Magyar Nemzet, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-18 / 142. szám

A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Rendkívüli feladatok a rendkívüli közgyűlésen Mindaz, ami az elmúlt két héten a Közel-Kelettel kap­csolatban történt — az izraeli katonai támadás a szomszédos arab országok ellen, majd az ezt követő tűzszünet, a Biz­tonsági Tanács vitája és az ENSZ rendkívüli közgyűlésé­nek összehívása —, ismét csak azt tanúsítja, hogy vajúdó ko­runkban a vitás nemzetközi kérdéseket nem lehet erőszak­kal megoldani Az agresszió nem fizetődött ki sem a Ka­rib-tenger térségében, sem Vietnamban, sem az izraeli támadás esetében, hiszen nyil­vánvaló, hogy a háború nem old meg semmit (még ha raj­taütésszerű sikerrel hajtják is végre), de még bonyolultabbá teszi a nemzetközi helyzetet Nem kétséges, hogy azt az ál­lapotot amelyet Izrael kato­nailag teremtett nem fogad­hatják el sem az arab orszá­gok, sem a nemzetközi közvé­lemény. A rendezés feltételei nehezebbek, mint az izraeli támadás előtt voltak, hiszen az izraeli politikusok és kato­nák (akiknek a *győzelem* a Times véleménye szerint is a­­fejükbe szállt*) merev ra­gaszkodása a rabolt területek­hez, újabb, még nagyobb mé­retű konfliktus eredője lehet a Közel-Keleten és az egész Világon. Ezért nagy jelentőségű az Egyesült Nemzetek Szerveze­te rendkívüli közgyűlésének az összehívása, amelyet — mint ismeretes — a Szovjet­unió kormánya kezdeménye­zett, miután a Biztonsági Ta­nácsban az Egyesült Államok megakadályozta a béke és a június 5. előtti status quo helyreállítását. Az ülésszak azért nagy jelentőségű, mert, mint az Humanité írta pénteki számában, olyan problémákat tárgyal meg, amelyek nem­csak a közel-keleti békére, hanem a nemzetközi kapcso­latok egészére vonatkoznak. Arról van ugyanis szó, írta a Francia KP lapja, hogy a nemzetközi kapcsolatokat az erőszak és a befejezett tények politikájára, a fegyveres erő­vel kiharcolt diktátumra kell-e alapozni, avagy az igaz­ságosság és a nemzetközi jog elveire. Ilyenformán a jelen­legi atomkorban, sajnos, nem túlzás leszögezni, hogy az egész emberiség léte forog kockán. A közel-keleti béke csak olyan megállapodás alap­ján jöhet létre, amely kizár minden megaláztatást, kizár minden térhódítást, és amely tiszteletben tartja minden nép, az izraeli és az arab nép nem­zeti jogait. Ez vezette a Szovjetunió és a szocialista országok diplo­máciáját, amikor szinte min­den eddiginél nagyobb számú küldöttséggel, kormányfői szinten képviselteti magát és hallatja véleményét az ENSZ rendkívüli közgyűlésén. Ez a magas szintű küldöttség nem csupán azt hivatott dokumen­tálni, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok szolidari­tást vállalnak az agresszió ál­dozataival, az arab országok­kal, közöttük is elsősorban az Egyesült Arab Köztársaság­gal, Jordániával és Szíriával, hanem felcsillantja a vitás nemzetközi problémák globá­lis, általános rendezésének a reménységét is. Ami a Közel- Keleten történt, nem elszige­telt jelenség, beletartozik an­nak a harcnak a folyamatába, amelyet a haladás és a reak­ció erői, a szabadságukért har­coló kis népek és a támadó imperializmus folytatnak évek, sőt évtizedek óta. Szá­mos nemzetközi megfigyelő vallja azt, hogy a közel-keleti válságot nem lehet megoldani a világ egyéb térségeiben je­­lenvaló háborús állapot békés rendezése nélkül. Vagyis a nemzetközi kapcsolatok újsze­rű rendezése került előtérbe most, amikor a New York-i üvegpalotában hétfőn meg­kezdődik az érdemi vita a kö­zel-keleti helyzetről. A Szovjetunió álláspontja is­meretes, hiszen már javaslat­ként elhangzott a Biztonsági Tanácsban: az agresszor meg­bélyegzése és a megszállt te­rületek kiürítése. Az Egyesült Államok és az olajérdekeltsé­gei miatt habozó Anglia (Wil­­son ezért alszik néhány napot, mielőtt határoz, hogy eluta­zik-e New Yorkba) a jelenlegi állapotot szeretné fenntartani. Franciaország a semlegesség álláspontját képviseli. Couve de Murville pénteken ezt így fogalmazta meg: »A többi ha­talomhoz, elsősorban a nagy­hatalmakhoz hasonlóan semle­ges álláspontot foglalunk el. A francia kormány nem kíván részrehajló politikát folytatni. Ezzel a véleményünkkel egyéb­ként nem állunk egyedül.* Éppen ez a párizsi magatar­tás tette lehetővé, hogy úton az ENSZ rendkívüli közgyűlé­sére, Koszigin miniszterelnök megálljon a francia főváros­ban és megtárgyalja az általá­nos rendezés lehetőségeit de Gaulle elnökkel. Az ENSZ fóruma ugyanis rendkívül fon­tos, de nem az egyetlen diplo­máciai terep, ahol mód nyílik a közel-keleti rendezés meg­kísérlésére. Több forrás arra is utal, hogy a magas rangú államférfiak New York-i tar­tózkodása módot nyújt egyéb magas szintű találkozókra is és noha csodákat nem lehet várni, ez az érintkezésfelvétel közelebb segíthet a célhoz. Nem szabad elfelejteni, hogy a támadók elítélése és a csa­patok visszavonása még min­dig csak feltétele az általános rendezésnek és nem maga a megoldás. A közel-keleti prob­lematika — mint erre a válság napjaiban többször utaltunk — rendkívül bonyolult és nem csupán politikai összetevői vannak. Most lenne alkalom olyan lélektani tényezők kikü­szöbölésére is, amelyek több mint két évtizeden át mérgez­ték az izraeli—arab viszonyt — gondolunk itt elsősorban a csaknem egymillió menekült kérdésére. A nagyhatalmi fe­lelősség túlterjed az égető napi problémák megoldásán, ha valóban megvan a törekvés az átfogóbb rendezésre. A Szov­jetunió úgy véli, hogy az első lépéseket a világszervezet rendkívüli közgyűlésének kell megtennie, de a minimális fel­tételek teljesítése után tovább kell haladni a Közel-Keleten — és a világ más pontjain is — az általános békéhez és biz­tonsághoz. Az a tény, hogy az ENSZ rendkívüli közgyűlésének ösz­­szehívását 92 állam kormánya támogatta szombatig a tagor­szágok közül (és egyedül az Egyesült Államok ellenezte, formai kifogásokra hivatkoz­va), már magában bizonyítja, hogy a Szovjetunió kezdemé­nyezését rokonszenvvel és he­lyesléssel fogadta a világszer­vezet tagjainak túlnyomó többsége. Ez a tény következ­tetni enged arra, hogy a köz­gyűlésen kemény szavak hang­zanak majd el a támadásban ludas angolszász hatalmakról is. A hangsúly most mégsem azon van, hogy milyen határo­zatot hoz az Egyesült Nemze­tek Szervezete a közel-keleti kérdésben — bármily nagy jelentőségű politikai és erköl­csi szempontból egyaránt a vi­lágszervezet döntése —, hanem azon, hogy végre sikerül-e új alapokra helyezni a nemzet­közi kapcsolatokat, sikerül-e kiiktatni az erőszakot a nem­zetközi politikából, megvaló­sítható-e a globális rendezés, amely tiszteletben tartja min­den szabadságáért küzdő nép alapvető nemzeti jogait. A Szovjetunió és a szocialis­ta országok küldöttségeit ez a cél vezérli az ENSZ tegnap kezdődött rendkívüli üléssza­kán. Vámos Imre Koszigin részvételével megnyílt az ENSZ rendkívüli közgyűlése­ ­ A külpolitikai helyzet­­ A DIPLOMÁCIAI CSATÁROZÁSOK ÚJABB SZAKASZA, az ENSZ sürgős, rendkívüli közgyűlésének összehívása állt a középpontban, néhány órával a New York-i ülés megnyitása előtt. A szovjet sajtó szombaton reggel egyöntetűen hangsú­lyozta: a világszervezetnek most kettős hivatása van. Egyfelől — mint a moszkvai lapok kiemelték — a hozandó határozatnak fel kell számolnia az izraeli támadás következményeit, más­felől intézkedéseket kell hozni az izraeli csapatok haladéktalan visszavonására. Szovjet részről nem bocsátkoznak jóslásokba a várható eredményt illetően — annál is inkább nem, mert sok függ a napirendi vitától is. A rendkívüli közgyűlés egyszerű szótöbbséggel *«•különösen fontos kérdésnek* minősítheti a szov­jet előterjesztést és ebben az esetben csak kétharmados több­séggel lehet határozatot hozni. Egyébként a határozatnak ajánlás jellege van, ami azt jelenti, hogy az ügynek föltehetően vissza kell kerülnie a Biztonsági Tanács elé, itt pedig nem sike­rült olyan döntést megszavaztatni, hogy Izraelt agresszorként ítéljék el és szólítsák fel csapatainak teljes visszavonására A szovjet lapok szombaton reggel főként nyugati vélemé­nyeket idéztek. A Pravda emlékeztetett a New York Times kommentárjára, amely szerint­­bármilyen határozatot szavaz­zon meg a közgyűlés, nem várható, hogy Izrael visszavonja csapatait*. James Reston, a neves szemleíró ezt azzal egészí­tette ki: ^Egészen nyilvánvaló, hogy Izrael nem készül ilyes­mire és az Egyesült Államok nem fog ilyen irányú kéréssel fordulni hozzá.* Ezt a véleményt megerősítették a legújabb izraeli nyilatkozatok is. Abba Eban külügyminiszter pénteken este egy gyűlésen hangoztatta, hogy Izrael *semmilyen körül­mények között nem tér vissza az 1949-es fegyverszüneti vona­lak mögé*. Menachem Begin, a Herut Párt elnöke, aki Dajan hadügyminiszterrel együtt került be június elején a kormány­ba, Tel Avivban azt hangoztatta, hogy Izrael **egyetlen négy­zetméter területet sem ad föl anélkül, hogy cserébe meg ne kapná a békeszerződést és a biztonságot*. Szombatra természetesen az előző délutáni de Gaulle— Koszigin párizsi találkozó állt az érdeklődés középpontjában, noha hivatalosan semmilyen közleményt nem bocsátottak ki és a kommentátorok főként találgatásokra vannak utalva. A csúcstalálkozó nagy jelentőségét egyöntetűen mindenki ki­emelte. Az Humanité azt jegyezte meg, hogy az ENSZ-közgyű­­lés elé­­kerülő problémát illetően Moszkva és Párizs véleménye nem azonos. De az Elysée-palotában pénteken létrejött talál­kozó minden valószínűség szerint lehetővé teszi, hogy a külö­nösen rendkívül fontos szempontokat illetően eléggé széles körű nézetazonosság alakuljon ki. Az AFP arra utalt, hogy noha a Szovjetunió kérte a rend­kívüli ENSZ-közgyűlés összehívását, egyáltalán nem adta föl azt az elvi álláspontját, hogy a nagy nemzetközi jelentőségű ügyeket a lehetőségek szerint a Biztonsági Tanács állandó tag­jainak kell megvitatniuk és rendezniük Ez egyébként Francia­­ország álláspontja is, s ezen mit sem változtat, hogy Párizs ugyancsak hozzájárult a rendkívüli közgyűlés összehívásához. A másik téma, ami az ENSZ kapcsán előtérbe került, az esetleges négyhatalmi csúcsértekezlet, amennyiben de Gaulle elnök és Wilson brit miniszterelnök is átkel az óceánon. A nyu­gati hírügynökségek általában úgy tudják, hogy az 1961-es bécsi, Hruscsov—Kennedy találkozó óta első ízben létrejöhet az újabb szovjet—amerikai csúcsszintű párbeszéd. A Reuter tájékozott amerikai körökre hivatkozva írta, hogy Koszigin a jövő héten találkozhat Johnsonnal és akkor a Közel-Keleten kívül más kérdések is szóba kerülhetnek. Az AFP viszont a párizsi megbeszélések után úgy értesült, hogy­­még nem jött el az ideje a világbékéért felelős négy hatalom értekezletének. Egy ilyen találkozó előtt feltétlenül arra van szükség, hogy előbb az ENSZ-közgyűlésen mindenki kifejtse álláspontját és kialakul­jon a megfelelő pillanat az érdekeltek számára elfogadható ja­vaslatok előterjesztésére.­* Ezzel függ össze az az értesülés, hogy a hétfőn kezdődő érdemi viták után a rendkívüli ülés­szak munkája egy hónap hosszat is elhúzódhat. Lesz-e négyhatalmi csúcs vagy sem, egy másik párizsi ta­lálkozótól, a hétfőn kezdődő de Gaulle­ Wilson eszmecserétől is függhet. A brit kormányfő a francia fővárosban dönti majd el, hogy New Yorkba utazik-e vagy sem, véleménye ugyanis de Gaulle álláspontjától függ. Mindenesetre rendkívül érdekes, hogy Brown angol külügyminiszter szombaton délben egy munkáspárti gyűlésen jelentette ki: »Elfogadhatatlan, hogy ka­tonai erővel kényszerítsék ki a közel-keleti problémák meg­oldását. Rendezés csak úgy érhető el, ha az érdekeltek elisme­rik, hogy háború útján nem lehet területi nyereségre szert tenni.* A nyilatkozatot Londonban úgy értékelték, mint Anglia elhatárolódását az izraeli területi követelésektől, ami egyszer­smind közeledést jelent Párizs semlegességi nézetéhez. Ezt pe­dig jó jelnek tekintik a pénteki de Gaulle—Koszigin találkozó után, a hétfői de Gaulle—Wilson tárgyalások előtt. (V. T.) Az E­NSZ-koszgyűlés megnyitása Koszigin New Yorkban Kis Csaba, az MTI New York-i tudósítója jelenti: Szombaton New Yorkban megkezdődött az ENSZ rend­kívüli közgyűlése. A közgyű­lésre, a világszervezet szék­helyére érkezett Alekszej Ko­szigin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke. A küldöttség IL 18-as kü­­lönrepülőgépe new yorki idő szerint reggel öt (magyar idő szerint délelőtt 11) órakor szállt le a Kennedy nemzet­közi repülőtéren. Koszigint a városi hatóságok, valamint az ENSZ képviselői fogadták. Je­­len volt a repülőtéren több szocialista állam ENSZ kép­viseletének vezetője, köztük Csatorday Károly nagykövet, hazánk állandó ENSZ-képvi­­selője. A szovjet miniszterel­nök, akit lánya, Ligyia Gvis­ hiani is elkísért new yorld útjára, gépkocsival a repülő­térről egyenesen a szovjet ENSZ-képviselet 62. utcai székhelyére ment. Koszigin a repülőtéren nem nyilatkozott a sajtónak, az újságírók és főleg a fényképészek nagy örömére azonban az út leg­utolsó szakaszát gyalog tette meg. A kora reggeli órákban a New York-i járókelők szí­vélyesen köszöntötték a szov­jet miniszterelnököt, aki Gro­­miko külügyminiszter és Fe­­dorenko szovjet ENSZ-képvi­­selő társaságában tett sétát. Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint Koszigin szov­jet miniszterelnök Gromiko külügyminiszter és Fedorenko szovjet ENSZ-delegátus kísé­retében az ENSZ rendkívüli közgyűlésének megnyitása előtt felkereste U Thant főtitkárt, akivel mintegy félórás megbe­szélést folytatott. A közgyűlés ülését helyi idő szerint 10 óra után néhány perccel nyitotta meg Abdul Rahman Pazsvak, a közgyűlés elnöke. Bevezetőjében emlé­keztetett rá, hogy a rendkívüli sürgős közgyűlés napirendjén szereplő kérdés nemcsak a Kö­zel-Kelet, hanem az egész vi­lág békéje és biztonsága szem­pontjából rendkívüli fontossá­gú. Közelről érinti a világszer­vezetet is, amely érdekelve volt és van e térség problémáinak megoldásában. Pazsvak sürgős és békés megoldást sürgetett a delegátusoktól. A közgyűlés elnöke köszön­tötte a részt vevő magas rangú államférfiakat és annak az óhajának adott kifejezést, hogy az egyedülálló alkalmat hasz­nálják ki más, a világ békéjét érintő kérdések megtárgyalá­sára is. Ezt követően a napirendről döntött az ülés. Egyhangúan napirendre tűzte a Szovjet­unió által javasolt pontot, azonban a vitát Gromiko szov­jet külügyminiszternek U Thanthoz intézett leveléről, amelyben követelte az agresz­­szió elítélését és az agresszor csapatainak azonnali és felté­tel nélküli kivonását, hétfőre halasztotta, mivel az a kérdés érdemi részét képezi, részt vesz a vitában, „ameny­­nyiben az a béke kérdéseire összpontosul”. Goldberg kísér­letet tett az eljövendő vita be­folyásolására is,­­kijelentve, hogy az ENSZ közgyűlésén „nem lehet helye olyan propa­ganda-manővereknek, amelyek a Biztonsági Tanács ülésén tör­téntek”. Az amerikai küldött azt is mondotta, hogy az Egye­sült Államok véleménye sze­rint a közgyűlésnek kell fog­lalkoznia minden olyan kér­déssel, ami a tanács előtt volt, vagyis az amerikai javaslatok­kal is. El Farra jordániai küldött és Baroody Szaúd-Arábia de­legátusa rámutatott arra, hogy a közgyűlésnek az agresszió kérdésével és annak következ­ményeivel kell foglalkoznia. El Farra emlékeztetett, hogy az ENSZ-nek eddig 92 tagálla­ma járult hozzá az előzetes napirendhez. Pazsvak elnök javaslatára ezután a vitát hétfőn, magyar idő szerint 15.30 órára halasz­tották. Csúcstalálkozó­találgatások Az ENSZ rendkívüli köz­gyűlése iránt világszerte és az Egyesült Államokban is igen nagy az érdeklődés. A közgyűlés eseményeiről sok­száz újságíró, rádió-, tévé- és filmriporter számol be. Az ülések legfontosabb esemé­nyeit közvetíti az amerikai tévé, és az Early Bírd mes­terséges hold segítségével »élő« adás jut el Európába is. Különösen sok találgatásra ad alkalmat Koszigin szovjet mi­niszterelnök jelenléte. Szovjet miniszterelnök — Hruscsov személyében — legutóbb 1960- ban vett részt a világszerve­zet közgyűlésén, s ez volt az utolsó alkalom arra, hogy az Egyesült Államokban járt. Az amerikai sajtó nagy része úgy véli, ezt az alkalmat fel kell használni a csúcstalálkozóra is. Az Agerpres híre szerint a román fővárosban hivatalo­san bejelentették: az ENSZ- közgyűlés rendkívüli üléssza­kán részt vevő román kül­döttséget Maurer miniszterel­nök vezeti. A küldöttség tag­ja Manescu külügyminiszter is. Kairóban közölték, hogy az EAK küldöttségét Favzi mi­niszterelnök-helyettes vezeti. A delegáció szombaton délután indult, vezetője előzően Nasz­­szer elnökkel tárgyalt. Elhalasztják a vitát A napirend elfogadása előtt Goldberg amerikai küldött kért szót és azt mondotta, hogy az Egyesült Államok ellenzi ugyan a rendkívüli sürgős köz­gyűlés összehívását, de enged a tagállamok kívánságának és Fock Jenő : Szeretnénk, ha az ENSZ előmozdítaná a közel-keleti békés megoldást A magyar küldöttség elutazása Szombaton délelőtt elutazott a Magyar Népköztársaság kül­­döttsége az ENSZ-közgyűlés V. sürgős, rendkívüli ülés­szakára. A küldöttséget Fock Jenő, a Minisztertanács el­nöke vezeti. A delegáció tag­jai: Péter János külügymi­niszter, Szarka Károly kül­ügyminiszter-helyettes, Csa­torday­­ Károly nagykövet, a Magyar Népköztársaság ál­landó ENSZ-képviselője, és Lőrincz Tamás, a Külügymi­nisztérium főosztályvezetője. A küldöttség búcsúztatásá­ra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Fehér Lajos, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Benkei András belügyminisz­ter, dr. Csanádi György köz­lekedés- és postaügyi minisz­ter, Mód Péter, a külügymi­niszter első helyettese, és dr. Gál Tivadar, a Miniszterta­nács titkárságának vezetője. Fock Jenő elutazása előtt a következőket mondta a sajtó képviselőinek: — Utazásunk célja ismeretes a magyar köz­vélemény előtt: az ENSZ-nek a közel-keleti válsággal kap­csolatban összehívott rendkí­vüli közgyűlésén veszünk részt. A magyar kormány ál­láspontja világos; természete­sen ezt képviseljük az ENSZ- ben. Szeretnénk, ha az ENSZ olyan határozatot hozna, amely gyorsan előmozdítaná a közel-keleti válság békés megoldását. Ezt kívánjuk minden eszközzel előmozdí­tani.

Next