Magyar Nemzet, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-03 / 102. szám

Mérleg és program Ma ül össze hárommillió szervezett dolgozó képvisele­tében 607 küldött és 478 meg­hívott a magyar szakszerve­zetek XXI. kongresszusán ket­tős feladattal. Legutóbb négy évvel ezelőtt tanácskozott a szakszervezetek kongresszusa és az akkori határozatok meg­valósításának elemzése az egyik teendő. A másik feladat a Magyar Szocialista Munkás­párt IX. kongresszusa szak­­szervezetekre vetített teendői­nek megtárgyalása, a felada­tok felsorakoztatása. Nemcsak hazánkban kíséri nagy figyelem a kongresszus négynapos tanácskozásait, ha­nem külföldön is élénk az ér­deklődés. ötven ország szak­­szervezeti küldöttsége vesz részt a munkában, 21 állam Budapesten működő tudósítói, hat szocialista országból a szakszervezeti lapok képvise­lői adnak hírt a magyar szak­­szervezeti mozgalom fejlődé­séről, a tanácskozás részletei­ről, a kongresszus célkitűzé­seiről. Kereken négy év telt el a szakszervezetek XX. kongresz­­szusa óta és a szakszerveze­tek tevékenysége is hozzájá­rult szocialista rendszerünk, társadalmunk, népgazdasá­gunk erősödéséhez. A két kongresszus közötti időszak­ban előbbre lépett népünk, hazánk a szocializmus teljes felépítésének útján halad. Erősödtek a szocialista társa­dalmi rend alapjai, fejlődött népünk szocialista tudata, emelkedett szakmai-műveltsé­gi színvonala és a párt helyes politikájának eredményeként új, szocialista nemzeti egység van kialakulóban. Ezek a megállapítások tükröződtek a szakszervezetek mostani kongresszusát megelőző ta­nácskozásokon. A szakszerve­zeti demokrácia követelmé­nyeinek megfelelően minden üzemben, vállalatnál, hivatal­ban és munkahelyen megtar­tották az alapszervi válasz­tásokat. Ezeken kereken há­rommillió szakszervezeti tag ötszázezer tisztségviselőt vá­lasztott és több mint egymil­lió szervezett dolgozó mondott véleményt a szakszervezeti munka négyéves eredményei­ről, fogyatékosságairól és fej­tette ki véleményét a jövő teendőiről. Ezek a számok is mutatják: ■milyen mértékben emelkedett a dolgozók érdeklődése és fe­lelősségérzete a közügyek, va­lamint a társadalmunk fejlesz­tésében előttünk álló felada­tok iránt. Milyen képet ad a szakszer­vezeti munka négyéves mér­lege? Az Építők Művelődési Há­zában összeülő kongresszus küldöttei előtt pozitív kép bontakozik ki a jelentésből, valamint a főtitkári beszámo­lóból. Az előző kongresszus határozata a termelést segítő szakszervezeti munka gyújtó­pontjába a dolgozók mozgó­sítását helyezte a második öt­éves terv sikeres elvégzésére. A szakszervezetek sokat tet­tek a népgazdasági terv ered­ményes megvalósítása, a párt Központi Bizottsága 1964. és 1965. évi decemberi határoza­tában foglalt feladatok előbb­­revitele érdekében. A fizikai és műszaki dolgozók összefo­gásának eredményeként a ter­melékenység emelkedett, a technológiai és munkafegye­lem javult, a munka- és üzemszervezés színvonala fej­lődést mutat. A műszaki hala­dás üteme meggyorsult, a ter­mékek minősége javult, az áruválaszték is bővült és je­lentős eredmény az is, hogy az exportcikkek emelkedése révén a népgazdaság fizetési mérlege az utóbbi két eszten­dőben kedvezőbben alakult a korábbi évekhez képest. Ezek kedvező tények, de sok tekin­tetben még csak a kezdetnél tartunk és további erőfeszíté­seket kell tennünk. A szakszervezetek hatákony támogatást nyújtottak a mű­szaki haladást gyorsító újítási és feltalálói mozgalomnak, a munkásokból és műszakiak­ból összekovácsolódott komp­lex-brigádoknak. A fejlesztés­sel, a munka- és üzemszerve­zéssel, a korszerű technológiák kialakításával és bevezetésé­vel foglalkozó komplex-brigá­dok olyan biztos pillérei a mű­szaki haladásnak, amelyekre bátran lehet építeni, új fel­adatokat bízni. Az újító és fel­találó tevékenységnek nagy része van abban, hogy sok gyárban, vállalatnál a műsza­ki dolgozókat nagyobb mér­tékben sikerült bevonni a szo­cialista munkaversenybe. Elég, ha csupán a párt IX. kong­resszusa tiszteletére indított szocialista munkaversenyre hivatkozunk. Az iparvállala­toknál most újabb feladatok szólítják széles részvételre a mérnököket, technikusokat, a tervezőintézetekben, kutatóin­tézetekben a műszakiakat, tu­dósokat. Dolgozó népünk ké­szül a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évforduló­ja megünneplésére. Február óta széleskörűen bontakozott ki a jubileumi verseny és a felajánlások sikere nem kis részben a műszakiak támoga­tó készségén múlik. A tapasz­talat az, hogy a műszaki ér­telmiség ezt a feladatot szíve­sen vállalja, támogatja a mű­helyek dolgozóinak vállalásait. Az elmúlt időszakban a szakszervezeti kulturális mun­ka fejlődését főleg a szocialis­ta művelődéspolitikai elvek hatékonyabb érvényesülése, a materialista világnézeti neve­lést és a műveltséget megala­pozó feladatok előtérbe kerü­lése jellemezte. Az ipari, al­kalmazotti és értelmiségi szakszervezetek sokrétű és széles körű kulturális tevé­kenységet fejtettek ki. Érdekes adatok sorakoznak az elmúlt négy esztendőben végzett kulturális és nevelő­­munka eredményeiről a szak­­szervezetek együttes jelenté­sében. A szakszervezeti felvi­lágosító munkának tetemes része van abban, hogy a leg­utóbbi kongresszus óta a dol­gozók különböző típusú esti és levelező iskoláiban csaknem hétszázezer dolgozó kezdte meg tanulmányait, mintegy 140 000-en szereztek általános iskolai, 77 760-an középiskolai és 27 608-an egyetemi és főis­kolai végzettséget. Napjaink­ban különösen a közgazdasági ismeretek szerzése került elő­térbe és a közgazdasági mű­veltség népszerűsítése felada­tokat ró a szakszervezetekre is. A párt IX. kongresszusa részletesen elemezte a szak­­szervezetek feladatait és a teendőkről bőven esik majd szó a négynapos tanácskozá­son. Az új gazdasági mecha­nizmus kidolgozásában a szak­­szervezetek derekasan közre­működtek. A reform célja is­mert­: a termelőerők fejlesz­tése, a szocialista termelési viszonyokban rejlő lehetősé­gek eredményesebb kiaknázá­sa, az életszínvonal gyorsabb emelése. A szakszervezetek tisztségviselőinek feladata, hogy a társadalom fejlődését gyorsító új gazdasági mecha­nizmus összefüggéseit széles­körűen ismertessék és működ­jenek közre abban, hogy a re­formot egységesen, helyesen értelmezzék a gyárakban, vál­lalatoknál, munkahelyeken. Az új gazdasági irányítási rendszer hazánk gazdasági erejének további növelését szolgálja, eredményes megva­lósítása a bérből és fizetésből élő dolgozók alapvető érdeke. A szakszervezetek mostani kongresszusa ebben a nagy horderejű, társadalmunk fej­lődését előrelendítő kérdés­ben határozatot hoz, kidolgoz­za a megvalósítás programját Ehhez a munkához, a négy­napos tanácskozáshoz sok si­kert kívánunk. Vig István ­ Klaus osztrák kancellár Budapestre érkezett Az amerikaiak vietnami agressziójának kivizsgálására összeült Stockholmban a Russell-bíróság A külpolitikai helyzet AZ OSZTRÁK SZÖVETSÉGI KANCELLÁR tegnap nagy­­ ■ létszámú és politikailag fontos küldöttség élén érkezett Budapestre. A két ország kapcsolatában külön jelentősége van, hogy 1938 óta első ízben keresi most föl a szomszédos állam kormányfője a magyar fővárost, vagyis a szocialista Magyar­­ország dr. Josef Klaus személyében először lát vendégül osztrák kancellárt. Kétségtelen, hogy ez fontos esemény a kölcsönös viszonylatokban. Az esemény fontos, de nem előzmények nélküli. Az elmúlt esztendők megteremtették a közeledés és a jobb együttműkö­dés feltételeit, hiszen rendszeres és állandó, mondhatni menet­­rendszerű konzultáció alakult ki Budapest és Bécs között. Annak idején Pittermann osztrák alkancellár járt a magyar fővárosban és ennek viszonzásaként Fock Jenő még miniszter­elnök-helyettes korában Bécsben. Ekkor még jobbára csak a kereskedelmi és más gazdasági viszonylatokról volt szó, de ha­marosan politikai témákra is kiterjedt a konzultáció, amikor Brúnó Kreisky külügyminiszter a pesti, Péter János pedig a bécsi Duna-parton járt. Nyilvánvaló minőségi fordulatot ho­zott a kapcsolatokban 1964 végén a diplomáciai képviseletek­nek nagykövetségi szintre való emelése. A magyar—osztrák tárgyalások politikai tartalmát az adja, hogy két szomszédos ország, a különböző társadalmi rendsze­rek ellenére egymás viszonyában már megtalálta és most meg­erősíti a békés együttélésbe vetett hitét. A mai Európában en­nek különös jelentősége van. Kontinensünk biztonságának garanciáit keresi és ennek volt nemzetközi méretekben is egyik rendkívül fontos megnyilatkozása a néhány napja véget ért Karlovy Vary-i értekezlet. Ausztria tudja jól, hogy a Magyar Népköztársaság politikailag elkötelezett, hiszen a Varsói Szer­ződés védelmi szervezetének tagja, határozott külpolitikája elsősorban a testvéri szocialista országokhoz fűzi. Magyarország is tudja Ausztriáról, hogy életformája a nyu­gati típusú államokhoz viszi közelebb, noha az államszerződés­ben elkötelezte magát az örökös és állandó semlegesség mellett. Ezt a semlegességet nagyra becsüli a Magyar Népköztársaság és megfelelően értékeli Európa mai helyzetében. Ezt egyébként a Pravda is leszögezte a Karlovy Vary-i tanácskozást értékelő cikkeiben. A magyar—osztrák közeledés másik vonása, hogy két Duna menti országot kapcsol össze, aminek Karlovy Vary­­ban ugyancsak kellő fontosságot tulajdonítottak. A kormány­fői szintű találkozó tehát Európa biztonságának útját egyen­getheti, még ha két kis ország keresi is a jobb megértést együttműködésének nagyobb hatékonyságát. 2 ANGLIA DÖNTÖTT, Wilson miniszterelnök bejelentette ■­* tegnap az alsóházban, hogy a szigetország fölvételét kéri a Közös Piacba. Ezzel hosszú előkészítő szakasz zárult le, a za­rándoklatok kora, amikor is Wilson végigjárta a hatok Európá­ját és puhatolózott a fogadtatás esélyeiről. Úgy látszik, ez a sorozatos konzultáció és az angol belső helyzet alakulása ér­lelte meg a munkáspárti kormány elhatározását, a felvétel elő­terjesztésének eldöntését. A habozás kora Londonban lejárt, de a döntések órája még nem érkezett el. Mindenekelőtt a hatok döntéséé. Wilson ma már tudja, hogy az EGK hat tagja közül öt támogatja az ango­lokat, de a hatodik — Franciaország — állásfoglalása továbbra is rébusz. Mit tesz de Gaulle tábornok, aki egyszer már igen határozottan ajtót mutatott a briteknek? Kétségtelen, ezt a francia döntést akarta befolyásolni az angol miniszterelnök, amikor meg akart előzni két eseményt: a francia elnöknek két hét múlva esedékes sajtóértekezletét, majd újabb két hét múlva a Közös Piac római csúcsértekezletét. Wilson azzal is a fran­ciákra utalt, hogy már eleve kiemelte a csatlakozás mezőgazda­­sági vonatkozásainak nehézségeit, hiszen Párizs elsősorban az agrár vonatkozásokra allergiás. A várható francia állásfoglalásra rámondható, hogy tipiku­san háromesélyes. De Gaulle elnök fönntarthatja a határozott visszautasítást, engedhet az új helyzetnek — hiszen Nyugat- Európa is változott —, de nyilatkozhat úgy is, hogy nem mond sem igent, sem nemet. Annyi tény, hogy a londoni munkás­párti kormány döntése az elkövetkező napokban heves vitákat vált majd ki Angliában, s ebben szerep jut majd a szenvedé­lyeknek is, már csak azért is, mert az elhatározás érzékenyen érinti a korábbi brit gazdasági partnereket, az EFTA tagjait. (V. T.) -- ----------------- ------------------­A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Klaus kancellár fogadtatása Hivatalos látogatásra. Fock Jenőnek, a Minisztertanács el­nökének meghívására kedden Magyarországra érkezett dr. Josef Klaus osztrák szövetsé­gi kancellár és felesége. A kancellárt magyarországi látogatására elkísérte dr. Lujo Toncic-Soríni külügyminisz­ter, dr. Heinrich Haymerle nagykövet, a külügyminiszté­rium főosztályvezetője, dr. Franz Meznik, a kancellári hivatal sajtófőnöke, dr. Franz Karasek követ, az oktatásügyi minisztérium főosztályvezető­je, dr. Simon Koller, az Oszt­rák Köztársaság budapesti nagykövete és felesége, akik a magyar határállomáson csat­lakoztak a küldöttséghez, dr. Viktor Canisius, a kereskedel­mi minisztérium miniszteri tanácsosa, dr. Alois Mock, a kancellári hivatal kabinetiro­dájának vezetője, és dr. Franz Parák, a kancellári hivatal titkára. A vonat néhány perccel há­romnegyed 3 után érkezett a Keleti-pályaudvarra. Az épü­let ünnepi díszt öltött: osztrák és magyar zászlókat lengetett a szél. A téren sokan gyűltek össze. A kancellár tiszteletére díszőrség sorakozott fel. Az osztrák kancellár és fe­lesége, valamint kísérete foga­dására megjelent Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és felesége, Fehér Lajos és dr. Ajtai Miklós, a Miniszterta­nács elnökhelyettesei, Péter Jársás külügyminiszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, dr. Di­­mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr. L­évárdi Ferenc nehézipari miniszter, s a politikai, a gaz­dasági és a kulturális élet több más vezető személyisége. Ott voltak a budapesti osztrák nagykövetség tagjai. Jelen volt a fogadásnál dr. Dusán Csalics, a Jugoszláv Szocialis­ta Szövetségi Köztársaság nagykövete, a budapesti dip­lomáciai testület doyenje. A Rákóczi-induló hangjaira gördült be a vonat a csarnok­ba. Klaus kancellárt és fele­ségét, valamint kíséretének tagjait elsőként Fock Jenő, majd Fehér Lajos és Péter Já­nos köszöntötte. Fock Jenőné virágcsokorral kedveskedett Klaus kancellár feleségének. Népviseletbe öltözött leányok virágcsokrokat nyújtottak át a vendégeknek, ezután Klaus kancellárnak és kíséretének bemutatták a fogadáson meg­jelent közéleti személyisége­ket. Katonai­­ dísz jel hangzott, majd a téren a díszőrség pa­rancsnoka jelentést tett az osztrák kancellárnak. Felcsen­dült az osztrák és a magyar himnusz. Dr. Josef Klaus Fock Jenő társaságában elhaladt a díszőrség előtt és magyar nyelven.­­Jónapot katonák­ köszöntéssel üdvözölte az egy­séget. Erőt, egészséget! — hangzott a válasz. A fogadta­­tási ünnepség a díszőrség dísz­menetével ért véget, ezután Klaus kancellár, felesége és kíséretének tagjai a magyar államférfiak társaságában gép­kocsikba ültek, és rendőri díszmotorosok kíséretében szállásukra hajtattak. Losonczi Pált a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnö­ke kedden délután az Ország­házban fogadta dr. Josef Klaus osztrák szövetségi kancellárt. Ezt követően a kancellár lá­togatást tett Fock Jenőnél, a Minisztertanács elnökénél és Kállai Gyulánál, az országgyű­lés elnökénél Péter János külügyminiszter hivatalában fogadta dr. Lujo Toncic-Sorijn osztrák külügy­minisztert. Klaus kancellár és felesége, valamint kísérete kedden este az Operaházban részt vett Mozart: Varázsfuvola című operájának előadásán. Viz­sálunk, tavary leleplezzünk, bizonyítunk, hoztá vádoljunk Stockholmban­ összeült a Crussell-bíróság Stockholmból jelenti a Reu­ter: Stockholmban kedden dél­előtt megkezdte munkáját a Lord Bertrand Russell kezde­ményezésére életrehívott nem­zetközi társadalmi bíróság, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy kivizsgálja az Egye­sült Államoknak Vietnamban elkövetett háborús bűneit. Lord Russell, aki 95 éves, egészségi állapotára való te­kintettel nem vesz részt az ülésen, azonban a megnyitó alkalmával lejátszották mag­netofon-szalagra rögzített be­szédét. — A bíróságot azért hoztuk létre, mert naponta ostromol bennünket a példátlan bűnök bizonyítékainak áradata — hangoztatta az angol filozófus megnyitó nyilatkozatában. — Mindennap növekszik a bor­zalom, amelyet a vietnami nép ellen elkövetnek. Vizsgálunk, hogy leleplezzünk. Bizonyí­tunk, hogy vádoljunk. Az em­berek tudatára apellálunk, hogy tömegellenállást teremt­sünk. Ez a célunk, ez méltósá­gunk és tisztességünk próbája — szögezte le Lord Russel. Az amerikai trafikválas­ztási raala is»« nagy A republikánusok hevesen tomadják Johnson vietnami politikáját Erőteljesen bírálja Johnson elnök vietnami politikáját az az okmány, amelyet a repub­likánus szenátusi bizottság tett közzé hétfőn Washington­ban. A jelentést alapokmány­nak szánják az 1968-as elnök­választásra Kiemeli: Johnson rendkívüli hatalmat összpon­tosít kezében a vietnami ügy­ben, a kongresszustól már visszavonhatatlan döntésekre kér csak hozzájárulást. Mint az AP, a Reuter és az AFP jelenti Washingtonból, a jelentés, amely az első példa arra, hogy a két nagy ameri­kai párt valamelyikének egyik szerve hivatalos okmányban vonja kétségbe a kormány vietnami politikáját, két kér­désre kér­­kemény és realista választ­. Az első:­­Mi tulaj­donképpen a mi nemzeti ér­dekünk Thaiföldön, Kam­bodzsában, Vietnamban és Laoszban?­. A második: -Meddig vagyunk hajlandók még elmenni ezeknek az ér­dekeknek védelmében?« A jelentés megállapítja, hogy a Johnson-kormány esz­­kalációs, a háború kiterjeszté­sére irányuló politikája­­olyan zűrzavart keltett a kongresz­­szusban, az egyetemeken, a sajtóban, sőt még a katonák­­ között is, aminőre nem volt példa az amerikai polgárhá­ború óta­. A köztársasági pártokmány rámutat, hogy a Johnson-kor­­mány által meghirdetett “­pol­gári célok” Dél-Vietnamban gyakorlatilag értéktelenek. A szeptemberre kitűzött dél-viet­nami elnökválasztás »proble­matikus«, mivel "­a Vietcong ellenőrzi annak a területnek az 50 százalékát, amelyen az új polgári kormány megpró­bálna kormányozni". A jelen­tés hangsúlyozza azt is, alig­ha várható, hogy a dél-viet­nami katonai kormány átadná a hatalmat egy polgári kor­mányzatnak. Az okmány rámutat, hogy a Kennedy-kormány hozta az első olyan döntést, amely­­amerikaivá tette­ a háborút, amikor elhatározta, hogy 700- ról 15 000-re emeli Dél-Viet­namban az amerikai katonai tanácsadók számát. Johnson elnök az 1964-es elnökválasz­tási kampányban tett ígéretei ellenére elrendelte az ameri­kai csapatok tömeges beveté­sét — mutat rá a jelentés. Ez a­ háború ma azt jelenti, hogy több mint 300 000 dollárba ke­rül minden egyes ellenséges harcos megölése.

Next