Kínán belül. Illant nyilatkozata rinsonni Ura,aléritiról Az amerikaiak miatt hosszadalmasnak ígérkezik a vietnami háború . Thant, az ENSZ főtitkára vasárnap Burmából visszatért New Yorkba. Útját megszakította Londonban, s tanácskozott Brown brit külügyminiszterrel. Megérkezésekor a New York-i repülőtéren nyilatkozott küldetéséről a nemzetközi sajtó képviselőinek. Egyebek között kijelentette:minden eddiginél jobban meg vagyok győződve arról, hogy csakis az Észak-Vietnam elleni bombatámadások megszüntetése teszi lehetővé a hasznos és elfogadható tárgyalásokat. Hosszadalmas és véres háborúra kell számítanunk, hacsak az Egyesült Államok meg nem szünteti Észak-Vietnam bombázását" Az észak-vietnamiak hangoztatják — mutatott rá a világszervezet főtitkára —, hogy azok, akik katonailag támogatják őket mindig mellettük fognak állni, bármiképpen alakuljanak is a körülmények. Kérdésekre válaszolva ismét hangot adott annak a véleményének, hogy az amerikai bombázások felfüggesztése után néhány héttel megkezdődnének a béketárgyalások. A tudósítókkal közölte, hogy nem hozott magával semmiféle üzenetet, amit átadhatna Johnson elnöknek. Mindazonáltal hozzáfűzte, hogy "a közvetlenül érdekelt kormányoknak" elmondja véleményét a burmai tartózkodása során szerzett értesüléseiről. Az ENSZ-főtitkár március 2-án Rangoonban tárgyalt a Vietnami Demokratikus Köztársaság főkonzuljával és két másik észak-vietnami megbízottal. timnfottijal, a britírali rrnikerei Rohamosan emelkednek az amerikai emberveszteségek Washingtonból jelenti az MTI. Johnson elnök hétfőn terjesztette a törvényhozás elé új javaslatát a luulkötelezettségről. A jelenlegi hadkötelezettségi törvény érvénye az év közepén lejár, s a törvényhozásnak addig meg kell alkotnia az új rendelkezéseket. A javaslat szerint az általános hadkötelezettség további fenntartása mellett a tényleges szolgálatra behívott fiatalokat sorshúzással kell kiválasztani. Ezzel egy időben meg kell szüntetni az eddigi mentesítések jelentős részét, amelyek főként a jobbmódú családok egyetemre, főiskolára járó gyermekeinek kedveztek. A behívásnál elsősorban a legfiatalabb hadköteles korosztály tagjait, a 19 éveseket kell számításba venni. A törvényjavaslat tárgyalását különösen aktuálissá teszi a vietnami háború megnövekedett emberanyag-szükséglete. A UPI jelentése szerint a Pentagonnak a vietnami háborúban elszenvedett amerikai veszteségekről kiadott számadatai elgondolkoztatják a katonai szakértőket. A számadatokból kiderül, hogy 1967-ben a halottak száma elérheti a százezer főt. Az 1967-es év első negyedében a halottak száma máris 40 százalékkal több, mint az 1966-os év első negyedében. A Dél-Vietnamba irányított amerikai csapatok létszáma jelenleg 415 ezer ember, míg 1966. március 5-én csak 215 ezer volt. A múlt évben hetente átlag 85—90 ember halt meg — az 1967-es év eddig eltelt időszakában hetente átlag 128 a halottak száma. Az amerikai alelnök,,ajtót nyit” lidet-Európa előtt Fultonból jelenti az AP és a Reuter. Hubert Humphrey amerikai alelnök vasárnap a Missouri állambeli Fultonban mondott beszédében a NATO tagállamainak nagyobb összetartását sürgette, de azt is hangoztatta, hogy Kelet-Európa irányában anyitottabb ajtó" politikáját kell követni. Az alelnök kifejtette, hogy az Egyesült Államok és az európai népek kapcsolatainak új korszaka van beköszöntőben. Emlékeztetett, arra, hogy 1946. március 5-én Churchill ugyanezen a helyen még arról beszélt, hogy "vasfüggöny ereszkedett le az európai kontinensre". A most beköszöntő új korszakban azonban,ha nem veszítjük el józan eszünket, idegeinket és a türelmünket, a vasfüggöny helyébe a nyitott kapu léphet. Humphrey elismerte, hogy a "vasfüggöny" egyre inkább eltűnőben van. Hangoztatta, még számos probléma megoldása hátra van, s e problémákat szerinte nem a Szovjetunió és az Egyesült Államok kétoldalú megállapodásával kell megoldani, hanem e két nagyhatalom, és Európa országainak kölcsönös megállapodásával. Az amerikai alelnök véleménye szerint azonban az Egyesült Államok csak akkor érhet el sikeres megállapodást, ha továbbra is szorosra fűzi kapcsolatait NATO-beli szövetségeseivel. Róbert Kennedy elnökjelöltként akarják felléptetni New Yorkból jelenti az AFP és a Reuter. New Yorkban vasárnap dr. Martin Shepard pszichológus vezetésével bizottság alakult azzal a céllal, hogy Robert Kennedy szenátort az 1968-as elnökválasztáson jelöltként indítsák. A bizottság szervezői közölték, hogy mozgalmukat az Egyesült Államok egész területére ki akarják terjeszteni és jelenleg 25 amerikai városban közel 3000 aktív támogatójuk van. A bizottság William Fulbright arkansasi demokratapárti szenátort, a szenátus külügyi bizottságának elnökét kívánja alelnöknek jelöltetni. Kennedy szenátor korábban több ízben kijelentette, hogy a legközelebbi, 1968-as elnökválasztásokon nem ellenzi Johnson indítását a demokrata párt hivatalos jelöltjeként. Dr. Shepard most leszögezte:az Egyesült Államok érdekében rá kell venni Kennedy szenátort, hogy már 1968-ban jelöltesse magát az elnökségre". Supardjo az utolsó szó jogán mindenért a tábornokom tanácsát tette felelőssé Jobboldali diáktüntetést szűriszét az indonéz hadsereg Djakartából jelenti a Reuter. Hétfőn a djakartai különleges katonai bíróságon Supardjo dandártábornok — akire az ügyész halálbüntetést kért — az utolsó szó jogán szólalt fel. Kijelentette, hogy nem olyan formában vett részt Untung alezredes szeptember 30- a mozgalmában, ahogyan a vádirat állítja, hanem csupán Szukarno elnök segítségére sietett a rend és nyugalom helyre, állítása céljából. Lupardjót azzal vádolják, hogy a szeptmber 30-a mozgalomnak ő volt a katonai irányítója. A vádlott kijelentette, az elhangzott tanúvallomások azt bizonyítják, hogy ő aktívan részt sem vett ebben az akcióban. Kijelentette, hogy nem érzi bűnösnek magát és nem törekedett a kormány megdöntésére. Elmondotta, hogy 1965. október 1-én Szukarno elnökkel együtt a halimi légitámaszponton volt. A támaszpontot Suharto tábornok meg akarta támadni és ezzel veszélyeztette az elnök biztonságát — mondotta. Befejezésül mindenért a tábornoki tanácsot tette felelőssé. Nemcsak a politikai, hanem a gazdasági válságnak is ők voltak az előidézői — mondotta Sispardjo. Tízezernél több jobboldali diák tüntetett hétfőn Djakartában, mitsem törődve az indonéz kormány gyülekezési tilalmával. A diákok követelték Szukarno lemondatását és bíróság elé állítását. A tömegtüntetés kibontakozását azonban a hadsereg meghiúsította. AzIntera hírügynökség szerint a közép-jávai pekalonganban Szukarno hívei rátámadtak a jobboldali diákokra, öszszecsaptaak velük. Három jobboldali diák megsebesült. (Belgrád, MTI) Ihsan Sabri Caglayangil török külügyminiszter Marko Nikezics jugoszláv külügyminiszter meghívására hétfőn hivatalos látogatásra Belgrádba érkezett. fi francia választás slssi menete után A hétfőre virradó hajnalon a csaknem féltucatnyi francianyelvű rádióadó hullámhoszszán megismétlődött a másfél évvel ezelőtti politikai kuvaitiad. Nem sokkal az első szavazóhelyiségek bezárása után érkeztek a jelentések a pártok erőviszonyairól, s noha ezek a számok nem mondtak még sokat, az eredmények versenyfutásszerű közlése visszaadta a francia választások izgalmát. Azt tudniillik, hogy az V. Köztársaság harmadik nemzetgyűlésének megválasztása komoly tétre ment. Még az utolsó pillanatban is — mint erről de Gaulle elnök szombat esti tévébeszéde tanúskodott — nyitott volt a kérdés: a törvényhozási választások eredményei megerősítik-e az 1965-ös elnökválasztás irányzatát, tehát a de gaulleizmus marad-e a francia politikát meghatározó tényező, vagy pedig új helyzettel és ezzel új bonyodalmakkal kell-e számolni. Elképzelhető volt ugyanis egy olyan változat is, hogy az ország a nemzetgyűlésben nem ad meggyőző erejű degaulleista többséget és ebben, az esetben az elnöknek lavíroznia kell a különböző alkotmányjogi kibúvók között, vagy politikájának természetével ellentétes koalíció alakítására kényszerül. (Például megnyerni az atlantibarát úgynevezett centrum egy részének támogatását.) Az első forduló eredménye véget vetett a kombinációknak és eloszlatta a kétségeket. Tagadhatatlan tény, hogy most vasárnap az V. Köztársaság minden intézményével egyetemben stabilizálódott és ezen az általánnos irányzaton már aligha változtat a képviselői mandátumok többségét eldöntő jövő heti második forduló. Ez a stabilizáció egyúttal azt is jelenti, hogy megszilárdult a baloldali ellenzék is, így már most, az elkövetkező törvényhozási időszakban viszonylag leegyszerűsödik a francia politikai képlet. Úgy tűnik, végképpen lezárult a tucatpártok versengése, hiszen a morzsányi csoportok elhullottak és négy nagy vezető irányzat maradt meg: a hatalom tábora, az ellenzéken belül változatlanul első helyen a Francia Kommunista Párt, utána az elnökválasztások idején született baloldali föderáció (szocialisták, radikálisok és más polgári baloldali csoportok), végül negyedikként a bizonyos demokratikus centrum, amely azonban az amerikabarát jobboldalt képviseli. Ez túlzott leegyszerűsítése a dolgoknak, hiszen ezen a négy csoporton belül van egy nagy vesztes is: éppen az atlantibarát centrum. Jean Decannet, aki nagy amerikai támogatással dolgozott az 1995-ös elnökválasztás jelöltjeként, most pedig híveinek nemzetgyűlési képviseletéért, tagadhatatlanul megbukott, reményei összeomlottai. A számszerű eredmények ezt talán kevéssé tükrözik, hiszen néhány százalékkal maradt el csupán a remélttől, de ez a visszaesés éppen elég bizonyítéka annak, hogy az atlanti politika talajt veszített Franciaországban, a választók zöme ebben a tekintetben megerősíti de Gaulle tábornok vonalát és annak következetes valóraváltását. Ez egyúttal magyarázat is arra, hogy minek köszönheti helyzetének stabilizálódását az V. Köztársaság politikai tömörülése, mi biztosította elsősorban az eddigi kormánytöbbség fönnmaradását. A másik nagy vesztes — és ez ugyancsak ezt erősíti meg — a szélsőjobboldal, amely jóformán teljesen eltűnt: az ORS-kalandok, tábornoki puccskísérletek után néhány fanatikus vagányon kívül senki sem hisz már az ultraeszmékben. Amennyire igaz, hogy az V. Köztársaság mindenekelőtt külpolitikájának köszönheti stabilizálódását, a baloldal megerősödése viszont ugyanúgy alátámasztja, hogy a választók nagy része demokratikus megújhodást kíván a belpolitikában. Hiszen ha a Francia Kommunista Párt 22 százalékát összeadjuk a baloldali föderáció 19 százalékával és az Egyesült Szocialista Párt körülbelül 2 százalékával, kitűnik, hogy Franciaországban a választók 43 százaléka áll a baloldal mögött, tehát nagyobb tábor, mint a kormánypolitika támogatóié. És ami még jobban megerősíti ezt az ítéletet az a tény, hogy a demokratikus baloldalnak legnagyobb ereje változatlanul a kommunista párt maradt és ennek mindenképpen befolyásolnia kell az egész baloldal jövőjét. Sőt, túlzás nélkül állíthatjuk, az V. Köztársaság jövőjét is. A hatalom számára ugyanis ez a választás a jövő szempontjából volt fontos. De Gaulle elnök jelenlegi megbízatása alapján 1972-ig marad hivatalban. A mostani nemzetgyűlésnek kellett volna bizonyítania, hogy visszavonulása után a jogfolytonosság fönnmarad, hívei és követői akadálytalanul vihetik tovább nemzetközi és belpolitikai eszméit. Nos, éppen ez maradt kétséges. Az V. Köztársaság táborának stabilizálódása ugyanis a mai helyzetnek szól, amikor de Gaulle még öt évig személyesen vezeti az ügyeket. Arra a mai többség már nem elegendő, hogy a tábornok epigonjai biztosan nyeregben érezhessék magukat a jövőt illetően. Viszont a baloldal megszilárdulása megfelelt azoknak a főként kommunista reményeknek, hogy már most, az 1967-es választásokon föl lehet rajzolni egy új demokratikus kormánytöbbség körvonalait. Az a lényeg csupán, hogy az ellenzék kimozduljon eddigi tagadó ellenzéki álláspontjából és ne csak azt tudja megmondani, mit vet el az V. Köztársaságból, hanem felelősen kormányzati programot is tudjon adni, körülhatárolhatóan megmondani, mit tart tarsolyában, ha hatalomra kerülne. Ez a probléma viszont fölveti a baloldali föderáció felelősségét és őszinte együttműködési készségét. Mitterrand szövetségében sokan voltak és vannak — talán maga a vezető is —, aki abban reménykedett, hogy a föderáció megelőzheti a kommunistákat és így ő diktálhatja a baloldali egység feltételeit. Ezeknek ismét meg kellett győződniük arról, hogy Francois Mitterrand 1965-ben elnökválasztási sikereit elsősorban a kommunista szavazatoknak köszönhette és ha most a baloldali szavazatok meghaladták azt az eredményt, amelyet Mitterrand akkor az első fordulóban elért, ez megint csak a kommunista tömegek — és az őket támogatók — helytállásának a következménye. Ennek alapján vonta le a következtetést a párizsi rádió hétfő hajnali adásában René Andrieu, az Humanité főszerkesztője: a jövő heti második menet előtt talán nem is az a legfontosabb, hogy az egymás javára való visszalépésekben állapodjanak meg — bár taktikailag ez áll előtérben —, hanem már most, végre vázolják föl a közös konstruktív baloldali program főbb vonásait. Erre tett határozott felszólítást még a választás előtt Waldeck Rocket, az FKP főtitkára. Az ajánlatot annál is inkább meg kell már hallani, mert a vasárnapi első fordulónak volt még egy nagy tanulsága. Újszerű volt ez a választás anynyiban, hogy a szavazatokért megindult ádáz versenyfutásban a legtöbb táborban koalíciók alakultak ki. Az V. Köztársaság hívei a legkülönfélébb árnyalatokat gyűjtötték, össze, ezért nem lehetett megtalálni a listákon a korábbi kormánypárt, az MNR nevét, hiszen az is fölolvadt a nagy degaulleista koalícióban. Eltűntek olyan hagyományos nevek is, mint a Szocialista Párt, az egykori radikálisok, az ellenállók szövetsége stb., ezeknek a helyébe lépett a baloldali föderáció. Régi formájában megszűnt létezni a jobboldali katolikus MRP és társpártjai, ezek helyett jelentkezett a Lecarnet-féle demokratikus centrum. Egyetlen politikai alakulat maradt meg, amely megőrizte szervezeti formáját és eszmei kohézióját: a Francia Kommunista Párt. A kommunista jelölteknek az első fordulóban nem volt szükségük koalíciós támogatásokra és így őrizték meg a pártot a baloldal legnagyobb és legszervezettebb erejeként, így bizonyították be, hogy a jakobinus eszmék legkövetkezetesebb őrzői. A 22 százalék ezért erősítette meg a párt vezető szerepét az ország politikai életében. Ez megint csak azt támasztja alá, hogy most van itt a nagy alkalom a baloldal jövőjének kialakítására A második forduló lényegbevágó változást annyiban most már nem hoz majd, hogy Georges Pompidou kényelmesen alakíthatja ki az új kormánytöbbséget, nem kell — mint, azt sokan várták — de Gaulle elnöknek kormányozhatatlan összetételű nemzetgyűléssel vezetnie. De az V. Köztársaság nagy problémája — a jövő, az utódlás — változatlanul nyitott maradt és ez adja föl a leckét, de nyújtja a lehetőségeket is a francia baloldalnak. Várkonyi Tibor —Kedd, 1367. március 7. kompromisszum-keresés jelei Kínában Peking utcáin a legújabb faliújságok hírül adják, hogy Mao Ce-tungkonkrétan megszabta a proletár kulturális forradalom további útját". Az elnök szavai szerint ezt a forradalmat az eddiginél civilizáltabb és politikailag magasabb szinten kell folytatni. Az Új-Kína hírügynökség ismerteti a Vörös Zászló cikkét, amely szerinta nagy proletár kulturális forradalom jelenleg új szakaszba lépett". A cikk utal arra, hogy az 1963-as, úgynevezett négypontos tömegmozgalom, amelyet Mao indított ela dolgok tisztázása érdekében" politikai, ideológiai, szervezeti és gazdasági téren, sikeresnek bizonyult, és később összeegyeztették akulturális forradalommal". A két mozgalom ezután együttesen a további utat jelentette, de egyesek azt hangoztatták, hogy nemcsak a vétkeseket, hanemminden hatalmon levőt döntsenek meg". A Vörös Zászló cikke megállapítja, hogy ezekaláaknázzák Kínában a proletár diktatúrát és a kulturális forradalmat, és ezt az abszurd felfogást szigorúan viszsza kell utasítani. A cikk hivatkozik arra, hogya legtöbb káder valamennyi szinten az iparban, a mezőgazdaságban és más területeken is jónak, vagy viszonylag jónak bizonyult. Akik ezeket meg akarják dönteni, és akik ellentámadásba mennek át, hogy megbosszulják magukat, azok ellenforradalmat szítanak.* A cikk ezután ultimátumszerűen szólítja felazokat a pártban hatalmon levőket, asak a kapitalista utat választották", hogy legyenekszófogadók, ne makacsolják meg magukat, sem szavakban, sem tettekben". Amennyiben ellentámadásra merészkednének, úgy azonnal szankciókkal sújtják őket. A Kyodo japán hírügynökség jelentése szerint a pekingi rendőrség és közbiztonsági hivatal alkalmazottainak megtiltottáka forradalmi tapasztalatcserét, és visszarendelték őket szolgálati helyükre. A rendelet értelmében szabadon kell bocsátani mindazokat a funkcionáriusokat, akiket a kulturális forradalom kezdetén törvényellenesen letartóztattak. A hírügynökségek megjegyzik, hogy a jelenlegi állapotokat Kínában egy kompromiszszumos megoldás keresése jellemzi a megbocsátás és a büntetés egyidejű hangoztatásával. India három államában már megalakult a baloldali kormány Új-Delhiből jelenti az AP és az UPI. Vasárnap kirobbant az indiai választások utáni időszak első válsága. Jaipur városában az ellenzéki pártok felhívására nagy tömeg tüntetett, mert Rajastan állam kormányzója a választásokon kisebbségben maradt Kongresszus Pártot bízta meg kormányalakítással. A jobboldali ellenzéki pártok szóvivője kijelentette, hogy nekik közösen kellene kormányt alakítaniuk, hiszen a Kongresszus Párt 89 mandátumával szemben ők 92-t szereztek. A tüntetőkre rátámadt a rendőrség és könnyfakasztó gázt használt, összetűzésre került sor, igen sokan ér megsebesültek. A hatóságok 136 tüntetőt őrizetbe vettek. Mint az MTI tudósítója jelenti, Bihar államban viszont a tömeg virágesővel fogadta és vállára emelte a minisztereket Az új bihari kormány minisztereinek többsége az Egyesült Szocialista Párthoz tartozik, az IKP-nak két minisztere és egy államminisztere van a kormányban, amelyben részt vesz a jobboldali Jana Sengh is. A Swatantra párttal együtt támogatásukról biztosították a szocialista főminisztert Kerala és Bengál után Bihar a harmadik indiai állam, ahol baloldali kormány alakul a választások után. Johnson külön megfázottja Bonnban Washingtont aggasztja az angol-nyugatnémet ellentét Bonnból jelenti a DPA: Brandt nyugatnémet külügyminiszter vasárnap déliben megbeszélésen fogadta John Mccloy-t, Johnson amerikai elnök rendkívüli megbízottját és George McGhee bonni amerikai nagykövetet. A megbeszélésen Klaus Schütz nyugatnémet külügyi államtitkár is részt vett. Az egyórás eszmecsere tárgya: a Nyugat-Németországban állomásozó angolszász csapatok fenntartásának költsége. A Londonban megtartott háromhatalmi tárgyalások, mindeddig semmilyen ered’ménnyel nem jártak, Mccloy szombaton már Kiesinger nyugatnémet kancellárnál is tett villámlátogatást Stuttgartban.