Magyar Nemzet, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-09 / 58. szám

2 • s hanem el kell távolítani az el­nöki tisztségből és vizsgálatot kell indítani ellene. A fegy­veres erők képviseletében fel­szólaló dandártábornok ugyan­akkor hangoztatta, a kongresz­­szusban helyet foglaló katonák megakadályoznák az olyan kí­sérletet, hogy erőszakkal fo­gadtassanak el határozatot a Szukamno-ügy kivizsgálására. A tábornok kijelentette, nem akarnak további vérontást és kerülni kívánják a szélsőséges akciókat „az öreg” értsd: Szu­­kam­o ellen. Wilson befejezte közös piaci tájékozódó tárgyalásait Körkép a hat ország álláspontjáról Köves Tibor, az MTI londoni tudósítója jelenti: Wilson mi­niszterelnök és Brown külügy­miniszter luxemburgi látoga­tásával szerdán formálisan is befejeződött a brit kormány közös piaci „felderítése". A ja­nuárban kezdődött körtárgya­lás lezárulásával angol megfi­gyelők így osztályozzák a kö­zös piaci „iratok” reagálását Nagy-Britannia csatlakozási szándékára: Franciaország: De Gaulle el­nök barátságosabbnak mutat­kozik Anglia iránt, mint az 1962—63-as tárgyalások idején, amikor megvétózta a brit tag­­felvételi kérelmet, de minden valószínűség szerint ezúttal udvarias formába öltöztetve fogja befagyasztani a csatla­kozásra irányuló brit erőfeszí­téseket. Nyugat-Németország­i Nyilatkozataiban támogatja ugyan­­ Nagy-Britanniát, de ré­széről semmiféle kezdeménye­zés sem várható az angol csat­lakozás segítésére. Belgium: — Támogatja Ang­liát, de a kormány egyes tag­jai nem lelkesednek különö­sebben a brit csatlakozás gon­dolatáért. Hollandia és Olaszország: — Fenntartás nélkül támogatja Nagy-Britanniát, de nem haj­landó kenyértörésre vinni az ügyet Párizzsal. Luxemburg: Rokonszenvez Angliával, de felfogását (más tagállamokéhoz hasonlóan) be­folyásolja az a francia figyel­meztetés, hogy Nagy-Britannia és más EFTA-országok csatla­kozása szétrombolhatja a Kö­zös Piac alapjait. Wilson miniszterelnök ked­den közölte a parlamenttel: húsvét előtt nem várható kor­mánydöntés arról, hogy a fel­derítő tárgyalások alapján elő­­terjessze-e Nagy-Britannia formális tagfelvételi kérelmét. Kialakult a francia választások második fordulójának mezőnye Párizsból jelenti az MTI: 185 választókerületben kom­­munista jelölt képviseli a bal­oldalt a gaulleista és más jobboldali jelöltekkel szem­ben a baloldali pártok meg­állapodása értelmében a fran­ciaországi nemzetgyűlési vá­lasztások vasárnapi második fordulójában. A helyi szerve­zetek a központi megállapo­dásnak megfelelően csaknem mindenütt végrehajtották az egyezményt. A kormánytöbbség és a de­mokratikus centrum a kölcsö­nös lemondásokról országos megállapodást­­nem kötött. Helyileg azonban a legtöbb helyen megegyezés született a centrista és a­ gaulleista jelöl­tek kölcsönös visszavonásáról. A második forduló előtt meglepetésszerű döntés is szü­letett. Maurice Faure, a Radi­kális Párt volt elnöke, aki ta­valy ősszel szakított a balol­dali föderációval a kommu­nistákkal kötött megállapodás miatt, most ismét belépett a szövetségbe, és kérte a balol­dal, s ezen belül a kommunis­ták támogatását. A szövetség meghatározott feltételekkel, írásban vállalt garanciák el­lenében elfogadta Faure belé­pését, és megígérte számára a támogatást. A kommunista je­lölt is visszalépett javára.­­ (Kuala Lumpur, Reuter) Négynapos hivatalos malaysiai látogatásra Kuala Lumpurba érkezett Lübke, az ázsiai kör­úton levő nyugatnémet állam­elnök. Magyar Namzet Garrison ügyész nyilatkozata a Lityeraturnaja Gazetának A jövő héten nyilvánosságra hozzák a New Orleans-i vizsgálat első eredményeit Moszkvából jelenti a TASZSZ. James Garrison New Orleans-i ügyész nyilatkozatot adott a moszkvai Lityeraturnaja Ga­­zeta tudósítójának. " Kitartok véleményem mellett, hogy Kennedy elnök ellen összeesküvés történt. Az összeesküvés szálai New Or­­leansba vezetnek, részesei él­nek, ismerem és szándékom­ban áll leleplezni őket. Ami Oswaldot illeti,­­meggyőződé­sem, hogy valamiképpen részt vett az összeesküvésben, de nem játszott főszerepet. Az ügyész elmondta, hogy az összeesküvéssel kapcsolatos vizsgálat első eredményei már­cius 14-én kerülnek nyilvános­ságra, amikor Clay Shaw a bíróság elé áll. — Egészben véve három—hat hónapra van szükségem, hogy végrehajthas­sam az összeesküvés többi részvevőjének letartóztatását, feltéve, hogy azok időközben nem hagyják el az ország te­rületét — fűzte hozzá. — Véleményem szerint nem fenyeget semmiféle veszély — jelentette ki az ügyész a tudó­sítónak arra a kérdésére, tett-e valamilyen lépést biz­tonságának védelmében. Meredith is pályázik Powell mandátumára Harlemben New Yorkból jelenti a Reu­ter. James Meredith, a Mis­sissippi állami egyetem első néger hallgatója, kedden beje­lentette, hogy indulni kíván a harlemi választókerületben április 11-re kitűzött képvise­lői pótválasztáson.­ Rockefeller New York-i kormányzó azért tűzte ki a pótválasztásokat, mert Adam Clayton Powell néger baptista lelkészt, a har­lemi képviselőt, különböző vádak miatt a kongresszus megfosztotta mandátumától. New York-i megfigyelők mindazonáltal úgy vélik, hogy Meredith, Powellel szemben, aki a pótválasztáson ismét in­dulni fog, esélytelen. Kijárási tilalom az indiai Rajasthan fővárosában Politikai önszem­lén­ek kisebbségi kormány kinevezése miatt Új-Delhiből jelenti a Reuter, a UPI és az AFP. Jaipurban, Rajasthan állam fővárosában a keddi véres eseményeket kö­vetően megerősített katonai és rendőri járőrök cirkálnak az utcákon. A városban vasárnap tüntetések kezdődtek amiatt, hogy a választásokon kisebb­ségben maradt Kongresszus Párt képviselőjét bízták meg az állam új kormányának megalakításával. A helyi kor­mányzat vezetői szerint a tün­tetők kedden megtámadták a karhatalmat és az önvédelem­ből használta fegyverét. El­lenzéki politikusok szerdán ki­jelentették, hogy a kiadott hi­vatalos jelentéssel szemben a keddi összetűzéseknek nem hat halálos áldozata és mint­egy 30 sebesültje volt, hanem a halottak száma eléri a har­mincat és igen sok a sebesült. A hatóságok a zavargásokkal kapcsolatban vasárnap óta 328 személyt vettek őrizetbe. A­ városban kijárási tilalmat ren­deltek el, a közhivatalok, isko­lák és üzletek szerdán zárva maradtak. Kalkuttában, Nyugat-Bengá­­lia fővárosában a rendőrség bejelentette, hogy összeeskü­vést fedeztek fel Az összees­küvők Adzsai Mukerdzsi mi­­ niszterelnököt olyan módon akarták megölni, hogy sze­­­mélygépkocsijának egy súlyos teherautóval akartak nekihaj­tani. i S­zemélyes ügyben— 1966 márciusában a buda­pesti svájci nagykövetség ud­varias levélben felkért, láto­gassam meg őket. Átadtak ne­kem egy vörös papírra nyo­mott, francia és német nyelvű okmányt, amelyben a "Schwei­­zerische Bundesanwaltschaf­t" (Le Ministére Public Federal) értesít, hogy ellenem beutazási zárlatot ("Einreisesperre") lép­tetett életbe. Aktaszámjelzés nélkül közli: "biztonsági okok­ból" megtiltja, hogy svájci te­rületre lépjek. Amennyiben mégis megtenném, úgy 6 havi fogház — 10 000 svájci frank pénzbüntetéssel egybekötve — fenyeget. Közli egyben, hogy a végzését a svájci "Rendőri Közlöny" szerkesztőségének is megküldték, hogy az közhírré tegye. Természetesen minden állam szuverén joga vízum kiadása,­­avagy megtagadása. Én azon­ban beutazás iránti kérelmet az időben nem nyújtottam be, érthetetlennek találtam a dön­tést. Éltem tehát azzal a jog­gal, amelyet a rendelkezés megjelölt és "30 napon belül" fellebbezést nyújtottam be. Ebben előadtam, hogy miután szokatlan módon semmiféle indokolás nem jelöli meg a ti­lalom okát, csak jogfenntartó fellebbezést jelenthetek be. Kértem, közöljék velem az in­dokokat, hogy azokkal szem­ben állást foglalhassak. Május 31-én újból meghí­vást kaptam a nagykövetségre. Ekkor átadtak nekem egy újabb végzést. Ebben közült, hogy a csalák­ "Suspensions­­­verfügung" szerint 10 napos beutazási engedélyt adnak ré­szemre, amelyért a vízumdíjon kívül további 10 svájci fran­kot kell lefizetnem. Továbbá: köteles vagyok ezt az enge­délyt a beutazáskor a határ­őrségnél lepecsételtetni, a ki­utazáskor pedig oda visszaszol­gáltatni. Továbbá megérkezé­sem napján köteles vagyok a berni Bundesanwaltschaftnál jelentkezni, ahol majd közlik velem a rendelkezés okait. Nem kívánom részletezni „ utazásom "kellemességeit*. Csak annyit: a határon kide­rült, hogy arcképem sokszo­rosítva egy rendőrségi »Fahn­­dangsbuch«-ban minden ha­tárőrségen és az idegenellenőr­­ző rendőrségeken minden vá­rosban a rablógyilkosok, csa­lók, tolvajok és más körözött személyek társaságában meg­található. Nyilván ennek kö­­szönh­ettem, hogy a zürichi szállodában, ahol első éjszaká­mat töltöttem, már hajnali 5 órakor telefonon egy érces hang arra szólított fel, hogy haladéktalanul öltözzem, s menjek le a portára, ahol ők,, az idegenellenőrző rendőrség" tagjai várnak. Még szerencse, hogy megér­kezésem után azonnal jelent­keztem telefonon a berni ál­lamügyészségen és így helyze­tem legalizálva volt. Másnap, megbeszélésszerűen átutaztam Bernbe, ahol a rendőrfőnöksé­gen kellett jelentkeznem. Meg­lepetésemre, ahelyett, hogy a főállamügyészség kitiltásom okait közölte volna velem, az idegenellenőrző rendőrség két és fél órás kihallgatásnak ve­tett alá, amelynek furcsa lefo­lyását itt nem kívánom részle­tezni. A felvett jegyzőkönyv másolatának kiadását is meg­tagadták, majd végül erélyes követelésemre közölték: kitil­tásom oka, hogy »Kecskési- Tollas Tibor ügyében okiratok másolatait adtam át egy svájci ügyvédnek«. Két hónappal később, augusztus 2-án igen udvarias levélben ismét a budapesti svájci nagykövetségre kérettek, s ekkor az "Eidgenössisches Justiz- und Polizeideparte­­ment" leiratával tudomásom­ra adta: 1966. augusztus 31-ig beadhatom fellebbezésemet ab­ban az esetben, ha újabb 500 forint fellebbezési költséget lefizetek. A jelzett határidőig a kért összeget lefizettem és fellebbezésemet beadtam. Eb­ben a tényállást az igazsághoz híven előadtam. "Ottani tartózkodásom alatt arra illetékes svájci helyről felhívták figyelmemet: Kecs­­kési-Tollas Tibor, osztrák ál­lampolgár, egy müncheni emigráns-nyilaslap kiadó-szer­kesztője, állandóan Svájcba jár, ott antiszemita izgatást folytat és ilyen irányzatú egye­sületbe igyekszik tömöríteni a Svájcban élő magyarokat. Kér­ték, hogy hazautazásom után igyekezzem megállapítani, ki­­ ez a Kecskési és valóban „sza­badságharcos költő”-e, aminek kiadja magát?" Hazaérkezésem után sikerült megtalálnom annak a bírósági tárgyalásnak a teljes anyagát, amelyből kitűnt, hogy ez a soknevű Kohlmann-Kecskési- Tollas Tibor, a háború alatt csendőrtiszt volt, s a bereg­szászi gettó gyilkos-deportáló­ja. "Szabadságharcos", pláne "költő" soha sem volt. Mind­ezt okmányok is bizonyították, köztük Kecskési-Tollas saját­kezű rajza, amelyet a bereg­szászi deportálásról készí­tett, ahonnan 10 000 üldözöttet szállított, százával vagonokba gyömöszölve, Auschwitz gáz­kamráiba. Háborús bűneiért 15 évi fegyházra ítélték. Ennek egy részét ki is töltötte, amikor az 1956-os események folya­mán sikerült neki is a váci fegyházból kiszabadulnia. Az igazság az, hogy nem csatlako­zott a fegyveres ellen forradal­márokhoz, hanem sietve elpu­colt az országból. A fontosabb okmányok közlésével cikkso­rozatot írtam a magyar sajtó­ban, amelyet számos külföldi lap átvett. Ekkor egy svájci szervezet, ügyvédje útján, az illetékes svájci hatósághoz, a berni idegenellenőrző rendőr­séghez feljelentést adott be. Ebben "védelmet kértek egy osztrák állampolgár ellen, aki Svájcban svájci állampolgárok ellen lázit és antiszemita moz­galmat szervez". Ezt a tényállást adtam elő és bizonyítottam be berni ki­hallgatásom során és ezt is­mételtem meg fellebbezésem­ben is. Október 7-én megint a nagykövetségre kérettek. Újabb végzés: "Megállapítást nyert, hogy 1966. január 1-i cikkében Tol­­las magyarországi emigráns svájci tevékenységéről írt, s ez alkalmas arra, hogy a Svájc­ban élő menekülteket nyugta­lanítsa. Ezért fellebbezését el­utasítjuk. A fellebbezés okoz­ta költségek az ön által lefi­­izetett 500 forinttal fedezést nyertek." , Most legalább írásban kap­tam meg, hogy a beutazási ti­lalom oka: egy budapesti lap­ban írott cikkem, amely meg­ítélésük szerint alkalmas nyug­­talanításra. Cikkem megjele­nése óta eltelt 13 hónap bebi­zonyította, hogy megítélésük helytelen volt, cikkem senkit sem "nyugtalanított". Ugyan­akkor hallgatnak arról, hogy Kecskési-Tollas állandó sváj­ci antiszemita agitációja való­ban hónapok óta milyen nyug­talanságot idézett elő az ott élő magyar emigránsok, sőt svájci állampolgárságú lakosok körében is. Hiszen a Kecskési elleni feljelentést éppen e sváj­ci állampolgárok nyugtalanko­dó hivatalos képviselete nyúj­totta be, kérve védelmet egy idegen állampolgár antiszemi­ta agitációja ellen... Ennyi a tényállás. Nehogy azonban az a nézet merülhes­sen fel, hogy mindez az érde­kelt újságíró szubjektív állás­pontja, engedtessék meg ne­kem, hogy szó szerint idézzek egy ismert zürichi hetilapot, a "WELTWOCHE"-t. Ez a lap a közelmúltban heteken át szerkesztőségi cikksorozatban bírálta a svájci rendőrséget. A cikksorozat címe: "Staatspoli­­zei in einer Demokratie". Kis­sé gunyoros cím! Közismert, hogy Svájcban állandóan azt igyekeznek elhitetni: ott "tel­jes a szabadság és főképpen tökéletesen szabad a sajtó!" Most azután e nagy svájci pol­gári lap megmutatta a valósá­got: cikksorozata keretében példák tömegét hozta fel arra, miképpen jár el a svájci rend­őrség és hogyan korlátozza a polgárok jogait. Az egyik pél­da, nagy meglepetésemre, így hangzott: "Tíz éve annak, hogy magyar menekültek Svájcba érkeztek. Nagyszerű idő volt ez, a törzsasztaloknál hangos­kodhattunk, bátor beszédeket tarthattunk arról, hogy mi­lyen botrányosan viselkedtek az oroszok és jótékonyságot le­hetett gyakorolni a szegény menekültekkel szemben. Meg­mutathattuk tehát milyen jó ez a Svájc,­ amely példaképe lehet más államoknak. Ezt a jóakaratot élvezte egy olyan ember is, akit a történelmi ese­mények folyamán a börtönből engedtek ki. Münchenbe me­nekült, onnan azonban rend­szeresen utazott Svájcba, hogy ott előadásokat tartson és szer­vezkedjék. Külföldieknek ugyan minden politikai tevé­kenység nálunk tiltva van. Aki azonban kommunista börtön­ből érkezik, bizonyos külön jo­gokat kell, hogy élvezzen. Még az Államrendőrség tisztviselői is szemet hunyhatnak, ha kell. Ugyanez időben, amikor ez az emigráns politikus az ő há­borús veteránszervezeteit Svájcban látogatta, hogy őket jobboldali, helyesebben szélső­­jobboldali vonalra irányítsa, egy másik magyar is felbuk­kant Magyar útlevéllel és ér­vényes magyar kiutazási enge­déllyel. Ez az ember történész és szerzője egy tanulmánynak, amely a XII. Pius pápát nagy­vonalúan védelmébe vette. Ez­úttal azonban nem az ő Pius­­könyvével jött, hanem egy dossziéval, amely egykori hon­fitársáról szólott. Ebből, kétség nélkül, kitűnt, hogy ez a ma Münchenben élő menekült, an­nak idején azért volt bezárva, mert a háború alatt hírhedt nyilaskeresztes volt. A buda­pesti bíróság 15 évi börtönre ítélte, ahonnan 1956-ban a ma­gyar felkelés során kitört. A széles körű dokumentum­anyagot Svájcban behatóan megvizsgálták és hitelesnek találták. Illetékes emberek az illetékes rendőri hatóságnál közbenjártak és beutazási ti­lalmat kértek a háborús bű­nös ellen. A rendőrség való­ban nekilátott és cselekedett. Beutazási tilalmat bocsátott ki — de nem az emigráns magyar ellen —, hanem a magyar tör­ténésszel szemben, aki a jogért harcolt. Valóban nehéz a rend­őrség embereinek különbséget tenni. Számukra csak egy sza­bály van, amelytől az egysze­rűség kedvéért soha sem tér­nek el: aki kommunista bör­tönben ült, az nem tettes, ha­nem áldozat," így a "Weltwoche". A szer­kesztőségi cikksorozat írója — svájci barátaim szerint — egyébként a széles körben is­mert Alfons Matt, a lap ne­­ves politikai főszerkesztője. Szabadjon végül még, most már valóban­­­személyes kér­désben" megmagyaráznom, hogy számomra e kitiltás mit jelent? Húsz éve jártam — évente többször is — Svájc­ba. Egyszer sem szórakozás vagy turisztikai utazás céljá­ból. A világhírű berni, zü­richi, baseli könyvtárakat, a genfi­­ Nemzetközi Vöröskereszt levéltárát látogattam, hogy e helyeken kutatómunkát végez­zek. Svájcba készült könyveim sora. Ottani könyvkiadónál je­lent meg angol nyelvű köny­vem. A svájci sajtónak az ül­dözöttekért folytatott nagysze­rű küzdelméről egy másik né­met—magyar nyelvű könyvem. Közvetlenül kitiltásom előtti időben fejeztem be a húsz­éves kutatómunkát, amelynek eredménye német nyelven most van nyomás alatt. Rövi­desen dokumentumok százai­val fogja beigazolni, hogy a svájci sajtó az 1944. év folya­mán milyen hősi küzdelmet folytatott, hogy "a szabad Svájc ne kövesse Hitler mód­szereit, ne csatlakozzék a ná­cikhoz, őrizze meg független­ségét­. Végül még közvetlenül a kitiltás előtt elkészültem egy másik, szintén német nyelven megjelenő könyvem anyagá­nak összegyűjtésével, amely ugyancsak Svájcot érdekli el­sősorban. Ez ismerteti a buda­pesti svájci követség egykori főkonzulának, Cári Lut­znak az érdemeit, aki 1944—45. év fo­lyamán Budapesten a nácik és a nyilasok karmaiból csaknem 50 000 üldözöttet ragadott ki és mentette meg életüket. Kitiltásom abban akadályoz meg, hogy e műveim kéziratát végső ellenőrzés, esetleges hi­bák kijavítása, vagy újabb adatok kiegészítése céljából a helyszínen szakemberekkel megvitathassam. Kizárólag ez indított fellebbezésem beadá­sára, s késztetett a svájci bü­rokráciával folytatott immá­ron egyéves hiábavaló küzdel­memnek a nyilvánosság előtti feltárására. Lévai Jenő .Csütörtök, 1967. mortani 9. A bolgár hírügynökség helyzetelemzése Kína a „mérsékeltek" és a „szélsőségesek" harcának időszakában Pekingből jelenti a BTA. A kínai "kulturális forradalom­" új szakaszba lépett. A mosta­ni helyzetet egyrészt a Liu és Teng vezette Mao-ellenes cso­port leverése, másrészt a Mao­­csoporton belüli ellentmondá­sok kiéleződése jellemzi. A Mao-csoportnak sikerült megsemmisítő csapást mérnie Liu Sao-csire, Teng Hsziao­­pingre, Tao Csűre, Peng Csejr­re és másokra. Ennek hatása mind Pekingben, mind pedig vidéken fenyegető méreteket öltött, felkavarta a párt­, az állami és a gazdasági kádere­ket, az ország gazdasági éle­tét Lin Piao, a Mao-csoport legaktívabb embere Kang Sen­­re és Csen Po-tára, a Politi­kai Bizottság két tagjára, va­lamint Mao feleségére, Csiang Csingre támaszkodott Lin Piao háttérben Tekintettel a munkásság, a parasztság, a pártkáderek és a hadsereg nagy részének el­lenállására, az országban lét­rejöttek a nyílt polgárháború kirobbanásának objektív fel­tételei. Ez kiélezte az ellentmondást a Lin Piao által képviselt "szélsőséges* és a Csou En-laj által képviselt "mérsékelt­** erők közt Az utóbbi időben mind kevesebbet lehet hal­lani Lin Piaóról, december óta nem szerepelt nyilváno­san, és a néhány héttel ezelőtt Kínában járt albán katonai küldöttséget sem fogadta. Cseu En-laj hatalma Úgy látszik, hogy január­­február óta Csou En-laj került előtérbe, aki ugyan támogatja a "kulturális forradalom" fő irányzatát, Mao politikai irányvonalát de ellenzi a durva módszerek alkalmazá­sát. Sikerült neki megvédenie a "Vörösgárdisták­ által "el­lenforradalmároknak­ kikiál­tott Csen Ji, Tan Csen-lin, Li Fu-csin, Li Hszien-nien mi­niszterelnökhelyetteseket. Csou En-laj hatalmára jellemző, hogy sok esetben Mao, Lin Piao, a Központi Bizottság, a KB katonai bizottsága és a KB forradalmi csoportja ne­vében tevékenykedik, ő kez­deményezte azokat az intéz­kedéseket is, amelyek lénye­gében korlátozzák a különbö­ző "vörösgárdista" szervezetek tevékenységét. Csou En-laj több beszédében x-korrekció­­kat* sürgetett, követelte a pártszervezetek és jogaik hely­reállítását Lehetséges, hogy szeretnének fordulatot elérni a "kulturális forradalomban*. "Vörösgárdista* anyagok sze­rint maga Mao is felszólalt Nem mondható, hogy a "szélsőséges erők beletörődtek ebbe a helyzetbe. Februárt, márciust és áprilist továbbra is a­xpártellenes és revizionis­ta elemek" leveréséért, a ha­talom megszerzéséért vívott harc döntő hónapjainak hirde­tik. O­rszágos katonai kiképzés A tanintézetekben, valamint a párt, a közigazgatási és a katonai intézményeknél folyó katonai kiképzéssel kapcsolat­ban Lin Piao, a KKP Központi Bizottságának elnökhelyettese azzal a kéréssel fordult Mao Ce-tunghoz, hogy ennek a rendszernek országos érvényt szerezzenek. Mao Ce-tung vá­laszában utasítást adott, hogy az egyetemeken, a középisko­lákban és az általános iskolák felsőbb osztályaiban országo­san­ vezessék be az évi húsz­napos katonai kiképzést. A napi kiképzés nem halad­hatja meg a négy órát A párt, az igazgatási és a katonai in­tézményekben a fiatalok és a középkorúak részére szintén be kell vezetni az évi húsz­napos katonai oktatást i­. (Párizs, TASZSZ) Egyez­ményt írtak alá a francia fő­városban arról, hogy az Egye­sült Államok vállalja több nyugat-európai ország közös mesterséges holdjának felbo­csátását

Next